Észak-Magyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-31 / 126. szám
ESZAKMAGYARORSZÄG Szerda, 1967, május StTestvérlopunk köszöntése Baráti tisztelettel és elvtársi szeretettel kö z'Jnt.iük a kelet-szlovákiai kerület pártbizottságának lapját, a Vychodoslovenské Noviny-t abból az alkalomból, b cty most ünnepli működése megkezdésének 15. évfordulóját. Őszinte örömmel ösz- szege/zük másfél évtizedre visszatekintő, sokrétű kapcsolataink és együttműködésünk értékes eredményeit. Szerkesztőségeink barát á- ga n héz napokban állta ki a "róbát. Mindig szívből jövő hálával gondolunk arra az internacionalista segítségre, am-lyet az ellenforradalom leverését követő idő zekban a kassai újságírók és nyomdászok nyújtottak lapunk előállításához, ennek is köszönhető, hogy azokban a napokban eljuttathattuk pártunk szavát és igazságát megyénk dolgozóihoz. Barátságunkat a kőié ö- nös látogatások, egymás munkájának, módszereinek tanulmányozása formálta, s gazdagította. A találkozik mindig tág lehetőséget kínálnak a szocialista építő- munka kölcsönös megismerésére, olyan élmények, s tapa ztalatok s e zésére, amelyeket újságírói munkánkban hasznosítva, hozzá tudunk j múlni répe- ink barátságinak, az internacionalizmus szellemének erősítéséhez. Uj állam alakult: A Biafrai Köztársaság A lap 15. évfordulója alkalmából bensőséges ünnepséget rendeztek Kassán. Az ünnepségen Ján KOsce- lansky elvtárs, a kerületi pártbizottság első titkára méltatta a lap másfél évtizedes munkáját, a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életben betöltött szerepét. A szerkesztőség életéről, munkájáról és kezdeményezéseiről Anton Semo- rádik elvtárs, főszerkesztő beszólt. Lapunk képviseletében Sárközi Andor főszerkesztő vett részt az ünnepségen, és tolmácsolta felszólalásában az Északmagyaror- szág jókívánságait. Kelet-Nigéría katonai kormányzója kedden hajnalban kikiáltotta a tartomány függetlenségét és Biafrai Köztársaság néven ú] állam megalakulását jelentette be. Az új állam közép-keleti és délkeleti tartományból jött létre, beleértve Calabar és Ogoja körzetét, valamint a Dijaw folyó vidékét. A Biafrai Köztársaság kormányzója bejelentette, hogy országa csatlakozik a Afrikai Egységszervezethez. Az új államnak 13 millió lakosa van. Enuguban, az új Biafrai Köztársaság fővárosában — mint az AFP jelenti — a lakosság énekszóval, örömünneppel köszöntötte a szakadás bejelentését és az új állam megalakulásának kihirdetését. Ojukwu alezredes, a volt Kelel-Nigéria kormányzója magához kérette a hajnali órákban az Egyesült Államok és Kameium konzulját, valamint az angol főbiztost és közölte velük az új köztársaság kikiáltásának tényét. Ojukwu ezután rádióbeszédet tartott, amelyben részletes áttekintést adott az elmúlt másfél cv nigériai eseményeiből, mintegy megindokolva az államszövetségből való kiválását. Odumegu Ojukwu alezredes 1933 november 4-én született Észak-Nigériában, gazdag család gyermekeként. Az angliai Epsom College-ben végezte tanulmányait. 1955-ben Oxford- ban szerzett diplomát és ezután visszatért Nigériába. Ke- let-Nigéria katonai kormányzójává a katonai államcsíny után nevezték ki. Általános mozgósítás iilgériélian llku Pál látogatása az SZKP Központi Bizottságában Pjotr Gyenticsev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság póttagja kedden fogadta a Szovjetunióban tartózkodó llku Pál művelődésügyi minisztert, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagját és Rosta Endréi, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnökét. További letartóztatások Görögországban A DPA hírügynökség jelentése szerint az utóbbi napokban további 30 volt minisztert és parlamenti képviselőt tartóztattak le Görögországban. A letartóztatottak közül húszán a Centrum Unió tagjai. A katonai diktatúra azt állítja, hogy az újabban elfogottak külföldre akarlak szökni, hogy ott megszervezzék az ellenállást a jelenlegi rendszerrel szemben. Az AFP értesülése szerint a letartóztatottak között van Konstantin Sztefanikisz, volt igazságügy- miniszter. Letartóztatták Andreasz Papandreu titkárnőjét és azzal vádolják, hogy három „kommunistaként ismert” személyt bújtatott a lakásán. Patakosz, a katonai junta belügyminisztere hétfőn a nemzetközi vöröskereszt megbízottjának a jelentésével foglalkozva elismerte, hogy a Jarosz-szigeti fogolytáborban 250 női foglyot „nem kielégítő körülmények közt őriznek”. Azt ígérte, hogy „néhány beteget és idősebb személyt” Jarosz szigetéről kórházba szállítanak. Gowcm alezredes, a nigériai szövetségi kormány vezetője kedden délután rádióbeszédében lázadásnak minősítette Kelet-Nigéria elszakadását és közölte: elrendelte a hadsereg általános mozgósítását a lázadás leverésére. Mint a Reuter jelenti, meg nem erősített hírek szerint a nigériai hadsereg néhány, északi törzsek képviselőiből álló egysége máris megindult a Benue-folyó felé, amely északot a keleti tartománytól elválasztja. A TASZSZ a nigériai válsággal foglalkozó kommentárjában rámutat: egyelőre nehéz lenne megítélni, milyen következményekhez vezethet a kelet-nigériai vezetők kedd hajnali lépése. Egy dolog azonban világos, hogy Nigéria rendkívül aggasztó napokat él át. járaton is csupa egyforintos jegyeket adott. Ismerősünk pedig — precíz ember lévén — valamennyit összegyűjtötte. Csalc éppen amiatt izgult nagyon, hogy ha netán egyet is elveszít közülük, hogyan magyarázza meg az ellenőr- nek. Nem nagy ügy. A vállalat bizonyára a régebbről el' fekvő jegykészletéi, akarja így felszámolni. Takarékossági mozgalomban vagyunk, > helyes, hogy a régi nyomású, ötvenfilléres jegyeket is átpecsételték egyforintosra. Villamoson utazva teljesen mindegy, milyen évjáratú jegyet kap az ember, azon a rövid, szakaszon az utazás a fontos. De a. lillafüredi autóbuszjáratnak véle ményii nk szerint is más elbírálás alá kell esnie. Oda többnyire kirándulni mennek az emberek, s a turistaidény beálltával jócskán akadnak közöttük nyelvünket, s itteni viszonyainkat közelebbről nem ismerő külföldiek is. Idegen városban amúgy Is forog az idegen ... Ne szédítsük meg hát még jobban egy maréknyi autóbuszjegy- gyei. O. M. Vénát ért a feizös piaci csácstaiélkozé Kedden délben négyórai tanácskozás után befejeződött az Európai Közös Piachoz tartozó hat ország állam- és kormányfőinek csúcsértekezlete. A tanácskozáson élénk vita után lényegében elhalasztották a döntést a közös piaci országokat érintő valamennyi fontos kérdésben. A csúcstalálkozót Móra olasz miniszterelnök nyitotta meg. De Gaulle francia elnök tízperces beszédében méltatta az európai gazdasági és politikai közösség felé megtett út eddigi eredményeit, s rámutatott arra, hogy Nagy-Britannia, továbbá Dánia és Írország tagfelvételi kérelmének teljesítése új helyzetet teremtene. Arra van tehát szükség — mondotta —, hogy a közösség maga behatóan és alaposan megvizsgálja a tagfelvételi kérelmek teljesítése nyomán várható változásokat és csak ezek felmérése után teljesítse a kérelmeket. De Gaulle beszélt, a kelet-európai országokhoz fűző kapcsolatok fejlődéséről is és kifejezte azt a reményét, hogy e kapcsolatok kedvező alakulása gazdasági síkon meghozza politikai gyümölcsei t is. — Mit gondolunk — állított be valaki a minap a szerkesztőségbe —, hány jeggyel lehet autóbusszal kiutazni a festői szépségű Lillafüredre? — Természetesen eggyel — feleltük. — Felszáll az ember az autóbuszra, és ha nincs bérlete, megváltja, a kalauz- nőnél a négy forintos jegyet, amellyel. .. — Nem egészen így van — vágott szavunkba ismerősünk —, mert se nem egy, se nem kettő, hanem négy jegy is kell hozzá! Ha az illető másodmagával van. akkor már nyolc, illetve oda-víssza tizenhat, de nem is tizenhat, hanem lakástól-lakásig már húsz, mert a Szentpéteri-ka- pifban lakóknak egy másik buszra is ál kell szállnlok, de nekem nem is húsz, hanem harminc jegyem van, meri én harmadmagammal voltam.. . — mondta, s mialatt az egyszerű számtani művelettel bajlódott, az asztalra rakott egy sapkányi autóbuszjegyet. Meggyőződtünk róla, hogy igazat mond,ott. A jegyek sorszám szerint követték egymást. Az történt ugyanis, hogy a kalauznő a lillafüredi JEGVDŐMPINŰ 338 liter vér Még ez esztek g; egyik januári ülésén javasolta a Sátoraljaújhelyi Járási Pártbizottság az állami szerveknek és a tömegszervezeteknek, hogy szervezzenek a városban véradási akciót. Nem sok idővel ezután még is alakult egy hatvan tagú társadalmi bizottság, amely hozzákezdett a véradási akció, a sátoraljaújhelyi véradó hét megszervezéséhez. A siker érdekében az üzemeken, vállalatokon, intézményeken belül is társadalmi bizottságok alakultak, amelyek aktív, célszerű felvilágosító tevékenységgel győzték meg a dolgozókat, hogy adjanak vért. Az akció minden előzetes számítást, elképzelést felülmúlva sikerült. Az ezer jelentkező közül száznál többet kiszűrtek, de éppen a véradó hét során, tehát a véradó akció közben újabb és újabb emberek jelentkeztek, hogy ők is hozzá kívánnak járulni * véradó hét sikeréhez, illetve: a gyógyászatban kiemelkedő jelentőségű vértartalék bővi' téséhez. Végeredményben, május 27-én estig, a véradó hét végéig több mint 1200 sátoraljaújhelyi lakos, illetve üzen11 dolgozó adott vért kettő, három és négy deciliteres tételekben, összesen több mint 330 litert. Ezért mondják — és jogg®1 — Sátoraljaújhely vezetőt hogy a véradási akció siker® minden várakozást felülmúl*- A város lakosságának nyél® százaléka adott vért, és eí igen értékes eredmény. — Minek köszönhető a sZÍP siker? — kérdeztem Bújd»3 Jánostól, a városi pártbizottság titkárától. — Elsősorban a jó szervezésnek — felelte —, de legalább ilyen mértékben a vezetők és kommunisták példa- mutatásának. Érdemes tudni, többek köz* azt is, hogy a járási pártbizottság munkatársai — részben, mint a véradó akció értelmi szerzői és szervezői elsőkként adtak vért. A vár®' si pártbizottság vezetői munkatársai szintén. A kon1' munisták tehát nemcsak beszéltek, agitáltak, szervezted hanem példamutatóan csele' kedtek is. De minden üzemben, ktsz-ben és intézményben a vezetők, párttitkárok é‘) kommunisták álltak élen a véradók sorában. így történ1 ez a Dohánygyárban, a Fémlemezipari Művekben, a MÁV' állomáson, a kórházban, gimnáziumban és minden má® vérvevő helyen. A Hegyal’8' Ruházati Ktsz-ben, példám- eredetileg csak hatvan do*g°' zó jelentkezett véradásra. S°' kan féltek. De amikor lábú” hogy a véradásból visszaté 0 társaik azonnal beálltak 3 szalag mellé és termelnek 1°' vább — a véradás meg 30 látszott rajtuk — még 1°' vábbi hatvan dolgozó határolta el azonnal, hogy vért d“; Így a Hegyaljai Hubáim1; Ktsz-ben végül 120 dolgod" adott vért, többségük a félt’1' met is legyőzve — elősző” Példát mutattak az egészségügyi dolgozók is. A kórhs® igazgatójával az élen, az ós*' tályok dolgozói a főorvos®” vezetésével vonultak vért ni. Oe tovább ?„$T<5; mek és intézmények névé« mert kivétel nélkül val3' mennyien a tőlük telhető legtöbbet tették meg a sátoralj3' újhelyi véradó hét sikeréé!'1' És végeredményben felsői'®1, hatnánk az önkéntes véradó^ neveit is, mind az ezerkétsz3' zat, mert valamennyien dics®' retet, társadalmi elismerést köszönetét érdemelnek. (sz, J1 — Értettem! — mondtad Höttl. — Azonnal indulok! * Höttl fejébe nyomta sapká-4 ját, s felcsatolta antantszíját.' — Winkelmann Obergj-up-* penführer hívat — mondta! Skorzenynek. — A külügyiek! megint okoskodnak! A kétméteres óriás elkese-J redett arcot vágott. Egyáltalán! nem volt ínyére, hogy az ak-4 ció ismét halasztást szenved-* hét, s ő tovább rostokolhat! Magyarországon. | — Fel a fejjel Otto — ! nyújtott neki kezet búcsúzó-* ul Höttl. — Ha törik, ha sza-4 kad, holnap reggel befejez-1 zük a Maus-akciót. A kezde-3 ményezés most már a mi ke-! zünkben van. Ha valami vál-J tozás lenne, értesítem. Kérem.! tartózkodjék az irodájában. J Ott majd jelentkeznek azok a! Gestapo-tiszlek is, akik együtt! dolgoznak önnel! * Höttl a Bérc utcai villában,* Winkelmannál a legmagasabb! magyarországi SS és rendőr-* parancsnok mérges kifakadá-! sát volt kénytelen végighall-* gatni. * — Nem elég nekem ez a* Veesenmayer — mondta —A most még a nyakamra kül-3 dik ezt a Bahnt. Áthívattak! a német követségre. Ott. Rahnl ígéretet akart tőlem kicsikar-! ni, hogy amíg ők nem fejezik6 be tárgyalásaikat a kor-j mányzóval, addig mi semmi-J féle erőszakos lépést nem te-! szünk. 1 A z Unternehmen Maus! akciót már nem \ tudjuk leállítani,! Obergruppenführer úr — J mondta Höttl. (Folytatjuk,} * — Hát, kedves Skorzeny — mondta Höttl — erejére szűk- ! ség lesz. Holnap reggel kilenckor megkezdődik a tánc! — Végre! — ragyogott fel Skorzeny arca. — Unalmas volt már a tétlenség. — Nos — mondta Höttl —, : ez eddigi találkozókra a kormányzó fiát mindig néhány testőr kísérte. Minden bizonynyal ezúttal is fegyveres kísérettel megy a találkozóra, ami az Eskü tér 3. szám alatt lesz... — A Bornemissza-irodában — bólintott Skorzeny. — A terepet már jól szemügyre vettem... — És? — Minden nehézség nélkül végrehajtható a dolog. Elbe- ■ lyezek néhány embert a ház előtti parkban. Ennyi az i egész. Egy emberem a tele- fonfülkóben lesz, onnan tart kapcsolatot a parancsnoksággal, ha erősítésre lenne szűk- , ség. De nem lesz ... — Az az érdekünk — mondta Höttl —, hogy az egész ügy lehetőleg lövöldözés nélkül menjen végbe. —- Igyekszünk majd fgy megoldani — mondta Skorzeny. — A kormányzó fiát pe- 1 dig személyesen fogom letar- ■ tóztatni... — Sajnos, ez nem megy — ■ mondta. — A letartóztatást foganatosító tisztek mindjárt Mauthausenig kísérik a foglyokat. Önre viszont szükség lesz itt, Budapesten, Otto. A Gestapo emberei letartóztatják az árulót, maga, Sturm- bandführer biztosit az embereivel ... Csengett a telefon, „ .... . len, akkor a legjobb, ha minél előbb megtörténik, mielőtt még Horthyék megfelelő előkészületeket tennének a végrehajtás biztosítására. Ha a kormányzó fia az ő kezükbe kerül, ők irányíthatják az események menetét. Kezükben a szelep, amellyel szabályozhatnak. S korzeny lépett a szobába. Ismét civilruhát viselt — bármennyire is szerette az egyenruhát, jobbnak látta, ha Magyarországon inkább csak civilben mutatkozik. Höttltől hallotta: maga a kormányzó is értesült róla, hogy ő Magyarországra érkezett. Skorzeny úgy gondolta, Horthy ebből következtetett rá, milyen sorsot szántak neki a németek. Csakhogy Höttlnek a várban dolgozó ügynökei azt is jelentették, hogy a kormányzó biztonságban tudja magát. Eszébe sem jutott védelméről a szokásosnál biztonságosabb módon gondoskodni. Höttl először Skorzenyt is megkínálta egy kis konyakkal. — Ez igen! — csettintett a kétméteres véreb. — Az ember szinte érzi, hogyan árad szét az erő ereiben! Igen, ez már ügyes szövegnek látszott. Nem afféle han- dabandázás, mint amivel Mo- dercin próbálkozott. Annyira „vörös”, amennyire kell, de annyi engedményt tesz Hor- thynak, amennyit ő el akar érni. Megígéri, hogy a kormányzó a helyén maradhat, csak a kormány kicseréléséhez ragaszkodik. A kémfőnök felvette az asztalán heverő nagyítót, s azzal vizsgálgatta az okmány alatt levő pecsétet. Csaknem tökéletes a hamisítvány, Belgrád- ban a Gestaponál a bélyegzőszakemberek jól megcsinálták a jugoszláv legfelsőbb partizán parancsnoksúg pecsétjének hű másolatát. Milyen kár, hogy a játszmát már be kell fejezni, hiszen ezen az alapon még sokáig tárgyalhatnának, talán még a partizántáborba is bejuttathatnak ügynökeiket. De most már nincs idő várakozásra, a fiatal Horthyt le kell tartóztatni. Az események sürgetnek. Előttinek értesülései voltak róla, hogy a kormányzó fegyverszünetet kötött, s annak közeli bejelentését tervezi. Talán már másnap proklamálja a fegyverszünetet. Mindenesetre ha már ez elkerülhetet42. A jelenlegi magyar kormánnyal a tárgyalá- sok folytatása lehetetlen, mert az politikájával és magatartásával bebizonyította Németországhoz való feltétlen odaadását. A tárgyalások létrejöttéhez az szükséges, hogy-egy új kormány kerüljön hatalomra, olyan, amelyet a nép támogat, és amelyik lojálisán teljesíti mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket a megállapodásban magára vállalna. A főparancsnokság kész rá: az előzetes megállapodás létrejötte után közvetítsen a vörös hadsereg főparancsnokságánál, hogy- sor kerüljön az ellenségeskedések megszüntetésére addig, amíg nem jön létre végleges egyezmény. Mindezt azonban csak akkor, ha a magyar fél eleget tesz az egyezmény összes feltételeinek. A főparancsnokság a maga részéről biztosíthatja a magyar felet, hogy Magyarország területén — megállapodás esetén — a szövetségesek részéről nem fogják bántani a jelenlegi társadalmi és állami berendezkedést, valamint a »örvényes rendet»* PINTÉR ISTVÁN: wmA n\ fSBSV. EfiKRftiSQ SS MODUji Dokumeníumrégény
