Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-17 / 41. szám
ÉSZAKMAGTARORSZAG Péntek, 1961. február TL „Közömbös“ történetek Életünk tele van emberséges esetekkel, történetekkel. Köteteket lehetne megtölteni példákkal, amikor dolgozók és vezetők többet tesznek embertársaikért, '■agy társaikért, nagyobb áldozatokat vállalnak, mint azt bárki is elkívánná tőlük. Ennek ellentéteként, találkozunk mások iránti közönynyel, közömbösséggel is. Három ilyen példát jegyeztem fel. Nem nagy, nem súlyos esetek. De mindegyik magában rejt valami bán tót és sok-sok tanulságot. Látás né kuli nézés A Tiszapalkonyai Erőmű robusztus épületóriásának tövében két munkáslány tűnik fel. Egymásba kapaszkodva közielednek, vonszolják egymást a kapunál lévő orvosi rendelő felé. Az egyik lány — mozgásából ítélve — megsérülhetett. Minden lépés, ‘minden mozdulat fájdalmat okozhat neki. Barna arcán kövér könnycseppek gördülnek végig, szája sírásra áll, s gyakran ki-ki- tör belőle. — Jaj! Fáj! Társnője mindent megtesz, hogy csökkentse a fajdalmai. Annyira bántja a másik szenvedése, hogy végül ölébe kapja, s úgy cipeli. — Jaj! — sziszeg a másik — így még rosszabb! Társnője segítségkérőén néz körül. Az udvar üres. Azaz mégsem. Nyúlánk, védősisakos férfi közeleg. Jó, hogy jön. Ö majd segít, intézkedik.' A sisak, a védőöltözet rendben van. Csak a szívben, az érzésekben van valami hiba. A fiatalember láthatóan gondjaiba mélyülve halad el a lányok mellett. Nem vette észre, hogy valaki bajban van, valakit segítenie kellene. Csak egy kis tévedés Az égjük vasutas panaszkodik. — Apám Sárospatakon lakik. 77 éves. Hosszt! ideig agyhoz szegezte a közömbösség. Hogyan? Apám rokkant. Mankó nélkül egy lépést sem tud tenni. A mankót megrendeltük az SZTK sátoraljaújhelyi kirendeltségén, a szükséges összeget november 14-én be is fizettük. És apám izgalommal várt. Várt, hogy a mankók segítségével felkelhet, s mozoghat. De az csak nem akart megérkezni. Ez év január második felében, a hiábavaló várakozás után felkerestem a villanyrendőrnél lévő, gyógyászati eszközök forgalmazásával fog,- lalkozó üzletet A csekk ott. volt. Velem együtt bosszankodtak, hogy ez már ki tudja hányadik eset, amikor a megyei SZTK helyett hozzájuk küldik a megrendelést. Az egyik kartársnő igen kedves volt, eljött velem az SZTK-ba, befizette a pénzt. Apám hamarosan meg is kapta. Még a könny is kiesett örömében szeméből, hogy nem kell már az. ágyat nyomnia, mozogj rat U egy kicsit Vajon miért kellett a megrendelésnek több héten át az íróasztalok mélyén feküdnie? És az érdekelteket nem bántotta, hogy adminisztratív tévedés következtében egy 77 éves ember hiába vár? Eiszukai nyugalom Uáromezej ért Az egyik miskolci utcában — számunkra ismeretlen ok miatt — éjjel-nappal üzemeltettek egy kompresszort. Az utca lakói többnyire gyári dolgozók, akik három műszakba járnak. Aki éjszakás volt, az nappal nem tudott aludni, aki nappalos, az meg éjszaka forgalódott, s dühöngött álmatlanul. Az utca lakói panaszt panasz után tettek, de semmi foganatja neun volt. A kompresszor különösen egy felsőfokú technikumot végző ember idegeit borzolta Éppen vizsgára készült Azaz csak készült volna. Nemcsak a napi munka fárasztotta, hanem az is, hogy pontosan az ő lakása előtt zúgott, harsogott a gép. A vizsga előtt nem bírta tovább. Baltát ragadott s nekiesett a kompresszornak. A kompresszor ellialiga- tott Öt meg be kellett szállítani az idegosztályra. Egy éjjel csend volt az utcában. Ez a csendesség 3 ezer forintjába került — ennyibe került a javítás —, és az üzemben büntetésként rámegy a nyereségrészesedése. Pedig a büntetést nem 6, hanem az illető vállalat vezetői érdemelnék, aki lenek eszükbe se jutott hogy s kompresszor éjszakai zajos működtetésével tönkreteszik egy utca lakóinak nyugalmát Vajon az említett vállalat vezetői akkor is működtették volna a kompresz- szort. ha netán az az ő lakásuk előtt áll? Cs. R. ..Muzsikáló“ szerződés A SZOT és a TIT miskolci városi szervezetének, valamint a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolának képviselői újszerű megállapodást kötöttek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére szerződés jött létre az intézmények között. Ezek szerint a TIT városi szervezete Tapolcán a Kikelet Üdülőben,', Lillafüreden a Palota Szállóban kéthetenként a szakiskola növendékei számára szereplési lehetőséget biztosít. A szakiskola vállalkozott arra, hogy növendékei társadalmi munkában színvonalas produkciókkal lépnek a közönség elé. A „muzsikáló” szerződés, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola növendékeinek ez a kedves készsége minden bizonnyal hozzájárul a zenei ismeretek bővítéséhez, a mind hatékonyabb zenei ismeretterjesztéshez. A növendékek febKét bibliográfia felvételre keresünk E—153 markolórakodó-árokásó géphez gépkezelői jogosítványnyal rendelkező gépkezelőt, vidéki változó munkahelyre. Jelentkezés Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat — Miskolc — József Attila utca 59, szám. Már belefáradtak a téli remegésbe, és a park közepén aléltan állnak a megőszült, tömzsi talpú és felfelé karcsúsodó ezüstfenyők. A szomorűfüzek most is a tóra hajolnak, de nincs levelük, rőtarany színű vesszőzuhatagot lenget- hintáztat a szél. A tetőn nem félnek a tölgyek: keményen állnak a téli fény- sziporkában és szembeszegülve a fagyos levegőrohanással a mozgás és súrlódás törvényei szerint visítoznak az ágak, nagyokat nyög az északról ide vágtató hidegzűdulás. Kicsit furcsa, hogy az ember rá tud mosolyogni a téli tomboládra: aránylag gyenge testén átdübörögnek a hatások, de a tudat a neki megfelelő fogalmakká osztályozza a naturális összevisszaságot, s pillanatról pillanatra győzedelmeskedik, szépségként élvezi azt is, ami a természetben vad és félelmetes. Köröttem mintha engem védő falak álltak volna: a szélrohamokat felemelték és engem védtek a hegyek. A völgyben tömörült a fény, csábító játéknak tűnt a tavak, a csatornák dús páraira- modása. mintha hesegetnék a telet, hiszen a vizekből merészen kiáltott Id a tavasz, meg a nyár is: karcsú, élénkzold vízi páfrányok szóltak rám, hogy ne higgyek a télnek, és tűlevelű rencék zizegtek a tó tükrén, mit sem törődve a húsz fokos hideggel. Nyáron U álltam itt, nyáron is ide jöttem nyugalmat szippantani- kértem a fenyők és a zuhogó vizek nyugalmából. Ttt csodáltam néha reggeltől késő estig a halak játékát, meg napszállta után a tavirózsák virágbontó extázisát, egyszer meg is írtam, hogy este nyílnak a tavirózsák. Most is ide jövök megkönnyebbülni. Magamba szívom a hegyek, a szelek, az erdők, a vizek, a párák, a halak és a növények vigasztalását, s máris füttyös kedvvel hívom a hétfőt, hogy tisztára szűrt lélekkel, új iramo- dással mehessek új küzdelembe. Miskolc-Tapolca nekem a lélekhez értő orvos, aki hamar megállapítja bajaim, s már adja-önti belém az orvosságot, egy egészen különös gyógyírt, amely nemcsak fizikai és lelki erőt, hanem mindig Békáénak a félben új, mindig bükkbátorságú harci kedvet is ad. Vasárnap Is ott álltam a csónakázó tó partján, emlékeimből előhívtam a nyári napokat: a vízcsobogást. a ringatózó csónakokat, bennük az összesimuló, az ifjúság csókmámorát habzsoló fiatalokat, és a gyermekeket is a ráérő nagymamákkal, rigók füttyét, vadga- 1 am bök fáradhatatlan párhívását, és Lajos bácsit, a virágok őrét, aki, mint mondta, 1919 vörös rohamainak fáradalmait piheni ki az ékszerszépségű parkban, és rengeteg sztrájkot, meg igazságkereső élettusát. A tó azonban egészen nyugodt és csendes volt, a nyári virágágyak helyén hószönyegben kanyarogtak a gyalogutak. Sikoltoztak a szél- raktéták, tobzódott a fenséges téli koncert, s hinni se akartam füleimnek, amikor a tó vizében, a lenge páfrányok átlátszóan zöld levelei közt énekelni kezdtek a békák. Persze, tudom, hogy a békák nem énekelnek, hanem vaTotyognak, brekegnek, nyújtják, vagy ropogtatják saját hangjukat. Ebben a jégillatú, rakétasípolású, zeneszerszámok nélkül is zenélő télben azonban nem tudom másként nevezni a békák hangját, csak éneknek. Igen, a békák énekelnek. Most Is énekelnek, néhány percig kórusban is mondják a ropogó éneket, és az ember hirtelen azt hiszi, hogy tavaszba zuhant, vagy egyenesen a ró- zsaékszeres nyár incselkedik vele. Ha semmi másért, csak ezért is érdemes kimenni a mindig varázsos Tapolcára, a párolgó és most is zuhogó csatornák közé, a tó partjára, ahol a gyöngybú- borékok özöne ugyan úgy tör fel a kavicsok közül, mint nyáron, ahol most is sűrű petrezselyemként zöldülnek a vízinövények, és kis tisztások is vannak a tavakban, mintha akváriumot nézne az ember: a mélyben növényevő halak táncolnak, űződnek, riadnak, csapatokba csapódnak és szétrohannak. Itt mind a négy évszak egyszerre él. Jeges északi hegyekről iderohanó szelek és langyos vízben lubickoló békák egjriitt énekelnek. A hegyeket vastagon borítja a hó, szánkók, sítalpak suhannak a fák közti lejtőn, de a tó szegélyén drámai hirtelenséggel szűnik meg minden hideg hatalma, ott pára gomolyog, és a vízbő] egyszerre három évszak özőnlík a bámész szemgolyók elé: a tavasz zöld bujasága, a nyár melege, az ősz hamvassága, és halak siklanak, növények terpeszkednek, szakadatlanul lüktet a vízi élet. Az ember megfeledkezik a télről, a szélzúgásról, a faágak farkasüvöltéséről, mohón figyel és mohón hallgat: a víziben békák kórusa próbálgat, készül a tavaszi nagy, harsogó koncertre. Sven drei József Az ÉM Építőipari Szil Utásl Vállalat (Miskolc, Tüzér út 12) felvesz nagy gyakorlattal rendelkező hálózati villanyszerelőt, gépkocsi és nehézgép alkatrészek beszerzésében jártas, gyakorlattal rendelkező anyagbeszerzőt. 2 fő közlekedési vagy gépipari technikumot végzett gyakorlattal rendel kezűket. A n. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár dicséretes kezdeményezésként bibliográfiai füzeteket, összeállításokat jelentet meg. Szabó Lőrinc és Akác István munkásságát rögzítő gyűjtemények már napvilágot láttak. Most a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a Megyei Könyvtár közösen jelentette meg Marx és Engels műveinek bibliográfiáját. Tekintettel az életmű nagyságára, a kiadvány szerkesztői egy meghatározott korszakot fogtak át. Marx és Engels műveinek magyarországi kiadásait „leltározták fel” 1945—1965-ig, tehát húsz esztendő kiadványait tették áttekinthetőbbé. A csinos formátumú füzet 1945-től kezdődően 1965-ig (évekre lebontva) nyomon követi a művek megjelentetését. A füzet második felében Marx és Engels levelezésének dátumokkal megjelölt gyűjteményét találjuk. A levelek bibliográfiája elsősorban a kutatóknak adhat biztos támpontot. A füzetet előszó, portrékép, valamint Marx és Engels műveinek fakszimiléje egészíti ki. A bibiliográfiai füzetek második kiadványa Baráik Lajos riportjainak, cikkeinek gyűjteményeivel, valamint xrr*r* nak a kritikáknak, tanulmá3 nyoknak címközreadásával foglalkozik, amelyek a szerzi munkásságát méltatják. A füzet felsorolja mind-1 azokat a lapokat, folyóiratom kát, szemléket, amelyekben Baráth Lajos publikált. Akár István rövid bemutató írása hangulatosan szól Baráth Lajosról, írói terveiről és jelenlegi munkájáról. A Baráth Lajosról megjelentetett bibliográfia színei foltja azoknak a kiadói törekvéseknek, amelyek jelen pillanatban Miskolcon és Borsod . megyében mind rokonszenvesebben, s mind többször mutatkoznak meg. A füzettel kapcsolatban van némi hiányérzetünk is, mert véleményünk szerint, a megyei meg- jelentetésű bibliográfiát feltehetően a megyében forgatják a legtöbben. S miután a bibliográfia nem tünteti fel azt, hogy Baráth műveiről, munkásságairól az Északmagyar- országban. a Diósgyőri Munkásban, a Borsodi Fiatalban- A Mi Egyetemünk című lapban is megjelentek recenziók, méltatások, így a Kritikák, tanulmányok az íróról című fejezetet szegényesnek, t hiányosnak érezzük. fp—n ruártól kezdődően október 29-ig bezárólag Lillafüreden és Tapolcán havonta két alkalommal, tehát összesen 18 fellépést vállalnak. Tanítókép zés - romantika nélkül A félévi gong elhangzott Sárospataki Tanítóképző Inté zetben is. Tanárok, hallgató tudásuk legjavát bizonyítv álltak sorompóba, hogy me gyénk e közfigyelem élőt álló intézménye jeleskedjél mind az oktató-nevelő mun kában, mind pedig a vizsgál sikeres lebonyolitásában. Károly István intézeti igaz gató szerint az idei félév ta nulmányi eredményei bízta tóak, emelkedést mutat a sta tisztika is, de ami a legfon tosabb: melységében és terje delmében fejlődtek a vizsga eredmények a korábbi évek hez viszonyítva. Ez a megnyugtató helyzet kép okos és helyenként iger szenvedélyes intézeti tanács kozasok eredményeképp jöhe tett létre. Karoly István a: élmúlt esztendő végén és az követően is többször terem tett lehetőséget a nyílt véle ménycserére, a különböze Szakcsoportok oktatási-neveié si gondjainak megbeszélésében. A 18 22 évesek tnég uem kész emberek A Sárospataki Tanítóképző Intézet tárgyi adottságai országosan is a jobbak közé sorolhatók. Személyi vonatkozásban sincs ok a panaszra bár a nagyobb oktatói-nevelési attrakciókra képes szellemi erő még nincs kellőer feltárva az oktató testületben. Bizonyára ezzel függ ösz- íze, hogy a hallgatók köréber még mindig nincs becsülete c folyamatos tanulásnak, nerr áll a közvélemény piedesz- tálján a szorgalom, mint a; élőbbrejutás, a magasabb tudás megszerzésének fontos eszköze és feltétele. A hallgatók soraiban akadnak méj cinikusok, akik az állhatatos munkát, a mindennapi szorgalmat a stréberséggel azonosítják. Ebből következik as is, hogy vannak hallgatók, akik egyszerűen „nem dolgoznak meg” azért a sok kedvezményért, amelyet az államtól kapnak. Ez utóbbi erkölcsi kérdés, ám annak szemügyre vétele, hogy a lehetőségekkel rosszul sáfárkodó fiatalok rossz pedagógu sokká válhatnak — már össztársadalmi ügy. Az ifjúság aktivitása az Utóbbi fél esztendőben növekedett. De még mindig nem megnyugtató sem az egyéni, sem pedig a csoportmunka. A hallgatók többségének alacsony színvonalú a szórakozó, si igénye. Tudjuk jól: maga a kisváros sem kényezteti el az igényesebbeket, de talán ennek ellenére kellene felserkenteni az öntevékenykedést, a klub- és kulturális foglalkozásokat. A mostani intézeti vezetés máris sokat tett, hogy a helyzet megváltozzék, de a gondok bokra még megtalálható e területen is. A pataki diák vidámsága, öröme, mókázó kedve évszázados. Senki sem veheti zokon, ha kellemes, kedves diákcsínyek színezik a mindennapi tanuiómunka monotonsá- gát. De a gyakori italozás, kocsmázás, az ösztöndíj idő előtti elköltése nem tekinthető gond- és unaloműző, főleg elnézhető „foglalatosságnak”. A Sárospataki Tanítóképző Intézetben hosszú ideig tartotta magát az a nézet, miszerint az érettségizett fiatalok nevelési szempontból felnőttként tekintendők, vagyis nem szükséges a 18—22 esztendős hallgatók nevelésén fáradozni. E témával kapcsolatban világosan fel kell ismerni, hogy a középiskolák politikai—világnézeti—erkölcsi vonatkozásban nem kész embereket bocsátanak ki falaik közül. A kommunista pedagógusképzés nemcsak szakmai szilárdságot tételez fel, hanem olyan politikai-erkölcsi, emberi magatartást is, amely nélkül a szocialista társadalomban vétek katedrára lépni. Sárospatak alkalmas a pedagógus továbbképzésre Az intézetben hat-nyolc hallgatóra jut egy tanár. Ez mobilizálható szellemi erő, az intézet tanárainak, hallgatóinak jobban kell élni e nagyszerű lehetőségekkel. A képzést sokkal közelebb kell vinni az élethez, az az elszakí- tottság és hermetizáltság, amely korábban jellemezte a pataki intézet oktatói-nevelői munkáját, ma már nem vezethet célhoz. Ahhoz, hogy a hallgatók mind jobban megismerkedjenek az élettel, az oktatóknak is ismerniük kell az életet. Tudjuk nagyon jól: a Sárospataki Tanítóképző Intézetben az oktatók mindegyike az utasítások, a rendeletek, a tantervek szellemében dolgozik. De mindezek figyelembe vételével is lehet rosszul tanítani, ha hiányzik az az érzelmi, törekvésbeli többlet, amely nélkül a kommunista pedagógusképzés nem képzelhető el. A Sárospataki Tanítóképző Intézetre a jövőben még nagyobb feladatok várnak. Az előremutató és egészséges törekvések szakmai tekintélyt kölcsönöznek ennek a kisvárosi intézetnek. Hallottunk olyan tervekről, elképzelésekről is, hogy a Sárospataki Tanítóképző Intézetet a pedagógusképzésen kívül pedagógus továbbképzésre is alkalmassá akarják tenni. Pályázati reudazer a tanítók elhelyezkedésében A Sárospataki Tanítóképző Intézetet valami kellemes romantikával emlegetik ország- s megyeszerte. Az intézet többre vágyik. Arra, hogy jobban beépüljön a köznevelés rendszerébe, s arra, hogy az oktatás irányítói, de maga a társadalom is, igényekkel lépjenek fel az intézettel szemben. A jövőben az intézetben végzett hallgatók pályázati úton nyerhetnek el állásokat. Ez feltehetően serkentően hat a hallgatókra is, mert ha lehetővé válik a jók közül a jobbat kiválasztani, nyilván mindenki a jobbat választja. Ez a nemes verseny pedagógiai eredményeket is szül majd; színvonalasabb lesz az alsó tagozatokban a tanítói munka. Az elhatározások, a továbbtanulás eldöntésének küszöbén a Sárospataki Tanítóképző Intézel is .felkészült az új hallgatok - felvételére. Sokkal szigorúbb elbírálás alapján válogatják ki a tanítójelölteket. A pályzóknak zenei hallással, színlátással kell rendelkezniük és olyan testi alkattal, mozgáskészséggel, amely megfelel a tanítói követelményeknek. Az idén a keretszám csökkent. Mindössze 60 elsős kezdheti meg a tanulmányi munkát a Sárospataki Tanítóképző Intézetben. A felvételi bizottság arra törekszik majd, hogy valóban azokat juttassa be az intézet padjaiba, akik élethivatásuknak tekintik a tanítói pályát. Párkány László
