Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-24 / 47. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Pen Irk. 1967. Icbmir ?*­A szovjet hősök emlékművénél A szovjet hadsereg megalakulásának 4!» évfordulója alkalmából koszorúzás! ünnepséget tartottak a miskolci Hősük terén. A szovjet katonai küldöttség, a fegyveres erők, a pártbizottságok, a tanácsok, a KlSZ-blzottságok küldöt­tei helyezték el a hála és a megemlékezés koszorúit az emlékmű talapzatára. Képünkön az MSZMP megyei, járási és városi bizottságának küldöttel az emlékmű előtt. Foto: Szabados György Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­tökön ülést tartott. A Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának felkérésére á kormány megtárgyalta a IX. pártkongresszus felszóla­lásaiban elhangzott javaslato­kat, amelyeknek megvalósítá­sára állami szervek illetéke­sek. A Minisztertanács elnö­kének előterjesztése alapján a kormány határozatban köte­lezte a. minisztereket és az or­szágos hatáskörű szervek ve­zetőit, hogy a javaslatokat ha­táridőn belül vizsgálják meg, a hatáskörükbe tartozó kér­désekben intézkedjenek, az átfogó rendezést igénylő ügyekben nyújtsanak be elő­terjesztést a kormányhoz, s valamennyi intézkedésükről az év végéig adjanak jelentést a Minisztertanácsnak. Az Országos Tervhivatal el­nöke az 1966. évi népgazdasá­gi terv teljesítésének tapasz­talatairól, a munkaügyi mi­niszter a múlt évi munkaügyi gazdálkodásról tett jelentést. A kormány a jelentéseket megvitatta, tudomásul vette és felhívta az érdekelt mi­nisztereket, hogy a népgazda­ság fejlesztésében 1966-ban megnyilvánult pozitív tenden­ciák érvényesülését az ez évi munka során is mozdítsák elő. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Űjabb jelenség Kínában Az Izvesztyija csütörtöki számában meglepő és újszerű jelenségekre hívja fel a fi­gyelmet Kínában. Az egyik „vörösgárdista” lap cikkében, amelyet a Kínai Kommunista Párt lapja, a Renmin Ribao is átvett, arra oktatja a ha­talmi harcban eszközként fel­használt tömegeket, hogy ne sújtsanak le „válogatás nélkül mindenkire, aki hatalmon ▼an”. Mint az Izvesztyija rámu­tat, külföldi megfigyelők sze­rint ez minden bizonnyal azt tükrözi, hogy Mao Ce-tung csoportja kompromisszumra Kádár János eivtárs beszédének visszhangja Kádár János szerdán el­hangzott választási beszéde élénk visszhangot keltett a nemzetközi sajtóban. A hír- ügynökségek elsősorban a né­met kérdésre és az európai biz­tonságra vonatkozó megálla­pításokat emelik ki. A TASZSZ főként a beszéd külpolitikai részeit ismerteti. Külön foglalkozik a magyar— szovjet barátsággal kapcsola­tos kijelentésekkel, majd rá­mutat, hogy Kádár János ha­tározottan elítélte az ameri­kaiak vietnami agresszióját, és a magyar nép támogatásáról biztosította a harcoló Vietna­mot. A szovjet hírügynökség ismerteti a Mao Ce-tung-féle csoport politikáját elítélő kije­lentéseket. A TASZSZ továbbá kiemeli azt is, hogy Kádár János nagy­ra értékeli a Szovjetuniónak és más szocialista országoknak az európai helyzet javítására készül a Llu Sao-csival és Teng Hisziao-ping-gel kapcso- . , .. ... latban álló káderek egy részé- iráryrul° erőfeszítéseit, vei. A kompromisszum két­ségkívül abból a felismerés­ből fakad, hogy a XX. század­ban egyetlen kormány sem lehet meg szakképzett vezető káderek nélkül; a kínai veze­tőknek is szükségük van rá­juk, annak ellenére, hogy po­tenciális veszélyt jelentenek a rendszerre. A Neues Deutschland, az NSZEP központi lapja szóról szóra idézi Kádár János meg­állapításait azokról a feltéte­lekről, amelyek teljesítése hi­hetővé tenné, hogy Bonn való­ban jó kapcsolatokat szeretne teremteni az európai szocia­lista országokkal. Az Associated Press ameri­kai távirati Iroda budapesti tu­dósítója a beszédből első he­lyen azt a részt említi, amely­ben az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára az európai biztonság kérdéseit taglalta. Az Agenee France Presse francia hírügynökség a be­szédből azt ragadja ki, hogy Bonnak szakítania kell a re- vanslzmussal, el kell ismerni a jelenlegi határokat és az NDK létét, s fel kell adnia a németek egyedüli képviseleté­re támasztott igényét, ha va­lóban normalizálnl akarja kapcsolatait az európai szocia­lista országokkal. Mint a TASZSZ rámutat, a Kínából származó jelentések arról tanúskodnak, hogy a Mao-féle csoport csak nyolc tartományban és néhány nagyvárosban ura a helyzet­nek. Irodalmi est a Zeneművészeti Szakiskolában Választások Indiában / ndiában több mint negyedmilliárd vá­lasztópolgár járult az urnákhoz, hogy megvá­lassza a „Lók Sabha”, a del­hi „Népek Házának" 521 és a helyi államok parlament­jeinek összesen 3563 képvise­lőjét.. A szavazás igen hosz- szadalmas. Ebben a hónap­ban még csak részeredmé­nyek várhatók, sót, a hima- lájal vidékeken csupán ápri­lisban fejeződik be a válasz­tás. Baljós előjátéka volt a szavazásoknak, hogy az el­múlt hónapokban véres ese­mények zajlottak le az or­szágban. Az első frontvonal­ban a. vallási fanatizmustól megszállt tömegek voltak, és az emlékezetes „szent ie- hén”-ügy áldozatokat is kö­vetelt. A háttérben kétség­kívül a jobboldali politikai klikkek álltak. Figyelemre méltó, hogy a helyzetet így ítélte meg az Indiai Kommu­nista Párt és a polgári kö- X'ök. Akad olyan vélemény is, hogy a vallási problémák körül kialakított zűrzavart ' egyes kifejezetten fasiszta jellegű csoportok a hatalom- átvételre akarták felhasznál­ni. Figyelemre méltó a* tat hogy a szavazó cédulákon feltüntetik a jelöltek névso­rát, de minden név mellett még egy szimbólum is lát­ható, mivel a szavazók jó része írástudatlan. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy In­diában aprólékos és nagyará­nyú politikai felvilágosító munkára van szükség, külö­nösen olyan körülmények között, amikor a szélső jobb­oldal fokozódó hevességgel támad. Bonyolítja a helyzetet hogy a kormányon lévő Kongresszus Párt berkeiben különböző Irányzatok küzde­nek egymással. A nagy te­kintélyű Krishna Menont Néhru egykori barátját a Kongresszus Párt legrealisz­tikusabb törekvéseinek szó­szólóját a választási bizott­ság például ld tudta szoríta­ni a párt képviselőjelöltjei közül. A helyzetképhez tartozik, hogy Indiában Igen sok, fő­leg gazdasági jellegű problé­ma van. Első helyen áll az élelmezési gond. Ennek a kérdésnek megvannak a kiöl politikai vonatkozásai is. A! élelmiszerhiány enyhítés* végett a kormány az Egy»* sült Államokhoz, fordult ga* bonéért. Az országban ugyanaklcetf rendkívüli módon növekszik a születések aránjrszáma. El tovább fokozza a tömegek nyomorát, hiszen Nehru mi« niszterelnöksége idején a fo* gyásztól árindex 100-ról 141« re, Sasztri idején húsz hó« nap alatt 173-ra, Indira Gandhi kormányzásának el« só tíz hónapja alatt 193-rt emelkedett. És bár a füg get« lenség kikiáltása óta a ma* zőgazdaságban vannak bízó* nyos eredmények; végrehajt tottak egy részleges földre* formot is, az általános gabo* natermés még mindig igrai alacsony. Végül, de nem utolsósort ban felmerül a kérdés, bős* hat-e India tényleges prob* lémáinak alakulásánál lényét ges változást a választék eredménye? Bizonyos érte* lemben Igen. Ha olyan pár« tok törnek előre, amelyek * nagytőke útját egyengetik« növekszik a társadalmi fe* szükség. Ha viszont olyart politikai csoportok nyernek tért, amelyek a szociális Igazságtalanság enyhítésének politikáját folytatják. Ind iá közelebb juthat teljes politM kai és gazdasági cselekvési szabadságának kivívásához. G yors változás, várat­lan fordulat azonbaó aligha várható. A4 uralmon lévő Kongresszus Párt is rámutatott a függet« lenség óta megtett jelentős útra, és figyelmeztetett, hogy a legfőbb feladat a stabilitás megőrzése. Választási agitá- dóját általában az ellenzék« kel szembeni védekezés jeH lemezte, ehhez még hozzá­járult, hogy a párt erői meg­lehetősen megoszlottak, i még ebben az alapvető kér' désben sem tudtak azonoS álláspontra helyezkednii gyártson-e India tömegpusz­tító fegyvereket? Alapvető; hogy a közeljövőben Indiá­ban ne nyerjenek tért a jobboldali kalandorpolitika képviselői, hanem a józan eb gondolás alapján álló pollti kusok pozíciói szilárdulja nak meg. S. E. A hetvenötéves Fegyin A városi tanács művelődés- ügyi osztálya az elmúlt eszten­dőkben sorozatot indított „Szomszédaink, barátaink” címmel azzal a céllal, hogy a város lakosságát megismer­tesse a népi demokratikus or­szágolt .művészetével, kultú­rájával. Ennek a sorozatnak egyik méltó állomása volt a szerda esti zenés irodalmi műsor. A A zenés, Irodalmi est elé Bonta iMjosné, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak megbízott titkára mon­dott bevezetőt. Ezt követően érdekes zenei effektusokkal tarkítottan Dariday Róbert, Dobos Ildikó, Kulcsár Imre és Ujréti László, a Miskolci Nemzeti Színház művészei mondtak verseket a legújabb csehszlovák líra modem hang­hallgatóság a modern csehszlo- vételű terméséből. A zenei il- vák költészet remekeivel is- lusztráció rSczey Ferenc és °rl<Az "esteli részt vett Frantisek R°czey Ferencné művésztaná- Nemec. a Csehszlovák Kultú- rok nevéhez fűződik. A hangú­ra helyett'« igazgatója, aki az latos, nagyhatású zenés iro- Irodalmi műsor előtt, a szak- óalmi műsort mint zenei szer­iskola előcsarnokában megny.- Ftoch AntaX mint pró­tett* az Antonin Duorák éle- ,’ ,, tét és munkásságát bemutató zai válogató Árvái Jolán álli- amlékkiállítást tóttá pódiumra. 1923-ban, néhány elbeszélé­se alapján, Makszim Gorkij ezt írta Konsztantyin Alek- szandrovics Fegyinről: „Ko­moly, elmélyült író, aki óva­tosan dolgozik. Olyan ember, aki nem siet kimondani, amit szeretne, de ha megteszi, pon­tosan cselekszik.” Harmincegy esztendős volt ekkor Fegyin. Régen elhagy­ta szülővárosát, a Volga-parti Szárátovot, megjárta a maga „fekete kolostorát”: az első világháborút német interná­lásban töltötte, ott volt a ré­met expresszionisták indulá­sánál, szolgált vöröskatona­ként — hazatérése után, s ebben, az 1923-as évben ép­pen lapot szerkesztett, az el­ső szovjet folyóiratok egyikét, a Könyv és forradalmat. Gor­kij tanítványa volt. Első Írá­sait Gorkij nagy gonddal ja­vítgatta, tanácsokat adott a kezdő pályatársnak. Fegyin barátai közül néhányan még emlékeznek 1920. februárjá­nak arra a ködös, homályba vesző napjára, amikor a bol­dog fiatalember, kopott kato­nai egyenruhában kiszédült Gorkij lakóházának kapujá­ból a petrográdi utcára, s így kiáltott: „Gorkij azt mondta nekem, hogy író leszek!” A pályakezdést nemcsak a mester, hanem a kortárs fia­talok is sikernek könyvelték el „Amikor elolvastam Fe­gyin Kertjét — emlékezik Konsztantyin Pausztovszklj —, megértettem, hogy a szov­jet irodalom kezdetei eleven szövetségben élnek a mi kö­zelmúltunk nagy Irodalmá­val ...” Valóban, Fegyin mű­ve a klasszikus realizmus dia­dala volt, a huszas évek Iz­musainak forrongásai köze­pette. 1924-ben megjelenik el­ső regénye, a Városok és évek, melyet négy évvel később a Fivérek követ. A két regény összetartozik, nem tematiká­jában, hanem a megformálás és a problematika egységes. Az értelmiség magatartása a forradalomban — ezt a bo­nyolult kortünetet akarta megfogalmazni Fegyin. Hősei­ben két világ vonzása él: sze­relme egy múló rend kultú­rájának és vágy a tisztaság, a becsület örök fogalmai iránt; fuldokló gyűlölete a megszo­kásnak és félelem az ismeret­len jövőtől. 1931-ben súlyos beteg lesz, s átéli különböző svájci sza­natóriumokban Thomas Mann Varázshegyének élményeit; megéli a harmincas évek Európájának, s közelebbről Németország nagy válságét. Két regény születik ezekből az élményekből: az Európa el­rablása és az Arkturus szana­tórium. Ez utóbbi alkotás alig titkolt disputa Thomas Mann regényével: Fegyin az aktív humanizmus elkötele­zettje, aki tudatosan lázad sorsa és Európa sorsa ellen. Az elsők között ismeri fel a fasizmus és a kultúra végze­tes szembenállását, s őszintén aggódik az erőszak bűvöleté­ben vergődő polgári értelmi­ségért — egy erősebb, egy szocialista világnézet nevében. És minden idegével érzi, ismeri a másik, az új értelmi­ség alakulását. Már zajlik a második világháború, amikor megjelenik nagy trilógiájának első kötete, az Első örömök (1943), melyet 1948-ban követ A szokatlan nyár, s csaknem másfél évtized múltán a Mág­lya, melynek második részén mostanában dolgozik az író. Az első világháborút meg­előző „boldog békeidők”, a polgárháború szörnyű valósá­ga és a második világháború kezdete jelenik meg ezekben a regényekben. Olyan korszako­kat ábrázol Fegyin, melyek­ben az állásfoglalás erkölcsi kényszere nyilvánvaló. Hősei mélyen érző, magas intelli­genciájú emberek, akik átélik és átérzik, sőt értékelik az eseményeket. Talán nem té­vedünk, ha azt állítjuk: Gor­kij tetralógiája, a Kllm Szam- gln szolgált példaképül Fe- gyinnek. „A fő dolog — a gondolat” — nyilatkozta egy­szer Fegyin, s valóban: ő a kor, századunk éltető gondo­latát kívánja kifejezni ebben a trilógiában. Fegyin népszerű író. Mű­vészetének van egy különö­sen megragadó vonása, mely­ről talán a legszebben épperi Budapesten, 1951-ben, a mar gyár írók kongresszusán val­lott: „A realizmusban úgy do-' bog az emberi álmok szívei ahogyan Ikarus szíve dobog akármelyik mai repülőgép­ben ...” Fegyin nagyon szere­ti és tiszteli az embert, ezért mindig teljességében ábrázol­ja. Szocialista realista művészi aki korának lényeges vonásait mutatja meg: az álmokat és a gondolatokat, felfedezi a tényeket és felvillantja a le-t hetőségeket, eszményei nem egy-egy szimpatikus hősében összpontosítottak, hanem műi vének egész rendszerében kell megértenünk azokat. Korszerű író Fegyin? Olyafli művész ő, aki sohasem hói, dolt a múló divatnak, de a. kényelmes konzervativizmus­nak sem. Tudatos alkotó, aki. nem illúziókkal, hanem szí«, lárd világnézettel tekintett«! századát. Realista, a gorkijl hagyományok kitűnő folyta­tója., de realizmusában ott vlllódzanak olyan színek is. melyeket már a Gorkij utáni elbeszélés formált ki. Konsztantyin Alekszandrcí vies Fegyin hetvenöt észtért dös. Születése napján a szové jet irodalmi élet nemcsak S klasszikus értékekben gazdag életművet köszönti, hanem a Szovjet Írók Szövetségének többszörös Állami- és Lenin- díjas elnökét, az együk vezető, moszkvai Irodalmi folyóirat, a Novij Mir szerkesztő bizott­ságának tagját, a nemzetközi# békehíre kimagasló harcosáíi is. E. Fehér P<3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents