Észak-Magyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-18 / 115. szám

ESZ ARMAGH ARO RSZÄG Csütörtök, 1967. május V. A görög helyseiről Kedden a pieruszi kikötő­ben partra tették a Jarosz szigetén internált politikai foglyok 250 főnyi csoportját. Az AFP hírügynökség beszá­molója szerint azokat enged­ték ki a börtön szigetéről, akik vagy túl idősek, betegek ah­hoz, hogy kibírják a további íogvatartást, vagy „az elmúlt esztendőkben kommunista te­vékenységben nem vettek részt.” Kedd esti sajtóértekezletén Paiakosz belügyminiszter azt mondta, hogy „néhány idő­sebb fogoly elesett a sziklás 1 'ajon és megütötte magát, ezért Athénban kórházi keze- 1 ősben fogják őket részesíte­ni.” A többieket hazaengedik. Szerdán megtartotta utolsó ülését a Szövetkezetek Orszá­gos Szövetsége hétfőn meg­nyílt VI. kongresszusa. Ott volt a tanácskozáson Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Dobi István, a népköztár­saság • Elnöki Tanácsának nyugalmazott elnöke. A vita befejezése után Szir­mai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke válaszolt a hozzászólásokra. A kongresszus ezután elfogad­ta a határozati javaslatot. A határozat kimondja töb­bek között: A szövetkezeti tagság országosan kifejezett véleménye és határozatai alapján a kongresszus egyet­ért azzal, hogy a földműves- szövetkezeti tagság összetéte­lében végbement változások és a szövetkezetek tevékenységé­nek sokoldalúsága miatt a földművesszövetkezetek elne­vezését „Általános Fogyasztá­si és Értékesítő Szövetkezed­re változtassák. A határozat elfogadása után került sor az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezetek Országos Tanácsa, valamint az országos tanács felügyelő bizottsága megvá­lasztására. A titkos szavazás után a két újonnan választott testület zárt ülést tartott és megválasztotta tisztségviselőit. A SZÖVOSZ elnöke ismét Szirmai Jenő, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja lett. Az elnök helyettesei: Bartolálc Mihály, Molnár Károly és Pa- nák László. Az ellenőrző bi­zottság elnökévé újólag Nánási Lászlót, az Elnöki Tanács tag­ját választották meg. A kongresszus Szirmai Jenő zárszavával ért véget. ülést tartott a KGST végrehajtó bizottsága 1967. piájus 11. és 15. kö­zött Moszkvában tartotta 29. ülésszakát a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának végrehajtó bizottsága. gerből az Atlanti-óceánra kiveze­tő, 13 km-re elkeskenyedő Gibral- tári-tengerszoros keleti bejárója mellett fekszik. Kulcshelyzetét már az arabok is felismerték, je­lentőségét a hajózás fejlődése csak növelte. Nagy-Britannia számára tengeri világhatalommá' alakulása során kereskedelmi útvonalainak biztosítása 'és tengeri támaszpont­jainak kiépítése szempontjából létfontosságúvá vált. A közel­múltig a tengerszoros olyan ka­put jelentett, hogy aki annak kul­csát kezében tartotta, az az Eszaknyugat-Európa és Dél-Azsia —Kelet-Afrika közötti legrövidebb hajóutat ellenőrizhette. Természe­tesen a haditechnika mai állása mellett jelentősége csökkent. Maga Gibraltár az Algecirasi- öböl keleti peremén a tengerből kiemelkedő egyetlen sziklahegy. Hossza 4,6 km, legnagyobb szé­lessége 1.2 km. A félsziget északi részén 500 m széles semleges zó­na húzódik; ez választja el a brit gyarmati területet a spanyolor­szági La Linea várostól. Közvet­lenül mellette helyezkedik el alighanem a világ legkülönösebb repülőtere. A 2 km hosszú kifutó­pálya közel fele belenyúlik a ten­gerbe, emellett a repülőtéren át , vezet a Spanyolország felé vezető országút.* Repülőgép Y érkezésekor sorompóval lezárják az országút forgalmát. Az 5 négyzetkilométer kiterje­désű hegy északon és keleten meredek falakkál szakad le, nyu­gati oldalán enyhébb lejtésű. Itt épült fel a város. Délen három szélesebb platószerű teraszlépcső kitűnő helyet ad az erődítésre. A Hétfőn, május T5-én lépett ér- lentétek alapját az 1713-ban kö- hegy több természetes barlangot vénybe a spanyol kormány áprl- tött utrechti. szerződés képezi, rejt magában, ezeket az idők fo­bs 12-én kiadott utasítása, amely amely Nagy-Britanniát kötelezi a lyamán tovább fúrták és az r. Jgtiltja a brit repülőgépeknek spanyol „elsőbbségi jog” biztosi- erődrendszer szerves részévé tet­z átrepülést a gibraltári támasz- tására. a város tulajdonjogának ték. Hosszúságuk ma több mint ntot körülvevő spanyol száraz- megváltoztatása esetén. A spanyo- 16 km. Á mészkőhegy nem tel­r' d. valamint a spanyol területi lók úgy látják, hogy az 1964-ben jesen kopár, vegetációja azonban v zek felett. Ezzel ismét felián- életbe léptetett új alkotmány ezt a szegényes. Éghajlata inkább afri- g >lt a Gibraltár miatt már évek kritériumot kimeríti. kai, mint európai jellegű. Európá­óla változó erősséggel folyó "brit Gibraltár az Ibériai-félsziget ban egyedül itt tanyáznak maj- - spanyol diplomáciai harcA Az el- délkeleti partján Földközi-tenr mok. A végrehajtó bizottság meg­vitatta és jóváhagyta a ter­melési szakosítás és kooperá­ció javítását szolgáló, ezen be­lül a termelési szakosítás és a kooperáció előkészítésének, kivitelezésének és lebonyolítá­sának rendjét szabályozó ha­tékony intézkedésekről előter­jesztett javaslatokat. A vég<^hajtó bizottság ülés­szakán megvitatták a KGST vegyipari állandó bizottságá­nak jelentését. A végrehajtó bizottság fog! lalkozott a KGST-országok és Jugoszlávia együttműködésé­nek továbbfejlesztésével, a tu­dományos-műszaki tájékozta­tás területén. A végrehajtó bizottság ülé­sén megvitatásra került az alomerő békés felhasználásá­val foglalkozó KGST-állandó--" bizottság jelentése annak le­hetőségéről, hogy a KGST- országok együttműködjenek az atomenergia gyakorlati fel- használásának megvalósításá­ban. A KGST végrehajtó bizott­sága jóváhagyta a KGST ko­hászati, az atomerő békés felhasználásával foglalkozó, valamint könnyűipari állandó bizottságainak jelentéseit az 1966-ban végzett munkáról. lMíi /uliíclr Percnyi Gábor vendégei f Iflll mm a pataki lakodalomban * A sátoraljaújhelyi Kinizsi Étterem kirakatában érett színű abrosznyi per­gamenlap, rajta a kódexmásolók jellegzetes, ódon betűivel az írás: „Mondá az egyik, Mihály mester: én is láttam a Percnyi Gabor mennyegzőjén, hogy An­tal mester sütött vala egy ök­röt, az mely ökörben csinált vala egy kövér juhot, az kö­vér juhban egy gyermekded borjút, az borjúban egy kövér kappant. Mikor immár az ökör megsült, a kappant kivötte, s meglátta, ha megsült, tehát az ökör is megsült.” Aztán a pergamen alján egy tenyérnyi, függő viaszpecsét a Perényi-család címerével, an­nak hiteléül, hogy ez a XVI. századi pecsenyerecept a Pe­réinek ősi fészkéből, a sáros­pataki várból került elő. ahol is Percnyi Péter koronaőr fia, Percnyi Gábor felső-magyar­országi főkapitány és tárnok- mester tartotta fent idézett j menyegzőjét szépséges meny- j asszonyával, Országh Iloná- | val. Amikor pedig felesége lett, szépsége miatt olyan fél- | tékeny volt rá, hogy a kortár- j sak gyanakvása szerint, pár ! év múlva meg is mérgeztette. j No, de maradjunk meg An­tal mester „történelmi” recept- ■ jéné). Ezt vette ugyanis elő a Borsodi Vendéglátóipari Vál- j lalat instruktor főszakácsa, j Válki Tibor, és fiatal kolléga- 1 javai, Tóth Lajos sátoraljaúj- | helyi szakácsmesterrel töviről ; hegyire megtárgyalva a kér- J dést, arra vállalkoztak, hogy a | Borsodi Vendéglátó Napok al­kalmává I el kés-/,j t i f- Ctábor híres esküvői lakomá- jáL A vendégfogadó „háznagy” szerepét Karajz Kálmán, a Kinizsi étterem vezetője töl­tötte be, és máris hívogatták äz újhelyi ínyenceket, hogy a lágy múltú hegyaljai város | történelmi levegőjén kívül, történelmi” ízeket is kóstol­gassanak. Nagy volt a sürgés-forgás a I Kinizsi konyháján. Kukta, j izakács, pikoló, pincér, de ■nég a hangászi kar is izgatot- | tan leste, várta, sikerül-e „fel­támasztani” erre az estére a XVI. századot, legalábbis a szakacsmüvéázetében. N.eri csigázzuk tovább a kedélyeket nyugodtan kijelenthetjük: min­den a várakozásnak megfele­lően zajlott le. Ahogy érkez­tek az „esküvői” vendégek, sorra előkerültek a ragyogó, nikkelezett nyársak, s egymás­után húzták rá a szakácsok a főmesterek vezényszavára ha nem is egy, egész ökröt —, de egy-egy hatalmas marha­bélszínbe csavarva Antal mes­ter receptje szerint a bárány- bordát, a „gyermekded” borjó helyett a borjúfrikandót, majd legbelülre a kappanmellef Mindezt sóval, zsírral meg­hintették, burgonyával körítői' ték, különféle „történelmi” fű­szerekkel: majoránnával, tár- kánylevéllel szagosítolták, és az így kibélelt bélszínt nyár­son forgatva, pecsenyévé sü­tötték. A „menyegzői” vendégse­reg — főúri etikett ide, fő­úri etikett oda — mi tagadás, még a tíz körmét is megnyalt» a finom falatok után. Aztán egy ugyancsak régi ital, amo­lyan „történelmi koktél” kö­vetkezett, az úgynevezett „ré­szeges kapucinus”. Recepfí® szerint ezt barackból, vörös borból mixelték, tojás, fahéj és cukor hozzáadásával. És. hogy teljes legyen a tör­ténelem nehéz, sűrű levegője, az esküvői lakomán Ottó Márta és Fülep Gábor „énekő- sök”, valamint Vadász Zoltán ^hegedősei, síposai, klánétá- sai’” rázendítettek a szebbnél szebb, régi nótákra. S hogy az esküvői la­komán kik mulatták k> magukat jobban: 3 néhaivaló Perényi Gábor tár­nokmester úr menyegzői ven­dégei, vagy pedig a sátoralja­újhelyi Kinizsi Étterem „tör­ténelmi” ízek után lelkesedő ínyencei, annak eldöntését 8 nagyszerű esemény szerén? krónikása az oknyomozó gasz­tronómia tudós doktorai bízza. Hegyi József bízza. Százéves a magyar statisztikai szolgálat m Befejeződött Az ünnepségen Nyers Re­zső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott ün­nepi beszédet. Méltatta a ma­gyar statisztikai szolgálat százéves évfordulóját. A re­formról kijelentette, hogy sí a kollektív tapasztalat és 3 demokratikus útkeresés szü­lötte. — Felmerül a kérdés: nem keresztezi-e majd az új ár­politikában az értéktörvény, a piaci értékítélet érvényesülése az életszínvonal-emelési célo­kat? Ha valaki úgy képzeli, hogy január 1-től életszínvo­nal-emelési céljaikat mintegy '■ prédájául tesszük ki az éri j téktörvény, vagy a piaci ér- j tékítélet ingadozásainak és j ölbe tett 'kézzel várjuk, hogy i ebből majd mi következik, at persze téved. Hatékony eszkö- í zünk lesz az állami gazdaság- ; politika, amely egyrészt öt év- j re szabályozza, másrészt fo- j lyamatosan is befolyásolja 3 piacot. Ésszerű korlátok kö- j zött, de engednünk kell, hogy az értéktörvény és a piaci j értékítélet kifejtse hatá­sát, mert jó gazdaságpolitika mel­lett a piaci hatások nem ke­resztezik, hanem szolgálják 3 tömegek jobb életét. — Mi kommunisták nem vagyunk és nem leszünk sohasem a piaci mecha­nizmus csodálói, nem hiszünk annak minden- 1 hatóságában. A központi ter­vezés hívei vagyunk, ezt tö­rekszünk erősíteni, fejleszt«- ii. A piacról egyszerűen azt valljuk; hogy objektíve léte- ük, de figyelmen kívül hagy- ii káros lenne. Nyers Rezső tetszéssel fo­gadott előadása után Péter Syörgy, a Központi Statiszti­kái Hivatal elnöke ünnepi jeszédében áttekintést adott j i magyar statisztika százéves lejlődésérőL tálya és a Központi Statiszti­kai Hivatal ünnepi ülést ren­dezett szerdán a Magyar Tu­dományos Akadémia díszter­mében. A hivatalos magyar statisz­tikai szolgálat százéves fenn­állása alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Gaz- j daság- és Jogtudományi Ősz- I zet, s egyikük sem gondolta komolyan, hogy elássák a har­ci bárdot. Most mindenesetre barátságosan viselkedtek egy­mással, Szálasi nagy meglepe­tésére. A Führer remek egészségi állapotáról és sugárzó ener­giájáról szóló beszámolók ad­dig tartottak, amíg meg nem érkezett Kovarcz Emil, Krum- holznak, Winkelmann segéd­tisztjének kíséretében. Ök is elhelyezkedtek Pfeffer-Wil- denbruch tárgyalóasztala kö­rül — az SS-tábornok dolgo­zószobáját bocsátotta az urak! rendelkezésére, mivel nem akarták, hogy Szálasi elhagyja a Verbőczy utcai épületet, s kicsiny szobácskája alkalmat-! lan lett volna rá, hogy abban egyszerre ennyi fontos ember.' rel tárgyaljon. ! Veesenmayer végre a tárgy-! ra tért. ! — A főhadiszálláson Hitler vezér és kancellár döntött.' Közölte velem legmagasabb! döntését... Veesenmayer hangja űnne-J pélyesen csengett. Szálasi ki-< húzta magát a karosszékben.] D öntésének lényege a] következő — foly-. tatta Veesenmayer.] — A kormányzó nem marad-! hat a helyén, el kell távoli-' tani. A miniszterelnökséget,! Szálasi úr, önnek kell átven-« nie olyan formák között, hogyj a kormányzói tiszt szünetelte-< tése alatt a maga kezébe fus-] son össze az államügyek leg-< felsőbb vezetése, és a legfőbb < hadúri jogok gyakorlása is ... < {Folytatjuk.) < r E s a Führer a későbbi beszélgetés folyamán is számos tanújelét adta Veesenmayer iránti bi­zalmának. Nyugodtan végig­hallgatta' beszámolóját és el­képzeléseit. S helyeselte ma­gyarországi megbízpttjának azt az állásfoglalását, hogy amíg Horthy val lehet biztosítani a dolgot, addig Horthyval kell. Veesenmayer kifejtette: már nem sokáig lehet a kormány­zót a helyén tartani, Szálasi személye és pártja most már jogosan került előtérbe, de Horthy felváltását Szálasival lehetőleg szintén az alkotmá­nyos formák betartásával kell biztosítáni. Veesenmayer azt magyarázta, hogy a háború folyamán Horthy már több­ször megpróbálta, hogy a saját érdekeit érvényesítse a német birodalom, a Führer érdekei­vel szemben, de ahányszor emiatt komolyan figyelmez­tették, határozottan felléptek ellene, azonnal visszakozott. Javasolta: Horthynak és La­katosnak erőteljesen tudtukra kell adni, hogy maradhatnak, s még egy utolsó lehetőséget kapnak, de csak akkor, ha fel­hagynak különbéke-kísérle- teikkel. Végül is Hitler belegyezett abba, amit Veesenmayer ja­vasolt: amíg megy a. dolog Horthyval, addig legyen, s aztán jöjjön Szálasi, de lehe­tőleg úgy, hogy alkotmányos látszata legyen a dolognak. A főhadiszállási látogatás eseményeihez tartozott még az is, hogy Himmler és Rib- bentrop kibékítette Veesen- mayert és Winkelmannt egy­mással. Kissé kényszeredet­ten nyújtottak egymásnak ke­volt szó, hogy bizonyos vitá­kat kell tisztázni. A magyar- országi helyzettel kapcsolat, ban, illetőleg a magyar belpo­litika megszilárdítása tekinte­tében többféle elképzelés jö­het szóba, mint ahogy a vilá­gon mindenben több megoldás között lehet válogatni. Azért kérette most magához Veesen- mayert, hogy ezek között az elképzelések között válassza­nak. Winkelmann azt szerette volna, ha őt is négyszemközt fogadja, Himmler is támogat­ta ezt a kérést, de a Führer nem szakított időt Winkel­mann számára. Teljes bizal­máról biztosította Veesenma- yert, amikor aláírta kineve­zését teljhatalmú megbízottá, és ez a megbízás mindaddig érvényben marad a bizalom­mal -együtt, amíg nem vonja vissza. Winkelmann végezze a maga dolgát, derítse és szá­molja fel Hitler ellenségeit, s ne fecsérelje idejét a Führer teljhatalmú megbízottjára. An­nál is inkább, mert az ilyes­mit intrikának is lehet ne­vezni, s ő, Hitler Adolf soha nem tűrte az intrikát, de ilyen nehéz időkben különösen nem tűrheti. zott rá, hogy végtére is az ő nevéhez fűződik a megszállás utáni magyarországi rendcsi­nálás, hiába sorolta fel, hány százezer ember deportálásában vitt vezető szerepet, miként számolt le az árulókkal, a né­met birodalom ellenségeivel, Ribbentrop nem volt hajlandó megbocsátani, hogy beelegye­zett a Lakatos-kormányba. Ilyen előzmények után. bi­zony, remegő térdekkel lépett be Hitler dolgozószobájába. S csodák csodája, a Führer egészen másképpen viselke­dett. Több mint kedves, ba­rátságos volt. Még felesége iránt is érdeklődött, s mind­járt azzal kezdte, hogy a Ges­tapo mindenkiben ellenséget sejt, de ő egyáltalán nem ilyen gyanakvó ember. Ha vannak is, akik ilyen nehéz időkben hátat fordítanak a germán faj ügyének, a néme­tek többsége elszántan és hő­siesen harcol, mögötte áll, s egy szavára hajlandó életét áldozni a Führerért. Ami Veesenmayert illeti, ősi né­met családból származik, s már számos tanújelét adta hűségének, hogyan kételked­hetne ebben? Mindössze arról 32. V eesenmayer n agyon félt ettől a négyszem­közti beszélgetéstől. Előzőleg keserűen tapasztalta, hogy nemcsak Kaltenbrun- rsr, hanem a saját főnöke, Fibbentrop is ellene fordult. Persze, Höttl áskálódott is­mét. Jelentést írt Kalten- brunnernak, amelyben azt kö­vetelte, hogy őt, Veesenmayert ne csak leváltsák, hanem ál- 1 tsák bíróság elé, s azonnal a akítsanak Magyarországon egy valóban németbarát kor­mányt, amely bírja a Gestapo és az SS teljes bizalmát. Kal- I • -•brunner ezt a jelentést I hnmlernek továbbította, ő r dig átküldte Ribbentropnak. A budapesti követ nagy meg­lepetésére Ribbentrop is Win­kelmann és Höttl pártját ^fog­ta. A külügyminiszter, mint azelőtt is gyakran, de különö­sen az utóbbi időben, tökré­szeg volt. Üres pezsgősüve­gek álltak az íróasztalán, s olyan hangnemben tárgyalt vele, aki mégiscsak Hitler teljhatalmú megbízottja, mint Bhogy az őrmester az ifjonccal Vzokott. Szemére vetette,, hogy gyenge kezű. Hiába hivatko­“ Efl'KEiOflíflj fill lÉSIPM ySsP'ySBr Ív! Dokument umregény

Next

/
Thumbnails
Contents