Észak-Magyarország, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-22 / 69. szám
Äzerda, 1967. március 28. ÉSZ AKM AGY ARORSZAG 3 I iataloli az Ifjú Gárda formaruhájában < 00 Vnwtcpronfó sár ♦ ♦ Tervszerűbb import anyag gazda 1 bőd ást Bányászok a tsz-ben Munkaerőre van szükség. Erőteljes, kétkezi munkásokra. Ez az igény szinte valamennyi termelőszövetkezetünknél jelentkezik, így Bol- dogkőváralján is. A Hunyadi János Termelő- szövetkezet vezetősége közölte a járási tanáccsal, hogy szívesen vennék, ha a bányáknál felszabadult munkaerőkből hozzájuk is irányítanának legalább tíz embert. Boldogkőváraljáról is többen járnak ipari telepekre dolgozni. A télen néhányan ' már a termelőszövetkezetben kerestek elfoglaltságot. Hanák József az alberttelepi bányában, Tomkó József pedig Ormosbányán dolgozott hosszú ideid, s most a termelőszövetkezetbe lépve, az állattenyésztésnél tevékenykednek. Mindketten megtalálták számításukat. nem bánták meg, hogy a távoli munkahelyet hazaival cserélték fel. Faller András, a termelőszövetkezet föagronómusa elmondotta, hogyan tudnák foglalkoztatni azokat, akiket a bányáktól várnak: — Van a teiii létünkön egy leszerelt kőbánya. Azt szeretnénk újból üzemeltetni, de az állandó munkához megfelelő szakemberekre is szükség lenne. Az itt kitermelhető bazaltkövekre máris van megrendelés, úgy, hogy ebben az évben megkezdjük a termelést. A Hunyadi János Terme1 fiiszövetkezet vezetősége nagy körültekintéssel készül az új feazdasági mechanizmus időszakára, s ehhez hozzátartozik 1 az is, hogy keresik a munka-, erőt. Országszerte bensőséges keretek között zajlott le a szavazás. A hírközlő szervek rokonszenves tudósításokban számoltak be a szavazás megható, felemelő és büszkeségre jogosító pillanatairól. Talán nem tűnik ünneprontásnak, ha ezúttal arról ejtünk néhány szót. hogy a miskolci 77-es szavazókor külsőségeivel nem lehettünk elégedettek. A szavazatszedő bizottság tagjai kedvesek, szolgálatkészek voltak. Az állami gazdaság irodahelyiségeit feldíszítették, a bejáratná! zászlódísz fogadta a szavazó állampolgárokat. De az udvar.. . Már évekkel ezelőtt szóltunk az egykori laktanya, a mostani, csaknem húsz intézmény udvar-rendszeréről. Kiábrándító rendetlenség, sár mindenfelé. Az állampolgári jogát teljesítő szavazót is ehhez hasonló kép fogadta, amikor belépett a Baross Gábor utca 13—15 számú hivatalházsor udvarára. Vontatókkal, tehergépkocsikkal felszántott udvar, s az ezek nyomában maradó tarajos sár és pocsolya fogadta az udvarra betérőket. Ismételten elgondolkoztunk rajta: csaknem húsz vállalat, intézmény kapott helyet a Baross Gábor utcai volt laktanyában, s e vállalatok, intézmények még népünk e jeles ünnepe alkalmából sem hozattak rendbe az udvart. Mi kellett volna ahhoz, hogy eltűnjék a sártenger? Néhány vagon kavics, esetleg salak, pár száz óra társadalmi munka, s az udvar máris díszesebb lehetett volna. A csaknem húsz vállalat és intézmény mindegyikének van párt- és KlSZ-szervezete. szakszervezete is. Ha a vállalatok vezetői, intézmények irányítói mind ez ideig nem tudták eldönteni, milyen módon hozzák rendbe az udvart, a társadalmi- és tömegszervezetek vezetőinek kellett volna a cselekvés mezejére lépniük. Alkalom is kínálkozott rá: a március 19-i szavazás. Televízióban, lapok fényképein látnunk kellett, hogy többségében modern iskolákban, külsőségekben is jól mutató helyiségekben szavaztak országszerte dolgozó társaink. A 77-es szavazókörnek a már vázolt, nem túl hízelgő környezet jutott, osztályrészül. S ez a környezet várja nap mint nap azt a sok száz, esetleg több ezer dolgozót, akik reggel hat és délután négy óra között megfordulnak a volt laktanyában elhelyezett híva- J tatokban, intézményekben. 2 Ha e hivatalok, intézmények elmulasztották az al- ♦ kalomszerűséget, most már saját dolgozóik érdekében Z tüntessék el az udvaruk sarát és pocsolyáját. ♦ (p—i> X ♦ ♦ A • • IMIiaszmi mócflszer Két esztendővel ezelőtt a Hejőmenti Állami Gazdaság korszerű mesterséges borjúnevelőt épített. Már akkor is az volt a cél, hogy tejet takarítsanak meg a közellátás számára. és azonnal bevezették az automata itatás módszerét. A mesterséges nevelőben ösz- szesen 350 borjú fér el, ebből száz rendszerint az előnevelőben van, mert az egész fiatal borjak más gondozást és intenzívebb táplálást kívánnak. Működött a gazdaságban egy tej fölöző üzem is, hiszen a mesterségesen nevelt borjak — különösen 110 napos kor után — fölözött tejet kaptak. De még ez a módszer se bizonyult kielégítőnek, a gazdaság vezetői jobbat, korszerűbbet, gaz- i daságosabbat kerestek. Borjúneveiés — tej nélkül Ezt az új módszert január első napjaiban vezették be. Lényege — köznapian és nem szakszerűen fogalmazva —, hogy a borjak egyáltalán nem kapnak tejet. Helyette a TZS —60 elnevezésű borjútápot kapják langyos vízben oldva, Javult a helyzet a Bodrog gátjaio í Az elmúlt 24 órában to- | fi'ábbra is apadt a Bodrog és ► Tisza árhulláma. Felsőbe- j «kinél 18 nap után végre Ismét 600 centiméter alatti t ízmérce-állást olvasott le a átör. Ez volt a folyó eddigi t egmagasabb és leghosszasab- 'ar> tartó árhulláma. , A Tisza bodrogközi szakaszán "lekövetkezett apadás lehetővé tette, hogy csökkent- hók az árvízvédelmi készültség fokát. Tokaj alatt, a [l'aktaközt és főleg a dél-bor- kodj falvakat védő gátszaka- kzon azonban még most is harmadfokú a készültség. Az 'árvédekezés súlypontja most ja Bodrogról a Tiszabábolna V) lat.ti tiszai gátakra terelődött át. Az apadás ugyan már itt is megkezdődött, de még Igen lassú. A gátakon átszivárgó. fakadó víz mennyisége jhapról-napra fokozódik. Kódjáén nagy érőket csoportosítottak át a dél-borsodi cs a Heves megye déli részein levő falvakat védő gátakra. A Bodrogról a vízi járművek egy része is lehajózott Poroszló térségébe. , Négyszáz tonna követ és 46 ezer homokzsákot irányítottak a Tisza védvonalára. A hullámverés és a szivárgások elleni védekezésre itt is eredményesen alkalmazzák a műanyag fóliát. Több veszélyeztetett gátszakaszon aggregátorok segítségével biztosították az éjszakai árvédekezéshez szükséges világítást. A Bodrogról érkezett legújabb híradások szerint az apadás lehetővé tette, hogy az ÁKSZ-osztagok megkezdhessék az elvonulást. Az érvédekezéshez nagy segítséget nyújtó honvédségi alakulatok egy része is pihenőállásokba térhetett, A Bodrog és a Tisza gátjain még jó néhány napos kemény munka vár az árvédekezőkre. * hozzá tejport a tenyésztési i szakrecept szerint, Természe- i lesen a „takarmányozás”, a tápszer és a tejpor adagolása j most is koronként változik, hiszen a fiatal, néhány napos, vagy két-három hetes borjú | más összetételű tápanyagot kíván, mint — például — a há- i rom, vagy a négy hónapos. A gazdaság harmadik hó- j napja alkalmazza az új módszert, de Kertész Ernő főállat- tenyésztő máris érdekes e-ed- ményekről számolt be. Elmondotta, hogy a tápszeres borjú- nevelésnek több tenyésztési és gazdaságossági előnye van. Először is: így 200 liter teljes tejet lehet megtakarítani borianként, másodszor: a természetes tejitatás kiiktatásával maximálisan biztosítani tudják a tbc-negatív nevelést, hiszen. a tbc-fertőzés éppen a természetes tejben terjed leginkább. Megszűnt a fölözés A gazdaság megszüntette a tejfölöző üzemet is, aminek működtetési költsége teljes egészében megmarad A föíö- zés ugyanis — ha a borjak nem kapnak tejet — szükségtelen a gazdaságban. így az összes megtermelt tejet értékesítik, azaz átadják a tejipari vállalatnak közfogyasztásra. Az új módszerrel a TZS—60 tápszer etetésével 1967-ben félmillió forint értékben körülbelül 350 000 liter tejet tudnak megtakarítani, illetve ennyivel adnak többet a fogyasztóknak. De megtakarítják a fölözés közben korábban keletkezett zsírveszteséget is. ami további 80 fillér hasznot jelent literenként. A gazdaság 1967-re tervezett tejtermelése 1 815 000 liter, 65 000 literrel több mint az előző évben volt. Ez azonban kimondottan termelési emelkedés, a tehenek jobb gondozásából és takarmányozásából eredően. Az új borjúnevelési módszerrel megtakarítandó mennyiség ebben nincs benne. A teljes tej megtakarításán és a költségek csökkenésén, valamint a tenyésztési előnyökön kívül van az új módszernek még egy haszna: a gyorsabb súlygyarapodás. Az új módszert január 3-án vezették be a gazdaságban. Az előző évben a mesterségesen nevelt borjak havi súlygyarapodása 21 kiló és 76 deka volt Teljes és fölözött tej etetésével. Január 3-tól 31-íg, tehát 28 nap alatt, a TZS—60 etetésével 23 kiló és 57 deka súly- gyarapodást értek el borianként. — Pedig januárban nagyon hideg volt — tette hozzá a j főállattenyésztő. — A hónap nagj'óbb részében mínusz húsz fok körül alakult a hőmérséklet, Es a módszer is teljesen új volt. A februári súlyg^-ara- podási eredményeink két kilóval jobbak, mint az előző évi átlag. Többszörös haszon Végeredményben, két hónapi tapasztalat alapján. Kertész Ernő főállattenyésztő az új borjúnevelési módszernek öt előnyét, öt hasznát sorolta fel: 200 liter tej megtakarítása borianként, két kiló súlygya- rapodási többlet havonta, a fölözési költségek megtakarítása, a fölözési zsírveszteség megszüntetése és a tbc-mente- sítés biztonsága... S mindezeken túl, ami már nem gazdasági haszon: a lakosság jobb ellátása tejjel és tejtermékkel. Hiszen gondoljuk csak el: 350 000 liter tejet takarítanak meg egy évben. Ez, a jelenlegi fogyasztási átlagokat számolva, egymillió ember napi tejszükséglete. De számoljunk tovább. Ha a Hejőmenti Állami Gazdasághoz hasonlóan összesen 365 gazdaság vezetné be ezt a módszert és érne el ugyanilyen eredményeket — országunk minden lakója napi három deciliter ’ tejjel kaphatna többet az eddiginél. De borjútáp van-e? — kérdezhetjük. — Van — felelte a főállat- : tenyésztő. — Mindig pontosan ; és igen jó minőségben kapjuk a tápot, Sőt, úgy tudjuk, hogy a tejipari vállalat kifejezett kérése: ahol csak lehetséges, haladéktalanul térjenek át a tápok etetésére és a természetes tejet adják át a közfogyasztásnak ... i Szcndrci József I. z iparfejlesztés korunk egyik - igen lényeges, alapvető problémája. Megyénk ipari termelésének a II. ötéves terv időszaka alatt elért, mintegy 40 százalékos volumen emelkedése sem következett volna be a szocialista ipar tervszerű fejlesztése nélkül. A kohászati üzemek korszerűsítése, a gépgyártás szakosítása, a vegyipari, valamint az építőanyagipari beruházások mind ezt a célt szolgáltak. Az ipar fejlesztését azonban még számos más té- n3rező — a munkaerő-helyzet, a szükségletek összhangja, az export piacok felkutatása, stb — is befolyásolja. mel3*ek közül talán a . leglén.vegesebb. az ország m’ersanyagbázisa. Hazánk természeti kincsekben szegény és a viszonylag fejlett ipar nyersanyaggal történő ellátása szükségszerűen megköveteli a bekapcsolódást a nemzetközi munkamegosztásba. A nyersanyag és az energiahiány nagy volumenű importra kényszerint., melynek devizafedezete végett elsőrendű feladatunk az export állandó növelése. A nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyök kihasználása különösen fontos hazánk szempontjából, mivel a nemzeti jövedelemnek több mint egy harmadát. az export- termelés biztosítja, és a további iparfejlesztést tekintve sem közömbös, hogy az export útján szerzett jövedelem milyen volumenű. A fentiekből következően az új gazdasági mechanizmus együk alapeleme a belföldi és a külföldi piac ésszerű, gazdaságos összehangolása a nemzetközi munkamegosztás. a | külkereskedelem előnyeinek kihasználása szempontjából. Feladatunk, hogy a nemzetközi munkamegosztás, a kül- ; kereskedelem olyan tényezővé váljék, amely az eddiginél lényegesen jobban gyorsítja a | termelés előrehaladását, a műszaki színvonal fejlesztését, a | társadalmi munka termelé- : kenységének növekedését. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok további elmélyítésén | kivül nagy gondot kell fordítani a külkereskedelmi munka ! színvonalának javítására is. az export lehetőségek maximális ! kihasználása, az importgazdál- 1 kodás jobb megszervezése, a j szükségletnek megfelelőbb, s az időben történő beszerzések , biztosítása végett. Ez utóbbi | feladat megvalósításában a ! külkereskedelmi vállalatokon j kívül nagy rész hárul a felhasználókra is. egyrészt az | importanyagokkal való takarékos gazdálkodásban. a , szükségleteknek megfelelő i anyagmegrendelésekben, a be- I szerzés legoptimálisabb ütemezésében, nem utolsósorban a helyi erőforrások maximalis | kihasználásában, valamint az ; importáló anyagok kutatásában. E feladat nem ismeretiéi ipari üzemeink előtt, amit az is bizonyít, hogy az összes anyagfelhasználáson belül az utóbbi időben csökkent az import eredetű anyagok részaránya. Mig 1960-ban az anyagfelhasználás 58,9 százaléka származott importból. addig 1961—66. között ez az arány már 57 százalékra I csökkent. Természetszerűleg ezek az I eredmények nem maguktól I születtek. Hosszú kísérletezés és töprengések árán megvalósított újítások, új technológiai eljárások kidolgozása, megfon* j toltabb. részleteiben kielem- I zett gazdálkodás volt az, amely ! elvezetett az elért eredmé- nvekhez. Csak a legutóbbi éviben mintegy 18 000 dollár megtakarítást eredmén>-ezeH pl. a : a Tiszai Vegyikombinátnál az import eredetű Exkon. Lauk- | tin festékanyagok helyett a Budapesti Vegyiművek által gyártott Oxim felhasználására történő átállás. A Diósgyőri Gépgyárnál a szabványtól eltérő hengerelt áruk hazai anyagokkal’törté- ! nő helyettesítése, valamint a í nagy pontosságú tolómércék [belföldi gyártása csaknem ,15 000 dolláros megtakarítást I jelentett a népgazdaság számára. Számos további példát lehetne még felsorolni, amely, k szintén jelentős mértékben hozzájárultak az import eredetű anyagok csökkentéséhez. A Lenin Kohászati Művekné és az Ózdi Kohászati Üzeme - nél létrehozott import bízó! i ság éberen őrködik, hogy csak a legszükségesebb import megrendelések realizálódjanak. A Diósgyőri Gépgyárban megkülönböztetett módon értékelik és dotálják azokat az újítókat, akik az import-helyettesítő vag>r import-csökkentő megoldásokra tesznek javaslatot. Az import eredetű anyagok takarékos felhasználására telt intézkedések végrehajtásában azonban még igen nagy feladatok állnak üzemeink előtt. Az ' imporl-ányágtakarékos- sági mozgalom még a kezdeten tart, az eredmények még nem általánosan jellemzőek minden üzemre, gyárrészlegre és brigádra. A mozgalomból még hiányzik a megfelelő céltudatosság. az általános elterjedés. A vállalatokon belül létrehozott import bizottságok számúnak gyarapodása, a párt-, a szakszervezeti- és KlSZ-akti- vislák részéről megnyilvánuló, arányaiban, és tartalmában ts egyre növekvő tevékenység azonban azt mutatja, hogy megvan a reális lehetőség a munka színvonalának javítására, az eredmény’ek fokozására. E munka további javításának segítésére a Borsod Megyei Pártbizottság 1966-ban létrehozta — a már igen eredményesen működő exportbizottság mellett — az import albizottságot, melynek feladatát képezi az importgazdálkodásban jelentkező hibák feltárása, nem utolsósorban az üzemek közötti tapasztalatcsere szervezése útján hasznosítani azokat az eredményeket, amelyeket egyes felhasználóknál már eddig is sikerült elérni. , Az import anyagokkal történő gazdálkodás megjavításának első feliételeként kellene meghatározni az anyagi érdekeltség rendszerének e célra történő felhasználási módját. Igen érdekes, hogy számos tevékenység ösztönzésére már alkalmassá tettük a jutalma- I zás. a prémium, a nyereségre- I szesedés rendszerét, azonban még ma sem találtuk meg a módját, hogyan tegyük érde- : keltté á vállalatokat és magukat a dolgozókat az import1 helyettesítő anyagok kikísérletezésében, gyártásának beve- ; zelésében. Ennek következtében lassú a belső, helyi tartalékok feltárása,-pedig igen sok j módja és lehetősége van az j import anyagok csökkentésé- 1 nek. a jelenlegi körülmények I mellett is. A teljességre való törekvés nélkül meg lehet említeni néhány olyan területet, i ahol szükséges volna előrelépni és a ma még akadályozó tényezőket mielőbb felszámolni. Az egyik il\’en gátló tényező a jelenleg érvényben lévő ár- ; enríszerünk fogyatékossága. A kialakított elszámolóárakban nem minden esetben jut kifejezésre az import anyag deviza értéke. A szénbányászatban haszná- I latos import eredetű — spirál- ! csövek, trafó-alkatrészek — el- | számoló-arai például alaeso- | nyabbak, mint az azonos rendeltetésű belföldi előállítású j anyagoké. Ilyen esetekben természetes, i hogy a vállalatok nem keresik a belföldi an\agokat. nem fordítanak megfelelő gondot az import-helyettesitö anyagok felkutatására, mert a költségszint csökkentésére való törekvés az ellenkezőre ösztönzi őket. Nagyrészt az anyagi érdekeltség megfelelő hiányára vezethető vissza, hogy mind a mai napig nem oldódott meg az ötvözött hulladékok további hasznosításának kérdése sem. A Kohászati Alapanyagellátó Vállalat különböző telepein több száz tonna mennyiségű ötvözött hulladék halmozódik fel, aminek értékesítésére a bennük lévő ötvözött anyag ú ,i ra hasznosításával leire tőség volna. (Folytatjuk)
