Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

^BcSraanj ttMl «*et*teaiber ti; ftSZAKMAGTARORSZÁG Egészségvédelmi tanácsok: Milyen panaszokat okozhat az alacsony vérnyomás? írta; dr. Szigcthy Jenő ITpfrnvi a naPT ma©'a)r belgyógyász úgy kezdi könyvének ezt a feje­zetét: „Nem betegség!” Mint önálló kórképnek nincs je­lentősége, annak ellenére, hogy nagy számban vannak betegek, (sőt orvosok is), akik a legkülönbözőbb tüneteket tulajdonítják az alacsony vér­nyomásnak. Szőkébb körű közvélemény­kutatást végeztem a betegeim, illetve egészségesek kötött. Kiderült, hogy mindjárt az alapkérdéssel baj volt, Ugyanis meglehetősen eltérő elképzelé­sek alakullak ki a normális, illetve a„ alacsony vérnyo­más-értékeket illetően. Egyesek szoros párhuzamot állítottak lel a vérnyomás és az életkor között. Voltak, akik azonosí­tották a vérszegénységgel, il­letve feltételezték, hogy a vér- szegénység feltétlenül alacsony vérnyomással jár. Mások ma­kacs, kínzó fejfájásukat az ál­taluk alacsonynak vélt 110— 120 higany mm-es vérnyomá­sukkal hozták összefüggésbe. Ismét mások véglagzsibbadásu- kal magyarázták vele, gyenge­ségükért, szédülésükért tették felelőssé. Ezek után körvonalazzuk a fogalmat, mit is értünk ala­csony vérnyomáson. Dialekti­kus választ kell adnom: ala­csony a vérnyomás 90—100 hi­gany mm-es felső érték alatt, ha az panaszokat okoz. A pa­naszok helyes értékelése miatt osszuk két csoportra a beteg­séget: 1. Veleszületett, alkati ala­csony vérnyomás betegségre, 2. Átmeneti, vagy következ­ményes alacsony vérnyomásra. Az első csoport vegetatív idegrendszer-szabályozás za­varára, gyengén fejlett alkat­ra vezethető vissza. Ezen be­tegek viszont a tapasztalat sze­rint hosszabb életűek, koruk­hoz képest fiatalok, érelmesze­sedésre nem hajlamosak. Tu­lajdonképpen szervezetük ta­karékoskodik az energia for­rásokkal, kíméli a szív- és az érrendszert. Családi, örökletes tényezőik ismerhetők fel kö­zöttük. Gyakran idegesek, so­ványak, hasi zsigereik (gyo­mor, bél, vese, stb.) süllyed­tek, de ez nincs összefüggés­ben vérnyomásukkal. Üjabb feltevések szerint egy részük­nél később magas vérnyomás is kialakulhat. A másik, lényegesen na­gyobb csoportnak alacsony vérnyomása csak tünete az népbetegségüknek. Alacsony vérnyomással járnak egyes hormonális kórképek (a mel­lékvese kéreg megbetegedései, csökkent pajzsmirigy működés, csökkent agyfüggelék funkció, stb.) bizonyos szívbillentyűk szűkületei. Ugyancsak ide ve­zethet a különböző okokból ki­fejlődő táplálkozási zavarok miatti leromlás. Az e ler edt k^ae‘fs°i szemben az alacsony vérnyo­más nem okoz kínzó fejfájást, viszont mérsékelt szédülésnek okozója lehet. A vérszegény­séghez legfeljebb annyi köze van, hogy gyakran megtalál­ható azonos betegeken, gondo­lok itt a gyengén fejlett, ide­ges, vagy leromlott emberek­re. A végtagzsibbadúsok mö­gött az egyébként nem nagy jelentőségű gerincváltozások bújhatnak meg, vagy az ideg­rendszer-keringés szabályozási zavara áll. Szerepelt mondanivalóim kö­zött a vérnyomás „felső érté­ke” kifejezés. A vérnyomás­nak ugyanis két értéke van (pl. 130/90), az úgynevezett felső érték a szív összehúzó­dásakor, az alsó érték pedig a szív elernyedésekor mért ér­ték. (Utóbbi tehát nem azonos a pulzusszámmal!) Magas vér­nyomásnál az alsó értéknek, alacsony vérnyomásnál inkább a felső értéknek tulajdonítunk jelentőséget. A normális vér- , nyomás minden életkorban a 110—140 higany mm közötti. Ezen érték felett mindig ma­gas a vérnyomás, — legyen az illető bármilyen életkorú. Té­ves ez a nézet, hogy valaki­nek annyival kell 100 higany mm lelett lennie vérnyomás- értékének, ahány éves. Tehát egy 60 éves embernek, ha a felső vérnyomás-értéke 120 higany mm — minden ellen­kező hiedelemmel szemben — normális a vérnyomása. Ismét hangsúlyozom, hogy az ala­csony vérnyomás (100 higany mm alatt) csak akkor beteg­ség, ha panaszokat okoz. Ha pedig nem okoz panaszt, nem igényel kezelést, ugyanakkor ha tünete egy alapbajnak (pl. csökkent pajzsmirigy műkö­dés), az alapbetegség kezelen­dő. Ha mégis kezelésre szo­rul, gyógytornát, vízgyógyá­T árgyilagosság a szerelemben A jelek szerint, a tárgyila­gosságot a szerelemben manap­ság nagyra becsülik. A Német Szövetségi Köztársaságban ma már minden 14. házasságot egy házassógközvetitő iroda hoz létre és várható, hogy az idők folyamán ez emelkedni fog. Különösen szembetűnő jelen­ség, hogy a legkülönbözőbb társadalmi osztályok fiataljai fordulnak nagy számmal há­zasságközvetítő irodákhoz, mert nem akarnak kalandokba bocsátkozni, rizikót vállalni, üiztosak akarnak lenni a pár- választás kimenetelében. An­nak ellenére, hogy a modern társadalomban mind a fiatal­embereknek, mind a lányok­nak elég alkalmuk nyílik is- merkedsére és bnrátkozásra az iskolában, az egyetemeken, a munkahelyen, a sport- és ifjú­sági klubokban, mégis nyilván­valóan kicsi az esély rá, hogy a mindennapi életben az igazi házastársra bukkanjanak. Általában az emberek isme­retségi köre leszűkült, és a fiatalokat annyira igénybe ve­szik az egyetemi tanulmányok, a hivatás, hogy nem marad idejük a helyes társválasztás alapos előkészítésére. A ház- tűznézésnél is érezhető az álta­lános irányzat: elkerülni a konf­liktusokat. A helyzetképhez hoz­zájárul az is, hogy a társasági összejövetelek azonos társa­dalmi szinten élő családok kö­zött, melyek azelőtt nagy sze­repet játszottak és az ifjabb nemzedék számára a „klasszi­kus” házasságegyengetést je­lentették, elvesztették jelentő­ségüket. Azok a szülők is: rit­kaság számba mennek, akik önkényesen határozzák meg gyermekeik sorsát és előírjak a házastársat. Ezzel szemben, a íoglalko- zásbeli házasságközvetítők na­gyon is megelégedettek mun­kájukkal. Meg vannak győződ­ve róla, hogy a tárgyilagosság szintjen kötött házasságok sok esetben tartósabbnnk bizonyul­nak azoknál, amelyek véletlen ismeretségből vagy szerelemből születtek. Egy házasságkozvelí- tő intézet ezt a tárgyilagosság­hoz és rizikó nélküli ismeret­séghez való ragaszkodást, hasz­nálja ki a technika vívmányai­val. Ez az első ilyen intézet a Német Szövetségi Köztársa­ságban. amely elektronikus számológéppel dolgozik. Az eredmény: egy év alatt 5000 házasságot kötöttek a ..szere­lem-computer" segítségével, és eddig még nem érkezett rek­lamáció. Az elektronikus számológé­pet hetenként egyszer veszik igénybe. 17 000 házasodni kí­vánó férfi és nő nevével, tu­lajdonságaival, külalakra, val­lásra, foglalkozásra, egészség­re és keresetre vonatkozó ada­taival etetik meg. A gép egy­két perc alatt megtalálja az „igazi” partnert és az érde­kelteket kiértesítik. Több pót­ajánlatot az iratokhoz csatol­nak arra az esetre, ha az érde­kelt fél az első ajánlattal nem ért egyet. Az intézmény már majdnem a felét happy-andhez vezette ügyfeleinek. szatot, lelki megnyugtatást, idegerősí'.ö, íeltáp'áló kezolest igényelnek. Csak röviden ne ti vérnyomás-csökkenés azon formáit, amelyek különböző eredetű és tartamú, eszmélet- vcsztéses rosszulléitel kapcso­latosak. Ezen állapotoknál, bármennyire is vezető tünet a gyakran katasztrofálisan ala­csony vérnyomás, az alapbán- talom sürgős tisztázására, az ok megszüntetésére kell töre­kednünk. Viszonylag köny- nyebb a helyzetünk akkor, ha rövid úton kideríthető a rosz- szullét oka, mint a jelentős vérvesztés, súlyos sérülés, égést, hányást, hasmenést kö­vető nagy folyadékvesztcség. Ilyenkor a vérátömlesztés, a folyadék pótlása, a fájdalom csillapítása, illetve ezek kom­binációja általában megoldja a kérdést. Kellemetlen feladat elé állítja sz orvost például a gyógyszer- a szérumérzékeny­ség okozta eszmélet vesz téses állapot, ha a beteg nem kér­dezhető ki. Ezen esetben kény­telenek vagyunk tüneti keze­lést alkalmazni, a keringés rendezésével, a vérnyomás emelésével megelégedni. Leg­fontosabb teendő a beteget azon legrövidebb időn belül kórházba szállítani, amíg a folyamat még befolyásolható, megfordítható. Asszonyaik beszélnek a brigádéletről — Nem zavarok? — Dehogy zavarsz, nem ti­tok, amiről beszélünk. Ülj csak le. Aztán még két asszony ke­rül elő a paprikebokrek közül. Felfordítják a ládákat, s arra telepszenek. Van egy kis, lé­legzetvételnyi idő. Most ment el a kocsi, amely összeszedte a megrakott rekeszeket. — Hány éve is vagyunk szo­cialista brigádban? — Kettő... — Dehogy kettő, hiszen két­szer kaptunk oklevelet, tavaly meg jelvényt... az ám, most negyedszer versenyzünk. — Az a baj, hogy nincs itt Schrotné, a brigádvezető, ő tudja pontosan az adatokat... — De a jutalmakat mi is tudjuk! Van egy közös mosó­gépünk ... — Magnetofonunk is van, — Van, van, de minek? A tanyasiak a mosógépet se tud­ják használni.., a magneto­fonba is csak nőnapon beszél­tünk, másra nem használtuk... Atíkor? Nincs idő az ilyesmi­re. — Ha már ott van, legyen csak, Ne panaszkodjatok, mert a tavalyi 2000 forint jutalmat már jobban osztottuk el. — Ajándékokat vettünk az asszonyoknak. Nippcket. Kinek mit. — Hagyjátok el, úgy se volt jó! Én nem szólok, az a kis pacsirta nagyon szép. — Te nem, de emlékeztek, az egyik öregasszony hogy kikelt magából, amikor a díszhalat megkapta, azt mondta: ezért? Ezért a játékszerért jártam én térdig a rothadt káposztában? Harsányan nevetnek. Köz­ben újabb asszonyok jönnek — Majd jövőre okosabbak leszünk. Mert hogy van az ilyesmi? Az egyik kapott egy olcsó likőröskészletet, a má­sik egy értékesebb nippet. Az­tán kitűnt, hogy a készletet többre becsülték, mint a dísz­tárgyat. Szóval így nehez. Nagyot fordul a beszéd ke­reke. Már a tanulásnál tar­tunk. — Minden érben volt olyan versenypontunk, hogy a bri­gád tagiai továbbképzik ma­gukat, Én már tavaly letud­tam a Vili. osztályt. — Azt is tedd hozzá Ken­derest né. hogy együtt jártai az uraddal. — Ügy volt. Ha valamit nem tudtunk, a gyerek segített, mert az is nyolcadikos volt már. — Nem újság az ilyesmi. Ke­nyerest! é is az urával járt együtt iskolába. — A vizsgán azt mondta a tanító az igazgatónak — foly­tatja Kenderesiné —, úgy tes­sék erre az asszonyra nézni, hogy tsz-asszony, s az egyik legszorgalmasabb tanulónk. No, nem azért mondom... — Ne restelld azt te, soha. Ha úgy volt! — Erre az igazgató azt mondta, no, akkor olyan szám- tanpéldát adjanak neki, ami szakmába vág. Adtak is, ilyet: számítsa ki, egy ilyen és ilyen oldalú, téglalap alakú épület­hez hány tégla kell. Amikor megvolt, még azt — mennyi búza fér el benne? — Aki a brigádból iskolába akart járni, módja volt rá. A többiek szemináriumra jár­nák. Rendszeresen. No, persze a tanyasiaknak nehezebb. Elég sok tanyasi van nálunk. — Van, itt is. hiszen özvegy Bárány i Istvánná, Csikó Andrasné, de még Kenderesi­né is. — Közös szórakozás? — Tervezzük, hogy színház­ba megyünk Miskolcra. — Hagyd el, évek óta ter­vezzük, de még nem jutottunk el. No. majd az idén, az idén már tényleg elmegyünk. Hi­szen Sárospatak nem a világ vége! — Csak annyi dolog szakad az emberre otthon is, ha mar innen szabadul. — Nehéz volt nekünk ez az év. A Kossuth Tsz-nek tnost 86 hold kertészete van, s ezt tizennyolc felé mérték. Sokat kellett dolgozni. Ne­héz vált az év. — Nem baj asszonyok, leg­alább keresünk. — Azt majd meglátjuk a végén. Meg azt is meglátjuk, ki járt jobban! Azok-e, akik garantált munkaegységre dol­goznak már a tsz-ünkben, vagy mi, itt a kertészetben, akik nem fogadtuk el? — Munkaegységünk már van. Csak jól sikerülne már végig ez az év, itt, a Kossuth­ban! Aztán számba veszik: Csikó Andrásáénak 260, Csák Jó- zsefnének 220, özvegy Bara­nyai Istvánnénak 200, Kende- resi Lászlónénak körülbelül 300 bedolgozott munkaegysége van eddig, s a gazdasági év­nek még nincs vége! Adamovics Hona Célszerű kapaszkodni Asuzkdofák (A Síern karikatúrája) Eleonora Duse, a világhírű olasz színésznő egyszer arra vállalkozott, hogy felügyel egy baráti házaspár kislányára, amíg a szülök az operában vannak, Amikor apa és anya hazatértek, a gyermek az ágy­ban ült, mutatóujját ajkára téve suttogva mondta: — Pszt! Halkan, a néni al­szik! Duse tényleg a díványon fe­küdt, és hortyogott. Felébresz­tették. Felült, megdörzsölte a szemét és így szólt: — Képzeljétek, a gyereknek meséket mondtam, verseket szavaltam, dalokat énekeltem, s ő mindig újakat kért. Erre egyszerűen lefeküdtem és alud­tam. így aztán nyugton ma­radt. örömtől ragyogó arccal sza­ladt be hozzá, és így szólt: — Ezt aztán megint nagyon szépen csináltuk. Bach bosszúsan tekintett rá: — Csináltuk? Ifallja: én já.t- szom! A fújtató kezelője ijedten nézett a nagyrabecsült mester­re: — Jó. majd megjegyzem ma­gamnak. Ahogy Bach úr akar­ja. Aztán bement a fújtatószo­bába és behúzódott egy sarok­ba. Bach egy új fugaváltozatot akart kipróbálni, és csengettyű- jelt adott a fújtatókezelönek. Nyomta a billentyűket és a pedált, de az orgona néma ma­radt, Már bosszankodni kez­dett. amikor ráncos arcán meg­értő mosoly futott át. Oda­ment a fújtatószobához, bedug­ta fejét az ajtón, cs barátságo­san kérdezte: — No, Wagner; nem játsza­nánk még valami szépet? készült a program is: kora délután kö­zös erővel . megfőzik a bográcsgulyást, megeszik, hogy később ne legyen rá gond, azután szórakozzék ki mint tud, de lehetőleg együtt. Hiszen a kirándulás célja a kollektiv szellem elmélyítése, hogy a dolgozók a fehér asztal mellett, illetve a zöld gyepen közelebb kerülje­nek egymáshoz és így tovább. A szakszervezeti bizottság albizott­sága szorgalmasan felkereste a Felhő­fényesítő és Gombolyító Vallalat összes munkahelyein a dolgozókat, hogy el­beszélgessen velük a kirándulás hasz­nosságáról és arról: az igazgató milyen súlyt helyez rá, hogy minden dolgozó jelen legyen és barátkozzék egymással. Találkoztak ugyan itt-ott némi kispol­gári eredetű csökönyösséggel, amikor például a háromgyerekes Striguláné olyasmit mondott, hogy egész héten dol­gozik, barátkozhat eleget a munkatár­saival, de szombaton délután neki mosni kell, meg takarítani, meg miegymás. Ez persze átlátszó kifogás, mivel ki akarta magát húzni a kollektív élet alól, hi­szen sok meg benne a kispolgári elem, de majd a kirándulás levegője, az áradó tömény egyútllét meggyőzi álláspontja helytelenségéről... A kiránduláson megjelent az igazgató, a főmérnök, a főkönyvelő, több osztály­vezető, a szakszervezeti bizottság ki­rándulást szervező albizottsága csalá­dostól és rajtuk kívül még hat dolgozó. Megették a bográcsgulyást, aztán meg­indult a beszélgetés. Eleinte kollektive folyt, de így nagyon nehézkesen ment. Később kisebb csoportokra bomlott a társaság, és akkor már szóba került, hogy a főmérnök felesége nem tegező- dik a takarítónővel, viszont a takarítónő csupa mocsingot kapott, a főmérnökné meg kétkanálnyi színhúst és a kenyér serclijét. Egyik társasági azt panaszolta, hogy a főkönyvelő felesége egy nagy jénai edényt hozott tányér helyett, a másik helyen azokat szidták, akik ott­hon maradtak, a harmadik csoportban pedig valaki azt mormogta a fogai kö­zött, hogy azoknak volt eszük. Volt, aki titokban statisztikát készített: a vezetők kivel és hány percig társalogtak, miköz­ben úgy jártak körben a társason szó­rakozó fényesitők és gombolyítok kö­zött, mint hajdan a főhercegek a epreié­nél. Estefelé titokban mindenki az órá­ját nézte, de senki sem akart elsőként indulni, nehogy a kollektiv élet meg- b on tójának tűnjék... Hétfőn az igazgató és a szakszervezeti bizottság titkára derűsen jegyezte fel kimutatásaiban: egy „betervezett" kol­lektiv megnyilvánulást teljesítettek, és az e célra elkölteni tervezett pénzösz- szegnek maradéktalanul nyakára fing­tak. OwnJ T)á rs as kirándul áj A vállalatnál már hetek óta ez volt minden beszélgetés föté- mája: mikor lesz az üzemi ki­rándulás? Az igazgató a szakszervezeti bizottságra, az meg az igazgatóra hárí­totta a kezdeményezést, végül is közös erővel döntöttek: szombaton délután két órakor találkoznak a busznál és megy a társaság a tó mellé, ahol a rál- lalatnak egy kerekeken gördülő alkal­matossága, egy kivénhedt fabódé rontja a tóparti képet. Ez a bódé egyébként büszkén viseli egyik falán a .,Felhő­fényesítő és Gombolyító Vállalat üdü­lője" felírást. Megkezdődött a tervező munka. A szakszervezeti bizottság külön albizott­ságot jelölt ki a lebonyolításra. Ez an­nál is célszerűbb volt, mert az igazgató és a pénzügyi vonatkozásokat ellátó főkönyvelő mindig ellentétesen intéz­kedett és szükségessé vált, hogy valaki, vagy valamilyen szerv a sok intézke­dést kissé koordinálja. Megkezdődtek a számolgatások: minden dolgozó kap egy nagyszerű, ingyen bográcsgulyást. Ha magával hozza a feleségét, vagy egyéb családtagját, azért fizetni kell. Az összeg kibírható, másodosztályú vendég­lőben sem drágább. Igaz, oda nem kell evőeszközöket es edenyeket vinni. El­Johann Sebastian Bach új orgonamüvét játszotta a lip­csei Tamás-templomban. Ami­kor befejezte, a fújtatókezelő

Next

/
Thumbnails
Contents