Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

4

£5ZAKMAGYARORSZAa

Vasárnap, Jííű6. október iS,

Az élet valójában akkor indult meg, amikor az utolsó fasiszták is elmenekültek és í elsütött a szabadság napja. Magyarországon hosszú volt ez a folyamat, hiszen voltak idők, amikor egyszerre háromféle Magyarország is létezett. Egyes részek már 1944 szeptemberében felszabadultak, megindult a demokratikus fejlődés, megkezdték működésüket a nemzeti bizottságok, a demokratikus pártok, más országrészek viszont fél év múlva Váltak csak szabaddá. Volt hát már földet osztó, új életet alapozó Magyar- ország, és volt ugyanakkor olyan rész, ahol még dühöngött a fasiszta terror, £s volt egy harmadik fajta is. ahol a front hullámzott. A felszabadulás nem egyszerre jött el egész Magyarországon, az élet nem azonos időpontban indult meg.

A felszabadulást követő időszakot sokféleképpen és sokszor feldolgozták már művészeti és tudományos megközelítéssel egyaránt. Regényekben, elbeszélésekben, filmekben és drámákban elevenedett meg ez időszak sók- sok mozzanata, és megkezdődött ennek tudományos feltárása is. Sajnálatos módon az ilyen jellegű munkák mind ez ideig lokálisak voltak, egy- egy mozzanatra, vagy egy-egy földrajzi helyre, kisebb-na- gyobb tájegységre korlátozódtak, de az egész országnak ebbe az időszakba cső történetét tudományos, átfogó igénnyel még nem dolgozták fel. E feldolgozás most van folyamatban az Országos Levéltár irányításával.

Szükséges a je'enkori történet megírása

A kezdet nehézségein már túljutott a félszabadulást követő évek történetének levéltári feltárása, feldolgozása, és születtek már olyan forráskiadványok, monográfiák e korszakról, amelyek, ha ilt-ott szerényebb igényűek, vagy nézeteikben vitathatók is, a jelenkori történetírás lehetőségét és szükségességét bizonyítják. Napjainkban, a történészek megállapítása szerint, tisztábban, látunk sok mindent, megvan a lehetőség a főbb kérdések megragadására. Korunk légköre szükségessé is teszi a jelenkori történet megírását. Az e munkákban eddig elért eredményeinket mindenekelőtt a tennivalók sokasodása css a feldolgozás módszerét is érintő élénk vitaszellem jelzi.

Újkori történetírásunkban a legtöbbet vitatott téma 1944— 45, a felszabadulás körülményeinek, a felszabadulás utáni első hónapokban ható politikai, társadalmi, gazdasági erők mozgástörvényeinek tisztázása. Ebben az időszakban valójában egy formailag új típusú forradalom zajlott le. és ennek elemzése mind ideológiai, mind teipalikai szempontból alapvető fontosságú. Napjainkban ugyanis, amikor a marxizmus—leninizmus tanításainak mind szélesebb körű érvényesítéséért küzdünk, feltétlenül látnunk kell, milyen talajról és milyen feltételekkel indult el nálunk a szocializmus építése. A feltárási munkák az Országos Levéltár irányításával mélyre hatolnak. Egészen a hajdani községi nemzeti bizottságok iratcso- móinak elemző vizsgálatáig, hogy alaposan megismerjék a helyi erők mozgását, a helyi eseményeket attól az időszaktól, amikor a község felszabadult, egészen addig, amíg a nemzeti bizottságok kezéből vissza nem került a hatáskör a még regi rendszeren alapuló, föltámasztott közigazgatási rend kezébe. Ez tökéletes fordulatot jelentő időpont újkori történelmünkben, azonban ennek elemző kutatása már egy másik téma.

Kétezer í»utat<5-c?du'a

A magyar történészek és levéltárosok e kérdés fontosságát felismerve, egyéni kutatásaikkal már igen sok érdekes adatot feltártak. Ez összetett

A téma: az élet megindulása

t Boih Anikó: t

és ellentmondásoktól sem mentes korszak történelanya- gának sokrétűségénél fogva azonban a hivatásos kutatók, levéltárosok ereje kevésnek bizonyult e téma árnyalt feldolgozásához. Lemondani

azonban nem lehet ezeknek a mind ideológiailag, mind politikailag országosan és nemzetközi vonatkozásban is rendkívül fontos témáknak a feldolgozásáról. A Levéltárak Országos Központja e kutatómunka széles körű társadalmasításával küzdi le az iratanyag óriási tömegéből adódó nehézségeket. Forrásfeltárást, forráskd ván y okai, he! ytőr- téneli monográfiákat bocsát a helyi kutatók rendelkezésére.

Borsod megyében is lelkes kutatók dolgoznak a különböző irattárakban fekvő történeti anyagok feltárásán. Román Jánoson, a megyei levéltár vezetőjén kívüi Kilián István és Misz János, valamint az egykori MOKAN- tag, Nemes Éva végzi e fontos munkát. Körülbelül egy éve tart Borsodban a feltárás, nem kis nehézségek között. Csak példaként említjük azt a nehézséget, hogy például Miskolcon 16 különböző, alkalmatlan helyen tárolják a levéltári anyagot. Eddig mintegy 2 ezer kutató-cédulát töltöttek ki e munka borsodi segítői. és nagyon sok érdekes adat került máris felszínre. Érdekes megemlíteni például az egri nemzeti bizottságnak cgy 1944. december 18-i feljegyzését, amely szerint az akkor már „nagy gyakorlattal” rendelkező miskolci nemzeti bizottság (majdnem két hetes volt) segítette az egri szerveződést. Ez jelentős momentum a két város történetében. Vagy megemlíthetünk olyan aprónak tűnő kutatási adatot, amely Miskolcon és egyes borsodi községekben rögzíti az üzletek megnyitását. Annak megállapítása szempontjából, mikor indult meg a felszabadított területeken az élet normális vérkeringése, mikor és , hogyan juthatott a lakosság • alapvető élelmicíkkökhez ke-, reskedelmi úton, ez az adat < ugyancsak igen fontos. ’

Történelem <

ezer és tízezer adatból J

Ezer és ezer apró adatot J kell felkutatni, feljegyezni,} feldolgozni, amíg kialakulj ogy-cgy község, majd egy na-^ gyobb tájegység, később a megye hiteles története. Az említett kutatók és az országban szerte sokan, hasonló ügyszeretettől fűlött emberek, szívesen vállalkoznak e kutatómunkára, a helyi döku- mentumköletek összeállítására, monográfiák írására. A későbbiekben az összes állami levéltárban végzett feltáró munka alapján állítják majd össze a nagyszabásúi müvet. az 1944 szeptembere és 1945 júniusa közé eső idő történetét magában foglaló forrás- kiadványt. E nagyszabású történelmi munka szerkesztő bizottságában levéltárosokat és történészeket találunk. A bizottság nemcsak az adatok, monográfiák egységes kiadványba történő szerkesztésével foglalkozik, hanem a kutatómunka menetét is irányítja elvi útmutatásokkal, kiadványokkal és helyszíni segítségnyújtással egyaránt.

Tlyen nagylélegzetű vállalkozása még nem volt a magvar levéltár-hálózatnak. A széles körű társadalmi aktivitással segített kutatómunka azonban bizonyára igen eredményes lesz. ezer és tízezer adatot hoz felszínre minden megyében, amelyeknek ösz- sze&ségéből mozaikszerűen alakul ki majd a kép, milyenek is voltak azok a napok, hónapok, amikor a frissen visszanyert szabadság boldog mámorában elkezdtük az új élet alapjainak lerakását, amikor az élet megindult

Ez lesz valószínűleg a nagy, az egész ország levéltárosainak és más kutatóinak közreműködésével készülő nagyszabású mű címe is: Az élet megindulása.

Benedek Miklós

Színek

Színek kórusa zeng a határban, hangvillái pendít a júliusi nap,

Lágy szopránt kezd az arany szőke árpa, s tercel a narancsszin őszibúza ad.

Második szólam: méregzölden indul, a feltörő őserdő harci dala, hideg májust, vízborítást bosszul s fújja vad daccal a kukorica.

t

t

*

*

♦

*

De állj! — hosszú fekete szünetjel friss szántás hangfogó bársonya, a kottái szürke felhő rejti cl, s monoton dobol a zápor ritmusa.

iß M iß Ü G £ ö Wá S

Operettbemutató a Miskolci Nemzeti Színházban

M

A

int a vásott diák, aki intőre áll, a Miskolci Nemzeti Színház is gyors sietséggel igyekszik kárpótolni a közönséget a színházi évadzárás és a nyitás közötti, kissé terjedelmesebbre sikerült vákuumért: íme, két bemutató alig egy hét alatt!

Az évad második bemutatóját ezúttal Kálmán Imre neve fémjelezte. A magyar operett- fejedelem ördöglovas című műve a legifjabb generációt leszámítva, szinte teljesen ismert a színházlátogatók többsége előtt: Sándor Móric bravúros lovaismulalványai, rettenthetetlen bátorsága száz év elmúltával is szóbeszéd tárgya volt, különösen lovasbemutatókon, lovas iskolákban. Ebből is kitűnik: Kálmán Imre kellemes és dallamgazdag muzsikája valóságos históriára épült rá. Az ördöglovas azok közé az operettek közé tartozik, amelyeknek cselekménye történ ebni leg ismert, élő alakot jelenít meg. A librettónak ebből különösebb haszna nem származott, mert Rudolph Schanzer és Ernst Welisch nem tudott elszakadni az operett-kon vénei óktól, így a valóságos elemeket is a romantika irányába hajlít- gatták, mert az életrajzi igazság kedvéért (Sándor Móric tulajdonképpen császárhű

volt), nem akartak szentség- törést véghezvinni az operett

kedvesen rózsaszínű testén. Feltételezhető, hogy az átdolgozó Szenes Iván legfeljebb a szövegkönyv „Metternichkontra magyarság” vonalán igazított, fésült valamicskét; hogy az egyik „kellék”, a tár- sadalomrajz is a „helyén” legyen.

z ördöglovas egykoron nemzeti érzületre apelláló motivációja elérett, kiöregedett. A színház műsorfüzete szerint a harmincas években volt némi jelentősége az ördöglovas programszerűségének. Napjainkban viszont a közönség unja a motívumot; ezt éreztük a Miskolci Nemzeti Színház premier előadásán is.

Sallás Gábor rendező a hagyományos operett-világ minden lényeges kellékét felvonultatta az Ördöglovasban, s hogy „vérátörniessze” a szövegkönyvet, poénokat, fordulatokat, sőt, helyenként kész szituációkat montírozott át más operettekből. A zenei anyag megválogatására is jellemző ez a „snitl”-technika. Azt ugyan már megszoktuk, hogy egy-egy zeneszerző dalait, betétjeit műveken belül, variálják, cserélgetik, egyik operettből kiveszik, a m síkba áthelyezik. Ez már rendjén lévő gyakorlat. Az már kevésbé, hogy a rendezők nem fordítanak túl nagy gondot a hangulati illeszkedésre. Most is érzékelhettük: az ÖrdöginCiné-Mubok, szakemberekkel

Filmvitákon, ankétokon gyakran elemzés tárgya a közönség és a mű viszonya. Manapság már néhány külföldi fesztiválváros is engedett korábbi merev álláspontjából, és az esztétikai témák közé besorakoztatta a közönség véleményét is. Hazai filmszemléinken meg szinte „kötelező tantárgy” a „fogyasztók” véleményének és kívánságának meghallgatása.

Lassan a közönségvizsgálat vissza-visszatérő gyakorlattá válik, s félő, hogy az elemzés végeredménye megtévesztő hatással lesz filmalkotóinkra.

Hazai filmvitáinkra a nagyközönség soraiból többnyire azok kapnak meghívást, akik gyakori mozilátogatók, vagy klubtagok. Az összetételt tekintve ezek a vitatkozók rendszerint azonos személyek. Hazánk lakosságának mintegy öO százaléka állandó mozilátogató. A többi hetven százalék mozdulásáról keveset szólunk. így aztán gyakran tulajdonítunk a nagyközönségnek olyan magas fokú filmismeretet, amely a valóságban nincs meg.

Az általános- és középiskolákban az irodalom műfaji és esztétikai sajátosságait többé-kevésbé körüljárják a fiatalok. A film felderítése már jóval nehezebb „tudomány”, mert egy kicsit mindenki önmagára van utalva. Francia- országban és a Szovjetunióban olyan filmklubok alakultak, amelyek alkalmassá teszik a közönséget a nagy igényű esztétikai élmények befogadására is. A nagyközönség ilyenfajta „bekerítése” feltétele annak, hogy az úgynevezett csúcsfilmek, vagy egyszerűbben szólva művészfilmek megértésre találjanak. Mindaddig, amíg az igényes alkotók törekvései nem találkoznak a közönség igényeivel, az Igazán nagy alkotások érdemtelenül maradnak filmraktárak mélyén. Ugyanakkor az úgynevezett „második vonal” filmlermékei, a művészileg kevésbé igényes filmek nagy utat járnak be a közönség soraiban. Egyesek szerint a kommersz-filmek a filmértés Iskoláinak, vagy előiskoláinak is tekinthetők, de vannak, akik nagyon helyesen azt vallják, ezek a filmek kiszolgálnak cgy olyanfajta ízlést, amely nem képes előbbre mozdulni.

Mostanában gyakoriak nálunk a filmviták. Ennek tulajdonképpen örülnünk kellene, de mivel jól tudjuk, hogy néhol nagyon is formálisak ezek a beszélgetések, Inkább a tennivalókról beszélünk.

Igazán izgalmas és érdekes filmviták csak akkor zajlanak le, ha jelen van az alkotó, vagy néhány szereplő. A filmklubok munkája akkor érdekes és színvonalas, ha szakember vezeti őket. Sajnos, nálunk, igen erős a szakember- hiány, mindamellett, hogy a Megyei Művelődési Ház és a különböző művelődési szervek megkíséreltek már klubvezetőket „kiképezni”. Sajnos, a néhánynapos tanfolyamok, az esetenkénti előadások nem túl hatásosak. Véleményünk szerint mindenekelőtt fel kellene mérni a filmművészettel aktív kapcsolatban álló pedagógusok, vagy népművelők táborát. Lehetséges, hogy megyei népművelésünk irányítói sem tudják: Borsod megyében van néhány olyan pedagógus cs népművelő, aki az egyetemen filmszemináriumi munkában

vett részt. Egy szerencsi pedagógus például inár több filmesztétikái és történeti tanulmányt írt, ennek ellenére tudomásunk szerint mind ez idáig még nem bízták meg filmklub vezetésével. Sátoraljaújhelyen és Miskolcon is vannak ilyen érdeklődő természetű pedagógusok és könyvtárosok is.

A filmklubok mindaddig formálisan munkálkodnak, amíg szakemberek nem állnak a csoportosulás élére.

Gyakori hivatkozás tárgya, hogy a nézőknek nem minden film tetszik. Az érdeklődők rétegállapotát tekintve ez teljes mértélcben megérthető. Éppen ezért jogos a filmalkotók véleménye is, mely szerint nekik sem tetszik minden néző. Ez utóbbiban olyan álláspont fogalmazódik meg, amelyet ritkán veszünk bonckés alá. A közönség mindig szabad kritika tárgyává teszi a filmművészet alkotásait. Ez tulajdonképpen helyes. De mindezzel párhuzamosan némi önvizsgálatra is szükség lenne: a néző tett-e valamit azért, hogy közelebb jusson egy bonyolultabb filmesztétikai probléma megértéséhez. Persze, a nézőközönség megkérdőjelezése a kérdések özönét vetheti fel. Mert ha történetesen valakiben feltámad az igény a film művészi problémáinak felderítésére. lehetséges, hogy nem talál fórumot, nem talál segítőtársakat. ahol és akiknek segítségével behatolhatna a filmművészet mélyebben fekvő területeire. Ismét ahhoz a gondolathoz kanyarodtunk vissza, hogy minél több filmklubot kell létrehoznunk, s e klubok élére megbízható ítélőképességű vezetőket kell állítani.

A közönség esztétikai „megdolgozása” szellemi értékeink mind tökéletesebb realizálásához vezethet, A kitűnő Nehéz emberek című filmet alig fólmHlióan látták. Jancsó Miklós Oldás és kötés, valamint a világhírnévre szert tett Szegénylegénvek című alkotást 700 ezren tekintették meg. Ugyanennyi nézőié volt a nagvdíkas Húsz óra rfmű filmünknek. Ugyanakkor egv-epv könnvebb hangvételű Jókni-regénv adantáeióiát másFél-kéfmtHió néző tekinti és tekintett" meg. A kommersz-vísiétékok és a szellemileg igénytelenebb filmek napvobh érdeklődést élvének, mint az úgynevezett ..kellemetlenkedő", kérdéseket feltevő, lelki ismeretet meg- mozgató filmek. Az Idézett látogatottsági statisztikában ki- felezésre jut annak kritikája is, hogy a nézőközönség jelen pillanatban hol tart

A Ciné-klúboknak és vezetőiknek mind töHbet ke'tene foglalkozniuk a rn-.ru"'" fi’mnr'yécznt jelenlegi helyzetével. A magyar filmgyártás igényesség tekintetében tart már ott. hogy a „fogyasztók” intenzivebben törődjenek alkotásaivá'. Mintán nemzeti értékről van szó. e munkát a büszkeség érzésével kellene elvéoeznünk. A franciák kh’blaikban szinte röntgenmódszerekkel vizsgálták nemzeti fitmai'rotá»aik-;t Nálunk még mindig tv-bs'—’’Vis tárévá né^ánv o’asz. francia. an”ol és amerikai film. Tévedés ne essék, a világ fi’mművészeté- nek remekei is elemezés tárgyai lehetnek. De a film anyanyelvét elsősorban mégiscsak nemzeti filmművészetünk alkotásaiból kell megtanulnunk.

— párkány —

vas romantikus cselekményéhez simuló gazdag, magyaros daliamvilágú romantikus muzsika nem mindenütt fogadja be Kálmán Imre más miliőben fogant dalait. Hogy pontosabbak legyünk: a párizsi bohémtanya szerelmeseinek más muzsika dukál, mint a Szamos menti Marica grófnőnél;, s megint más az ördöngős ördöglovas Sándor Móricnak. Úgy éreztük, a mixtúra stílustöréshez vezetett a mindvégig romantikus hangolású operettben. Egyebekben Sallós Gábor sok ötlettel, kacagtató helyzettel igyekezett az operett zenei (mert ilyenek is akadnak, és szövegbeli hiátu- sait pótolni. Az énekes főszereplők erősen kifogásolható színészi fogyatékosságait azonban ő sem tudta csökkenteni.

Jóleső érzéssel kell beszélnünk a felfrissült tánckar és énekkar sikeres bemutatkozásáról, Somoss Zsuzsa ötletgazdag koreográfiájáról. A zenekar IJerédy Éva vezényletével igényesen, ambiciózusan szolgálta a produkciót. A legnagyobb elismerés két kiváló színészünket illeti. Makkay Sándort és Olgyay Magdát, akik az operett keretein belül is színvonalas színészi teljesítményt nyújtottak; egészséges, mindvégig helyénvaló, rugalmas fantáziával komé- diáztak, így nagy részük van benne, hogy élettel töltötték meg a helyenként papírmassé operettvilágot.

Géczy József, színházunk új bonvivánjn érzésünk szerint nem nőtt fel a szerephez. Színészi ismerete még hiányos, mozgáskultúrája szintén kifogásolható. Hangterjedelme és hangereje kellemes, de nem eléggé idomul a szituációkhoz, finomítatlan. Gondozásában Sándor Móric makrancos, ügyetlen fiúcskává alakult, A korrepetitoroknak, rendezőknek csiszolniuk kell Géczy készségén, hogy hamisítatlan operett-hőssé érlelődjék.

orváth Eszter tavaly óta színészi leg sokat fejlődött. Hangja is tisztább, árnyaltabb lett. Sokat motivál és partnereire is ügyel. Mozgáskultúrája azonban még finomítható. Vargha Gyula é.s Komáromy Éva sok éves „páros évődése” ebben az operettben is derűt hozott a színpadra, annak ellenére is, hogy ezúttal a szokottnál gyengébben megírt figurát bíztak kezeikre. Felfigyeltünk nz önálló szerepekben ritkán mozgó Balogh Erzsébet kellemes alakítására, tetszett Gyarmat hy Ferenc és Bősze Péter rövid, ugyanakkor nagyon eredeti villanása. A humor értésében cs párlfogolásúban jó erényeket mulatott fel Fekete Alajos. Bánó Pál ezúttal nem érte el önmaga mércéjét, de ebben nyilván ludas a gondjaira bízott, gyengén megírt szerep is. Szili János ezúttal is | „délcegen” megbízható volt. j Ptílffy György érzésünk sze- ‘ rint fáradtan, kissé idegenül mozgott Metternich szerepében. Szegedi Csiszár Nándor, Szabados Ambrus cs Sárközi Sándor ogy-cgy epizód erejéig vonták magukra a figyelmet.

Ütő Endre díszletei a stílus jegyében fogták egységbe a játékot, Gergely István jelmezei a lovarda-béli táncos,lányokétól eltekintve hatásosak, szépek voltak.

Párkány László

H

Hangja elhalna patakcsobogásban, de kapja a szellő s fut vele már, száztagú tarló sípja kacagja, s csicsergi egy-két jókedvű madár.