Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-13 / 86. szám

Csütörtök, 1907. április 13.

ESZAKM AGY ARORSZÄG

3

A szocialista üzem cím elnyeréséért

Nagy vállalkozás valóravál- tását tűzték célul ebben az évben a Mákvölgyi Bányaüzem dolgozói: a Nagy Októberi

Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére szeretnék elnyerni a szocialista üzem címet.

Az üzem három aknája közül kettő már elnyerte a szocialista akna címet, a harmadik aknának azonban ez még nem sikerült. A cím elnyerésének feltételei pontosan megszabott feladatok teljesítését teszik szükségessé. Ezek között a terveken kívül a politikai, a szakmai képzés fejlesztése is szerepel.

Az üzem dolgozói felajánlásokat tettek a munkafegyelem megszilárdítására, az igazolatlan mulasztások csökkentésére, illetve megszüntetésére is. A bányászok a cél elérése érdekében kulturális felajánlásokat is tettek.

Az első negyedév eredményei azt bizonyítják, hogy a mákvölgyi bányászok jól kezdték a szocialista üzem címért indított évet.

Fordulat a Mu j

Alighanem ^/szektabor, amelyet a tatárok rajtaütésszerűen megtámadlak, felgyújtottak és egyet jen rohammal bevettek, ahol most az Űj Muhi Termelőszövetkezet gazdálkodik. Ez gr hold

sincs ez a terület, s ebből is csak 550 hold a közös szántó. Nevezzük pusztának? Nem, ezt már nem szabad pusztának nevezni. Ezen a területen manapság érdekes, vidám kis közösség gazdálkodik immár olyan lendülettel és eredményekkel, hogy azt csak Csonka Elemér elnök, ez a kemény hangú, de fukar beszédű ember tudja egyetlen mondatban összefoglalni:

— Szövetkezetünk gazdaságilag megerősödött és már nem a gyenge, hanem a jók közé tartozik.

— Hogyan sikerült ezt elérni? — kérdeztem tőle, s ő megint tömören válaszolt: — Egyetlen rohammal! — mondta. Nem hinném, hogy a tatár- támadás analógiájára gondolt, de ezen a helyen mégis stílszerűen csattant a válasz.

Komikus szomorúsággal kezdődött a történet. Az elnök bejelentette, hogy ha nem mozdul meg a szövetkezet tagsága, ha nem vonulnak testületileg munkába és nem dőlf« píiüi isiiért beszél...

K

öztudott dolog, hogy mind nehezebb összehozni egy telt háznyi Közönséget „direkt” ismeret- terjesztő előadásra. Akadt azonban olyan közhasznú is- mertetnivalónk, amelyet nem néhány tucat embernek kell tudomására hoznunk, hanem egy egész falunak. De hogyan? — vetik fel a kérdést. — Ha a lelkünket kitesszük, akkor se tudunk összeverbu- valni egy egész falut

Nos, van olyan tömegszervező eszköz, mely mintegy önmagát szervezi — a film. Nemrégiben egy szemfüles orvosról hallottam. Ez az orvos kiszemel magának egy telt házat vonzó filmet, s amikor az előadás már kezdődne, hirtelen a függöny elé lép és tíz—húsz perc alatt elmondja az éppen időszerű egészségügyi tudnivalókat. Elvétve se akad neveletlen suhanc, aki rendetlenkedne, kifütyülné. Maga az orvos gondoskodik erről előadói leleményével. Konkrét példából indul ki, esetleg olyanból, amelyről az egész falu tud, és ahhoz fűzi 'Magyarázatait. Tavaly nyá- r°n például így kezdte egyik rövidke előadását;

, — X. Y. sajnálta azt az egyetlen percet gyümölcsmo- Sésra, és hatheti kórházi ápolással fizetett érte. Mi történt? Hazament. Az asztalon egy tál cseresznyét talált. Elhessentette róla a temérdek legyet, mely azelőtt néhány Perccel talán éppen a trágya- dombon „legelészett”, és jóízűen falatozni kezdett. Két naP múlva megfájdult a gyomra, bejött hozzám, és én már nem is eresztettem vissza családjához, telefonáltam a mentőért — barátunk járvány- kórházba került, vérhassal. Igen, az a néhány perc neki jelentős fizetéskiesését, szervezete leromlását, sok szenvedést, családjának szomorúságot és aggódást okozott. Hát megérte? Kérem, mossanak gyümölcsöt, alaposan, folyó 'Mzzel, gondoljanak arra a szállóigére, hogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik:.:

Igen, az orvos természetsz©- 'uleg még egyebekről is bedéit, az általános védekezés mdnivalóiról szólt, de szavai akkor mór célba értek, mert egy konkrét esetből kiindulva •megfogta az embereket, felkeltette érdeklődésüket.

I Nagy az előadók felelőssége, mszen, aki rossz előadást tart, eltékozolt hatáson kívül a következő előadó becsületét is elveti e, mert az emberek arra gondolnak, hogy újabb rossz előadással fizetik ki érdeklő- flesüket,. Az előadásoknak j^ukségszerűen rövidülniük ms jobbulniuk kell, mert az ^bereknek egyelőre nem növekszik, hanem csökken a szabad idejük, pontosabban a népművelési rendezvényekre szánt idejük, hiszen a tv, a rádió, a sajtó vonzóbb művelődési lehetőségeket nyújt. De ezek sohasem tudnál; megfelelni olyan helyi igényeknek, mint amilyet az említett orvos feladatköre példáz. A helységben támadt ismeretterjesztési szükségleteket a népművelőknek kell a jövőben is kielégíteniük — esetleg félórába sűrített előadásban, de röviden mindig nehezebb volt beszélni. Egyszer egy nagy államférfit előadásra kértek fel. Első kérdése ez volt: hány perces előadást várnak tőlem? — Tízperceset — hangzott a válasz. A kormányférfi megcsóválta fejét és így szabadkozott: tízperces előadásra, sajnos, nincs időm, de kétórásat nagyon szívesen tartanék...

A helyben született példa, melyről mindenki, vagy a falu többsége tud, szinte eleve biztosítja egy előadás hatásfokát. Az egyik termelőszövetkezeti zárszámadáson az agronómus azt magyarázta, miért lett kevesebb a munkaegység értéke a tervezettnél. Felsorolt néhány olyan tényt, melyben a tagság nemtörődömsége volt a ludas. Egy ilyet nézzünk: a kukoricaszár igen jó minőségű volt, de a föld lágy volt, nem ereszthettek rá silózógépet. Kérték a tagságot, fogjon össze, vágja ki, mert ha nem lesz elegendő siló, takarmányvásárlásra kényszerülnek. Nem, vagy alig akadt vállalkozó. Ezzel huszonötezer forint kór érte a tsz-t Hogy szemléletes le- gyen, nem forintban számolt, hanem kézzelfogható árucikkekben — harminc pár új csizma, vagy húsz öltöny jó minőségű ruha, esetleg ötezer féldeci került volna ki abból a pénzből. A pálinkaszerető tsz-tagok nagyokat nyeltek és bólogattak, hogy bizony jó volna az a temérdek féldeci, meg a csizma, ruha is jól jönne.. í ,

Ü

j módszereken kell törnünk a fejünket, hogy visszahódíthassuk egyre gyérülő közönségünket. Soksok ötlet szülőanyja lehet az elmélyült gondolkozás, a közönség és az előadnivalő tanulmányozása, az igények felmérése. A kultúrát tömegméretűén terjesztő eszközök versenyre kényszerítenek minket — ezt a versenyt állni kell, mert a falunak most is és a jövőben is szüksége van a népművelők tudására, tevékenységére, szüksége van azokra az ismeretekre, melyek helyi igényre, gondokra adnak választ.

G. M.

goznak szívvel-lélekkel, kénytelen lesz idegen embereket felfogadni a termelőszövetkezetbe.

— Hát csak fogadd őket, akár tagnak is beléphetnek — mondták az elnöknek többen is, sőt, enervált hangon megkérdezték: — hány embert hozol ?

— Négyet — felelte az elnök. — Ég3'előre négyet. De ha ez se elég, hívhatok többet is.

— No, csak rajta. .. Négy ember úgy se csinál itt csodát.

Négy görbeházi embert, javakorabeli, harmincöt—negyven év közötti férfit felvettek a termelőszövetkezetbe rendes tagnak: Ferge Andrást, Csőké Kálmánt, Csőke Ferencet és Szemén Jánost. És ezzel elkezdődött a drámai fordulat.

A Í1CJ2V fill her kezdetű

Ölt ugyanis a. szó nemes és igazi értelmében kenyeret keresni mentek Műhiba. Nem tolakodtak, csak ajánlkoztak. S mert felvették őket a szövetkezet tagjai közé, jogot kaptak mindenhez. Jog azonban nincs kötelességteljesítés nélkül. A kötelességeket teljesítették először, s csak azután említették jogaikat. Vállaltak és elvégeztek minden munkát, sőt, mindig a legnehezebb feladatokra jelenkeztek.

Húzlak, mégpedig tétovázás nélkül, és az Üj Muhi Termelőszövetkezet tagjai kezdtek figyelni, meg gondolkozni. Kezdték megérezni azt is, hogy szégyen lebeg a tetők és a mezők fölött. Idegenek művelik a földet... és nem utolsósorban idegenek kapják a legtöbb jövedelmet. A fásultság és közömbösség falai omladozni kezdtek. Ondó Miklós brigád vezető szavára egyre többen jelentkeztek munkára. Azon kapták magukat, hogy a tavaszi munkákat időben és jól elvégezték. Aztán jött az aratás. Az emberek még éjszaka is dolgoztak. Nemcsak a magot takarították be példás rendben, hanem a szalmát is, az utolsó szálig. Az előző esztendőkben sohasem volt elegendő szalmájuk. Most viszont a közös és a tagok háztáji szükségletén túl, ezer mázsa szalmát 60 000 forintért értékesítettek is. Ekkor már megindult a „láncreakció”. Egyik, dolog következett a másikból.., A gondosan betakarított szalmát az állattenyésztésben felhasználták, s elsősorban ennek köszönhetik hogy ősszel és télen 120 hold területre elegendő istállótrágyát tudtak a határba kiszállítani.

A munkaversenybe is bekapcsolódtak, sőt, a betakarítási versenyt meg is nyerték, elsők lettek a mezőcsáti járásban. Búzából 16 és fél mázsát termeltek holdanként. A tagoknak négyszáz mázsát osztottak szét, tartalékolták a

vetőmagot, s mindezeken kívül 16 vagonnal adtak el az államnak. Pontosan kétszeresét. a leszerződött mennyiségnek. A csipkerózsika álmából felébredt szorgalom ugyanis a vezetők jó szervezésével és

szakmai hozzáértésével párosult. Persze: szervezés és

szakmai hozzáértés volt korábban is, de meddőnek bizonyult, mert a lelkiismeret és a szorgalom sok emberben szunnyadozott.

Mindezek eredményeként, az Üj Muhi Termelőszövetkezet

egyetlen esztendő során meg-* kétszerezte bevételét és jőve-* delinél is. Az összes bevétel* 1 490 000 forintról 2 610 000 fo-J rintra emelkedett. A tiszta va-* gyón a háromszorosánál is* többre, az 1965. évi 672 000 fo-* rintról 2 031 000 forintra.* Mindez 550 hold szántón iga-{ zán izgalmas eredmény. A* tagok közösből származó jö-£ vedelnie 397 000 forintról* 784 000 forintra nőtt. Egy* munkaegység értéke készpénz-* ben, természetben (részesedés-* bői származó jövedelemmel és* prémiummal együtt), átlagosí-* tott értékben 57 forint volt. :

Az elnök februárban, a zár-* számadó közgyűlésen nagyon* határozott hangon így szólt a* szövetkezet tagjaihoz: *

— Ha a most következő ta-£

vasszal nem kezd azonnal* mindenki teljes odaadással* dolgozni, akkor hívunk még* embereket Görbeházáról... *

Mindenki lélegzetét vissza-£ fojtva hallgatott. *

A közgyűlésen a görbehá-* ziak nevében felszólalt Ferge £ András is. Megköszönte az* irántuk tanúsított bizalmat, J majd így folytatta: *

— Mi nagyon jól érezzük itt *

magunkat. Megszerettük ezt* a termelőszövetkezetet. Ha* azonban nem lennének velünk £ megelégedve, nagyon kérjük,* mondják meg, és mi elme-J gyünk... *

Ezt azonban Ondó Miklós* bácsi, a brigádvezető nem* hagyta szó nélkül. Alig ült le* Ferge — ő állt fel és mérj mondta is: *

— Lehet, hogy egyesek bu-J taságolcal suttognak, de azok-* nak nincs joguk beszélni,* mert nem dolgoznak. Az igaz-* ság az, hogy mi nagyon elege-* deliek vagyunk a görbeházi elvtársak munkájával. Egyszerűen azt mondhatom, hogy’ nagyon megszerettük őket...

Az

Ili Muhi ha-.

II j 1(0 tárában isH

beköszöntött. Nem kellett j újabb embereket hívni Görbeházáról. Az Üj Muhi tagjai ^ nagyon is megértették a léc-.; két. Vidáman emlegetik a ta-í valyi eseményeket, és a híres ^ szekértábor helyén saját szor-j galmuk lendületével művelik már a hist óriás múltú földe- -i két.

ázendrei József

B~\ égtől őrzöm emlékezetemben Jules Reward franci9 író fordulatát: „Szeretem a magánosságot, még *- akkor is, ha egyedül vagyok.” Abból a korszakból őrzöm, amikor — élettapasztalatok és a. valóságos összefüggések ismerete híján — paradoxonokkal, játékos szellemességekkel rokonszenvezünk. Hiszen rendben van, hogy ez a francia aforizma ügyes s éles megvilágításba helyezi a társtalanság érzését, amely társaságban is eluralkodhatni az emberen, de mai fejjel vizsgálva a kérdést, élek a gyanúpörrel, hogy a magánosság valamiféle szeretette méltó életforma lehetne.

Így hát mélységesen igaza van, kedves Asszonyom, akit csak igy tudok megszólítani, mivel jeligés levélben irta meg erről szóló gondolatait, szóval nagyon is igaza van annak az igénynek megfogalmazásában, hogy a magános emberekkel többet kellene törődnünk. Kiknek'! Nekünk, mindannyiunknak: a családi otthonok melegét és szépséget élvező kis közössegeknek, a baráti köröknek, az ilyen problémák gondozására hivatott szervezeteknek, intézményeknek, egyszóval az egész társadalomnak.

' Magánosok? Mi miatt leltek azza? Életük, sorsuk alakulása miatt, S mivel nevét nem ismerjük, nem veszi ugye indiszkréciónak, Asszonyom, ha ennek illusztrálására idézzük néhány sorát, hányt-veteti életéről: „Hat évi házasság, sok tűrés és szenvedés után . .. szüleim nem engedték, hogy teljesen töhkremenjek, elváltam férjemtől. Mondanom sem kell, hogy amíg gyermekeink felnőttek, leérettségiztek és szakmát tanultak, mennyi gond, törődés, lemondás volt a2 osztályrészem. Az alatt az idő alatt, míg velem voltak gyermekeim, csak nekik szenteltem életemet. Társaságba vem jártam, részben a csalódás miatt, illetve leginkább ezért. Férjhez menni nem akartam, hogy gyermekeimet megkíméljem az esetleges mostoha sorstól, hiszen sok jót nem is mertem remélni egy másik házasságtól... Múlt év őszén kisebbik leányom is férjhez ment, egyedül maradtam. Egyre nehezebben tudóin elviselni, hogy közvetlenül ne tartozzam valakihez.”

Lehetne vitázni, Asszonyom, kétségeivel, megállapításaival, de kérdéses, vajon gondolhatunk-e a sok gyötrődésben, keserűségben kiforrott nézet és életrend megváltoztatására.

Mindezek után hadd tegyek eleget kérésének, amely arról szól, hogy lapunk közreműködésével szervezzük meg Miskolcon is a már más országokban sikeresen működő magánosok klubját. Megvallom őszintén: nem ismerem ezeknek a kluboknak a tevékenységét, de nem hinném, hogy alkalmasak lennének e rendkívül sok tapintatot, érzékenységet és közösségi erőt követelő probléma megoldására. Végül is a magánosok — nem valamilyen társadalmi kategória — szervezésre szoruló csoport, hanem állapot, adottság, aminél döntő annak figyelembevétele, hogy alkotó emberekről van szó, akik megértésre, baráti szóra, gondolalgazdagitó* tartalmas eszmecserékre, az élet nyújtotta társas örömökrct szeretetve vágynak.

S ha így nézzük ezt a problémát, rájövünk, hogy a szocialista morál az egészséges társadalmi együttélés kérdéskörébe vág. Ennek erősítése, gazdagítása oldhatja a görcsöt, amely nehéz, fárasztó, nyomasztó élmények súlya alatt keletkezeit vertsorsú emberek magányossá szegényült életében.

Jules Renard idézett bölcsességével számos ellenidézetre utalhatnánk. Mégis: inkább, ellentmondásoktól ugyan nem mentes, de a humanizmus és a szépség minduntalan új jelenségeit kimunkáló életünk lényeire szeretnénk utalni, amelyekben már most is, s a jövőben még inkább lesz elég erő ahhoz, hogy a magánosságtól szorongatott emberekben feloldja és megszüntesse a társtalanság érzését.

Csak még egyet, kedves Asszonyom: ezért Önnek is krü tennie valamit!

Sárközi Andor

*

#***lMMf¥*¥*¥****¥***¥************************

Új helyben is keresik a nők munkalehetőségeit

A Sátoraljaújhelyi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága az alakuló ülése utáni első tanácskozáson többek között a helybeli nők munkalehetőségeiről tárgyalt- A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a város ipara az elmúlt esztendőkben mérsékelten fejlődött, s a női munkaerő-felesleg alkalmazása csak ennek arányában történhetett

II bedolgozási rendszer segíthet...

A dolgozni szándékozó nők foglalkoztatása régi gondja a városnak, s bár némi előrehaladás kimutatható, a probléma még nem oldódott meg.

Hiánycikkeket is!

Dicséretes munkát vállaltak a Sátoraljaújhelyi Faipari Ktsz dolgozói: a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kérésére az elmúlt héten úgy döntöttek, hogy olyan apró háztartási cikkeket is készítenek, amelyek korábban nem szerepeltek évi tervükben és amelyek a kereskedelemben eddig hiánycikknek számítottak.

Apróságnak számít például a húsvágó deszka. Ha azonban hiányzik valamelyik háztartásból, sok bosszúságot okoz a háziasszonynak. Ily’en deszkát eddig csak — nem kevés utánajárással — egy-egy kisiparosnál lehetett csináltatná*

vásárolni. Az újhelyi ktsz most már ezt a hiánycikket is készíti — mégpedig különféle méretekben.

Hasonló gondot jelenteti a káposztás kádak beszerzése. A ktsz még október előtt 200 darabot bocsát a kereskedelem rendelkezésére ebből az áruból. És mindezt tervén felül vállalták a szövetkezet dolgozói, hiszen a ktsz kapacitása már lekötött. Ennek ellenére a jövőben is figyelembe veszik a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igényeit — s a gazdasági mechanizmus reformjának szellemében — más hiánycikkek készítésétől sem zárkóznak «i.

Ezért újabb erőfeszítésekre lesz szükség. A foglalkoztatás állandóságát zavarja, hogy a városban levő munkáltató üzemek és vállalatok mintegy hatvan százaléka csak ideiglenesen és meghatározott munkakörökben alkalmaz dolgozókat. A jövőre vonatkozóan az volna a legcélszerűbb, ha biztosíthatnák az állandó munkahelyet, de átmenetileg talán még ennél is többet jelentene az úgynevezett bedolgozási rendszer állandó szélesítése. Az elmúlt esztendőben nagyon jelentős volt a Hegyalja Ruházati Szövetkezet nyújtotta segítség: a szövetkezet 220 bedolgozót alkalmazott. Az idén a bedolgozók száma körülbelül felére csökkent, noha a szövetkezet állandóan kéri bedolgozó munkaerők kiközvetítését.

...6S a szakképzettség

A város iparának fejlődése, valamint az új gazdaságirányítási rendszerből adódó feladatok törvényszerűen és egyre nagyobb számban követelik a szakképzett munkaerőt. A végrehajtó bizottság részére készített felmérés kimutatja, hogy Sátoraljaújhelyben az

1965-ös évben munkára jelentkezett 769 nő közül 653, 1966. ban pedig 755 közül 746 szakképzetlen volt. Tovább fokozza a gondot, hogy az elhelyezkedni szándékozók közül sokan csak meghatározott vállalatnál akarnak dolgozni* a

nem fogadnak el , akármilyen” munkát. Általában a többet jövedelmező munkaköröket keresik, ami természetes ugyan, de szakképzettség híján túlzott igény.

R loislirpsei teendők

A végrehajtó bizottság határozatban kimondotta, hogy tovább kell bővíteni a nők munkalehetőségének körét. Elsősorban az üzemek fejlesztése révén, másrészt úgy, hogy szabadítsák fel azokat a férfi munkaerővel betöltött helyeket, amelyekre nők is alkalmasak. Ezért ismételten fel kell mérni a belső átcsoportosítás lehetőségeit. Ugyanakkor a tanács gondoskodik róla, hogy több női ipari tanulót vegyenek tel az iskolába. A tanács felhívja a vállalatok, üzemek figyelmét, hogy az új törvény értelmében ideiglenesen gyermekgondozási szabadságra távozott munkaerők helyére főleg nőket alkalmazzanak. Ha nem is túlságosan,' de részben segítene, ha a nyugdíjba vonulók munkahelyét elsősorban nők foglalnák cl — természetesen ott, ahol ez lehetséges — a szakmunkások helyére pedig a felszabaduló ipari tanulók kerülnének.' A női munkaerő-feleslegből adódott helyzet enyhítésére célszerű tovább növelni a könnyűipari munkalehetőségeket, valamint a kereskedelmi egységeket

fc~lá) j.

I w-apu | Magány