Észak-Magyarország, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
«SZAKMAG YAROKSXAG Vasárnap, 196T j.mnár A Másképp nem lehel... fl vá'asztspolsárnak nemcsak a választásra adatott jog, hanem a korteskedésre is. S én most kertelés nélkül megvallom: kihasználva e lehetőséget korteskedni akarok Simaházi Sándor mellett. Bármi szüksége a népszerűsítésre annak, akit a köz tisztelete buzdítás nélkül is övez... Az encsi járásbeliek azt mondják: a mi elnökünk — a mi emberünk. Talán nem ha- ragusznak meg érte, ha azt feleljük: egy kicsit azért a mienk is, az egész megyéé, hadd beszéljünk hát vele és róla ebben az időszakban, amikor választásokra készülődvén azoknak a ‘ közismert és tiszteletben álló embereknek nevét forgatjuk fejünkben, rkiket a választói listán sze- -etnénk látni. Rögtönzött, csak néhány em- ier jelenlétében lezajló, in- cább ünneplés, mint ünnepsél; :özben toppantunk az elnök szobájába. Dr. Koleszár István alezredes, a megyei rend- irfőkapitányság vezetője a relügyminiszter által adomá- íyozott Közbiztonsági Érem irány fokozatát adta át éppen iimaházi Sándornak, a járási anács elnökének. „Viseld készséggel, Simaházi elvtárs. 2s segítsd ezentúl is az ön- :éntes rendőri szervezetek, -alamint a rendőrség munká- át.” Hem osztogatják ingyen ez elismerést. No meg, ha va- aki már a hatodik kitüntess birtokosa, annak hosszú- iosszú éveken át egyformán ól, fáradhatatlanul . kellett íolgoznia. És ha ezen morfon- líroz az ember, oda lyukad :i, hogy egy életutat kell be- átnia, ha meg akarja ismerni kitüntetések hátterét, ponto- abban a tettek folyamatát, nég pontosabban az embert. Vz ember azonban a legfino- nabb műszernél is érzéke- lyebb szerkezet — ha szabad zt a szót használni — s meg- imemi csakis a cselekedetei Ital lehet Cselekedetei vi- zont magyarázhatók — és ér- slmezhetök!, .gondolkodása, letfelfogása, szemlélete által. . ha együtt áll e kettő — a stt és az életszemlélet —, yitott könyvből olvasunk. — Nincs az én életutamban smmi ~ különös. Olyan, mint ok ezer emberé ... Maga elé néz. Szelíd a te- intete, nyugodt a tartása — étségtelenül szimpatikus emer, akit nem könnyen feled 1 az, aki egyszer beszél ve- ;. Maga elé néz, és a szavak okkáján pörgeti múltját. S bben a múltban valóban incs semmi különös. Csak írvény.szerűség. Ami és aki olt a történelmi forduló előtt - természetes. S amivé és aki- é lett e forduló után — az •> természetes. Józan esze és ecsülete után kapta meg az lettől azt, amit a történelmi orduló előtt nem kaphatott olna. Ennyi egy szegényparaszt gyerekének története, aki a maga sorsával bizonyította az ősigazságot: a paraszti ész és kéz nemcsak napszámos munkára képes, hanem ha felnőni és megérni engedik, tehetsége rangosabb feladatokat is meg tud oldani. — Mert csakugyan: a feladatok nagysága adja a rangot, nem a cím! Ez a társadalom a munka társadalma. Ezt én mindig nagyon komolyan gondoltam és vallom. Gazdaságai! kezdte a munkát. Hat évig „megpróbálta” mindegyik beosztást, ami itt adódhatott. Azután igazgató lett és az maradt tizenegy éven át. 1962- ben választották meg járási tanácselnöknek. — Nagyon féltem. Arabus nyelv volt nekem a tanácsi munka' sokrétűség. A mező- gazdasághoz értettem csak tapasztalataim és felsőfokú technikumom alapján. Eleinte nem tudtam aludni. Altatóért mentem az orvoshoz. Azt mondta, az nem segít rajtam ... Magamban igazat adtam neki. És tudtam, csak akkor lesz nyugodalmam, ha alaposan megismerem új munkaterületemet, szervezettséget és rendszert viszek munkámba, nem kapkodok. Bántott, hogy nem tudok úgy dolgozni, ahogy szeretnék. Bántott az is, ahogy ugrattak: te, Sándor, magad vagy a megtestesült nyugalom. Pedig néha a robbanásig ösz- szegyülemlett bennem a feszültség. Nagyon akartam. S mindig jót és jól. Mert dolgozni csak így érdemes, egyedül így van a munkának értelme. Hosszas belső vívódásról beszél, arról az érzésről, amelyet a felelősség ébreszt a becsületben. Meséli, miként igyekezett mindennel és mindenkivel összeismerkedni: törvényekkel, határozatokkal, rendeletekkel, közben munkatársaival, a helységek lakóival, családokkal, s ami a leglényegesebb: örömeik és gondjaik, okozójával. Kissé felderül arca, úgy mondja: — Munkám és feladatom megismeréséért az embereknek lehetek hálás. Ök ébresztettek rá a dolog nyitjára: velük együtt élni, magamra is akasztani mindennapi problémáikat. Ehhez aztán hozzáteszi az ember saját álmait, elképzeléseit, meg a lehetőségeket — s kész a tennivaló. Bosszantott, s ma is bosszant például, ha az üzletekben citrom helyett tizenkilenc forintért csak gu- bicsokat mérnek. Éppúgy tiltakozom ellene, mint akárki. Egyben élek a jogköröm adta lehetőséggel is. Bosszankodom a lezárt sorompó előtt, szidom a saras utcát, töprengek — mintha magam is munkaegységei- kapnék —, ha nem működik jól valamelyik termelőszövetkezet. Tudorn. hol, mi« a baj. És a végrehajtó bizottsággal keressük a megoldásokat. Hanem nekünk túl is kell látnunk e hétköznapi gondokon. S itt kezdődnek az álmodozások,- a tervek, az elképzelések. Hiszen lehet-e például fantázia nélkül elképzelni, hogy ez a kétezer lelkes járási székhely, Encs, ne csak névleg legyen az, hanem j küllemében, életmódjában is! Ezt meg kell álmodni, el kell képzelni — s azután nemcsak kergetni az álmot, hanem átültetni a valóságba, sok-sok munkával, lankadatlan szorgalommal. A cél értelmet ad, küzdenitudást. tartalommal tölti meg az ember életét. Erre a küzdenitudásra, erre a J célszerűségre tanított meg ez I a négy év. hnilU e néhány esztenLd IJJjyy dő alatt fejlődött-e ez az elmaradott vidék, azt a járásbeíiek tudják legjobban. Persze, sok minden hiányzik még. Nagyon sok. A részmunkákból majd kikerekedik az egész. Az encsi embert még ma is így ugraszt- ják más környékiek: Encs — végállomás, kiszállás a világvárosba. De az encsi ember nem bosszankodik. Akkor is kinevették, amikor higanygőz- lámpákról „álmodott”. Viszont azt látták volna, amikor az encsi ember először nevetett a nappali fényt árasztó lámpák alatt!... • — Meg velük együtt én is. Majdnem tapsoltam örömömben, mint egy gyerek... ha már táncolni nem tudok. Talán ez az egyedüli „hibája”. Dolgozni viszont annál inkább! Nagyon sokat! — Talán, ha szabad mondanom, az embereket nem az érdekli, hogy mi a tanácson sokat dolgozunk-e, vagy keveset. Őket az érdekli, van-e a faluban orvos, jó-e a közlekedés, messzire van-e a gyógyszertár, megfelelő-e a közbiztonság, mennyit fizet a szövetkezet, milyen az áruellá- j tás és hogy citrom , helyett miért gubicsot ad a fűszeres tizenkilenc forintért. A mi munkánknak ezekre a kérdésekre kell válaszolnia, akár sokat dolgozunk, akár keveset. Ebben az esetben is igaz, hogy a munka értéke az eredményekben mérendő. Az általános elismerésben. — Mint például ez a hatodik kitüntetés? Szelíden ingatja fejét. — Oh, nem, nem személyekről van szó. Ez itt — mutat a kitüntetésre — mindannyiunké, csak az én nevemre címezték. A munka eredménye és az általános elismerése a munkának az emberek arcáról olvasható le. Miként ott, a higanygőz lámpák alatt... Sok ilyet szeretnék látni. Ez az életem célja. liiinn emberek mellett korllf Üli teskedni — érdek. A mi érdekünk! Csala László I.ukovszliy t.úszló ráír* A diákok tavaszi demonstrációja Előkészületek a Sárospataki Diáknapokra Az immár hagyományos Sárospataki Diáknapokat 2 évenként nagy gonddal és körültekintéssel szervezik meg kulturális intézményeink, de elsősorban a KISZ-bizottságok. Az idén is korán hozzáfogtak a Sárospataki Diáknapok programjának összeállításához. Újdonságnak tekinthető, hogy az idei diáknapok egybefonódnak a forradalmi ifjúsági napok programsorozatával. Mint ismeretes, a magyar ifjúság gazdag elképzelésekkel szeretné megünnepelni a tavaszi forradalmi ünnepeket. így a sárospataki, a keszthelyi, a gyulai, az egri és a soproni diáknapok nem kifejezetten kulturális találkozók lesznek. Az ifjúság egybe- sereglésót politikai demonstráció is gazdagítja. Sort. kerítenek különböző baráti találkozók lebonyolítására és természetesen, a küszöbön levő KISZ-kongresszus jelentőségének ismertetésére. A kommunista diákaktívák országos parlamentjének tapasztalatait Sárospatakon vitatják meg s dolgozzák fel a fiatalok. Sor kerül a klubvezetők és iskolai kultúrfelelősök tanácskozására is. A néhány gondolatkörből kiviláglik, hofor a diáknapok, így tehát a sárospataki is, a kor követelményeinek megfelelően szélesíti horizontját. Jól tudjuk: a szocialista kultúra és művészet, elkötelezettségénél fogva érintkezik mindennapos gondjainkkal, s a napi politika eseményeivel is. Ezért nagyon is célszerű a kulturális demonstráció szélesítése, az ifjúságot érdeklő és tudatát gazdagító mindennapi gondok, örömök okos feltárása. A magyar ifjúság szép hagyományai között őrzi a különböző politikai nagygyűlések emlékét A kor követelményeinek megfelelően, nagy szükség van ezek felelevenítésére. Jól ismerjük a kulturális és poli- tilíai demonstrációk eggyétar- tozásának történetét és máig is kibontatlan nagy lehetőségeit. Nagyon helyes, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség gondolt erre, mert korábban már-már az a veszély fenyegette a kulturális művészeti seregszemléket, hogy kissé öncélú, talajtalan versengésekké alakulnak. Természetesen, a diáiknapok kulturális, művészeti gondolatköre, célkitűzése továbbra is megmarad. Sőt, amint hallottuk, bizonyos művészeti ágakkal bővül. A szokásos pályázatok rendszere szintén bővül, a forradalom és az ifjúság össze tartozó fogalmainak vizsgálata nagy lehetőséggel kecsegtet mindazok számára, akik szeretettel és szívesen gondolják végig diáknemzedékünk közelmúlti mai és jövőbeni helyzetét. Az idei Sárospataki Diák-' napok lebonyolítása feltehetően könnyebb lesz, mint a két évvel ezelőtti. Ugyanis, miután Eger önállóan rendez diáknapokat, Heves és Nógrád megye nem Sárospatakra küldi fiataljait. Ez a területi szűkítés bizonyára jótékony hatással lesz az elmélyültebb politikai munkára, a kulturális, művészeti tevékenység színvonalának emelésére. A benevező csoportok először kötelező iskolai, majd megyei versenyeken bizonyíthatják érdemességüket a pataki versenyre. Korábbi gyakorlattól eltérően, csak aranyérmesek indulhatnak a pataki diáb- napokra. A művelődési intéz, mónyek, a KISZ Borsod megyei Bizottsága mind nagyobb segítséget kíván nyújtani a* ipari tanulóknak, ugyanis ebben az esztendőben az ipari tanulók széles körű részvételére számítanak Sárospatakon. P. L. Csobány Kálmán rajza Bárány Tamás: Megértő lélek F élórája sincs, hogy leültek számolni, de már izzik körülöttük a levegő. Minden elsején így van ez, illetve minden harmadikén; akkor hozza haza az asz- szony is a pénzt. A férfi másodikén kapja, de csak a következő napon ülnek le beosztani. Ilyenkor — mi tagadás — mindig borongás a családi légkör. Mint most is. A pénz különféle borítékokba kerüli, csekklapokat töltöttek ki, félretették a lakbért és a villanyszámla szokott összegét, a telefont, a televíziót, a aiztosítást. A férfi aztán ösz- szeadja a kiadások jókora számosziopát. Lecsapja golyóstollát, amikor végez a műve- ettel, és ránéz az asszonyra. — Nem megy! Értsd meg, ez így nem megy tovább! Mit képzelsz, fiam, lopom én' a pénzt? Az asszony a semmibe mered. — Nem ... — Mikor tanulsz meg végre leosztani?! Az asszony von a vállán. — Aki ennél jobban tud, az csal. .. Százszor is meggondolom, megrágom, amíg valamire elszánom magam ... A férfi felnevet, erőltetettem — Két hónapja az új kosztümöd, a múlt hónapban a cipő, meg a kalap, a kesztyűvel ... Azt hittem, ezzel vége. De nem! Most a shantungru- ha! Potom hatszázért! Nem bírom, értsd meg! ^tzt hittem valamikor, hogy segítség lesz, ha állásba mégy!... Hatodik éve dolgozol, de a lakásba még egy fillért se... Újra kellene már végre húzatni a rekamié- kat és a székeket! Szánalom rájuk nézni! Azt hittem, hozzájárulsz, mert egyedül nem bírom. És akkor: a shantung- ruha! — Elhallgat, nagyot sóhajt, majd gúnyosan megkérdi: — A jövő hónapban mire számíthatok? Az asszony nem érzi ki férje hangjából a gúnyt, készséggel — bár némi bűntudattal — válaszol. — A nyári köpeny ... Ezerszáz. Azt csak beláthatod, hogy nyáron nem járhatok tavaszi kabátban ... Ha este elmegyünk valahová .,. Egyetlen sátáni kacaj a felelet. — Ez az! — suttogja aztán a férfi dühtől fuldokolva. — Megvétetted velem a televíziót! Mit rágtad a fülem, hogy már az egész háznak van, hogy ujjal mutogatnak ránk... Végre megvan, az árát ki se nyögtük még, és akkor: elmegyünk valahová... Elmegyünk valahová! Az asszony megint a semmit nézi. — Az ember nem ülhet örökké itthon — mondja kurtán. — A felvágott mindenesetre olcsóbb, mint egy vacsora a Citadellában! Szabadtéri színpad, utána vacsora, taxin haza... Kétszáz forint! — Halántékára szorítja kezét. — Húsz deka párizsi hét húsz! A z asszony a hitvalló vértanúk arcával sóhajt egy hatalmasat, aztán cigarettáért nyúl, és tüzet lobbant, öngyújtójából. A férfi egyetlen vad fújásfial kioltja a lángot. — No! Mit csinálsz? A férfi arcán piros kis rózsák. — Elfújtam! Erről az átkozott cigarettáról is ideje volna már leszoknod! Ez is havi százötven forint! A gyereknek nincs szandálja, tegnap panaszkodott éppen ... Ezen a pénzen vehetnél neki! Most már az asszonyt is kezdi elhagyni a béketűrés. — Nem elég, hogy az én öltözködésemre nincs gondod, most még a fiad ruházását is a nyakamba varmád? A bejárónőt ne spóroljam meg neked?! A férfi — bár nehezen — de még türtőzteti magát — De! — mondja csendesen. — Megspórolhatnád! Akár úgy, hogy te fizeted, akár úgy, hogy néha személyesen a kacsodba veszed a porszívót és kitakarítasz. Nem fog leesni a gyűrű az ujjadról! — Úgy! — jajdul fel az asz- szony. — Szóval megint cselédet akarsz csinálni belőlem? A férfi az inge kézelőjét nézi. — Havi háromszáz forintot dobok ki Etuska nénire. Közben lefoszlanak rólam az ingeim. Három éve nem tudok • egy szál inget venni magamnak, pedig az Etuska néni háromszázából havonta harmat tudnék! Nézd meg a mandzsettámat! — Oda mutatja karját az asszonynak, s az arcába sziszegi tagolva: — értsd meg, nem bí-rom to-vább! Az asszony arcán vérhullám fut fel, a homlokáig. — Szóval miattam jársz rongyokban? Ezt kellett megérnem! — Felsír. — Köszönöm! De ezt már én sem bírom tovább! — És zokogva kirohan a szobából; csak úgy zeng a becsapott ajtó. A férfi utána néz. — Ö nem bírja... Nem rossz! — Hirtelen újra elönti az indulat. — És én? Én mit szóljak? Betörni mégsem mehetek... Nyári köpeny! Istenemre, nem rossz! Egy Ida nyári köppenytyű, ezeregyA f a< le intáj ú fce le' le: i te űl 111 a; ti; la s tő >k ti 3D' I rá a \
