Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

Vasárnap, 1966. szeptember 23. RSZAKMAGTARORSZAG 9 A kezdettől a napi négymillióig Mefro, metro, metro Az atagútépííök a Nílusnál Új vonalak Moszkvában Szovjetunióban. Érdekes né­hány megállónak eredeti megoldása: peronokat nem építettek, s az utas a belső KENNI, VAGY NEM KENNI? A moszkvai földalatti villa­mosvasút időrendben a vilá­gon a huszonnegyedik volt. A vonaluk hosszát, továbbá a gyorsaságot, az építészeti ki­A moszkvai metro Krasznopresznyai állomásának várócsarnoka. várócsarnokból vltelezést, az utasok kényel­mét tekintve azonban hama­lamosvasút, hosszát és forgal­mát tekintve, második a A lcnlngrádi metro „Dacsnoje” állomása. automatiku­san nyíló ajtókon a ponto­san beálló szerelvénybe lép. Lényeges tényező, hogy az ilyen típusú állomások épí­tése olcsóbb. Hat éve műkö­dik a kijevi, és fél éve a tbiliszi metro. Hamarosan földalattit kap Baku is és megkezdik a harkovi föld­alatti ' építését. A moszkvai metro emblé­mája — a nagy M-betű — a földalatti villamosvasutakon kívül számos más helyen is feltűnik: a szovjet alagút- építők keresett szakemberek külföldön. Részt vettek olyan bonyolult létesítmények épí­tésében, mint az afganisztáni országúti alagút, vagy az egyiptomi asszuáni gát alagút- komplexuma. Hat, egyenként 15 méter átmérőjű és 260 mé. tar hosszú óriás-folyosó bo­csátja a Nilus vizét az öntö­zendő földekre és az épülő erőmű turbináiba: a moszk­vai metró-építők joggal büsz­kék lehetnek itt végzett mun­ka j ultra. Vaszilij Polezsajev, a moszkvai Földalatti Vasútépítő Vállalat igazgatója — Születésnapodra a legszebb ajándék lenne — belső I szóit a feleség, s nagy ásilás közben belefúrta magát a lágy paplanba. — És a városka forgalma­sabb helyére költözhetnénk ebből az udvari fészerből — toldotta meg a férj. Fóbián. A feleségnek ■ pillanatok alatt elszállt szeméből az ál­mosság. Kidugva .kóros fejét a takaró alól, megfellebbezhe­tetlen hangon közölte vélemé­nyét: — De csak a műhellyel, semmi mással! — Jó, jó el mondtad száz­szor. A rozzant üzlethelyiség­re. ha megkapnánk, úgyis egy vagyon menne rá. — Rozzant! — replikázott a feleség. — Használaton kívül van, vagy három esztendeje. De a tanács mégsem utalja ki neked, bár fél éve ott a papí­rod — Ott! Mondd nem lehetne valahogy „meglökni" azt az ügyet? A feleség felült az ágyon. — Végre valami okos is ki­pattan abból az asztalos agyadból. Ahogy az apám mondogatta, isten nyugosztal­ja: „Gyerünk azzal a kenőcs- csel! Nem nyikorog és főleg jobban gurul, ha kenjük!" Fábián szája tótra maradt: — Afire gondolsz? A feleség arconcsókolla: — Pénzre, no nem sokra. Néhány ezer forintot igazán megér, majd behozzuk a ré­ven. Az osztályvezető marká­ba nyomod és kész. — De hiszen haldoklik az asztalos mesterségem, honnan szerzek ennyi pénzt? — A kuncsaftok adtak elő­leget tegnap a szekrényre, ma a rekamiéra. Futja ebből,.. Fóbián alighogy ledőlt az ágyra, elaludt a felesége szen­tenciájával a fejében. Rettene­tes álom kerítette hatalmába. Apja, a jó öreg Fábián száz­szoros nagysággá növekedve, kiroeredt. óriási szemekkel né­zett reá, s így dühöngött: „Ötven évet éltél meg tisztes­séggel, és most korrupción jár az eszed? De méltatlan vagy a Fábián nemzetségre!" Ez­után a rokonság valamennyi tagja ott termett és üldözőbe vette őt... Felriadt. A másik oldalára feküdt. Az álom most egészen másképpen folytatódott. Ra­gyogott a nap, s kellemesen enyhe szél lengedezett. Körös- körül túrág, és a virágok kö­zötti ösvényen találkozott a tanács osztályvezetőjével, aki fejbólintással átvette tőle a pénzt, és olyan fényesen ra­gyogott az arca, mintha ezer­ágú csillár lenne. S ez az álomkép annyira el­feledtette vele a korábbi „apai intelmeket", hogy reggel csak ARANYKÖPÉSEK „ ... a labda ismét elkerüli a kaput, és a nézők idegeit találja el”. A részeges ember sokban hasonlít a mértani szöghöz: minél több a fok és a szá­zalék, annál tompább. (ffir&eaiíi/ é A z eseményt az indította el, hogy bejött hozzám Csipkerekiné a földszint tizenkettőből. — Sehogyan sem boldogulok ezzel a számítással — kezdte mandókáját, és az orrom alá dugott egy szakácsköny­vet, — Itt az áll — mutatta a sorokat —hogy vegyek a túrógombóc készíté­séhez hatvan deka túrót és tíz deka da­rát. — Hát vegyen — szakítottam félbe —. mert a turógombóeot csak enni sze­relem, de olvasni nem. — ff a ilyen egyszerű lenne, nem jöt­tem, volna magához — folytatta Csip­kerekiné. — A helyzet ugyanis az, hogy én egy kiló túróból akarok gombócot csinálni, * nem tudom kiszámítani, ah­hoz mennyi dara kell. — Pedig egyszerű a számítás — vág­tam közbe fölényesen. — Ez egy egy­szerű, egyismerellenes izé... Akarom mondani, aránypár. Ki kell számítani az ikszel, ami jelen esetben a dara ... Csipkerekiné olyan csengve nézett rám, hogy kivettem kezéből a papírt, ceruzát, és számolni kezdtem. Lássuk csak hogyan is van ez? Tehát hatvan deka túróhoz tíz deka dara., akkor egy kiló túróhoz?. .. Igen, ahhoz mennyi kell? Csak néhány pillanatig töprengtem, aztán egy mozdulattal félretoltam Csip- kerekinét, s nekiálltam megkeresni a gyerek tavalyi számtankönyvét, hátha abban találok valami utalást a megol­dásra. — Csak kezdje kimérni otthon a tú­rót, addig kiszámolom — távolítottam el a kőzetemből Csipkerekinét, s ahogy kihúzta lábát a lakásomból, átrohan­tam a szomszédba, ahol egy tanár isme­rősöm lakott. Sajnos, nem találtam otthon, de haza­felé menet találkoztam a lakóbizottság elnökével. Neki is mondtam miről van szó, mire ő azonnal tűzbe jött. — Tudja mit? — lelkendezett. — összehívom a lakóbizottságot. A kollek­tív bölcsesség. Az majd segít... Állta is szavát, mert félóra múlva la­kásomon ült ez egész lakóbizottság, Ki­szóltam a feleségemnek, hogy főzzön két kör kópét és senkinek nem vagyok itthon — a lakóbizottság elnöke pedig megnyitotta az értekezletet, s átadta ne­kem a szót, hogy ismertessem a példát. Az első hozzászóló Húzlicsek bácsi volt, aki azt javasolta, hogy az adott számokat helyettesítsük be a szinusz- tételbe. — Hogy képzel ilyet, Húzlicsek kar­társ! — emelkedett szólásra Czvckedli Béla. — Ha a szinusztételt alkalmaz­zuk, akkor fokban kapjuk meg az ered­ményt, nekünk pedig darában kell. — Akkor talán az Avogadró-törvény- böl kellene kiindulni — javasolta való. ki, de őt is leszavazták, mert Csupor Jenő kifejtette, miszerint neki úgy rém­lik, hogy az öreg Avogadró a gázokkal kapcsolatban csinált valami ilyen isét. További másfél óra múlva már csak azon folyt a vita, hogy egyenes, vagy fordított arányról van-e szó, aztán szó­többséggel az egyenes arany javára bil­lent a mérleg. Ezután már gyorsan haladtunk előre, sőt egy félóra múltán sor kerülhetett az aránypár felállítására, bár egy da­rabig elvitáztunk azon, hogy az iksz kültag vagy beltag legyen Pontban éjfélkor diadalüvöltésben törtünk ki, mert megvolt a végered­mény: az egy kiló túróhoz tizenhat de­ka és hat gramm dara kell. Az egész lakóbizottság dalolva vo­nult le az eredménnyel Csipkerekiék- hez. — Mi ttan, kérem? — nyitotta ki az ajtót álmos szemekkel a lakás úrnője. — Itt a megoldás — kezdett szóno­kolni a lakóbizottság elnöke. — Miféle megoldás? — Hát, hogy mennyi dara keil <j tv- rógombóchoz. — Köszönöm a szívességüket — hálál­kodott Csipkerekiné —, de az a helyzet, hogy nem győztem várni. így aztán úgy körülbelül adtam hozzá a darát. Már meg is ettük. Kitűnő volt. Leforrázva távoztunk Csipkerekiék lakása elől, csak a lakóbizottság elnöke igyekezett lelket önteni belénk: V igasztalja a lakótársakat, hogy végre egyszer tartot­tunk legalább egy remek operativ értekezletet. Igaz — tette hoz­zá —, hogy az udvar rendjéről is kelle­ne tárgyalnunk, de az ráér. Majd leg­közelebb. Baioghy Zofráw „Ha ezt a művet nem tu­dom befejezni — kiáltott fel P. úr —. az utódok ezt soha nem bocsátják meg nekem!” — A két gyermekére gon­dolt. Az ésszerű időbeosztásról szóló előadást nem tartották meg. Az előadó elkésett. A tükör sem mondja meg mindig az igazat, legfeljebb azt, amit az ember nélküle is lát. A horgásznak, aki semmit sem fog, legalább az a hasz­na, hogy megcsodálják a türelmét. A „Fürödni tilos” táblák azt bizonyítják, hogy előde­ink még ismertek a meleg nyarai. Az egyik Rio de Janeiru-i fényképészeti üzlet, amely a nagyításokra specializálta magát, kirakatába a követ­kező táblát tette ki: „Az ön szamára a legszebb aján­dék családjának megnagyí- tása! Jöjjön el hozzánk, fényképészünk erről fáradt­ságot nem kímélve, és gyor­san gondoskodik!” Ha nem volna televízió, az ember munka után este végre újra lefeküdhetne. rosan a negyedik, illetve az első helyre került. *..) A kezdeti nehézségek, a íj; kellő tapasztalat, a gépek ésjjj a szakemberek hiánya eile-* jL nére az építkezés önkéntes* Icomszomoltstái három év alat!^ megépítették az első 13 meg * éllós, 11 kilométeres vonal-J szakaszt. Az építkezés maij gyorsaságát természetesen* nem lehet egy napon emle-* getni a régivel: a korábbi* havi 25—30 folyóméterrel* szemben a mai korszerű^ szovjet alagúthajtó-pajzsok^ jfc teljesítménye eléri a havi 400* métert. E pajzsokat ismerik* és használják Magyarországon* és a világ más országaiban is | A moszkvai földalatti villa-* jlf mosvasút pályahossza jelen-* leg 110 kilométer és 75* * állomása van. Naponta négy-jjj millió utast szállít, ezzel azjjj első helyen áll Európában. * A jelenlegi ötéves terv vé-* géig 85 kilométeres új sza-* kaszt építenek. S rekonstruk-* cióra is sor kerül. Nagy-X Moszkva forgalmának gyors* és kényelmes lebonyolítására további 200—250 kilométeres földalatti vonal építésére lesz majd szükség. A leningrádi földalatti vil­__V Engem akar . miamiit.. megveszteget­ni?! ,.. A továbbiakra Fábián csu­pán úgy emlékezett, mintha az első alom folytatódott vol­na. Kirontott n szobából, a fel­riadt titkárnőt majdnem elso­dorta. Viharsebesen száguldott le a lépcsőn, ki az utcára. A lakásuk közelében ocsti- dott fel. Szembejött vele a fe­lesége, valami papírt lobog- tátim. — Megvan, aranyoskám, alighogy elmentél, a postás hozta. A tanács kiutalta az üzlethelyiséget. Fábián hápogva hátrált-hát- rált. le a járdáról, csaknem az arra robogó gépkocsi alá került__ I dőközben az osztályvezető behívatta a titkárnőt. Együtt számolták az asztalra kiteri- íett pénzt: Kétezeregystáz. — \l a szerencséje, hogy már megkapta a helyisé­get. — A titkárnőhöz: fordult: — Kérem, ezt uz összeget ma­radéktalanul küldje csekken a szociális otthon csekkszámlá­jára. És feladóként írja oda: Fábián Imre asztalos. Gyertyános Zoltán Esküvő a icvcgöücM Több száz méterrel a föld felett egy helikopterről „lóg­va" kötött házasságot egymás­sal két artista a kanadai Lon­don városkában. A sajátos es­küvői szertartás egy vásár nyüzsgő tömegének feje fölött zajlott le, s a pap a földről, mikrofonon ét vezette. Az ar­tista jegyespár fülhallgatókon hallotta a pap szavát és mik­rofonba adta meg a válaszo­kat. A jegygyűrűket, nehogy elveszítsek őket, a vőlegény és a menyasszony fonálon a csuklójához erősítve viselte, mielőtt kicserélték es az uj­júkra húzták őket. egyetlen gondolat foglalkoz­tatta: szépen leragasztani a cikornyás borítékot, ahová a pénzt tette a felesége. Minden­esetre bevett négy szem nyi nyugtatót, majd elsietett. Me­net közben többször megtapo­gatta a belső zsebét. 'A tanács első emeletén a szive Heveseb­ben vert, — Rendkívül fontos dolog­ban jöttem az osztályvezető­höz — hajolt egészen közel a titkárnő füléhez. \ titkárnő ZzJöaht jára mutatott: — Tessék befáradni! Fábián megfogta a kilincset. Egy pillanatra megtorpant. Mentegetőző tekintettel szólt a titkárnőhöz: — Vagy talán más alkalom­mal? — Ugyan kérem, rendkívüli dologban bármikor — szólt o nó. — Menjen csak! Az asztal mellett egy közép­korú ember ült. Iratokat bön­gészett. Eel sem tekintve mondta: — Nem gondolja. Katika. éhgyomorra jól esne egy erős kávé? De nagyon erős legyen ám! Fábián elköhintctfe magát es arra törekedett, hogy minél i több férfira valló jeleket ad­jon magáról. Az osztályvezető felemelte a fejét. Méltatlankodva végig­nézte a jövevényt, és az előb­bitől egészen elfúló hangon kérdezte: — Nem tud olvasni? Kint a tábla, hogy csak ll-től van fo­gadóóra — Iskolát végeztem kérem — válaszolt félénkén Fábián j — de éti, Fábián Imre asztalos i különleges ügyben jöttem — | Elővette a leragasztott boriié- \ kot és az asztal sarkára csúsz­tatta. — Ügyi — mondta az ősz- j tályvezető — a kérelmet az ik- \ tatóba kell vinni. — Ez nem az — habopott Fábián és az arcán szenvedés és elszántság tükröződött —I önnek szól, személyesen ön­nek. Az osztályvezető a boríték után nyúlt. Feltépte: kiömlöt­tek a szazqsok.

Next

/
Thumbnails
Contents