Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-08 / 133. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZAG Csütörtök. 1967. juntas 8. SEB Az OTP vásári kasszája A Budapesti Nemzetközi Vá­sáron az idén első ízben a külföldi kiállítók és látogatók minden valutával kapcsolatos bankügyletüket lebonyolítot­ták az Országos Takarékpénz­tár pavilonjában. Ez a szol­gáltatás — amely május 15— június 3. között állt a külföl­diek rendelkezésére — nagy­ban megkönnyítette a kiállítók­nak fizetési kötelezettségei gyors lebonyolítását. Az OTP a valuta beváltáson kívül kü­lönböző utazási csekkek és az IBUSZ pénzutalványainak át­váltásával is foglalkozott. Az OTP kirendeltség most elkészült „kasszája” szerint a vásáron 26 fajta valutát vál­tottak be forintra és más pénz­nemekre. A csaknem félmillió forintos valutaíorgalom nagy része nyugatnémet márkából, osztrák schillingböl, valamint dollárból és fontból adódott, s tetemes összegű volt a szocia­lista országok valuta-forgal­HAT FORINT VISSZAJÁR A postás csöngetett a minap. Ö csak akkor jön hoz­zánk (mivel postaláda van a földszinten), ha pénzt visz, vagy hoz. Inkább vinni szokott. Szóval csöngeti erősen, keményen, hetykén. Máskor, ha számlával je­lentkezik (tv, rádió, telefon, slb.), csak kurtát pöty- tyent a csengőgombra. Most minden csörrenés azt árulta el, hogy itt történni fog valami. Hozzá kell ten­nem, hogy feleségem fácánnal álmodott. Márpedig —' mondta ő —, szárnyassal álmodni pénzt jelent, és nein is keveset. Ezt csak utóbb mondta el, nehogy elkiabál' ja szerencséjét. Beengedtem a postást. Először közölte, hogy kéri ® tv- és a rádiópénzt. Nesze neked, álomfácán — mor­mogtam az asszonytárs felé. Aztán hozzátette a postás, hogy pénzt is hozot t. Nesze neked, te kételkedő — mor­mogta felém az asszonytárs. S aztán a postás leszá­molt hat, azaz 6 forintot. Puha alumíniumból. — Et honnál jött? — néztem rá a táskás emberre. — A1 SZTK küldi — mondja, összecsaptam kezemet. At SZTK-tól? Mit csinálhattam? Tudtommal nem operál­tam fusiban, hogy most ezért a kibli munkáért utó­lag fizessenek. Nincs másodállásom, a kórházban. Nem vagyok kedvesnövér a. lóintézetben. Hát akkor? A postás közli: a közelmúltban ön fogpótlást kapott, és hat forinttal többet fizetett be a csekken, mint ameny- nyibe a munka került. Körbeforgott köröttem a könyvszekrény. Átvettem ® hal forintot. Megnéztem a fogpótlásomat, mindent rendben találtam. S máris meg kellett állapítanom: még ill sincs a mechanizmus, máris olyan udvarias al SZTK, hogy köszönöm neki. B. I. Szövetkezeti kultmunkások Csehszlovákiában (Tudósítónktól.) Június 3-án, szombaton a kora reggeli órákban 70 szö­vetkezeti kultúrmunkás adotl egymásnak találkozót a mis­kolci Tiszai pályaudvar főbe­járata előtt. A szövetkezetei miskolci ének- és mezőkö"es- di tánckara utazott a barát: Csehszlovákiába. Háromnap: kinttartózkodása alatt a2 együttes két alkalommal adotl egész estét betöltő műsort. Az első bemutatkozás szom­baton, a zsúfolásig megtelt ri­maszombati kultúrházban zaj­lott le. A közönség nagy ér­deklődéssel várta az együtte­sek bemutatkozását. A műsor színes és változatos volt. A kórus Kodály, Haydn, Bárdos, Vavrinecz, Giargini, Rathge- ber műveit tolmácsolta, a tánc- kar a Matyó csárdást, a Matyó leánytáncot, a Szentistváni tán­cokat, a Karcagi rezgőt H és a Nyírségi párost mutatta be. A közönség nagy tetszéssel fogadta a szépen, kulturáltan éneklő kórust, a szebbnél szebb kosztümben szereplő és nagyszerű produkciót nyúj­tó tánckart. Kijutott az ün­neplésből Kováts Irén szóló­énekesnek és a Bálint Elemér vezette népi zenekarnak is. Az együttes második be­mutatkozójára vasárnap a fes­tői környezetben lévő csizfür- dői szabadtéri színpadon ke­rült sor. A borsodiak a szö­vetkezeti ünnepség alkalmá­ból adtak nívós műsort. A né­zőtéren mintegy kétezer em­ber foglalt helyet. A né­zők nagy elismeréssel fogad­ták a miskolci ének- és a me­zőkövesfii tánckar műsorát. Gálos Imre 25 ezer lig kenjél* Egy nemzetközi táplálkozás? statisztika szerint a normál*' san étkező ember 70 év alatt átlagosan az alábbi mennyisé' geket fogyasztja: 10 000 kg gyümölcs, 15 000 kg főzelék 30 000 kg burgonya, 5 000 kg hal, 18 000 kg hús és 25 000 kg kenyér. A folyadékmennyiség1 25 000 liter. Kcp szöveg nélkül. * * * * * * * * * * * * * * * * * • • U^mepeiikmk, pényevés, versenyfutás, ünnepi beszéd, csiliagszórók, stb. A nyomdában már készülnek is a meghívók. A rádiónak, televíziónak, az újságoknak külön, dí­szes meghívók is. Hadd legyen minél nagyobb a hírverés, hiszen nem mind­egy az, hogyan vélekednek az emberek, a közvélemény, az egész ország és a közvetlen főnökök a bizottság mun­kájáról. A bizottság néhány lelkes tag­ja még arra is vállalkozott., hogy ki­menjen a helyszínre, és ott töprengjen, nézelődjék egy kicsit. A körülnézés egy kis bajt szült. Apró, jelentéktelen semmiséget, amit mások nem is igen vettek volna észre, csakis a bizottság éles szemű tagjai. Az apróság néhány pillanatig idegességet hozott az ünnepi hangulatba. Arról van szó ugyanis, hogy az egyik bizottsági tag, miután már többször is elhaladt egy emléktábla mellett, végül is nagy könnyelműen elolvasta, mi van ráírva. Az van ráírva, hogy a Nagy Gondola­tok Születésének 350. évfordulóját ezen a szent helyen ünnepelték. Huszonhá­rom évvei ezelőtt. A bizottság még egy­szer, majd újra olvasta a táblát. Valami nem síimmel — gondolta. Ha 2.3 évvel ezelőtt is 350. évfordulót ünnepeltek, akkor most nem lehet 350. évfordulót ünnepelni. — No és? — kérdezték csodálkozva a többiek, kicsit elnézően mosolyogva ennyi kishitűségen, leleményhíjon. — Ha tehát már volt 350. évforduló, akkor most lesz huszonhárom, meg há- romszázölven, az annyi mint... az aszondja, hogy ... háromszázhetven- három, tehát a 373. évfordulót ünnepel­jük! — adta meg a felvilágosítást va­laki. — Igen, de az újságok, meg a meg­hívottak, a rengeteg szerv, meg min­den ... mégis milyen alapon ünnepe­lünk, esetleg kérdezhetik ... mert, hogy így nem szokás ... ugye, elnézést... Komor hangulat telepedett a bizott­ságra, de csak egy kis ideig. — Megvan emberek! Megvan! Az ismert hang, az ismert felkiáltás mindenkit megnyugtatott. Tehát? — Ezentúl minden évben megünne­peljük a Nagy Gondolatok Születésé­nek évfordulóját! — Minden évben megünnepeljük a Nagy Gondolatok Születésének hetét! — Vagy kéthetét! — Akkor másfélhetét! A kicsattanó tapsorkán felemelte az ötletes embert, körbevitte a mennyezet alatt, majd szép puhán leültette a he­lyére. A bizottság meg volt mentve. Az ünnep megtartva. De mit ünnepeljünk a legközelebbi ünnepig? Priska Tibor Milyenek leszünk kéíezerötszázban* Dr. Mohammed Lutfi, az ISf xandriai egyetem professzor® aki a régészeti leletek alapi®11 az i. e. 2. évezredtől napja*11, kig nagyszabású antropológ*® összehasonlításokat végz^ arra a következtetésre jutó*1 hogyha az emberi kopon>'‘1 növekedésének tendenciája t® vább tart, akkor a követi«3^ évszázadokban az emberelő1® aránytalanul nagy, állnélk** fejük és szikár termetük 1®** mert pirulákkal táplálkozó*® majd. Dr. Lutfi szerint a jövő s2® zadok embereinek életében értelem képes lesz szabály015’ ni az élet minden vonatkozó sát, táplálkozását és kömyeZe" tét, legyőzi a betegségeket ^ megoldja a nevelés nehéz®®5 gélt I A művelődés buzgó forrásai Beszélgetés VARGA GÁBORIÉVAL, a megyei tanács vb-elnök helyettesé vei papírtasakok tartalma töbt mint négy mokka-cukornal felel meg. Az uj termék fo­lyadékban pillanatok alati felolvad. A második félévber a cukrászdákban és eszpresz- szókban már a tasakba cso­magolt finom kristálycukrö szolgálják fel a feketekávéhoz : A fogyasztók gyakran szó­: vá teszik, hogy a feketekávé : édesítésére használt pikoló : és mokka kockacukor bosz- : szantóan nehezen olvad. Ezen ■ változtat most a Szerencsi Cu- : korgyár: különleges műanyag- : bevonatú papírtasakban tíz : gramm finom kristálycukrot : hoz forgalomba. A tetszetős Szerencsi újdonság si alkalmakat nagyon jól ősz­szekapcsolták az egészségügyi propagandával és országos jellegű rendezvénnyel. Az óno­di napok, amely e sorozat le­zárása volt, az országos köz­figyelmet is ide irányította. Mezőkövesdnél, ahol első al­kalommal rendeztek ilyen so­rozatot, igen sok jó szándék­kal találkozunk, de a zsú­foltság, az események egy­másra torlódása sok veszélyt rejtett magában. Ez nem ki­zárólagosan mezőkövesdi je­lenség. De itt történt, hogy például a nagyon értékes óvodái kiállítást három nap múlva szét kellett bontani, mert „rászerveztek” egy újabb rendezvényt. A kazincbarci­kai heteknek igen nagy érde­me például, a pedagógiai kér­dések központivá tétele. Jól­lehet, ez nem nagy tömegeket vonzó, de nagy tömegekre ha­tó rendezvény volt. Végül megemlíteném, mint igen po­zitív jelenséget, hogy csaknem valamennyi tájegységi műve­lődési rendezvénysorozatnak van egy közös, kitapintható szála: megemlékezés a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulójáról. Ez ter­mészetesen a legkülönbözőbb formákban jelentkezik, szov­jet irodalom ismertetésével, szovjet filmek vetítésével és sok egyéb módon. — A szocialista tudatfor­málást jói segítő helyi nép­művelési sorozatok és a tö­megkommunikációs, hivatá­sos népművelés egyes meg- nyilv'nmásai között itt-ott ellentmondás is mutatko­zik. Kíván-c a megyei ta­nács ezzel foglalkozni, ál­talában részletesen elem- zik-e ezeket a rendezvé­nyeket? — A tömegkommunikációs népművelés és e rendezvény- sorozatok célkitűzései közötti ellentmondás helyenként va­lóban fennáll, bár ez nem ki­zárólagosan megyei, hanem országos jelenség. Alighanem a népművelési tanács felada­ta lesz ezt vizsgálni. Ugyan­csak a népművelési tanács feladata, hogy a tájegységi, művelődési hetek eredménye­it, tapasztalatait elemezze. Mindenképpen le kell szögez­nünk, hogy ezek igen eleven pezsgést eredményeztek, és a népművelési alkalmak helyen­ként talán túlságosan is buz­gó forrásait jelentették, ame­lyeket a népművelési tanács­nak és nekünk közösen kell nemcsak elemeznünk, hanem a tapasztalatokból okulva, a jövőben jobban is hasznosíta­nunk. Benedek Miklós c egyes tájegységekre is. Ha az t eseménynek néhány hétbe sű­- ritése, illetve annak helyessé- , ge vitatható is, figyelemre- méltó, hogy mozgósít olyan i embereket •— sőt, embertö- ; megeket tesz a népművelés­- nek nemcsak élvezőjévé, ha­- nem aktív részesévé —, akik- egyébként még nem vonzód­• nak ehhez a munkához, tá­- vol tartják magukat a nép­műveléstől. Megízlelteti ez a • rendezvénysorozat a sikerült-, ’ ség ízét, és azt, hogy akárcsak egy járás közérdeklődésének i előterébe kerülni felelősséggel ■ járó, szép feladat. — Mik a legfontosabb konk­rét tapasztalatok az eddi­gi sorozatokkal . kapcsolat­ban? — Külön kell választanunk az ilyen sorozatok rendezésé­ben már nagyobb gyakorlat­tal rendelkező járásokat, táj­egységeket és a még kezdő­ket, amelyek gyakorlatlansá­guk következtében, gyakrab­ban tesznek téveteg lépése­ket. A gyakorlottabbaknál már erőteljesebben jelentke­zik a népművelés szélesebb körű értelmezése, és például a termelési propagandának igen jó alkalmazása. Ez ta­pasztalható például az ózdi, vagy az encsi járásban, ahol két-három témacsoport köré tömörítik a járás népművelé­si jellegű gondjait, teendőit. A Bódva völgyi napok vi­szonylag kevesebb hagyo­mányra tekinthetnek vissza, Szerencs környékén is rövid a múlt, ezek a témacsoportok még nem alakultak ki olyan markáns körvonalakkal, mint á már'* említett encsi és ózdi körzetben. Edelényben még gyenge a szálvezetés, nincse­nek meg a nagyobb pillérek, de ezek, a még sok próbálko­zással teli rendezvénysoroza­tok is igen alkalmasak a hét­köznapok csendes unalmának jó értelmű fe)rázására. Hadd említsem meg példaként a miskolci járást, ahol például a szorosabban vett művelödé­Borsod megyében igen sol helyen tartottak a közeimül] hónapokban és hetekben táj­egységi művelődési heteket vagy éppen hónapot. A leg­több helyen belejeződött ez s rendezvénysorozat, s ha még teljes képet nem is lehet ró­luk kapni, érdemes a tapasz­talatokat összegezni. Erről be­szélgettünk Varga Gáborné- val, a megyei tanács vb-el- nökhelyettesével. — Miben látja az elnökhe­lyettes asszony a tájegysé­gi művelődési hetek hasz­nosságát? — Elsőként azt szeretném hangsúlyozni, hogy az idei­hez hasonló tavasza Borsod­nak még nem volt. Minden gondjával, eredményével és a kivitelezésben adódó hibájá­val együtt nagy figyelmet ér­demel. Feltétlenül támogat­nunk kell ezt a kezdeménye­zést, és az elkövetkező évek­re is meg kell tartanunk. Ügy érzem, a népművelési évad legnagyobb eredménye vidéki szinten, hogy évad vé­gére ezeken a heteken a leg­több helyen számot akartak és számot tudtak adni a mun­káról. — Az egyes tájegységek szempontjából mennyire mutatható ki e rendezvény- sorozatok hasznossága? — Amit az egész megyéről elmondtunk, nagyrészt áll az Micsoda ötlet! Most már ugyan mindegy, nem segíthe­tünk a dolgon. Mégsem hagyhatjuk szó nél­kül ... Szerencset elhagyva, a sátoraljaújhelyi út jobb oldalától néhány száz méternyire új épít­kezést látunk. A gya­korlatias ember első gondolata az, hogy tég­lagyár épül. Téved. Ke­nyérgyár ! De miért éppen ide építik? Kiterjedt rét kellős közepére — bár lehet, hogy nem. egészen a közepe! — vizenyős talajra... Más magya­rázatát nem találja az ember, hacsak azt nem, hogy ilyképpen bizo­nyítja e „remek ölletet”: a szűzföldnek ez ám az igazi meghódítása! Le­hetséges viszont az is, hogy romantikus lelkü­letű embertől származik az ötlet. Esténként ezer­nyi béka koncertezik a környéken, s ugyebár, joggal várható, hogy ez az idillikus táj- és hang­egyveleg minőségi kif­lik sütésére készteti a pékeket. Feltételezhető, hogy a gyarló ember hiúsága „álmodta” ide ezt a szerencsiek által oly nagyon kívánt ke­nyérgyárat. 'Pontosan ide, a nagy hírű csoko­ládégyár látószögébe, hadd hivalkodhassék annak árnyékában: Va­gyok olyan legény, mint tej Aki téged néz, an­nak engem is látnia kell! Szóval nem tudni pon­tosan, miért nem talál­tak a gyárnak más he­lyet. Alaposan kitették a szűrét Szerencsről! Hadd szállítsák minél messzebbről a kenyeret — természetesen azon az úton, amelyet még ezután kell megépíteni. Mert aligha szereznek be erre a célra külön helikoptert. Bár a tör­téntek után ezen se csodálkoznánk ... (csala) — Megvan, emberek! Megvan! Az asztal körül ülő bizottság meg­könnyebbülten lélegzett a töprengéstől és a cigarettafüsttől terhes levegőből. Hat nem hiába mélyültek el mélysé­ges mély mélyüléssel az idők, a törté­nések, az események tengerében, az újabb ünnep, az újabb megemlékezési alkalom előteremtése céljából. Mert íme, egy közülük hangosan kiált: meg­van emberek! Megvan! Mindenki re­ménykedve, áhítattal nézett a szólóra. Tehát? — Található nálunk egy kis falu. — Nagyon jó! — Kitűnő! — hangzott az álmélko- dás és helyeslés az asztal minden szeg­letéről. — No, már most — folytatta még jobban neki bátorodva a szóló — ebben a kis faluban valamikor nagyon szép gon­dolatok születtek. Pontosan, papíron igazolhatóan, kimutathatóan, ellenőriz­hetően. Üs tudják-e barátaim, mikor volt az a valamikor? Hatásos kis szünet következett, sze­mek csillogtatásához elegendő. — Pontosan 350 évvel ezelőtt! Pon­tosan 350 évvel! —Fenomenális! Hihetetlen! Csodála­tos! Gratulálunk! — hangzott lelkesen, és innen már karikacsapásként pereg­tek az események. Begyakorlottan, gör­dülékenyen, megszokottan. Egy gomb­nyomás és máris előugrik a megfelelő számú program* A Nagy Gondolatok Születésérjpk évfordulója, olvasható ró­la elsőkéül Alatta pedig a-műsor. Le-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents