Észak-Magyarország, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
▼asdraap, |«Hn. Január L RSZIAKMAGTARORSZAG Idegesség* — TUDJA, mit nem szeretek én az emberekben? A türelmetlenséget. Mindenki siet, ideges, senkinek sincs ideje. Egy ideig mindenki úgy tesz, mintha figyelne a másikra, de néhány pillanat múlva már szalad is. Pedig higgye el, nagyon fontos, hogy meghallgassuk embertársainkat. Mert az ember társas lény. Szüksége van rá, hogy beszéljen, de arra is, hogy hallgasson, hogy szót váltson. Ebben a kapkodós, rohanós világban, amikor az ember saját otthonát is telezsúfolta idegesítő tényezők halmazával, televízióval, telefonnal, gyógyszertárral, vekkerrel, körülrakta magát hangoskodó szomszédokkal, bizony, ebben a világban szükség van a szép, csendes, meghitt beszélgetésre, az okos, értelmes szóra. Komoly, felnőttet) dolgokról, mint aminő a meglett férfiakhoz illik.'A mindennapok szócséplése, apró intrikája nélkül, ami egyébként is csak kikészíti az ember idegeit. Nem gondolja? — Gondolom. ■— Mert az élet tele van apró intrikákkal. A múltkor is leültem beszélgetni az elet nagy kérdéseiről, várjon csak, megsúgom kivel.... hát azzal. Hogy micsoda pancser az, uram, bizonyára cl sem hiszi, ha nem én mondom! Tavaly egy Skodával láttam, most egy Wartburggal, de már új kocsira spekulál. Hol ilyen ruhában jelenik meg, hol olyanban, 1 hol itt iszik meg egy kávét, hol amott. Hogy miből, honnan, azt senki sem tudja. Nem értem ezt az embert, végképp nem értem! Vagy ott van az én drága szomszédom. Nem látom én azt sehol az égvilágon. Meg nem inna egy pohár sört, egy kávét, nincs egy rollerje sem és állandóan topis. Hogy mire gyűjtögeti a pénzt, nem tudom. Hát mit akar vele? Maga szerint mit akarhat? — Nem tudom. — ÍN SEM. És mióta idegesít már ez engem! Érdeklődöm, kérdezősködöm utána, de hiába. Nem értem ezt az embert, végképp nem értem. A sógornőjét sem. Pedig az egy fiatal, helyre kislány. Moziba jár, színházba, ötórai teára, házi bulira, mozgékony, eleven, mint a csík, nincs egy perc nyugalma. Hát mire való ez? Vagy akinek Géza udvarol? Az is csinos kislány lenne, de állandóan a könyveket bújja, és olyanokat kérdez nagy, szemüvege mögül, hogy csak hápogok. Kvantummechanika, meg transzcendes vagy mi, meg ilyenek. A házibulit utálja, még csak egy nyamvadt táskarádiója sincs. Hát tisztességes dolog ez, kérem? Mire való ez? Nem értem. De hát mennyi mindent nem ért véges eszével a gyarló ember? Mennyi mindent nem tud! Hát van például halvány gőzünk róla, hol található Attia sírja? Vagy: nekem személy szerint fogalmam sincs róla, mi van a Lótej-köd mögött. Sőt, azt sem tudom, egyáltalán létezik-c ilyen köd. Ha mégis van, mi rejlik mögötte? Járt már ott? — Nem. — No ugye. Fogadni mertem volna rá. Hol kezdődött az élet? Mikor? Miért éppen akkor? A vízben, vagy a száraz földön? Ha itt, akkor miért nem ott? És mi lesz az emberiséggel? A lét és a nemiét kérdése, uram! A múltkor is találkozom Kra- pancsáknéval, akiről nem árt tudni, hogy... de látom, már maga is kezd idegeskedni. Ne is tagadja! Látja, ez az, amit már az elején is mondtam. Az emberek idegesek, türelmetlenek és állandóan rohannak valahová, mint az a kislány a házibulira, meg mindenüvé. Nem így van? — De. — LATJA, ezt nem szereltem én az emberekben. Ezt a kapkodást. Miért nem tudunk egymásnak szentelni egy kis figyelmet? És még egyet nem szeretek. Hogy a másikat örökké megszólják. Tehetek így, tehetek úgy, semmi sem tetszik nekik. Nem és nem! Krupancsákné is a múltkor^. Ilié! Hová szalad? Miért sza- :lad? Várjon meg! Várjon !meg! Krapanesákné azt mondata, hogy... Priska Tibor A karÓCS OH i ajándék qsg sorsa Kit lehel * Egy híres professzor meg* vizsgálja a betegét. A vizsgalat után így szól: * — önnek tartózkodnia kell ^a szellemi munkától. Mivel * foglalkozik? * — Operettlibrettókat írok. — Azt lehet. Mindent meg lehet oldani A Ködfényesítő Vállalat szakszervezeti bizottsága a napokban ülést tartott. A titkár, miután a megjelenteket szertartásosan köszöntötte, csaknem sírástól reszkető hangon jelentette be a1 soron következő napirendi pontot: — Kedves elvtársak, barátaim, szaktársak! Ne vegyétek tőlem zokon e szokatlan megindultságot, de nehéz beszélnem arról, amiről pedig szólnom kell. nehéz megindultság nélkül végigtekinteni feladatunkat — kezdte el-elcsukló hangon. — Legyetek megértéssel, legyetek segítségemre. A bizottság tagjai meg- hökkenten bólogattak, s biztatták a titkárt, hogy fel a fejjel, ne hagyja el magát, egy emberként sorakoznak mögé mindvégig, amíg csak ülésezni kell valamiről, s kérték, ne kímélje őket, jelentse be már végre azt a szerencsétlen, soron következő napirendi pontot. — Barátaim! Elvtársaim! Kis létszámú vállalat a miénk, kicsi hát a gond is, amit felsőbb szerveink ránk fordítanak. Igaz, a sokszorosított levelekből az egy tagra jutó darabszám mesz- szc meghaladja nálunk a megyei átlagot, de az lenne a kisebb baj. mert azok- kal vajmi keveset szokás törődni. A nagyobbik baj abból az egyszerű tényből adódik, hogy kis szakszervezet — kis beutaló-keret. Szóval, a témánál vagyunk, elvtársaim, barátaim. A minap megkaptuk az egesz esztendőre szóló üdülő-ellátás, illetve beutalójegy felét, sőt, annál is többet. Mint mondtam, kis szakszervezet — kevés beutaló. Ezt nem feledhetjük. Mert ha megpróbálnánk felejteni, az illetékesek eszünkbe juttatják. Most is megkaptuk a magunkét: két beutalót a Balaton mellé április első felére, egyet meg október végére... — Ha úgy vesszük, nem is olyan rossz — szólt közbe bátortalanul az adminisztrációs felelős. — Legalábbis, ami a darabszámot illeti — tette hozzá a többiek megróvó pillantása láttán. — Nos, barátaim — folytatta a titkár —, a két áprilisi beutaló tulajdonképpen házaspárnak szól. Tekintettel arra. hogy kis kollektívánkon belül nincs dolgozó házaspár, s ha akár egy férjnek, akár egy feleségnek adjuk oda a jegyet, mindenképpen a mi keretünkből jut üdüléshez egy másik vállalat dolgozója, ami ugyebár népgazdasági szinten kiegyenlítődik, de nekünk nem mindegy. Ezért javaslom, hogy egyetlen legényemberünket, meg egyetlen hajadonunkat házasítsuk össze, s a Balatonhoz utazzanak, nászúira. így az üdülőjegyet is jól használjuk fel. a jövőben esetlegesen jelentkező lakásigény is egyre csökken kettőről, s még nászajándékot is adtunk a kétheti nászutazás- sal. Persze, egyetlen legényemberünk már kissé meg- csöntosodott agglegény, aki nehezen hajtja fejét a házasélet bársonybélésű jármába, de azért vagyunk mi. hogy meggyőzzük. Felelős lesz érte az eszbé üdültetési felelőse. És így ezzel a két üdülőjeggyel rendben volnánk. Most jön a nehezebb feladat: vegyük gyorsan számba azokat a munkatársainkat, akiknél valami tar- tósabb betegség mutatható ki. Nézzük csak: Csicsedli szaktárs ideges, de vannak nála idegesebbek is, különben is, nem jó a baja... Lomb Róza szaktársnő klep- tomániás, az sem jó. Isz Ákos bácsit inkább elvonókúrára kellene küldeni, a másiknak gyomorfekélye van, a harmadiknak lúdtalpa, a negyediknek aranyere. Csupa krípliből áll az egész galeri, azaz cpupa csökkent munkaerejű szaktársból áll a kollektíva, de egyiknek se jó a betegsége... Ne nézzetek rám ilyen csodálkozva, szaktársak! Az októberi balatoni beutalójegy ugyanis a balatonfüredi szív-gyógyüdülőbe szól, oda meg csak szívbeteget lehet küldeni, megfelelő orvosi javaslattal. Mit csináljunk, ha nálunk mindenféle betegség vau. csak éppen szívbaj nincsen. Honnan lehet azt előre tudni, most, ilyenkor, hogy a jövő év októberében ki lesz olyan szívbeteg, hogy a beutalás követelményeinek is megfeleljen az állapota?! Egyébként tájékoztatásul azt is közlöm, hogy a beutaló árát három napon belül át kellett utalnunk ... Hát ez a nagy gondunk, bajunk, ezért vagyok felindult, nincs más hátra, valakit meg kell be- tegítenünk, úgy kell vele viselkednünk, hogy szive októberre elérje az üdüléshez megkívánt rozzantsági, akarom mondani: rokkantsági fokot. Hát nem szomorú ez. szaktársak? Most legyünk okosak, ha tudunk. Döbbent csend fogadta a bejelentést. széktologatás, öngyújtócsattogás, majd később suttogás hallatszott. Végül Okos Bertalan felnyújtotta kezét, ö mindenre talált megoldást, nemhiába kapta a szervezési felelős funkcióját: — Egyetértek a titkár elvtárssal, a feladat valóban nagy. A házasságot egykönnyen összeboronáljuk, különösebb baj nem lesz, legfeljebb elválnak, de az üdülőjegyet jól használjuk fel. Az a szívbajos jegy már nagyobb gond. de van megoldás: jövő évre keretet kapott a vállalat egy ötszázforintos segédirattári kisegítőre, amit nyugdíjassal akar betölteni. Javasoljuk a munkaügyi osztálynak, hogy csak olyan idős nyugdíjas jöhessen számításba, akinek nincs rendben a szíve. Lesz jelentkező bőven. És így lesz kit elküldenünk októberben üdülni. A szakszervezeti bizottság tagjai tapsolva fogadták a bejelentést, illetve javaslatot, egyhangúlag elfogadták, majd miután a titkár felderült ábrázattal bezárta az ülést, egymásnak boldog új esztendőt, sikeres, eredményes munkát kívántak, s azzal a jóleső tudattal tértek haza. hogy az üdülőjegyek elosztását jó hosszú időre alaposan elintézték. Nincs vele a továbbiakban semmi gond. Benedek Miklós — Jó napot. — Megtörölted a lábadat? — Természetesen, és azt fc mondtam: jó napot! — Hogy legyen jó. amikor eszedbe sem jut. hogy nekem egy antlneuralgícát hozzál? — Nem tudtam, hogy szükséged van rá. Miért nem telefonáltál? Viszont megvettem a gombokat, amit eddig hiába kerestél a blúzodra. — Jó. járt egy mozdonyt. Mert sem a mozdonyt, sem a gombokat nem nyelhetem le a gyógyszer helyett. — Ha igyekszel, akkor a gombokat lenyelheted, elég kicsik. — Még szemtelen is ragyt Na jó! Tudd meg. hogy semmi sincs ebédre. Egész nap rosszul voltam. — Kár. Farkaséhes vagyok, de majd eszem kenyeret sóval. Víz van. — Jó napotl — Most kell jönni? — De drágám, még csak 3 órai 16 lesz. — Es 3 órakor hagytad el hivatalt. Hol voltai közben? — A Villamoson. — És ott felejtett az úristen! Hol vsn előírva, hóm egy rr'-| gyedórát log] a villamoson. — Azt kérdezd meg a villamo igazgatóságától. Nekik is van menetrendjük. Nem én vezetem villamost. Nem is értek hozzá. — AU! Arcátlan vagy. Majd meglátjuk, mit fogs« enni. meri ma fel sem keltem az ágyból. Alf a nyavalyás pedikűrös megsérl tette az egyik körmömet. úgyhogy a papucsot sem tudom fel-| húzni. — A konyháig el tudhattál vol-l ha menni. De hagyjuk, nem fon*! tos. .ló a kenyér és a só is. Víz| remélem van. de — bem * — Na. ¥ sót talál — Jó napot. — Ne szakíts felbe. Nem látod| hogy telefonálok. .*> igen érá pánt. a férjem jött meg. Eppt i| most kell betoppannia. Hogy tód?! Készítettem-e neki val mit? de mikor? A fogorvos és s/.abónó egész délelőttömet elfoul lnlta. cs 12 órakor te felhív,. I Nem volt egv szabad percem. F.| milyen fárad* vagyok! Pá. Majq még beszélünk. Pa, pá. — Mit főztél ? — bemmit drágám ne fáradj. Kenyeret. >1 találok magam is. F.s remél lem, a Vízvezeték is mu K ódik. — Nem tudom. Annyi id ón sem volt ma, hogy megmosakodl . jak. Es te folyton kérésekkel zak{ látsz. > ..Személyes szabadság megsértői se” miatt 6 hónapra ítélték. Tud! niiilik bezárta a feleségét a tűri dőszobaba, miután kenyeret éíj| sót nagy mennyiségben tett odq és meggyőződött róla, hogy csapban folyik a víz. — De miért vagy olyan \odaml hisz elítéltek — kérdezte tőle egjf barátja. — Bosszúi álltam.. Es a hörtóivj ben mast is ehetek, mint sozoHJ kenyeret. Igen. rántott levest. — Remek, még rántott sem kaptam, mióta a jegygyúrt ujjamra hu^um. — Azért, meri egyeuen versenyző megelőzött*. * — Mondd kérlek, ha barna és szőke között választhatnál, melyik mellett döntőnél? — A szőke mellett! — Miért? — Mert barnám van otthon. . — Asszonyom, az ön gyermeke nagyon gyengén áll földrajzból, — mondja a tanítónő. — Nem baj — feleli nyugodtan az asszony, — mi úgysem utazunk sehova. » HANGVERSENYEN: — Nem gondolod, hogy az énekesnő túl gyorsan énekelt? — mondja a feleség a férjének, — Annál jobb, — válaszolja a férj — legalább elérjük az utolsó villamost. t A szoknya manapsag annyiba rövid, hogy a jólnevelt lány smég a vállát sem meri rán- iidítani. É k j; El sem tudják képzelni, Ehogy a majom mennyire diih- i< begurult, amikor megtudta, if hogy az ember tőle származik. 'i p !f Manapság a szerelem az jcautón keresztül jön létre. ü jf — Jóska, miért vágattad le -a hajadat? — kérdik szemre- jhányóan a barátok. f — Nem volt más választásom, már torkig voltam azokkal a fiúkkal, akik folyton ánynak néztek. • I VERSENY UTÁN: | — Miért értél másodiknak ía célba? htMz&áU Egy házasság története avagy a bosszú
