Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

Vasárnap, IS67. Április 16. BSZ AKM AGY A ROK.SZ AC 9 Harc a Földközi-tengerért — több mint 2000 évve! ezelőtt V/'ncze Oszkár •' Tiszta vizet a fogalmakba;;? Becsülettel, helytállással — Beszélgetés a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokával — UwnM- I mci&zák „Fa sor-baj vág ás“ A beatlc hajviselet komoly versenytársat kapott az Egye­sült Államokban az úgyneve­zett „Alley cut"-tal (fasor­hajvágás). É hajviselet jellegzetessége, hogy a fiatalok eddig is vi­selt bozontos sörényük kö­zepébe. valami „folyósón-félét vágatnak. New York-i fodrászok így magyarázzák az új hajvisele­tet: „őserdő ösvénnyel.” Bevált a jóslat Harminc évvel ezelőtt Ágra indiai városban a csillagjós az újszülöttről kijelentette: — Ragyogó karrier vár rá az állami szolgálatban. Igen magas pozíciót fog betölteni.1 kiemelkedik környezetéből. S mindenki, még a leggazdagab­bak is, engedelmeskedni fog­nak keze intésének. Valóban, a gyermek felcse­peredett és — közlekedési [rendőr leit belőle! A jóslat • beteljesedett! I A nagyanyó kalamlja ■ Jijona spanyol városban [Mercedes nagymama békésen .szunyókált az ágyában, ami- [kor a szobaija bejött egy állat '.és letelepedett a szőnyegre. A 'nagyanyó kinyújtotta a kezét ]és megsimogatta az állat há­► tat. — Milyen gyönyörű kutya [— diinnyögte. És tovább >aludt 6 is és a „kutya” is. [Csak arra ébredtek, hogy ► több férfi áll a szobában és ► bekerítik a — tigrist. Kide- ,rült, hogy a tigris a helyi ál­► lutheriből szökött meg. [ A nagyanyó miután magá­ihoz tért az ijedtségtől ki jelen­ítette, hogy ezután mindig tfelteszi a szemüvegét, vala- l hány szór nagy kutyát lát. | Zene-terápia f Amerikában mintegy 70 ► szakorvos alkalmaz zene- *terápial, de a zenével gyógyí­tás nemcsak Amerikában, ha­itiéin világszerte egyre na- Igyobb szerepet kap a pszicho­lógiai kezelésnél. £ Ennél a műsornál nem any­ányira melódiáról lenne szó, Jhanem inkább bizonyos lmng- f magasságok és frekvenciák tsugárzásáról, amelyek kedve­led kihatással vannak az ér- székekre és az általános köz- körzetre. ► Áz orvosok hangsúlyozzák, E hogy előre kidolgozott hang- magasságok és mélységek £ •gymásulánja hozzájárulhat a 5paciens belső fellazulásához. J Azt mondják, hogy 6—12 zene-adás” — „hangbesiigár- f~ás”-nak is nevezik — általá­éban elegendő, hogy véglege- £scn, de legalábbis hosszabb $iávra pozitívan megváltoz­atássá az egyén belső alap- tbeállitollságát. Kedvenc heti képeslapunk minden számában találko­zunk egy-egy portréval. Ez rendszerint -úgy születik, hogy valaki, ■ vagy valakik beírnak a lap szerkesztői­nek, s elpanaszolják, hogy igen régen hallottak valamit Fuszekli Rozikáról, aki pe­dig hiperszuper-tehetséges valaki, sokkal inkább neki kellett volna azt csinálni, amit rosszindulatú emberek merő irigységből nem neki, hanem csakazértis másnak osztottak ki, hát igazán megérdemelné, hogy a lap hasábjain megismerhesse or­szág-világ. A másik levél­ben az olvasható, hogy a levélíró a televízióban látta Rozikát, amint éppen egy tömeg harmadik sorában a többiekkel együtt hármat lépett előre, de az az előre­lépés olyan volt, hogy arra oda kellett figyelni, hát idő­szerű, hogy többet is meg­tudjon róla ország-világ. Ezt követően a lap felszólítja Fuszekli Rozikát, mondjon magáról valamit. Rozika előszedi rég elkészített ön­vallomását, hiszen már he­tek óta várta a felhívást; minden levelet ismert jó előre, csak éppen nem ö irta. A szerkesztő kihúzza ugyan a szövegek négyötö­det, de a többi megjelenik, hogy a kiváncsiak is meg­kapják a magukét Rozika így egy kicsit „fel van dob­va”, ahogyan mondani szo­kás. Hétről hétre olvasva a Ro­zika, illetve a Rozikák ilye­tén feldobását, rödöbben- tem: rólam még senki sem érdeklődött, senki sem kí­vánta, hogy mutassanak be. mert felfigyelt rám, látta a nevemet az újságban, hallott a rádióban, vagy éppen mert 1 rég hallott rólam, kíváncsi 1 rám, mi lehet velem, miért nem én megyek kiküldetés- í be a montreali világkiállí­tásra, hanem az az izé, aki már tavaly, tavalyelőtt is járt hol a csodában is. Né- i ma gyereknek az anyja se ; kéri népszerűsítését, idéz- j tem magamnak a régi népi igazságokból leszűrt köz­mondást, és a tettek meze­jére léptem. Tizenhét válto­zatban fogalmaztam meg azt a levelet, amely követ meg- lágyítóan ecsetelte, meny­nyire életszükséglet nap­jainkban az én népszerűsí­tésem, mennyire vágynak a tömegek megismerni dolgos hétköznapjaimat, magánéle­temet. terveimet, mennyire egyetértenek és mennyire unják már izé kollégámat. Családom tagjaival megírtuk a különböző fogalmazású, de azonos kicsengésű leveleket, egy hetünk ráment a tisz- tázatokra, harmincnégy fo­rint az ajánlott levelek por­tójára. Persze nem egyszer­re és nem egy postahivatal­ban adtuk fel, hanem jól szétszórtan, ahogy azt. azok is szokták csinálni, akik már „feldobták” magukat. Az utolsó két levél két héttel ezelőtt ment el. Vá­rok türelemmel. Egyelőre semmi ok az izgalomra. Ki tudja, hányán állnak előt­tem sorban a bemutatantftk listáján. Én ráérek, ha ^ közönség is bírja türelem­mel ; .: fbenedek) ^ _ J Feldobom magam e jogviszony aránylag még fiatal. A társbérlők tudatát azonban ez az intézmény for­málja. Elképzelhető; Bagyu- ra a nagy gyász óráiban egy röpke pillanatra arra gondol, hogy a tragikus esemény nyomán 6, Strigula bérle­ményhányadának váromá­nyosává lett. Ez esetben Ba- gyura röhögve temet. Lehet, de nem biztos. De vegyünk egy további példát az élet sűrűjéből. Bagyura és Strigula nem társbérlők. hanem szerető kollégák. Strigula osztályve­zető, Ba gyurának évtizedes vágyálma, hogy osztályvezető­vé legyen. Ha Strigula megdi- csőül, gyász ide. gyász oda,’ Bagyurában feldereng a nagy sansz: Strigula íróasztalát a népgazdaság építésének szol-; gá tatában végre ő veheti át.' Bagyura a temetésen por­ig sújtva komorlik a nyitott sírverem fölé, miközben — uram bocsá’ — lelke mélyén hangfogóval bár, de harsá­nyan röhög. Jellemző ez a magyarra? Nem! De jellemző az ember­i-e. Nem mindig, de gyakran.’ Lehet, hogy az úr 3000., vagy 5000. esztendejében már nem így lesz, de ma — valljuk meg — helyenként még így . van. — Sigmund Freud nyomdoka­in jutottam el a probléma nyitjáig. Amint ismeretes, bi­zonyos dózis alhokol elfo­gyasztása után az emberi lé­lek gátlásai felszakadoznak. (Mértékét általában a bcszo- pott alkohol mennyisége, minősége, továbbá a tudat alá bújt gondolatok tartalma határozza meg.) Van, ami­kor szinte gejzirszerűen esuklanak az ég felé a mé­lyen megbúvó érzések, gon­dolatok. Ha például adott kartársban e nagy pilla­natokban az pislákol' fel, hogy a társadalmi tulajdon tüzére netalán rossz fát téve a mai, tegnapi, sőt sok évi daliás magatartás cehhél nem a sajátjából fizette, akkor holt bizonyosság, hogy kartár­sunk tüstént besorol a sírva- vigadás hagyomány tisztel öl­nek galériájába. Erre akár mérget is vehetünk. No, de vizsgáljuk a másik jelenség lélektani rugóit! Ha Bagyura Teofil kartárs hőn szeretett Strigula Már­ton nevű társbérlőjét temeti, ö maga a testté vált gyász, a lábon járó részvét. A társ­bérlő temetésben nincsenek gazdag hagyományaink, mert Sohasem lelkesedtem bölcs közmondásért, szólásmondás­ért. Legalább öt évtizede ka­pom a libabőrt, ha olyasmit kornyikálnak a fülembe, hogy például: sírva, vigad, sej, a magyar... Nem vitatom; volt. sőt van is elegendő precedens, hogy olyik magyar egykoron Ví­galom közijén el-elsírta ma­gát. Fejlődésünk mai szaka­szában is megesik, hogy va­laki a fehér asztal hangula­tában sírva fakad. Hittel val­lom viszont, hogy többség­iben vagyunk, akiknek nem -létszükséglete a szeszközi vi- ;galom. Ha pedig fel is ön­tünk egynéhány köbcentit, alkoholban megpácolódott [hangunk pityókás állapotban •sem bicsaklik sírásba, rívás- [ba. ■ Újabban gyakorta hallom, [a sírva vigadókkal egy gyé­kényen emlegetni azokat, •akik nemcsak sírva vigad­ónak, hanem röhögve temet- >nek. Nyilván ilyen is akad. [Nem biztos, hogy a két ma­gatartás mindig ugyanarra a ószemélyre jellemző, de ez Óutóbbi is lehetséges. Végre is ►emberek vagyunk. Szerintem ó azonban, ez sem jellemzőbb ► ránk, mint a sírva vigadas. ó Csak mostanában — hosszú udományos elmélyedés után ► állam üzleti terjeszkedését* egészen az Atlanti-óceán part-J jáig és a mai Spanyolországot* jelentő Hispánia, valamint} Franciaország partvidékén. A* kereskedelmi hálózat kitérj jesztését követte azután a< Barcidák idején a katonai tér-* jeszkedés kora, a szicíliai har-} cokat Hispánia megszállása.* Hamilcar Barcas, majd a nagyíj Hannibál, a Barcida-család két* legkiválóbbja indítja meg,} illetve folytutja ezt a küz-* delmet. Ennek során kerüli aztán szembe Karthágó a gö-3 rög városállamokat felváltó,* birodalmat építő Rómával, és< ez. okozza a vesztét is. Megrázóan érdekesek a* kannibál i háborúk leírásai, azj itáliai győzelmek, Hannibál* karrierjének felfelé ívelése, és» tragikus halála emigrációban.' A főniciai eredetű punok, ] Karthago lakosai, elvesztették* u Földközi-tenger uralmáért» vívott harcot és Szicília, His-< pánia éppúgy Rómáé lett,, mint Nyugat-Afrika. A Föld-] közi-tenger római tó lett ésj az is maradt a népvándorlás koráig. De az első birodalom-' alapító kísérletet a kariba-] góiak hajtották végre, felis-< merve e tenger stratégiailag» fonlos pontjait. Azokat, ame-, lyek nem vesztették el jelen-] tőségüket még a legutóbbi vi-1 lágháborúban sem. Ez egyikj jelentős tanulsága ennek a< hasznos könyvnek. ] Máté Iván < * megjegyzés ellenére azt mond­hatjuk, hogy a könyv meg­írása alapos szaktudást igé­nyelt, és bizonyos fokig úttörő alkotás. Rómáról, Karthago legyőzőjéről, Európa első is­mert birodalmáról ugyanis könyvtárakra menő írás jelent már meg, de vajmi kevés fog­lalkozott eddig Karthágóval. Azzal a Karthágóval, amely már a görög városállamokkal harcot vívott a Földközi-ten­gerért. Kereskedelmi hatalma késztette a rómaiakat Kart­hago elpusztítására. Nos, ez a föníciaiak által alapított afrikai városállam, amely később egész. Nyugat- Afrika ura lett, sőt Spanyol- ország egy részét is meghódí­totta, már i. e. 1100 körül lé­tezett, és nem sokkal később már összefogott az Itáliában lakó etruszkokkal a görögök ellen. A harc legfőbb célja nem volt más — miként a szerző írja —, mint „minden­áron támaszpontot szerezni Szicíliában". Ez a szempont „több mint három évszázadon ’út változatlan maradt” és a karthagóiak úgy gondolták, „ha elvesztik Nyugal-Sziclliát, akkor a görögök uralják a földközi-tenger nyugati ré­szét". * A harcok és diplomáciai küzdelmek részletes leírásá­ban bővelkedő könyv elmond­ja a Karthágói kereskedő­Mussolini maré nostra-nak (a mi tengerünknek) nevezte a Földközi-tengert, amikor megindította sikertelen hábo­rúját Anglia ellen, hogy Olaszország beltengerévé te­gye, olasz tóvá változtassa azt az Itáliát Afrikától elválasztó tengert. Montgomery tábornok csapatai Kairóból indultak el nyugat felé, és Szicíliánál szálltak partra először, hogy az olaszokat visszaszorítva Ró­máig, majd tovább is jussa­nak. Hitler és Mussolini min­den erővel támogatta Franco győzelmét, hogy Spanyolor­szágban fasiszta uralmat te­remtve, bevonják érdekkörük­be a Földközi-tenger nyugati vidékét. Az angolszász flotta csapatai Nyug t-Afrikában szálltak partra 1942-ben, hogy Montgomery tábornok Kairó­ból ' indult csapataival egye­sülve indítsanak rohamot az olasz csizma, egyben Európa „lágy alsó fele” ellen. Vajon mikor kezdődött ez a küzdelem a Földközi-tenger és partján Hispánia. Nyugat- Afrika és a szicíliai támasz­pont uralmáért? Erre a kérdésre ad alapos választ B. H. Warmington angol író Karthago című könyve. * Az angol szerző azt írja rendkívül alapos forrástanul­mányokra támaszkodó munká­járól, hogy nem szaktudósok­nak, hanem azoknak szánta, „akik érdeklődnek az ókori történelem iránt". E szerény tünk. Jobban érvényesül az udvariasság elve, nem volt! torlódás a közúton, s vonat- vesztegelés sem történt, ami nagyon jelentős, hiszen ha késlekedik a vonat a vámke­zelés miatt, államunknak adott esetben pénzt kell fi­zetnie, méghozzá eléggé tele-! mes összeget. — A vám- és pénzügy­őrségnek bizonyára nem­csak az a feladata, hogy felderítse az eseteket. Legalább ilyen lényeges az esetek megelőzése. Hogyan látják cl ezt a munkát? — Alsófokű szerveink több alkalommal, személyesen és értekezleteken tájékoztatták az adófizetőket a jogszabályok­ról, rendeletekről. Tavaly ősz­szel mintegy 12 ezer borter­melő részére rendeztünk kis- gyűléseket. Más esetben a szeszfőzdék vezetőinek rész­vételével megyei szinten tar­tottunk tájékoztatót, majd az alsóbb szervek helyi vonatko­zásban beszelték meg a tenni­valókat. A megelőzés szolgá­latában gyakran felkeressük a termelőszövetkezetek veze­tőit, a hegyközségek elnökeit, exporttal és importtal kapcso­latban a gyárak igazgatóit. A különböző párt- és állami szervekkel igyekszünk együtt­működni. Példás és eredmé­nyes a kapcsolatunk a rend­őri szervekkel. Az ügyészség kiválóan segítette személyi állományunkat például azzal, hogy a jogpolitikai elvek he­lyes alkalmazásáról tartott előadást. Kiváló a kapcsola­tunk a határőrséggel is, vala­mint a községi tanácsokkal. Végezetül £eadd e;^­mindenkor a törvényessé;: szerint járunk el. Kirívó tör­vénysértés nem fordult elé testületünk megyei szervénél Szakmai ismeret hiányából adódóan egy-két alkalomma alkalmaztuk jogszabálysértés miatt a felelősségrevonást Ebben az évben még ezt f csekély visszásságot is szeret- nők elkerülni. Ezúttal is ígér­hetem, miként legutóbb a; elismerő oklevél átvételekor becsülettel, helytállással telje sítjük kötelességünket, oltal­mazzuk a nép vagyonát. Jő vőre még sikeresebb munká­ról szeretnénk számot adni ícsala) szempontjából viszont nagyon lényeges ez az adat! A jó munka következménye; Az el­múlt borkészlet-felvételnél 35 ezer liter rejtett bort derítet­tünk fel. szemben az ezt meg­előző évi 15 ezer literével. — Engedjen meg egy közbevágó kérdést: nem mond ez ellent a szerv és a lakosság kapcsola­tának? — Semmi szín alatt! Egy­részt azért, mert a rendeletek megszegőinek jelentős részét a lakosság segítségével lep­lezhettük le, ami a jó kap­csolatra utal. Másrészt pedig mi a törvényesség ápolta kap­csolatot tartjuk fontosnak, összefüggően a szigorú ellen­őrzéssel, a következetes szol­gálattal — tehát aki ki akar bennünket játszani, az a tör­vényt sérti meg, s nyilvánvaló, hogy a közösséggel is szembe­ütközik. Hadd említsek né­hány példát. Köztudott, hogy a vám- és pénzügyőrséget kö­zel három éve összevonták. Ez nagy feladatot jelentett belső életünk szervezetében. Szolgálatunkat nem láthattuk volna el tökéletes pontosság­gal, ha a megye lakosságától nem kupunk elegendő segítsé­get. Szigorított ellenőrzést sem tarthattunk volna. E köl­csönösségnek köszönhető, hogy az elmúlt évben 54 deviza­bűntettet lepleztünk le, míg tavalyelőtt csak tizennyolcat. A pénzügyi bűncselekmények feltárásában országosan is el­sők lettünk. Az elmúlt eszten­dőben 239 tilos pálinkafőző készüléket derítettünk fel. — Tudomásunk szerint korábban sok volt a már nem kizárólag az erkölcsöt, hanem a nem­zeti becsületet sértő üzletelés kifelé, az or­szághatáron túlra. Ml a helyzet manapság? —r Az elmúlt évben vonat­tal és gépkocsival 630 ezer utas lépte át megyénkben az államhatárt. Óriást szám! A befelé jövő utas több volt a kifelé menőnél. Az utasfegye­lem sokkal jobb lett, annak ellenére, hogy megnőtt a fel­derített visszaélések száma. Ez kimondottan a színvonalasabb szakszolgálat eredménye, ami az átszervezésből adódott. A javulás minőségi eredményt hozott, elsősorban a nagyobb ügyek felderítésére töreked­ím n"r «SY évtizedet is síit .lie I meghaladó hagyo­mány, hogy megyénk vám- és pénzügyőrsége az elsők között végez az országos pa­rancsnokság által, évenként meghirdetett megyék közötti munkaversenyben. Több al­kalommal elhódították az el­sőséget is. Bár ebben az esz­tendőben országos harmadik­ként végeztek, ha figyelembe vesszük az állandó, folyama­tos és az egyre fokozódó kö­vetelményeknek minden eset­ben megfelelő fejlődést, a he­lyezés nem értéktelenebb az első .helynél. A megyei parancsnokság a hónap elején ünnepélyes kül­sőségek között vette át az el­ismerő oklevelet és a vele járó pénzjutalmat. Ez alka­lommal is, mint minden esz­tendőben, fogadalmat tettek a becsületes helytállásra, ami a népgazdaság számára sok-sok millió forint megóvásával- függ össze. Ismerve a megye vám- és pénzügyőreinek ki­tartó munkáját, megragadtuk az alkalmat, hogy beszélge­tésre kérjük fel a megyei pa­rancsnokot, Felvinczy Ernőt, annál is inkább, mivel e szer­vünk munkája nem nélkülöz­heti a lakosság támogatását — ebben eddig nem is volt hiba —, így a kölcsönös tájékozó­dás és tájékoztatás nem csak Illő, hanem szükséges is. — Elsőként arra kér­nénk választ az alezre­des elvtársié), milyen tényekkel bizonyítható a vám- és pénzügyőri szervek és a lakosság együttműködése? — Mindenekelőtt azzal, hogy Borsod megyében na­gyon jó az adómorál. Évi eredményeink a különböző munkatérül et eken húsz-ötven százalékkal jobbak, mint az előző évben. Évi borforgalmi adóbevételi tervünket jóval a megadott határidő előtt 115 százalékra teljesítettük, an­nak ellenére, hogy ezen a vi­déken köztudottan később kezdődik a szüret. Ez a terv- teljesítés huszonkilenc millió forintnak felel meg. Az olva­sóknak, akik talán nem já­ratosak a mi munkánkban, nem mond sokat, hogy az egész évi borforgalmi adó-el­évülés mindössze kétezer fo­rint a megyében! Elenyésző összeg. A vám- és pénzügy­őr ség, valamint a népgazdaság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents