Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
Vasárnap. 1987. február 5. ßSZ ARM AGYA RORSZAG 9 Miskolc, óváros Papszeren, az avasi templomig A Papszer városképileg is dísze Miskolcnak. Az Avasnak eaen a lejtőjén már a XVI. század elején zsellérházak álltak, amelyeknek lakói a papi birtokhoz tartoztak. Valószínűleg innen ered a Papszer, a Papsor elnevezés is. Meg kell említenünk, hogy Papszer az utca neve, s nem kell hozzátenni, hogy utca, hiszen maga a szer, sor már feleslegessé teszi. A legrégibb iratok is így említik, ezért helytelen gatót, mit keresnek református templomban a legutóbbi renováláskor előkerült freskók, szentségtartók. Mátyás korabeli a szépen megmunkált bejárati ajtó is, de ezt sehonnan sem lehet megtudni. Az utóbbi években különösen megnőtt a templom idegenforgalma, mióta hangversenyeket is rendeznek benne. Ez még inkább indokolttá tenné a táblák elhelyezését. A templom körül terül el az avasi temető. Több évszázados temetkezési helye ez a városnak. Ma már ritkán veszik igénybe, s bizonyára az egyház sem zárkózna el az elől, hogy megszüntessék itt a temetést. Sok műemlékszámba menő, értékes sírkő található itt még ma is. Ide temették Tompa Mihály szüleit, ide a város első tipográfusát, az első cukrászt és még sorolhatnánk. Nem új ez az Utazás a télben a kocsik szinte tapo- - gatázva haladnak a sűrű ködben. Nagyokat. horkantanak, csúszkálnak a jeges úton. sárga lámpaszemekkel próbálják jelezni: vigyázz, nekem ne gyere! Oldalt lassan, ráérősen ballagnak visszafelé a jelző- kövek. a hídkarfák. Éppen eddig szűkült le a láthatár. Arrább már csak nyomasztó, egyforma szürkeség. Elkeserítő szürkeség. — Micsoda idő! Tél! A reggeli órák elmúltával azonban a köd ritkul, felszakadozik. mind messzebbre engedi a tekintetet. Most már nem szürke a táj. hanem fehér. Egyenletes, szép fehér. Oldalt összehúzódó facsoportok, messze sorjázó hósr- venyek. Az útról varjak röppennek. Alig emelkednek a kocsi fölé. lomha mozdulatokkal már vissza is ereszkednek előbbi helyükre. Kiszélesedik a határ és megelevenedik. A le nem vágott kukoricaszár mellett fogolycsapat tanydz. Közel robogunk el mellettük, de nem futnak el. nem röppennek fel, Arrább, a fák között, úiabb csapat. tűnik fel. Utánanéznek a kocsinál:, és maradnak. Elől két fácán igyekszik át az utón. Mikor az árok túlsó szélére érnek, megállnak, jól megnéznek bennünket, majd tovább ballagnak. Magányos gémeskúthoz érkezünk. Az ágason komor méltósággal ül egy megtermett sas. A varjak tisztelettel elkerülik. Elől már látszik a fokait Kopasz hegy. Már csak a teteje van ködben. A tokaji SZÖVOSZ-iskola udvarán itt- is. ott is madáretetők. Cinkék, verebek, harkályok. gerlék látogatják. — Mindennap etetem őket — mondja Barlos Béla gondnok. — Már nagyon megszokták az etetőket, igen sok a vendégem. Lenn, az alagsorban is található egy téli vendég. Horgas csőrű, fiatal madár. Talán héja. A gondnok igy szól róla: — Valahogy a kocsink elé került, de nem pusztult el. Elhoztam és most itt eleiem. Frici! Gyere csak ide! Í-\rici persze nem jön. De nem fél, nem próbál elbújni, nyugodtan ül egy zsák tetején, meg hagyja magát fogni, és elfogadja a húst is. Még egy darabig azon mesterkedik, hogyan csípjen etetője ujjába. aztán elmegy. Szárnyai épek, tavaszra bizonyára meggyógyul, és elrepül. — Kisrókám is volt — mondja a gondnok. — Hosszú ideig neveltem, már egyáltalán nem is félt tőlem, de egyszer, nemrégiben elment. Sokan látták mostanában is — megismerték, mert húzta az egyik lábát —, kiáltottak is utána, hogy Muki! Mu- ki! Ez volt a nőve. Az egyik sofőrnek meg is állt. visszanézett, de nem jött i'issza. A lakásba megyünk. Az ajtók kissé kinyitva, a nyílást vastag pokrócok takarják. — Nézzen be csak ide! A jól fűtött, meleg szobában legalább 25—30 macska. Cirmosok, fehérek, tarkák, vörösek. A rekamién hevernek, a fotelekben nyújtóz- nak. — Nincs szívem egyiket sem elzavarni. Néha kóbor macskák jönnek, azok is itt maradnak. amíg kedvük tartja. Éjjelre mindegyiket kitessékelem, de nappal szabadon járnak-kclnek. Nem tudom én sem, hányán vannak. De az biztos, hogy az egereket elintézték. Kinn tél van, A Tisza gátjáról szánkók siklónak zsivajgó gyerekekkel. A folyót jég borítja. Hideg, csípős szél fúj róla, néha kevés havat szór, a partra húzott, keménnyé fagyott csónakokra. Visszafordulunk. A Kopasz messze mögöttünk marad. A tájat halványan világítja a nap. Hernádnémeti. Az iskola kertjében üvegház. Benn, a meleg, párás levegőben fi- kusz, kaktuszok, muskátlik, pálmák és sok más növény. — A kertészeti szakkör munkahelye — mondja Kiss Zoltán pedagógus, aki a szakkört irányítja. — A gyerekek nagyon szívesen dolgoznak itt. Nyáron az itt nevelt növényekkel, virágokkal is díszítjük a parkot. A ládikákban aprócska, most kibújt növények. Pa- radicsompalánták. Kinn, a kertben, a hó alatt korai saláta várja a meleg időt. A gyerekek ügyesen kertészkednek. Egymás után maradnak mögöttünk a községek. Az út emelkedik, fölfelé kapaszkodunk, A köd végleg eltűnt. A levegő tiszta, könnyű, friss. Mellettünk szikrázó fehéren emelkedik egy hegy. Oldalában zöld fenyők, a fenyők ágain néhol jégcsap, hópamacs. A hegy fölött ta- vasziasan kék ég. A nap oldalról világit, alacsonyan, narancsszínben, A közelben csipkebokor, piros bogyókkal. A bogyókat finom jéghártya vonta be. — Micsoda idő! Tél! M nga.s, egyenes fákhoz érünk. Eles árnyékuk messze nyúlik a havon. Északi oldalukat vastag. zúzmarát hócsik díszíti. Fenn. a vékony ágak között egy fészek várakozik., Priska Tibor az utca elején elhelyezett névtáblán szereplő Papszer utca felirat. A Papszer különlegességét az adja, hogy kétszintű. Felső során a reformáció gyors iramú elterjedése után lelkészeknek és a jelenlegi múzeum épületében megnyílt református gimnázium tanárainak építettek házakat. Az alsó szint valamikor Miskolc fő utcája volt. A Papszer felső során az avasi templomhoz jutunk. S- itt álljunk is meg, mert ezzel kapcsolatban számos dolgot kell megemlítenünk. A templom történetére most nem térünk ki részletesen, hiszen az városunkról szóló könyvekben könnyen hozzáférhető. Röviden csak any- nyit, hogy már a XV. század eiején fennállott eredetileg gótikus stílusban épült István király tiszteletére. Városunkban nagy erővel hódított a reformáció, először a lutheri irányzat, később a kálviniz- mus. A templom is a reformátusok birtokába jutott. Az avasi templom országszerte ismert műemlék. A Miskolcra látogató hazai és külföldi turisták minden esetben felkeresik. Ha azonban idegenvezető nélkül nézik meg, semmit sem tudhatnak meg róla, mert még egy táblácska sem igazít útba. Aki már járt Egerben — de más városokban is így van —, többek között Miskolcon is — tudja, hogy ott valamennyi műemlék-házon van útbaigazító tábla, amelyről megtudhatjuk, mikor épült, milyen stílusban, s esetleg azt is, milyen nevezetessége van még. Feliratos táblákra lenne szükség a templom belsejében is. A református templom nem látványos, nem ragadja meg a figyelmet. Pedig az avasi templomban van mire felfigyelni. Ott van a Mátyás korabeli Stalum, a papiszék. Arra is kellene tábla, meg azokra a magukban semmitmondó kövekre is, amelyek a legutóbbi ásatásokkor a templom alatt levő pincékből kerültek elő, s most szanaszét nevernek a templomon belül és kívül. Érdekelheti a lát»Az avasi templom. A különálló harangtorony híres harangjátékát mái- csak a Borsodi Rádió szignója őrzi, mert az eredetit rég nem halljuk. Ha már a harangtoronynál tartunk, szóvá kell ytenni azt is, hogy bizony laknak benne. A műemlék-tornyot sokan megnéznék közelebbről is, de nem lehet, mert egy hosszú láncra kötött kutya, mint Cerberus őrzi, hogy a torony tövében levő, rongyokkal ékesített kutyaólról . ne is szóljunk. Nagyon jó ötlet volt, hogy reflektorokat helyeztek el a templom tövében, amely este megvilágította, s igen impozáns látvánnyá tette a műemléket. Sajnos, a lámpák kihunytak. Ma már egyik sem világít. Annak idején nem kis költséggel szerelték fel, érdemes lenne javításukról is gondoskodni. Vincze Oszkár: elképzelés sem, amit. ezzel kapcsolatban szóba hozunk. Külföldön, de hazánk több városában is, létrehozták már az úgynevezett panteont. Ez amolyan sirkert, ahová ősz- szegyűjtik a város nagy halottainak sírkövét Egy ilyen jól elrendezett panteonban szinte végigkísérhetjük a város történelmét. Az avasi temető kiválóan alkalmas lenne erre a célra, s a többi temető nevezetességeit is ide lehetne gyűjteni. Azt is kevesen tudják, hogy Munkácsy Mihály szüleit is Miskolcon temették el, és még sorolhatnánk az ide gyűjthető' különleges ségeket. Mindenesetre: az Avasnak ez a része, a múzeum szomszédságában, Impozáns műemlék-komplexum lehetne. \damovlcs Ilona Satainyákné akusztikája KI agy falusi lagzira emlékeztető zsongásra neszeltem a minap hivatalomban. Láttam, amint a fő- és osztályvezetők, műszaki és közgazda doktorok vállukon vaskos gurtnival mázsányi bútordarabokat noszogatnak a mellettem levő szobába, miközben egyik nyakában a minirádió Mozart Halleluja-ját, a másikéban Wagner Rienzi-jéből a hálaimát harsogta. Másnap az egyik doktort megkérdeztem: vajon miféle szertartásnak áldoztak a nagy bútorcipeléssel. Cinkos mosoly sétált át arcán, majd a következő sztorival rukkolt ki. Tudod, ez ideig heten, ömlesztve éldegéltünk egy szobában. A hétből hatan olyan hangfogóval alkalmaztuk a békés együttélés elvét, hogy egymás szívverését is hallottuk, s ennek ritmusából pontosan leolvastuk, melyik lány készül randim, és melyik férj költi esti meséjét hitvese elaltatására egy-egy kiruccanás indokolására. Ilyen idillikusán éltünk együtt mi hatok. Ha azonban Salatnyák kartársnő — miként a gonoszok — hetedikként bedördült a szobába, menten vége lett az idillnek. Csak az 6 hangja detonált és még a madár is eliszkolt a tájékról. Nekünk, sajnos, maradnunk kellett. Csellel, szép szóval, példázatokkal, bonbonnál, olykor vaskó» gorombaságokkal próbáltuk tudatosítani benne, hogy a szocializmust nem hanggal, hanem szívvel, szaktudással, no meg kulturált modorban célirányos építeni. Minden kísérletünk csődöt mondott. Végül, is cselhez folyamodtunk. Síppal, dobbal vertük a hírt, hogy Salatnyákné. a földkerekség legokosabb, legbájosabb, legharmonikusabb, legtehetségesebb és legdecensebb női lénye. (A többi szu- perlativuszt ezúttal csak helyszűke miatt nem kívánom felsorolni.) Naponta egekig tömjéneztük. mondván, hogy ekkora tehetséget és buzgalmat halálos vétek hetedmagával egy szobába ömlesztve eltékozolni. És tegnap végre ránk mosolygott a szerencse. Salatnyákné külön szobát kapott! És nehogy a szobát valaki is elszippantsa előle, a jelmezkölcsönzőből sebtében gurtnikat szereztünk, az örömünnephez méltóan rádiónkat nyakunkba kapva felröpítettük a hatodik emeletre, mégpedig pontosan melléd. Már most fogadd egész szobánk kollektív részvét- nyilvánítását. És ezzel Salatnyákné birtokba vette a szoba légterét. Azóta is teljes akusztikával építi a szocializmust. Az első sokkok után lényem minden báját össztumtosítva bementem hozzá. Joviálison kérleltem, hogy számoljon a hártyavékony falakkal. Kedves egy elvtikém — mondottam negédesen —, tudom, magácska egyik legfontosabb cethala szocializmust építő hazánknak, de az isten szerelmére, gondoljon azokra is, akik hasonlóan fontos cethalként viselik vállaikon a népgazdaság gondjainak terhét stb., stb.... Nem részletezem! Lóval imádkoztam, hegyibeszédem a pusztába kiáltott szónak bizonyult. Láttam, hogy Salatnyákné néhány brosúra hátránnyal még mindig magának tartja fenn a szocializmus építését. Majd pedig, amikor már éreztem, hogy helyzetem reménytelen, néhai Titusz, római császár nyomdokain — aki pokoli fejzúgása ellen egy kovácsműhely beatlesz templomában keresett enyliet bajára — magam is homőopatikus módszerhez folyamodtam. Veszett kutya harapását szőrével igyekeztem gyógyítani. Teljes hangerővel bekapcsoltam rádiómat és izgatottan vártam a hatást. Ez a terápia is teljes csődöt mondott. Miközben Salatnyákné hangereje össze- döléssel fenyegeti a hivatalt, jómagam, szomszédaim marékszám zabáljuk az andaxint és más csillapítókat, vérnyomásunk már a Himaláját ostromolja, Salatnyákné pedig 1C00 üstdob hangerejével építi a népgazdaságot és rádióüzeneteimre meg se rezzen. A harc dúl tehát és legközelebb külön bulletinben tájékoztatom a világközvéleményt. Ahogy azonban a pillanatnyi helyzetet megítélem. Salatnyákné áll, mini Sión hegye, miközben legjobbjaink sorra elhulltalak. Mfrvz&álc Az autóklubban hangzott el: — Ha a gépkocsik száma | ilyen gyorsan növekszik, úgy | 100 kilométerenként kell egy autómotelt építeni. — S 50 kilométerenként egy kórházai. • A börtönigazgató a rabhoz: — Már megint itt van? Régen láttam magát. — Szabadságon voltam. * Az egyik francia városkában két szomszédasszony beszélget egymással: — Igaz, hogy a fia a szemű ben levő kereskedő lányát veszi feleségül? — Igen, mi mindent nála vásárolunk, A színházigazgató a darab szerzőjéhez: | — Hallja a kiáltozásokat? [Kérem, menjen lei a függöny ‘elé, a közönség látni akarja [önt! ‘ — S nem tudná megmondani, mi célból? ► • . Két barátnő beszélget: J — Mondd, megünneplitek ,házasságtok 25. évfordulóját7 | — Nem. A harmincéves há- ,ború évfordulóját üljük meg. u • <> ♦ A viharzó tengeren imbol»Zgó hajó egyik női utasa kétség♦ beesetten rohan a kapitányihoz: ♦ — Igaz, hogy itt ezer méter imély a tenger?! J — Nem, csak 470 méter. % — Jaj, már rettenetesen félelem % ♦ Mama a kisgyermekéhez: J — Nagyon kérlek, ne húzd a imacska farkát. J — Anyu. nem én húzom. 0 % húzza, én csak fogom. • A feleség a férjéhez: — Csapnivalók ezek a mai [anyagok. Tegnap kimostam >Péter alsóneműjét, s annyira tösszement, hogy nem tudom Sráadni. [ ,4 férj pillanatnyi gondolko- idás után így válaszol: £ — Próbáld a gyereket it *■ megmosni.
