Észak-Magyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-28 / 124. szám

Vtoirtay, »er. «ija* iS. ES^AKSÍAGTARORSZAG BE*E3S Q Azoic a turisták, akik min­den üzletkötési cél nélkül, igazán a világlátás, az isme­retszerzés öröme miatt utaz­gatnak külföldre, keserű hu­morral nevezik a nyereség- vágyból utazókat maszek im­portőröknek. Tulajdonképpen a csempé­szekről van szó. Gyakran ír­tunk már róla, hogy az ilyen emberek milyen anyagi és mo­rális károkat okoznak orszá­gunknak. Mégsem elégszer. A Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokságán tényekkel tudják bizonyítani: a notórius üzletkötőkre nehezen lehet hatni a meggyőző szó erejével. A radikális intézkedések, a büntetések sem mindig riaszt­ják vissza őket a nyerészkedés vágyától. Olykor egészen fur­csa módon próbálják kijátsza­ni a pénzügyőröket. KILENC MOTORLANC EGY NÖ DEREKÁN Az utasok között törékeny termetű, 33 év körüli nő érke­zett Kassáról a magyar határ­ra kedden, május. 23-án este. Elvámolni valója? Ugyan, nem hozott ő semmit! Milyen könnyedén mosolyog, milyen könnyedén lépked. Vagyis­hogy, mintha túlságosan vi­gyázna rá, hogy könnyedén lépkedjen. Mintha nehezére esne a járás ... Ugyan mi ba­ja lehet szegénynek? Mi húz­za úgy a derekát? — „Csak” kilenc motorlánc! — még méltatlankodik is, amikor a miskolci vám- és pénzügyőri szakasz parancs­noka, István Zoltán hadnagy és Joó György törzsőrmester felfedezik nála a csempész­árut Hiszen nem is olyan nagy érték az! Csehszlovákiában 30—40 koronába kerül darab­ja, itt pedig 360 forintért el lehet adni. Hogy ezenkívül még tucatnyi női fehérneműt is hozott? Nem érti, hogy ez a pénzszerzésnek nem a leg­becsületesebb módja. CSEMPÉSZ-RAKTAR A PADLÁSON — Túl vagyunk a vészen! — vigyorognak az üzérkedők, ha sikerül „átvészelniük” a vám- vizsgálatot és a határt elhagy­va megérkeznek valamelyik településre^ — Gyorsan továbbadni az árut! — a legtöbben így vé­lekednek. Vannak azonban, akik egész kis raktárt rendez­nek be a csempész-holmikból, aztán számolnak, kalkulálnak és egész üzleti láncot alakíta­nak ki. Csupán arról feledkez­nek meg, hogy a pénzügyőrség emberei alapos gyanú esetén bárhol helyiség-ellenőrzést tarthatnak. — Nincs itt sepami! — per­Sérelem Tölténytár? Nem. Ilyen, házi készítésű vászonövben próbált kilenc motorláncot átcsempészni egy asszony. A főnök horgászik A legfontosabb ember CFHíér W«e| raj») valamennyien együtt voltak. Az ”* első. sorokban azok ültek, akik ki­válóan tudnak nyitott szemmel aludni. Nekik kutya kötelességük odaülni. Ezt kívánja a vállalaton belüli, Íratlan szo­lidaritási törvény. A terem közepén azok helyezkedtek el, akik nyitva tudják ugyan tartani mindvégig a szemüket, de az erőfeszí­tés tíz perc múlva bamba kifejezést fest ábrázatukra. Végül hátul foglaltak he­lyet a gyógyíthatatlan szunyáiéit. Egy szó, mint száz, megfelelő embert, a megfelelő helyre. Ezt az elvet itt min­denkor tiszteletben tartják, — Kqrlársaim, igen tisztelt vendége­ink — kezdte beszédét az igazgató. — Elérkeztünk végre ahhoz a felemelő pil­lanathoz .,. Ekkor nyílt az ajtó. Nem előbb cs nem később. Csakis a megfelelő pilla­natban, Föd Tóbiás csörtetett be, a vál­lalat faliújság szerkesztője, egyben ün­nepélyes alkalmak megörökítésével kü­lönlegesen megbízott fényképésze, aki mellesleg és civilben a bérelszámolási csoport téves számfejtési részlegének egyszemélyi főelőadója. — Ö, Tóbiás is itt van... Nini! A Tóbiás — nyalják meg piros ajkaikat a hölgyek, hogy a képen jobban csillog­jon, A terem már jól beállt békéje egy­szeriben veszélybe került. Minden szem Tóbiást figyeli, A fér­fiak. titokban kis fésűket húznak elő zsebükből, s tenyerükbe rejtve, watt­nak álcázott ábrásaitól végígszántják fejük ékességét. Persze ők nem hiúság­ból. Vgygn méri Tóbiás leül egy székre és szerel. Vaku, vállszíj, fényképezőgép diszíti termetes alakját. Zsebe rejtett zugaiból lencséket húz ölő. s próbálgatja, egyiket a másik után. Közben zörög, kopog, fészkelődik. Mindezt áhítattal figyelik a be nem- a valót tok. ......... ..... E z a lárma önbizalmat önt az elő­adóba is. — Mert. ugyebár tisztelt hallgatóim, mi most nem azért vagyunk itt, hogy szégyenkezzünk, hanem igenis azért va­gyunk itt, hogy... Tóbiás ekkor feláll, s a fal mellett lopakodva, mint egy ugrásra készülő tigris, megindul az emelvény felé. Megy, megy, még mindig megy, míg végül ha­talmas durranás! Nem, dehogy magné­zium! Hol van már attól a technika! Egy székben esett hasra, amit nem lá­tott a szeme előtt tartott fényképező­géptől. A z előadó összerezzen, de Tóbiás ' • nem jön zavarba. A földön kuk­solva kegyesen int a szónoknak, hogy csak folytassa nyugodtan, mert ő most direkt innen, alulról alcarja lencsevégre kapni. Azután felmegy az emelvényre, mert ugyebár a dolgozók se azért fizettek be, hogy lemaradjanak a faliújságról. Meg­áll a drapériái asztal szélénél, s a hall­gatóság meredten bámul Tóbiásra. Fel­emeli egyik kezét. Jól fel a magasba, s a fejek utánafordulnak. Most kicsit jobbra viszi azt a már említett felemelt kezet, s a fejek követik. — Büszkék vagyunk arra, hogy kis kollektívánk mindig bátran szembené­zett a tornyosuló nehézségekkel... Tóbiás legyint. Nem jó így az egész. Az arcokon csalódottság és kétségbe­esés. — Nem tudta elcsüggeszteni est a lel­kes társaságot sem a kudarc, sem a si­kertelenség ... Tóbiás türelmet int, s egy erőteljes mozdulattal félretolja helyéről az elő­adót, aki. szabadkozva húzódik, az asz­tal másik szélére, s ott folytatja rendü­letlenül. Tóbiás közben fellép a székre, majd. az asztalra áll. csak úgy. rá a té­rítőre, s magasra emelve két kezével is gépet és vakut, belevillant az ásító te­rembe, miközben, az emberek hűsége­sen nézik a mennyezetet. Ezután szedi a sátorfáját, alászáll az emelvényről, s helyet foglal az első sor­ban. Most vár. Feszülten figyeli az elő­adást. — Mert. ez az a pillanat, szeretve tisz­telt kollegáim — zengi emelt hangon az előadó, s jobb keze energikus moz­dulatával előre mutat. — Ezt kérem még egyszer, igazgató Icartárs! — kiált fel Tóbiás —, ezt a gyönyörű mozdulatot tessék olyan szí­ves lenni megismételni. — Mert ez az a pillanat... — bök még egyszer mutatójával az előadó, de Tóbiás elégedetlen. Próbálja szemből, próbálja profilból befogni lencséjébe az igazgatót, de hol az ujja hegye, hol az ember feje hiányzik a képről. Most hát­rább megy, most közelit Tóbids, s végre megvan ... — Kérném még egyszer és utoljára, ha sza.bad lenne ... — Mert ez az a pillanat... — Tetszene szives lenni hangosabban, több átérzéssel, ha szabad lenne kér­nem, olyan hangsúllyal, mint legelőször, csak sokkal, de sokkal hangosabban — rendelkezik Tóbiás. — Mert ez az a pillanat — üvölti az előadó, s akkor egy villanás, egy katta­nás, s Tóbiás máris unalmasan hátat fordít az emelvénynek, s kifelé baktat, Ütközbcn zsebkendőt húz elő, hogy fáradt, izzadó homlokát megtörülje, s akkor valami lcoppan mögötte. Egy kis sárga doboz. Egyszerre többen is utána kapnak, hogy átnyújtsák a nap főhősé­nek, de az csak bámul bambán, sápadó ajakkal a kinyúló kezekre. — A film — rebégi. Igen, egy film, parancsoljon Tó- ’ bids kartárs. Hirtelen elveszi, zsebrevágja, és igen gyorsan távozik a teremből. Egyedül 4 tudja. — egyelőre —, hogy ez vem e^y film, hanem a film. A film, amit vala­hogy elfelejtett betenni a gépbe... Adamovics Ilona Törvényünk pedig igazán emberségesen megszabja azt is, hogy a külföldiék és a ma­gyar egyéni útlevéllel utazók nyolcezer forint értékű — nem kereskedelmi jellegű — tár­gyat hozhatnak be, s ebből négyezer forint értékért nem kell vámot fizetni. Természe­sae, hogy ilyen tiltakozással fogadták a pénzügyőröket B. I-ék is, a miskolci Csorba-te­lepen, az elmúlt vasárnap, má­jus 21-én. Nos, ha a lakásban nem is, de volt a padláson. A csere­pek között tervszerűen kiala­kított rejtekhelyen valóságos »Maszek importőrök* 1 | • hírlap megírta ™ nem is az ügy súlya miatt, inkább tanul­ságként: a karbantartás cso­portvezetője elemeit néhány doboz festéket: kertvárosban lakik, jön a tavasz, milyen szép a frissen mázolt kerí­tés. Az esetre rájöttek, a: ügyből fegyelmi lett. A tu­dósítás és a morál úgy ha­sonlított az ilyen jellegű cikkekre, mint egyik doboz festék a másikra. A gyár csoportvezetői is elolvasták és csóválták a fe­jüket. Helytelenítették az írást, nem azért, mintha az esetet maguk is nem ítélték volna el. A fegyelmi hald. rozat különben sem volt va­lami szigorú Egész más volt a baj. A csoportvezetők ösz- szedugták a fejüket és meg­állapították,: mi lesz a cso­portvezetői tekintéllyel a cikk megjelenése után? Akad-e még dolgozó ezután a gyárban, aki végrehajtja egyetlen csoportvezető uta­sítását? Küldöttséget választottak, három csoportvezető felke­reste a szerkesztőt, hogy tu­domására hozzák nemtetszé­süket. Kifejtették: az ilyen elhamarkodott írásoknak a munkafegyelem issza meg a levét. Az is bolond, aki ezek után meg vállalja a csoport- vezetőséget. Míg a küldöttség tagjai beszéltek, a szerkesztőnek melege lett. Gondolkodott az ügyön és kissé megingott önbizalommal némileg iga­zat adott nekik. Nyomban közölte velük, hogy igyek­szik jóvátenni a történte­ket. A szerkesztő elment a gyáregység vezetőhöz, és se­gítségét kérte az újságcikkel megsértett csoportvezetői te­kintély helyreállításához. A gyáregységvezető megértő ember volt és ígéretet tett, hogy a legközelebbi terme­lési értekezleten alaposan megmossa a művezető fe­jét. Szerinte ugyanis az ille­tékes művezető nem gya­korol megfelelő ellenőrzést, ezért fordulhatott elő, hogy lopják a festéket. A termelési értekezleten természetesen jelen.voltak a művezetők, végighallgatták a fejmosást, és megmosott fejüket csóválták. Másnap felkeresték a. vezért cs kö­zölték vele, hogy a gyáregy­ségvezető rombolja a mű­vezetők tekintélyét. Vajon a jövőben akad-e olyan cso­portvezető, aki hallgat arra. amit egy művezető mond? A vezér szórakozottan hallgatta a panaszt, de ma­gában már eldöntötte, bizo­nyos mértékig igazai ad a művezetőnek. A legközelebbi gyáregység vezetői értekezle­ten kifejtette, nem tartja helyénvalónak az ügy ilyen elintézési módját. A bíráló megjegyzéseket mondják el lehetőleg mennél sznkebb körben. A termelési értekez­let nem arra szolgál, hogy azon oktalanul rombolják a művezetők tekintélyét. A gyárcpységvczetők vé­gighallgatták a vezért és je­lenlétében nem merlek csó­válni a fejüket. Az értekez­let után azonban összeültek egy sörözőben, ahol annál szorgalmasabban csóváltak. Jóllehet, a vezéren és raj­tuk kívül más nem vett részt az értekezleten, mégis attól tartottak, hogy az eset kiszivárog, híre kel és ez súlyosan csorbítja majd a gyáregység vezetői tekintélyt. Elhatározták, hogy levelet írnak az országos lapnak, amelyben kifejtik: helytele­nítik a vezér magatartását. Hogyan kívánhatják tőlük, hogy rendet tartsanak a gyárban, emeljék a terme­lékenységet, előkészítsék az új mechanizmust, ha a ve­zér ilyen meggondolatlanul csorbítja a gyáregységveze­tők tekintélyét, A lap igazai adott a gyár- egysegvezetőknek, feltárta az esetet és megírta, hogy ilyen esetben mi a helyes vezér- igazgatói eljárás. Semmi esetre sem az, hogy a vezér maga alatt vágja a fát és csorbítsa a gyáregységveze­tők tekintélyét. A legkeve­sebb, amit el lehet várni egy vezetőtől, hogy legalább ve­zetni tanuljon meg. A vezérek elolvasták a cikket és az utolsó mondat­nál már nyúllak a telefon­ért. Egymást hvták és a te­lefon-konzultációk ytan el­határozták. Iwgy küldöttsé­get menesztetlek a minisz­tériumba. Nem azért, mintha nem értenének elvileg egyel azzal: nem ári, ha egy ve- , zető tud vezetni. Elvileg az ügy eddig rendben lenne, a cikk konkréten és ebben a formában mégis árt. a te­kintélyüknek és élesen fel­vetődik a kérdés: hogyan lesz a jövőben tekintélye a vezérnek a gyáregységveze- tök előtt? A minisztérium közvetí­tette a panaszt. A nagy lap főszerkesztőjének melege lett és belátta, hogy az ügy minden jószándéka ellenére is túllőtt a célon. Közölte a minisztériummal: helyreál­lítja a sértett vezérek meg­csorbult tekintélyét és lap­jában megjelentet egy elvi cikket, amelyben minden név, vagy kategória megje­lölése nélkül, sötét színekkel és mély realitással kifejtik, hogy a tolvajlás miért üldö­zendő es a tolvajokat súlyo­san meg kell büntetni. A cikk megjeleni, nagy feltűnést kellett, a sok-sok olvasó között természetesen elolvasták a tolvajok is ás csóválták a fejüket. Elvben egyetértettek n törvénnyel, amely a tolvajiást bünteti, de a cikket ebben a konkrét formájában a maguk szem­pontjából cl fogadhatta tannal: tartották. Elhatározták, hogy az igazságszolgáltatáshoz for­dulnak védelemért, mert. végiére nem lopják ök a te­kintélyüket és hogyan me- j részel majd egy ilyen cikk j után egyetlen vállalat vagy , munkaügyi osztály vállal­kozni arra, hogy okét mun­kába állítsa. Márpedig "ÍJságszoL gáUatással, ha ök munka nélkül maradnak? K. 1. I tesen ez a törvény nem azért van, hogy egyesek munka nél­kül búsás jövedelemhez jussa­nak. A becsületes utazók, az országuk jó hírnevére vigyázó turisták elégedettek is ezzel a törvénnyel. Ruttkay Anna Foto: Szabados György kis csempészraktárt rendeztek be. Volt ott három bőröndnyi csehszlovák ágynemű, lengyel kardigán, vászon, szövet, fe­hérnemű. PÉNZSZERZÉS­MUNKA NÉLKÜL Milyen emberek ezek a „maszek importőrök” ? — Rendszerint megrögzött munkakerülők, akik egyáltalán nem is akarnak dolgozni, vagy többszörösen büntetett előéle- tűek — hallottuk a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancs­nokságán. — Itt vannak pél­dául B. I-ék. A családból két fiú jelenleg is börtönben van. Nem tisztelik a törvényt, sőt, talán nem is akarják megis­merni.

Next

/
Thumbnails
Contents