Észak-Magyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-28 / 124. szám
6 ESZAKMAGTARORSZAG Vasárnap, 1967. májsw SS. es A bolgár Riviéra ÉJMara—restidőpiJk Ma mär mindennapos jelenség, hogy áruházainkban bolgár porcelánt, bőrárukat, s magyar gyártmányú csövekkel felszerelt bolgár rádiókészülékeket vásárolhatunk. Üzemeinkben a szállítás megkönnyítését segíti a világon sokfelé ismert bolgár villamos szállító targonca. S ott találjuk a különböző gépeket, a Bolgár vált. Ezek sem régiek: hiszen ezen a környéken a második világháborúig csupán Várnát ismerték a turisták. A kitűnő klímájú Aranyhomokot 1956 óta, tájjellegének megőrzésével óriási parkká alakították át, ahol nagyszerűen érvényesül a modern üdülőváros és a romantikus természeti környezet ellentéte. Az Aranyhomok 145 1)00 in2, amiből minden vendégre 6 m- jut. Nem érdektelen, hogy az Aranyhomokon az év 365 napjából 280 napsütéses. S a ten. ger sós, jódos kipárolgása kitűnően gyógyítja az asztmát, bronchitist és a magas vérnyomást. A Fekete-tenger e szakaszának fejlesztését Balcsik alatt szerte hozzákezdtek a campin- gek gyors ütemű kiépítéséhez. A bolgár idegenforgalom so- katígérő fejlődését elegendő egy számmal illusztrálni, 1966- ban 121 országból közel más- félmillió turista érkezett Bulgáriába. Közismert, hogy 1967 a nemzetközi turizmus éve. s ebben az esztendőben bolgár barátaink kétmillió külföldit, közöttük sok magyar turista és üdülő látogatását várják a Fekete-tengeri Riviéra és a Balkán-hegvség festői szépségű tájaira. Unté! a MTBZ-Ibh Május 30-án, kedden délután a MTESZ székházban a Föld és ég című folyóirat munkájáról ankétot rendez a TIT városi szervezete és a MTESZ Borsod megyei szervezete. A minden bizonnyal sok érdeklődőt vonzó összejövetelen részt vesz dr. Vasváry Artur főszerkesztő és dr. Kulin György, a lap szerkesztője is. (Vcrmesi Vincénc rajza) A Balaton Szálló a bolgár tengerparton. és a Druzsba építése lényegében befejeződött, több szállót már nem építenek. 1970-re a sportpályák, szórakozóhelyek kibővítésével, az autópálya ki- szélesítésével teljesen befejeződik az Aranyhomok és a Druzsba fejlesztése. A Druzs- bán és az Aranyhomokon nem kevesebb, mint 83 szálloda és 38 hatalmas étterem működik. A ragyogó homokos strand Népköztársaság magas színvonalú termékeit A sokoldalú együttműködés bolgár földön is kézzelfogható. Nagyra értékelik a magyar gyógyszeripar termékeit, a kitűnő minőségű magyar televízió készülékeket, a vegyipari gépekét, kikötői emelődarukat és tehergépkocsikat. A gazdasági lélet' sok területén szoros az együttműködés a két ország között. A két ország közötti kitűnő politikai és gazdasági együttműködést hasznosan egészítik ki a kölcsönös látogatások,«: ■ r ' f egymás országainak megisme-s íáZGÜCir©! J OZSGl rése.' Ezt hatásosan mozdítot-: ta elő az 1964-ben a turizmus: megkönnyítése céljából aláírt; egyezmény, a vízumkényszer; megszüntetése. E Azt állítják és minden jog-; gal, hogy,, az idegenforgalom; századában élünk. Hazánkban; ma már mindenki tudja, hogy- hol van az Aranyhomok és aj Napos-part. A testvéri bolgár: nép nemcsak az iparban és: mezőgazdaságban ér el kíma-: gasló eredményeket, hanem; nagyszerű természeti adottsá-E gait kihasználva — ha szabad; ezt a kifejezést használni —; jelentős „idegenforgalmi ipart”, hozott létre és megteremtette: a Fekete-tengeri Riviérát : folytatják, amelyet a kitűnő természeti környezet tesz erre alkalmassá. Itt együtt megtalálható a tenger, és a hegyek. Egyik nap vadászhat, túrázhat, másik nap fürödhet, halászhat, akinek ez a szenvedélye. Az Aranyhomokon nem csupán hipermodern szállodák, hanem több száz faház is az érdeklődők rendelkezésére áll. 1966-ban Buigárialárcsával ajándékozta meg az úttörő-rendőröket. Első nap csodálkoztak a felnőttek, amikor meglátták a fontos arccal ügyeleteskedő fiúcskákat. Most már moso-, lyogva bár, de engedelmes■■ kednek nékik. A mezőkövesdi hétköznapod megszokott, kedves színfoltjai ők ma már. Volt olyan éppen arra utazó turista, aki fényképezőgépével. meg is örökír tette a forgalmat irányító ügyes úttörőket. Hallottuk azt is, hogy az fej kolások most mind igyekeznek kiérderpelni, hogy egy délelőttre kezükbe vegyék a tárcsát, s belefújhassanak a sípba.., (Gyárfás) ^'UnilIUlllllIIIIIIIIIIlIIIIIillillllllIIII llllilllllilllllll III III ll!S!l!lllll II IIIIIIIHIIIIIIIIimi ||||!i|!|||||||||(i|||!!(!||||{||||!||{|j!ii|||i;|| um |||)n;|||]{[||;||||||| iiiiüi üli! ;!j|)|!t!!!ll!!!!t!ül!III!!!f( Matyóruhás néni baktat át amúgy átlós irányban a mezőkövesdi főutcán. Már éppen fellépne a túloldalon a járdára, amikor éles füttyszót hall, s már ott is terem előtte egy kis úttörő. — Legközelebb a zebrán tessék áthaladni az úttesten! A szabályok így írják elő — mondja az idős asszonynak járó tisztelettel, de azért oktató hangon. — Jól van, aranyos. Köszönöm, hogy figyelmestettél. Tudod, nagyon elgondolkoztam ... De mondd csak, hogy kerülsz ide? Ki mondta, hogy ügyeleteskedj? — Jutalomból őrködöm — vágja ki büszkén a gyerek, s már lép is arrébb. Megint észrevett egy szabálytalankodó gyalogost. Egy hete, hogy déle lőttönként egyenruhás úttörő-fiúcskák vigyázzák a forgalmat néhány mezőkövesdi útkereszteződésnél. No, természetesen nem egyedül — a felnőtt rendőrök irányításával. Nemrég néhány hetes KRESZ-tanfolyamot szervezett az úttörőszövetség járási elnöksége, az MHS, a rendőr- kapitányság és a községi tanács a mezőkövesdi általános iskolákban. Befejezésképpen vetélkedőn mérték össze tudásukat a gyerekek. A verseny legjobbjai jutalomképpen most a gyakorlatban is igyekeznek büszkélkedni tudásukkal. A 4-es számú általános iskola egyik pedagógusa vállalt védnökségei felettük. A községi tanács díszes fehér sapkával, szijjal, Idill egy hegyi faluban A tömegméretű bolgár ide-: genforgalom nem tekint visz-i sza nagy múltra, de egy évti-j zed alatt elért eredményei vi-E lágraszólóak. A híres Napos-; part ma a Fekete-tenger egyikgyöngyszeme. Közel egy évti-j zeddel ezelőtt az erdők ittj majdhogynem a tengerig ér-j tek, a partokat mocsaras ré-j szék tarkították. 1958 októbe-E rében hozzáláttak a munká-E hoz, utakat építettek, eltüntet-; ték a mocsarakat, s Nikolaj Nikolov Dimitróv-díjas épí-j tész kollektívája nagyszerű- művet alkotott. Csodálatos, 6j km hosszúságú, 750 méter szé-j lességű. ragyogó strandot al-E kották, még csodálatosabb: szállodasorral, ahol az elmúlt; esztendőben már 12 300 em-E bért tudtak egyidőben, kor-E szerű feltételek mellett el-j látni. S a fejlődés nem állj meg. 1970-ben már 30 000,: 1980-ra pedig 50 000 férőhely-: lyel rendelkeznek. A tervek: szerint 1980-ig a Napos-parton: egymillió embert kell elhe-E lyezni egy szezonban. HozzáE kell éhhez számítani azt is,E hogy Burgasztól délre Alepu-j nál újabb tengerparti rész ki-j építését kezdték meg. Az Aranyhomok és a Druzs-E ba is szinte már fogalommá? A felhők, mint a sűrű, ólmos köd, foszlotton : és lassan lebegve ■úsztak el az északi égbolt jalatt. Egy hétig tartó nyöször- jgő eső, hideg és hegyi unalom jután ismét felragyogott a má- jjusi napfény. A nagy, mindig : csábító kozmikus szélhámos ■hosszan elnyúló, kissé emel- ■kedő völgy távoli torkából ■nézett vissza a falura. Fárad- ■ tan ragyogott, alig izzó sárga ■ fénnyel, hogy beteg, gyenge j szemmel is bele lehetett néz- jni a vibráló tűzgolyóba. ■ A fénytől az alkony homállyá hirtelen visszahőkölt a kelleti hegyek ázott, lágyan zöld |gomolygásán és felkacagtak a | tavasz örömszínei: sárga, pi- |ros, barna, kék, szürke, fehér : házak, meg a viharvert keríté- Isek, de legszebbek voltak a I virágzó alma-, körte- és őszi- I barack fák a hegyoldalakra I kapaszkodó kertekben. A virágszirmok a fukar napfényiben. is hamar megszáradtak és | könnyű lebegéssel hullani |kezdtek, mintha frissen fa- |gyott, törékeny hópelybek |lennének. A fenyők méltósá- igosan magasodtak a házak Ifölé, a templomtorony keresztijét is félúton hagyták és hosz- iszú ágaik öreges nyugalom- |mal bólogattak. Messzebb, a ifalu mögött szálas bükkerdő I kezdődött, beláthatatlanul ösz- | szesűrűsödve, a hegyek hajlatain hullámozva, mint a ko- |mor tenger. I Hegyoldalon ültem magam I is, meredek falú terasz kiug- |ró szögletén. Teljes szélessé- | gében ráláttam a falura, 1 a |kígyózó, lejtőkön hajladozó | utcákra, a kedves kis terekre lés az össze-vissza épült, meg- ikapóan szép házakra. A völgy ■távoli zugából visszasziporkázó napfényt és az alkony bársonyosan nedves, hűvös szépségét azonnal észrevette a falu. Megmozdult minden. Nemcsak az emberek — az állatok is. Kutyák ugattak örömükben, macskák futkostak, nyerítettek a lovak és elnyújtva bőgtek a tehenek, meg a borjak. A gyöngytyúkok is rikácsolni kezdtek, valahol rekedt hangú kakas kukorékolt, ami egyben azt is jelentette, hogy lesz még eső. Mint valami varázserejű titkos jel, a visszavillogó napfény kihívta házaikból az embereket, szinte percek alatt benépesültek az utcák, terek és udvarok. Személyautók és motorbiciklik zúgása harsant, bőgtek a motorok, hangjuk felcsapott hozzám a hegyteraszra. A motorbiciklik, mintha földön járó nagy, furcsa darazsak lennének, zümmögve fulkároztak a kacskaringós utcákon, hegyre fel, hegyről le. A lányok kacagva és sikoltozva ugrándoztak félre a motorok elől, de láthatóan kedvük telt ebben is. A z egyik csupasz téren tányérsapkás férfi jelen t meg és rézkürtbe fújt. A harsogó hangot visszazengték az ázott erdők és hegyek. De a kürt szavára hamarosan nyolc-tíz süldő korú és süldő testű legényke futott elő és a tányérsapkás körül gyülekeztek. Néhány kíváncsi lány is megállt mögöttük. Nem sokkal később két legényjelölt kinyitotta egy lapos, autógarázshoz hasonló épület széles ajtaját, és a többiek előhúztak onnan egy négykerekű járművet, amely azonban nem szekér volt. hanem — mint később kiderült — tűzoltómasina. A fiúk a járműtől tisztes távolságra katonásan egymás mellé sorakoztak. A következő pillanatban reccsent a tányérsapkás hangja, amely nekem most éppen úgy tűnt, mint amikor szegény, megboldogult nagyanyám kiabált rám, hogy kergessem ki a libákat a kertből, mert mind leeszik a gyenge salátát. — Kocsifecskendőről tömlőt... szedd le! — kiabált a tányérsapkás és a fiúk közül hárman villámló gyorsasággal odafutottak a tűzoltó masinához. Mindegyik leemelt róla valamit, azután visszatértek a többiekhez. — Kocsifecskendőre tömlőt... szereld fel! — csattant megint a tányérsapkás hangja és ekkor már egészen biztosan tudtam, hogy ő az önkéntes tűzoltó egyesület parancsnoka. Két fiú a masinához ugrott, csináltak ott valamit — biztosan a tömlőt szerelték fel —, amíg a többiek más tömlőte- kercseket nagy lendülettel gurítottak keresztül a téren. A tömlők kinyújtózkodtak, mintha óriási döglött kígyók lennének, amelyeket az önkéntes tűzoltók laposra vasaltak. Rengeteget ugrándoztak és futkostak a fiúk, mert a tányérsapkás rendületlenül koman- dírozott. — Kocsifecskendőről tömlőt... szereld le! — Sugárvezető csövet. .. szereld le! — Tömlőt tekerd össze! — Vi-gyázz! Kocsifecskendőre! — Kocsifecskendőről! És így tovább, és így tovább, mintha mérges, vén gúnár liba gágogna. A kocsma előtt harcias menyecske veszekedett a férjével. Kezét hol csípőre tette, ho] fenyegetőzött vele. Váltakozva magyarul és szlovákul beszélt, mert ez a hegyi falu ma is kétnyelvű. A szlovák beszédet nem értettem, pedig nagyon szerettem volna tudni, hogy a menyecske melyik nyelven mondja a nyomosabb érveket, a nagyobb szitkokat, hogy kocsmázó férjét hazatérésre bírja. Mindegy volt azonban, mert az ember egyik beszédnek se engedelmeskedett. A kocsmával pontosan szemben a községi pártház állt. Kijön onnan egy ember, alighanem a párttitkár lehetett, mert a veszekedő menyecske mellett állt ki és kemény, szinte parancsoló hangon rászólt az ittas férfira: — Janó, azonnal indulj haza! — Kuss! — rivallt rá Janó. — Törődj a párttal! E gy autóbusz is érkezett valahonnan. Bekanyarodott a kocsma elé, vezetője láthatóan jól begyakorlott biztonsággal gurigaz- tatta a nagy, lomha járművet közvetlenül a fal mellett, attól mindössze fél méternyire, és úgy állt meg, olyan be- cent.izett pontossággal, hogy utasai egyenesen a kocsmába léphettek be, ahonnan lárma és keserves nótázás csapódott ki az elázásból alig józanodó völgybe. Az ellenkező irányból lovak jöttek pattogóléptű vágtában, két szürke és négy pej, hátukon, szőrön ülve, suhancok hintáztak igen ügyesen. Az erdei útról ereszkedtek le, bizonyára az erdőgazdaság lovai voltak. A szivattyús, hosszú válvúnál tehenek, tinók, és üszők ittak. Kettesével-hárma- sával hajtották ide a jószágokat, és a gazdák nagyon büszkén lépkedtek vagyonuk mögött. Mert itt a tehénféle igazi vagyon. Kevés a föld. de még az a kevés is gvéren terem — burgonyát, árnál, zabot, semmi egyebet, az éghajlat miatt =-y és elsősorban a hegyi legelők s rétek biztosítják a jószágok megélhetését. Azok meg az itthon maradt emberek megélhetését, bár a férfiak java a gyárban dolgozik. A nők többsége meg az erdőgazdaságban. A jószág már csak ezért is nagy vagyon, hiszen öt-hat forintot adnak egy liter tejért. Nyáron, amikor sok a nyaralóvendég, meg a kiránduló, ennél többet is fizetnek,: különösen a finom, pincében# vagy kútban hűtött aludttejért. A hegyi terasz szögletéről; ahol ültem, mondhatni egyszerre filozófiai és fizikai magasságban, játéknak, vagy még inkább mesebelinek tűnt minden, bár nagyon jól tudtam; hogy az élő, mozgó valóság tárulkozik elém, igaz, hogy különös, megszépítő szögben. Hogy a kép és az összhang teljesebb legyen, szemben, egy törpe dombocska tetején álló házban, vagy annak az udvarán — nem láthattam pontosan — megszólalt egy magnó. Felszárnyalt hozzám, az igazán lírai magasságba a slágertörténelem talán legbambább, leg- banálisabb szövege és természetesen a zene is. Nagy nap volt az, igen nagy, hogy Londonban egy pihent agy gondolt egyet s felfordult a divat. A templom tornyában meg- kondult a harang. Hangja be- lezendült a völgybe és a hegyek visszarezegték. S mintha időzítve lett volna: a magnőtől három házzal odább temetési szertartás kezdődött. — Magnificat anima mea dominum et exultavit spiritus meus in deo salvatore meo..’.’ A pap nagyon gyorsan beszélt. valósággal pergett nyelvéről a latin szöveg. Talán sietett, mert az eső miatt megkéstek a temetéssel. A magnóval nemsokára versenyre kelt a siratóasszonyok gyötrően fájdalmas, vonagió daliaméi éneke Hozzád sír főt esdeklésünk Élők s holtak istene. Tolod kór világosságot ö, örök fény tengere. A főutca kanyamlatábaö j
