Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-30 / 152. szám

ESS AKM AGY ARORSZ AG Péntek, 1967. június 30. ^ „Kiált Tokaj vára, jajgat Patak vára...44 Gondolatok a hegyaljai felkelés 270. évfordulóján A XVII. században a Hegy- alja a forradalmi küz­delmeknek, nemzeti lé­tünkért folytatott harcoknak soha el nem hanyagolható pó­lusa, bölcsője vöt. Joggal te­kinthettek ebben az időben az idegen elnyomók a Hegyaljára ágy, mint egy lőporoshordóra, amely már a legkisebb szik­rák hatására is, bármely pil­lanatban képes szétfeszíteni az abroncsait. . Most egy ilyen kísérletre. Tokaji Ferenc felkelésére em­lékezünk! Kétszázhetven évvel ezelőtt, 1697. június 26-án, szer­dán délelőtt Boronkay István Zemplén megyei szolgabíró, Ezenczi István megyei tisztvi­selő társaságában hivatalos ügyben Tolcsvára érkezett. Itt hagy ámulattal hallgatták a környéket már napok óta iz­galomban tartó hírt: a he­gyekben kurucok gyülekeznek, akik a hagyományos péter-páli sátoraljaújhelyi vásár alkal­mával felkelést terveznek. A két megyei ember sietve foly­tatta útját Patakra, hogy kö­zölje az aggasztó hírt Badinyi Jánossal, a sárospataki urada­lom jószágigazgatójával, Szen- czi Patakról még tovább sie­tett Sátoraljaújhelyre, hogy ott Waschmuthnak, a sárospataki német őrség Sátoraljaújhelyen tartózkodó parancsnokának is beszámoljon a készülő vesze­delemről. Kérve-kérte a kom- mendánst: „Jó vigyázassál le­gyen, hogy a készülő vásárt fel ne verjék a tolvajok.” Ezenczi és Waschmuth dél­után és az éjszaka folyamán lázasan tevékenykedtek: meg­erősítették az őrséget, a készü­lő, várható eseményekről le­vélben tudósították Nigerlli kassai kapitányt és báró Klo- busitczky Ferenc főispánt, aki éppen a juirucok ellen koráb­ban folytatott kegyetlenkedé­sei és Bécs iránt 'tanúsított szolgalelkűségének jutalma­ként kapta meg a főispáni tisztséget, és több hatalmas földbirtokot, köztük a Mád és Tárcái környékén elkobzott óriási értékű szőlőket. Péter-Pál napján, június 29- én még úgy látszott, hogy az előkészületek feleslegesnek bi­zonyultak. A nap minden em­lítésre méltó esemény nél­kül telt el. Ám a vásár más­napján, 1697. június 30-án, va­sárnap délben váratlan ese­mények történtek. A sárospa­taki várból a vásár biztosítá­sára kirendelt, szokatlanul nagy tömegben megjelent csá­szári zsoldosok „szokott mes­terkedésük szerint” zsarolni, fosztogatni kezdték a kereske­dőket. A vásárosok közé ve­gyült süveges, gubás, botok­kal felszerelt kurucok hamar körülfogták a harácsoló német katonákat A nagy tolongás­ban hirtelen szétnyílt az egyik vásározó parasztnak öltözött kuruc vezér gubája. Éles dör­renés hallatszott, és egy német katona holtan fordult le a lo­váról. A pisztolylövésre, mint adott jelre minden irányból megrohanták a szétszórt német zsoldosokat. Waschmuth had­nagyot és katonáit — a sáros­pataki vár állandó őrségének zömét — pillanatokon belül felkoncolták, K özben Sárospatakon is nagy volt az izgalom. A pataki császárhű neme­sek vasárnap délelőtt még azon mesterkedtek, hogy el-' fogják Szalontai György vég- ardói bírót, aki a környék ku­rucainak volt a vezére. Ami­kor ezek a kísérleteik sikerte­lennek mutatkoztak, pániksze­rűen menekültek a várba. Ide futottak a megrémült jezsuitái: is, akik a híres pataki kollé­gium diákjainak és tanárainak elűzése, után tolakodtak be a városba. Majd este 9 óra kö­rül lélekszakadva megérkezett maga Badinyi János is. A várba menekültek egész éjszaka éberen őrködtek, de ez nem gátolta meg a kurucok tervszerű felvonulását. Éjfél után puskalövés döreje bon­totta meg a hosszú, sűrű csen­det. Az áthatolhatatlan sötét­ség leple alatt mintegy 130 meseket. Akkor tolcsvai Bónis Ferenc, most Tokaji Ferenc és Szalontai György nem kapta meg a remélt és ígért külföldi segítséget, támogatást. A hegyaljai felkelés tehát ismét elbukott! Most azonban a megtorlás sokkal rémesebb volt, mint 1671-ben. Csak Sá­rospatakon 10 felkelőt húzat- tak karóba, 7 másik részvevőt pedig felakasztottak. Vaude- mont herceg, a felkelést leve­rő császári katonaság parancs­noka augusztus 3-án azt jelen­tette Bécsnek, hogy a vezetők közül eddig még csak (!) 40 főt végeztetett ki. De az ide­gen elnyomók esztelen kegyet­lenkedéseinek nemcsak a fel­kelés részvevői voltak kiszol­gáltatva. A brutális önkény osztatlanul sújtotta a magate­hetetlen aggastyánokat, a véd­telen nőket és a gyermekeket is. A sok vihart látott hegy­aljai helységeknek talán ezek voltak a legszomorúbb napjai. Erről ad képet, közvetlenül a felkelés vérbefojtása után a „Tokaji veszedelem" ismeret­len szerzője is: „Kiált Tokaj vára, jajgat Pa­tak vára Kinek most hallatik rettenetes jaja...” Ű felkelés vezérei, egysze­rű hősei a magyar nép szabadságának, az ide­gen elnyomás ellen folytatott évszázados küzdelmeknek a mártírjai, akik méltán érde­melték ki, hogy emléküknek kegyelettel adózzunk. Példa­mutató, nagyszerű helytállásu­kat örökre a szívünkbe véssük. Buday György igazgatók, tanárok a padokban Moszkva—Budapest baráísáoi nap A csütörtöki szovjet lapok fényképes tudósításokban számolnak be a június 28-án megrendezett Moszkva—Bu­dapest barátsági nap esemé­nyeiről, a szerda esti moszk- £ vai nagygyűlésről. A moszkvai lapok több szí- 5 nes írást közölnek Budapest- $ ről. Beszámolnak az IBUSZ ❖ és az INTURISZT képviselői- £ nek a magyarországi idegen- £ forgalom új lehetőségeit is- j merte tő nagy sikerű moszkvai £ sajtóértekezletéről. ♦ Szerdán sok moszkvai üzem- % ben is szovjet—magyar ba- ♦ rátsági gyűlések voltak. J Az Ekonomicseszkaja Ga- 5 zeta budapesti különtudósító- $ jának tollából egészoldalas 3 ■cikket közöl Magyarország $ gazdasági helyzetéről. A Kom- ▲ szomolszkaja Pravda mozaik- J szerű összeállításban ad ké- % pet a Magyar Kommunista ♦ Ifjúsági Szövetségről. § Végérvényesen megkezdő­dött a nyári vakáció. Ezt azonban még csak a diákok mondhatják el, mert a taná­rok, sőt az igazgatók egy ré­sze éppen ezekben a napok­ban ül be az iskolában a diákok helyére. A borsodi általános- és kö­zépiskolai tanárok közül is sokan részt vesznek azokon a tanfolyamokon, amelyeket a Műveiődésügyi Minisztérium és a megyei tanács művelő­désügyi osztálya rendez. Az angol szakos tanárok Miskol­con, az orosz szakosok Sáros­patakon hallgatnak szakjukba vágó irodalmi előadásokat, és gyakorolják kisebb csoportok­ban az idegen nyelvet. Ugyan­csak Sárospatakon rendez a művelődésügyi osztály a bor­sodi napközi otthonok nevelői és az általános iskolai igazga­tók számára továbbképző tan­folyamot. Ezalatt a pedagó­gusok nemcsak az iskolapa­dokban foglalják el a diákok helyét, hanem a kollégiumok­ban is. Me«{c!eot az £ocszségü«yi ABC Tízéves fennállása alatt 200 ismeretterjesztő könyvet je­lentetett meg a Medicina Ki­adó. Legnagyobb vállalkozása azonban a most kiadott Egész­ségügyi ABC. Ilyen témájú szaklexikon magyar nyelven még nem jelent meg. „Az orvostudományról ma valamit tudni — divat” — olvasható a könyv előszavá­ban. Minden beteget érdekel saját betegsége, sokan még orvosi könyveket is vásárol­nak. Dr. Jelűnek Harry do­cens, a könyv főszerkesztője tájékoztatójában elmondotta, hogy az emberi szervezetre vonatkozó leglényegesebb alapismereteket célszerű min­den embernek elsajátítani, s ehhez a fontos feladathoz kí­ván segítséget nyújtani a lexikon. A 3000 címszót és 1000 ké­pet, köztük sok színes fotót magába foglaló lexikon 30 szerző és 24 lektor közremű­ködésével, több éves munká­val készült. A szerkesztőbi­zottság a meghatározásokat igyekezett úgy összeállítani, hogy a könyv a közérthető tájékoztatás mellett állandóan emlékeztessen az emberi szer­vezet bonyolult voltára, s ar­ra, hogy a gyógyítás feladata mindig és kizárólag az orvo­sokra hárul. [uzsikáló tájak — Kazincbarcikán Jól sikerült művészi estet rendeztek június 27-én, ked­den a kazincbarcikai Pollack Mihály úti általános iskola udvarán felállított szabadtéri színpadon. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitün­tetett Állami Népi Együttes bemutatta Muzsikáló tájak című új, nagy sikert aratott műsorát. A BVK szakszerve­zeti bizottságának értesítése szerint erre az alkalomra öt­ven, a helyi vegyiparban dol­gozó szocialista brigádtag ju­talomjegyet kapott az elő­adásra. Ebben a tanévben — Buda­pest után elsőnek — alakult meg Borsod megyében a Köz­ponti Orosz Nyelviskola. Negy­venhárom tanfolyam 530 hall­gatója kap bizonyítványt az elért eredményről. A tanulmányi versenyen két tanuló bizonyult legjobbnak: kezdő fokon Berta Gábor, a MÁV Igazgatóság dolgozója, társalgási fokon Németh Má­ria, a Zrínyi Ilona Gimnázium érettségizett tanulója. Berta Gábor önzetlenül lemondott a jutalomról, a szovjetuniói uta­zásról, és átadta annak jogát Jónás Sándorné hallgatónak, aki szintén a MÁV Igazgató­ság dolgozója. Egy csoport­ba jártak, a MÁV Igazgatóság üzemi tanfolyamának hallgatói voltak. Jónás Sándomé a cso­portban szorgalmas, jó tanulá­sával szép eredményt ért el, de Berta Gábor magasabb szintről indult, s így úgy- érez­te, hogy első helyezése révén elért jutalmáról le kell mon­dania. A két hallgató — Né­meth Mária és Jónás Sándor­né — 12 napos Moszkva—Le­ningrad utazáson vesz részt A hallgatók közül egyébként állami nyelvvizsgát hárman tettek, ketten középfokon, egy haladó fokon. Az évi tapaszta­latok alapján elmondható: ér­demes orosz nyelvet tanulni a Központi Orosz Nyelviskola tanfolyamain, ahol színvona­las oktatást kaptak a hallga­tók. Dicséret illeti a foglalkoz­tatott 33 tanárt is, akik jú munkát végeztek. Szőke Józsefné, a Központi Orosz Nyelviskola titkára KÖZLEMÉNY A gimnázium esti tagozatának I. osztályába jelentkezéseket » nyári hónapokban minden szel*' dán 9—12-lg elfogad a Kilián György Gimnázium igazgató­sága. A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsora (A 183 méteres Hullámhosszon 18—ifi óráig.) Borsodi tükör. A miskolci I. kerület egész' ■gügyi ellátásáról. Üj szakmunkások között . . . Legújabb lemezünk. Falusi fiatalok körében. Kulturális krónika. A jazz kedvelőinek. 30 péntek. Gűi Baba. Este 7 óra­kor. BérJetszüneé JULIUS 1. szombat. Gül Baba. Este t órakor. Bérletszünet. 2. vasárnap. Gül Baba. Este ^ órakor. Bérletszünet. Valószínű, hogy az én gyürei ember­kém sohasem olvassa majd a róla írott sorokat: ezért mertem termete után címezni tárcámat. Mert gyürei isme­retlen ismerősöm valóban kis mokány embernek született. Ám sorjában kell elmondanom, ho­gyan ismerkedtünk össze, miképpen fér­kőztem a bizalmába s tudtam meg sor­sáról egyet-mást. Kint, a Bükk alatt vezet egy út, együtt gyalogoltuk végig melegben, porban. Kicsiny, szikkadt ember volt. A Kilián-délen ismerkedtünk össze,- egyszerű módon. — Nem tudná megmondani, merre ta­lálom az új munkásszállót? — állítot­tam meg, amikor már harmadik irány­ba igazítottak, küldtek. — Oda megyek jómagam is — mond­ta, s jobbjából a balkezébe vette táská­ját. — Felvételizik? — Bugyorra kö­tött kék kockás szalvéta kandikált ki kopott táskájából. — Nem éppen .. 1 Megnézett magának, mint aki vala­mit nem ért. Hümmögött. De aztán másról kezdett beszélni. — Príma, komplett ez a szálló ... Szi­vacs ágy, meg minden. Százöt forint, igaz. De megéri — s újra megismételte meghatározását: príma az új szálló. — Csak ne volna olyan messze... Az em­ber eljárja egész nap a lábát, utána meg végig gyalogolni ezt az utat — s így már csak egy közbevetett mondat kellett és megtudtam, hogy Gyüréről jár be Miskolcra dolgozni, s hogy ha­vonta kétezret keres; segédmunkás a parkolók és szoboralapozók között. — Tizenkét éve csinálom ... Régeb­ben többet kerestem. Igaz, akkor köve­ket hordtam. Azt jobban fizetik, mint a földmunkát. De elég kettőnek a két­ezer, — rám nézett, híszem-e. — Moot a Desewffy utcánál parkolunk. — Család nincs? — Van. Csak gyerek nincs. Nem értettem teljesen, de ráhagytam. — Mért nem jönnek be városra lak­ni? — Minek? — nézett rám csodálkoz­va; színtelen szeméből egyszerű érdek­lődés áradt felém. — Mióta a Kandó jár, semmi az a százhatvan kilométer. Aztán, ma itt vagyunk, holnap máshol vagyunk. Hevesből jöttünk ide, aztán jártunk Gyöngyösön is, meg Nyíregyhá­zán, közel Gyüréhez... Vándorélet ez, jó nekünk otthon. Meg aztán, lassan nyugdíjba megyek. Elmúltam ötvenöt.- Tizenkét évem van csak itt. / I gyürei mokány M a f © f a Központi 1 lliSfliff Orosz a Nyelviskolán Megértőén bólintottam. — Ügy már más. — Csak ne volna olyan dög messze ez a príma szálló... — Hirtelen témát változtat. — A bejelentkezést csinál­tam ... Annyi vele a baj. Elfeledkez­tem kijelentkezi Hevesről. Most oda jártam. Ittam is egy kicsit tegnap es­te, ez az igazság. .. De tudja, hogy’ van az? Utazik az emberfia. Unalmas. Autónak tértünk ki, port nyeltünk s , még a beszédfonálból is tartott, mikor megérkeztünk a szállóhoz. Akkor láttam először. Valóban szépnek tetszett. Hát­ha még benn szivacsmatracok vannak! Akkor igazán nem sok érte az a százöt forint. Mondtam is a gyüreinek, az is­merősömnek. — Csak a nőtleneknek annyi — vilá­gosított fel. — Ha ide akar jönni, szól­hatok valamit az érdekében. A komám­nak jó ismerőse a gondnok ... — Köszönöm, ha szükségem lenne rá, szólok. — Keressen csak nyugodtan — mond­ta egyszerűen és jóindulattal. A bejáratnál elváltunk, ö ment pi­henni, én meg a dolgom után. Mikor eltűnt az emeleti lépcsőfordulóban, ak­kor jutott eszembe, hogy elfelejtettem megkérdezni a nevét. Így aztán, ha szükségem lenne a protekciójára, eset­leg úgy tudakolhatok utána: az a mo­kány gyürei... Nem ismeri valaki? Baráth Lajos I Félsiker i mezocsáfi járásba! dául a nők klubja keretébe több, haziasszonyokna szóló rendezvényt, lakásku turális bemutatót, politik; ' jellegű összejövetelt tartó' tak. Hasonló módon jól élte 1 Szakáidon is lehetőségeikké ! Nemesbikken és Hejőkeres: túrban a kézimunka-szal r körök, díszítőművészeti esc í portok mozgatásával élt ji j a nőtanács. A sportkör mun kája Tiszapalkonyán vo kiemelkedő. A KISZ Szakái dón és Ernődön mutatott j példát. Az emődi KISZ-ese a járás más községeibe i i eljártak, sőt a nyárra is biz tosítoltak programot a hely [ könyvtárban. Sajnos, a földművesszö ; vetkezetek, amelyek nag I tagsággal és aktívahálózatta I rendelkeznek, a várakozási’ rácáfolva, nem kapcsolódta i be megfelelő mértékbe! Hasonló módon keveset tud ■ tak segíteni a helyi nép ; front szervek, amelyekne c tevékenységét jórészt kitől tötte a választási előkészü ; let. A járási népművelési la nács próbálta patronálni kijelölt községekben a tö megszervezetek kezdeménye zéseit, azonban ahol nen: volt semmiféle mozgolódás, nem volt mit támogatnia, éls így e szerv is segítő ener j giáját oda fordította, aho! valami érdemes tevékenység mutatkozott. A népművelési évad élőt! példamutatóként is' mertettük a mezőcsáti járás kezdeményezését. A 2 ötletet változatlanul helyes­nek, célravezetőnek kell tar­tanunk. Feltétlenül kívána­tos azonban, hogy a tömeg­szervezetek jobban éljeneli lehetőségeikkel. (bin) a most zárult népműve­lési évad előtt a Me­zőcsáti Járási Népmű­velési Tanács javaslatára kísérletképpen tíz községben bevezették a tömegszervezeti napok rendezését. Ennek az : volt a lényege, hogy a nép­művelés sokrétű munkájá­ban résztvevő különféle tö­megszervezetek nemcsak a közös, nagyobb szabású ren- . dezvények előkészítésébe, vagy kampányok lebonyolí­tásába kapcsolódnak be, ha- i nem szükebb profiljuknak megfelelően is rendeznek ; különféle művelődési alkat- < makat, mégpedig a kije­lölt községekben mindenkor előre meghatározott napo­kon. Az volt az elképzelés, • hogy például a kijelölt köz- • ségben minden második hé- i ten szerdán a nőtanács, más i alkalommal a sportkör, vagy 1 a KISZ rendez valamilyen : előadást, klubfoglalkozást. ■ így mód lett volna a tömeg- : szervezetek sajátos profiljá- 1 nak megfelelő kulturális élet 1 jelentékeny méretű tovább- 1 fejlesztésére. A helyi műve­lődési otthon és az egyéb i művelődési intézmények pe- 1 dig helyiséget, propagandát i biztosítottak volna ezekhez : az alkalmakhoz. Az évad végén érdeklőd- i tünk a Mezőcsáti Járási Ta- j nácsfiál, miként vált be ez j a kísérlet. A tájékoztatás 1 szerint csak félsikert hozott i a népművelési tanács kezde­ményezése. Ahol éltek a le­hetőséggel, ott nem maradt el a siker. Sajnálatos, hogy ; nem mindegyik tömegszer- < vezet élt a lehetőséggel, s így szép tervei nem jutottak 1 el a megvalósulásig. 1 Jobban kihasználta lehe- : tőségeit több községben is a 1 nőtanács. Mezőcsáton pél­kuruc rohanta meg a falakat A kis csapat élén maga Sza­lontai György haladt, aki el­sőnek hágott fel a bástyákra. A vitéz végardói bíró testén 6 sebet ejtettek, de ő bátran küz­dött tovább. Az ostrom legkri­tikusabb pillanataiban a vár és a jezsuita-rendház szegény magyar és orosz származású cselédei is a kurucok segítsé­gére siettek. Így a rövid, de heves küzdelem eredménye­ként a sárospataki vár a ku­rucok kezére került. Ugyanebben az időben a fel­kelők 500 főnyi csapata Tokaji Ferencnek, Thököly Imre fe­jedelem egykori regéci várka­pitányának a vezetésével To­kaj várát rohamozta meg. Az erős várat éjszaka egy és két óra között a Tisza felől só­szállító tutajokon, dereglyé­ken közelítették meg, majd Bajusz Gáspár parancsnoksá­ga alatt a várban tartózkodó magyar huszárok segítségével rövid idő alatt elnyomták a császári zsoldosok szórványos, szervezetlen ellenállását. 1697. július 1-én, hétfőn Északkelet-Magyarország két gyöngyszemének, a sárospata­ki és a tokaji várnak a tor­nyán ismét magyar zászlót lo­bogtatott a hajnali szél! A felkelés további sorsa már ismertebb. Közismert, hogy a mozgalom nem tudott kifej­lődni. Megismétlődött a 27 év­vel korábbi tragédia. 1670-ben Bónis Ferencet, most pedig Tokaji Ferencet árulták el a zempléni nemesek. Akkor Bó­nis Ferenc, most Tokaji Fe­renc ellen vonultatták fel a külföldi zsoldosokat, és még az ország távoli megyéiből is sietve idegyűjtött magyar ne-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents