Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

4

É2s Z ARM A G T A B ORS Z AG

Vasárnap, 1966, szeptember 11.

6 0<7\>c/^C>t/Ta47\iC'^C \>C-' vic>©©©©€©©£

é

/[/látó G ifi* la

versei :

1

:

Fehér felkiáltójel

így őrizlek...

döfi csúcsát

A rét összes virágait

v

bárány felhős egekre,

tenyeremre vettem

csővert háztetők fölött falumban

öledre tettem

Magamba szívtam a szelet arcodra csókokat

V

ahol születtem, ahol élek

$

ásványt tesznek hasznossá

leheltem

bika-tüdejű gépek. Fehér felkiáltójel döfi csúcsát bárányfelhős egekre,

Két Nap ragyogott, a Földön mikor pillantásaink megölelték egymást

If

i

ff

sötétfejkendős néni megáll, csodálkozva nézi, nagynak látja háza mellett és magasabbnak a

Mellettünk óriássá nőttek a füvek s csodálkozott egy arany-hátú bogár

templomnál

Szó-szoborrá faragtam

Uj élet csirája

a perceket

n

csattan tavaszba

hol madárdal szólt

e földön,

mint esküvői ének

o

hol reggelente anyám kapunkat bezárja

így őrizlek emlékeim

p

utánam.

között örökkön-örökké

SZENDREI JÓZSEF:

Uj dal Magdánál

Ne döbbenj meri. Minek megdöbben Gyújt egy pohárnyi ihlet szikrája, negyedik hete.

Nem kell a világot ölbe venni.

Üj dalba kezdtem. Semmi se bánt m Boldog remete

lenne belőlem, ha meghívnálak s jönnél lelkem forró kunyhójába, mint a képzelet.

Itt nagy terek és kétségek várnak.

— Szeress! — Ez a lelkem óhajtásé Add. a két kezed!

Díszekké törpitett napraforgók rozsdarőt virágai kacagnak.

Ölemben bánat.

Itt sírnak mind az éhes nyomorgók, mégis azt kérem: tarts meg magadnak, éveim szállnak.

Ne ingerelj gyűszűnyi haragra, jobban fáj, mint a hűség foszlósa.

Mély most az este!

Pihenj le bennem kemény szavakra, sorsodnak úgyis sorsom az ágya, aludj el benne.

Tizenegy évszázad vagy: büszke kor!

Kettőnké a hányatott magyarság nagy története.

Te vagy a minden-asszony — és felforr bennünk a tavasz: — egy fakadó ág jövő élete.

Igen: Te pótolsz s magadba foglalsz minden nőt, kikért lenne még vágyam, alma-anyaság.

Ha akarsz, minden szavaddal megcsalsz, mikor nem vagy itt s nem alszol nálam.

Nyom a magasság.

Nézd, a napraforgók káromkodnak, mert egyik sem ismeri kedvesét, de én ismerlek!

Rimánkodom is e túlzó kornak: hosszabbítsa meg az ember életét, hadd szeresselek!

Szükségük van ránk a gyermekeknél: belénkoltódva ők nőnek nagyra.

Fontosak vagyunk.

Erről mesélek az embereknek, szép, csitítn írásba foglalva sok akaratunk.

Leszek még miattad boldogtalan, hogy újra visszaad az örömöm.

(Titkos szükséglet!)

Körben a világ is... hány baja van?

Gyógyítsuk együtt! — s majd megköszönöm a békességet.

Megint a napraforgókat nézem.

Törpe virágok: díszek a földön.

Figyelj szavamra: lesz a jövőben rengeteg pénzem s azt mind kacagó virágra költőm Xeked — jaj! — Magda'

♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦«♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦•» *»44.**«

Tudatformálás és gazdaságosság

Csillagászati hél [Sorsodban

íj

ISagyító alatt a Petöfi-rímek

Katedra - a padokhoz közel

a gyerekek helyett. Saját gon dolataiknak ritkán adunk tó rumot.

A „fényes szellő” korszaka ban országszerte ismertek vol tak a népi kollégisták, min politikai erő, mint fegyelme zett csapat, a haladás fáklya vivői. E kollégiumok pedagó giai vonatkozásait mindmái; valami érthetetlen szemérmes ségből nem analizáltuk. Pedi, a népi kollégiumokban ural kodó öntevékenykedés ol; rnagasfokú volt, amelyet azét; sem sikerült megvalósítani Akkoriban megtanították a ifjúságot rá, miként állítsa nak fel osztályuk, iskolájul számára írott vagy íratlai szabályokat. A diákok magúi ítélkeztek még fegyelmi ügyek ben is, és nagyon szigorúul voltak önmagukkal szemben igy tehát megvolt minden er kölcsi alapjuk, hogy igazságo sak lehessenek másoksa szemben.

Sokan úgy tartják: az ifjú ság kizárólagosan a neveié tárgya, de maguk a fiatalot képtelenek nevelni.

A napokban ismételten lát hattuk a televízió népszert ifjúsági műsorát, a Halló fiúk halló lányok-at. Számunkra ( műsor vonzása azért is kézen fekvő, mert a miskolci Föl des Ferenc Gimnázium diák jai is beleszólhattak az ifjú ságot érdeklő mindennapi iz galmas kérdésekbe. Volt í műsornak egy jogi vonatkozású „betétje” is, amelynek a: volt a lényege: miként lehetne megfékezni a huliganizmust. Véleményt nyilvánítottak a földesisták, elmondU gondolatait egy ismert jogász és másnap a közönség. Égj ismerősömtől azt hallottam: ni menjen a lány presszóba, : főleg ne este 11-ig. (A szóban forgó 19 éves lány 11-ig kapott „kimenőt”.) Elgondolkoztatott ez az aspektus, mer lám, itt sem a huliganizmusra, mint a társadalomra veszélyes motívumra figyelte! fel, s nem annak visszaszorítására eszeltek ki tippeket hanem a becsületes fiatalok jogait javasolták megnyirbálni. Ez az álláspont tarthatatlan. A jelenség is arra utal nem tartjuk felnőtt., tárgyaló- képes embereknek a fiatalokat.

Stlirwic a KlSZ-alapszerveze- ajlius, tejben, <íe különösen a középiskolai KlSZ-szer- vezetekben nem kielégítő az öntevékenykedés. Sok a felesleges mankó, pedig ma már világos: a KISZ céljaiban és terveiben a szocialista iskola céljai testesülnek meg. Érthetetlen a tartózkodás, a KISZ nevelési elképzeléseinek és az iskola nevelési terveinek merev különválasztása. A szakadék mesterséges növelésével sokan a pedagógus és a pedagógia tekintélyét próbálják hangsúlyozni, és a fiataloknak maximum az ünnepségeken, vagy kulturális fórumokon való szereplés jogát biztosítják. De néha még azt sem. A KISZ nevelési kérdésekbe való belevonása — mondják igyesek — avantgardizmushoz vezethet. Mi azt mondjuk: ha íz bekövetkeznék. őszintén izólva nem lehetne a fiatalok •óvására írni. Az öntevékeny- tedés kialakítása pedagógus :ok nélkül elképzelhetetlen, rulajdonképpen a pedagógus >kos sugalmazása, emberi magatartása meghatározója innak is. hogy a fiatal visz- izaél-e a bizalom-mai.

Természetesen é'sa"™£

íek fiatalok, akik most is, a övőben is visszaélnek az ön- evékenykedés nyújtotta biza- ommal. A tanárok, és a CISZ. ha a diákok pozitív soportjaira támaszkodnak, dsszaszoríthatják a rendbon- ókat, a kivívott jog megsér- őit. Mert a maximális önte- ékenységre való jogot ki kell ívni. A „szerződés” kétolda- ú. Ha a pedagógus felnőtt- ént kezeli tanítványát, a la- u'tványnak messzemenően rá ;ell szolgálnia a bizalomra, la a diákok igényt tartanak á, hogy felnőtteknek, tárgya- óképeseknek tartsák őket, a anárok és a szülők előtt bi- onyltaniuk kell e jogra való épességeiket, alkalmasságu- at. Nagy felelősség az iskola 1 létéből jogokat kérni, de a? linden fiatalnak tudnia kell. ogy a jog kötelességekké' j

Párkány László I

Latiam eeyszer tné

■ .cl 11 cl III fás bábjelenetel Bal oldalt magas katedra állt mögötte szigorú tekintetű ta nár ült. Jobb oldalt apró, alij látható diák szepegett, ügyet lenül, sután kapkodott tás kában felejtett mondatol után.

Nem túl egyedi ez a kép mindenki felidézheti, aki valaha is diákoskodott. Gondol tam is erre a bábjelenetrc többször, amikor nemrég a; új, kazincbarcikai gimnáziurr avató ünnepségén egy minisztériumi szónok — tanárember — széles ismeret- és tapasztalati anyag birtokában mélyen és igazságosan elemezte a katedra és a pad „viszonyát”.

A katedra és a diák kapcsolatát, a távolság kicentizett- ségét sokan misztifikálják. Úgy tartják; a helyes „nevelési” normák kialakulása, ;; tanár—diák viszony egyedüli pillére, s a tekintély valódi próbaköve a magasan álló katedra. De nemcsak szimbolikusan, a valóságban is.

A Művelődésügyi Minisztérium szónokától hallottuk a következő mondatot is: „Munkaterveket készítünk a fiatalok nevelésére, sajnos, gyakran nélkülük”.

A „nélkülük” szó különösen megragadt bennem, mert mostanában mind gyakrabbá válik az egyoldalú, az izolált „pedagórizálás”; mindenki nevelni akar, s mindenki saját képére szeretné gyúrni az ifjúságot. önként kínálkozik a kérdés: vajon a modell, amelyet megalkotunk, minden esetben jó-e, kell-e a fiataloknak? „Micsoda kérdés? — gondolják sokan — az kell a fiataloknak, amit mi diktálunk, amit mi felmutatunk”.

Ez kérdéses — mondom én —, mert váltig hiszek benne, hogy a fiatalok nélkül, terveik, vágyaik ismeretének hiányában nem lehet megvalósítani nevelési elképzeléseket.

Egy okos pedagógiai cikkben a minap azt olvastam, hogy már a 8—10 éves gyerekek kérdéseit, kíváncsisko- dásait úgy kell kezelni, mint a felnőttekét. Szlaniszlavszkij ismert figyelmeztetése, amely a színházi világban a drámai élmény befogadása kapcsán bontotta le a falat felnőtt és gyerek között, ekképpen szól: a gyerekeknek úgy kell játszani, mint a felnőtteknek, csak jobban.

í.v *1 u r-in mesterséges vái'Ytihran laszfalakai erne_

lünk önmagunk és a fiatalok közé, mert kategóriákban gondolkodunk. nem pedig emberekben. Shaw Higgins professzora — jól tudjuk — kezdetben puszta tárgynak tekintette tanítványát, amelyre nevelési „élvei” ráépülhetnek. De még a legridegebb tárgy is visszahat az alkotóra, a márvány a művészre, a filmcelluloid szalag rendezőjére, a könyv betűje Írójára. A tanterem egyik pólusán van a padban ülő diák, a minden műalkotásnál érzékenyebb „matéria”. Visszahatása elől kitérni lehetetlen.

Nem ismeretlen előttünk néhány iskola gyakorlata. Ezt különben az idézett minisztériumi kiküldött a kazincbarcikai iskolaavatáson is szóvá tette. Elmondta, hogy fegyelmi ügyekkel bajlódunk, tüzet oltogatunk, ahelyett, hogy a KISZ-t, a diákok különböző pozitív csoportjait a rend, a fegyelem önként vállalt őreivé tennénk. Még mindig nem merjük, sok esetben nem tudjuk ifjúságunkat bevonni, s ezzel felelőssé tenni önmaga fejlődéséért.

önmaga fejlődéséért.;;

Szép pedagógiai elv; a ne* velési célkitűzések kisebb-na- gyobb konferenciáin mindig Eigyelmeztetünk erre. S lám, mégis, mit produkál az élet! .öntevékeny” alapon kollégiumi tanácsüléseket bonyolítunk le, s felszólalásaikat megírjuk

N

éhány hete jelent meg az Országos Népművelési Tanács rendkívül sokoldalú vizsgálódást tükröző kiadványa, az Irányelvek a népművelés ötéves tervezéséhez című tézisgyűjtemény.

Az irányelvekről rendezett viták egyik sarkalatos pontja a gazdaságosság és a népművelési célok látszólagos, vagy itt-ott valóságosan jelentkező ellentmondásossága. A tézis-gyűjtemény megállapítja, hogy a népművelési feladatokra általában szerény beruházási és működési összegek állnak rendelkezésre. Az utóbbi években tovább fokozódott az ellentmondás a népműveléssel szemben támasztott társadalmi igények és a feladatok megoldására fordítható gazdasági lehetőségek között. Az irányelvek gyűjteménye arra figyelmeztet, hogy a gazdaságirányítás új mechanizmusában, a nagyobb önállóság biztosításával, tovább fokozódhatnak a nehézségek, ha a gazdasági eszközök felhasználásáról dönteni hivatott testületek vagy személyek nem ismerik el, vagy nem ismerik fel a népművelési feladatok fontosságát.

Figyelmet kell fordítanunk a népműveléssel kapcsolatos beruházási és működési költségekre, jövőbeni felhasználásukra, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a gazdaságosság címszó alatt felbukkant és várhatóan felbukkanó jelenségeket sem, amelyek közvetve, vagy közvetlenül befolyásolhatják, korlátozhatják, csökkenthetik a népművelési munkát.

Néhány példát említünk.

A televízió mellett napjainkban alighanem a legfontosabb tömegkommunikációs népművelési eszköz a film. Ha filmszínházaink műsorait végig tekintjük, illetve az egyes műsorra tűzött filmek előadásszámát vizsgáljuk, világosan látszik a mind nagyobb eltolódás az elsősorban csak szórakoztató, komerz-filmek javára. Tudjuk nagyon jól, hogy a moziüzemi vállalatokat szorítja a tervteljesítési kötelezettség, de észre kell vennünk az ellentmondás jelentkezését: feladjuk-e a filmnek Lenin által is meghatározott fontos nevelő szerepét és csak szórakoztató eszközzé devalváljuk, vagy pedig országos szinten próbálunk tenni valamit azért, hogy nagyobb teret biztosítsunk a magasabb művészi értékű, a tudatformálásra egészségesebb irányban ható műveknek.

Í

v mlíthetünk példát a ^ zeneművészet területéről. A komoly zenei igény még nem jelentkezik társadalmunk minden rétegében tömegesen. De vajon nem az-e a népművelés feladata, hogy jól tervezett, okos nevelőmunkával olybá finomítsa a tömegek ízlését, hogy igényeljék az értékes, komoly zenét, szeressék a jó művészi köny- nyűmuzsikát?! Nem ez-e a teendőnk, ahelyett, hogy a köny- nyebb pénzbevétel és a látszólag nagyobb közönségsiker ürügyén hivatásos, íélhivatá- sos és amatőr társulatok közreműködésével tánczenei arénákat rendezünk.

Egyik igen füu .os tömegkommunikációs népművelési terület a könyvkiadás. Bár Magyarországon igazán csodálatraméltó dolgokat lehet tapasztalni, ami a kiadott könyvek számát, példányszámát illeti, talán nem lenne haszontalan bizonyos arányoknak vizsgálata, megvizsgálása ezen a termésen belül. Jóllehet, itt is hivatkozás történhetik a gazdaságosságra, és valóban a mi könyvkiadásunkban igen nagy számban jelentkeznek jó hatású, értékes és olcsón kiadott művek (gondoljunk csak az Olcsó Könyvtárra, a Modern Könyvtárra és más, mindenki által könnyen megvásárolható sorozatokra), de nem vétjük-e el a célt akkor, ha például az Európa Könyvkiadó népszerűnek indult zsebkönyv sorozatában megjelenő müvek árát kötetről-kötetre emeljük. Érdemes azt is megjegyeznünk, hogy a Modern Könyvtár, amelynek sorozatában nagy számban jelennek meg a szocializmustól idegen szemléletet képviselő művek, viszonylag sokkal olcsóbban jut az olvasók kezébe.

Megemlítjük még az iparművészeiét és a népi iparművészetet, amelyekben a gazdaságosság, a könnyebben eladhatóság ürügyén felütheti fejét a csökkentett művészi értékű produktumok dömping- je, jelentkezhetik az ízlésrontó giccs. Megemlíthetjük még a lakáskultúrát és az építőművészetet, mint az embert körülvevő, tudatára ható tényezőket, amelyeknél a gazdaságosság jelszava alatt szántén folyhatik ízlésrontás, nem egyszer — a fentebb említett területekhez hasonlóan — egyéni premizálási megfontolásokból.

A

z Országos Népművelési Tanács irányelvei helyesen mutatnak rá, hogy ki kell dolgozni bizonyos főbb népművelési normatívákat, amelyek a népművelés fejlődésének irányát biztosíthatják az új gazdaságirányításnál esetleg jelentkező téves értelmezésekkel szemben is, és helyes az az intelem, amely szerint ki kell dolgozni a népművelésre fordítható anyagi eszközök összehangolt felhasználásának főbb elveit ós feladatait. A gazdaságosság —• egyébként fontos elve —, na veszélyeztethesse, vagy késleltethesse a megvalósulást, a szocialista arculatú emberfők sokaságának kialakulását.

Benedek Miklós

ősz elején minden évben országosan megrendezik a csillagászati hetet. Ebbe a munkába természetesen a TIT Borsod megyei csillagászati és űrhajózási szakosztálya is bekapcsolódik. Miskolcon az ünnepélyes nyitó előadást szeptember 19-én tartják a Bartók Béla Művelődési Házban, ahol az érdeklődők az űrhajózásról ós az űrjogról hallhatnak. A nyitás napján fénykép- és bélyegkiállítást is rendeznek. Miskolcon a csillagászati hét szeptember 24-ig tart, a megye járási székhelyein pedig szeptember 24-től 50-ig.

A miskolci hét legtöbb előadását az Uránia csillagvizsgálóban tartják. Az érdekesnek ígérkező előadások középpontjában a Hold meghódításáról szóló szerepel. A Hold felszínét régóta tanulmányozzák ugyan, de az emberiség az. űrrakéták segítségével éppen napjainkban tudott meg a legtöbbet földünk kísérőjéről. A közelmúltban a szovjet és az. amerikai holdkísérletek igen nagy lépésekkel vittek közelebb bennünket a Hold pontosabb megismeréséhez, a hozzávezető kozmikus térség feltárásához. Az ember lábnyomainak feltűnése a Holdon: a közeli évek ígérete.

A világnézet alakulására nagy hatással van, ki milyen tudást szerez a társadalomról, a természetről. Törekednünk kell a tudományos világnézet elsajátítására, melynek egyik eszköze az önműve- es. hiszen csak a tudományos világnézet ismeretében tudunk magunknak is kelégítő választ adni napjaink sok fcwi- .os kérdéséről. A közelgő :sillagaszati hét újra jó alka- omnak kínálkozik ismeretkö- •ünk bővítésére, tudományos világnézetünk fejlesztésére.

Fábián Endre, a szakosztály titkára

kát nyitotta meg azzal, hogy alkotásaiban háttérbe szorullak, szinte ritkaságszámba- rnenökké váltak a korábban egyeduralkodó rag- és képző- rímek.

A legújabb vélemények szerint Petőfit a szabálytalan rímek használata keverte hanyag verselő hírébe. Csakhogy ezek — mint azt ma már a legkritikusabb szemű rímtanulmányozók is elismerik — az esetek nagy részében magas művészi tudatosságból, nem pedig a költői eszközök szűkösségéből fakadtak.

„Petőfi nmei hanyagok és pongyolák” — fogalmazta meg egy 1021-ben megjelent, a magyar rímről szóló munka a sommás véleményt. A vita hullámai máig sem üllek el egészen. Erről tanúskodik, hogy a közelmúltban érdekes tanulmány látott napvilágot, amely a verstan, a rímelmélet, a hangtan szigorú patikamérlegén vizsgálja a Petöfi- •ersek rímeit, a sorok össze- •sengését, a rímek fajait stb.

Megállapítja, hogy Petőfi a magyar verstörténet új korsza-