Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
ij//4ü,VÍAÜ V.» «OliSiAt Vasárnap, 1966. szeptember 25. Az áiíalános gyáregység taggyűlésén A vezetőségválasztó taggyűlés, két évi munka számvetése, — mint minden mérlegkészítés — kiemelkedő esemény a pártszervezet életében. Kiváltképp az, ha egybeesik és része, mint most is, a kongresszusi előkészületeknek. Ünnepivé avatja a felelősség- érzettől áthatott visszapillantás, az önvizsgálat, a tettek kritikus összegezése és a feladatok meghatározása. Mindazonáltal folytatás is. Folytatása lényegében azoknak az eszmecseréknek, amelyek a jó politikával kialakított egészséges pártközvélemény atmoszférájában alapszervezeteink többségének termékeny munkastílusává váltak. Ha csak a kiemelkedő alkalom csalja elő az ünnepélyességet, abból bizonyos kényszeredetlség, formalitás támad, és ezt az ember rögtön megérzi. Ha viszont valóban az őszinte viták jellemezték az elmúlt két esztendőt, úgy az ilyenkor kicsit törvényszerű elfogódottság és íeszélyezettség nyomban feloldódik, s a vezetőségválasztó taggyűlés, — mint a kommunisták korábbi beszélgetéseinek természetes folytatása és folyománya — igazi alkotó fórummá válik, amelyen a vezető szerepet játszó közösség meghányja-veti gondjait, gondolatait, mert tudva-tudja, hogy felelősségérzete, komolysága, állásfoglalása egy egész üzem, vállalat, hivatal vagy intézmény tevékenységét befolyásolja. Az imént fejtegetett folytonosságot és felelősségtudatot érzékeltük a Diósgyőri Gépgyár általános gyáregységének pénteken tartott vezetőségválasztó taggyűlésén, amelyen a párttagok kedves vendégeket üdvözölhettek körükben: Fock Jenő elvtársat, pártunk Politikai Bizottságának tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét és dr. Bodnár Ferenc elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát. Nyílt, őszinte hang Ha a beszámolóban és a Vitában érintett témákat mind felsorolnánk, a kép úgyszólván teljes lenne. Mindenről szó esett, ami a jelentős üzem és pártszervezetének életében előadódik: a gazdasági eredmények, az exportkötelességek teljesítése, a szocialista brigádok, a műszaki fejlesztés, a pártélet demokratizmusa, a pártcsoportok, az eszmei színvonal, a tömegszel vezetek, a fiatalokkal való törődés és így tovább; de ezen túlmenően: a gazdaságirányítás reformja, a lakásépítés l)r. KÁRSAI ELEK: meggyorsítása, az idegenforgalom, egyszóval hazánk előrehaladásának, társadalmi fejlődésének távlatai; s még ezen is túlmenően: a vietnami nép szabadságküzdelme, amely iránt mélységes szolidu- ritás él munkásosztályunkban — ezt ezen a taggyűlésen is megható szavakkal fogalmazták meg — a munkásmozgalom problémái, egyszóval a nemzetközi élet alakulása, amelynek összefüggései a mi korunkra olyannyira jellemző integrációs folyamatok következtében befolyásolják terveinket, erőfeszítéseinket, mindennapi munkánkat. Mondom, minden témát érintettek a vita részvevői, — élénkségére vall, hogy 19 párttag szólalt fel — és ez az üzemi kommunisták igényességéről, helyzetismeretéről tanúskodik, de a taggyűlési tanácskozásnak ennél is fontosabb jellegét kell aláhúzni: a nyíltságot, az őszinteséget, az általános gyáregység munkásközösségének összeforrottságát. Erre utalt többek között Farkas János, aki két éve került ebbe az üzemrészbe, és éppen ez érintette, ez fogta meg: az a bizonyos jó közösségi szellem, amelyre gyakran hivatkozunk, és kialakításán, erősítésén nem szűnünk meg munkálkodni. Fock Jenő elvtárs felszó'a'ása Ennek a taggyűlésnek sok jó oldala van, — jelentette ki nagy figyelemmel kísért felszólalásában Fock Jenó elvtárs. A legjobb az, hogy itt olyanok ülnek, akik büszkék rá, hogy párttagok, és azt akarják, hogy pártunk egyre jobban vezessen, egyre jobban betöltse hivatását. A taggyűlés légköre tanúsítja, hogy a kongresszus mlndany- nyiunk: párttagok, s az egész ország nagy eseménye, A Központi Bizottság bátran állhat dolgozó népünk közvéleménye elé, elmondhatja. hogy a Vili. kongresz- szus határozatait igazolta az élet, és ezeket a határoza - kát Központi Bizottságunk a legjobb igyekezettel végrehajtotta. A kongresszusi előkészületek, a taggyűlések és pártértekezletek feladata többek között — hangsúlyozta Fock elvtárs —, hogy törekvéseink kisugározódjanak a pártonkívüliekre is, hogy szilárduljon a népi-nemzeti egység. F.nnek alapja a pártegység, amelyet nap -nap után, meggyőző erővel, eszmecserékben, a párt politikájának szívós magyarázásával, elvi küzdelemben kell erősítenünk. A tarlós cselekvési egységet az elvi-ideológiai egységgel alapozzuk meg. Eredményeink, sikereink forrása a jó, őszinte légitör közéletünkben, és továbbra is mindent meg kell tenni azért, hogy ez még nyíltabbá, őszintébbé váljék. párt. a mun ásoszta v vezc ő sterepe eröte esen crv.nyesü A vitában elhangzott különböző észrevételekre reflektálva kiemelte Fock elv- társ, hogy pártunk taglétszámának növekedése az elmúlt négy esztendőben egészséges volt. Ezen belül persze adódhatnak problémák, például nagyobb gondot kellene fordítani a szakmunkások arányára, — a párt, a munkás- osztály vezető szerepe erőteljesebben érvényesül országunkban, mint akár négy évvel ezelőtt. Szólt arról, hogy a gazdaságirányítás reformja a kongresszus munkájában nagy súllyal fog szerepelni. Harmadik ötéves tervünk első évének eddigi eredményei megnyugtatóak, biztatóak, és ha ezt a színvonalat tartjuk, sőt emeljük, ötéves tervünk programját maradéktalanul megvalósítjuk1. Foglalkozott a lakásépítés meggyorsításával, és hangsúlyozta, hogy erre megvannak a lehetőségeink. — Megbecsülés illeti a nyílt,, őszinte hangot, amelyet ezen a taggyűlésen is megütöttek az elvtársak. Ez új feladataik megoldásánál is mindig erősségük lesz, — fejezte be fejtegetéseit Fock elvtárs. Ebből a nyíltságból fakadt a taggyűlés másik értékes vonása: a személyeknek szóló bírálat, vagy elismerés. Igen, az elismerés is, amellyel — őszinte örömünkre — a kritika mellett nem fukarkodtak a felszólalók. így: méltatták a vezetőség, és Kiss István titkár érdemelt. Ezt azért tartom szükségesnek kiemelni, mlvél a bírálatot gyakran" egyoldalúan értelmezik, és valamiféle szeméremből, vagy „elviségből” azt a hibák csokorba gyűjtésére korlátozzák. Pedig a méltatás, az elismerés önbizalmat ad, s a jó módszerek megtartására és követésére buzdít. Plahetka Ferenc arról beszélt felszólalásában, hogy a pártszervezetnek van hol válogatnia, van ereje, van kikkel dolgoznia, és készen áll az új feladatokra. A taggyűlés efelől nem hagyott kétséget. Sárközi Andor UTOLSÓ TSZ NA Stefi külpolitikai összefoglalónk m Természetesen a kedden megnyílt ENSZ-közgyűIésl ülésszak a hét meghatározó eseménye, ennek jellegét viszont — ez alkalommal egy véleményen volt a világsajtó a Tiines-tól az Izvesztyijáig — a vietnami háború szabja meg. Holott a vietnami kérdés nem is szerepel a majd száz pontos, s decemberig letárgyalandó napirenden. „De a vietnami háború beárnyékol mindent, mert megmérgezi a politikai atmoszférát a Kelet és a Nyugat között, s hallatlanul megnehezíti az előrehaladást szinte minden lényeges kérdésben, kezdve a leszereléstől a vitás kérdések békés megoldásáról szóló egyezményig” — állapította meg a Times. Vietnam tehát nem tartozik az egyébként heves vitákat ígérő napirendi pontok egyikéhez sem, de máris, a kezdet kezdetén, rányomta bélyegét a közgyűlési munkára. Formailag ez a kezdet egyelőre simának mondható. Hiszen könnyen választott elnököt, valamint egy sor tisztségviselőt — ezek között, hazánk nagy megbecsülésével, Csatorday Károly személyében magyar alelnököt — r.z ülésszak, s a napirend ösz- szeállításánál csak a Nyugat által erőltetett úgynevezett koreai kérdés körül támadt vita; az amerikai delegátus megelégedett proteszálással „a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogai” megfogalmazású pontnál. De az általános politikai vitát csütörtökön megkezdő küldöttek előtt ott volt U Thant főtitkár rendkívül borúlátó, összefoglaló jelentése, amely az ENSZ tehetetlenségét tárja fel a jelenlegi nemzetközi viszonyok eredőjeként. A főtitkár — alá mint ismeretes, képtelennek tartja magát egy megbénított világszervezet további vezetésére —. a bajok kútforrásönak színién a vietnami háborút jelöli meg. S ami a legfontosabb; még az amerikai lapok is kénytelenek megállapítani, hogy U Thant a nemzetközi kapcsolatokat megrontó vietnami válság fő felelősének az Egyesült Államokat tekinti, s voltaképpen lemondásával is a konokul hibás amerikai vonalvezetés ellen kíván tiltakozni. A főtitkár azonban igyekezett megmenteni az ülésszak amúgyls nehéz körülmények között megkezdett munkájút a bonyolult utódlási vitától, s ezért a közgyűlési tevékenység vegére, decemberre halasztotta távozását, viszont a lemondás szándékához változatlanul ragaszkodva, U Thanl természetesen nem annyira az uiódiás ügyében akart haladékot adni a világszervezetnek, hanem nyilvánvalóan valamelyes előrehaladást vár a sorsdöntő kérdésekben. Az a nyilatkozat, gmelyet. New Yorkba érkezésekor Gromiko szovjet külügyminiszter tett, tanúsítja, hogy a szocialista országok, hasonlóan nagy erőfeszítésekre készülnek s nem tartják eleve reménytelennek, igaz, biztatónak sem az ülésszak munkáját. Ellenben az amerikai álláspont változatlanságának adott hangot az. általános vitában sietve elsőként felszólaló Goldberg amerikai küldött, aki — jellemző módon — mentegetődző és felelősségáthárító beszéddel próbált kitérni az Egyesült Államok politikai elszigeteltségébőlKét olyan vendég érkezett a hetven külügyminiszter sorában New Yorkba, akiknek ottléte kuriózumnak is felfogható. Couve de Murvillc, közismerten nem számít gyakori vendégnek sem a világszervezetben — amelyet De Gaulle sokáig szinte semmibe sem vett —, sem az Egyesült Államokban, amellyel Franciaország katonai, politikai és gazdasági téren egyaránt egyre erősödő hatalmi harcot vív. Mégis, a francia külügyminiszternek és az. őt követő jeien- legi gazdasági csúcsminiszternek amerikai tárgyalásaitól bizonyos nyugalmat várnak a Pári zs—W ash i n gton vitában, amit inkább úgy lehetne jellemezni. hogy a két fél „beássa magát” — feltűnő — s az amerikai választással magyarázható, hogy Johnson éppen most csoportosított át a külügyminisztériumban az igazságügyminisztert téve Rusk helyettesévé, s valószínű utódává, valamint eltávolilva azt a Ball kíllügymlniszterhelyet- test, aki De Gaulle nagy ellenfelének számít. Más kérdés, hogy a Fehér Ház ezt is elsősorban a vietnami eszkaláció jegyeben tette. A másik illusztris vendég New Yorkban Malik indonéz külügyminiszter, aki a djakar- tai szándékok szerint teljes jogú tagként szeretne vészt venni a világszervezet munkájában. S miközben Indonézia visszatért az ENSZ-be, Djakar- tában az október 1-i évfordulónak közeledtével egyre forróbb a politikai légkör. A hadsereg összecsapásokat ismert be baloldali csoportokkal. A szélsőjobboldal viszont immár elérkezettnek látja az időt, hogy Sukarno fe- lelősségrevonását követelje, éppen akkor, amikor napok múlva kezdődik a volt első miniszter, Subandrio pere. A tábornokok — így tűnik, továbbra sem akarnak szakítani az elnökkel, s egyikük Sukarno „átnevelésére” tett, Ígéretet.,. — a jobboldalnak. TanÉvnV'lá Edelényben íi. Azután követkéz!!: egy érdekes történelmi vj ^.pillantás. Hitler a szovjet tüzérség, a Sztálin-orgonák, a szovjet gyalogság kézifegyverei szakadatlan tűzében, mintha más, fontosabb gondja nem lenne, részletesen fejtegeti: előnyö- sebb lett volna, ha nem 1033. januárjában, hanem csak félévvel vagy annál később vette volna át a hatalmat, nem mint kancellár, hanem mint birodalmi elnök; jobb lett volna, ha az Anschluss 1933- ban nem vérteienül történik •— mert akkor lehetősége nyílott volna rá, hogy a náci párt minden ellenfelére kíméletlenül lesújtson, nem ke'lett volna Blomberg;»!, Lovctzov- val és társaival, akárcsak — átrrenrilleg is — együttmenni... Az április 27-1 harmadik helvze'rrc"’' • • Béren — legalábbis a Spiege1 - Jegyzőkönyv szerint — Hitler hosszasan elmélkedik a tábornokok engedeti;—’’ "'"B, a parancsok nem te! jesíté-.érői, Krebs és Weidling pedig az e-we reménytelenebbé váló harci helyeztröl számol be Ebben a készben az égvilágon semmi új nincs, az I960 előtt megjelent történeti irodalom pontosabban és megbízhatóbban rögzíti ezen nap eseményeit. Ha egyáltalában volt valami értelme, célja az április 27-i Jegyzőkönyv közlésének, az egyedül az lehetett, hogy a Spiegel olvasói megismerkedjenek a három tábornokkal, Wenck-kel, Busse-val és Stei- nerrel. E három tábornok fényképe látható ugyanis az április 27-i szöveg elején, gondos elhelyezésben, természetesen elsőrangú fotókkal — érdekes képaláírásokkal. A Spiegel olvasói hozzászoktak, hogy a képek alatt általában nem a képet magyarázó szöveg található. A kép ürügy rá, hogy a cikk valamely lényeges mondanivalójára felhívják a jámbor olvasó figyelmét A mi esetünkben a hó rom tábornok fényképe alá a következő — egyébként előzőén már idézett HiÜer-szö- veg került — természetesen részletekben: „Ha itt eredményesen harcolok, nő az amerikaiak reménye, hogy velünk együtt mehetnek az oroszok ellen”. A „Spiegel” szerkesztője száz és száz mondatot írhatott volna a három tábornok fényképe alá. De ezt a mondatot választotta, nyilvánvalóan nem véletlenül. Ez nem az antifasiszta koalíció jelmondata, sokkal inkább az esztelen szovjetellenes, kommunistaellenes táboré. De meggondolandó: mire jutott, aki ezt kiötlötte?! Berlinben, a Führer-bunker- ban 1945 április 27-én a késő délutáni órákban az amúgy is nyomott hangulatot tovább rontja két hír: az egyik — a szövetséges ■ repülők súlyos légitámadást Intéztek Berchtesgaden ellen, a „sasfészek” romokban hever. Olaszországból pedig azt jelentik, hogy Mussolini, útban Svájc felé, eltűnt, a német parancsnokság attól tart, hogy az olasz partizánok kezébe került. Krehs tábornok este jelenti a Führemek: ha 24—26 órán belül a Wenck-hadsereg nem tudja áttörni a szovjet ostromgyűrűt, a belső kormányzati neeved sem tud la tartani magát, a „Zitadella" hadművelet rövidesen befejeződik — de korántsem úgy, ahoav eltervezték. Félő, hogy új lobogó kerül Az edelényi járási pártbizottság Irányításával működő egyéves marxista—leninista középfokú esti oktatás részvevői számára ünnepélyes tanévnyitót tartottak szeptember 22-én a járás székhelyén. A megnyitón Lengyel Ágoston, a Járási pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetője a középfokú oktatás jelentőségéről szólott. Hangsúlyozta, hogy ez az oktatási forma segíti a marxizmus—leninlzmus elmélyítését, a párt politikájának megérléa birodalmi kancellária homlokzatára ... De Hitler még mindig reménykedik. Csodafegyver nincs, de hátba a 9. és a 12. hadsereg egyesülése megállítja a katasztrófát. Krebs tábornok telefonon közli Kellel vezértábornaggyal; a Führer elvárja a lehető leggyorsabb segítséget! Keitel válasza: Biztosíthatom a Führert, hogy Wencket és Busse-1, a két hadserogpa- rancsnokot a lehető legnagyobb eréllyel fogom hajtani. Keitel kimegy a frontra, hogy megszemlélje a Berlin felmentésére felsorakozott csapatokat; a felvonulásra kijelölt útvonalon nem találkozik egyetlen ' német katonai egységgel sem, viszont a másik úton özönlenek a Wehrmacht alakulatai nyugat felé, hogy minél előbb angol, vagy amerikai fogságba jussanak. Az OKW-gépezet még működött: 1945. április 28-án feloszlatták a magyarországi meghatalmazott tábornok törzsét. Magyarországot 1945. április 4-én, pontosan 24 nappal azelőtt elhagyták az utolsó német csapatok, a törzs feloszlatása azt jelentette, hogy a német véderő főparancsnokságán egyelőre nem számítanak visszatérésre... Egyéb irányú remények Is erősen csökkentek: bár az április 28-i Wermacht-hadijelen- tés azt közölte, hogy az Elbánál álló csapatok hátat fordítottak az amerikaiaknak, hogy kívülről, nyugat felől indított sét. A végzettekre, mint propagandistákra a járásban is számítanak. Ezután Tóth Ferenc, a Járási pártbizottság titkára megtartotta az első előadást. Az idei pártoktatási évben négy osztályban 120 hallgató kezdte meg tanulmányait ezen az Iskolán. Jubileumi IsHószámak: 19, 24, 35, 63, 87 támadással könnyítsenek Berlin védőinek helyzetén, a való helyzet az volt, hogy a felmentésre számításba vett három tábornok Wenck, Busse és Steiner már több mint 24 órája nem jelentkezett.., Esküvő, végrendelet, ÖU<íyi Íkos8Ú{' 1945, április 29-én hajnali 2 órakor Göbbels parancsára előkészítenek egy kerületi hivatalvezetőt — a Führcr-bun- kerban végzendő esketésl ceremóniához. Szegény tisztviselő majd hanyatt esik, amikor megtudja, hogy a menyasz- szony Éva Braun, a vőlegény Adolf Hitler. Mintha valamely hatodrangú, múlt századból való romantikus regény vagy dráma hősei keltek volna éleire: a főhőst, kikerülhetetlen bukás fenyegeti, elhatározza, hogy önkezével vet véget életének, de előbb feleségül veszi szívszerelmét, hogy együtt, mint féri és feleség távozzanak a földi létből ... Giccs volt ez a javából.. Utána Hitler, elegendő ihletet érezvén magában, visszavonul szobájába és diktálni kezdi végrendeleteit. A személyes végrendeletre nem érdemes sok szót vesztegetni: egy tipikus német kispolgár szentimentális rendelkezései személyi és vagyontárgyakról, nővére megélhetésének biztosításáról. (Folytatjuk) A rhodesiat válság szintén ahhoz a nagy kérdéscsoporthoz tartozik, amely afrikai problémák néven, várhatóan heves vitákat fog eredményezni az ENSZ közgyűlésében is. Ismeretes, hogy a brit kormány az előző héten lezajlott nemzetközösségi értekezleten mindent megtett, hogy elkerülje a szakítást a Smith ellen erélyes eszközüket követelő afrikai tagállamokkal. S épp ígv akarta megakadályozni Wilson azt is, hogy a nemzetközösség égisze alól kikerüljön, végül az ENSZ intézze a rhodesiat kérdést. A nemzetközösséget ma még összetartó gazdasági szálak tették lehetővé Londonnak, hogy ú.iabfi haladékot kapjon, ügy tűnik, hogy a Wilson-kormány nagyon is a maga szája íze szent értelmezi a kompromig/- •szumot, csakúgy, mint az előző nemzetközösségi értekezlet döntését. A héten megérkezett Salisbury-be az első miniszteri szintű brit delegáció, azóta, hogy a Bmith-kormány önkényesen deklarálta „függetlenS ségét”, amit London úgymond nem ismer el, de amely ellen nem is tesz semmi számottevőt. Az angol miniszterek most ♦ már maguk tárgyalnak Smith ♦ úrral... 5 A faji kérdés természetesen nemcsak Rhodesiában probléma, s nemcsak Afrikában, hanem az Egyesült Államokban is. A választásokra készülve, Johnson demokrata pártja ugyan szeretett volna a választók valamennyi rétegének ígérni valamit, s így új polgárjogi törvényt is beterjesztett a kongresszusban, mindenek előtt a négerek lakóhely' megkülönböztetésének meg szüntetéséről. Kiderült azor* ban, hogy a kormányzat fonto* sabbnak tartja más, demagógabb terveinek kercsztülvite♦ iél a lörvénj-hozasban, s végül ♦ meghajolt a szenátus fajuldü♦ ző kisebbségének obstrukciója J előtt. A déli szenátorok ismét ♦ bevetették a hírhedt Filibus♦ tért, a végnélküli beszédárada- Jtot, s a többségnek nem volt ♦ politikai ereje ezt visszaverni, xA New " ork Times megálla♦ pította: „Az, hogy a szenátus ♦visszautasította a polgárjogi ♦ törvényt, súlyos veresége a/, ♦amerikai négereknek, mégin- Jkább a szenátusnak és Icgín♦ kább a nemzetnek.”
