Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

6 ÍSZAKMAGT AROR3ZÄG \ Vasárnap, 1366. október 16, Műemlékvédelmi napok Borsodban A Múzeumi Hónap kereté­ben holnap, október 17-én, hétfőn műemléki kiállítás nj'ílik Miskolcon a MTESZ Szemere utcai székházában. A kiállítást délelőtt 10 órakor dr. Pásztor Pál, a MTESZ elnöke nyitja meg, majd ezt követően a megyei tanács műemléki állandó bizottsága, a városi tanács művelődésügyi osztálya, az Országos Műem­léki Felügyelőség és a MTESZ közös rendezésében rendkívüli műemléki albizottsági ülést tartanak. Szebeni Győző, a; megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezető­je megnyitója után Báthori ! Gábor főmérnök tart előadást! az idegenforgalom és a mű-; emlékvédelem kapcsolatának j borsodi vonatkozásairól, Ko-< máromy József pedig vetített! képekkel illusztráltan a mis-! Járdaépítés Sajóvámoson Sajóvámoson az elmúlt idő­szakban a gödrös, az esős idő-! ben sáros, járhatatlan utca- í kon jó ütemben építették a J járdát. A községben' még mint­egy öt kilométernyi útsza-í kasz vár járdásításra. Ezt af részt az idén és a jövő évben) teljes egészében szeretnék ( járdalapokkal ellátni. A ter-í vek szerint később a cement-í lapokra két centi védőbitu-5 ment húznak, hogy a járda! minél hosszabb ideig tartson. Tűnődések rövid pórázon E. Kovács Kálmán aforizmáiból Mondd meg, mi az, amit szégyellsz, és én megmon­dom, mi az, amire büszke vagy. ** Ahol mindenki félszemű, ott megbotránkoznak a két- szeműn. ** Mint mindenkinek, a karrieristának is van valami képessége: ha másra nem, az érvényesülésre. *+ Milyen ostoba időpazarlás! — bosszankodom, ha kár- tyázókat látok. És bosszúságom csak akkor nagyobb, ha az ultipartimhoz hiányzik a harmadik. ** Az óra mutatója akkor forog a leglassabban, ha a szerelmed várod, és akkor a leggyorsabban, ha vele vagy. ** — Mit csinál X, a nagy magányos költő’’ — Semmit, de arról igen részletes naplót vezet. Csak az legyen bíró, aki egyetért a törvényekkel! Amelyik szobrot nem kívánod többször látni, azt kar volt egyszer is megnézni. Ha önállóan mersz gondolkodni, a dogmatikusok ül­dözni fognak. , >♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦ H. Barta Lajos: TAKTIKA Csohány Kálmán rajza ♦ Hatan ülünk félkörben. ♦ Előttünk Józsi, a műhelyfö­♦ nök. Szemünk a száján. J Délidőben, jókedvűen, tör­♦ ténetet mond: ♦ * ♦ — Pettyes Ördög — így hív­}ta mindenki. Akkoriban, ♦ 3 949-ben egyedül ő volt a jr- Jvítóműhelyben ipari tanuló. ♦ Az arca szeplős és veres, a ♦viselkedése meg olyan, i.ogy ♦ a kis Vendel sokszor mondo­gatta: „Ennél jobbat akasz­tottak már.” ♦ Az első napon délután el­itünk A művezető Szlicsak, ♦ verte az asztalt, a szerelők imeg ugráltak, mint a szöcske, ♦ keresték mindenütt. ♦ Három órakor Vendel fúj­tatva jött: ♦ — Megvan a kölök! "T’ek- #szik a tetőn. ♦ Szlicsák megugrott. ♦ — Hol fekszik? ♦ — A tetőn. Fürdőnadrágban Tsütteti a hasát. ♦ Elindult a karaván. Elől ♦ Szlicsák, utána a föbbi. 1 Amikor meglátták, pukkad­tak. A fiú a munkaruhából ♦ csinált párnát, az orrán nagy, ibarna napszemüveg és fütyül. ♦ Szlicsák ráordított: } — Maga! Mit csinál?! ♦ A szeplős mozdulatlan ma- tadt és halkan mondta: — ♦Napozok. — Aztán megint ♦ fütyült. *■ Szlicsák veres tett. — Az istenit! Ki engedé­lyezte ezt?! A fiú lassan homlokára tol­ta a szemüvegét, és felült: — Olvastam, hogy a szep- lőket a fonó nap eltünteti. Másnap ezen röhögött az egész gyár, Szlicsák meg id-g rohamot kapott és a fiút Ven­del gondjaira bízta. „Semmi lazaság! Erély!” — ezt paran­csolta a szerelőnek. Vendel izzadásig dolgoztatta a szeplőst. De a kölök túljárt az eszén ... A negyedik napon, amikor már tudta, hogy mennyire smucig a mester, még a csikk­ből is új cigarettát csinál, ez­zel állt elő: A szerelő rábámult: — Vendel úr, kéne magá­nak, arany ? —■ Arany?! — Az. Van itt a föld alatt... Még briliáns is — mondta, és mint akinek már nem is fon­tos az egész, folytatta a mun­kát. Vendel visszarántotta. — Te!. .. Honnan tudod ezt? A fiú hunvorítva felelt: — Hát csak úgy... Tudom. Vendelt elkapta az izgalom. — Beszélj! A szeplősnek hirtelen jött a gondolata: — Tiégen a volt gyárigaz­gatónál inas volt a nagyapám. Mielőtt megtudták, hogy vé­ge... szóval államosítás, az épület jobb sarkétól négy mé­terre elásták az ékszereket. Kazettában. — Ne járasd velem a bo­londját! Ha ott lenne, már magad is kiástad volna! — Ki is akartam előbb. De aztán eszembe jutott, ha én el akarom adni, akkor mind­járt lebukok. Egy felnőtt — az mégis más. Gondoltam, majd maga részeltet engem is, amiért megmondtam. Cigarettára gyújtott. Amikor visszanézett, Ven­del már eltűnt. Ásóért, lapát­ért a raktárba szaladt. A kö­lök meg felment a tetőre, süt- tetni a szeplőket. Kis idő után lelesett. Ven­del nem volt egyedül. Szli­csák állt mellette. Félmezte­lenül lapátolta a földet. Szu­szogott és sokszor megkérdez­te: — Mondd, Vendel, biztos ez? — Esküszöm — mondta Vendel és a szívére tette a kezét. — Fix helyről tudom. Amikor már jó mélyre ás­tak, Vendel felkiáltott: • — Megvan! Mindketten lehasaltak , a földre és cibálni kezdtek va­lamit. Egy lyukas lavór volt a kezükben... Szlicsákot egy hét múlva kórházba vitték. Gyomorfe­kéllyel megoperálták. Sokáig azt beszélték: az idegességtől kapta. Hosszú ideig úgy látszott „az ördögöt megfékezni nem le­het”. Vendel kijelentette: „Ebből a fiúból minden lesz. de szerelő Soha.” Szlicsák azt mondta: „Ha ez így megy to­vább, megmondom a munka­ügyin — válasszanak, vagy ő. van én.” Földesi, a párttitkár jelentkezett: — Adjátok mellém. , A szeplős itt is bemutatko­zott. / Földesi azt mondta neki: — Most önálló munkát, kapsz. Harminc méter vezeté­ket áthúzol a földalatti alag- úton. Mi{-e megvagy, szólj. A raktárban leszek. — Indult, aztán meg visszaszólt: — Négykézláb másszál és vi­gyázz a fejedre! Vaskampók vannak lent. A fiú megvizsgálta az alag­út bejáratát, és mivel nagyon vizesnek és szűknek találta, úgy- döntött, hogy nem má­szik be. Leült és valami új­szerű gépezeten törte a fejét, ami átviszi a vezetéket. Végül az üzemi konvháról elcsente a macskát. Savanyú cukrot adott neki és a drót végét rákötötte a farkára. — Ná, cicuskám — mond­ta —, most szépen elindulsz és az alagút .kijáratánál ta­lálkozunk... Na, sicc! Mivel a macska nem muta­tott hajlandóságot a munkára, bed ' 'a a sötétbe. A vezeték jó ideig mozdu­latlan maradt. Kavicsokat szerzett, és repítette a macs­ka után. A drót besiklott, a végét a fiú már nem tudta elkapni. Az alagút kijáratához sza­ladt. Nem volt ott a macska. Bent maradt a mélyben. Földesi megtudott mindent. Nem ordított, mint a töboierC. Szófia' i! nekiveti fel­túrté az inge ujját és átmá­szott az alagúlon. Amikor el­Gyég?szcriár épül Girincsen Régi vágya teljesül jövőre Girincs lakóinak: a faluban gyógyszertár épül. A girincsiek eddig Sajószö- gedről, vagy Ónodról szerez­ték be a gyógyszereket. Ha viszont a Sajó kiöptött, a ívkor Miskolcra kellett jönniük a szükséges orvosságért, mivel a megáradt folyón a komp már nem közlekedik. A gyógyszerért utazó embert rendszerint a szomszédok, az ismerősök is megkérték: hoz­za el az ő orvosságukat is. Gyakran előfordult aztán, hogy a nyolc-tízféle gyógy­szer elkeveredett, és nem mindig ahhoz a beteghez ke­rült, akinek éppen szánták. Jövőre Girjncsen gyógyszer- tár épül, körülbelül 800 ezer forintos költséggel. Az épüle­tet emeletesre tervezik. Alul az üzlethelyiség, az emeleten pedig a gyógyszerész lakása kap majd helyet. MEGSZÉPÍTŐ Gépkocsival jártunk X városban. Velünk volt egy hazai vendég is, aki soha nem járt ezen a vidéken. Visszafelé jövet, amikor az N. városi új lakótelepek panorámája elénk lárult, vendégünk nem győzött eleget csodálkozni. Tetszett neki a város, de nem volt időnk közelebbről megnézni. így vendégünk csak a messze elkanyarodó országút ivéről láthatta a iovafutó gépkocsi ablakából. Már messze jártunk, amikor szóvá tette, hogy különö­sen tetszik neki a remekül kiképzett szélső házsor, amely szinte féllcörivben határolja a város szélét, mert. mindegyik ház előtt egyforma garázsok sorakoznak. Íme, egy hajdani helytelen kivánalom, illetve az azt követő kényszerű engedékenység, és most a házsortól jó messzire futó betonúi okozta látás-távolság igy lép­tette elő, illetve szépítette meg a típustervek alapján ké­szült és egy új városban anakronizmust jelentő sertés- ólakat korszerű autógarázsokká. (bm) Mama és lánya / Szerencsés véletlen Eredeti iiyomíatváuyokat találtak Sajószenípéíereii a szabadságharc ideiéből ben ismét három városrészre szakadt. A Közlöny 151., szá­mában július 15-én már Sze­geden jelenti be Palóczy Lász­ló „a nemzeti képviselőház elnöke" (ugyancsak Borsod szülötte), hogy a képviselőház ebben a városban ülésezik. Július 29-én nyomtatták ki azt az utolsó lapszámot, amely Lehn er Adolftól a könyvtár­hoz jutott, egy nappal élőbb­ről való, mint amikor Kossuih kormánya már Szegedről is lovábbmenekült. 1848. március 21-én nyom­tatták a budai egyetemi nyom­dában az Ein Wort des Bür­gers an die Juden című, ugyancsak Lehner birtc/kában meglelt füzetet. Baráti kezet nyújt benne a forradalom a zsidóknak, a címlapon két egymásba fonódó kéz jelképezi a szövetséget az egyenlőség jegyében. 1848 pesti képvise­lőinek eredeti névsora is elő­került, valamint egy „Mi l. Ferdinand” kezdetű felhívás, amelyet 1848. október 20-án adott ki az uralkodó Oimütz- ben. A felhíváshoz csatolták a. szeptember 22-i schönbrunni és a szeptember 25-i bécsi ki­rályi leiratot is. Csak néhány érdekes nyom­tatott emléket ismertettünk abból a sokból, amely a sze­rencsés véletlen következtében került be a miskolci Lévay József Tudományos Könyvtár­ba. Máté Iván a debreceni Esti Lapofc-nak 1849-es számaival is találKo- zunk itt, köztük azzal a má­jus 22-ivel, ameljren diadal­masan áll: Buda vára be van véve. Érdekes, hogy találunk egy másik Esti Lapok című újságot, amelyet még a deb­receni megjelenéssel egyidci- ben adtak ki Pesten. Ennek kiadója ugyancsak Jókai, szer­kesztője viszont Ludasi Mór. A lap debreceni számainak egyikéből olvashatjuk azt is, hogy „május 2-án tartott esti ülésén a képviselőház kimond­ta a respublikát.” Űjabb nyomtatványt mutat Hunvadi József. „Határozata a nemzet képviselőinek a folyó évi szeptember 29-én kivívott győzelem iránt” — hirdetik az öles címek. Ebben jelenti be 1848. október 1-én- Páz- mándy Dénes, a képviselőhöz elnöke, a szabadságharc első győzelmét, a pákozdi diadalt. ,,MI, I. Ferdinand** Debreceni, budapesti, majd szegedi felirattal ellátva kö­vetkeznek egymás után az 1849-ben az „álladalmi nyom­dában” kinyomtatott Közlöny számai. A Debrecenből visz- szatérő kormány közlönye 1849. július 22-én már Buda­pest jelzést visel, hiszen Sze­mere Bertalan miniszterelnök, megyénk szülötte, mór ekkor elrendelte Pest, Buda és Óbu­da egyesítését Budapest néven. Ha nem bukik el a szabadság­harc, nem 1873-ban kapja f ne-} vét végleg fővárosunk, Iranern!} már ekkor. A szabadságharc# tragikus kimenetele követkéz-} tében azonban Budapest nem# maradt sokáig Kossuth és} Szemere Budapestje, sőt a# Habsburg önkényuralom óvei-} Mim ii ni mim Cr Lehner Adolf rfrérnök, Pol­lack Mihálynak, a Nemzeti Múzeum építőjének tanítvá­nya, aki később vasúti mér­nökként a Miskolc-gönröri vas- útv.nalat tervezte. Borsodba kerülve Sajószentpéteren te­lepedett le. Az egykori kúriá­ján található régi értékes könyvekről tudomást szerzett Kordos László, a miskolci Vá­rosi Könyvtár igazgatója. Fel­hívta erre Hunyadi Józsefnek, a miskolci Lévay József Tudo­mányos Könyvtár vezetőjének a figyelmét. Hunyadi József munkatársnőjével. Nagy Emí­liával kiment Sajószentpéter- re, s ha már megtekintette a régi könyveket, körülnézett a padláson is. Nem járt hiába. „Határozata a nemzet képviselőinek“ A padláson ugyanis nagy „halom régi újságot, nyomtat­ványt talált., a k^t, kptiyvtárps, köztük számos, ‘ a szabadság- harc idejében készültet is. Mint családi érdekesség és valóban egyetlen példány, lát­ható egy kis űrlap, rajta fent: Nyugtatvány. Az űrlap alján ez áll: Kelt Pesten június 23. 1849. Az űrlapon Koszmovszky Antal örmes-ter tanúsítja, hogy „Lehner úr az 5. Zászlóalj 5 Századbeli kiadásainak fede­zésére” ezen a napon 20 kraj­cárt „a Század pénztárába” befizetett. Érdekes csalácfi emlék, amelyből a történelem szól ma már . mindannyiunkhoz, hiszen akkor állították ki, amikor a magyar honvédek visszafoglalták Henzi tábor­noktól Buda várát. Ezt az ese­ményt egyébként más is ta­núsítja. Jókai Mór újságjának, elolt 11 órai kezdettel Sátor­aljaújhelyen lesz ülés, ame­lyen a helyi műemléki albi­zottság munkáját, a sátoralja­újhelyi volt Pálos-kolostor kollégiumi hasznosítását, a sárospataki műemlékvédelmi helyzetet és az alapítandó sá­toraljaújhelyi múzeum kérdé-' sét vitatják meg. kolci városkutatás eredménye­it ismerteti. A továbbiakban az Országos Műemléki Fel­ügyelőség részéről Détshy Mi­hály, a műemlékvédelem táv­lati tervet, Cseh István pedig a Borsod megyei skanzen-lé­tesítés helyzetét mutatja be. A műemlékvédelmi napok keretében október 21-én dél-

Next

/
Thumbnails
Contents