Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-11 / 84. szám

Kedd, rím, április 11. ÉSZAKMAGYAROHSZAG 3 (Befejezd rész.) Erenyő Miskolc és Pereces között fekszik. A keleti rész­ről kopár dombvonulat húzó­dik, melynek túloldalán a Lyukó völgye található. Nyu­gatról már erdőségek koszo- rúzzák a dombokat. 1952-ben találtak rá itt a gazdag szén­lelőhelyre, de kiaknázására egyelőre nem került sor... Az erenyői bánya születés­napjának 1964. szeptember 10-et tartják. Ezen a napon már innen indult el a szén­rakomány ... Molnár Tamás főmérnök •mondta: — Az Erenyő bánya­üzem Miskolc „házi” ba­nyája ... Hosszú időre elegendő a vá­rosnak az a szénmennyiség, amely a dombok alatt húzódik meg. Csupán a Il-es, és a IlI-'as mezőn mintegy 40 mil­lió tonna szén vár kibányá- szásra. De ebben még nincs benne a IV-es telep — amely szintén gazdag bányákat rejt. — És gazdaságos is a szén? ez a kérdés önként adódik. — Igen! — válaszol Bodnár Kálmán bányamester. — Ta­valy 10 forintot nyertünk 1 tonna szén után... A bányaüzem pártszerveze­tének helyiségében beszélge­tünk Lavrancsik Lajossal, a miskolci bányaüzemek főmér­nökével, Bodnár Kálmán bá­nyamesterrel, Molnár Tamás- Bal, az erenyői bányaüzem fő­mérnökével, Podhenszky Ist­ván szakszervezeti titkárral és Redler József párttitkárral. A beszélgetésből kitűnik: semmi titokzatosság nincs a szénbányászatukban. Erenyő nem „haldokló” bánya. Ép­pen ellenkezőleg! Fejlődésének derekán van jelenleg. Mintegy 850 dolgozója van, de év vé­gére kilencszáz is lesz. Bor­sodi viszonylatban jó szenet bányásznak itt, 3100 kalória értékűt: ez azt is jelenti, hogy az erenyői szén elsősorban háztartási. Naponta 700 ton­nát termelnek, de az év vé­cére elérik a 800 tonnát is. — Annyit termelünk, amennyire szükségünk van — mondja lakónikus egyszerű­séggel a főmérnök. , — Erenyő 150 vagonosra ípült — jegyzi meg Lavran­csik Lajos főmérnök. — Pilla­natnyilag nincs nagyobb mennyiségre igény. Redler József kíséretében é^ak a legközelebbi bánya- feszeket kerestük fel, az os- torosi művelést. Am a bánya vágatainak a hossza eléri a 26 kilométert. . — Az őzugrói részt hama­rosan elkezdjük — szavak­ban vázolja terveiket az üzem főmérnöke. — Egészen a mis­kolci Szent Anna templomig haladunk előre. Bár az ut hosszú lesz, de egy fővágat- ,rol indulnak ki a szénmezők... valamivel könnyebb lesz a helyzet. Gondolok itt a la­novkára. Erenyő — tulajdonképpen a miskolci bányaüzemek utóda. Elsősorban Márta- és Anná­kká örököse. De jövője **P. A perecesi tanbánya is *oe költözik. Ha utódként emlegetjük, érdemes beszélni ■ttól is, milyen ez a ma szü­letett bánya. Elsősorban a bányászok szociális helyzete változott itt meg. Az úgyne­vezett „fekete-fehér” öltözőket itt is megvalósították. Míg Anna-bányán 3—4 tusoló volt. — az sem mindig és mind­egyik jó —, itt nem kell mű­szak után sorakozni, várni fürdésre. A kétemeletes iroda­házban bőven jutott hely mindenre... A gondjuk is egészen más jellegű. Pod­Vajon hogy sikerül a rob­bantás? — Ez a gondolat foglalkoztatja a fiistre- váró bányászt. Nemet Lászlót. henszky Pista bácsi panaszko­dott, hogy nem tudják hová rakni a könyveket. — Emlékszel Anna-bányára, talán száz könyvünk volt ösz- szesen. Most háromezerhatszáz van. Évente 16 000 forintot költünk csupán könyvekre ... zó — egyszóval, látni a bá­nyán, hogy gondos tervezés és kivitelezés munkája. Mintegy 180 millió forint a beruházás összege — ennyibe került, amíg a szemnek is* gyönyör­ködtető látványt nyújtó bá­nyaüzem felépült. — Ma is többnyire vidékiek dolgoznak a bányában? — hiszen tudjuk, hogy e nehéz munkára többnyire vidékiek jelentkeztek, s autóbuszokkal jártak be munkahelyükre. — Fele-fele — mondja a fő­mérnök. — Ma már egyetlen buszjáratunk van. A tibold- daróciak ma is bejárók. Ná­luk ez hagyomány. Mások is bejárnak a Miskolc környéki falvakból, de vonaton. Az átlag jövedelem 2200 föl rint. A bánya, .vezetősége elé­gedetlen ezzel az átlagkereset­tel. Igaz, havi, s nem évi át­lagjövedelemről van szó. De a későbbiekben növekszik majd a keresetek átlaga. A fiatal bányaüzem a kö­zelmúltban nyerte el a Szocia­lista akna címet. — Minek köszönhetik? — Nein a mennyiségi ter­melésnek — mosolyog a fő­mérnök. — Elsősorban annak, hogy gazdaságosan termeltünk, s jó volt az önköltségünk. Persze, a mennyiségi tervün­ket is teljesítettük 1966-ban, 104,2 százalékra. De az előbb már említettem, mi több sze­net: is tudunk adni. Csak igé­nyeljék ... * Bent a bányában a gondok évszázadok óta megegyeznek. Az ember harcol a természeti elemekkel, küzd azért, hogy a szenet napvilágra hozza. Hogy milyen körülmények között történik ez? Abban az idő hozhat változást. Erenyő- bányán érezhető ez a változás. A robbantás sikerült, s előkerülnek a „szívlapátok”. Szulányi Mihály segédvájár munka közben. Foto: Szandai István Borsodi taraiék sikere Borsodi sikerek sziliettek a* bányász szakmában, a Szak-* ma kiváló tanulója verseny* országos döntőjén, melyet. Aj-* kacsingeren rendeztek meg. AJ döntőn a csapatversenyben* az ózdi szakmunkásképző in-« tézet vájártanulói szerezték* meg az első helyet. A csapat« tagjai: Ács Sándor. Hüse Jó-* zsef és Molnár Imre. Szakok-« tatók: György József, Kovács J János és Nyiri István. « « A győztes tanulók szak mun-« kás bizonyítványt kaptak, és« kéthetes külföldi üdülésen ve-* hetnek részt. * «-----------------* « Központi íű(es| terve I Sajószögeden $ * Hasznos, az egész falut, er-* deklő elképzelés valóra vál-J tásának gondolatával foglal-* koznak Sajószögeden. A falu* vezetőit az a terv fogialkoz-* tatja, hogy a csak néhány ki- * lométernyire lévő erőmű visz- * szaeső, meleg vizét Sajószö- * gedre vezetnék, és itt közpon-* ti fűtésre használnák. A fa-* luban egyébként már a ház-* helyeket is úgy mérik ki * hogy az új épületek a Tisza-* szederkény felé eső részen* emelkedjenek, így a falu egy- * re jobban megközelíti a vá-* rost. * A központi fűtés tervéről * már sokat tanácskoztak, tár- * gyaltak. Az elképzelést az * ötéves fejlesztési tervben sze-« retnék realizálni. Filkeházi asszonyok _ Q>nv<il azt állítja, hogy a mkeházi asz_ szonyok okosak? — kérdem Tutovics Rozáliától. Ültében kiegyenesíti derekát, s meg­győződéssel feleli; — Meghiszem azt! Egytől- egyig okosak. S hogy szavát kétségbe ne vonjam, rábólint az iskola- igazgató is, feleségével együtt. De azok ám! Győződjek meg róla, ha akarok ... Éppen ezért jöttem. Hiszen oka van a kérdésnek, és in­doka a válasznak. Ha pedig ráadásul az arra legilletéke­sebb vállalkozik a bizonyí­tásra, ki kételkedhetnék a va­ló élet nyújtotta tényekben? Az igazgató azért menesztett az imént egy gyereket Tuto­vics Rozáliáért, hogy jöjjön azonnal, és maga mondja el, mi késztette a filkeháziakat a levél megírására, amit a szer­kesztőséghez küldtek, körpe­cséttel ellátva, három személy aláírásával hitelesítve. Mert igaz ugyan, hogy Filkeháza kicsiny község, mindössze százkilencvenhat lakója van; az is igaz, hogy a fejlődés a Sok százezer palánta borsodi zöldségkeríészeíekben Az elmúlt esztendőkben Jgyan csökkent megyénkben ^/^kertészetek száma és . uiülete, de minőségileg so- ,'3t javult a kertészetek mun- I ‘dén a kisebb terű­éiről is több zöldséget kí- annak a piacokra küldeni, j!11’?'-, az elmúlt esztendőben, „.•pjeződtek a megyében a 'Oldségtcrnielési szerződéslcö- ■^ MÉK 60 borsodi ter­melőszövetkezettel 2546, a miskolci Hűtőház pedig 14 gazdasággal 11 no hold külön- I zöldségféle termelésére Lotott szerződést. Ezenkívül a yn-egyházi Konzervgyár ré- fczére csaknem öt és félszáz holdon termelnek különböző földárukat megyénkben. . « kertészetek fnelegágyai- sok százezer palánta zol­dell. Már meg is kezdték Megkezdték a gépek szerelését a máéi ridegásvány őrlőben Erenyő, kőiéiről \ i I Nem helyettesi«! k * 1E émelyek a tudományt is a hobby szekerébe aTutrják « U befogni. Mi másra lehet gondolni, ha arról olvasunk. II hogy egy lyoni fogorvos szájsebészeti szempontból « tanulmányozta. Balzac műveit, vagy — amint errö­£ jeles folyóiratunk, a Nagyvilág legutóbbi számában hírí * ad — a belgiumi Királyi Meteorológiai Intézet munkatársa * azt a, megrenditően szép, nemes tudományos célt tűzte ki. « hogy megvizsgálja a csapadék és egyéb időjárási jelenségek « szerepét a francia irodalomban.' értsd: aszerint csoportosít jv * a felvilágosodás, a realizmus s egyéb irányzatok és korszr, * kok íróit, hogyan „viszonyultak” az időjárás változásaihoz * jelenségeihez; fejlett érzékkel és eléggé finom érzékenység « gél voltak-e megáldva ahhoz, hogy a meteorológus kedvért j és megelégedésére ecseteljék a naplemente, a zivatar, a ha- « vazás és a mennydörgés szépségeit. * Mindenesetre: figyelemre méltó B. L. E.-nefe, a Nagy­* világ glosszaírójának a tájékoztatója, amely annak a kér- « désnek félő megfogalmazásával fejeződik be, vajon alcad-e í „egy kartárs, aki követi a belga meteorológus példáját és « megvizsgálja a mi irodalmunkat is a csapadék különleges J szempontjából...’’ * Persze, nemcsak irodalom van a világon, hanem a való­ig ságnak, a jelenségeknek és folyamatoknak megannyi terű­it .lete, amelyekre a tudomány „kiveti hálóját.” Művelése, már­* mint a tudományé feltételezi és megköveteli, hogy valóban « lényeges kérdésekre, összefüggésekre és mondanivalóra ter­* jedjen ki figyelme. Különben köldöknézővé, öncélúvá, jelleg- í teleimé és jelentéktelenné válik. Kinek-kinck jogában áll. * kedvtelésbői, unaloműzésből, az idő agyoncsapása végett * olyasmit, kutatni, amit éppen akar. (A német pozitivista * filológiában például nehéz energiákat fogyasztottak el azért, * hogy megszámolják, értelmezzék, összehasonlítsák, csoporto­* sitsák a Homérosz eposzaiban előforduló hasonlatokat, mind- « ebből vaskos köteteket, készítetlek. Lelkűk rajta!) * A hobby az hobby. A tudomány pedig tudomány. A baj * akkor kezdődik, ha ezt a kettőt összekeverik, s a bogarász­* pofás eredményeit jelentős tudományos alkotásként tálalják, * figyelmet, érdeklődést, szenvedélyt, papírt és pénzt kérnek * hozzá. * — Jó jó — szólhat közbe valaki — dehát ez árnyék­* bokszolás, hiszen nálunk ilyen törekvések úgy se találnak « cclba. Megkeresések, szorongalások (szutyongatások!) eleven * kéziratok, sőt — uram bocsá'l — nyomtatásban is megjelent * dolgozatok alapján hadd jelentsük ki, hogy nem is olyan * árnyékbokszolás ez a bokszolás. Éppen ezért nem árt rá « figyelmeztetni, hogy az elengedhetetlen válogató műszert és « ellenőrzést a tudományos lelkiismeret és felelősségérzet * nyújtja. * Se hobby, se jószándék nem helyettesítheti? * Sárközi Andor dHk***'*^*-^*-*************-*-**'**’*-* k^k'kk'k'k'k'k'k’k'k'k'kiri Nézd, itt kell hagyni ezt a szép helységet, a könyvtárnak, nekünk, meg a szakszervezet­nek valahol egy másik ott­hont kell keresnünk. (A könyvekkel kapcsolat­ban: Gál néni, a könyvtáros elmondotta, hogy 100—120 ol­vasót tart nyilván havonta.) Tiszta, világos öltözők, für­dők, felolvasó, büfé, osztályo­Nem csupán a gumiszalagok­ra és a neonvilágítósú fővá­gatokra gondolok itt. Ahogyan gondolkoznak és amiért szenet akarnak bányászni az erenyői- ek — ebben is megtalálni az új vonásokat. Az értelem és a célszerűség jegyeit. A bányászathoz ez is szük­séges napjainkban. Barath Lajos A DÍGÉP élenjárói Mádon, a tokaj-hegyaljai ásványbányászat központjá­ban 53 millió forintos beru- | házassal új őrlőmüvet építe- ; nck a kemény, úgynevezett ridegásványok feldolgozására, i Az új őrlőmű felépítésére az- ! ért van szükség, mert mind belföldön, mind külföldön ; egyre nagyobb az érdeklődés Tokaj-Hegyalja ásványi kin­csei iránt. A feldolgozó ipar nagy mennyiséget kér a kü­lönböző ridegásványokból, el­sősorban a papíriparban hasz­nált zeolitból, a cementet he­lyettesítő traszból és az öntö­dei bentonitból. Az épülő új őrlőmű kapa­citása el fogja érni az évi 60 ezer tonnát. Az építők már j a legfelső szint vasbeton- szerkezetén dolgoznak, a föld­szinten pedig megkezdték a gépek szerelését. A ridegás- vány-őrlő két nagy teljesít- ! rnényű őrlő berendezését a j Német Demokratikus Köztár- I saság szállítja. dolgozó pedig aki 40 éve vég­zi már mindennapi munkáját a gépgyárban. Ezek a szakemberek azok, akik magját képezik annak a munkáskollcktívának, amelyre minden körülmények között lehet számítani. Munkájukra a körültekintő lelkiismeretes­ség, és az általuk készített gyártmányokra pedig a jó mi­nőség a jeUcms& A közelmúltban ünnepelte 20 eves jubileumát a vasúti kerékpárgyártó gyáregység. A jubileum alkalmából törzs- gárda-jelvényeket nyújtottak át azoknak a dolgozóknak, akik több év óta segítik a gyáregység munkáját. Az egy­ben elismerést is jelentő lörzs- gárda-jelvcnyck tulajdonosai között 111-en vannak olyanok, akik 10 év óta. 32-en, akik 20 év óta, 8-an, akik 30 éve, egy nem túlságosan szembetűnő, mivel alig-alig épült itt vala­mi; hanem ami a gondolko­dás változását illeti, az majd csak meghozza gyümölcsét. — öt esztendővel ezelőtt kerültem a faluba — meséli Csonka István, az általános iskola igazgatója. — Megval­lom őszintén, egy kicsit... i hogy is mondjam ... meg- j szeppentem. Nem a falu kül- i seje miatt. Hanem az a ma- radiság kavarta bennem a gondolatot, amivel mind­untalan összetalálkoztam. Mi­hez kezdek én itt? Évente húsz-huszonegy gyerek tanul az iskolában. Rendben van, nevelem őket, ahogy kell. De ez a nevelés hogyan kerülhet majd összhangba a falu szel­lemi arculatával? Tall Oy ifin „Lakás kel­lel! az mo. ]ene a tani_ tónak, hadd ragadjon ná­lunk ...” — mondták a fil- keháziak. Ha kell, hat épít­sünk! És megépítették társa­dalmi munkában. — Ekkor döbbentem rá elő­ször, hogy nem hiányzik itt a jóindulat. Aztán egy másik eset végképp meggyőzött. Egy­szer fölkeresett néhány asz- szony. „Igazgató úr, elkelne nálunk is az a dolgozók isko­lája. Nem lehetne nyélbeütni azt a hét, nyolc osztályt? Ta­nulni szeretnénk.” És esténként megtelt az egyetlen tanteremből álló is­kola. Délelőttönként húszon* ! egy gyerek okoskodott benne, munka végeztével pedig csak- ; nem ugyanennyi felnőtt. S nem is akárhogy szívták ma­gukba a tudományt! Tavaly tizenkilencen vizsgáztak, s nyolc közülük kitűnően! — Tavaly mi is indultunk a dolgozó iskolások megyei | versenyén — kapcsolódik a beszélgetésbe az igazgató fe­lesége, aki a helyi nőtanács titkára. — És elhoztunk két harmadik helyet. Rozika tör­ténelemből harmadik lelt. Az ötvenegy éves asszony | szerény büszkeséggel lehajtja í fejét, s félhangosan megjegy- j zi, hogy a történelem a ked- ; véne tantárgya. Hiszen jó do- \ log is az, megismerni a vilá- { got, ha már egyszer beleszü­letett az ember... — A történelemnek melyik j korát kedveli legjobban? ' — A legújabb kort. S hogy miért? Miként is lehetne szavakba foglalni... A történelem sok mindenre válaszol. A történelmet meg kell érteni. A megértés nem­csak a könyv betűiből, hanem a vele élésből adódik. Benne élni, együtt élni vele ... Har­minc évig cseléd volt. És az volt a falu lakóinak nagyobb része. Szegényen éllek. Igaz, ma sem gazdagok — másfelé járnak dolgozni, mert itt, helyben alig van munkalehe­tőség. Termelőszövetkezet nincs, csak egy kis csoport. Talán, ha megmozgatnák egy kicsit az emberek gondol­kodását ... Ha senki se ide­genkedne az újtól ... Éppúgy, mint Tutovics Rozália, aki ötvenegy éves fejjel vállalko­zik rá. hogy a színdarabban maga játssza el a férfi fősze­repet, ha nincs rá vállalko­zó... — Az emberek maguk csi­nálják a történelmet... — S úgy tűnik, Ut Filkehá- zán az asszonyok vállalkoztak az úttörő szerepre ... Tavaly kezdték, s az idén fejezték be az öthónapos me­zőgazdasági szaktanfolyamot. A huszonegy hallgató közül tizenhét nő volt! És csak négy férfi... Közülük is egy már hetvennégy éves. — Állatorvos az unokája — mondja Tutovics Rozália —, ö is tudja, mármint Lcsko András bácsi, hogy mi a történelem. Valahogy így ér­telmezem én is a legújabb kort. És hasonlóképpen véle­kednek a filkeházi asszonyok is. Tanulnak, mert tudni akar­nak. És megérteni mindent. Hát ezért tartom őket oko­saknak. Egytől-egyig mindet. Csinálni kell a történelmet, nemcsak olvasni a könyvből. 17S v ófi I hadd idézzek a GS >CgUI levéIbő] tudat­juk, hogy a közelmúltban Fil- keházán nőnapot tartottunk. Itt ilyen eddig soha nem volt..Kicsiny község. Még tanácsa sincs, amely helyben igazgatná e néhány tucat em­ber életét. De valami most elkezdődött. Olyasféle szelle­mi szomjúság, amelynek csil­lapítása révén önmagát moz­gatja meg a falu.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents