Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-27 / 228. szám

Redd. 1966. «September 27. ÉSZAKMAGYARORSZAO 3 WISfiRH AIR ORDER U BATTLE #<o *<í? «»*..<**«*• $* ^íO*:W.y UéMt A V- *” » v\«y< ft'.%'>;..v'";' x ;\s ?>' . <<■ A>\ t*V 1:^<<- ><x'45í > ». ps&bí&s-í &>y <** >Vt?*8 »vwjWtt »V ' •- • >«•<• ... ...... N\v.A.f.-«> v' ?<<* '■»' <J H. •: •^WÍ.Á^ÍJSÍ*»* Üf1fift< <$. ***$' <.'dfo>xl: to r *Mimr S>4<& \ \ •. v >»•*>> *<W*'.i: &*$£*. ÍÍ> í AÄ Ä I>«m> <iM : <**»><*»* (: W^'8: (Wí. \ • ^ ,• . V*'****. >" . %. ' ■ ' '' • ,S f*W3fc. *<*», ,' ' ■ •' • f« *<$**&«:❖» »' erf*M*j«fc>*Ä «fc& W*.*.* ÍÍ*V«> :.;.... % • ^ * : A Biíalioü-liázaspiir Az intézkedés—és Itatása Egész felnőtt életük egyé- lorrottsága, tizenhárom éves házasságuk szép harmóniája, a nehezebb napok megszokott gondja is a véletlen és a szük­ségszerű dialektikájának ér­dekes játéka. Véletlen: a találkozásuk. A férj, Pataky István Nagy­kanizsán született, a feleség, Árvái Ilona Szerencsen. Itt, Szerencsen találkoztak a fel- szabadulást követő évek vala­melyikében, hogy pontosan melyikben, arra határozottan már egyikük sem emlékszik, de arra igen, hogy az ifjúsági mozgalom hozta össze őket... — A SZIT-ben találkoztunk először, aztán a DISZ-ben. Ilonka ipari tanuló volt ak­kor, a női szabó mesterséget tanulta, én pedig villanyszere­lő segéd és DISZ-titkár. Gyak­ran találkoztunk, sok közös feladatot kellett megoldani. Később rájöttünk, hogy az élet fontosabb kérdéseiről egyfor­mán vélekedünk ... Szere­lem ... katonaidő ... házas­ság ... Véletlen volt — mond­ja most Pataky elvtárs, aki je­lenleg 35 éves, villanyszerelő- technikus az ÉMÁSZ szerencsi üzemvezetőségén, és ugyanott 1-0 éve alapszervezeti párttit- kár. — így volt — erősiti meg mosolyogva férje emlékezését a feleség, aki most a szerencsi járási nötanács titkára és két' gyermek édesanyja. Szükségszerű: hogy elvtár- Bak lettek.« • Hogy is mondta az imént Pataky elvtérs? Az ifjúsági mozgalomban rájöttek, hogy az élet fontosabb kérdéseiről egyformán vélekednek ... Ké­sőbb, amikor megismerkedtek a marxizmus—leninizmus alapjaival, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom tör­ténetével, alapvetően azonos világnézetük csak szilárdabb lett. Pataky István 1948 elején még alig múlt el 16 éves, de már kialakult osztálytudattal kérte felvételét a Magyar Kommunista Pártba. És termé­szetesen fel is vették. Jó szak­munkás, lelkiismeretes, sze­rény fiatal, az ifjúsági mozga­lom lelkes aktívája volt. Ren­delkezett a legszükségesebb feltételekkel... Felesége — akkor mint hajadon — két év­vel később, 17 éves korában lépett be a pártba. Vagyis fia­talon elvtársak lettek. — Pista akkor a falu villa­mosításán dolgozott — mondja Patakyné. — Kossuth szülő­faluja, Monok volt az első, és éppen 1948-ban... — toldja meg a férje, érezhetően jogos büszkeséggel. — Én meg a já­rási pártbizottság munkatársa lettem — veszi át a szót ismét a feleség. És ott dolgoztam 1956-ban is, a nehezebb napo­kon ... Pista pedig az ÉMÁSZ- nál... Ki tudja már, mennyi álmatlan éjszakánk volt... Aztán a párt újjászervezése ... A konszolidáció ... Ezek már kellemesebb emlékek... Ami­kor 1957 elején a pártappará­tus létszámát csökkentették, én a tanácsra kerültem igazgatási előadónak és anyakönyvveze­tőnek. Emellett 8 éven át a községi nőtanács titkára is voltam, másfél éve pedig a járási nőtanács titkára vagyok. Tagja vagyok a községi párt- bizottságnak, a végrehajtó bi­zottságnak is. Férjem jelenleg is az ÉMASZ-nál dolgozik, technikus és párttitkár — adja meg kérdésemre a szükséges felvilágosítást a feleség. *— Mindkettőnk társadalmi elfoglaltsága gond, de néha — mint most is — jó érzés. Igaz, kevés idő jut a gyerekek neve­lésére — ebben a nagymama segít — és a szórakozásra, ol­vasásra is. Legfeljebb olykor a tv. Aztán hol én voltam párt­iskolán, hol a feleségem. Én egyévesen, ő öthónaposon. Rendszerint korán kelünk és későn fekszünk le... De min­den helyzetben kölcsönös a bi­zalom is, a megértés is egymás elfoglaltsága iránt... Hiszen nemcsak férj és feleség, meg szülők vagyunk, hanem több is ennél — elvtársak, harcostár­sak is. — Ezt a férj mondja. Véletlen, de szükségszerű is, hogy mindketten küldöttek a felsőbbb párlértekezletre. Igen, véletlen is, meg szük­ségszerű is. Mert ha belegon­dolunk. hogy a vezetőség újjá­választó taggyűlésnek, amely megválasztotta a felsőbb pártértekezlet küldötteit, joga volt az alapszervezet tagságá­ból bárkit jelölnie — akkor véletlen, hogy Pataky István elvtársat és Pataky Istvánné elvtársat is jelölték. Meg is vá­lasztották. De ha figyelembe vesszük, hogy minden alap­szervezetben kipróbált harco­soknak adta megtisztelő bizal­mát, megbízatását egy-egy kommunista kollektíva, akkor a Pataky-házaspár iránt meg­nyilvánuló bizalom aligha vé­letlen. így vélekednek a pártélet­ben eléggé ritka véletlen és szükségszerű dialektikájának erről az érdekes játékáról a já­rási pártbizottság vezetői is. Csépányi Lajos Komor történelmet is le­hetne írni a babról. Évszáza­dokon út közkedvelt, szinte mindenütt burjánzó, anekdo­tákba és viccekbe foglalt nép­szerű növény volt. Mindenld termelte, akinek egy kis föl- decskéje volt. A babot a nép ette — mindig a dolgos, ne­héz fizikai munkát végző em­berek alapvető élelmiszerei közé tartozott. A bab ugyan­is nagyszerű étel — füstölt hússal, csülökkel, kolbásszal- erősítve különösen az. Hamar laktat és hatékonyan táplál. Ez érthető is, hiszen hasz­nos fehérje-tartalma igen magas, ezen túl értékes ás­ványokat és vegyi elemeket juttat a szervezetbe. Valaha, a régi Magyarországon any- nyit termeltek belőle, hogy apáink meg se győzték enni. Ezt egyetlen tétel is bizonyít­ja: Nyugat-Európát döntő mértékben a magyar mező- gazdaság látta el babbal. És mégis: az utóbbi évek­ben a magyar földön alig termett bab. Még annyi sem volt, hogy a hazai szükségle­teket kielégítsük. Exportlehe­tőségeinket — természetesen — elhódították más országok. A nyugati kereskedők hiába kér­dezték: mi van? Adjanak ma­gyar babot. De nem volt. Mi volt az oka? Egészen mostanáig nem volt. A szabad piacon ugyan lehetett vásárolni, de olyan borsos áron, hogy a hús se került többe. Ez évben azon­ban, a jelek szerint, megtört a jég. Csupán Borsod megyé­ben 7000 holdon vetettek ba­bot. Ebből 3000 holdon a ter­melőszövetkezetek szerződésre termeltek, a többi egyéni és háztáji terület. A parasztem­berek rájöttek, hogy érdemes babot termelni. A régi mód­szerrel: kukorica köztesként vetve is. Táblásán, nagyüzemi módszerrel még mindig csak 622 hold babvetés volt a me­gyében. De a termés mast si­került. A MÉSZÖV, például 56 vagon bab felvásárlására kötött előzetes szerződést. És ez a mennyiség meg is lesz. A bab beérett, most csépe­lik... A babtermesztés elhanyago­lásának okát sokáig a nagy­üzemi termelésben kerestük és véltük megtalálni. Nem ' ott volt. Árpolitikánk volt rossz, azaz a babért, a termesztés­hez szükséges munkához vi­szonyítva meglehetősen keve­set kapott a termelő. A gaz­dasági mechanizmus reformja azonban feltárta ezt a visszás­ságot is. Néhány napja érke­zett a hir: felemelték a bab állami felvásárlási árát. A legtöbb babfajtából kereken ezer forintot adnak egy má­zsáért. Az úgynevezett Fürj- babért (népies nevén: erzsi- bab) 1100 forintot fizetnek. És ezt nem a következő évben, hanem már most,' az új ter­mést is a felemelt áron vásá­rolják meg a földmúvesszö- vel kezetek. Ezután érdemes lesz levesztem Mi erre a termelők vála­sza? — A legteljesebb elisme­rés. Ezt mondják: ezután ér­demes lesz babot termeszte­ni. Immár ezt mondják a ter­melőszövetkezeti vezetők is. Karcsúra, a Dózsa Termelő- szövetkezetbe mi vittük a jó hírt. Az elnök és a főagronó- mus hinni se akarta, de Pá­pai Elemér, a MÉSZÖV áru­forgalmi előadója megmutatta a rendelkezést. — Ez már más — mondta ekkor Kondor Sándor elnök. — Ha az állam felemelte a bab árát, mi felemeljük a bab vetésterületét. Ezer forint... Ennyiért már érdemes. így ki lehet hozni ötezer forintot egy hold földből. — Karosán az idén is termel­tek babot. A szövetkezet 25 holdon táblás vetésben, a ta­gok mintegy 150 holdon a háztáji kukoricában köztes­ként. A táblás bab öt-hat má­zsát, a köztes két-három má­zsát fizet irodánként. A kongresszusi munkaverseny eredményei az Edelényi Bányaüzemben (Tudósítónktól.) A közeledő IX. pártkong- tesszus tiszteletére indított or­szágos munkaversenyből az Edelényi Bányaüzem dolgozói Ss derekasan kiveszik részü­ket. Különösen nagyszerű eredmények születtek szep­tember eddig eltelt műszak­jaiban. A legutóbbi értékelés alap­ján számos munkacsapat és szocialista brigád termelt ma­gasan 100 százalék felett. Az I-es aknán például Bodnár Gusztáv elővájúsi csapata 120,4, a IV-es siklói frontfej­tésen Bokk András szocialis­ta brigádja 106,2 százalékot ért el a versenyben. A H-es akna brigádjai kö­kül kitűnt Bodolai József Ba­nd Ferenc, Kocsi József, G. Szabó Géza és Dudás János munkacsapata. Valamennyien 30—40 százalékkal szárnyalták túl normájukat Az edelényi III-as aknán, a kamrafejtésen dolgozó Sol­tész József vezette szocialista brigád, valamint Földeák La­jos elővájáson dolgozó szocia­lista brigádja 129, illetve 123 százalékos teljesítménnyel tűnt ki a versenyben. A külszínen dolgozok mun­kájának is lendületet adott a kongresszusi munkaverseny. A mozdonyszerelők például ter­ven felül négy mozdony fel­újítását vállalták, s ebből ket­tőt már útjára is bocsátottak , ÍE B S Amerikai kémtevékenység — képekben Alsódobszán Zsebesi Károly községi tanácselnök azzal ío- ,gadott, hogy a felvásárolt ba­• bot már nem tudják hová •tenni. Mióta megtudta a la­• kosság, hogy ezer forint egy •mázsa bab, mindenki azonnal ^értékesíteni kezdte az idei • termést. Ebben a faluban Jösszesen mintegy 250 holdon • termesztettek babot kukorica Jközt. A termés: 250—300 kilo • holdanként. A tiszta haszon J2500—3000 forint. Itt, Alsódob­• szán mondotta egy asszony, •hogy ha helyben tíz forintot 2 kapna egy kiló babért, nem • vinné Miskolcra, a szabad pi- 2acra. Most már nem is viszi. Átadja a helyi földmúvesszö- vetkezetnek ezer forintért má­zsáját. Az alsódobszai tanácselnök­nek meg különösen szívügye a bab. Nem volt, például, rak­tár. A földinúvesszövetkezel leállította a felvásárlást. A pénz viszont sok embernek kellett. Megraktak egy szeke­ret., és indulni akartak a pi­acra. A tanácselnök megtud­ta. — Azt már nem — mond­ta az embereknek. — Holnap reggelre lesz raktár. Gondos­kodom. hogy legyen. A babot az államnak adjuk el. így is történt. A községi ta­nácselnök^ azonnal kiüríttetett néhány olyan helyiséget,, ahol a felvásárolt babot tárolhat­ják. De jó lenne, ha más falvak­ban is hasonlóan intézkedné­nek a tanácselnökök! Csápless Is megoldható Megy aszón azt mondtak, hogy legalább 500 mázsa bab­juk lesz. Most szedik. Takta- harkányban már fel is szed­ték, de egyelőre cséplési prob­lémák vannak. A kézi csép- lés — régi módszer! — meg­lehetősen lassú és nehéz. Gé­pekkel könnyebb. Hercegkú- ton viszont nincs ilyen prob­léma. Stumpf Miklós főagro- nómus azzal fogadott, hogy kombájnnal csépelik a babot. Úgy, mint a borsót. Lelassí­tották a dob percenkénti for­dulatszámát. Nagyon jó így a cséplés, nem törik a szem. Egyébként Hercegkúlon a Re­mény Termelőszövetkezet 150 hold területen kukorica közt termeszti a babot, ősszel a kukorica alá nagy adag istál­lótrágyát szántottak be. A kukorica kelése után kapával, bokrosán‘ültették el a babot. A főagronómus esküdni mer­ne, hogy a bab nem ártott a kukoricának, kiváló termést ígér a fő növény ds, így a bab tiszta nyereség. Azonnal meg is egyeztek a MÉSZÖV képviselőjével, hogy jövőre szintén termelnek babot, még­pedig a kukorica közt bok­rosán ültetve, meg táblásán is. Megyénkben ebben az év­ben 145 termelőszövetkezet vállalkozott babtermesztésre, egyelőre nem túl nagy terü­leteken. Mi tagadás, nagy rá­beszélésre, mondhatni, tisz­tességből vállalkoztak ennyire is. A felemelt babár azonban más. Máris bontogatja a ter­melő kedvet, a gazdasági ve­zetők kezdenek számolgatni. Ezer forint egy múzsa bab? Hiszen akkor érdemes! Szendrei József Vasárnapi, szeptember 24-i számunkban ismertettük an­nak a sajtótájékoztatónak anyagát, amelyet Naményl Gé­za, a Tájéi »az tatási Hivatal elnöke tartott az amerikai hírszerző szervek tevékeny­ségéről. A tájékoztatón fény­képes dokumentumokkal tá­masztották alá az elmondot­takat. A fényképek azokat a titkos iratokat ábrázolják, amelyeket az amerikai titkos szolgálat oszt ki kémkedésre készülő emberei között. Az egyik ilyen „könyvecske” eer „nyelvkönyv” (mint a lefény­képezett első oldalon olvasha­tó: Hungarian Phrase Book), ám a könyvecskében szerep­lő mondatok kimondottan kémkedési kérdéseket tartal­maznak. A másikon ez olvas­ható: Western air order of battle és rajta feot a secret szócska, amely a titkosságot jelenti. Ez azoknak a nyuga­ti katonai misszióknak szól. amelyek az USA nyugati szö­vetségeseinél dolgoznak, de feladatuk nem kevesebb, mint kémkedni a szövetségeseknél.

Next

/
Thumbnails
Contents