Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-16 / 219. szám
2 eszakmagyarorszAg Péntek. 1856. szeptember 18. Kosos hadgya ho Ä Varsói Szerződés keretében lezajlott első gyakorlatnak az 1957 augusztusában, az NDK területén végrehajtott német—szovjet hadosztálygyakorlatot tekinthetjük. Nagyszabású, több testvéri hadsereg részvételével rendezett gyakorlatok egész sorozata zajlott lé 1961-ben és 1962-ben az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és Románia területén, illetve — 1962 áprilisában szovjet, román és magyar csapatok részvételével — hazánkban. Közben a Keleti-tenger térségében is kialakult a szoros együttműködés a német, a lengyel és a szovjet balti flotta egységei között. Első, közös partvédelmi és tengeralattjáró-vadász gyakorlatukat 1961 nyarán hajtották végre. Mind méreteit, mind katonai és katonapolitikai jelentőségét tekintve kiemelkedő volt az 1963 nyarán, az NDK-ban megtartott, Quartett fedőnevű szárazföldi gyakorlat, mintegy 40 ezer német, szovjet, csehszlovák és lengyel katona részvételével. A hazánk egynegyed részének megfelelő területen 800 különböző típusú harcjárművet,1 760 harckocsit és vagy 100 repülőgépet vetettek „harcba”. Az 1965 tavaszán, Berlintől nyugatra lefolytatott német—szovjet, közös gyakorlaton elsősorban a műszakiak és a légideszant-csapatok nyújtottak kiemelkedő teljesítményt. Az NDK nemzeti néphadseregének műszaki katonái rekordidő alatt vertek szokatlanul hosszú, 900—1000 méteres hidat a megáradt Elbán, hogy biztosítsák a harckocsioszlopok gyors átkelését. A szovjet ejtőernyősök pedig Kijev térségéből nem egészen két óra alatt, percnyi pontossággal érkeztek rendeltetési helyükre. Bevetésük — szaknyelven — a meteorológiai minimum feltételei között történt. A harckocsi és gépkocsizó lövész egységek — dacolva a rossz időjárással és a terepakadályokkal — gyorsított ütemben 200 kilométeres menetet hajtottak végre. S a nagyobb gyakorlatán, amely Októbersturm elnevezéssel az elmúlt év októberében zajlott le a Német Demokratikus Köztársaság területén. Az évről évre megrendezett gyakorlatokat vizsgálva, azonnal szembeötlik a fejlődés folyamata. A harcfeladatok tették, hogy a NATO stratégái reálisan számot vessenek az erőviszonyokkal. Nem kevésbé jelentős, hogy a közös gyakorlatok — a nyelvi nehézségek ellenére is — lehetőséget adnak a fegyverbarátság elmélyítésére, a kiképzési és politikai tapasztalégierő tűztámogatásával különböző irányokból pontosan érkeztek meg a gyülekezési helyre, ahonnan azonnal harcba bocsátkoztak az „ellenséggel”. A részvevő testvéri hadseregek csapatai hasonló harci erényekről tettek tanúbizonyságot a Varsói Szerződés fegyveres erőinek" mindmáig legTillakozó inunliásgyűiések Angliában Csütörtökön Anglia legtöbb gépkocsigyártó központjában viharos hangulatú munkásgyűléseken vitatták meg a munkahéti övídítésseÜ és a hamarosan sorra kerülő leépítésekkel kapcsolatos helyzetet. A munkások követelték, hogv ott, ahol a pangás miatt elkerülhetetlen a termelés csökkentése, a munkaDr. KARSAI ELEK: lehetőség arányos megosztásával, ne pedig tömeges elbocsátásokkal oldják meg a kérdést. Sokan hangoztatták, hogy akár sztrájkakciókkal is szembe kell szegülni a tömeges leépítéssel. Egy munkásszónok így fogalmazta meg a közhangulatot: „Nincs értelme a megfutamodásnak, hiszen nincs hová menekülnünk”. mmmm Híradósok. egyre sokrétűbbek és bonyolultabbak. mind nagyobb próbatétel elé állítják a szövetséges csapatokat. A parancsnokoknak és a katonáknak egyaránt számos váratlan nehézséggel kell megküzdeniük. Minden gyakorlatnak igazi vizsgajellege van. Az eredmény azonban csak így lehet reális, így mérhető le a Varsói Szerződés hadseregeinek kiképzési és harckészültségi színvonala, az együttműködésre való képességük. Az egyesített parancsnokságoknak és törzseknek az ilyen gyakorlat a legkedvezőbb tapasztalatszcrzési alkalom a testvéri hadseregek és fegyvernemeik harcszerű együttműködésének irányítására. A szocialista védelmi koalíció erejét és harckészültségét demonstráló gyakorlatok katonapolitikai jelentősége főként figyelmeztető-kijózanító hatásukban rejlik. Védelmi erőnk demonstrációi minden alkalommal szinte kényszerí®i!i§l UTOLSÓ TÍZ NAPJA 3. Megkísérelni a tárgyalást, de egyelőre folytatni a harcot — ez volt az OKW taktikai vonala is, és .ha két nappal később, mikor a tárgyalások híre kitudódik a Führerbanker mélyén felháborodtak Himmler akciója miatt, ennek oka egyszerűen az volt, hogy féltek: Himmler az OKW és Hitler tudta nélkül megkísérelt tárgyalásokon esetleg hajlandó feláldozni a Führer- bunkerben rekedteket, hogy magát mentse!... A harc tovább folyik, de a harc kilátástalan, tudják ezt már a katonák, de még inkább a harmadik birodalom legfőbb katonai vezetői. Az egyszerű német katona kénytelen harcolni, ha nem harcol, mint szökevényt, hazaárulót a razziázó, megtorló SS-különít- mények rövid úton falhoz állítják — de mi űzi Hitler tábornokait a harcra? Kesselring vezértábornagy, aki az európai háború utolsó szakaszában, 1945. március 10-től a nyugati front főparancsnoka volt, Bonnban, 1953-ban megjelentette emlékiratait a következő bombasztikus. hősi pózt szuggeráló címmel: „Soldat bis zum letzten Tag” — magyarul „Katona az utolsó napig". Tegyük hozzá: Ressel ring azért írhatta meg 1953-ban emlékiratait és azért választhatták a nyugat-németországi frontharcos szervezet díszelnökévé, mert a velencei angol katonai bíróság halálos ítéletét, melyet olaszországi háborús bűneiért róttak ki rá, kegyelemből életfogytiglani börtönre változtatták át, majd 1952-ben szabadon bocsátották ... Könyvében — a 409. és a következő lapokon — Kesselring azt állítja, hogy Sztd- lingrád és Tunisz után a német győzelemben már nem lehetett reménykedni, az invázió után pedig még egy remis, döntetlen esélyeiben is kételkedni kellett. Ha ez így volt — és ebben talán lehet hinni Kesselring vezértábornagynak —, akkor óhatatlanul elöterbe nyomul a kérdés: miért folytatta az OKW még 1945 március—áprilisában is az egyre kilátástalanabbá váló harcol? Kesselring válasza: „A szövetségesek nem csináltak titkot belőle, hogy Németországot, mindenekelőtt a nemzeti szocializmust és « német „militarizmust”, azaz a nép nagy részét és annak egész vezetőrétegét meg akarják semmisíteni... E megsemmisítési szándékkal szemben — amely, különben a „feltétel nélküli megadás” — unconditional surrender formulájában jelentkezett, egyetlen fegyvert lehetett szembeszegezni: saját bőrünket olyan drágán eladni, amilyen drágán csak lehet, másszóval, addig és olyan erővel harcolni, míg az ellenfél kifárad és Így hajlamosabbá válik a tárgyalásokra.” Eddig Kesselring indoklása. „A feltétel nélküli megadás” a fő bűnös. Ez oldalvágás kívánt lenni Roosevelt felé, aki az angol és szovjet vezetőkkel egyetértésben először hozta ezt nyilvánosságra az 1943 januári casablancai konferencián. A „feltétel nélküli megadás” Kesselring szerint Németország megsemmisítését jelentette volna. Persze azért, mert Kesselring szótárában a német militarizmus egyenlő az egész német vezetőréteggel és a német nép nagy részével, folytatni kellett tehát a harcot a német militarizmusért; de mert a győzelem kivívása már lehetetlen volt, csak arról lehetett szó, hogy „saját bőrünket olyan drágán eladni, amilyen drágán csak lehet." Az Elbánál és Berlin térségében azért kellett harcba dobni a 14—16 éves Hitler- jugendeket és az 50—60 éves népi rohamosztagosokat, hogy Kesselring vezértábornagy és társai menthessék bőrüket... Így már persze másként, nem is olyan szépen hangzik: „Katona az utolsó napig .. Hozzászólások cikkünkhöz: líj lÉóíeSep - áj gondok a Szenlpéteri-kapukao latok kicserélésére. A proletár internacionalizmusra való nevelésben mással nem pótolható szerepe van, hogy a különböző nemzetiségű katonák váll váll mellett küzdenek a harcfeladatok sikeres végrehajtásáért, s még jobban megismerik egymást a gyakorlatokat követő politikai és kulturális rendezvényeken. A csehszlovák, a szovjet, a német és a magyar egységek felkészülése azt sejteti, hogy a Vitává hadgyakorlat sem marad el jelentőségében a korábbiak mögött, akár a testvéri hadseregek harcszei ű együttműködését, akár a korszerű technika alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokat, akár a fegyverbarátság elmélyítését nézzük. Néphadseregünknek eddig legnagyobb erőpróbája ez a gyakorlat a Varsói szerződés keretében. Biztosak vagyunk benne, hogy a részvevő magyar egységek ezúttal is a várakozásnak rr\egfelelő~ en helytállnak. Visszatérve Berlinbe: a naptár 1945. április 22-ét mutat, délután 15 óra van, a térképszobában Hitler tanácskozik a Führer-bunkerba szorult alvezéreivel, ha nem Is a legfőbbekkel, hiszen Göring, a harmadik birodalom „második embere” Berchtesgaden- ben, Himmler, a rangban utána következő, a „harmadik ember” pedig Lübeckben próbál utat találni a nyugati szövetségesekhez... De Hitler semmit sem sejt két „főalve- zére” hűtlenségi kísérletezéséről, különben még nyugtalanabb lenne a tanácskozás megkezdésekor. A tanácskozáson a következők vettek részt: Hitler, Bormann, a kancellária „szürke eminenciása”, Keitel, a véderő főparancsnokságának főnöke, Jodl, a hadműveleti csoport főnöke, valamint a két gyorsíró. Hitler rendkívül ideges, arca szürkéssárga, gondolatai időnként elkalandoznak, kétszer is elhagyja a térképszobát — enyhe rosszullét miatt... Krebs tábornok helyzetjelentését feszült figyelemmel hallgatják a jelenlevők: a helyzet Berlin térségében rosszabbodott, nemcsak a keleti elővárosokban támadnak a szovjet gárdaegységek, hanem a 9., a Busse-hadsereg szétverése után Berlintől délre is feltűntek ellenséges páncélosok és számítani lehet a Wehrmacht utolsó lőszerraktárának elvesztésére. Erős az ellenség nyomása az északi elővárosokban is — félő, hogy rövidesen bezárul a, gyűrű Berlin körüli Sok hozzászólást kaplunk az Új lakótelep — új gondok a Szentpéteri-kapuban című cikkünkre, amely lapunk szeptember 9-i számában jelent tneg. Hetvenegy lakod) irta alá a következő levelet: „örülünk, hogy azt, amiben ak illetékeseknek már régen intézkedniük kellett volna, most az íiszakmagyarorszóg megírta. Az üzletek, a játszóterek, bizony, nagyon hiányoznak. Mi türelmesek vagyunk, tudjuk, hogy az üzlethálózatot egy-két hónap alatt nem lehet megvalósítani, de van olyan problémánk is. aminek könnyítéséhez csak jóakarat és megértés kell.” A hetvenegy lakó elsősorban azt kéri, hogy az autóbuszmegálló • közelebb legyen Az új telepen lakók ugyanis több száz métert gyalogolnak pici gyerekekkel — s mert üzletek nincsenek, teli szatyrokkal is — az Almos utcai megállóhoz és fordítva. Nem kellemes ez jó időben sem. hát még ha beköszönt az esős ősz, majd a fagy, a hó’ Sok ember idejét és energiáját kímélnék meg, ha az autóbuszmegálló a lakótelep előtt lenne. — S ha már a busznál tartunk — folytatják levélíróink —, megkérdezzük: miért nem lehet legalább egy reggeli műszaki járatot beállítani közvetlenül a vasgyáron keresztül a Tatárdombra? A lakók nagy része ugyanis a diósgyőri gyárakban dolgozik. A közvilágításról is ír a 71 lakó. /Szóvá teszik, hogy az oszlopokat részben már beállították, némelyiken már búra is van, csak a bekapcsolás várat sokáig magára. * Erről a témáról egy másik levél írója, Márkus Gábor, a XIV. épület II. lépcsőházának lakója is érdeklődik. Szeretné tudni, hogy az ÉMASZ mikorra készül el a szereléssel, meddig kell még sötétben botorkálniuk? Ezenkívül felhívja az illetékesek figyelmét, hogy a lámpák távol vannak. Hitler nem képes felfogni a való helyzetet, egyszerűen nem tudja megérteni, hogy Zsukov és Konycv csapatai jobban harcolnak, mint a Berlin körül harcba vetett válogatott SS-egységek. Április 22-én a kora délutáni órákban már szánja-bánja délelőtti hősködését, amikor a rádió útján tudtul adta: Berlinben marad, hogy vezesse a város védelmét... Pedig két nappal azelőtt milyen óvatos volt: amikor két részre, „észnk”-ra és „dél”-re osztotta Németország védelmét, a „cl飔 főparancsnoki tisztét azért nem töltötte be, mert — magának tartotta fenn! egymástól, sőt. a házak előtti úton nincs is lámpa. Ugyancsak ez a levélírónk teszi szóvá, hogy a házakhoz járda is kell Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy az emberek az úttesten. vagy a köveken járnak. Amikor sár van, különösen sok a bosszúság. ’ Nemcsak azért, mert cipőjük elmerül, hanem azért is, mert a járművel; a gödrös, sáros úton közlekednek, és összecsapják a gyalogosokat. Levélírónk egyébként tavaly november óta lakik az ú.| telepen és rendeli, hogy az átmeneti gondok-bajok megszüntetésére nem kell majd évekig várni. Csányi Béláné lakóbizotlsá- gl elnök sok háziasszony panaszát tudatja velünk: a konyhában nincs fűtés Csányiné már az elmúlt té* len is sokat fagyoskodott, és ez egészségét is megviselte Szeretne lapunkon keresztül is felhívni az illetékesek figyelmét, hogy találjanak valami megoldást a konyha fűtésére, mert sok család mát előre „fázik” a közelgő hidegektől. Ilyen panaszt — saj* nos — több. űj bérházbaá lakó asszonytól is hallottunk. Ügy gondoljuk, hogy első» sorban a tervezőknek kelle» ne megszívlelniük ezeket * panaszokat. A bérházak kony» háiban többnyire semmifél* fűtőtestet nem terveznek. A gáztűzhelyek ugyanis nem fűz tőtestek, és nem biztosi tanait meleget a vasbetonelemekbőJ épült házak konyháiban, tgj a tél sok háziasszony egészségét rongálja! Azok közül az illetékeseit közül egyébként, akiket érintett ez a cikkünk, még csupán egy válaszolt: a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Dr. Pálos Lajos igazgató lapunkon keresztül tájékoztatja a lakókat az élelmiszer-ellátás könnyítéséről „Tény, hogy az orvosi lakások melletti élelmiszerbolt nem képes biztosítani az új telep megrlövekedett és állandóan növekvő lakosságának ellátását. Annak idején nem is ezzel a céllal nyitottuk meg — írja dr. Pálos Lajos. A továbbiakban ugyanígy vélekedik a 227. számú boltról is, amely ugyancsak közel van a telephez, s most már állandóan zsúfolt, túlterhelt. „Meg kell azonban jegyeznem, hogy a cikkben foglaltakkal ellentétben a bolt áruellátása jónak mondható. s ^ha mégis előfordul zökkenő, az ' kifejezetten a túlterheltség rovására írható.” Ennek ellenére a vállalat tudja, hogy az említett két bolt kevés ezen a környéken, ♦a tervezett két új élelmiszer- Járuházra pedig még várni ♦ kell, s a kisegítő bolt is csak Jjövőre épül fel. Ezért az áru- ♦házak megnyitásáig * ideiglenes üzletet nyitnak De a számításba valami ♦ „kis hiba” csúszott, a szovjet csapatok hatalmas erejű átkaroló hadműveletét nem tudták meghiúsítani a Wehrmacht és SS-egységek, a harapófogó két szára, Berlintől északra és délre, veszedelmesen közeledik egymáshoz — talán már el is késett a délre való meneküléssel... Hitler, ki 1941—42-ben még a világ urának hitte magát, de akkor „szerényen” megelégedett azzal, hogy a náci propaganda belesulykolja a köztudatba, hogy ő, a Führer „minden idők legnagyobb hadvezére” — most, 1945. április 22-én már csak kétségbeesetten kapkod. De hiúsága még most is erősebb mindennél es legszűkebb környezetében, mintha csak a bordón szónokolna, hősi frázisokat puf- fogtat: „Nem megyek ki többé Berlinből, a várost a végsőkig fogom védeni...” (Folytatjuk.) ♦ Már cikkünk megjelenése Jelőtt megállapodtak a Borisod megyei Állami Építőipari ♦Vállalattal: az egyik felvonulási épületet térítés ellenében átadja, és átalakítja az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat számára. Ezt az ideiglenes boltot ez óv utolsó negyedében megnyitják. Gondoskodnak róla, hogy megfelelő élelmiszerkészlet és háztartási cikk legyen az üzletben, s a folyamatos után♦ pótlást is biztosítják. Az üz- Jlet egyébként a lakótelep J minden pontjáról jól megközelíthető helyen lesz. Dr. Pálos Lajos igazgató így fejezi be levelét: „Ha minden szerv, vállalat és intézmény, amellyel teljes összhangban kell az épület íh- alakítása előtt és al»t együttműködnünk, úgyn cv* zett zöld utat biztosít számunkra. a boltot a közölt idő» ben megnyitjuk."
