Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-07 / 132. szám
Szerda, 1967. június 7. ÉSZARMAGTARORSZAG 3 Pécsi pártmunkások Miskolcon M iskolc és Pécs, a két nagyipari város között az elmúlt években, évtizedekben is volt kapcsolat, természetesen ez alig haladta túl b szükséges hivatalos formációkat. A közelebbi, közvetlenebb, a közös problémák pilléreire épülő kapcsolatok nem túlságosan régen kezdtek épülni, elsősorban azzal a nagy jelentőségű akcióval, hogy 300 borsodi bányász átköltözött a mecseki, szénmedencébe, és azóta ott folytatja nehéz mesterségét. A közös probléma, az emberekért érzett és vállalt közös felelősség aztán erősíteni kezdte a két nagyváros kapcsolatit más vonatkozásokban is. A két város vezetői gyakran tárgyaltak, beszélgettek egymással, és így született meg az elhatározás, hogy kölcsönös látogatásokkal, tapasztalatcserékkel szükséges Miskolc és Pécs kapcsolat-hídját kiépíteni, a két nagyvárost a földrajzi távolságok ellenére is egészen közel vinni egymáshoz. . © Az elhatározást tettek követték. A borsodi bányászok elhelyezési problémájának megoldása után a két város pártbizottsága úgy határozott, hogy kölcsönösen tanulmányozza egymás munkaterületét, a gazdálkodást és a pártmunkát egyaránt, s kicserélik módszereiket. E határozat értelmében tett látogatást Miskolcon a közelmúltban a Pécsi Városi Pártbizottság küldöttsége: Wreider Bála titkár, Kiss Dezső és Körösi Lajos pártbizottsági osztályvezetők, valamint Kovács István, a Mecseki Szénbányászati Tröszt pártbizottságának titkára. A pártbizottsági ismerkedés, beszélgetés és barátkozás után a pécsi pártmunkások első útja a Lenin Kohászati Művekbe vezetett, ahol beszélgettek a nagyüzem gazdasági vezetőivel, pártmunkásaival, tömegszervezeti képviselőivel, és természetesen munkásokkal is. A pécsi elvtársak a gazdasági élet, a termelőmunka egységében behatóan érdeklődtek a pártmunka és a pártélet iránt, tanulmányozták annak módszereit és formáit, de azt is, hogyan dolgozik együtt a párttal a szakszervezet, a KISZ és a tömegszervezetek. A tapasztalatokat, vélemény- cseréket csak nagyon hosszan lehetne ismertetni. A lényeg: kölcsönösen nagyon sok érté„Népszámlálás“ a vadászmezőkön A vadászat és a vadgazdálkodás kulisszatitkait nem ismerő ember számára kissé furán hangzik, hogy vadszámlálást rendeztek a borsodi erdőkben, mezőn és csalitokban. Még hihetetlenebb számukra, hogy a vadászmezőkön rendezett „népszámlálás” adatai a legtöbb esetben szinte megközelítik a százszázalékos pontosságot. Pedig így igaz. A jó vadőr vagy vadász bármikor, szinte pontosan meg tudja mondani, mennyi nemesvad tartózkodik vadászterületén. A megye 45 apróvadas területének nemrégiben összesített vadstatisztikája arról tanúskodik, hogy vadászaink nemcsak a vadászathoz, hanem a vadgazdálkodáshoz is értenek. Sajnos, ez még nem általános, de a jó példa itt is egyre több követőre talál. A megye jó néhány vadásztársasága ma már olyan szép nemesvad állománnyal rendelkezik, hogy vadászataik valóban élményt jelenthetnek a legigényesebb puskások számára is. Csupán apróvadas területeinken, tehát a Bükk és a Zemp- lén-hegységi erdőkön, valamint a rezervátumokon kívül csaknem száz szarvasbikát, másfélszáz szarvastehenet és borjút számoltak össze az elmúlt hetekben. A nagyon szép trófeát ígérő öreg szarvasbikák száma 23. Nagyon szépen fejlődött az őzállomány. Számuk már megközelíti a háromezret. Ebből több, mint ezer az őzbak. Már meg is kezdődött a bakok tavaszi, selejtező kilövése. Persze, nagy baklövés” lenne, ha a vadászok már most ki akarnak lőni szép trófeájuk miatt a to- vábbszaporílás szempontjából legértékesebb őzbakokat. A legszebben a nyúlállo- mány fejlődött megyénkben. A tél sem volt zord, a tavasz is kedvező volt számukra, így az apróvadas területeken ma már csaknem 50 ezer nyuszi tanyázik. A korai születésű kisnyulak súlya már eléri az egy-másfél kilót, s július közepén már újabb nemzedékre is számíthatnak a vadászok. Az elmúlt évhez viszonyítva már eddig jóval több, mint tízezerrel népesebb megyénk nyuszi társadalma. A vadászok és a mezőgazdaság számára egyaránt öröm, hogy szépen fejlődik a fácán- és a fogolyállomány. A mezőgazdaságnak ezek az ingyen napszámosai, a kártékony rovarok legszorgalmasabb pusztítói megérdemlik, hogy továbbra is óvják, ha kell gondozzák őket. A fácánok száma, a mostani vadszámlálás adatai szerint megközelíti a 15 ezret, s ebből csaknem ötezer a kakas. A foglyok 28 236-os létszámmal szerepelnek a legújabb vádstatisztikában. Persze, erre senki sem vehet mérget. Ide vagy oda lehetséges néhány száz darabos eltérés. Kétszáz vaddisznó, 117 császármadár és csaknem száz túzok is szerepel még a borsodi apróvadas területek népességében. A rókákról és a vadmacskákról sehol sem esik szó. A finom vadnyúl pecsenyéből azonban ők is kiveszik részüket. (P. s.) Mit mutat a baleseti grafikon? ; Áz Ormosi Bányaüzemnél nemrégiben tárgyalták, elemezték a balesetek alakulást. Ennél az üzemnél a baleseti grafikonok az elmúlt négy hónapban határozott javulást mutatnak. A szép. eredmények elérésében, a balesetek csökkentésében jelentős szerep jut a munkásvédelmi őröknek, akik az elmúlt hónapokban a korábbinál s/.i- Sorúbban jártak el, ha a szük- ;6ég úgy kívánta. A baleset- mentes munkát szolgálja a havonta megrendezendő vetélkedő is, melyek legjobbjai negyedévenként összevont vetélkedőn vesznek részt. A bányászok azonban tudják; a legjobb eredményt mindig saját figyelmességük, gondosságuk, óvatosságuk hozhatja. Saját maguk cs mások érdekében is a figyelmes munkára, gondosságra igyekeznek rászoktatni minden ] társukat, az esetleg könnyel- i műbb embereket is. * kés tapasztalatot adtak át egymásnak. Végeredményben ugyanezt tették a többi meglátogatott üzemben, intézményben is. A felsőzsolcai házgyár meglátogatása után a pécsi pártmunkás küldöttség a Borsodi Szénbányászati Tröszt vezetőit kereste fel. Itt is a közös és a sajátos problémákról beszélgettek, majd elmondották, hogy a borsodi bányászok nagyszerűen dolgoznak a mecseki bányákban. Nemsokára a lakásproblémájuk is megoldódik, s utánuk költözhetnek a családok. A pécsi elvtársak így szóltak a borsodi tröszt vezetőihez: — Adjatok még bányászokat. Remek munkások a borsodi elvtársak, szívesen fogadjuk őket. Monos János elvtárs, a borsodi tröszt igazgatója így felelt: — Nincs több felesleges bányászunk. A pécsi pártmunkások a miskolci fonodába is ellátogattak, ahol eszmecserét folytattak a gyár párttitkárával, igazgatójával, főmérnökével és más vezetőivel. Behatóan érdeklődtek a „6+2”-es termelési módszer iránt, amely a.ny- nyira tetszett nekik, hogy elhatározták: hazatérésük uián néhány pécsi üzemben előkészítik a termelési mód bevezetését. A Diósgyőri Gépgyárban, a Városi Tervező Irodában, a Drótművekben, a MÁV csomóponton és a Borsodi Iparcikk Vállalatnál tett látogatások következtek ezután. Mindenütt tapasztalatokkal gazdagodva fejezték be az eszmecserét. Végül a Miskolc Városi Pártbizottságon értékelték a látogatás tapasztalatait. Mind a négy pécsi pártmunkás elv társ nagy megelégedéssel mondotta el: hasznos volt a tapasztalatcsere. Éppen ezért a két város kapcsolatát minden szinten fejleszteni kell. Megállapodtak abban is, hogy Miskolc Város Pártbizottságának küldöttsége még ebben a hónapban Pécsre utazik, ahol hasonló tapasztalatcsere látogatásokat tesznek az üzemekben és vállalatoknál. sz. j. A demográfiai és a ssa hm u n h ii. Egész társadalmunk fejlődése, a növekvő és változó igé- nyek, a tudományos-technikai forradalom következtében új iparágak jönnek létre, mások elsorvadnak. A gépesítés, az automatizálás megkönnyíti, megszünteti a nehéz fizikai munkát. Egy sor szakmában, vagy munkahelyen másodrangúvá lett és lesz a fizikai erő, de megnőtt a szellemi intenzitás iránti követelmény. S mindez bizonyos fokú változást idézett elő és idéz a munkásosztály szerkezetében is. Éreííséíji utón Ez az új követelmény a szakmunkásképzés új csatornáit nyitja meg. Négy év alatt több mint duplájára nőtt az érettségi után szakmát tanulók száma. A megyei pártbizottság képviselője elmondotta: sok érettségi előtt álló fiatalt kérdezett meg, s a zöme szakmát szeretne tanulni. (Szeretne, mert ennek is korlátjai vannak.) Kétségtelenül akadnak még, akik kizárólag a laboratóriumban, vagy az íróasztal mellett tudják saját számukra elképzelni a munkát, de ez elenyésző kisebbség. Nem számolnak a reális valósággal, azzal, hogy az új mechanizmusban többek között megszűnik a vállalatok hivatali jellege, bekövetkezik a felesleges íróasztalok alkonya. A szakmunkások ezrei tanulnak az esti középiskolákban, egyetemeken, a gépesítés, a továbbképzés nyomán omladozik a szellemi és fizikai munka közötti válaszfal, a szakmunkás átvállalja a szellemi munka egy részét. És nem naivság, ha valaki nyolc elemijével szellemi munkát akar végezni ott, ahol a munkásnak is technikusi képesítése van? \ A legtöbb vita, bizonytalanság az új típusú szakközépiskolák körül alakult ki. A képesítésről annyit: szélesebb alEÍpot ad, mint az iparitanuló iskola, s kevesebbet, mint a technikum. Ami utóbbit illeti, ott is új a felsőfokú technikum. Ez érthető is. Ha nagyobb követelményt állítunk a szakmunkás elé, akkor ez fokozottabban nő a technikussal szemben is. Az új szak- középiskolákban nemcsak a ma, hanem elsősorban a holnap igényeivel számolnak. Mind az egyik, mind a másik iskolatípusban a széles alapú képzésre térnek át. Ez mind az egyén, mind a társadalom számára hasznos és szükségszerű követelmény. Számolni kell olyan természetes fejlődéssel, hogy az épíÄ Csfliiifik> völgyben Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt KISZ-fiataljai közül 29-en vesznek részt ezen a nyáron a különféle vezetőképző tanfolyamokon. A Csanyik-völgyi tábor nagyon jó hírnévnek örvend a KISZ-esek körében, így tehát nem csoda, ha szívesen és örömmel mennek mozgalmi tudásuk gyarapítására ebbe a gyönyörű völgybe. E hónap 26-án kezdődik a tanfolyam-sorozat. Először az ifjúgárda parancsnokok, majd a sport, gazdasági és kulturális felelősök veszik birtokukba a tábort. A csúcs- és üzemi 'KISZ-titkárok szintén több napot töltenek el a Csanyik-völgyben. tőiparban a szerelő jelleg kerül előtérbe, hogy az esztergályosnak ma még dicséretes, ha ismeri, de holnap már ismernie kell az automatikát. Az új mechanizmusban az az üzem, vállalat tud rugalmasabban alkalmazkodni a piaci igényekhez, amelyikben egy új termék gyártása nem okoz zökkenőt. Helyes és hibás Ifjúságunk új típusú szakképzés előtt áll, ahol fokozottabban előtérbe kerül a szellemi nevelés. Ez adja meg a széles alapot, amely az ifjút gyorsan hozzásegíti a különféle szakmai gyakorlat elsajátításához. Van üzem, ahol felismerték ennek a jelentőségéi, s örömmel üdvözlik, de elhangzanak olyan disszonáns hangok is, hogy minek annyi elméletet a fiatalokba nyomni, inkább több gyakorlati tapasztalatra van szükség, ezt kívánja a vállalat érdeke, a gazdaságosság, stb. Sok helyen türelmetlenek a végzős szakközépiskolással, az új szakmunkással szemben, azt szeretnék, ha a fiatal már az első perctől kezdve száz százalékra teljesítené a normát. Az új gépnél, gépsornál természetesnek tartják a „felfutási” időt, de elfeledkeznek róla. hogy az ifjú embernél is türelmi időre van szükség. * I y Kétségtelen, hogy ez némi vállalást jelent az üzemnek, de ezt a társadalom érdekében meg kell tennie. Mindezeken túl száműzni kell néhány hibás szemléletet:, gyakorlatot, s módosítani kell az olykor ellentmondó rendeleteket is. Az építőipar- : ban például az égjük rendeI let megtiltja a fiatalok erős fizikai munkakörben való alkalmazását, a másik pedig a leendő szakmunkások esetében erre kötelezi a vállalatokat. És — mint a BAÉV képviselője elmondotta — rugalmasabb tantervet kell adni. Ez vonatkozik a szénbányá- szatra is. A faácsolatot a vas- tám váltja fel, a vájártanulókat fél évig mégiscsak a faFiatalok ácsolatokra oktatják. És még valami. Ha ugyanaz a fiatal gimnáziumban tanul, minden iskolai szünetet élvez, de az iparitanuló intézetekben ezt már erősen korlátozzák. Miért? Jó szándékkal Többen szóltak a férfi és a női szakmunkások arányáról. Kétségtelenül van fejlődés, de az arány korántsem elegendő. Igaz, hogj’ Borsod jellegzetesen nehézipari megye, kevés könnjmipari üzem létesül. De ahogy a pamutfonodában megtalálták a lehetőséget több nő foglalkoztatására, feltételezhetően más üzemben is bőven van még rejtett tartalék. Változtatni kell a sokszor szidott, de sajnos meglévő, hibás szemléleten, mindenképpen több munkalehetőséget kell teremteni a nők számára. És térjünk vissza az alap- gondolathoz: az ifjúság termelőmunkába állítása társadalmi ügj'. Az ifjúság erőteljesen vonzódik a szakmákhoz. az új típusú képzés műveltebb, sokoldalúbb szakmunkást nevel. Ez egyaránt kielégíti az egyéni és a társadalmi igényeket, jobban számol a holnap körülményeivel. De minden fiatal életét befo- lyásolja és megkeseríti, ha képességeit nem tudja a termelés szolgálatába állítani. Kétségtelen, az adottságok korlátozottak. De a társadalom felelős minden ifjú életének alakulásáért, éppen ezért — a szűk vállalati szemléletet megszüntetve — felelősségérzettel kell új forrásokat, rejtett tartalékokat keresni. A mi gyerekeinkről van sző. A Lenin Kohászati Müvekben épülő elektroncélmü alapjainak elkészítésében nagy segítséget nyúj- Csorba Barna lanak a fiatalok. Közéjük tartoznak az ipari tanulók is, akik ennél a ritka munkánál nagy szakmai gyakorlatra tesznek szert. foto; Sz. Gy. (Vege^
