Észak-Magyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-28 / 124. szám
Vtoirtay, »er. «ija* iS. ES^AKSÍAGTARORSZAG BE*E3S Q Azoic a turisták, akik minden üzletkötési cél nélkül, igazán a világlátás, az ismeretszerzés öröme miatt utazgatnak külföldre, keserű humorral nevezik a nyereség- vágyból utazókat maszek importőröknek. Tulajdonképpen a csempészekről van szó. Gyakran írtunk már róla, hogy az ilyen emberek milyen anyagi és morális károkat okoznak országunknak. Mégsem elégszer. A Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokságán tényekkel tudják bizonyítani: a notórius üzletkötőkre nehezen lehet hatni a meggyőző szó erejével. A radikális intézkedések, a büntetések sem mindig riasztják vissza őket a nyerészkedés vágyától. Olykor egészen furcsa módon próbálják kijátszani a pénzügyőröket. KILENC MOTORLANC EGY NÖ DEREKÁN Az utasok között törékeny termetű, 33 év körüli nő érkezett Kassáról a magyar határra kedden, május. 23-án este. Elvámolni valója? Ugyan, nem hozott ő semmit! Milyen könnyedén mosolyog, milyen könnyedén lépked. Vagyishogy, mintha túlságosan vigyázna rá, hogy könnyedén lépkedjen. Mintha nehezére esne a járás ... Ugyan mi baja lehet szegénynek? Mi húzza úgy a derekát? — „Csak” kilenc motorlánc! — még méltatlankodik is, amikor a miskolci vám- és pénzügyőri szakasz parancsnoka, István Zoltán hadnagy és Joó György törzsőrmester felfedezik nála a csempészárut Hiszen nem is olyan nagy érték az! Csehszlovákiában 30—40 koronába kerül darabja, itt pedig 360 forintért el lehet adni. Hogy ezenkívül még tucatnyi női fehérneműt is hozott? Nem érti, hogy ez a pénzszerzésnek nem a legbecsületesebb módja. CSEMPÉSZ-RAKTAR A PADLÁSON — Túl vagyunk a vészen! — vigyorognak az üzérkedők, ha sikerül „átvészelniük” a vám- vizsgálatot és a határt elhagyva megérkeznek valamelyik településre^ — Gyorsan továbbadni az árut! — a legtöbben így vélekednek. Vannak azonban, akik egész kis raktárt rendeznek be a csempész-holmikból, aztán számolnak, kalkulálnak és egész üzleti láncot alakítanak ki. Csupán arról feledkeznek meg, hogy a pénzügyőrség emberei alapos gyanú esetén bárhol helyiség-ellenőrzést tarthatnak. — Nincs itt sepami! — perSérelem Tölténytár? Nem. Ilyen, házi készítésű vászonövben próbált kilenc motorláncot átcsempészni egy asszony. A főnök horgászik A legfontosabb ember CFHíér W«e| raj») valamennyien együtt voltak. Az ”* első. sorokban azok ültek, akik kiválóan tudnak nyitott szemmel aludni. Nekik kutya kötelességük odaülni. Ezt kívánja a vállalaton belüli, Íratlan szolidaritási törvény. A terem közepén azok helyezkedtek el, akik nyitva tudják ugyan tartani mindvégig a szemüket, de az erőfeszítés tíz perc múlva bamba kifejezést fest ábrázatukra. Végül hátul foglaltak helyet a gyógyíthatatlan szunyáiéit. Egy szó, mint száz, megfelelő embert, a megfelelő helyre. Ezt az elvet itt mindenkor tiszteletben tartják, — Kqrlársaim, igen tisztelt vendégeink — kezdte beszédét az igazgató. — Elérkeztünk végre ahhoz a felemelő pillanathoz .,. Ekkor nyílt az ajtó. Nem előbb cs nem később. Csakis a megfelelő pillanatban, Föd Tóbiás csörtetett be, a vállalat faliújság szerkesztője, egyben ünnepélyes alkalmak megörökítésével különlegesen megbízott fényképésze, aki mellesleg és civilben a bérelszámolási csoport téves számfejtési részlegének egyszemélyi főelőadója. — Ö, Tóbiás is itt van... Nini! A Tóbiás — nyalják meg piros ajkaikat a hölgyek, hogy a képen jobban csillogjon, A terem már jól beállt békéje egyszeriben veszélybe került. Minden szem Tóbiást figyeli, A férfiak. titokban kis fésűket húznak elő zsebükből, s tenyerükbe rejtve, wattnak álcázott ábrásaitól végígszántják fejük ékességét. Persze ők nem hiúságból. Vgygn méri Tóbiás leül egy székre és szerel. Vaku, vállszíj, fényképezőgép diszíti termetes alakját. Zsebe rejtett zugaiból lencséket húz ölő. s próbálgatja, egyiket a másik után. Közben zörög, kopog, fészkelődik. Mindezt áhítattal figyelik a be nem- a valót tok. ......... ..... E z a lárma önbizalmat önt az előadóba is. — Mert. ugyebár tisztelt hallgatóim, mi most nem azért vagyunk itt, hogy szégyenkezzünk, hanem igenis azért vagyunk itt, hogy... Tóbiás ekkor feláll, s a fal mellett lopakodva, mint egy ugrásra készülő tigris, megindul az emelvény felé. Megy, megy, még mindig megy, míg végül hatalmas durranás! Nem, dehogy magnézium! Hol van már attól a technika! Egy székben esett hasra, amit nem látott a szeme előtt tartott fényképezőgéptől. A z előadó összerezzen, de Tóbiás ' • nem jön zavarba. A földön kuksolva kegyesen int a szónoknak, hogy csak folytassa nyugodtan, mert ő most direkt innen, alulról alcarja lencsevégre kapni. Azután felmegy az emelvényre, mert ugyebár a dolgozók se azért fizettek be, hogy lemaradjanak a faliújságról. Megáll a drapériái asztal szélénél, s a hallgatóság meredten bámul Tóbiásra. Felemeli egyik kezét. Jól fel a magasba, s a fejek utánafordulnak. Most kicsit jobbra viszi azt a már említett felemelt kezet, s a fejek követik. — Büszkék vagyunk arra, hogy kis kollektívánk mindig bátran szembenézett a tornyosuló nehézségekkel... Tóbiás legyint. Nem jó így az egész. Az arcokon csalódottság és kétségbeesés. — Nem tudta elcsüggeszteni est a lelkes társaságot sem a kudarc, sem a sikertelenség ... Tóbiás türelmet int, s egy erőteljes mozdulattal félretolja helyéről az előadót, aki. szabadkozva húzódik, az asztal másik szélére, s ott folytatja rendületlenül. Tóbiás közben fellép a székre, majd. az asztalra áll. csak úgy. rá a térítőre, s magasra emelve két kezével is gépet és vakut, belevillant az ásító terembe, miközben, az emberek hűségesen nézik a mennyezetet. Ezután szedi a sátorfáját, alászáll az emelvényről, s helyet foglal az első sorban. Most vár. Feszülten figyeli az előadást. — Mert. ez az a pillanat, szeretve tisztelt kollegáim — zengi emelt hangon az előadó, s jobb keze energikus mozdulatával előre mutat. — Ezt kérem még egyszer, igazgató Icartárs! — kiált fel Tóbiás —, ezt a gyönyörű mozdulatot tessék olyan szíves lenni megismételni. — Mert ez az a pillanat... — bök még egyszer mutatójával az előadó, de Tóbiás elégedetlen. Próbálja szemből, próbálja profilból befogni lencséjébe az igazgatót, de hol az ujja hegye, hol az ember feje hiányzik a képről. Most hátrább megy, most közelit Tóbids, s végre megvan ... — Kérném még egyszer és utoljára, ha sza.bad lenne ... — Mert ez az a pillanat... — Tetszene szives lenni hangosabban, több átérzéssel, ha szabad lenne kérnem, olyan hangsúllyal, mint legelőször, csak sokkal, de sokkal hangosabban — rendelkezik Tóbiás. — Mert ez az a pillanat — üvölti az előadó, s akkor egy villanás, egy kattanás, s Tóbiás máris unalmasan hátat fordít az emelvénynek, s kifelé baktat, Ütközbcn zsebkendőt húz elő, hogy fáradt, izzadó homlokát megtörülje, s akkor valami lcoppan mögötte. Egy kis sárga doboz. Egyszerre többen is utána kapnak, hogy átnyújtsák a nap főhősének, de az csak bámul bambán, sápadó ajakkal a kinyúló kezekre. — A film — rebégi. Igen, egy film, parancsoljon Tó- ’ bids kartárs. Hirtelen elveszi, zsebrevágja, és igen gyorsan távozik a teremből. Egyedül 4 tudja. — egyelőre —, hogy ez vem e^y film, hanem a film. A film, amit valahogy elfelejtett betenni a gépbe... Adamovics Ilona Törvényünk pedig igazán emberségesen megszabja azt is, hogy a külföldiék és a magyar egyéni útlevéllel utazók nyolcezer forint értékű — nem kereskedelmi jellegű — tárgyat hozhatnak be, s ebből négyezer forint értékért nem kell vámot fizetni. Természesae, hogy ilyen tiltakozással fogadták a pénzügyőröket B. I-ék is, a miskolci Csorba-telepen, az elmúlt vasárnap, május 21-én. Nos, ha a lakásban nem is, de volt a padláson. A cserepek között tervszerűen kialakított rejtekhelyen valóságos »Maszek importőrök* 1 | • hírlap megírta ™ nem is az ügy súlya miatt, inkább tanulságként: a karbantartás csoportvezetője elemeit néhány doboz festéket: kertvárosban lakik, jön a tavasz, milyen szép a frissen mázolt kerítés. Az esetre rájöttek, a: ügyből fegyelmi lett. A tudósítás és a morál úgy hasonlított az ilyen jellegű cikkekre, mint egyik doboz festék a másikra. A gyár csoportvezetői is elolvasták és csóválták a fejüket. Helytelenítették az írást, nem azért, mintha az esetet maguk is nem ítélték volna el. A fegyelmi hald. rozat különben sem volt valami szigorú Egész más volt a baj. A csoportvezetők ösz- szedugták a fejüket és megállapították,: mi lesz a csoportvezetői tekintéllyel a cikk megjelenése után? Akad-e még dolgozó ezután a gyárban, aki végrehajtja egyetlen csoportvezető utasítását? Küldöttséget választottak, három csoportvezető felkereste a szerkesztőt, hogy tudomására hozzák nemtetszésüket. Kifejtették: az ilyen elhamarkodott írásoknak a munkafegyelem issza meg a levét. Az is bolond, aki ezek után meg vállalja a csoport- vezetőséget. Míg a küldöttség tagjai beszéltek, a szerkesztőnek melege lett. Gondolkodott az ügyön és kissé megingott önbizalommal némileg igazat adott nekik. Nyomban közölte velük, hogy igyekszik jóvátenni a történteket. A szerkesztő elment a gyáregység vezetőhöz, és segítségét kérte az újságcikkel megsértett csoportvezetői tekintély helyreállításához. A gyáregységvezető megértő ember volt és ígéretet tett, hogy a legközelebbi termelési értekezleten alaposan megmossa a művezető fejét. Szerinte ugyanis az illetékes művezető nem gyakorol megfelelő ellenőrzést, ezért fordulhatott elő, hogy lopják a festéket. A termelési értekezleten természetesen jelen.voltak a művezetők, végighallgatták a fejmosást, és megmosott fejüket csóválták. Másnap felkeresték a. vezért cs közölték vele, hogy a gyáregységvezető rombolja a művezetők tekintélyét. Vajon a jövőben akad-e olyan csoportvezető, aki hallgat arra. amit egy művezető mond? A vezér szórakozottan hallgatta a panaszt, de magában már eldöntötte, bizonyos mértékig igazai ad a művezetőnek. A legközelebbi gyáregység vezetői értekezleten kifejtette, nem tartja helyénvalónak az ügy ilyen elintézési módját. A bíráló megjegyzéseket mondják el lehetőleg mennél sznkebb körben. A termelési értekezlet nem arra szolgál, hogy azon oktalanul rombolják a művezetők tekintélyét. A gyárcpységvczetők végighallgatták a vezért és jelenlétében nem merlek csóválni a fejüket. Az értekezlet után azonban összeültek egy sörözőben, ahol annál szorgalmasabban csóváltak. Jóllehet, a vezéren és rajtuk kívül más nem vett részt az értekezleten, mégis attól tartottak, hogy az eset kiszivárog, híre kel és ez súlyosan csorbítja majd a gyáregység vezetői tekintélyt. Elhatározták, hogy levelet írnak az országos lapnak, amelyben kifejtik: helytelenítik a vezér magatartását. Hogyan kívánhatják tőlük, hogy rendet tartsanak a gyárban, emeljék a termelékenységet, előkészítsék az új mechanizmust, ha a vezér ilyen meggondolatlanul csorbítja a gyáregységvezetők tekintélyét, A lap igazai adott a gyár- egysegvezetőknek, feltárta az esetet és megírta, hogy ilyen esetben mi a helyes vezér- igazgatói eljárás. Semmi esetre sem az, hogy a vezér maga alatt vágja a fát és csorbítsa a gyáregységvezetők tekintélyét. A legkevesebb, amit el lehet várni egy vezetőtől, hogy legalább vezetni tanuljon meg. A vezérek elolvasták a cikket és az utolsó mondatnál már nyúllak a telefonért. Egymást hvták és a telefon-konzultációk ytan elhatározták. Iwgy küldöttséget menesztetlek a minisztériumba. Nem azért, mintha nem értenének elvileg egyel azzal: nem ári, ha egy ve- , zető tud vezetni. Elvileg az ügy eddig rendben lenne, a cikk konkréten és ebben a formában mégis árt. a tekintélyüknek és élesen felvetődik a kérdés: hogyan lesz a jövőben tekintélye a vezérnek a gyáregységveze- tök előtt? A minisztérium közvetítette a panaszt. A nagy lap főszerkesztőjének melege lett és belátta, hogy az ügy minden jószándéka ellenére is túllőtt a célon. Közölte a minisztériummal: helyreállítja a sértett vezérek megcsorbult tekintélyét és lapjában megjelentet egy elvi cikket, amelyben minden név, vagy kategória megjelölése nélkül, sötét színekkel és mély realitással kifejtik, hogy a tolvajlás miért üldözendő es a tolvajokat súlyosan meg kell büntetni. A cikk megjeleni, nagy feltűnést kellett, a sok-sok olvasó között természetesen elolvasták a tolvajok is ás csóválták a fejüket. Elvben egyetértettek n törvénnyel, amely a tolvajiást bünteti, de a cikket ebben a konkrét formájában a maguk szempontjából cl fogadhatta tannal: tartották. Elhatározták, hogy az igazságszolgáltatáshoz fordulnak védelemért, mert. végiére nem lopják ök a tekintélyüket és hogyan me- j részel majd egy ilyen cikk j után egyetlen vállalat vagy , munkaügyi osztály vállalkozni arra, hogy okét munkába állítsa. Márpedig "ÍJságszoL gáUatással, ha ök munka nélkül maradnak? K. 1. I tesen ez a törvény nem azért van, hogy egyesek munka nélkül búsás jövedelemhez jussanak. A becsületes utazók, az országuk jó hírnevére vigyázó turisták elégedettek is ezzel a törvénnyel. Ruttkay Anna Foto: Szabados György kis csempészraktárt rendeztek be. Volt ott három bőröndnyi csehszlovák ágynemű, lengyel kardigán, vászon, szövet, fehérnemű. PÉNZSZERZÉSMUNKA NÉLKÜL Milyen emberek ezek a „maszek importőrök” ? — Rendszerint megrögzött munkakerülők, akik egyáltalán nem is akarnak dolgozni, vagy többszörösen büntetett előéle- tűek — hallottuk a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokságán. — Itt vannak például B. I-ék. A családból két fiú jelenleg is börtönben van. Nem tisztelik a törvényt, sőt, talán nem is akarják megismerni.
