Észak-Magyarország, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-23 / 70. szám

Csütörtök. 1967. március S3. ESZAKMAGTARORSZÄG 3 A produktív és az improduktív elcgcdelSenségről Néhány nappal €“,ölij tanár így mutatkozott be az elet különböző területén dol­gozó felnőtt hallgatóinak. — Sohasem azt keresem a hallgatóban, mit nem tud, ha­nem azt, mit tud és mennyi­re ismeri az anyagot. — A dolgozók nagy több­sége — vallja több üzem gaz­dasági vezetője — becsületes, lelkiismeretes, jóakaratú, dol­gozni akaró és szerető em­ber. — Harminc éve működöm ezen a pályán — mondotta a megyei bíróság egyik tanács­vezetője —, határozott meg­győződésem, hogy az embe­rek nagy része becsületesen dolgozik, él. A három közéle­ti férfiú még légvonalban is messze lakik, dolgozik egy­mástól. Feltételezhetően nem ismerik egymást, sohasem ta­lálkoztak. Mégis egy láthatat­lan szál köti össze őket, va­lamint sok tíz- és százezer embert: az azonos és egész­séges életszemlélet. Azt. vall­ják, hogy az ember, termé­szeténél fogva jó, s a kör­nyezettől, az őket körülvevő emberi közösségektől is függ, mennyire sikerül bennük ki­fejleszteni a nagyszerű em­beri jellemvonásokat, meny­nyire sikerül lefaragni a vad­hajtásokat, a káros dudoro­kat. Találkozunk másfajta néze­tekkel és gyakorlattal is. Az egyik üzemi összejövetelen egy felszólaló rengeteg ember idegét borzolta fel. — Mindenütt korrupció és összefonódás — jelentette ki, és kétségbe vonta, hogy raj­ta kívül a vállalatnál egyet­len önzetlen ember is lehet. Ügy hisszük, mondanunk sem kell, hogy akad korrupció, előfordul sógorság-komaság, összefonódás, de hogy min­denütt ..: Ez már túlzásnak is rossz. Mi van a háttér­ben? Egy ember jogos, vagy vélt sérelme. Ez az ember a társadalom sérelmének tünte­ti fel saját sérelmét. S ebben az esetben a sérelemről is lehetne beszélni. Ez a tizen­egyedik munkahelye. Olyan' embertípus, aki energiájának egy részét arra pazarolja el, hogy réseket keres mások erényein. Eszébe se jut, hogy ha ezt az energiát munkájára fordítaná, sokkal többre ha­ladna; Kétségtelen, hogy «deadnak jogos sérelmek, itt- ott előfordul kisebb-nagyobb törvénytelenség is. Ha ilyen emberek panaszkodnak, pana­szuk jogos, sérelmüket sürgő­sen orvosolni kell. De akad­jak notórius panaszkodók is, «kik a beadványok özönével árasztják el a különféle szer­veket, rengeteg energiát „lop­jak” el a ténylegesen fontos ügyek intézésétőlj Az üzemekben, Szövetkezeteknél rengeteg betegedetten” emberrel talál­kozunk. És pozitív értelem­ben. Van, akiben ez az elége­detlenség szerény, csöndes, és Van, akiben valósággal dü­höng. S ez a produktív elége­detlenség egyre jobban ’ ter­íted. Gondoljunk csak a szo­cialista brigádmozgalomra, .«melyben több tízezer ember Vesz részt Borsodból. Jellem- kő rájuk, hogy minden évben hiagasabb mércét, nagyobb ^követelményt állítanak ön­maguk elé. Lehet, hogy ez Sematikusan, hétköznapiasan hat, de hát az élet nem min­dig ünnepnapokból, nem min­dig nagy sikerekből, kitünte­tésekből áll. Száz és ezer, tíz­ezer ember tevékenységéről tehetne írni. Olyanokról, akik á munkahelyen és otthon is töprengnek, mit lehetne ten­te, hogy könnyebb, terméke­nyebb legyen a munka, vas­tagabb a boríték. Van, aki telán az újság szélén számol­gat, mások matematikai mo­delleket készítenek és az elektronikus számítógépeket faggatják, melyik megoldás tenne a jobb, melyik hoz fo­rintokat, ezreseket, milliókat. A BMV-nél két „elégedet­ten” ember új módszert dol­gozott ki, amelynek segítségé­vel az LKM új elektioacél mü­vének alapozását két hónap­pal előbb, s több milliós meg­takarítással végezhetik el. Egy másik „elégedetlen” em­ber éveket szándékszik ta­nulással, kutatással eltölteni, például azért, hogyan lehet­ne automatizálni az öntödei formakészítést. Az Ó’KÜ-ben kis kollektívák jönnek össze, s új módszer, az úgyneve­zett értékelemzés alapján töp­rengenek, hogyan lehetne megkönnyíteni, meggyorsítani egyes munkafolyamatokat. És nincs olyan termelési tanács­kozás, vagy akár szövetkezeti mérlegzáró közgyűlés, ame­lyen „elégedetlen” emberek ne tennének javaslatot az anyagi javak termelésének bővítésére. Sok ezer „elége­detlen” ember van az LKM- ben is, ahol több mint húsz napi nyereséget fizethetnek a tavalyi munka nyomán, de ők ezt már keveslik, s ez év­ben egy hónapra akarják „ki- fesziteni”. Az embernek alaptermésze­te, hogy mindig keresi az újat, a jobbat, a szebbet, a célravezetőbbet. Ami tegnap kielégítette, ma már kevés. Néhány éve például a tv luxusnak számított, ma vi­szont éppoly közszükségleti cikk, mint a mosógép, a por­szívó. És éppoly természetes, hofjy az emberek autóra gyűj­tenek, kocsit vásárolnak. Ez a produktív elégedetlenség benne van az emberek véré­ben, idegeiben. A vezetésen is múlik, hogy ez valóban produktívvá válik-e, kibonta- kozhat-e. És mi kell ehhez? — A ma gazdasági vezetői­nek egyben politikai és mű­szaki vezetőnek is kell len­nie — mondotta az ongai csavarüzem igazgatója. — Mit értek ezen? Azt, hogy a ve­zető ne a berendezés tarto­zékát lássa a dolgozóban, ha­nem az embert. Embernek nézze. Éte mi •> produktivitás tel­te” (EH ti )ci rugója? Az emberek jelentős része már a gazda fejével gondolkodik, aki a maga ügyének érzi. hogy a város, a falu, az üzem gazda­godjék, fejlődjék. A közösség ügyéért sokszor — mint ezt különösen a szocialista bri­gádok példája igazolja — ál­dozatokra is képes. Vannak még, akik nem emelkedtek túl a maguk szűk anyagi ér­dekein, de tiszta, ió szándék vezeti őket: becsületes, jó munkával biztosítani növekvő igényeik kielégítését. Logiku­san következik ebből, hogy ezeket az embereket is ne­velni kell. s logikusan követ­kezik az is, hogy előbb-utóbb bennük is kialakul a közös­ségi szemlélet. Egy ponton mindkettő találkozik, a tár­sadalom fejlődését segíti, s egyaránt szolgálja az egyén és a közösség fejlődését, fel­emelkedését. Csorba Barna A MÁV és as LKM eredményes kooperációja Az elmúlt évben. a kong­resszusi munkaversenyben vállalást tettek a Lenin Ko­hászati Művek és a MÁV miskolci igazgatóságának dol­gozói, hogy közös együttmű­ködéssel meggyorsítják a ko­csifordulókat és csökkentik az idegen kocsik átlagos tartóz­kodási idejét. A vállalt 1.5 óra helyett 6 1 órával csökkentették a tartóz­kodási időt. Ez a nagyszerű eredmény hozzásegítette a | MÁV dolgozóit, hogy 1966- ban teljesíteni tudták pár- | tunk IX. kongresszusának tiszteletére tett áruszállítási ! vállalásukat. Dr. Kocsis József, a kohó- és gépipari miniszter helyet­tese és Rödönyi Károly, a MÁV vezérigazgatója elisme­rését és köszönetét fejezte ki a két vállalat vezetőségének és dolgozóinak eme országos szinten is kiemelkedő koope­rációs sikerért. 15 millióval adnak többet A Borsod megyei KISZÖV- | hoz tartozó szövetkezetek jól I vizsgáztak a kongresszusi ver- S senyben, hiszen 21 millió fo- í rint értéket adtak terven fe- lül. Az idén is méltó partnerei akarnak lenni a nagyüzemek- j nek. Eddig csaknem ötven I ktsz jelezte: a még eredmé- nyesebb munkával, a lakosság igényeinek még jobb ki cl égi- | tésével vesz részt a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom j 50. évfordulójára kezdeménye­zett versenyben. A legértékesebb felajánlást eddig az elmúlt évi munkája j nyomán kiváló címmel kitün- ! tetett miskolci Női Szabó Ktsz kollektívája tette. A szövetke­zetei ugyanis az a „vád” érte, hogy nem fordít kellő figyel- i met a megye sajátos igényei- j nek kielégítésére. A ktsz — a Borsodi Ruházati Kiskeres- j kedelmi, valamint a FÖLD- j SZÖVÁRU Vállalat óhajai j alapján — terven felül két- ! millió forint értékű női sző- j vetruhát készít a megye nő- j dolgozói számára. A Borsod | megyei Fodrász Ktsz csaknem félmilliós vállalást tett első­sorban a helyi iparpolitikai igények kielégítése, illetve energia- és anyagmegtakarí­tásra. A Miskolci Háziipari Szövetkezet hétszázezer forint értékben akar több árut adni külföldnek, illetve a hazai vá­sárlóknak. A kazincbarcikai Sajómenti Szövetkezet „meg­fejeli” az éveleji félmilliós fel­ajánlását. A beérkezett jelzés szerint másfélmillió forint ér­tékkel több árut akar külföld­re szállítani. A szövetkezetek ígérete eddig 15 millió forintot tesz ki. Tervsxerűbb import anya^ga sdálkod ást Társadalmi munkában Ti szászod Örkényben már eddig is sok szép park, fasor létesült. Az új város lakói azonban még nagyobb zöld­övezetet szeretnének. Ezért vállalták. hogy társadalmi munkában fásítják a debre­ceni út és a város közötti út­szakasznál levő területet. A tiszaszederkényiek az évek során sokat tettek városuk szépítéséért, és bizonyára ez | a társadalmi munkájuk is | sok ezer forint értékű lesz. Huncut még a fű is .; Ingerült már a juhász. Alig bírja kivárni az igazi tavaszt, hogy hajthasson. A jószág a hodályban, a két juhász meg azt nézi. kibe kössön bele, aki a tsz-ből kivetődik. Már éppen csak az idegen hiányzott! El kellett jönni ide is sa­rat dagasztani, mert a szend- rői tsz-irodán nem lettünk okosabbak most sem. Még tavaly nyár végén elveszett 40 birka. Szőrén- szálán nyoma veszett. Senki nem tud semmit. Jerke tok- lyók voltak, igen értékes nö­vendékállatok. Június elején, a nyíráskor niég egyezett a könyvelési adat és a létszám. Néhány hét múlva új állattenyésztő jött, aki ragaszkodott hozzá, hogy darabszámra vegye át a jószágokat. Ekkorra negyven jerke toklyó hiányzott. Azóta kere­sik. A vezetőség kihallgatta a juhászokat, de kihallgatta őket a tsz jogtanácsosa is. — Nem lehet boldogulni velük, védik egymást — mondja a főagronómus — nehéz emberek a juhászok. Valahol, egy tsz-ben hal­lottam: huncut még a fű is, ahová -a juhász lép. Vonakodva, lassan közele­dik a két juhász. Az egyik fekete, göndörhajú, a másik tömzsi, vastag ember. Eleinte csak tapogatódzunk a szóval, csak jó negyedóra múlva térünk rá a negyven toklyóra. A fekete ember kapja fel először a fejét, a másik a serkedő füvei szem­léli szótlanul. — Megvolt a negyven juh? — kérdi határozottan. — Azt mondják, megvolt. — Akkor meg is kell an­nak lenni! — Hol van ? — Tán bizony nem lelik?... Nem? Akkor meg nem volt meg. Az én véleményem az — összegezi —, hogy, ha megvolt, megvan, ha nem volt meg, akkor nincs meg most sem. Hosszú csend. A másikat külön kell kérdezni, de csak megvonja vállát. Másként próbálkozom vele: — Negyven juh nem tűn­het el, csak úgy. Hiszen éles a juhász szeme. — Az biztos. — Ha pedig valaki ellop­ta, akkor annak igen ügyes embernek kellett lennie. Az ősz hajú felkapja erre fejét, s bizonykodik: — Az már igaz, annak nagyon, de nagyon ügyes, jó belevaló embernek kellett lennie! — Ügy mondják — vetem oda hízelgőén —, a juhá­szok igen ügyes emberek. Egyszerre helyeselnek, di­csekednek: — Azok ügyesek is, bele­való emberek... — Nem is való juhász­nak az olyan paraszt, aki csak annyit ért, hogy eresz alá áll, ha esik az eső ... — Akkor mégis meglehet, hogy a juhászok kezén ve­szett el a jószág? Meghökkennek. Megértet­ték a gondolatmenet csava­rosságát, amely köréjük te- keredett. Az ősz hajú Ko­vács Józsi bácsi nagyot nyel, aztán hajlandó érdem­ben is tárgyalni a dologról. — Elszámolták azokat a toklyókat — Hogyan? Csak éppen akkor, máskor soha sem? — Amikor jöttek leltároz­ni, én mondtam Jánosnak — s fejével a fekete juhász felé int —, hogy szóljon, mert az ő 25 toklyója is a nyájban van. Ö meg nem szólt. Ha nem szólt, nem szólt, az ő dolga volt. — De nem huszonöt, ha­nem negyven a hiány. — Akkor negyven. Mind­egy az. Elszámolták. Nagyot fordítok a beszé­den. — Mi lesz akkor, ha a közgyűlés úgy határoz majd, hogy a jószág árát a juhá­szoknak kell megtéríteniük? Egyenlően. — Azt akarják? — ijed­nek meg egyszerre. — Nem tudom mit akar­nak, de ez könnyen előfor­dulhat. Törvényes lenne. összenéznek, topognak a sűrű, ragadós sárban. A fe­kete ember nem szól rá, Jó­zsi bácsi egészen békülé- kenyre, barátkozóra váltja hangját: — Nem kell azt a dolgot elsietni... csak azt mon­dom én. hogy elszámolták— várni kell még egy ideig, aztán majd meglátják, hogy meglesz az.. . — Én is ammondó vagyok — kapcsolódik be a másik —, hogy ha megvolt valami­kor, akkor meg is van az, vagy legalábbis meglesz ... Kezetrázunk, búcsúzunk. Okosabbak lettünk? Hej, huncut még a fű is . .. Adamovics Ilona II. A saválló acélhulladék j nagy r-észe 18 % króm és 8 % nikkelt tar- j talmaz. Az alacsonyabb I részarány ellenére a nagyobb értéket a nikkel képviseli kö­rülményes beszerzése folytán. Jórészt ennek tulajdonítható, hogy a hulladék átvétele iráni érdeklődnek nyugati cégek is. Az igen értékes hul­ladék hasznosításának segíté­sére már történtek kísérlete­zések hazánkban is. például Zagyvarónán — nem is ered­ménytelenül —, . azonban a megfelelő beruházási eszközök hiánya gátolja a hasznosításra vonatkozó technológiai eljárá­sok megvalósítását. A Zagy­varónán alkalmazott technoló­giával mód nyílna nemcsak a saválló acél nikkel hulladéká­nak. hanem egyéb, például wolfrámot tartalmazó hulla­dék felhasználására is. sőt, le­hetőség adódna a különféle fémeket tartalmazó salak hasznosítására is. Az anyagi érdekeltség téma­körén belül igen jelentős he­lyet foglal el az újító mozga­lom. A dolgozók által be­nyújtott újítások számos mun­katerületen vezettek ered­ményre és járultak hozzá a vállalat gazdaságosabb műkö­déséhez. Az import helyette­sítő anyagok felkutatásában, a technológiai folyamatok mó­dosításában — hogy ez ál­tal csökkenjen az import anyagok felhasználása — még nem értünk el megfelelő ered­ményeket. Ez két döntő té­nyezőre vezethető vissza: 1. A gazdálkodó szervek többsége nem kezeli megkü­lönböztetett módon azokat az újítókat, akik az import­anyagok felhasználásának csökkentésére tesznek javasla­tot. A vállalatok nagy részé­nél nem választják külön az újításokat abból a szempont­ból. hogy azok mennyiben se­gítik az import-anyagfel­használás csökkenését. Ebből következik, hogy az elfogadott újítások esetében sem dotál­ják "kiemelt módon azokat, akik devizamegtakarítással járó megoldásokra tettek ja­vaslatot, 2. A felhasználók előtt az esetek többségében nem is­meretes a beszerzett anyagok eredete, ugyanis a készlete­ző vállalat minden megjelö­lés nélkül szállítja le a bel­földi és az importanyagokat. Ebből következik, hogy a dol­gozók, nem ismerve az anyag eredetét, nem fordítanak megfelelő gondot az import­anyagok megkülönböztetett kezelésére, helyettesítésének megoldására. Ezen megállapí­tást támasztja alá legjobban, hogy a megvizsgált vállalatok zöménél az üzemek, gyárrész­legek, brigádok felajánlása­in nem szerepelt az import­anyag takarékosság. E téma első látszatra adminisztratív jellegűnek tűnik, mégis aka­dályává válik az import­anyagokkal való takarékos gazdálkodásnak azáltal, hogy a kivitelezésből kizárjuk a széles dolgozó rétegeket. A devizakeretek jelenle­gi elosztási rendje sem szolgálja ma­radéktalanul az import­anyagokkal való takaré­kos gazdálkodást. A je­lenlegi módszer szerint egyes szakminisztériumokra bontják le a devizakereteket, A gaz­dasági fejlődés jelenlegi sza­kaszában ez már idejét múlta, és sürgetőleg veti fel a mó­dosítás szükségességét. Az elosztás rendszerének felülvizgálatát és módosítá­sát vetik fel az alábbiak is: 1. Az ország területén mű­ködő, nyugati import útján beszerzett dobozragasztó auto­maták kiszolgálásához szüksé­ges ragasztókat minden mi­nisztérium saját hatáskörében szerzi be külföldről — a szakminisztériumokra lebon­tott keretek terhére —, holott a Tiszai Vegyikombinát a kül­földivel azonos rendeltetésű ragasztó típust tudna előállí­tani jóval kisebb deviza-fel­használás mellett, A megoldást gátolja, hogy a vegyiművek más minisztériumhoz tarto­zik, mint maguk a felhaszná­lók, így a keretek átcsoporto­sítása ma még akadályokba ütközik. 2. A devizakeretek megálla­pítása és eloszlása általában az előző évi tényszámok fi­gyelembevételével történik, és ez azzal a veszéllyel jár, hogy nem alkalmazkodik meg­felelően az indokolt szükség­lethez. A fenti okból eredően a Lenin Kohászati Művek fo­gyóeszköz jellegű import­anyag igénye sem 1966-ra nem volt, sem pedig 1967- re nincs biztosítva. 3. Az importanyagok meg­rendelése sok közbeiktatott szerven megy keresztül, ami azon túl, hogy a búrokra ti- zálódás veszélyét hordja ma­gában. jelentős mértékben le­lassítja az ügymenetet. A de­vizakereteket évi felhaszná­láshoz kötik, ennek következ­tében. a hosszú ügyintézés mi­att, rövid idő áll rendelkezés­re a megrendelések leadására, főleg a tárgy évi teljesítésre. Az évi keretgazdálkodás kö­vetkeztében általában azokat a megrendeléseket adják fel, amelyeknek gyártását a kül­földi partnerek rövid határ­idővel tudják vállalni. Ebből természetszerűleg következik, hogy nem minden esetben fe­lel meg a legszükségesebb, legésszerűbb beszerzés elvé­nek. Az inportgazdáTkodás hely­zetének meghatározásánál aS új gazdasági mechanizmuson belül feltétlenül érvényre kell juttatni azokat az ésszerű kö­vetelményeket, a melye kn elt segítségével megoldható a za<* vartalan gazdálkodás. Ezolí megvalósítása céljából első lé­pésként: — El kellene érni. hog? minden esetben megállapít­ható legyen az anyag import eredete. — A vállalatoknak az im- portpótló anyagok kikísérlete­zése és bevezetése céljából jobban fel kell használni az anyagi ösztönzés rendszerét, i Az újításoknál magasabban j kell dotálni azokat a javasla­tokat, amelyek import eredetű j anyagok felhasználásának csökkentésére vonatkoznak. — A vállalatokat anyagilag is érdekeltté kellene tenni az import helyettesítő anyagok kikísérletezésében és gyártásá­nak bevezetésében. — Az import eredetű anya­gok elszámoló árait úgy kelt kialakítani, hogy azok első­sorban a hazai előállításúak használatára ösztönözzék a vállalatokat, ill. keressék a belföldi anyagok előállításá­nak, gyártásának lehetőségeit. — A devizaelosztás rendiét felül kell vizsgálni. Az elosz­tást. jobban központosítani kellene, esetlegesen orv tár­caközi bizottság létrehozása útján. A megkapott deviza- keretek felhasználásánál az évi elszámolást módosítani kellene olyan értelemben, hogy a tárgy évi fel nem használt kereteket átvihessék a következő évre. A deviza­kereteket terhelő beszerzések­ben a vállalatoknak nagyobb önállóságot kellene biztosítani azáltal, hogy csökkenjen a közbeiktatott szervek száma. — Feltétlenül el kellene ér­ni. hogy a saválló acél nik- keles, wolfrámos hulladékok hasznosításánál felmerülő be­ruházási szükségleteket a szak­tárca mérje fel, és tegyen lé­péseket, hogy e fontos alap­anyag értékesítését a KAV állítsa le. A felhasználó válla­latok szakembereinek vélemé­nye szerint Zagyvarónán léte­síteni kellene egy ivkemencét (ilyet egyébként a hazai ipar gyárt is), vagy erre a célra j fel kellene szabadítani e jelen- ; légi ferroszilícium kemencék valamelyikét. T ermészetszerűleg ezen feladatok megvalósítá­sában a központilag történő szabályozás nem oldja meg egymagában a kérdést, csak meghatározza a haladás irányát a kivitelezésben. Min­den gazdálkodó szervnek a legnagyobb mértékben támasz­kodnia kell saját munkás és műszaki kollektívájára, a párt­ós a tömegszervezeti aktívák • ’4 munkájára. 'iolossay Tibor. az import albizottság vezetője.

Next

/
Thumbnails
Contents