Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-23 / 251. szám

6 GSZAKMAGIARORSZAG Vasárnap. 10<W. október ——1.1 WIPP WJHIPJIMJIJggg A kicsire ráfixcíiink Alkatréáshiány miatt, még mindig xoh autó ál! I'cjlodik Sajószenípclcr boltháiózala Leacril kollekció A milánói vegyészeti anyagok gyára a közelmúltban be­mutatót tartott Budapesten műszálakból készült kötöttáruk­ból. ' Az őszi csúcsforgalom, > a nagy szállítási feladatok ide­jén igen alapos kooperációra, gyors és szervezett munkára van szükség. Megnövekednek ilyenkor a MÁV és az autó- közlekedési vállalatok felada­tai: gyakran kell gyorsan rom­ló árukat biztonságos helyre, fedett raktárakba továbbítani, ezzel egy időben jelentkeznek az építőipar teljesítéséhez szükséges építőipari anyagok elszállításának gondjai, és a cukorgyárak is folyton azt kérik, hogy, a legrövidebb úton és a lehető legrövidebb idő alatt juttassák cl hozzá­A Budapesti Autószerviz Vállalatnak kellene küldenie Miskolcra a motorokat, itt fel is készültek azok fogadá­sára, tehát valamennyi felújí­tásra váró tehergépkocsin minden más szükséges javí­tást befejezlek, de az említett vállalat hol dugattyú, hol fő­tengely- és hajtókarhiányra hivatkozva nem tud eleget tenni szállítási kötelezettségé­nek. Hasonló rossz tapasztalatokat tucatjával felsorolhatnának. Nem az első eset, hogy a mo­tor- és alkatrész ellátás ío­vállalalánál, javító műhelyé­ben találkozunk hasonló prob­lémákkal. S még csak azt sem mondhatnánk, hogy a gond egyedi, miskolci jelenség. Or­szágosan panasz van az alkat­rész-ellátásra, s ho°v ebből egyik-másik megyében a gond súlyosabban, vagy enyhébben jelentkezik, az nemegyszer szerencse kérdése ... Jogosan kérdezik hát a dol­gozók, akik a maguk részéről mindent elkövetnek, hogy a helyi lehetőségek kihasználá­sával mind több üzemképes gépkocsit tudjanak a szállílá­Sajószenlpéteren, a Kos­suth és a Vörösmarty utca sarkán nemrégiben nyílt meg egy önkiszolgáló bolt. Ezzel lehetőség nyílik arra is, hogy a két korszerűtlen élelmi­szerbolt helyén háztartási és papírboltot alakítsanak ki. A község kereskedelmi há­lózatát a jövő évben tovább fejlesztik. Még az év első fe­lében 800 négyzetméter terü­letű áruházat adnak át ren­deltetésének a bányásztele­pen. Ezzel egy időben meg­szüntetik a telep ideiglenes boltjait. A tervek között sze­repel egy ruházati áruház ki­alakítása is, melyhez egy, már meglevő épületet alakítanak majd át. Egészségügyi m Ongán Sorakoznak a motor nélküli Rohurok. •Ja* \i/.« 1' Foto: Sz. Gy, Ongán nemrégiben egész­ségügyi napot rendeztek. Nem túlzás, ha leírjuk: erre a nap­ra áz egész falu készülődött. A lakók takarítottak, szépítet­ték a házakat, az udvarokat, az utcákat. A Vöröskereszt helyi szer­vének irányításával a műve­lődési otthonban egy érdekes kiállítást rendeztek: a látoga­tók a régi és az új lakások berendezését tekinthették meg. A nagymosás, takarítás régi eszközei mellé kiállítot­ták a modern háztartási gé­peket is. Az egészségügyi nap dél­előttjén a társadalmi szervek­ből alakult szemlebizottság járta be a falu utcáit, és min­denütt rendet, tisztaságot ta­lált. Délután egészségügyi elő­adás, filmvetítés, valamint az iskolások és az óvodások mű­sora szórakoztatta a közönsé­get. Ekkor mutatkozott be a most alakult felnőtt vegyes­kar is, amely igen nagy' si­kert aratott. Sok tapsot ka­pott az ongaúj falusi óvodások csoportja is. Terveink szerint az egész­ségügyi napot több, más ren­dezvény is követi, melyek cél­ja: életet önteni az új műve­lődési otthonba. Kenéz László . isk. ig. Narancssárga—fehér összeállítás. födémpanelekből elsősorban középületeket: kórházakat szállodákat, irodaházakat éí kollégiumokat szerelnek össze Az univáz 85 féle építőelem« segítségével építik fel — töb­bek között — a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyelem lí szintes kollégiumának, a lá- batlani papírgyár irodaházá­nak szerkezeti vázát. Alkal­mazása forradalmi változási jelent az építőiparban. A: előregyártott építőelemekei összerakják, és hegesztékse. erősítik egymáshoz. így ke­vesebb munkaerővel, nagyobl gépesítéssel, az eddiginél gyorsabban építkezhetünk. A gyárló üzem átalakítását é; az új gyártósor felszerelését i Borsod megyei Építőipari Vál­lalat dolgozói kongresszusi felajánlásként, határidő előtt készítették el,, és azon az uni- vázon kívül úgynevezett 9x! méteres ipari csarnok váz- szerkezetek is előállíthatok. Az Alsózsolcai Épületelem- gyár most elkészült új gépso­rán megkezdték az univáz el­nevezésű, új típusú vasbeton- váz szerkezet sorozatgyártá­sát. A különböző méretű tar­tópillérekből, gerendákból és E i or egy ártott építőelemek az Árpa hegyi t.lyó vizét rajta keresztül a tóba vezetik. Az alagút és a vele kapcsola­tos objektumok építésébey 16 nemzetiség fiataljai vesznek részt. A Szovjetunió minden részéből jöttek ide fiúk és lá­nyok, hogy segítsenek meg- . menteni Örményországnak ezt a gyönyörű természeti kincsét és újból bővizűvé tenni a Sze- .van-tavat. A munkálatok je­lenleg 2650 méter tengerszint feletti magasságban folynak. A híres örményországi he­gyi tó, a Szevan apadásának nemsokára véget vet az Arpa- folyó és a tó között épülő, a maga nemében egyedülálló alagút. Építésének befejezté­vel a Szevan-tó vízszintje el­éri eredeti magasságát. A tó felett emelkedő hegy belsejé­ben az alagútépitők már kö­rülbelül 5 kilométert halad­tak előre. Ez a munkálatok­nak csak egytized része. Ami­kor majd az alagút elkészül, Álagúíon keresztül töltik fel a Szevan-tó vizét ' Éjszaka nem aludt. Nem tudott aludni. Csak forgoló­dott, és nézte a sötétet. Ami­kor, meg clszunyókált, ijedté­ben felriadt. Izzadt volt, amikor reggel megmosakodott. Aztán elin­dult a felvállalt munkára. Tudta, amit a veje ígért, nem meri megtenni: fél, hogy ak­kor nem lesz háza, ahoi lak­jon. Sütött a nap. melegítette az öregember arcát. Ült a ladik­ban, lassan, lomhán evezel t, és mosolygott. De belül reme­gett. Sokan fürödtek. A legtöb­ben csak álltak a sekélyben, de volt az úszók között négy, akitől félt. Ketten mindig le­nyomták egymást, és aztán fulladozva kapkodtak levegő­ért, ketten meg alig tudtak úszni. A négy közül bármelyikre nézett, remegés fogta cl, és azt mormolta: tegye meg a sors, hogj» ma ne legyen semmi baj, és holnap ezek négyen már ne jöjjenek a Balatonba. Enni sem evett. Nem érzett, éhséget. Csak a négy embert' nézte. A pakkot, amit a lánya csomagolt, érintetlenül hagy­ta... És hirtelen felhangzott a kiáltás. Üvöltés volt. A ná­das felől jött. , Kapkodva evezni kezdett az öntödébe egy ember, és azt mondta: „Húsz évig öntők mellett dolgoztam, ne féltse­nek, tudom, mit kell tenni’. Egyszer azt^m ráömlött a vas, csapoltunk, alálépett, és el­égett. Meghalt, mert spsem volt még öntőknél. — Hehe — mondta az öreg­ember —, most meg meséket mondsz. — Nem, igaz. amit beszélek. — Beszélj csak — mondta az öregember —, megszoktam, a levegő elviszi. — Egyszer meg — folytatta a veje —, amikor a magas­építőknél dolgoztam, egy em­ber eltagadta, hogy szédülés. Felmentünk, már a nyolcadik emeletnél jártunk, és akkor láttuk, hogy' egyszer csak ka- pálódzik fel, fei az ég felé ... aztán hiába szaladtunk, már késő volt, lezuhant, nyolc eme­letről. És odalett. Az öregember erre nem fe­lelt. Felállt, fogta a botot, át­ment a másik szobába, és le­feküdt. Amikor elvált a vejé- től, még mosolygott, ám amint átlépte a küszöböt, komoly lett az arca, és a botot a sa­rokba vágta. Anélkül ment az ágyhoz. Alig várta, hogy oda érjen. — Csak maradjon békés- : ségben, és lássa be végre, hogy i öreg lett. i — Miért nem mondod, hogy > vén? — sfcólt ingerülten az ! öregember —, miért nem < mondod mindjárt, hogy a ke- ( nyeret is te rágod meg, mi- ' előtt megeszem? — Kicsit hallgatott: — Még nyolcvan c kilós zsákot is viszek, ha aka- i rok. A vej felnézett és lemon­dóan a levegőbe intett. ; — Te nekem nem intesz — i mondta az öregember —, az én asztalomnál nem intesz, í mert akkor felállsz, és ki- < mégy 1 — Hát jó —■ mondta a veje 1 —, nem intek, de elmegy, és t megmondja, hogy már nem 1 tud úszni. Ha nem, hát én i megyele Az öregember vejére né- '1 zett. 1 — Ha ezt megteszed — mondta nyugodtan —, akkor 1 keress más házat, itt lakni r többet nem fogsz. 1 A veje göcsörtös, szikár t ember volt, a nyakán ; látszott, amint nagyokat 1 nyel. Kis idő után szólt: r — Én magának csak jót i akarok. Egyszer eljött hozzánk c , i z öregember vízimentő ► lett: csónakkal egész I nap a vizen, és úszik, ► ha menteni kell. De már nem [tudott úszni. Valamikor, le- , génykorában átúszta a Bala­tont. Most még a földön is [csak bottal járt. ■ Hatvanéves volt a lába. [ Amikor beesteledett, haza­ment, és a veje mindent megtudott, — leült mellé az asztalhoz. , — Menteni akar, de nem ,tud úszni. Mégis felvállalta a »munkát. Holnap odamegy, és [megmondja, ne haragudja­► nak ... [ — Mindenki tudja, — mond­, ta az öregember — hogy át- [úszom a Balatont. • — Régen megtette, de a ■múltkor is a szepezdi halász [mentette ki... ■ A halász? — mondta az [öregember —, höö, mi min- . delit összebeszélnek. Csak [megkértem, vegyen -a ladik­jába, és felvett. Ennyi volt. A halász maga mesélte, •nekem mondta. Csak nem •gondolja, hogy- mást beszél? ! — Hazudott — mondta az •öregember. — Oó! Honnan [vette ezt a hazugságot?! Ha • meglátom, megverem. H. Baiia Lajos: I A vízimentő

Next

/
Thumbnails
Contents