Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-14 / 217. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MÓNKASPART BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LATJA XXII. évfolyam, 217. szám. ARA: 50 FILLÉR Szerda, 1066. szeptember 14. Elutazott hazánkból az iráni sáli Kedden délelőtt elv: Unott Magyarországról Mohammad Reza Pahlavi Arya Mehr, Irán sahinsahja és felesége, Farah Pahlavi shahbanu, akik Dobi Istvánnak, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa elnöké­nek meghívására hivatalos látogatást tettek Magyaror­szágon. Az iráni uralkodóval együtt elutazott kísérete is. Áz iráni vendégeket ünne­pélyesen búcsúztatták a Feri­hegyi repülőtéren. Edward Ochabnak, a len­gyel Államtanács elnökének a meghívására kedden hivatalos látogatásra Lengyelországba érkezett Mohammad Reza Pahlavi. Irán sahinsahja és kísérete. A varsói repülőtéren az irá­ni vendégeket Edward Ochab és a lengyel kormány több tagja fogadta. A képen: ünnepélyes búcsúztatás a repülőtéren. Közlemény az iráni sah magyarországi látogatásáról Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke és Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke tár­gyalásokat folytatott M. R. Pahlavival, Irán sahinsahjá- val a két ország kapcsolatai­ról, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Á kölcsönös megértés és jóakarat légkörében folytatott eszmecsere során a felek meg­elégedéssel állapították meg, hogy a két ország közötti kapcsolatok jó irányban fej­lődnek és azok bővítésének lehetőségei, különösen gazda­sági és kulturális téren ked­vezőek. A felek kifejezésre juttatták elhatározásukat, hogy további erőfeszítéseket tesznek a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésére. El­határozták, hogy szakdelegá­ciói szinten tárgyalásokat kez­denek műszaki-tudományos együttműködési és légügyi egyezmény megkötése céljá­ból. A két fél megállapodott kulturális egyezmény megkö­tésében. Az egyezmény szöve­gét a látogatás idején para- fálták. A magyar fél kifejezésre juttatta, hogy az ország népe mély rokonszenvvel kíséri a kulturális és történelmi ha­gyományokban oly gazdag iráni népnek a gazdasági, kulturális és társadalmi fej­lődésre irányuló erőfeszítéseit. Kiemelte annak a kezdemé­nyezésnek a jelentőségét, ame­lyet ő császári felsége, Mo­hammad Reza Pahlavi tett az írástudatlanság felszámolását célzó nemzetközi összefogás érdekében. Az iráni uralkodó elismerés­sel szólt a magyar nép bé­kés építőmunkájában elért eredményeiről, valamint ar­ról a vendégszeretetről és meleg fogadtatásról, amelyben magyarországi tartózkodása idején része volt. A felek hasznos eszmecse­rét folytattak a két országot kölcsönösen érintő legfonto­sabb nemzetközi kérdésekről. Kifejezésre juttatták, hogy ra­gaszkodnak a különböző tár­sadalmi berendezkedésű orszá­gok békés egymás mellett élé­sének elvéhez, amely hatéko­nyan járul hozzá a nemzetkö­zi feszültség enyhítéséhez és lehetővé teszi, hogy a népek békében és biztonságban te­vékenykedjenek nemzeti fel- emelkedésükért, életkörülmé­nyeik megjavításáért. Megerősítették, hogy tiszte­letben tartják a nemzeti füg­getlenség, az egymás belügyei- be való be nem avatkozás el­vét. Kiemelték, hogy a helyi konfliktusok a világ bármely részén a világháború veszélyé­nek csíráját hordozzák ma­gukban. A felek úgy vélik, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet­ben el kell ítélni ezen elvek bármiféle megsértését a vi­lág bármely részén, mivel ez az egész világ békéjét veszé­lyeztető, a délkelet-ázsiai helyzethez hasonló konfliktu­sok kirobbanását okozhatja. A felek tájékoztatták egy­mást a délkelet-ázsiai helyzet­tel kapcsolatos álláspontjuk­ról. Ennek során mindkét fél kifejezte aggodalmát a fegy­veres cselekmények kiszélese­déséből eredő fokozódó nem­zetközi veszély miatt és hang­súlyozta, hogy érvényt kell szerezni az 1954. évi genfi egyezményeknek, s biztosítani kell a vietnami nép jogát, hogy maga döntsön sorsáról. A két ország vezetői kife­jezésre juttatták, hogy támo­gatják a világ valamennyi or­szágának részvételével meg­tartandó általános és teljes le­szerelési konferencia összehí­vásának gondolatát. Szüksé­gesnek tartják nemzetközi egyezmény megkötését a nuk­leáris fegyverek elterjedésé­nek és azok alkalmazásának megakadályozására. Hangsú­lyozták az e cél eléréséhez vezető részleges intézkedések jelentőségét cs e vonatkozás­ban támogatják a világ külön­böző térségeiben atommentes övezetek létrehozásának ter­veit. A felek elítélik a gyarma­tosítás minden formáját és fá­radhatatlanul küzdenek a gyarmati országok és népek függetlenségét deklaráló ENSZ-határozalok haladékta­lan és feltétel nélküli végre­hajtásáért és támogatásukról biztosítanak minden olyan or­szágot és népet, amely nemzeti felszabadításáért politikai és gazdasági függetlenségéért harcol. A felek egyetértettek ab­ban, hogy a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában fontos szerep hárul az ENSZ- re. Egyetértettek abban is, hogy az ENSZ megerősítése — az alapokmány szigorú be­tartása alapján — fontos fel­adat. Megállapították, hogy a világszervezet tevékenységé­nek egyik alapvető gátló té­nyezője az egyetemesség hiá­nya. A tárgyalások során a két ország vezetői nagy figyelmet szenteltek a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok kérdésének és összhangban a világkeres­kedelmi konferencia elveivel és ajánlásaival, hangsúlyoz­ták egy olyan igazságos rend­szer kidolgozásának szüksé­gességét, amely diszkriminá­ciók nélkül a lehető legjobb feltételeket nyújtaná vala­mennyi ország gazdasági fej­lődéséhez. Ezzel összefüggés­ben nagy jelentőséget tulaj­donítanak az ENSZ közelgő második világkereskedelmi konferenciájának. A szívélyes és őszinte lég­körben folytatott tárgyalások során a felek megelégedéssel állapították meg. hogy tanács­kozásaik nagymértékben elő­segítették a két ország közötti kaocsolatok fejlődését. To­vábbra is nagy jelentőséget tulajdonítanak a két ország államférfiai közötti találko­zók fenntartásának és fej­lesztésének. ö császári felsége, a sahin- sah meghívta Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnökét, hogy tegyen hivatalos látogatást Iránban. Dobi István a meg­hívást örömmel elfogadta. A látogatás időpontját diplomá­ciai úton később rögzítik. Tanévnyitó egyetemi tanácsülés Miskolcon A miskolci Nehézipari Mű- Dr. Zambó János rektor a végez az az oktató, aiki csak szaki Egyetem idei tanévnyitó következőket kérte az egye- szakismeretre oktatja a hali- ünnepsége, a hagyományok- tem oktatói karától: az okta- gatóságot. Ifjúságunkat rá kell hoz híven meghitt keretek tási reform feladatait ne kös- nevelni a szorgalmas, odaadó között zajlott le. A nyilvános sék dátumokhoz, ne tekintsék munkára, a dolgozó ember egyetemi tanácsülés színhe­lye ezúttal az új épület aulá­ja volt, amely akusztikailag is és modernségében is méltó kereteket adott a bensőséges aktushoz. A hallgatók a kör­befutó emeleti erkélyen, s a földszinten kaptak helyet, az érdeklődők, szülök és hozzá­tartozók pedig az aulában fel­állított díszemelvénnyel szem­ben. A Himnusz hangjai után dr. Zambó János rektof üdvözöl­te a megjelent vendégeket, az egyetem oktatóit, professzora­it, külön szeretettel az első éves hallgatókat, és köszöntöt­te dr. Bodnár Ferencet, az MSZMP Borsod megyei Bi­zottságának első titkárát. Ha­vasi Bélát, a városi pártbizott­ság első titkárát és dr. Fekete Lászlót, a városi tanács vb-el- nökét. Ezután került sor az ünnepi beszédre, amelynek két gondolatköre volt. A szó­nok először az első évesekhez szólt. Elmondotta, hogy akiket a mérnöki pálya iránti vonza­lom hozott ide,' azoknak az elkövetkezendő években az lesz a feladatuk, hogy ízig- vérig mérnökökké váljanak. Ma, amikor az ember nap mint nap fellázad a természet el­len, amikor igyekszik meghó­dítani minden zugot, a mér­"lenn1dr?on mindenütt Íhbí A* e,n#ksé* 37 cffyetcm' ian4csfi,*s az emberiség boldogulásáért kampánynak a megújulásra megbecsülésére. Ennek záloga küzdenek. E küzdelem mun- való törekvéseket. Az oktatói a személyes példamutatás, kasai a mérnökök. A szocia- karon múlik, sikerül-e olyan Dr. Zambó János nagy tet- lista mérnök népét szolgálja, mérnöktársadalmat kinevelni, szést arató ünnepi beszéde Megtisztelő kötelességük ez, amelyik parancsnoki karává után az egyetemi tanács ne- hiszen a magyar nép bizalmat válhat az anyagi erők megte- vében dr. Szilas A. Pál egye- szavazott nekik már az első remtésének. Az ipar jól fel- térni tanár, a bányamérnöki kar dékánja és dr. Berecz Endre egyetemi tanár, a ko- hómémöki kar dékánja is­mertette a gyémánt-, illetve az aranyoklevéllel kitünte­tett mérnökök munkásságát. Ezt követően az egyetem rektora 60, illetve 50 éven át tartó szorgalmas és állhatatos munka dokumentálásaként gyémánt- és aranydiplomákat nyújtott át. Az egyetem ta­nácsa gyémántoklevéllel ju­talmazta Bajkó András okle­veles bányamérnököt, Lányi Ödön okleveles bányamérnö­köt, dr. Michnay Árpád ok­leveles bányamérnököt és Maticska Nándor okle­veles bányamérnököt. Arany­oklevéllel tüntették ki Ke­inen es Béla, Petrik Otpó, Pruschek József, dr. Stasney Albert, Zsák Viktor és Tarnay Miklós okleveles vaskohó- mérnököket. Ugyancsak arany- oklevéllel jutalmazták Kom- polthy Ödön okleveles bá­nyamérnököt. A nyilvános egyetemi ta­nácsülés záróaktusaként dr. Zambó János a gyémánt- és Dr. Michnay Árpád okleveles bányamérnök átveszi a aranydiplomások példamuta- gyémán (diplomát dr. Zambó Jánostól, az egyetem rek- tó munkásságára hívta fel az torától. új és a régi egyetemi polgá­, . __ . , .... ,, ... ,, , rok figyelmét, majd megnyi­percben, amikor az egyetem készült szellemi irányítókat tottnak nyilvánította az 1966 padjaiba fogadta őket. Az el- vár a műegyetemektől, így _67-es tanévét, ső évesek első és legfonto- természetesen a miskolci Ne­sabb feladata e bizalomra to- hézipari Műszaki Egyetemtől Párkány László nulással rászolgálni. Ebben a pillanatban minden első éves­ben nagy elhatározások él­nek: mindenki a szorgalmas életre, az állhatatos tanulásra gondol. De később egyesekben gyökeret ereszt a „ráérünk még” hamis illúziója. Pedig ezt az egyetemet csak az tud­ja elvégezni, aki szívósan, szorgalmasan tanul. Aki a folytonosság fonalát elveszti, aki kiesik a mindennapi ta­nulás ritmusából, az félúton elmarad. Dr. Zambó János figyelmez­tette az új első éveseket: egyetemi polgárhoz méltóan kell viselkedniük az elkövet­kezendő évek során az egye­tem falain belül és kívül is. Az egyetem közösségéhez tar­tozni annyit jelent, mint tisz­telettel viseltetni az oktatók, a professzorok és egymás iránt. Talán még a szorgal­mas tanulásnál is fontosabb a kollektív gondolkodás egyik megnyilvánulása, az egymá­son való segítés. A tanulmá­nyi munkájukat megkezdő fiataloktól elvárja az egyetem, hogy szabad idejüket okosan, céltudatosan használják fel. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szép hagyományai vannak az önképzésnek, a művészetek, az irodalom irán­ti érdeklődésnek, a sport Az új aula modern, körbefutó erkélyein foglaltak Iss« megbecsülésének. lyci az egyetem hallgatói.

Next

/
Thumbnails
Contents