Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-09 / 213. szám

2 ÚAKMAU \ AKOK8ZAG Péntek, 1966. szeptember 9, IJdrosló táriratok a Koreai IXDK és Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke és Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke táv­iratot intézett Kirn ír Szén elvtárshoz, a Koreai Munka­párt Központi Bizottságának elnökéhez, a Koreai NDK mi­niszterelnökéhez, Coj Jen Gén elvtárshoz, a Koreai NDK leg­felsőbb népi gyűlése elnökéhfez, amelyben a koreai nép nagy nemzeti ünnepe, a Koreai NDK kikiáltásának 18. évfor­dulója alkalmából az MSZMP KB, az Elnöki Tanács, a ma­gyar kormány és az egész magyar nép nevében szívből jövő üdvözletüket küldik a koreai államférfiaknak és a testvéri koreai népnek. A magyar államférfiak Tó­dor Zsivkov elvtárshoz, a Bol­gár KP KB elnökéhez, Georgi Trajkov elvtárshoz, a bolgár nemzetgyűlés elnökéhez kül­dött táviratukban a párt, az Elnöki Tanács, a kormány és a magyar nép jókívánságait fejezik ki Bulgária felszabadu­lásának 22. évfordulója alkal­mából./ Javaslat a rhoílesiai kérdés megoldására A nemzetközösség kormány­fői értekezletén eddig különös módon a legfontosabb nyilat­kozat az üléstermen kívül hangzott el. L1 Kuang-ju sin- gapore-i miniszterelnök a BBC tv-adásában kijelentette, hogy a rhodesiai kérdést igen ha­mar meg lehetne oldani, ha a dél-vietnami partizánokhoz hasonló szabadságharcosok két zászlóalja hadműveletekbe kezdene az országban és kül­földről támogatásban részesül­ne. Vietnam példáját idézve Li Kuang-ju azt is elmondta, hogy országa hajlandó önkén­tesekkel, fegyverekkel és anyagi segítséggel támogatni a rhodesiai harcosokat, „amint ezt a Szovjetunió és a kelet­európai szocialista országok teszik Vietnam esetében”. Ö3 Gaulle lisszöuele Francia-Polinéziának Francia-polinéziai látogatá­sának második napján De Gaulle elnök ellátogatott a papeetei parlamentbe, ahol Jacques Tauraa. a területi gyűlés elnöke többek között hangsúlyozta, hogy Francia- Polinézia nagy szolgálatot tesz az anyaországnak azáltal, hogy helyet ad a nukleáris kísérle­ti telepnek. Papeete utcáin látványos felvonulást tartottak a francia államfő tiszteletére. De Gaul­le rövid beszédet tartott, amelyben köszönetét mondott Francia-Polinéziának, amiért helyet adott a nukleáris kí­sérleti telepnek. Kijárási tilalom Szíriában A szíriai kormányzat csü­törtökön estétől kijárási tilal­mat rendelt el. Az intézkedést nem okolták meg. A rendel­kezés nem vonatkozik a mal­mok, pékségek, gyógyszertá­rak, a rádió, televízió és a sajtó dolgozóira. Kínai—amerikai nagyköve!) találkozó Szeptember 7-én Varsóban megtörtént a soron levő talál­kozó Vang Kuo-csuan varsói kínai nagykövet és John Gro- nouski amerikai nagykövet között. A találkozó több mint két óra hosszat tartott. A-kö­vetkező összejövetelt 1967. ja­nuár 11-re tűzték ki. Megnyílt a zágrábi vásár Csütörtökön délelőtt Joszip j Broz Tito köztársasági elnök I jelenlétében ünnepélyes kül­sőségek között nyitotta meg kapuit a zágrábi 71. őszi nem­zetközi vásár. A vásáron ezúttal Európa, Ázsia, Afrika és Amerika 56 országa képviselteti magát. Méltóképpen képviseli hazán­kat a 15 magyar külkereske­delmi vállalat. A magyar pavilont a dél­utáni órákban kíséretével együtt meglátogatta Tito el­nök. Jubileumi sorsolásra készül a lottó A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság a felnőttek nép­szerű játékának, a lottónak érdekes eseményére készül. Az 1957. március 7-én bevezetett lottóban a 38. játékhéten, szo­kás szerint pénteken, bonyo­lítják le a 499. húzóst, s utána szombaton ötszázadszor húzzák a lottó nyerőszámait. A 38. játékhétre ezért a rendes heti szelvényeken kívül jubileumi kettős lottószelvényt is kibocsátanak. A 6.60 forint áru szelvényen is öt számot kell megjátszani, ez a szel­MÁTÉ GYÖRGY: vény viszont a szeptember 23-i, pénteki, valamint a szeptember 24-i, szombati sor­solásra is érvényes. (A 38. já­tékheti szelvények csak — a szeptember 23-i húzásra érvé­nyesek.) A jubileum alkalmából rendkívüli tárgynyeremény­sorsolást is rendeznek, ame­lyen csak a jubileumi szelvé­nyek vesznek részt.. Ezenkívül természetesen megtartják —a szeptemberi rendes tárgynye- remény-sorsolást is. Amer^ai provokáció Kina ellen A kínai tömegekben mély felháborodást, váltott ki az, hogy augusztus 29-ón ameri­kai katonai repülőgépek bom­batámadást intéztek két kis kínai kereskedélmi hajó ellen, egy hajót elsüllyesztettek, egvet megrongáltak, megöltek kilenc embert és heten meg­sebesülték, A pekingi sajtó hangsúlyozza, hogy az ameri­kai légihaderő támadása sú­lyos eset, és az amerikai im­perializmus újabb nyílt há­borús provokációja Kínával szemben. Mint Ismeretes, amerikai katonai repülők már az év első felében egy sor támadó akciót hajtottak végre kínai hajók, Kína felségvizei és lég­tere ellen s a kínai Külügy­minisztérium a napokban tet­te közzé 411. komolv figyel­meztetését amerikai haiók és renülőgépek provokációi mi­att. Köszöntjük a csonlima országát A koreai nép sohasem mondott le a ketté­szakított haza egyesítéséről. Amikor 1948 augusztusában az ország déli rés:ót megszál­ló amerikaiak közreműködésével Dél-Koreá- ban úgynevezett nemzetgyűlési választásokat rendeztek, s létrehozták a külön köztársasá­got, északon, válaszként, általános választá­sokat tartottak, amelyeken a dél-koreai de­mokratikus pártok is részt vehetlek. Megvá­laszolták Korea Legfelsőbb Népgyűlését, amely Phenjanban tizennyolc esztendővel ez­előtt kikiáltotta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Szeptember 9. azóta a köztár­saság évfordulója, s egyben a kettészakított Korea egyesítését óhajtó nép ünnepe. Tizennyolc esztendő, pontosabban a japánok kiűzése óta eltelt huszonegy év alatt Dél- Koreát tönkretette az amerikai megszállás. Dél-Koreában ma minden kilenc parasztcsa­ládra egyetlen eke jut, a gabonahozam a há­ború előttinek kétharmadára csökkent. A pa­rasztok több mint kilencven százaléka szo­rul uzsora-hitelre, a dél-koreai ipar pedig mindössze a szükségletek egyötödét képes fe­dezni! Hétmillió a teljes és a részleges mun­kanélküliek száma, ezért nem véletlen, hogy a nyomor ebben az országban kergeti a leg­több embert az öngyilkosságba... Ez Dél- Korea, amelynek huszonkétmilliónyi lakos­sága szinte szomjúhozza az északról, a népi köztársaságból érkező híreket. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­ban egyetlen szó fejezi ki búén az elmúlt két évtized gyors fejlődését: csonlima. Ez a szó a gyorsan száguldó, legendás paripát és ma a rohamos ütemben fejlődő Koreai NDK-t. szim­bolizálja. Észak-Korca iparának termelése húsz esztendő alatt több mint tizenhárom­szorosára ugrott, és az amerikai agresszió, a pusztító három éves háború ellenére ma a Tá­vol-Kelet egyik lcgiparosodottabb országa! Az amerikai intervenció üszkös romjai helyén 2500 új iparvállalat létesült, gépesítették a mezőgazdaságot, s a Koreai NDK már szer­számgépeket, traktorokat, tehergépkocsikat gyárt és —• exportál! A Dél-Koreában termelt, fejenkénti 76 kilowattóra árammal szemben Északon egy lakosra átszámítva 1015 kilowatt­óra villamos energiát állítanak elő évente! íme, a mérleg, amely kezdettől észak javá­ra billent,. Ennek és az északi országrész von­zásúnak egyik világraszóló bizonyítéka, hogy a Japánból hazatelepülő koreaiak óriási több­sége a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságot választja hazájául. A csonlima gyorsaságával fejlődő Koreai NDK — együtt valamennyi szocialista or­szággal — a szocializmus nagyszerű példáját nyújtja Ázsia és a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok népeinek. Köztársasága kikiáltásának napján köszöntjük a testvéri koreai népet, a csonlima országát. S. T. Bulgária nemzeti ünnepén így háborúzik Amerika Vietnamban ii. „Ffiísobbrendí“ gyilkosok B izonyára sokan kíváncsi­ak rá, milyen emberek­ből áll az amerikai had­sereg, amely oly gátlástalanul követi el a nemzetközi jogba ütköző tetteit Sokan emlékeznék Magyar- országon a hitleri fasiszta had­seregre: amíg támadásban volt, sikert ért el. Barbár és fanatikus, az első világháború után kötött szerződések reví­ziójának gondolatától megszál­lott, faji előítéletekkel teli ka­tonaság volt ez, amelynek gaz­dagodást, világuralmat Ígértek. Katonai vezetőinek ravasz, az ellenség gyengéit jól ismerő terveivel, a korszerű technika segítségével sok kezdet: sikert ért el ez a hadsereg. Erkölcsi tartása együtt omlott aztán össze e célok reménytelenné válásával, a szovjet fronton elszenvedett sorozatos veresé­gek nyomán. Franciaország katonai erőit másféle indulat fűtötte az 1950-es években a vietnami, majd az algériai fronton: „Mi­csoda hálátlan népség! Meny­nyit költöttünk gyarmataink­ra, és ez a köszönet!” — ezt mondották. A francia katona, különösen, ha maga is a gyar­matokról Jött. attól felt. hogy 6 területek elvesztése lerontja életszínvonalát. Indokína és Algéria földje tízezerszámra takarja a „gloire” e megszál­lottjainak porát. A katonai si­kertelenségek sorozata mért halálos csapást a francia nagy­ság e szellemi és fizikai kép­viselőire is. Az amerikai katonák azt ál­lítják, hogy ők nem akarnak hódítani. Váltig hangoztatják, hogy csak segítségül jöttek Nguyen Cao Ky kormányának. „Ila megmentették” Dél-Viet- namot — ahogy ők mondják — „a Viet Kong támadásától”, felvették a nagy zsoldot és a külön jövedelmet a feketepi­acról, mindjárt hazatérnek Amerikába, ahol aztán élet­fogytiglan élvezik a veterá­noknak kijáró jelentős ked­vezményeket, kitüntetéseket, a frontharcosoknak felkínált jó állást és nyugdíjat. Esetleg munkafelügyelőle lesznek „va­lahol Ázsiában”. E zek a fiatalemberek többségükben tanultab- bak akár a német, akár a francia Imperialista fegyve­res erők egykori átlagkatoná- lánál. Büszkék az ő Ameriká­juk gazdagságára, az Egyesült Államokban élvezett demokra­tikus jogaikra, és szerintük ők most ezt védik a „bolseviz­mus”', a „sárga veszély”, a „káosz” ellen. Az amerikai iskolák haza­fias szellemű nevelése már ré­gen a felsőbbrendűség, a gőg képét öltötte magára, régen átcsapott a más népeket lebe­csülő, az Egyesült Államokat egyoldalúan magasztaló nacio­nalizmusba. Az első elemistá­tól a végzős egyetemistáig minden gyereknek reggelen­ként fel kelt esküdnie az ame­rikai zászlóra. A tankönyvek, a tan tervek és a fiatalságot befolyásoló egyéb nevelőesz­közök a rádióig és a televízió­ig azt sulykolják: nincs több olyan gazdag, bőkezű ország a világon, mint az Egyesült Ál­lamok, és nincs olyan dicső történelme sem másnak. Sehol sincs ekkora jólét, ekkora áru- bóség, ugyanakkor ekkora sza­badság és demokrácia, mint az Egyesült Államokban. Más or­szágokban laknak a bennszü­löttek; akik boldogok, ha jut nekik valami csekélység a dollárból, ebből az, egyedülálló csodaszerből. Persze, ezt meg is kell szerintük érdemelni. A szép hazát valóban szereti az amerikai átlagifjúság, ér­zésvilágában azonban vala­hogy így jelentkezik a haza- fi.sá g, miközben vigyázzban 1941. szeptember 9-én dön­tötte meg Bulgária népe hősi harcban a fasiszta dik­tatúrát. És ezen a napon született meg a népi de­mokratikus hatalom Bulgá­riában. Ez a nap az ország nemzeti ünnepe. Múlt és felen... Gyahk^ náljuk ezeket a fogalmakat, s közben megfeledkezünk közös alapjukról, az időről. Pedig az idő, ha felmérjük változásait, rendkívüli tanulságokkal szol­gál. Ezt a bolgár emberek igen Jól tudják, amikor fiem- zeti ünnepükön visszatekinte­nek az elmúlt két évtizedre. Bulgáriában akkor kezdő­dött meg az első ötéves terv végrehajtása. Sokan kétségek­kel fogadták ezt a nagy vál­lalkozást. Bulgária, mint ipa­ri ország? Utópiának tűnt so­kak szemében. Bulgáriában akkor még nem kutatták fel a nyersanyagkincseket, a ne­héziparnak még csak magva sem volt, a traktorok és a kombájnok ritkaságszámba mentek, az elektromos ener­gia mennyisége még a ház­tartási szükségleteket sem le-, dezte. És ez a Bulgária elha­tározta: fejlett ipari ország lesz történelmileg rövid időn belül! áll a csíkos-csillagos lobogó előtt. A középiskolák tanrendje is lehetővé teszi Ilyen ferde szemlélet kialakulását. A high schoolban egyetlen kötelező tárgy van, az angol nyelv. A többiek közül szabadon vá­laszthat a tanuló ötöt. A fe­lületes szemlélőnek ez úgy tűnik, hogy ez is a demokrácia sajátos megjelenési formája. Valóban azonban arról van szó, hogy a fiatalságot így tartják vissza a politizálástól, a szélesebb szemlélet megszer­zésétől. A mai amerikai társada­lomban ugyanis sokan műszaki, kereskedelmi vagy ügyviteli pályára ké­szülnek. Törpe kisebbség vá­laszt csupán olyan tantárgya­kat tehát, mint a földrajz vagy a történelem. Majd minden gverek törekszik ezzel szem­ben a technikai alapismeretek elsajátítására. A high schoo- lokban rendes tantárgy pél­dául az autóvezetés. Floridá­ban 14. az államok többségé­ben 16 éves korban autóveze­tői jogosítványt kaphat az if­jú. Franciaország, a Szovjet­unió, Brazília vagy Vietnam történetéről, az ottani népek életéről ugyanakkor jóformán semmit sem tud. Pontosabban: annyit csak, amennyit a pro­pagandagépezet. a tévé, a comlcs-lanok. a film elmond nekik erről. És az most, a há­ború idején, érthetően vadul uszít Vietnam, a szocializmus, az ázsiai felszabadító mozgal­mak ellen. Igaz, a Vietnamban harcoló amerikai Ifjak jelentős része nem áll meg a középiskolánál. A többség két, vagy annál több éven át a főiskolára vagy egyetemre is járt. A bonyo­lult fegyverek és szerkezetek kezeléséhez kell is bizonyos fejlettebb műszaki tudás. A felső oktatásban — ha valaki akarja — megtanulhat aztán sok mindent, akár a világ más részéről Is. De a hallga­tók többségét a magvas Kö­vetelmények miatt elsősorban a szorosan vett szaktárgyak és a sport érdekli. A filozó­fia, a történelem, a földrajz mostoha tárgyak ott is, s így mire kész, munkaképes em­berként kikerül az egyetem­ről, kialakul benne a kívánt szemlélet az Egyesült Álla­mok és a világ többi részé­nek viszonyáról: „Minden vi­tában nekünk volt. van és lesz • mindig igazunk.” „Qtő- lük veszünk nyersanyagot, mttőlünk kapnak autót és más készárut — legyenek há­lásak érte.” Nos, az ilyen szemléletű fia­talember nem sokat töpreng, ha parancsot kap egy-egy falu fel perzselésére, hadi gáz alkal­mazására, asszonyok, gyer­mekek legyilkolésára. Elég annyit mondani csak, hogy „veszélyezteti Amerikát”. S ebben — sajnos — fel­tűnően hasonlít ez a katona egy másikhoz — aki , a német társadalmat „veszélyeztető” polgári sze­mélyek ellen követett cl jó két évtizede hasonló bűnöket. (Következik: Fájdalmas józanodás) Igen nagyok voltak a ne­hézségek. Még maga a bolgár ember is csak nehezen értette meg a jövőt ábrázoló számok je­lentőségét. Húsz évvel ezelőtt még nem volt elegendő a ru­ha, az élelem, s a bonyolult körülmények között néha a kenyérjegy A-szelvényére ad­tak ruhaneműt. Az első ter­vekben ugyanekkor milliárd kilowattóra elektromos áram­ról, sok ezer tonna öntöttvas­ról, színesfémről, nyersolajról és gépekről esett szó. 1946- ban fantasztikusnak tűntek a terv számai, érthető, ha sokan megmosolyogták. T)p imp két évtized múl­i/L mit, tán jelenkori va_ lóság lett a megálmodott jö­vő. A bolgár ember ma már természetesnek tartja az ered­ményeket, s el sem tudja kép­zelni, mi más lehetne országá­ban! Itt már nem élelemről, ru­házatról, lakásról van szó. Ezek csak jelképei a nagy változásoknak, melyek egy egészen új Bulgáriával ismer­tetik meg a világot. Olyan Bulgáriával, mely egyedül a negyedik ötéves terv teljesí­tése folyamán annyi értéket állított elő, amennyit a bol­gár állam fennállása óta 1960- ig összesen, öt év — nyolc­van esztendő munkáját tar­talmazza. Itt azonban nem sokat segítenek a számok, mert már alap sincs az össze­hasonlításhoz. Bulgáriában húsz évvel ezelőtt egyáltalán nem létezett gépipar, színes­fém termelés, vegyipar, nem volt egy gramm nyersolaj slb. Nincs 'értelme. Ugyanez a Bulgária ma esztergákat és televíziókat, gyógyszereket és műtrágyát exportál külföldre; A jövő, melyről álmodtunk; valósággá vált. Természetesen ezt nem lehet csak az export­lista nomenklatúrái által meg­állapítani. Ez csak az anyagi változás. De van még valami más, c.ni nem kévést-* fontos —' az ol+ibéri Öntudat fejlő­dése. Nálunk két évt-zed alatt az emberek öntudata valóban gyökeresen megváltozott. Ne­héz pontosan kimutatni ezek­nek a változásoknak formáit; Lényegében a magántulajdon rendszerének összeomlásáról; új etikai és esztétikai értékek létrejövéséről van szó. Ma már a bolgár emberek más mér­tékkel mérnek, s ez nem gaz­daságukban, vagy szülőik tár­sadalmi pozíciójában gyöke­rezik, hanem tudásukban, te­hetségükben, alkotásaikban; Számos bolgár faluban zene­iskolák vannak gyermekek iszámára; Nincs olyan bolgár [falu, ahol ne lenne nyilvános ; kölcsön könyv tár. A munkások ^gyűléseken vitatják meg az újonnan megjelent könyveket; [Igaz, egy acélöntőből ritkán desz irodalomkritikus, s a ba­romfinevelő feladata sem a .költészet hivatásos művelése; [De maga az a tény, hogy egy [falusi gyermek Brahms vagy 'Beethoven műveiből muzsikák ■hogy egy falusi lányka Cald- Iwell vagy Salinger iránt ér­deklődik, sokat mond. Azt bi- [zonyltja, hogy terjed a kultú­ra és a műveltség a háztartási ■hűtőszekrényekkel felszerelt [újonnan épített lakóházakban. Pori ó|s persze nem tör- ■ térnek! Mindezt [nem titánok művelték, ha­dern emberek. Egyszerű em- [berek, akik önfeláldozóan dol­goztak a jövőért. S ml foly­tatjuk utunkat, előre. A jövő [pedig újból olyan nekünk, [mint egy álom. De álom-e? Az ötödik ötéves terv előirányza­ta szerint 1970-ben újabb ha­talmas előrehaladás valósul [meg. Most már a leghitetle- nebbek is hallgatnak: a való­ság azt mutatja, hogy Bulgá­ria jó úton, a szocializmus útján jár. Előttünk a jövő, mely holnap ismét jelenné változik! Maxim Naimovira

Next

/
Thumbnails
Contents