Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

▼asámap. 1967. február 2«. eSZAKMAGTARORSZÁO S Napjaink fontos kérdése: a szocialista demokrácia ■» ragj'on sokat beszélünk a legkülönbözőbb fóru­mokon a szocialista de­mokráciáról, a szocialista de­mokrácia szélesítésének fel­adatairól, a vele kapcsolatos problémákról. Hozzá kell fűz­ni: nagyon jó, hogy ennyit be­szélünk, vitatkozunk róla, hi­szen napjaink egyik igen lé­nyeges kérdéséről van szó. Ugyanakkor azonban a szocia­lista demokrácia kiszélesítése körüli vita egyesekben téves képzeteket szül. Sokak szemében úgy t tű­nik, mintha most fedeztük volna fel a szocialista demok­ráciát-, mintha az a társada­lom méhében napjainkban ér­lelődő, gyökeresen új jelenség lenne. Ezzel a nézettel — ki­mondva, kimondatlanul — együtt jár az a feltevés, hogy politikai, társadalmi rendsze­rünk mechanizmusa egészé­ben hibás, alkalmatlan a de­mokratikus közélet kibonta­koztatására, ezért gyökereiben át. kell alakítani azt. Természetesen találkozunk más nézetekkel is. Egyik párt- szervezet vitáján az egyik elv­társ kifejtette, hogy nem érti, miért lett nekünk egyszeriben olyan sürgős a szocialista de­mokrácia fejlesztése, hiszen politikai, közéleti rendszerünk jelenleg nyújtott lehetőségeit sem használjuk ki megfele­lően, mi szükség van akkor új lehetőségek biztosítására. Két homlokegyenest ellen­kező álláspont. Az egyik sze­rint minden rossz, ami jelen­leg van, a másik szerint min­den jó sőt, túlságosan is jó. Azt hiszem, nem kell bőr-eb­ben bizonygatnom, hogy a reá­lis helyzetet egyik álláspont sem, fejezi ki, hogy mindkettő­ben több a különböző talajú, de hibás voltában közös poli­tikai indulat, mint a valóságos helyzet alapos ismeretéből adódó megfontolt következte­tés. Valóban most fedeznénk fel a szocialista demokráciát? Niylvánvalóan nem. Álla­munknak, a proletárdiktatúra államának lényegéből követ­kező velejárója a demokratiz­mus, a szó valódi — népura­lom — értelmében vett de­mokrácia, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az állam va­lamennyi intézkedése a nép. a dolgozó tömegek érdekeit szol- Qálja, s ami szintén rendkívül lényeges: a nép közvetlen be­vonásával valósítja meg a hép érdekeit szolgáló intézkedése­ket. Egyesek azon az alapon von­ják kétségbe társadalmi ren­dünk demokratikus voltát, bogy nálunk nincs többpárt­rendszer — és rögtön hozzák Is az ellenkező példát, hogy ..bezzeg Nyugaton ..Ez az imponálónak tűnő, de vele­jéig demagóg okfejtés azon­ban lényegében elhibázott. A demokráciát — mint tudomá­nyos kategóriát — ugyanis ösz- szekeveri annak egyik megje­lenés) formájával, a polgári demokráciával, amikor a de­mokráciát azonosítja a több­pártrendszerrel. a szocializmus építésének nem törvényszerű vele­járója az egypórtrend- ®zer Történelmi tény azon­ban, hogy Magyarországon a ■épj demokratikus fejlődés nemzeti sajátossága következ­tében egypártrendszer alakult ki. Ugyanakkor azonban az is tény. hogy egy társadalmi rendszer nem attól lesz de­mokratikus, hogy hány párt képviseli magát a parlament­ben, hogy a parlament ülés­szakain ..beolvasnak-e” a mi­niszterelnöknek vagy nem. ha­nem hogy mennyiben fejezi ki a dolgozó nép érdekeit, hogy intézkedései melyik osztály ér­dekeit szolgálják — s egy pil­lanatra sem lehet vitatni, hogy az egyesek által olyannyira megcsodált „demokratikus*’ államok különféle intézkedései "*• közvetlen vagy közvetett *brmában — burzsoá érdeke­ket képviselnek, tehát semmi­Tudományos ülés a vízlisztífásról Elkészült az ötszázadik portáldaru Szovjet megrendelőknek adták át ünnepélyes keretek között a Magyar Hajó- és Da- rugyárhan az 500 portáldarut. Az 5 tonnás, 30 méteres gémnyilású daru kiváló konstrukciónak bizonyult. Gyártását 1958-ban kezdte meg a daru-gyáregység. Idén még 95 ilyen típusú kikötői emelő készül. ' képpen nem demokratikusak, \ még akkor sem, ha meghoza- ! táluk közben rendkívül „de- I mokratikus” módon összevere­kedtek a parlamenti képvise­lők. Társadalmi rendszerünk po­litikai mechanizmusa tehát lé­nyegében jó, megfelelő. Ez kö­vetkezik a szocialista állam lényegi demokratizmusából. Mégsem mondhatjuk azonban, hogy nincs szükség ennek for­mai, szervezeti, sőt bizonyos területeken tartalmi tovább­fejlesztésére. A proletárdikta­túra lényegi demokratizmusát ugyanis nem szabad abszoluti­zálni. Nemcsak az a fontos, hogy kik, hanem az is rend­kívül jelentős, milyen módon gyakorolják a hatalmat. Az az álláspont, mely szerint nincs szükség semmiféle változtatás­ra, meglehetősen metafizikus, a proletárdiktatúra államát mozdulatlan, egyszersminden- korra adott valaminek tekin­ti, így meglehetősen távol áll a marxizmus—leninizmustól, mint ahogyan távol áll az a vulgármarxista álláspont is, mely szerint a szocialista de­mokrácia szélesítése azért ke­rült napirendre, mert a gaz­daságirányítási rendszer re­formja „demokratikusabbak- ká” teszi a társadalmi alapo­kat és a demokratikusabb gaz­dasági alapnak demokratiku­sabb felépítmény felel meg. j szocialista demokrá­ciái cia szélesítésének alap­vető okát valóban a társadalom gazdasági alapjai­nak változásában kell keres­nünk, anélkül azonban, hogy I vulgáris párhuzamokat von- | nánk a szocialista demokrácia szélesítése és az új gazdaság- irányítási rendszer között. (A gazdaságirányítási rendszer re­formja usvanis nem teszi a szocialista gazdasági alapokat szocialistábbakká — tehát de- mokratikusabbakká.) Társadalmi rendszerünk gaz­dasági alapjainak lényegi vál­tozását a szocializmus alapjai­nak lerakása eredményezte. A szocialista tulajdonviszonyok általánosabbá válása jelentős változásokat eredményezett az ország osztályszerkezetéban (megkezdődött az egységes szo­cialista paraszti osztály kiala­kulása), s a szocialista rend- j szer csaknem húszéves fejlő- j désének eredményeképpen ki- I alakultak a — VIII, kongresz- szus által meghirdetett, s a IX. kongresszus által megerő­sített politika — a szocialista népi nemzeti egység megte­remtésének feltételei. Megváltozott a párt szövet­ségi politikája? Nem, hiszen alapelveiben hosszú ideje vál­tozatlan. Megváltozott azonban a szövetségi politika tartal­mát meghatározó osztályok po­litikai arculata, az osztályszö­vetségben részt vevő osztályok szocializmushoz és egymáshoz való viszonya: valamennyi osz­tálynak, rétegnek érdeke ugyanis a szocializmus teljes felépítése; ebben fejeződik ki a gazdasági alap változása — a szocializmus alapjainak le­rakása — mely szükségessé teszi a politikai felépítmény megvá'tozott igényeinek meg­felelő fejlesztését. Aki figyelemmel kíséri poli­tikai életünk alakulását, ta­pasztalhatja. hogy az. utóbbi években örvendetesen megnőtt a társadalmi aktivitás, a köz­életi tevékenység iránti igény Ez az élénk politikai pezs­gés olyan hosszú ideje tart hogy — különösen ha figye­lembe vesszük egyre erősödi tendenciáját — semmiképper nem tekinthető valamifélt ideiglenes nekibuzdulásnak, A közéleti tevékenység irán­ti igény kiszélesedése rendkí­vül örvendetes jelenség, mi vei hiánya korábban problé­mákat okozott. Magyarorüzá gon ugyanis nem voltak jelen tős hagyományai a demokra tizmusnak. Az Osztrák—Ma­gyar Monarchia és a Horthy rendszer velejéig antidemokra­tikus volt. Az 50-es évek ele­jén a szocialista demokrácií — mielőtt az emberek meg­tanulhattak volna élni vele — súlyos torzulásokat szenve. dett. Az MSZMP megalaku­lásától kezdve egyik alapvető feladatának tekintette a szo­cialista demokrácia helyreál­lítását, majd kiszélesítését s a párt törekvése, mint sok más kérdésben, ebben is találkozott a dolgozó osztályok egészsé­ges igényeivel. Lényegében most érnek be a párt évtize­des erőfeszítései, s ha így vizs­gáljuk a kérdést, be kell lát­nunk, hogy a kommunisták egyáltalán nem most fedezték fel a szocialista demokráciát, de sok ember most fedezi fel, most kezdi tanulni a szocialis­ta demokráciából fakadó jogo­kat és kötelességeket. A közéleti tevékenység erő­teljes igénylése az az alapvető tényező, mely szükségessé te­szi a szocialista demokrácia szélesítése irányában ható in­tézkedéseket. Óriási mérték­ben megnőtt azok száma, akik nemcsak mimikájukkal akar­ják a szocializmust építeni, ha­nem bele akarnak szólni a köz- ügyek intézésébe is, hallatni akarják hangjukat, a külön­féle döntések meghozatalakor mindenekelőtt azért, mert ér­telmét látják véleményük el­mondásának, mext érzik és értik, hogy a párt, a társada­lom igényli az ő véleményü­ket, munkájukat is. a közéleti tevékenyséf iránti igény ilyen tö­megméretű jelentkezé­se a szocializmus építésénél békés időszakában nálunk tör­ténelmileg új jelenség. Mef kell tehát teremtenünk Azo­kat az új formákat, melyei lehetővé teszik, hogy a politi­kai életben jelentkező nagy tömegek a korábbinál jobban hatékonyabban kivehessék ré­szüket a politikai életből. E: nyilvánvalóan a régi szerve­zeti formák továbbfejlesztését a megváltozott igényekhez mé| inkább igazodó, tökéletesebi formák kialakítását jelenti Ezen az úton már eddig ii nagy lépéseket tettünk, olyai intézkedések születtek és van nak előkészületben, amelye) új, nagyobb lehetőségeket te remtenek annak a hatalmas — és egyre növekvő — ember tö megnek, amely megértette hogy a szocializmus építése a: ő ügye is, éppen ezért kész képes a korábbinál többet ad ni érte KUN LÁSZLÓ Barasplás a Pitypalatty völgyben I. As első impressziók Miskolc „felett” észak-nyu­gati irányban húzódik a Pity- palatty völgy. Szinte szó sze­rint is érthetjük a meghúzó- dást, hiszen a Bükk alatti völgy alig néhány kilométer hosszú, hat kisebb falu épült lankáira, hegylábaihóz: Sajó- kápolna, Sajólászlófalva, Kon- dó, Radostyán, Parasznya és Varbó. Itt folyik a Harica és a Nyögő patak. A völgy alatt szénmezők fészkelnek. Keskeny rétegű, barna szénmezők, mintegy kapcsolódva a péteri aknák­hoz. Több tárnában termel­tek és termelnek még ma is szenet. A köszöntés ma sem hangzik másként errefelé, mint hosszú évtizedeken át: Jó szerencsét! * Bányászvidék, ahonnan el­készülnek a vájárok, s ahol a csillések és szállítómunkások pályaválasztási gondokkal küzdenek. Mert munka bőven akad ezen a vidéken — csak éppen más jellegű, mint amit eddig végeztek. Kazincbarci­ka. Berente, Miskolc közel van ide. Ám a megszokottól megválni, elszakadni, min­denképpen nehéz. És a bá­nyászfizetést nehezen keresik meg a gyárüzemekben. Ez if igazság, méghozzá fájdalmas. A Pitypalatty völgyieket ' most ez foglalkoztatja. Ez j tartja mozgásban a falvakat, településeket. Az első találko­zásokon is erről esik szó. Kopogtatok a sajókapolnai tanácsházán. Előttem két hi­vatalosnak látszó férfi ül be egy Warsavába. kovács József vb-elnök mondja: — Megszűnik a kisvasút.. Amiatt jöttek. Mert ez a kis- vasút kötötte össze a völgy községeit, Sajószentpétertől a Harica-bányáig ... Ezután < autóbusz biztosítja a forgat- \ mat. A haricai kisvasút ipari j érdekeltség volt De ezen uta- j zott dolgára a piacra igyek- i vő asszony, az iskolába siető j I gyerek és a rokonhoz, barát- i j hoz látogató család. És a sok- | ! sok bányamunkás is siktába j és munkából haza. Bodnár Ferenc, a lászlófal- I viak tanácselnöke bízik a cse- ■ rében. A busz kényelmesebb, i mint a kisvasút. S a völgy- i ben csupán 4fi0 gyermek jár j át egyik faluból a másikba — 1 iskolába. Persze kezdetben probléma is akad. — Történt olyan eset, hogy a sofőr ivott. Egyszer, ami- I kor Kápolnáról jöttek... A j gyerekek már előre féltek. Ha \ szóltak, lekáromkodta őket... Meg kis buszokat küldött a MAVAUT, zsúfolt kocsikban álltak, szorongtak a gyerekek. Az első órán nem tudtak úgy a tanárra figyelni. — Hárs­kúti Ferenc, a körzetesített j iskola helyettes Igazgatója I felszabadultan sóhajt. — j Akadt azonban egy protekto- j runk a harcikat MÁVAUT- I nál. Szabó elvtárs személyé- I ben. Ó nem küld „fakaruszt” a gyerekeknek, s amiben tud, segít. Sokat köszönhetünk ne­ki. # A falvak szinte összeépül­tek ebben a völgyben. És a községek messzenyúló utca­karját nézni is csodálatos. Ha öreg, lombos fák kísérnék ezeket az utcákat., azt hihetné az ember, régi úrinegyedbe tévedt, ahol nyugdíjas főhiva­talnokok töltik életük végét, i Villa villát követ. Emeletes i házak, manzárd tetővel, fran­A Magyar Hidrológiai Tár­saság borsodi csoportjának vízellátási és szennyvíz szak­osztálya tudományos ülést tart Miskolcon, a MTESZ székhá­zéban a víztisztítási kérdé­sekről. Az ülés időpontja feb­ruár 28. és március 1. Az ülé­I sen a térvek szerint hét szak- | előadás hangzik el. A rész- ! vevők számára tanulmányi | kirándulást is rendeznek. Meg- I tekintik az alberttelepi szenny- | víztisztítót, valamint a borsod- ' sziráki vízmű talajvízdúsitó ‘ telepét. :ia erkélyekkel, napozásra al­kalmas, széles teraszokkal. Egyszerű emberek élnek ezekben a házakban. Több­nyire kétkezi munkások. Egyik kísérőmtől megkér­deztem: — Népes családok él­nek errefelé? A válasz elszomorító. — Nem annyira. — Akkor minek a négy-öt szoba? És a szuterén? — A szuterénben laknak. Az emeleti részben vannak a szépen berendezett, tiszta szo­bák. Egy példái mond. A-éknak egy gyermekük van. Tíz. ti­zenkét éves. Ha megnő, a tiszta szobába viheti felesé­gét, Addig a szuterénben szo­ronganak. (Mindenkinek ma­gánügye. milyen nagy házat épít családjának; ha módja van rá, építhet emeleteset is. Csak értelmetlen, hogy a több százezer forintot érő villákat nem lakják, hanem birtokolják az emberek. Ha már módjuk van rá. hogy gyökerében meg­változtassák körülményeiket, arra is meg kellett volna ta­nítanunk őket, hogy éljenek a megváltozott körülmények­kel ...) Visszatérő probléma: be­zárják a tárnákat, Mennek a Mecsek aljára azok a bányá­szok, akik már nem tudnak meglenni, élni megszokott munkájuk nélkül. A parasz- nyai tanács vb-titkára. VA- gvesi Bertalanná elmeséli Molnár Miklós vájár esetét. Pécsre helyezték és szívesen indult útnak, családja meg utána bútorral, mindennel. — Még albérletet sem ka­pott. A családnak vissza kel­lett jönnie. Parasznya lakosságának fe­lét érinti, hogy bezárták a bányát, őszintén beszélgettem bányászokkal. Fáj nekik, de megértik, hogy szükség volt erre az intézkedésre. S most már jövőjüket intézik. Csordás József vb-elnök mondja: — Régen, a harmincas években jól megéltek itt az emberek a földművelésből. Persze, aztán elhanyagolták a földeket és a szöi'etkezetiek kevesen vannak. Hiszen az ipar biztosabb, nagyobb jöve­delmet adott. Mentek az em­berek a bányába ... Sokan visszatérnek majd a földhöz. A parasznyai tanácselnök később terveikről is beszélt. Pulykatenyésztő telep, gomba- termesztés régi vágatokban, juhászkodás és sok-sok más mód kínálkozik, hogy a Pity­palatty völgyi emberek (sza­vukkal élve), „akik nem sze­retnek vándorolni”, megélhe­tést találjanak abban a völgy­ben. ahol születtek, felnőttek és családot alapítottak. A völgy egyrészt szeren­csés. ha a természeti lehető­ségeit tekintjük, másrészt bajt hoz rájuk. Itt van a kis pa­tak. a Nyögő. Csendes, alig folydogáló erecskének tűnik, széleit csipkével cicomázza a téli fagy. A közepén párolog, a bányák vize folyik benne. Aztán tavasszal, ha megin­dulnak a hóvizek, utcákat, fa­lukat áraszt el. A nép — nem véletlenül — Nyögő-nek ne­vezte el. Sokat szenvedtek az évszázadok során a két pa­taktól. a Nyögőtői és a Hari- cától. Mégis, ezek a falvak szé­pülnek, gyarapodnak. Nem csupán a házak cserélődnek itt ki. A régi, roskatag viskók helyébe új. villaszerű házak épülnek, a tv megszokott tárgy itt. a személyautó sem ritkaság. Nem csupán ezekről van szó, hiszen vert falu há­zakban is élnek még ezen a vidéken, és ez akkor is anak­ronizmus, ha tetején tv-an- tenna feszül. Szép és jó, hogy Iélekszámban is növekedtek ** utóbbi két évtizedben ezek a falvak. És s fejlődés összetevőit még bonyolultabb szálakon kell kikutatni. Baráth Lajos l Következik: Este hóesésben* ft

Next

/
Thumbnails
Contents