Észak-Magyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-26 / 122. szám

4 eSZARMAGFARORSZAC Péntek, 1967. május 26. A minap a Mozart Requi- emre figyeltünk fel, most a filmfesztivál pergő eseményei állnak Mis­kolcon az érdeklődés homlok­terében. A fesztivál, amely immár negyedszer ad újabb pezsgést városunk egyébként is frissülő szellemi életének, talán arra is int, hogy né­hány percre elgondolkozzunk Miskolc művészeti életének egy nem kevésbé fontos terü­letén, összetevőjén, a zenei életen. Természetesen a tel­jesség igénye nélkül, inkább csak a város szimfonikus ze­nekarának oldaláról megköze­lítve a kérdést. Talán azzal kezdhetnénk gondolatmenetünket, hogy ze­nei élet kell-e Miskolcon, vagy zenei ellátás. Mert az utóbbi kétségtelenül könnyebb: hang­versenyek kizárólag vendég­együttesekkel, szólistákkal, besegítés a színházi munkába. Ebben az esetben a zenei al­kalmak korlátozott számúak, e vendégektől függők, bár a ritkább alkalmakra esetleg nagyobb érdeklődést vonzók lehetnek. Alig vitatható, hogy Miskolcon, ahol igen sok ne­hézséget leküzdve teremtettük meg négy évvel ezelőtt az ország első vidéki tanácsi függetlenített szimfonikus ze­nekarát, nem ilyen zenei el­látás, hanem az eleven zenei élet a kívánatos, amelynek jó erjesztője lehet az együttes. Nézzük, milyen zenei erőink vannak Miskolcon a zeneok­tatási intézmények együttese­in kívül? Sajnos a legnépsze­rűbb komoly zenei műfaj, az opera hiányzik. Immár tíz esztendeje. 1957 őszén, a szín­ház átépítése miatt szüntették meg. Akkor azt hittük, hogy átmenetileg. Zenekarunk több­féle is van. Hivatásos tánc­zenekarunk is van, a' Stúdió 19, azonban igen kevés sze­replési lehetőséggel. Fúvós­zenekarainkban kevés az utánpótlás, viszont 1963 Ősze óta van saját szimfonikus ze­nekarunk, amelynek feladata a zenét már aktívan kedvelők kielégítése, a passzív zeneked­velők nemes szolgálata, a még távolmaradók érdeklődésének ,felkeltése. J óllehet, a Miskolci Szim­fonikus Zenekar eddig igen sok dicsőséget ho­zott a városnak, emlékezetes estékkel ajándékozta meg koncertjeinek hallgatóit szinte minden alkalommal, akár a miskolci színház színpadán, akár vidéki művelődési ott­honban, akár a fővárosi zene- akadémia dobogóján lépett közönség elé, egészében nem teljesíthette mindazokat a. feladatokat, amelyeket esetleg más szervezéssel, más körül­mények között elláthatott vol­na. A zenekar koncertélete nagyrészt a Filharmónia bér­leti sorozatainak függvénye, műsorpolitikája ehhez kell, hogy igazodjon. Nincs szerv, amely érdemben foglalkozna a zenekar értékeinek jobb felhasználásával, a zenekar adta lehetőségek kihasználásá­val, fellépési lehetőségek ku­tatásával és teremtésével Mis­kolcon és a város határán túl. Csaknem kizárólagosan a színházra korlátozódik a kon­certélet, hiszen a Bartók Béla yiűvelődési Ház kivételével újabban szinte minden műve­lődési ház ajtaja bezárul a komoly zene terjesztése elől. A korábbi, szakszervezeti mű­velődési otthonokban lebonyo­lított ingyenes koncertek is valamiért elmaradtak. Nem­csak a zenekar propagandája szenved így hátrányt, nemcsak az együttes tagjaiban keletke­zik a feleslegesség érzete, de a zene élvezetétől, a zene megismerésétől fosztanak meg olyan embertömegeket, akiket a zene élvezetében részesíteni a zenekarnak, valamint a nép­művelési szerveknek, művelő­dési intézményeknek, állami­aknak és szakszervezetieknek egyaránt, közös feladata és hi­vatása lenne. A zenekart eddig főleg he­lyi erőkből fejlesztették, vi­szonylag alacsony azoknak a zenészeknek száma, akiket már a szimfonikus zenekarba hívtak meg Miskolcra. A vá­ros édes-szülötte az együttes, magáénak vallhatja Miskolc teljesen. Természetesen ez a helyi erőkre támaszkodás nem mentes a hátrányoktól (kisebb választék, esetleg a magasabb kvalifikáció, a szélesebb látó­kör, az irodalom-ismeret hiá­nya) sem, azonban a mérleg nyelve feltétlenül az előnyök felé billen, és áthidaló meg­oldásként javasolható esetleg főiskolai ösztöndíj alapítása, valamint a zenekar egyes tag­jainak főiskolára küldése. ß zenekar és a város ze­nei élete kapcsán nem hagyható figyelmen kí­vül a zenei intézmények egy­másra utaltsága és együttmű­ködése. Ez sem teljes Miskol­con. A növendéknek csak hasznára válhat, ha felsőbb éveiben hivatásos zenekarban játszhat, sokszor éppen ta­náraival, szinte gyakorlatban is eltanulva, amit elméletben elsajátított tőlük. Ha a növen­dék nem kíván zenekari tag­ként működni, a zene élvezői­nek számát kellene hogy sza­porítsa. A gyakorlat szerint sok zenenövendékből nem lesz a zene élvezője. Az oktatási intézmények kötelező óraszá­ma, oktatási rendje és rend­tartása nincsen teljes össz­hangban a zenekar és a város zenei élete kívánalmaival. Miskolcon sajátos gondot je­lent a zenekar elfoglaltságá­nak kettőssége. Ugyanis a szimfonikus zenekar látja el a színház zenei szolgálatát is, Mozart Requiemet és Gül ba­bát intonálja felváltva. A színházi szolgálat (az évi 350- et is eléri) a zenekar fejlődé­sének alapvető gátja, de nem kielégítő ez a megoldás a színháznak sem. Szó volt a kettéválasztásról, főhatósági jóváhagyásra is vártak már, de a rossz helyzet változat­lan. Pedig mindkét intézmény részéről megoldást vár! Aligha vitatható napjaink­ban Miskolcon, hogy a Mis­kolci Szimfonikus Zenekarra szükség van. Ha pedig szük­ség van rá, valamilyen szerv­nek törődni is kell vele. A közelmúltban az újdiósgyőri Vasas Otthonban találkoztam velük. Oda kellett kijárniok próbálni. A Déryné utcai volt kamaraszínházban kaptak ko­rábban átmeneti otthont, az­tán abból kiállítási termet építettek azzal, hogy az épület hátsó felében a zenekar kap otthont. Január 8-án átadták a kiállítást részt, a zenekar ma is otthontalan. A zenekar négy év alatt többször bizo­nyította, hogy érdemes rá fel­figyelni. Létét nemcsak tudo­másul vennünk kellene! Jó lenne, ha a város zenei éle­tének, illetve a zenei rendez­vényeknek felelős gazdájuk lenne; jó lenne, ha'a zenekar­ban rejlő, nem lebecsülendő kapacitást okosabban kihasz­nálhatnánk, és ha az együttes munkája, ezen keresztül a vá­ros zenei életének jelentős ré­sze egy felelős irányító szerv­től függne. a mikor a művelődési évad végéhez közeledünk, amikor örömmel vesz- szük számba fellendülő szel­lemi életünk pezsgését, ami­kor sok időt, pénzt, energiát áldozunk erre, sokféle örö­münk és gondunk közben se feledkezzünk meg magát mos­tohának érző édes szülöttünk­ről, a város egyetlen maga­teremtette művészeti intézmé­nyéről. Benedek Miklós Hajógyár Haiuaversenv Perecesen A perecesi szabadtéri szín­padon május 27-én, szombaton délután fél hal ói-ai kezdettel hangversenyt ad a helyi bá­nyász zenekar. Műsoron Ver­di, Mascagni, Lehár, Leon­cavallo, Kéler, Sinding, Poppy és Waldteufel művei szere­pelnek. A zenekart Mentényi Ernő vezényli, közreműködnek a bányász művelődési otthon énekes szólistái. A műsort Jászhalrni Katalin konferálja. A hanverseny érdekessége, hogy irodalmi műsort is kap­csolnak hozzá: a helyi általá­nos iskola tanulói Arany Já­nos költeményeiből adnak elő. Kedvezőtlen idő esetén a mű­sort a művelődési otthonban rendezik meg. Egy kiállítás istóbangja IVémethy Ferenc előadóestje Némethy Ferenc Jászai- díjas érdemes művész, a mis­kolci színház tagja, május 27-én, szombaton este 6 órai kezdettel a hejőcsabai fiók- könyvtár által rendezendő es­ten mai magyar írók és köl­tők műveiből mutat be egy nagyobb válogatást. Az ün­nepi könyvhét alkalmából rendezendő előadóestet a Zal­ka Máté pártszervezet helyisé­gében tartják. Mire e sorok megjelennek, bezárja ajtaját az a bemuta­tó és vásár, amely nyolc na­pon át vonzotta Mezőköves­den az érdeklődőket. Hogy utólag mégis megemlékezünk a rövid idő alatt nagy nép­szerűségre szert tett lakbe­rendezési kiállításról, azt azért tesszük, mert érdemes megemlíteni a látogatók vé­leményeit, a kiállítás utó- hangját. Amint azt mór a megnyi­tó előtt hírül adták a falra­gaszok és tablók a köves- dieknek: a művelődési ház emeleti nagytermében lakbe­rendezési, díszítési és terítési bemutatót rendezett a heljú földművesszövetkezet, A.% lá­togatók nemcsak a legmo­dernebb szoba- és konyha- berendezésekből kaptak íze­lítőt, hanem jó tanácsokat, hasznos és ügyes ötletek megvalósítását láthatták ah­hoz, hogyan tehetnek laká­lyossá, széppé egy szobát, Szőnyeggel, képekkel, kerá­miával és modern lámpákkal egészítették ki a bútor-őssze- állítást, tették hangulatossá a kiállítás rendezői az össz­képet. Közvélemény-kutatást ugyan nem- tartottak a nyolc nap 'alatt, de a vendégkönyv jó néhány javaslatot, kíván­Ifjúsági könyvtárul mika Sátoraljaújhelyen Hajdan Széphalom volt < magyar irodalmi élet központ ja. Kazinczy Ferenc lakott itt, és az ő munkássága tette azzá. A község napjainkban már Sátoraljaújhelyhez tarto­zik, s ha nem is lehet mai irodalmi életünk központja, széles körű tevékenységgel se­gíti az emberek irodalom, művelődés iránti igényeinek kielégítését. Jelentős feladatot vállalt magára a járási könyv­tár, amelynek sokszínű mun­kájából külön figyelmet érde­mel az ifjúsággal való törő­dés. A sátoraljaújhelyi járási könyvtárban az elmúlt évben megalapították az ifjúsági klu­bot, amely rendszeres össze­jöveteleivel biztosítja az ér­deklődő fiatalok művelődési lehetőségeit. Többek között író—olvasó találkozót is szer­veztek. Eljött hozzájuk ko­rábban Laki Pál, a Prófétaság kora című könyv szerzője, akivel az ifjú olvasók a késő esti órákig vitáztak. Egy ké­sőbbi összejövetelükön az if­júsági klub tagjai színes mű­sor keretében vitatták meg a fiatalok nagy kérdését, a sze­relmet. Károly Mária tanár­nő és Halász Anna könyvtá­ros válogatták ki a verseket, irodalmi szemelvényeket, ők tanították be a műsort. Az an­tik művészettől Shakespeare szonettjein át a nagy magyar költőkig sok szép vers helyet kapott ebben a csokorban. Bensőséges hangulatú beszél­getés követte a műsort, iro­dalmi élmények, érdekes élet­epizódok hangzottak el. A rendezők meglepetésként szánták a műsor komoly han­gulatából feloldást jelentő könnyűzenét és tánclehetősé­get. A könyvtár számára jó pro­paganda az ifjúsági klub. Mozgalmasság jellemzi az in­tézmény munkáját, amely iránt mind a fiatalság, mind az idősebbek részéről egyre nő az érdeklődés. A könyvtár munkája egyre szélesedik, a környező községekből is mind több olvasó látogatja. Gergely László Sátoraljaújhely 99 „ Üzemzavar“ Hát kérem, kellő gyakorlat híján abban a bizonyos máso­dik műszakban is keletkezhet üzemzavar. Természetesen so­hasem az „üzemvezető”, vagy­is a nej hibájából... — Ez így nem megy tovább! — fakadt ki egy napon a. lel­kiismeretes fiatal háziasszony. — Lehetetlen, hogy hétszámra száraz koszton élj. Ezentúl mindennap főzök! De mikor? Este, munkából hazatérve ott a gyerek, el kell látni, őt is, rá var a kismosás, a takarítás, ezer, ház körüli apró munka, no meg, bármi­lyen is a tv műsora, néha csak meg kell nézni benne ezt. azt. Hosszas töprengés után végül úgy döntött, hogy az üzlet dé­li zárásának szünetében gyor­san hazarohan, és összecsap valami gyorsan elkészíthető harapnivalót. Mindegy, hogy mit, az a lényég, hogy főtt étel legyen. Egy hete tartott már a má­sodik műszak eme gyorsított üteme. Az asszonyka minden este azzal toppant be, hogy: Na, megebédeltél? ízlett? A férj ugyanis öt óra után jár haza, a tűzhelyen általában melegen találja az ételt. Ha­nem, amikor a feleség föl­emeli a fedőt, tüstént kifakad. — Hát nem megmondtam, hogy ne várj rám! Egyél mindjárt, ahogy hazaérsz. Föl­melegítve már nem olyan íz­letes. Hiába hajtom én ma­gam?! A férj válla közé húzza nya­kát s kissé csodálkozva mond­ja ellenvetését: — De hiszen én rád vá­rok . . . Hogy veled ebédelhes­sek. — Ne várj rám! Slussz! A következő napon aztán nem várt feleségére. Amint hazaért, vette a lábost a tűz­helyről s teleszedte tányér­ját. ízlett. Még egyszer sze­dett.. A felét azonban meg­hagyta. Nos, jön haza az asz­szony. Nem kérdez semmit. Veti a kabátját, kötényt köt maga elé, bekapcsolja a. vil­lanytűzhelyet és rántás kava- rásához készül elő. Emeli a fedőt, hogy a fakanállal meg­mozgassa az ételt. Hanem ak­kor elsötétül tekintete. — Te — néz a férjére —, hol a többi töltött karalábé? — Hol? Hát megettem! — És jó volt? — Minőségi! — Nem volt kemény a rizs? — Hááát.., neeem ... — És csakugyan ízlett? — Csakugyan. Erre aztán az asszony oda­csapja a fakanalat. — Hát ez rémes! Hiszen még csak félkész állapotban volt. Se petrezselyem, se rán­tás, se tejföl rajta. S te csak úgy nekiállsz és megeszed. Ré­mes! Hogy neked semmi ér­zéked a főzéshez . .. Megáll az ember esze! (csala) Következetesség — Bocsánat, van tüze? — Nettem? Hová gondol? _ ? — Nem vagyok én gyúj­togató! — Est nem is feltételez­tem. De azért egy szál gyu­fája lehetne. — Ismer maga antialko­holistát, aki pálinkás büty­köst hord a zsebében? És nikotinellenest, cigarettával felszerelve? — Nem. De hát... — No. látja. Én meg tűz­oltó vagyok! <R.) nyomas­purlasztáses 26, péntek. CAMPBELL FEL­ÜGYELŐ UTOLSÓ ESETE. Es­te 7 órakor. Bérletszünet. 27, szombat. CAMPBELL FEL­ÜGYELŐ UTOLSÓ ESETE Es<- te 7 órakor. Bérletszünet. 28, vasárnap. CAMPBELL FEL­ÜGYELŐ UTOLSÓ ESETE. Délután 3 órakor. Bérletszü­net. CAMPBELL FELÜGYELŐ UTOLSÓ ESETE. Este fél 8 órakor. Bérletszünet. 23, hétfő. CARMEN. Este 7 óra­kor. Lehotay bérlet (Csokonaj Színház). 30, kedd. GÜL BABA. Este 7 óra­kor. Bérletszünet. 31, szerda. GÜL BABA. Este 7 órakor. Bérletszünet. A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsora (A 188 méteres hullámhosszon 18—19 óráig.) Borsodi tükör. Négy gyárrészleg. A jubileumi versenyért. Mi történt február óta. Legújabb lemezünk. Film, könyv, zene, művelődés. A diáknapokról jelentjük.«« A dzsessz kedvelőinek! Felhasználási terület: központi fűtéseknél, családi házaknál, ipari kazánoknál, sütőipari kemencéknél, motorvonatokon, gép­kocsikon és hajókon, ’ ipari és mezőgazdasági szárító berendezéseken stb. A hőenergia igénynek megfelelő típus kiválasztásában segítsé­get nyújtunk, az égők szakszerű üzembehelye­zését elvégezzük. Rende- ■ léseket rövid határidőn belül teljesítünk. Gyártja: B. M. G. MALOMGÉP GY. E. Budapest, X., Szlávy u. 20—30. Telefon: 273—609, 470—127. Telex: 0—33—74. Megtekinthető a a Budapesti Mezőgazda- sági Gépgyár és a N. I. M. pavilonjaiban. ICi0f 00^00 'fö otf" fc 6 ságot megőrzött, Valameny- nyi néző dicsérte a bútoro­kat, s az összeállítást. Erre mi sem nagyobb bizonyíték, mint az. hogy az egyúttal vásárnak is nyilvánított be­mutatón szinte minden kiál­lított tárgy elkelt. A zárás után már a tulajdonosok házához vitték a bútorokat, lámpákat, kerámia tárgya­kat, S a legtöbb néző azt írtét az albumba: jó lenne, ha máskor is, minél gyakrabban rendeznének ilyen bemuta­tót, és hogy az olt látott bú­torokból ne vsak egy-cgy garnitúra érkezne Mezőkö­vesdre. Ami pedig a bemutató ürügyén legtöbbször megem­lített utóhang volt. alig vár­ják már a kövesdiek, hogy ® meglévő zsúfolt és korsze­rűtlen bútorüzlet helyett ki­állítási teremmel rendelke­ző modern boltot kapjon végre a község. Amint azt hallottuk, a közeljövőben át­alakítással e célra formált bútorüzlet nyitja majd meg ajtaját az érdeklődő vásár­lók előtt. Remény van rá te­hát, hogy az utóhangban ki­fejezett kívánságok hamaro­san teljesülnek. (Gyárfás)

Next

/
Thumbnails
Contents