Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

Vasárnap. 1966. «September t. északmagtarorszAg imnmimmiiMiiiiiimiimiiim Adásvétel I iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiii. Budai csoportvezető a terménykiszerelő vállalatnál és harminc kilométerre lakik a munkahelyétől. Szombaton­ként utazik haza, vasárnap este nem akaródzik vonatra ülni. Fájt a foga egy robogóra, amivel hétfőn hajnalban is elindulhatna — visszafelé. Vehetett volna régen, a pénzt összegyűjtötte, de neki csak egy bizonyosfajta kel­lett, ami nagy ritkán érkezik a földművesszövetkezet boltjába. Soha emberfia meg nem tudta, mikor és kik vásárolták meg. Budai spekulált, aztán elballagott a boltba — nézelőd­ni. Ácsorgóit a bejárat előtt, nézegetett, mint aki nem tudja pontosan, mit akar. Egy ilyen utcavégi tekintgetés közben pillantotta meg a teherautót, amelyik pontosan a bolt előtt állt meg, csomagokat raktak le róla. Három, papundeklibe csomagolt valami különösképpen szemet szúrt Budainak. Odalé­pett a cigarettázó sofőr­höz, beszédbe elegyedett vele. A sofőr két slukk között elárulta, hogy ar­ról a bizonyosfajta robo­góról van szó, amelyikre Budai foga fájt. Az udvarvégi raktárban egy fiatalember tevékenyke­dett, éppen az egyik csomaggal bíbelődött, amikor Budai odaérkezett. Egymásra néztek, aztán a fiatalember kije­lentette: idegennek nincs keresnivalója a raktárban. Bu­dai erre megragadta a csomagot. — ötszáz — jegyezte meg a fiatalember lakonikus rövidséggel, s finom mozdulattal levette Budai kezét a bizonyosfajta robogó külső borítójáról. Budai először összeráncolta a homlokát, majd gondolt egyet és leszámolta a pénzt az ifjú tenyerébe. Együtt in­dultak a belső helyiségbe. A pénztárosad háromezcrötszázal zongorázott ki a bil­lentyűn. A terménykiszerelő vállalat közismerten „dör­zsölt” embere megnyálazta a mutatóujját és leszámolt — háromezret. A pénztárosnő némi rosszallással nézett rá és várt. Budai azonban nem mulatott hajlandóságot a továbbszámolásra. — Még ötszázat kérek — emelte fel a hangját a pénztárosnő. Az üzletvezető is felnézett a leltárkönyvből. — Segéd úr — mondta szelíden Budai —, legyen szi­ves azt az ötszázat, amit az előbb... A fiatalember lila arccal hajolt az egyik fiókba. A pénztárosad ujjal megálltak a billentyűn. Budai türelmesen magyarázta: — ötszázat odaadtam a segéd úrnak foglalóba. Hogy biztosan meglegyen a robogó. Az inge zsebébe tette. És ártatlan arccal nézeti a fiatalemberre, aki lassan kigombolta az inge zsebét. Az üzletvezető még mindig bámult. Budai megvárta, amíg a segéd odaadja az ötszázai, az­tán óvatosan kitolta a robogót az üzletből. BENDE WOÜTA Makroteleszkóp A német Max Planck Tár- sugarú tükröt építenek bele. easag felállítja a világ legha- Elsősorban a rádió-esillagá- talmasabb rádióteleszkóp- szat, az űrkutatás és a táv­ját. Átmérője körülbelül 100 közlés szolgálatában fog áll- rnéter lesz; két 25 méteres ni. Fclsödobszún a tejgyűjtő nem ismeri feladatát cs nem tudja elvégezni a tejzsírszá- zalék megállapítását. Fulókércsen egy teljesen elszennyezett, elhanyagolt, tisztátalan kút vizével dol­goznak, ami igen nagy egész­ségügyi károsodást okozhat. Hiba az is. hogy a termelő- szövetkezetek még mindig nem küldenek az átadáshoz állandó megbízottat, aki minden alkalommal ellen­őrizné a tejzsírszázalék meg­állapítását. Bényi Bertalan, a járási NEB munkatársa A Irlcfonuuk Elromlott a telefonunk. Kü­lönös, nem-szakember szerné­* : : I rí el i magát Szalai János: Ketten egy bőrben A kkor még Benőkének hívták Tohonya Benőt, ö is olyan volt, mini a többi gyerek. Egyszer azonban, hazafele menet, egy pocsolya került az útjába. Meg­állt. Nézte a szennyes lét, és ekkor döbbent rá, hogy végeredményben ketten vannak egy bőrben. Két Benő. Az egyik azt mond­ta: ne ugord át, a másik pedig biztatta: ugord csak át. Es amíg ezek ketten vitat­koztak, ő ugrott. Rövidre sikerült az ugrás és Így fenékkel a pocsolya közepébe esett Ebből olyan következtelésre jutott: a jö­vőben mind a kettőnek engedelmeskednie kell. Persze nem mindegy, hogy mikor me­lyiknek. Ha látják, akkor annak n Benő­nek kell engedelmeskednie, amelyik azt mondja: ne ugord át, ha nem látják, akkor kisebb a kockázat, tehát nyugodtan enge­delmeskedhet a másik Benőnek is. A két Benő nőtt, növögetett. Mind a ket­tő sokat tanult és mind a kettő pontosan tudta, mikor mit kell csinálnia. Ha előadást tartott Tohonya I. Benő pél­dául az erkölcsről, akkor Tohonya 11. Benő csendben a háttérben maradt. Hallgatta Tohonya I Benőt, s csodálta, mily ékes­szólóan tud beszélni a legkényesebb té­máról Is. A hallgatók megtapsolták Tohonya I. Benőt. Tohonya TI. Benő nagyon mérges volt; A szűk bőrben különben is igen nehezén férték, ilyenkor meg éppenséggel nagyon kicsinek bizonyult a hely, mert Tohonya I. Benő szüntelenül hajlongva fogadta a tansokat. Tohonya IT. Benő belerúgott az ülepébe: hagyja már abba a hajlongást, fejezze máé be ezt az egészet, őt várják, de nélküle 5 se mehet. A taos elült, a két Tohonya ment vissza az Irodába. Mindketten szuszogtak a kö­vérségtől, hiába szedtek Ornridiut. sem­mit sem használt. Vészesen híztak, egvre lobban feszítette őket a bőr. Attól féltek, hogy egyszer szétrobbannak. Az Irodában Tohonya I. Benő elszundí- tott. Kifárasztotta a beszéd. Tohonya II. Benő tárcsázott — Kérlek, itt van egy jó szakemberi biztos lehetsz az ítéletemben, hisz a sógo­rom, légy szíves biztosíts neki helyet. Letette a hallgatót Felébredt Tohonya I. Benő. ö is telefo­nált: __ Ugyan kérlek! Az cn hivatalomban n em tűröm a protekciót. Ismerhetsz. Most Tohonya II. Benő tárcsázott. — Szóval ma este találkozunk. Pál Tohonya I. Benő fegyelmi tárgyaláson szónokolt: — £‘n csak azt tudom mondani, nem érdemel kíméletet az, aki megcsalja a feleségét. Tohonya II. Benő meghúzta Tohonya I. Benő fülét, mire az felüvöltött. — Igenis azt mondom, hogy az ilyen ember nem érdemel kíméletet. Tohonya II. Benő születésnapot tartott: folyt a bor, a pezsgő. Másnap így szólt a beosztottjához: —■ Legyen szíves ezt a számlát csapja hozzá a külföldi vendégek fogadására el­költött pénz számláihoz. — De, kérem! — Tegye, amit mondtam. Nem bánja meg. A beosztott sunyin mosolyogva megha­jolt. — Figyeljen ide. maga nem is tudom, hogv, micsoda. Hát mit képzel? Fejőstehén az állam? — Csak rgv sprájcniröl van szó, kérem. Nekem családom van. •— Gondolt volna akkor a családjára, amikor azzal a sprájcnival.. > — Kérem, én ... — Ne szóljon közbe. Az ilyen ember­nek nincs joga közbeszólni. — Ez cerv filléres dolog! — Ki a fillért nem Her-süli ... Ismeri Ugye a közmondást!9 \ munknügvi osz­tályon átveheti a munkakönyvét... Í ?v éltek évekig Tohonya I. és To­honya 11. Benő. Aztán nincs tovább! A haláluk oka: annyira meghíztak, hogy már nem fértek el egy bőrben. Műszaki segítség-«s " ( — Ne fáradj, sógor, itt hozom a pótalkatrészt! (Mészáros András rajza) Kari Helmcrdingct. a berliniek 1832-ben szü­letett kedvenc kabaréko­mikusát egyszer felje­lentettek, mert a Kanz­ler káveházban egy nagyképűsége miatt köz- utálatnak örvendő, da­dogó urat utánzóit. A bírósági tárgyalá­son Hclmerding, aki az izgatott panaszos mel­lett állt, tovább dado­gott, mintha természet­től fogra csak így tud­na beszélni. A bíró til­takozott e csíny ellen, hiszen városszerte min­denki tudta, hogy Hel- merding a színpadon fo­lyékonyan beszél. „Igen” — dadogott Helmerding zavartala­nul tovább, „a sz-szín- padon olt t-tetetem magam!” ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ KERESÜNK KÖNYV JÓVÁÍRÁSSAL átvételre 3—4 db Matrózgallér készítéséi vállaljuk nagyméretű MODUL-BARAKKOT, hozott anyagból, rövid határidővel. vagy hasonló típusú FABARAKKOT. Miskolci Háziipari Szövetkezet fiókjaiban: valamint Széchenyi utca 26. NYITÓIT SZINT. Széchenyi u. 113. Miskolci Építőipari Szemere utca 24. Vállalat Miskolc, Szamos u. 1. József Attila u. 44. Telefon: 34—111. Sátoraljaújhely, Széchenyi tér 2. Óra javító laboratóriumunkban Kossuth utca 4. szám alatt, közel 1000 darab kijavított óra vár kiváltásra. Kérjük kedves megrendelőinket, hogy a megjavított órákat vegyék át. Miskolci Finommechanikai Javító Vállalat Qe.q.ifZtt(Lk ^\AX\A^\/>X\/V^\AXVVA/VAA»AAXVVAAe^VA^­Gyermekotthonok, pcdagónuslakúsok és művelődési ház — a borsodi műemléki kastélyokban » i Megyénknek számos olyan | műemléképülete van, amely 1 idegenforgalmi szempontból ás érdekes. A különböző ko­nokban és stílusokban épült, 'értékes kastélyoknak meg- ! mentésére, valamint (el­használására a megyei tanács ; építési osztálya mellett mű­ködő műemléki albizottság részletes tervet dolgozott ki. Kezdeményezésükre az elmúlt \években több kastélyt állítot­tak helyre és azokban külön­böző intézményeket helyeztek el. Így például Suta község­ben, a hajdani Fáy-kastély- ban 60 óvodáskorú elhagyott gyermek számára létesítettek otthont, a sályi kastélyban a mozgásszervi betegségben szenvedő gyermekekről gon­doskodnak, a pácini Mágocsy- kastélyban óvodát és pedagó­guslakásokat alakítottak ki. a késői barokk stílű, 116 szo­bából álló edelényi kastély rendbehozatalára pedig már 2 millió forintot költöttek. A megyei műemlék albi­zottság ezeken kívül javasol­ta, hogy a XV. századból fennmaradt kékedi kastély­ban — amelynek átépítési tervei már elkészüllek — rendezzenek be 40 ágyas gyermeküdülőt, a monoki várkastélyban 80 személy be­fogadására alkalmas turista- szállót, a tállyaiak műemlék- épületében, az egykori posta­házban pedig szociális ott­hont. Az albizottság és az Orszá­gos Műemléki Felügyelő­ség tervet dolgozott ki a sze­rencsi várkastély helyreállí­tására és hasznosítására is. Eszerint a Rákócziak ottho­nában helyezik el a járási művelődési házat, melléképü­leteiben turistaszállót és 230 férőhelyes filmszínházat létesítenek. Az átalakítási munkát a községfejlesztési alap felhasználósával és a lakosság társadalmi összefo­gásával már megkezdték. A kastély emeleti részén kor­szerű olvasószobával ellátott könyvtárat és klubhelyiséget rendeztek be, és az őszi hó­napokban itt nyitják meg a járás helytörténeti múzeumát is. A nagyobb munkákra azonban, így például a mozi és a turistaszálló kialakítá­sára csak az elkövetkező években kerül sor. A tej útját vizsgálta az encsi járási NEB Az encsi járási Népi Ellen­őrzési Bizottság a múlt év­ben megvizsgálta a községi tejbegyűjtők munkáját és most néhány napja új ellen­őrzést tartott: a vizsgált idő­szak óta mennyit javult a begyűjtők munkája? A legutóbbi vizsgálat óta határozott javulás észlelhető, az eredmény azonban még­sem teljes, még mindig bő­ven van hiba, tennivaló. Pél­dául a deteki tejgyűjtő he­lyen az elmúlt évben is, most is több hibát találtunk. Az 1984. évi hitelesítésű úszó és tejmérő egy deciliterrel ke­vesebbet mutat a való meny- nyíségnél, tehát a begyűjtő­ben minden termelőt folya­matosun megkárosítanak egy deciliter tejjel. Ez pedig az átvevőhelynek jelentős ösz- szegű jogtalan haszonszer­zéshez nyújt lehetőséget. Magyar bütykös Fényesen szép. rejtve ölé­nek mérhető mélysége, egysze­ri ránézésre senki meg nem mondja, mennyi tüzesítő-mele- gítő ital íér meg benne. Kül­leme elvonja a szemlélődő te­kintetet: talán a tatabányai muskátlis korsóra hasonlít? Avagy a mezöcsáti mestereket utánozza, csupán a rejtett lyu­kak hiányoznak róla? Kavics­csal csiszolták, míg ilyen va­kítóan fényes lett sárgás, ara­nyos teste? Századok butykos- történetéböl hozott magával keveset, testén viseli a nyomo­kat. A visszatekintő madarat a keszi fazekasoktól — ám a kiformálódó, elnyújtott madár­alakot csupán a fény árnyéka tetszeti. Valójában sima. egy­szerű ez a magyar bütykös. Cséit sem tagadja meg. és a modern, huszadik századot sem. Olyan nyelvezetű versi­kék, elmésségek sincsenek raj­ta: „Igyon belőle, komámasz- szony, Majd csak megenyhül a szíve irányomban.” A ríme­lés sántít egy kicsit, de azok a bütykösök amúgy sem a ma­gyar líra felvirágoztatásáért készültek. Még egy felirat, amolyan mókás átok féle: „Aki e bütykös eltulajdonítására ve­temednék, legyen Budán a koldusok közt király!” Ezeken a mai magyar bütykösökön nem találni elmés feliratokat. Esetleg a nyakánál hnlová- nyan: TUNGSRAM. Belébe sem papramorgós szilvóriuniot töltenek, hogy melegítse a ván­dor lábaujját is, ha hosszú utat tapos. Hegyaljai, me­nyecske-tüzes nektár sem ko­tyog benne. A vándor, aki oldaltáskájá- ba rejti a szívet-lelket mele­gíteni szándékozó italt, moto­ron indul ki a földekre. Egy járási agronómus készül út­jára. magyaros butykossal fel­vértezve. S ebbe a magvar butykosba méregerős fekete­kávét főztek... ben érthetetlen kór kínozta a szorgalmas készüléket. Ha hív­tunk valakit, az első tárcsázott számnál beragadt. Egyszerre nem pördült vissza, hogy a 4 testvérszámot melléje sorjázza az ember, öreg volt már na­gyon, s rugója elrevesedett? Nem tudom. Lehet, hogy a ba­kelitje repedt meg valahol, ép­pen ott. ahol érzékenyebb mű­szerek irányították egyszerű ténykedését. Azért még így is szolgálta munkánkat. Húztuk- halogattuk a 003 hívását, mely a telefonok világában a men­tőt jelenti. Húztuk, halogattuk, mert csak az első mozdulatra lustálkodott a fránya, sokat csengő készülék. A többi né­gyet egészséggel lesorozta min­den alkalommal. Végül is, meguntuk. Azon nyomban kijött egy szerelő, kicserélte lomha szer­számunkat és tovább állt. Az új telefonnak ércesebb, zené­lőbb lett a hangja, és akár öt­ven számot is egyből leperge­tett. Nem kattogott, nem bú­gott feleslegesen, és nem is fáradt el — egyszóval, ragyogó készülék. És a ráadás: délután felhí­vott bennünket a 003. és egy udvarias női hang érdeklődött, elégedettek vagyunk-e a készü­lékkel? — Persze — mondtuk megle­pődve — Nagyon köszönjük. Telefonunk azóta is vidáman berreg, hogy szinte már szid­nánk is olykor De nem! Nem tesszük! Mert olykor eszünkbe jut. hogy egy kedves, udvarias, érdeklődő hang num csupán útnak bocsátotta telefonságát, hogy sérült társa helyett álljon helvt a vártán, de még utána is érdeklődött: valóban jól ber- reg-csörög a telefon? Hiszen a telefonoknak az leend itt a löldön dolguk minden arra ér­demes helyen, hogy csörögje­nek ... Baräth Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents