Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

Vasárnap, lÖCö. október SO. ESZAKMAGYARORSZAG Olyan mozgalom ez, amelyet nagyon megszerettünk EGY SZOCIALISTA BRIGÁDVE1ETŐI ANKÉT TAPASZTALATAI Érdekes és igen hasznos ta­nácskozásra került sor a na­pokban a diósgy őr-vasgyári ifjúsági klubban. A Lenin Kohászati Művek és a Diós­győri Gépgyár szocialista bri­gádjainak képviselői összegez­ték eredményeiket-és vitatták meg további tennivalóikat. A két diósgyőri teslvérüzem mintegy 1700 szocialista bri­gádjának képviseletében meg- jslcnt félszáz élen járó brigád­vezető előtt Barócsi Bála. a Diósgyőri Gépgyár szakszer­vezeti bizottsága termelési fe­lelősének megnyitója után Pásti Lajos, az LKM szak- szervezeti bizottsága termelé­si felelőse tartott vitaindító előadást. Előadásában megállapította, hogy a szocialista brigádok döntő többse fje derekasan helytáll a vállalások teljesíté­sében, az időszerű feladatok megoldásában. A sok yeitett tartalékot feltáró szocialista brigádverseny mozgalomnak például élenjáró szerepe van benne. hogy. a diósgyőri nagy­olvasztómű például az elmúlt, év alatt 100 ezer, az acélmű 120 ezer tonna nyersvassal, illetve acéllal növelte terme­lését ugyanazokkal a beren­dezésekkel, méghozzá jobb mi­nőségben és olcsóbban. A Di­ósgyőri Gépgyárnak az el­múlt. két esztendőben sikerült rendeznie sorait, s munkáját most már az egyenletesség, a megbízhatóság jellemzi. A di­ósgyőri szocialista brigádok a termelő munkán kívül élen haladnak a vietnami néo meg­segítésére indított akcióban, a Do'itikai, társadalmi és kul­turális tevékenységben. . MunkssiM a kongresszusi versenyben A vitaindító beszámoló töb­bek között foglalkozott a 1-vH gyár együttes kongresszusi felajánlása inak értékelésé v el. ; megállapította, hogy a válla- ások szinte minden pontját teljesítették, sőt. több vonat­kozásban már túl is halad­ták. A közös vállalások ered­ményeként a két nagy diós­győri üzem dolgozói még kö­zelebb kerültek egymáshoz. A Lenin Kohászati Müvek dolgozói a kongresszusi ver­senyben 20 millió forint érté­kű önköltségcsökkentést vál­laltak, s eredményük már túlhaladja a 22 milliót. A se- leit is jóval nagyobb mér­tékben csökkent a felajánlott­nál. A kiszállítási tervet szá­mottevően túlteljesítve már több, mint 2í! ezer tonna ko­hászati termék hagyta el a gyárat a tervezetten felül. A gyárrészlegek és azokon belül a szocialista brigádok jó mun­kájának. többlettermelésének eredményeként a vállalt 80 he­lyett már több, mint 100 mil­lió forinttal teljesítették till termelési értéktejvüket. A Diósgyőri Gépgyár dol­gozói is túlteljesítették ese­dékes kongresszusi vállalásai­kat. Sikerült többek között anyagkészletüket a vállalt ‘10 helyett 44 millió forinttal csökkenteni, különböző pótal­katrészekből csaknem 10 szá­zalékkal adtak többe,, a fel­használóknak az előírtnál. fi szocialista brlpádinszgaíGin jövőjéről A vitában felszólalók a szocialista brigádmozgalom további fejlesztésének, a tar­talmi színvonal emelésének módozatait, az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban várható további teendőket, a még észlelt fogyatékosságok felszámolásának módját emlí­tették. Karácsonyi Lajos, a nagy­olvasztóméi egyik szocialista brigádjának vezetője elmon­dotta, hogy a szocialista bri­gádmozgalom bölcsőjétől, a VII. pártkongresszus tisztele­tére indított munkáverseny időszakától kezdve milyen ha­talmasat fejlődött minden te­kintetben ez a mozgalom. — Olyan mozgalom ez — mondotta többek között az idős brigádvezető —. amelyet nagyon megszerettünk, s mun­kánkban, tanulásunkban, egész életünkben is számos je­le van annak, hogy szocia­lista brigádban, sót, harmadik esztendeje már szocialista gyárrészlegben dolgozurűe. Sok szó esett a vita során a mozgaloih várható új felada­tairól. Bollobás Józscfné. a Diósgyőri Gépgyár hivatalhá­zi szocialista brigádjának egyik vezetője elmondotta, hogy az ú,i gazdasági mecha­nizmus bevezetésével kapcso­latban már eddig is milyen segítséget nyújtottak,, fontos közgazdasági elemzéseket^ vé­geztek el szocialista brigád­jaik. A vita több részvevője meg­állapította, hogy a szocialista brigádoknak a jövőben még nagyobb gondot kell fordíta­niuk szerződéskötéseiknél arra, hogy vállalásaik reálisak le­gyenek. Tiibli hasznos észrevétel A felszólaló szocialista bri­gád vezetők legtöbbje töbji hasznos észrevételt tett. Szó esett többek között a két di­ósgyőri nagyüzem további, még szorosabb kooperációjá­nak lehetőségeiről. Felvetet­ték, hogy még mindig van tennivaló az élen járó szocia­lista brigádok anyagi és er­kölcsi megbecsülésében. Rá­mutattak arra is, hogy a szo­cialista szerződést kötött bri­gádok eredményeinek értéke­lésekor a munkateljesítménye­ken kívül mérlegelni kell a tanulásra, a politikai, a tár­sadalmi, és a kulturális tevé­kenységre vonatkozó vállalá­sokat is. Szó esett arról is, hogy egyes szocialista brigádoknál nehézségekbe ütközik a bri­gádnaplók rendszeres vezeté­se. Petrik Sándor, a Diósgyő­ri Gépgyár rugóüzemének egyik brigádvezetője rámuta­tott, hogy ebben nagy segít­séget kaptak at üzem brigád­jait patronáló műszakiaktól. Végül ünnepélyes aktusra került sor: a két diósgyőri gyár több mint húsz élen járó szocialista brigádvezetőjének, átlagon felüli munkájukért a Kiváló dolgozó kitüntetési és az ezzel járó pénzjutalmat nyújtották át. Pozsonyi Sándor » TISZTA UGY“? Epy ötgyermekes család „megoldhatatlan“ gondjáról 1 Nem először esik szó a De­cember 4 Drótmúvekben zaj­ló beruházásról, melynek cél­ja az építőipar előfeszített be­tonacélhuzal igényének kielé­gítése. az ország minden drót­kötél felhasználó üzemének el­látása korszerű szerkezetű drótkötéllel, és az egyéb, ve­gyes rendeltetésű, nagy szi­lárdságú bevonatos és bevo­nat nélküli acélhuzal gyártá­sának fejlesztése. Azok előtt, akik figyelem­mel kísérik a vállalat fejlő­désé*, már ismeretes, hogy a beruházás teljes költségirány­zata 2G0 millió forint. A ki­vitelezés befejezési, illetve üzembe helyezési határideje 1967. Üzembe lépésével évi Na[ ojsía 170 ionná répával dolgoznak fel főbbet, mint amennyit terveztek A Szerencsi Cukorgyár dol­gozói a pártkongresszusok tiszteletére indított munkaver­senyekben eddig mindig élen jártak. A kiváló kollektívát a termelésben elért sikerekért a párt Központi Bizottsága a VII. és a VIII. pártkongresz- szus alkalmából zászlóval, il­letve oklevéllel tüntette ki. A gyár dolgozói az idén a megtisztelő Szocialista mun­kaüzem címet szeretnék el­nyerni. Szeptember első nap­jaiban, a párt IX. kongresz- szuséra készülve, értékes fel­ajánlásokat tettek. Vállalták többek között, bogy a napi ré­pafeldolgozási átlagot a terv­hez viszonyítva, 2 százalékkal túlteljesítik, a cukorvesztesé- get csökkentik. így a kam­pány befejezéséig 1 millió 866 ezer forintot takarítanak meg. Az őszi és a téli hónapok­ban több mint 36 ezer vagon répát feldolgozó üzem veze­tői szinte naponta értékelik a verseny alakulását. Az ed­digi eredményekkel elégedet­tek. A dolgozók szeptember I-c óta a tervezettnél napi 170 tonnával többet, átlagosan 277 vagon répát dolgoztak fel, amelyből eddig 1850 vagon cukrot készítettek. így megvan rá a lehetőség, hogy az idei kampányt a határidő előtt 4— 5 nappal előbb befejezhessék. A technológiai fegyelem szi­gorú betartásával a cukorvesz­teséget is sikerült 4 század százalékkal csökkenteni. A kiváló minőségű cukorból egy­re többet vásárolnak a tőkés országok is. Az idei szezonban például a külkereskedelmi szerveken keresztül már 230 vagon, nagyobbrészt finom kristálycukrot szállítottak svájci, görögországi és olasz­országi megrendelőknek. A gyártási szezon befejezése után, újabb nagy munkához fognak a gyár dolgozói, s megkezdik üzemük további korszerűsítését. Mintegy 30 millió forintos beruházással a világszínvonalnak megfele­lő berendezést szerelnek fel. Az automatizált berendezéssel, valamint a régi difuziós ké­szülékekkel jövőre naponta már 330 vagon répából készí­tenek cukrot. 467 millió forint többletter­melésnek kell jelentkeznie. Sok milliós import megtakarítás A drótmű fejlesztésének népgazdasági fontossága ab­ban rejlik, hogy az ország drótkötél és nagy szilárdságú acélhuzal igényeit csak im­portból, azon belül túlnyomó többségben tőkés importból lehet kielégíteni. Ez a teher még jobban érzékelhető, ha számításba vesszük, hogy egy tonna betonacélhuzal 220—250 dollár, míg a finom méretű vegyes minőségű drótkötél, minőségtől és mérettől füg­gően 400—500 dollárba kerül tonnánként. Az említett be­ruházással tehát évenként 6— 7 millió dollár értékű impor­tot lehet megtakarítani. A kivitelezés megkezdésekor a tervdokumentáció még nem volt teljes. Az utolsó tervek csak ez év márciusában ké­szültek el. A fejlesztés ugyan­is olyan kérdések megválaszo­lását is szükségessé teszi, amelyek műszakilag mind a tnái napig, nemzetközi vi­szonylatban sincsenek meg­nyugtatóan megoldva. Ilyen például a pácoló üzem sósa­vas fürdőinek automatikus kc- ringtelése úgy, hogy a páclé savkoncentrációja állandó ér­téken maradjon. Nem kisebb feladatot jelentett a hazai ká- bel gép-gyártmányok több éves kísérletsorozata sem. Ennek célja az volt. hogy a terve­zett importgépek helyett mar ebben a beruházásban hazai berendezéseket alkalmazzunk. Sajnos, ezek a kísérletek még nem szolgáltattak minden vo­natkozásban kielégítő ered­ményeket. Az elkészült ter­vek megvalósítása is nagy fel­adatot jelentett a kivitelező vállalatoknak, mivel egyedi jelleggel ’.készültek, alkalmaz­kodva ahhoz a nagy szilárd­ságú 'acélhuzal technológiához, amelyet egyedül a drótművek gyártási profiljában alkalmaz­nak. A beruházó a tervezői művezetés állandó biztosítá­sával oldotta meg ezt a ne­hézséget. Cél: a kongresszusi zászló elnyerése Nem elhanyagolható körül­mény volt az sem — különö­sen 1965. évben —. hogy az ÉM. Borsod megyei Mélyépí­tő Vállalatnak, mint generál­kivitelezőnek, több kiemelt beruházás sürgős követelmé­nyeinek kellett a megye terü­leten eleget tennie. Bizony, ez nem mindig járt teljes siker­rel, és természetesen az erő­ket a befejezéshez közelebb álló munkákra kellett átcso­portosítani. Nehéz volt az el­múlt években a technológiai szerelésekhez szükséges kapa­citást is biztosítani, mivel 15 —18 vállalatot kellett össze­hangolni. A drótművek beru­házása ugyanis 1965. decem­ber végéig nem volt kiemelt beruházás, a szerelő vállala­tok kapacitását pedig a ki­emelt beruházások szinte ki­vétel nélkül kimerítették. A sok akadály ellenére úgy tűnik, hogy a December 4 Drótművek beruházása 1966- ban befordult a célegyenesbe, és népgazdasági jelentőségéhez méltóan felkerült a kiemelt beruházások listájára. A kivi­telezők is — részben — túlju­tottak más. kiemelt beruhá­zások átadásán. így ez. sor­rendben az elsők közé került. Ma már kevés olvnn munkás dolgozik a beruházáson, aki ne ismerné a drótgyár szem­űét az ország gazdasági életé­ben. A párt- és szakszervezet kezdeményezésében a drótmű­veknek 3 lakatos. 1 villany­szerelő és egv kőműves szo­cialista brigádja is de1 v^^'k a beruházáson. A lendületes, fáradságot nem ismerő nmn- kaszellemnek pod'g a enrda- * sági eredményessé<’on fCdme. nőén van rgv másik erőfor­rása, és az n V^neress-mri mun­k?>versenv. Ebben termés-rete- son a vállalatok szoei-sUsta brie-din; iámak az é"1 nr\ Meg. indult a naffv küzdelem a kongresszusi -*isztó t,_ Órt. m<d V ebben az id“s?nk­ban a legnagyobb célkitűzés. Á célegyenesben egyik szobájából, akkor azt bizonyára a népes Ács-család kapta meg — vetheti most közbe valaki. Igen, így kellett volna len­nie. A költözködés napján azonban — az utcai ablakon át bepakolva bútorait — nyomban elfoglalta a megüre­sedett szobát a háztulajdonos fia ... Sőt, egyúttal lelakatol­ta azt az alkóvot is, amely a közös használatú fürdőszobá­ba vezet, s ezzel az Acs-csalá- dot elzárta a víztől és a tisz­tálkodási lehetőségtől! Egy rendkívül együttérző szomszéd családnak köszönhető, hogy Acsék a mai napig is egyálta­lán vízhez jutnak! Egyébként annak a Sztrapkó József nevű háztulajdonosnak önkényesen beköltöző fiáról van szó, alti a felesége nevén levő nyolc szoba és mellékhe­lyiségekből álló házban két szoba komfortot lakik és aki egy különbejáratú szobát még albérletbe is ki tud adni! — Akinek nem tetszik, menjen az ügyészségre! — ki­abálta nekünk is Sztrapkóné, amikor felvilágosítást akar­tunk kérni tőle ebben a fur­csa ügyben. Férje sem mon­dott mást, akitől pedig arról is szerettünk volna választ kapni, amit a szomszédok ál­lítanak: az Acs-gyerekeket szijjal és karóval kergette az udvaron... — Az Északmagyarország- nak ehhez semmi köze — ezt a választ kaptuk, és Sztrapkó­né (ő tudja: vajon miért olyan magabiztosan ?) ismét felhívta figyelmünket az ügyészségre.- Aztán kijelentette: — A ház az enyém és az üres szoba a fiamé lesz! Igaza volt. A kerületi ta­nács a Sztrapkó-fiúnak utalta ki az üres szobát! Ezzel lényegében ismét visz- szaúllt a hármas társbérlet És ki járt jól? A tulajdonos, aki végeredményben kapott egy „nemzeti ajándékot”: nem kellett egyik bérlőjének la­kást kerítenie. Törvényesen és emberségesen! Van ugyan egy végrehajtási rendelet (84. paragrafus, l. bekezdés), amely szerint „ha a lakásban több társbérlet van, valamelyik lakrész meg- üresedése esetén elsősorban a többi társbérlő jogos lakás­igényét kell kielégíteni” és nincsen olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint ez nem vonatkozik n tanácsi ren­delkezésű és magántulajdon­ban levő házra, mégsem a 84. paragrafus alapján határozott a kerületi tanács. A kerület ugyanis a tulajdonos jogait helyezi előtérbe. — Mi törvényesen, a jog­szabályoknak megfelelően jár­tunk el, amikor a tulajdonos igényét kielégítettük — hallot­tuk a kerületi tanácson. Ezek szerint: „tiszta ügy” ez az egész. Még az sem kavarhat­ja fel, hogy a kerületi tanács építési csoportjának szakvéle­ménye szerint a kritikus szo­ba nem utalható ki ismét ön­álló lakásnak, mert nem meg­osztható ... S hogy ezek' után mi lesz az Aes-családdal? Hogyan ér­vényesül az ő esetükben' a sokgyermekes családokkal va­ló fokozott törődés? Ha esetleg névsorra kerül­nek a kerületi tanácsnál — és nem húzzák ki őket —, aztán kapnak 'végre egy egészséges lakást, akkor ismét fennáll a lehetőség: a tulajdonos a meg­üresedő lakásra ismét bejelen­ti igényét, s újra kap egy „nemzeti ajándékot”. Lehet persze, hogy Acsék éppen ez­ért nem jutnak új lakáshoz.­— Mennyivel könnyebb lenne a megoldás, ha mások lennének a tulajdonosi jog­szabályok, vagy, ha az államé lenne a ház! — hallottuk ai egyik szomszédtól. — De a ta­nácsnak is kellene lennie olyan hatáskörének, hogy tör­vényesen és emberségeseit könnyítsen az Ács-család sor­sán .. Kuítkay Anna Hat még hármas társbérlet­ben? Sőt, ha ráadásul vala­melyik társ kötekedő termé­szetű! Csak helyeselni lehet tehát a tanács törekvését: mielőbb szűnjenek meg az ilyen társbérletek. Hogyan érvé­nyesült azonban ez a törek­vés a Deák tér 2. számú ház­ban ? Mérlegeljük tárgyilagosan a következőket: Adva van három szoba. Az egyikben lakik két idős nő 1 (Kuczora Erzsébet cs húga), a másikban egy házaspár (Eör- dögh Gyuláék), akiknek egyet­len gyerekük csak a személy­azonossági igazolvány szerint lakik ott, egyébként falun ta­nít és oda is ment férjhez, a harmadik szobában pedig egy ötgyermekes család él (Acs Istvánok). Ki érdemli meg, hogy „ki­emeljék” a hármas társbérlet­ből, hogy egy új bérházi, két- szoba összkomfortos lakást kapjon? Nem, a tanács szerint nem az ötgyermekes Acs-csa- lád, akik pedig már nyolc éve igényelnek lakást, s akik­nek egyetlen, (mintegy 4x4 méteres) szobája egyben kony­ha, éléskamra, háló, s akiknél a gyerekek már el sem fér­nek a szobában: a 13 éves kis­lány tíz esztendeje a szom­szédban lakik, Kuczoráékkal egy ágyban alszik. Szóval az új bérházi lakást Eördögh Gyuláék kapták. Ök, akik „mellesleg”, korábban egy főbérletet cseréltek erre a hármas társbérletre. Vajon miért nem ács Ist­ván, aki a Eorsod megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat egyik igen jó dolgozója, s akinek lakáskérelmét a vál­lalati párt- cs szakszervezet vezetői már írásban is támo­gatták az I. kerületi tanács­nál?! Alkalmas helyen, megfelelő időben Eördögh Gyuláné a Diós­győri Gépgyárban dolgozik. Ott egy szabad pártnapon az egyik tanácsi vezető volt az előadó. És a pártnapon egy felszólalás hangzott el, amely utalt arra is, hogy Eördöghék lehetetlen körülmények között, hármas társbérletben laknak. Hogyan létezhet ilyesmi ma­napság? Miért nem intézi jobban a tanács a dolgozók ilyen ügyeit?... A tanács vezetője nem is­merhette ezt a konkrét ese­tet. ezért az első kerületi ta­nácstól kérte az ügy kivizsgá­lását. Az első kerületi tanács el is készítette jelentését, amelyben megállapították, hogy Eördöghék valóban hár­mas társbérletben laknak, csak éppen arról nem esett szó, hogy ugyanitt egy öt­gyermekes család is él. Retorzió? Talán a kerületnél nem is­merték Áesék helyzetét? De igen. Az igazgatási oáfctály ve­zetője éppen az Eördöghék la­káshoz juttatásával kapcsolat­ban írta a kerületi elnökség­nek ez év március 28-án: „Ez az eljárás érinti Acs Istvánt is, akit korábban a vb ideiglenes névsorra vett, de végleges névsorra nem került, mert rágalmazta az államigaz­gatási szerveket...” Ét itt hivatkozik Ácsék egy levelére, amelyet a Népsza­badság szerkesztőségének ír­tak. A levélben ugyanis ilyen megjegyzés is szerepel: Azt hittem, a kerületi lakáshiva­talban ismét lebukott valaki, mert az Északmagva Írország­ban olvastam, hogy ismét la­kásügyi előadót keresnek. Ez lenne tehát a rágalma­zás? Ezért kellett kihúzni a névsorról Acsékat? Érthetet­len-e, ha az említett következ­tetést vonta le az újsághir­detésből Acs István, amikor már volt rá példa, hogy a kerületi lakáshivatalból vala­ki „lebukott”?... Kié lett az üres szoba? — No de ha már Eördögh­ék elköltöztek a társbérlet A nyolcadik osztály egyil tanárnője rendkívüli család- látogatásra érkezett Acs Ist- J vánékhoz, a miskolci Deák tél 2. számú házba. I — Történt valami ba, (önöknél? — kérdezte. Aztán mert az anya a sírással küsz­ködve nem tudott válaszölni a tanárnő folytatta; — Azért érdeklődöm, mer a gyerekekkel három mondat­ban leírattam legnagyobb kí­vánságaikat. És az önök fiá­nak egyik mondata így hang­zik: „Szeretnék szépen, csend­ben meghalni”... Ez két évvei ezelőtt történt A Deák tér 2. számú házba! mér akkor — sőt évekkel az­előtt is — olyan gondok őröl­ték az Ács-család idegeit hogy a legidősebb gyermel ilyen megdöbbentő kivárná; teljesülésére vágyott. A jobb iránti remény azon­ban sok rosszat átvészeltet fel­nőttel és gyermekkel egyaránt Hogy meddig? Az Acs-gyerek- kel még két évig. Aztán most október elején, a másodiko: gimnazista fiú felvágta ereit Szerencsére végzetes tragé­dia nem történt. Nem let „ügy” belőle, a hivatalos szer­veknek így semmi közük hoz­zá. nem kell vizsgálniuk: k a felelős, miért jutott idák égj’ gyerek? Pedig a tragé­diák előtt kellene megtud­nunk a választ az ilyen kér­désekre. Próbáljuk me; Ácsékkal kapcsolatban, hi­szen itt nemcsak egy, haneir öt értelmes, szép kiskort gyermek sorsáról van szó. Hármas társbérletben Mindenki tudja, hogy társ­bérletben élni nem gyönyö­rűség — még a legalkalmaz- kodóbtt emberek számára sem

Next

/
Thumbnails
Contents