Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

4 «SZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1966. október 3, A vegyipar kommunista szakembereit képezik Hazai filmm űvészetünk pécsi erőpróbája a szavazócédulákat leadták, hanem abban is, hogy részt veitek a filmszemle minden.- napi munkájában. A művész- klubban délelőttönként a pé­csiek özöne jelent meg, s kö­tetlen beszélgetésen szóltak a bemutatott filmek erényeiről, hibáiról. A filmek alkotói többször hangot adtak o ta- 1 á I kozáisok h aszon.sságán ak. Ugyanis a pécsi szemlén nem­csak konvencionálisán állt a közönség az érdeklődés közép­pontjában, mint a filmalkotás egyik komponense, hanem fontos vitapartnerként is. Ugyanis, a művészi igénnyel porondra lépő alkotók régen rájöttek, hogy üres székeknek nem érdemes elmondani sem­mit sem; a közönség érdeklő­dése nélkül az igényes egyéni mondanivaló, a művészi vá­lasztékosság alig-nlig ér vala­mit. Pécsett ismét igazolódott az a tétel, amit Truffot híres francia filmrendező vall: „Al­kotás közben szinte minden pillanatban a közönségre kell gondolni!" Balázs Béla nép­művészetnek nevezte a filmet. Ma már világosan látjuk és értékeljük Balázs Béla fogal­mazását, népművészeten a film tömegkommunikációs vol­tát értette. S ebben a minő­ségében a népnek „beleszólni” joga van a filmművészetbe, elsősorban azáltal, hogy annak szellemére hat jelenlétével, érdeklődésével, vagy távolma­radásával. 0» A pécsi közönség lelkes í'észvétele megelégedéssel töl­tötte el az alkotókat. Ugyan­akkor felmerült bennük az az aggály is, hogy az érdeklődés nem mindenütt cgyfonna, s nem mindenütt olyan mély, mint egy-egy szemlén. A Film­tudományi Intézet nemrégiben elgondolkoztató adatokkal lep­te meg a filmszakmát. Ugyan­is, módszeres felmérések nyo­mán kimutatta, hogy Magyar­Tgy eddig unmet9eilen sárospataki tárgyú Kossuth-dók u m ess isi ssi NYITRAY PÉTER: ŐSSZEL Rikoltozik a csend ez az acélkék madár s az ősz kovácsoltvas ágaira ül csőrét hamuszín álmokba rejtve Az idő rámnehezül s mintha bűnös lennék úgy veri másodperceit belém. Mosolyod zászló volt, ezer felhő riad, hőköl és ágaskod'' a kezem nézd, a kezem, üres és görcsös, tíz ujjam tíz gyertya lángját foltozom hogy melegedjünk. SZÉKELY DEZSŐ: Tizenkét sor Szemedről gondolkodom folyvásí ábrándok őrzik ezt a forrást, s mikor mellettem mélyen aisz"’ beszélgetnek a csillagokról. Égi és földi ünnepélyek emlékeiből él a lélek, 5k tudják jól, és félnek tőlem, mint árvák téli temetőben; óvják szemed, a« iker-forrást, amelyről azt gondolom folyvást s úgy mondom ki, hogy én se halljam: Szép, mint az ég, és lakhatatlan. kásságot fejtett ki, elsősorban Zemplén és Abaúj megyében. A szabadságharc ideje alatt pedig önkéntes zászlóaljat szervezett. Az ozorai győzelem trófeáit ő vitte Pestre. A di­csőséges tavaszi hadjárat után a magyar történelemben egye­dülálló megbízást kap: a fővá­ros korlátlan katonai és poli­tikai hatalommal felruházott térparancsnoka. Az utolsó ma­gyar harcoló egységek pa­rancsnokaként érte meg a vi­lágosi fegyverletételt. Az ok­tóberi diploma után ismét po­litikai tevékenységet fejt ki. A kiegyezés ellen tüntetett, ez­ért a szerveződő dualizmus mindent megtesz erkölcsi és anyagi lehetellenílcsére. Buday György azt is el­mondotta, hogy Patay István neve és tevékenysége ismeret­len volt, éppen a dualizmus idején ellene kifejlett táma­dások és erkölcsi lehetetlení- tósét célzó intézkedések kö­vetkeztében. Ezért nem idézik Patay István emlékét a lexiko­nok és forrásmunkák. Az előadó végül arról be­szélt, hogy Patay István és Sárospatak kapcsolata nem szakadt meg azzal, hogy Pa­tay megszűnt sárospataki di­áknak lenni. Ez a kapcsolat Patay szellemében is tovább élt, Sárospatak is számos bi­zonyítékát adta annak, hogy magáénak érzi és vallja, fiá­nak tekinti a nagy szabdság- hőst. Micrí gond a !iözépfo!iú technikumot végzett tiutalok elhelyezkedése? Hossászóhís A mesSgasdaság mostoha gyermekei című cikkhez Hiba van még szerintem á fiatalok modorával, öllöaködé- sével is. Helyes lenne, ha az iskolákban erre is felfigyel­nének, s az oktatás során ki­térnének a faluhoz illő, he­lyes magatartásra. Kitért a cikk arra is, meny­nyi segítséget várhatunk az államtól. Már az iskola -vegye fel a kapcsolatot — a negye­dik osztály létszámának meg­felelően — a megyei tanács mezőgazdasági osztályával és az Állami Gazdaságok Igazga­tóságával, hogy a kikerülő technikumi diákokat, fiatalo­kat helyezzék ói. gyakornoki beosztásba 6 hónapos, vagy legalább 1 évi szerződéssel. Á megyei tanács mezőgazdasági osztálya ugyanis felügyeletet gyakorol a termelőszövetkeze­tek fölött, és javaslatára a tsz bizonyára nem utasítja vissza a kihelyezett közénkú- dert. Így a kezdet biztosított lenne. «. a megyének három l'1, "1/ technikum? — kér­dezi a cikk. Szerintem a me­zőgazdasági középkáder-képzés feltétlenül szükséges. A nagy­üzem igényli. A képzett szak­ember alkalmazása elengedhe­tetlenül fontos a szocialista mezőgazd asági nagyüzemben. A későbbiek során kisebb ter­melőszövetkezetek összevoná­sával szakosított, függetlení­tett brigádvezetőkre lesz szük­ség. Helyes lenne a techniku­mok tantervébe még több szakmai gyakorlatot beiktatni, ahol megmutatkozik a tanuló munkaszeretete. Úgy gondo­lom, feltétlenül szükségünk van még több fialni szakem­berre. A végzett fiatalok elhe­lyezkedésének megvan a mód­ja, hiszen ezt kívánja az új agrotechnikai módszerek mind szélesebb körű bevezetése Itf. Angyal Ernő. a bekecs! Rákóczi. Ts* főagronómusa A íeclinitiiimot veff“a^ ok elhelyezkedésének nehéz­ségeit szerintem két oldalról tözelíthetjük meg. Elsősorban a tennelőszövet- <ezetek elnökei zárkóznak el a echnikumol végzett fiatalok alkalmazásától. Az elnökök sok esetben nem szakképzet­ek, a kisgazdaságból szerzett gyakorlatból élnek, és nem szívesen veszik az új módisze- ■ek bevezetését, nem hal.lgat- iáík meg a fiatal szakemberek unácsát. A gyakornokok al­kalmazása minden tennelőszö- retkezetben kifizetődő, ha bi­zalommal fogadják őket. Helyes lenne, ha a termelő- izövetkezetek elnökei fejlesz- :cnék szakmai tudásukat, ha kötelezővé tennék részükre a mezőgazdasági technikum el­végzését esti tagozaton s a jö­vőben csak szakképzett elnö­köt alkalmaznának. A technikumi iskoláztatás­ban is van lii ba olyan vonat­kozásban, hogy nem mérlege­ik a szakma szeret®tét, a rá­termettséget, csak a tanulmá­nyi eredményt veszik figye- embc, pedig sokan csak azért mennek mezőgazdasági techni­kumba, hogy leérettségizzenek, le nem választják e pályát élethivatásul. Az bizonyos, hogy az, iskolá­ban megszokott, kényelmes életkörülményeket o termelő­szövetkezet nem tudja bizto­sítani. Gondolok itt a szállás­ra, az étkezésre, a szórakozási ehetőségekre, mivel kisebb községbe, vagy tanyára is ke­rülhetnek. Az idénymunkák, az aratás, a vetés időszaká­ban a teljes nap munkával te­lik el. Ezeket az átmeneti ne­hézségeket, a fizikai fáradtsá­got, az istállók ammónia illa- iát csak a? az ember bírja, akt szereti és élethivatásának te­kinti ezt a pályát. ország lakosságának mindössze cgyharmada rendszeres mozi- látogató. Többször emlegetjük büszkén, hogy Magyarorszá­gon milyen jó a látogatási sta­tisztika. Az eredményt átszá­mítjuk égy főre jutó átlagra, s máris előkelő helyet fogla­lunk el az európai ranglistán. Pedig az igazság az. hogy csak a. szóbanforgó egyliarmad lá­togatja állandóan és szinte lankadatlanul filmszínházain­kat. Evek a „megszállottak” produkálják a kitűnő statiszti­kai eredményt. Persze, ilyen­kor felvetődik a kérdés: mi van a teljesen passzív, csak­nem 70 százalékkal? A megnyugtató felelet fon­tos témája volt a szakmai vi­tának is. A Pécsett vitaasztal­hoz ülő filmrendezők a közön­ség érdeklődéséből, aktivitásá­ból azt szűrték le, hogy to­vább kell szélesíteni a film- értők táborát. Sokan elmon­dották a francia Ciné-Muibok eredményes működésének mi­kéntjeit, r, megfogalmazták a/.l az ioénvt, hogy nálunk is sok filmklubot, mégpedig olyan fórumot kellene létre­hozni, amelyik szakemberek vezetésével működik. A közön­ség alkalmas az igényes film­művészet befogadására, de színvonalas vitákon be kelt őket vezetni a film esztétiká­jába. © Népművelésünk számára két tanulság mutatkozik a pécsi filmszemle nyomán: az egyik az úgynevezett igényesebb Ciné-klubok számának gyara­pítása. a szakmailag vértezett vezetőik munkába állítása, a másik pedig a már említett fiíl—Í10 százalék mozit elkerü­lő . embertársunk filmszínház­ba történő becsalogatása. Ez az utóbbi látszik a legnehe­zebb feladatnak, a módsze­rekre alkalomadtán érdemes visszatérni. Párkány László Amikor e sorok az olvasó elé kerülnek, Pécsett már le­vonták a fesztivál-zászlókat. A vita hullámai nem csende­sednek el, mert minden, ma­gyar filmet kedvelő moziláto­gatónak immár körülhatárolt értékítélete van egy-egy be­mutatott film kapcsán. Pécsett a szemle-filmek naponként okot adtak vitatkozásra, esz­mecserére. Nemcsak a közön­ség-művész találkozókon, a különböző nagyüzemekben rendezett ankétokon esett szó a szemle-filmekről, hanem a presszókban, a művészklubok­ban, és az utcán is. A taxiso­főr, aki egyízben a szemle központjából távoleső szál­lásomra vitt, élénken vi­tatta az esélyeket. Elmon­dotta, hogy a szemle he­tében mindig a vetítési idő után lépett szolgálatba, hogy láthassa a magyar versenyfil­meket. Neki is, mint mások­nak, a Hideg napok című al­kotás nyerte el tetszését, de mivel ez, nagy sikere ellené­re is csak szemlenyitó ősbe­mutatóként szerepelt a prog­ramban, a Gyermekbetegsé­gek, a Szegénylegények, a Minden kezdet nehéz, a Buta­ságom története, az Iszony, és a Fügefalevél című fiimek közül kellett választania. Szó szerint lehet érleni a válasz­tást, ugyanis a közönség ro- konszenvének kézzelfogható megnyilatkozását adhatta. A nézők minden bemutató előtt szavazólapot kaptak, s így ők is részt vehettek a legjobb magyar filmek további minő­sítésében. © A pécsi szemlén két zsűri munkálkodott. A szakmai zsű­ri elnöke Fábri Zoltán film­rendező, a társadalmi zsűri el­nöke Darvas József író volt. Ma, vasárnap már tudjuk, miként végezte munkáját a szakmai és a társadalmi zsű­ri. Ismeretes előttünk, hogy a szemle mely filmjei kaptak díjakat, elismeréseket. Az új-' sági ró számára, aki égy héten át nap nap után részt vett különböző programokban, vi­tákban, az egyik érdekesség az volt, hogy a közönség mi­ként nyilvánítja véleményét a filmekkel kapcsolatban. Ez a vélemény-nyilvánítás nemcsak abban mutatkozott meg, hogy ' a marxizmus—leninizmusnak miként lehet megteremteni a szaktárgyakkal, a tárgyi és a tartalmi koncentrációt, és az egyes tanszékek a maguk ok­tatási formáiban miként ala­kíthatják ki azokat az egyéni tulajdonságokat, amelyék a kommunista szakember jel­lemzői. A kommunista szakember- képzésnek ezt az alapvető problémáját az országos kon­ferencián Lini István filozó­fiai oldalról közelítette meg, dr. Nagy István tanár pedig a politikai gazdaságtan és a szak­tárgyak kapcsolatának vizs­gálatából kiindulva, különös tekintettel a gazdaságirányítás reformjára. Az egyes tanszék- vezető tanárok saját szaktár­gyaik aspektusából fejtegették fezt a problémát. — Milyen tanulságokkal szolgált a konferencia? — Kikristályosodott, hogy a kommunista szakemberképzés csak a tanszékek kooperáció­jával oldható meg, de végső fokon csak intézeti szinten, valamennyi tanszék teljes cél­koncentrációjával valósítható meg. © Kazincbarcikáról visszajövet vegyiüzemek szegélyezik utun­kat. A csillogó csővezetékek, színes füstöt eregető kémények között a laboratóriumokban és műhelycsarnokokban ott munkálkodnak azok a techni­kusok és szaktechnikusok, akik az Irinyi János Vegyipa­ri Technikumban, illetve a felsőfokú vegyipari gépészeti technikumban szerezték képe­sítésüket. Megtaláljuk őket az országnak szinte valamennyi vegyipari üzemében, ök az el­telt tíz esztendő jó munkájá­nak bizonyítékai. S hogy a következő évtizedek még job­bak legyenek, hogy az . isko­la mindinkább kommunista szakembereket adhasson a népgazdaságnak, azt segítette a marxizmus—leninizmus és ' a szaktudományok kapcsolatát kutató első országos konferen­cia. Benedek Miklós * gán államvizsgát lesznek, így . nyerik el a szaktechnikusi ok- i levelet. A felső fokon ez év- > ben végzett a harmadik gene­i ráció, összesen eddig 98-un . nyerték el a szaktechnikusi ■ képesítést, közülük többen ta- i nulnak tovább Budapesten • műszerészmérnök szakon. A felsőfokú képzés termé­■ szelesen új laboratóriumokat, előadótermeket igényelt. A ■ felsőfokú tagozat új szárnya az elmúlt évben készült el, de máris dolgoznak a további bővítésén, és megkezdték egy közép- és egy felsőfokú kollé­gium építését is. A technikum nemcsak a fiatalok, hanem a már az üze­mekben dolgozó vegyipari szakemberek képzését is segí­ti, és mindkét fokon van ieve- . lező oktatás, a középfokon es­ti képzés is. Üzemmérnöki oklevél A múlt felidézgelése után a technikum várható fejlődésé­ről beszélgetünk. — Az oktatási reform vég­rehajtása során, az abban ki­tűzött feladatoknak megfele­lően, előreláthatóan az 1969— 70-es tanévtől a középfokú vegyipari technikumnak foko­zatosan vegyipari szakközépis­kolává kell átalakulnia — tá­jékoztat Lini István igazgató. — Természetesen a fejlesztés magával hozza a felsőfok át­alakítását is. Körülbelül ebben az időben műszaki főiskolává kell átalakulnia a felsőfokú technikumnak. Ez az új felső­fokú oktatási intézmény üzem­mérnöki oklevelet ad majd végzett hallgatóinak, akik en­nek megfelelően ilyen munka­körben is nyernek elhelyezést. A műszaki főiskolává történő átalakuláshoz a technikum legfelsőbb felügyeleti szervei minden tárgyi feltételt és be­ruházási összeget biztosítottak. Igen nagy fejlődés előtt áll tehát a kazincbarcikai felső­fokú vegyészképzés. — Hol helyezik el a műsza­ki főiskolát? — A jelenlegi épületkomp­lexum az építkezés befejezté­vel alkalmasnak mutatkozik a főiskola otthonául. A majdani középfokú vegyipari szakkö­zépiskola számára kell majd új otthont teremtenünk. Országos konferencia A közelmúlt napokban or­szágos konferencia volt Ka­zincbarcikán. A Nehézipari Minisztériumhoz tartozó felső­fokú oktatási intézmények igazgatói és tán szóik vezető ta­nárai itt' tartották meg első országos konferenciájukat, amelyen a marxizmus—lenin­izmus és a szaktudományok kapcsolatát vitatták. A válasz­tás azért őseit Kazincbarciká­ra, mert az itteni felsőfokú technikum igen jó eredmé­nyekkel büszkélkedhetett a szakképzésben, illetve a kom­munista szakember nevelés­ben. Jó kísérletei voltak már a marxizmus—leninizmus és a szaktárgyak összekapcsolá­sára, illetve az új vegyész- nemzedék oly irányú nevelésé­re, amit egyedül sem a mar­xista tanszék, sem a szaktan­székek nem tudnak megoldani, hanem csak együttesen. — A konferencia arra ke­reste a választ — tájékoztat Lini István igazgató —, hogy Kazinbarcika a magyar vegyipar egyik fellegvára. Semmi túlzás nincs ebben. A város vegyipari üzemei és egyre bővülő, újabb vegyipari létesítményei ezt bizonyítják. E gyárak és a magyar vegy­ipar egyéb üzemei mind több jól képzett szakembert, kö­zép- és felsőfokú képesítéssel rendelkező, irányításra alkal­mas vegyipari dolgozót kíván­nak. Ezeket az igényeket rész­ben kielégíteni hivatott a ka­zincbarcikai Irinyi János Vegyipari Technikum. A vá­ros tizenkét éves, s tíz éve már, hogy vegyipari techniku­mi képzés folyik benne. Csendes iubUenm Szeptemberben tizenegyedik tanévét kezdte meg az Irinyi János Vegyipari Technikum. Tíz évvel czeiőt a két kezdő első osztályban hatvan fiatal látott hozzá a középfokú vegy­ipari ismeretek elsajátításá­hoz. Ma az 19fi6—67-es tanév­ben a négy évfolyamon 298 fiú és lány sajátítja el a magas­szintű ismereteket. Az elmúlt évtized alatt 338-an szereztek vegyésztechnikusi oklevelet, közülük jelenleg százötvenhá­rom már mérnökként dolgozik a különböző vegyipari üze­mekben. Lini István igazgatóval idéz­getjük az elmúlt éveket. A né­hány számadat mögött rend­kívül sok nevelőmunka, szak­mai tudás átadása, és lépés­tartás rejlik a szinte naponta fejlődő vegyiparral. A közép­fokú technikum felkeltette növendékeiben a vágyat a to­vábbtanulás iránt. Míg az el­ső években az itt érettségizet­tek 33 százaléka jelentkezett egyetemi, főiskolai továbbta­nulásra, most már 75 százalé­ka. Az 1966-ban érettségizet­tek közül negyvenkilencen, míg a korábban éretlek közül tizenketten jelentkeztek kü­lönböző műszaki egyetemekre és főiskolákra. A hatvanegy jelentkező közül negyvenhatot felvettek. Ez a vegyipari tech­nikum jó munkájának bizo­nyítéka. Persze, . itt mindjárt felvetődik, hogy ilyen nagy­arányú továbbtanulás mellett nem lesz-e kevés a középfokú képesítésű vegyipari szakem­ber, középkáder? Valóban ke­vés. Azonban képzésük a jö­vőben más formában oldódik meg. Kilencvennyolc szaktechnikus A fejlődő vegyipar szakem­ber-igénye is növekszik. Ez a növekedés követelte meg á felsőfokú szaktechnikus kép­zést, és ennek kielégítésére jött létre 1961-ben a felsőfokú vegyipari technikum, amely műszerezés és automatika szakon a szabályozás techniká­jához értő szakembereket ké^ pez. A felsőfokú technikum­ban végzettek feladata az üze­meltetés lesz, megtanulják a különböző mérőműszerek ke­zelését, megismerik a kémiai­technológiai folyamatokat. Korábban a vegyipari műsze­rezést és automatizálást nem tanították sem felső-, sem kö­zépfokon. jóllehet, az iparnak nagy szüksége van ezekre a szakemberekre. A hallgatók termelési gyakorlaton is részt vesznek, félévenként kollok­válnak, és a hatodik félév vé­A néphadsereg napja alkal­mából szeptember 29-én, csü­törtökön este a sárospataki II, Rákóczi Ferenc Művelődési Otthonban Buday György szakíró A sárospataki kollégi­um elfelejtett diákja: Patay István címmel előadást tar­tott. Előadása alkalmából, az özvegyéhez Kossuth Lajos ál­tal Collegnóból — Sárospatak olaszországi testvérvárosából — írt levél fotókópiáját is be­mutatta. Előadásában Buday György elmondotta, hogy Patay István már a szabadságharc előtt is igen jelentős politikai mun-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents