Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-12 / 37. szám

4

ESZAKM \r,V ARORSZAG

T»sím*r, 1M7. február J%

A Római karnevál bemutatása a Miskolci Nemzeti Színházban

NAGY JÓZSEF VERSEI:

Terméketlen

megnyugvás

Szemben velem egy papírlap, fehér egyenes, Mint hótakarón komoly, végleges jelek rajta; Alig lépő kusza vonalak, sorok,

Megásott sírokon kereszt-tetemek.

így szabdalt egy szénmező,

Ha kábultan ittas a fejtő,

Tenyerén gépe jár százfeJé,

S az eget áttöri az árnylldérc...

. . . Hajnalban az olvadó havon dereng a fény. Csata hullái is csak jövendő búzakeresztek, Az ittas fejtő elszendereg,

Lassan már a sarkcsillag is lemegy.

Kételkedő

Felmutatták a kor istenét,

Zümmögve és rejtetten

önti a számok tömött oszlopát.

De kik azok, kik a bálvány mögött Az igazi szépet felismerik?

A tér tétován száguldoz A határa nélküli időben,

S a törvényeit a tudósok Tűz-mámorosan isszák.,

De ki az, ki ebből részt kér?

Álmodó szemmel, ha szépet Iátok, Megfejtem sok kutatott perc titkát, Szédítő balzsamot szívok élő velejéből Kik azok, akik ezt velem isszák?

Szeszt vedelhet bárki fulladásig.

Ehet fásult gyászig — tán pokolra . .. — De társaim, ha gyönyörűt láttam. Mondjátok ki az, kinek elmondjam?

Állhata fosán,

fol

A Siazafispgró! szóló nevelési értekezletek tapasztalataiból

A gyárban írják a szakmai kézikönyveket

A Lenin Kohászati Művekben — a szakszervezet kezdeményezésére — már korábban rátértek a szakmai kézikönyvekkel való önellátás módszerére. Ebből a célból üzemi, gyakori ati szakemberekből munkaközösségek alakultak, amelyek a vonatkozó szakirodalom, valamint az idős, élen járó munkások tapasztalatainak felhasználásával sorra összeállítják az egyes szakmákra vonatkozó legfon- osabb tudnivalókat népszerű, közérthető stílusban.

Eddig már tíz foglalkozási igból jelent meg 80—100 ah

dal terjedelemben szakmai kézikönyv, amelyeket elsősorban a szocialista brigádtagoknak osztottak ki, hojgy tudásukat, ismereteiket könnyűszerrel bővíthessék. Elkészüli az idei első, s ez immár a tizenegyedik szakmát tárgyaló kézikönyv, amely a darukezelőknek nyújt segítségei munkájukhoz. A továbbiakban a kovácsok, a csavargyártók, továbbá az acélöntők mesterségbeli fogásait foglalják könyv-be. A jól bevált, hasznos kézikönyveket rendszeresen megküldik a testvérgyáraknak, özdnak, Dunaújvárosnak, Csepelnek ml

Megyérnkbíín imgy 6rdöklöd 6a és akti vitás mellett zajlottak le azok a nevelési értekezletek, amelyek a szociali sta haza fiságra való nevelés es/jrvel-politikai és módszertani kérdéseit vizsgálták meg. Nemrégiben nagyszabású tanácskozással zárult a íi- gy elmet keltő értekezlet- sorozat. Megyei, járási, oktatási szakemberek vitatták meg a szocialista hazafis ágra való nevelés különböző kérdéseit.

A vitaindító előadást Merényi József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője tartotta. A témához nagyon sokan hozzászóltak, közöttük Madarász György elvtárs is, a megyei nárbizottság helyettes osztályvezetője.

#

A szocialista hazaflságra való nevelés napjainkban nagyobb hangsúlyt kap, mint más nevelési területek. Egyesek élhetnek a gyanúperrel: nem kampányként kezeljük-e e fontos nevelési területet. Hiszen hónapok óta vitacikkek jelennek meg különböző sajtóorgánumokban, s még mindig nem ültek el a vitatkozás hullámai. Lapunk már korábban bekapcsolódott e gondolatkörbe. s lám, most az Élet és Irodalom és a Népszabadság vitacikkel alapján Ismét arra a megállapításra kell jutnunk; gondokkal küszködünk a fogalmak tisztázását illetően; ideológiai vonatkozásban szinte generációként másképpen ítélkezünk, még akkor is, ha marxista alapállásból mondjuk el véleményünket.

A Borsod megyében lezajlott nevelési értekezletek némiképpen megkönnyítik helyzetünket, mert ezeken a társadalom széles köre, egy rétegre, az ifjúság hazafias és honvédelmi nevelésének elemzésére szűkült A tanácskozás megállapította: a hazafiság problémája nem ampán a pedagógia ügye. A nevelőit, a szülők, a társadalom, a tanulók együttese alakíthatja csak ki azokat a normákat, amelyek az ifjúság

hazafias érzelmeit a megfelelő hőfokra emelhetik.

A tanácskozás foglalkozott azzal a gyakorlattal is: ha a nevelők aktivitása révén ismertté is válnak azok a jegyek, amelyek a szocialista hazafiság jellemzői, még nem bizonyos, hogy a fiatalok igaz hazafiakká váltak. Mert üres szólammá válik a hazafiság, ha az nem fonódik össze a dolgozó nép szeretetével, ha nem a mindennapi munka az éltető eleme, ha nem válik alaptulajdonságává a társadalmi tulajdon védelme, a szocialista humanizmus, ezzel párhuzamosan az ellenség gyűlölete, ha nem hatja át a közösség gondja, öröme, ha a haza védelmében, az aktív honvédelemben nem őszinte, nem áldozatkész és nem önfeláldozó.

A hozzászólók többen lándzsát törtek amellett, hogy a hazafiasságnak aktív tettekben kell megnyilvánulnia, mert napjainkban ez a legfontosab . Lehetséges, hogy gazdasági életünkben kiemelkedő sikereket érünk el, de az sincs kizárva, hogy lesznek buktatók Is. Hazáját az szereti igazán, aki a nehézségek láttán nem hátrál meg, nem riad vissza és főleg nem hagyja cserben a közösséget, munkahelyét, embertársait. A helytállás a munkában, a társadalmi tulajdon védelmében, a különböző kollektívákban fontos ismérvei a hazafiságnak.

Nevelőink máig Is vitatkoznak, hogy a hazaszeretetnek érzelmi vagy értelmi összetevői közül melyik az elsődleges. Vita tárgyát képezi az is. milyen helyet és szerepet kapjon az ifjúság nevelésében a külsőség tisztelete. Figyelemre érdemes dolgok ezek, de nem lényegbevágónk. A döntő annak vizsgálata, hogy a fiatal milyen őszintén és milyen aktivitással teljesíti a reá háruló kötelezettségeket, fia fiataljaink nem érzik és nrm értékelik a szocialista vívmányok mögött meghúzódó társadalmi erőfeszítéseket, a formaságokkal, a formulák megtanittatásával szinte semmire sem megyünk.

N

agyon sokan emlegették a nevelők elvi kiállásán kívül az őszinteséget, mint a nevelés legfőbb kritériumát. Ha ugyanis valaki a szóban forgó vívmányokat, a szocialista építőmunka eredményeit, a társadalom erőfeszítéseit kiszaki- tottan, lakkozva mutatja be, a fiatal edzetlen marad a nehézségekkel szemben. Ezekre fel kell készíteni a fiatalokat, gondjainkat őszintén fel kell tárni, különben konfliktust, idézhet, elő a nevelőmimka és ■ valóság.

Gondolat tárgya volt az is hogy nevelőink legtöbbje belemerül a negatív hatásod elemzésébe és hajlamos at általánosításra. Hajlamos rá hogy a fiatalt hajviselete, ruházkodása és a zene iránti ízlése alapján ítélje meg- Ugyanakkor nem látja meg * lényeget, a mai fiatalság szelt/ vedélyes Igazságkeresését, s * jó példák utáni szakadatlan kutatását.

A honvédelmi neveléssel kapcsolatban több járásban megelégedéssel nyugtázták hogy a katonák, a katonatisz- tek gyakran találkoznak ni ifjúsággal. Tudjuk nagyot1 jól, a honvédelmi neveléshez hozzágondolhatók ezek * kedves, színes formaságok. IX a töntő mégis az. hogy a tan/ tárgyak lényegéből adódóa megragadjunk minden olyan lehetőséget, amellyel jól szol' gálhatjuk a szocialista hazafi ság és a honvédelmi neveiét ügyét. Azzal, hogy ifjúságunkat megtanítjuk a hums/ nista tettek érzékelésére, ellenség iránti gyűlöletre, jól szolgáljuk a honvédelmi nevelést is. Ennek az országnál* naponkénti gazdagodása, > nép tulajdonának védelmi közvetve szintén szolgálhatja * haza védelmét Természetes«1 a honvédelmi nevelésnek vannak közvetlenebb lehetőségei is, mint például a honvédelmi sportszövetség munkájában való részvétel. Egy olya® időszakban, amikor a világ hajmeresztőén vékony köteleken mutatja be mutatványait, fegyverrel is fel kell készülői a haza védelmére. De ez csat egy azokból a lehetőségekből, módszerekből, amelyekkel mélyíteni, növelni lehet * szocialista haza iránti szere" tetet.

A nevelési értekezlet tapasztalatait rögzíti tanácskozásnak a* volt a legfőbb érdeme, hogy tisztázta a jelenlévőkben: nevelők eszmei-politikai vét' tezettsége, a szocialista ha.zO' fisággal, az internacionalií' mussal kapcsolatos fogalmait tisztázása, ezt követően pedÜ) a helyes módszerek megtold1 lása vezethet igazi eredmény' re. Ezt hangsúlyozta Madarát György elvtárs Is, aki többet között még azt is el mond 1-1 hogy noha napjainkban hl ng- súlyos témaként szerepel sf Ifjúság hazafiságra való nevelése, a munka mégsem kam' pány jellegű. Hogy Ilyen In' tenzitással kerül előtérbe ez * nevelési terület, ez á nemzed közi helyzet jelenlegi gond V*' vai és a hazánk előtt álló feladatok megoldásával függ óntPárkány László

S

zínházunk ebben a; évadban elsősorbai új magyar drámái istápolásura vállalkozott. Rokonszenves, megnyerő program. Alkalmas rá, hogy í színpadi emelvény, a hatékonj hirdetés örök varázsú fóruma életünk alakítójává szegődhessék. Színház nem tűzhetett ki izgalmasabb, nemesebb, korszerűbb célt.

Ügy tűnik azonban, hogy az új értelmezésében egyoldalúság rejtezik. Vajon ez időpont megjelölés, avagy az érdemi mondanivalót és megfogalmazást érintő utalás? Csupa friss fogantatású hazai műből összeállított program is lehet avatag, tegnapi, vagy éppen extrém. Szárnypróbálgatásoknak, kísérletezéseknek, különleges irányzatoknak Is zöld Utat kell adni, akár egész sorozatot is kínálhatnak belőlük, — stúdiókeretben. (A hasznos hivatást betöltő Felolvasó Színpad műsorában miért oly ritka a magyar dráma?) A népszínháznak azonban (márpedig Miskolc és a megye egyetlen színháza az!) társadalmi és szellemi valóságunk sorskérdéseit, feszítő ellentmondásait, erkölcsi konfliktusait kell , megragadnia. Elsősorban, de legalább azt is. Valljuk, hogy az új iránit! fogékonyság, a korszerű kedvelése és igénylése ezt foglalja magában. A széphalmi remete, Kazinczynk még fel-felsikongatott örömében, mámorában, ha magyar író kéziratán futott végig tekintete. De hol vagyunk már azoktól az időktől?! A magyar szó pártfogolása, — a drámáé is — elbírálást, művészet és közönsége egymásra hatásának ' gondosabb elemzését, körültekintőbb kiválasztást követel. Elvégre az a szándék és cél, hogy a mű hasson. Ne csak Thália papjai, a szent borzongással megáldott vájt- fülűek, a litérátorok körében, hanem a színházhoz ragaszkodók, a színházat szerető tízezrek lelkében is visszhangozzék. Emelje is fel őket a megrendítő szóval és a látvánnyal, mert erre az apostolkodásra ma és még sokáig szükség lesz. A miskolci színház múltjából — közelmúltjából is! — merített megannyi példára hivatkozhatnánk, amikor sikerült a varázs. Magyar drámákkal is.

Ez idén nagyon ritkán adódnak forró színházi estek, és kár lenne szemet hunyni afölött, hogy sokan kezdenek leszokni a színházba Járásról. Ezen még akkor is el kell tűnődnünk, ha immár a harmadik magyar dráma ősbemutatójáról emlékezhetünk meg Éppen a hárpias szám (no nem népmeséi funkciója miatt) csalta elő az Iménti töprengéseket, mivel ennyi, jó reményekkel várva várt előadás okot s jogot ad bizonyos következtetések levonására.

H

u bay Miklós keserű komédiája, a Római karnevál, amelyet társulatunk első ízben Egeiben mutatott be, telitalálat ötletével nagyszerű drámai fogódzót, sokfelé vezető kiinduló pontot rak le; fejlett színpadi érzekkel temérdek lehetőséget teremt magának, de ezek rendre-másra befejezetlenek, lezáratlanok maradnak, — lehetőségek csupán, és a nézőben nem gyűrűdzik tovább, nem hullámzik, nem erjed a fölvetett gondolat;

A színház Shakespeare-tői, vagy még régebbről, Piran- dellon át Maughamig önmaga csúfondáros vagy véresen komoly bemutatására, felfedezésére is gyakran, szívesen vállalkozik. Azért., hogy bemutassa a Bajazzok szívét, leleplezze és elidegenítse a Játékot, szembesítse a kuli szazakat a páholyokkal. Hubay «es« • gazdag palettára, kétségtelenül, új színfoltot rakott fel. Az 50-es évekber egy színházigazgató pokol csalafintaságot űz a városor átutazó forradalmár szerzővel, akit eddig csak hitegetett azzal, hogy bemutatja darabját. Próbára invitálja, amelyen nem a sztárokat, a befutottakat lépteti fel, hanem a páriákat, a hulló csillagokat, a kikopott éhenkórászokat, az elcsapott statisztákat, a perifériára szorult emberroncsokat. Köztük a főszerepben Margitkát, az egykor sugárzó-csillogó, de már rég elfelejtett, lenézett színésznőt, aid a hirtelen támadt feladathoz felnőve, művészileg is, emberileg is megújul. Tegnap még el akarta dobni magától az életet, ma ismét a megmaradás és az újrakezdés értelmébe kapaszkodik. Ha rútul becsapják, megalázzák, kijátsszák is, mert a betanult darabból sohase lesz előadás.

A fárasztó, nyomasztó első rész a feneketlen mélységekbe hullt színésznő lelki ösz- szeomlását vetíti elénk, amiből nincs más kiút, mint az öngyilkosság. Régi barátjának, Aprószentinek (szellemes megnevezés Szigligeti modorában) vallási gügyögései és intelmei nem oldják fel a felvonás egyoldalúságát. Margitka dikciója, áradó monológja önmagába fúl; a lankadatlan figyelem és egészséges kedély megtartásához sem eszmeileg, sem nyelvileg nem elég benne a kötőanyag. Dramaturgiai sivársága helyenként elbá- gyaszt és idegesít.

A második részben új szálat gombolyít le a szerző. A forradalmár íróét, akit eszmei válságából, kiábrándultságából, magatehetetlenségéből — és megvetéséből a csodálatosan alakító asszony emeli ki. Dehát milyen az a darab, amelyet — a Római karneválhoz hasonlóan, ahol sánták, vakok, inaszakadt nyomorultak versenyeztek egymással — az élet kisemmizettjei, hajótöröttjei varázsolnak szín- pacira? Feltehetően: a legrosszabb sematizmus vállfájából való, ezt a fanyar célzások és az író vallomása sejteti: dehát akkor nehéz annyi emberi és színpadi igazságot belesűríteni, hogy Margitka rajta keresztül értse meg a társadalmi forrongást, az osz- tályharcot, az erjedő-alakuló életet, amelyet így — a közösségre támaszkodva — igenis lehet és érdemes vállalni. Ez Hubay művének végső kicsengése, valóban, de van-e benne annyi kisugárzó erő, meggyőző szenvedély, hogy a néző ezt, felzaklatottan, vagy töp- rengően, megindultan, vagy tovább gondolkodásra kényszerítve, magával vigye? Szerintünk nincs. Nincs, mert ezt a hatást a c sei e kményépí tés széttartó, divergens előzményei nem készítik elő, nem alapozzák meg.

A keretjáték legkevésbé, hiszen ez, a narrátort bevezető sorok tanúsága szerint, a felelősségérzet konfliktusát ígéri; az 50-es éveket emlegetve az eszmei torzulásokat asszociáljuk, de az igazgató sinikus karneváli komédiájának ehhez voltaképp semmi köze sincs; hatalmi tébolyban fogant, pernahnjder, gonosz jópofaság. otromba bohémkedés. amelyhez még az 50-es ’vek sem nyújthattak fedezéket.

Visszakanyarodva bevezető fejteget^-'rlnkbar- Hubay műre, amely több átdolgozáson ment keresztül, gazdag szám- lék okban, érdekes törekvésekben, eredeti elképzelésekben, de megformálása hiányérzetet kelt bennünk, eszmei js dramaturgiai fogyatékosságai vitára csábítanak, éppen ezért szívesebben láttuk volna a Felolvasó Színpad műsorában.

N

yilassy Judit rendező alaposan megküzdott anyagával, és jelentős része van benne, hogy a jelzett szálak még se kuszálód- tak össze, hanem külön-külön maradtak, lebegve, „levarrat- lanul”. Nem engedett teret a pózoknak és a teatralitásnak. A színészek esendő emberségét, Margitka kihűlő, majd tüzet fogó lelkének izzását hangsúlyozza. Az író és a színésznők találkozásának finom poézlse, megejtő lírája Nyilassy Judit hangulatteremtő erejét dicséri. A múzeumban tébláboló ifjú szerelmes párnak valamilyen ellenpontot kellene képeznie és nem a rendező tehet róla, hogy erre nem derül fény. Pergőbb játékot a szituációk nem nagyon engedélyeztek. Wege- nast Róbert díszletei és Kalmár Katalin jelmezei követték a jelmezek és hangulatok változatosságát, sajátos atmoszféráját.

Az előadásra a mű szerkezeténél fogva is egy parádés szerepformáLásra vonja a figyelmet. A tehetséges Kovács Mária gazdag skálát bont ki. Mély emberség süt át alakításán. Az első rész hihetetlenül fárasztó, érzelmi viharait buktatók nélkül győzi, mégis leginkább az íróval folytatott párbeszédében tetszett; rácsodáikozása az újból megtalált .életre, kissé még mámoros felülemelkedése a reményhez — emlékezetesen szép és szívhez szóló. Somló Ferenc tomista tanításokkal, rusztikussá érdesített hittételekkel fűszerezett jövés-menése megnyerő, és a groteszk- só g, a fanyar humor forrása. Farkas Endre az írót látszatbiztonságában, szemérmes kitárulkozásában és újraéledő lél tudatosságában egyszerű, kimunkált eszközökkel mintázza meg. Náday Pálnak az alattomosan és gátlástalanul tselekvő igazgatót, egyszersmind az évek múltán az eseményeket visszaidéző és azokat lehiggadtan, öniróniával megítélő narrátort kellett “lénk tárnia egyszemélyben, de úgy. hogy érzékeljük az összetartozás logikáját. A kettős feladatot sikeresen oldotta meg. Eredeti és hiteles Koppány Miklós titkára. Csíkos Sándor, Zoltán Sára és Somló Mária alakítása megnyugtató képet mutatott.

•

A

z előadás arról tanúskodott, hogy színházunkban sok erő és nemes alkotó szenvedély feszül, amihez — a további tartós, állandó előrehaladás érdekében — érdemes és szükséges is párosítani az évad äddigi néhány tanulságát

Sárközi Andor