Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-24 / 226. szám

Szombat. 196ft. szeptember 24. ÉSZAKIM AGY ARORSZ AG 3 Elismeréssel nyugtázzuk * ♦ * * 4 ♦ J Az Északmagyarország szep- Jt ember 13-i számában Ember­iséggel címmel bíráló jegyzet Jjelent meg. Az írás elismer­nie a miskolci Ingatlankezelő JVállalat jó munkáját, néhány *hibát azonban kifogásolt a jRácz Ádám utcai bérházaik J kéményépítésével, és tetőfe­♦ désével kapcsolatban. J Tegnap, szeptember 23-án, ♦ pénteken a vállalat szakembe- Jrei, a bírált terület felelősei a ♦ helyszínen viszgálták meg az j ügyet. Az észrevételnek helyt Jadva, azonnal intézkedtek, ♦ hogy a beázott lakásokat a J vállal at költségére kifessék, és ♦ a jövőben, a lehetőségekhez Iképest, úgy szervezik meg a Jmunkát. hogy az időjárás ne fokozhasson kárt. Egyúttal ar­♦ ra kérték a lakókat, hogy a J közös ügyekben tanúsított még ♦ jobb hozzáállásukkal és bírá- Jíatukkal segítsék a MIK routi­n'káj át. J A vállalat eljárását, gyors f intézkedését elismeréssel ♦ nyugtázzuk. B. L ♦ ♦ * 4 * * ♦ ♦ Felkészüllek a leire A Borsod megyei Epítőipa- 5-ri Vállalat műszaki vezetői a ♦ kongresszusi versenyben igen I fontos feladatnak tartják a ♦ téli felkészülés jó megszerve­zi zését. Részletes intézkedési ♦ tervet készítettek, amelyet Jmár eljuttattak a különböző ^építkezésekre. Eszerint az ♦ őszi hónapokban Miskolcon, J Ti szászod Örkényben, Czdon és ♦Sajószentpétei'en 66 épületet J tél iesítenek és azokban 1364 la­zítás belső munkáit végzik el. Jlgy az idén már nem lesz í fagyszabadság és a hideg na­♦ pokon is a nyári létszámot } foglalkoztatják a szétszórt ♦ munkahelyeken. A folyamatos Jtéli termelés biztosítására a f félig kész lakások .többségét, ^mintegy ezer leendő új ott- fhont, a munkaigényes sziláid ^fűtőanyag helyett az olcsó és f magas kalóriájú földgázzal tmelegítik. Miért csak épülget a sajtókombinát? Kétszáz családi ház főépítéséhez elegendő téglát készítettek tervei isiül A leendő nyomda. \ utalták ki ilyen alapon a la­kást? Érthetetlen! Mit vála­szolhatunk ezek után például annak a Rékasi Petemének, aki valóban az üveggyárban dolgozik, negyedmagát tartja, s úgy panaszkodik, hogy „en­gem meg bepakoltak egy táncterembe.. Ne csak a paragrafus... Nem egyedül ez az egy pél­da igazolja a panaszok jogos­ságát. Elmondták az árvíz­károsultak például, hogy olyan ember is lakáshoz jutott, aki régebben is kapott, de elköl­tözött a községből más me­gyébe, azután két-három év­vel ezelőtt visszajött, és most megint adtak neki lakást. „Hát ő fontosabb, mint mi?" „Meg azután történtek itt másféle minőségi cserék .. így van ez már. Akit sérelem ér, az inkább fölfelé kere­kít. Még akkor is, ha az va­lóban túlnő a valóságon. Ez­ért nem szabad a legcseké­lyebb okot sem adni rá, hogy bárki is kételkedjék az in­tézkedések tisztaságában ... Ez csak egy tanulság a töb­bi között. Pásztor János, a já­rási tanács igazgatási osztá­lyának vezetője, aki időköz­ben a helyszínen orvosolta a panaszokat, és írott utasítást adott rá, hogy mindegyik ár­vízkárosult megfelelő lakás­hoz jusson — további tanul­ságokat is leszűrt az esetből. — Amikor intézkedünk, mindig tudatában legyünk cselekedetünk következmé­nyeinek — mondotta. — A bá­nyaüzem is, a tanács is elkö­vette azt a hibát, hogy egy, még nem lezárt ügyet, egy jóvá nem hagyott javaslatot „harangozott be”. Ebből az­után félreértés lett. Persze, ezt őszintén meg kell monda­nom. a látszaton túl, minőségi cserék is történtek, bár — és ezt is hangsúlyoznom kell — nem jogtalanul. De az intéz­kedésben ne csak a paragra­fus vezessen bennünket, ha­nem az emberiesség is. Helye­sebb lett volna, ha elsősorban a tizenhárom árvízkárosultat elégítik ki, s majd csak az­után osztották volna el a la­kásokat. így akként tűnt, mintha eleve az árvízkárosul­tak rovására utalták volna ki a lakásokat... Nagyobb gondossággal, megfontolt döntéssel mindezt elkerülhették volna. De ehhez hozzátartozik egy másik meg­jegyzés is: az ilyen alkalmak ne adhassanak módot rá, hogy „ügyes manőverezéssel” hát­térbe szorítsuk a segítségre In­kább rászorultakat. Ennek még a látszatát is kerüljük el! Csata László Ä látszatát is kerülni! látszat csalókaságáról van szó — ha a többséget vesszük figyelembe. De néhány árvíz- károsult esetében a látszat fö­lé kerekedik az igazságtalan­ság, a meggondolatlanság, a megfontolatlan intézkedés té­nye. Mi történt? Végeredményben nem le­het szó törvénysértésről, vagy jogtalan eljárásról. Csak... És ez a „csak” nem lényeg­telen. 4 jogcím A tizenhárom árvízkárosult család mindegyike kapott la­kást. De milyet! Néhányuk az új bérházba költözött, na­gyobb részüket azonban, jel­legüket tekintve, jobbára szükséglakásokban helyezték el. „Ezek többsége viszont semmivel sem rosszabb, mint amilyenekben az árvíz előtt laktak!" — mondják a tanács vezetői. Nem is kételkedünk benne. Akkor hát mi a baj, miért panaszkodtak az árvíz- károsultak? Részben azért, hogy illetéktelenek is kaptak űi lakást, másrészt, mert sze­rintük az elosztásnak ez a módja úgynevezett minőségi cserékre adott lehetőséget. Szóvá tették például, hogy új lakást kapott az egyik ta­nácsi nődolgozó. „Az árvíz előtt apósáéinál lakott. Gye­reke nincs, férje katona. Apó­sa már építi az új házat — 6 viszont új lakást kapott. Igazság ez?” Az esetet természetesen nem szabad egyoldalúan vizs­gálni. Azért, mert valaki a tanácson dolgozik, nem ma­radhat ki a társadalom jutta­tásaiból. S nem is arról van szó, hogy jár-e neki, vagy sem. Miért ne járna? Hanem a körülmény, ahogy lakáshoz jutott, az bizony a protekcio­nizmus látszatát kelti... A bányaüzem által benyújtott javaslaton ugyanis nem ta­nácsi dolgozóként szerepel, hanem üveggvári munkás­ként. Miért volt erre szükség? A törvény módot ad rá, hogy a tanács a rendelkezésére ál­ló lakások egy bizonyos szá­zalékát fiatal házasoknak ad­ja. Ez már jogeim. Miért nem erre hivatkoztak, miért nem Néhány nappal ezelőtt több sajószentpéteri család ottho­nában magasra csapott a fel­háborodott hangulat hulláma. Most, amikor e sorok megje­lennek, bizonyára megnyugod­tak már a kedélyek, rende­ződött az ügy, amelyről azon­ban némi tanulságot kell le­szűrni. Sajószentpéter községi Taná­csa és a különböző üzemek, vállalatok ebben az eszten­dőben hetven újonnan épített lakást kaptak kiosztásra. A megyei tanács annak idején kellő mérlegelés után lebon­totta a keretszámot, ahogy mondani szokás, s mindegyik szervnek meghatározott szá­mú lakást bocsátott rendelke­zésére. Időközben módosítás történt. Ettől most tekintsünk el, mivel a felsorolás hossza­dalmas volna. Az elosztások után szeptemberre mindössze harmincnégy lakás maradt. A községi tanács végrehajtó bi­zottsága úgy döntött, hogy a harmincnégy lakást a helyi bányaüzem javaslata szerint utalja ki, tekintettel arra, hogy a nagylétszámú bányá­nak van a legtöbb lakás­igénylője. Ez az elképzelés egyébként megegyezett a ko­rábbi keretszámlebontási terv­vel. Előbb megfontolni.» A tanács tehát javaslatot kért a bányaüzemtől, de azzal a megjegyzéssel, hogy — a megyei tanács utasításának és a helyi végrehajtó bizottság korábbi határozatának meg­felelően — kapjon lakást az a tizenhárom sajószentpéteri család is, akiket az árvíz ker­getett ki otthonukból. A bá­nyaüzem javaslata alapján meg is kezdődött az új laká­sok elosztása, s javában tar­tott, amikor a Miskolci járási Tanács igazgatási osztályának kellett közbeavatkoznia. Mi­ért? Mert az elosztás nem volt Igazságos. A látszat legalábbis J.erre utalt. így vélekedtek a f község vezetői, akiket ma- Jgunk is felkerestünk azután, Jhogy három család panasszal ♦jött szerkesztőségünkbe. Két­ségtelen, elsősorban valóban a ♦ A pártcsoport sokat tehet csoportokra alapozni, építe­ni. Sok érv szól emellett. Egy-egy munkaterület prob­lémáit, hangulatát senki sem ismerheti jobban az ott dol­gozó kommunistáknál. Ök tudjálk a leggyorsabban tá­jékoztatni munkatársaikat, ők tudnak a leghatásosabban felelni kérdéseikre. Persze, csakis akkor, ha ehhez ők maguk is megfelelő útmuta­tást, tájékoztatást kapnak. Pótolhatatlan szerepe van a pártcsoport vezetőjének. Sajnos, még mindig gyakori, hogy a bizalmi tevékenysége nem megy tovább a tagdíjak összeszedésén, a taggyűlés időpontjának közlésén. Pe­dig a pártcsoportvezütő nem pénzbeszedő, nem is postás: feladatköre több, iágabb ennél. Ismertem olyan párt­csoportvezetőt, aki hetente kétszer-háromszor is elment a párt titkárhoz, vagy az agitdciós felelőshöz,, s el­mondta, mi foglalkoztatja a dolgozókat, s aztán közösen megbeszélték — olykor vala­melyik gazdasági vezetővel együtt —, mit. lehetne és kellene válaszolni. E gy évtizede szakítot­tunk azzal a gyakor­lattal, hogy külön népnevelőkre bízzuk a párt politikájának megmagyará­zását A párt valamennyin tagjának feladata elveink hirdetése, törekvéseink meg­magyarázása, buzdítás a fe­gyelmezett, jó minőségű, gondos munkára. Ennek azonban feltételeit is meg kell teremteni. És e feltéte­lek között talán a legfonto­sabb: eleven életet kialakíta­ni a pártcsoportokban, őket tenni a politikai tevékeny­ség szervezeti alapjaivá. Ez­ért helyes, és szükséges, hogy a vezetőségválasztó taggyű­léseken a végzett munka és a feladatok értékelésekor megkülönböztetett helyet szánunk a pártcsoportók te­vékenységének, s meghatá­rozzuk jövőbeni, még ered­ményesebb működésük út­ját, módját. Gy. L. A z üzemrészben se- hogysem sikerült rendet teremteni. Az előző művezetőt leváltották, de úgy tűnt, utóda sem ké­pes megbirkózni a tenniva­lókkal. A főmérnök is meg­próbált segíteni, de a lei-vet továbbra sem teljesítették, a selejt sem csökkent. „Baj van ott a szellemmel, a han­gulattal” — állapították meg a vezetők. A pártvezetőség összehívta a műhely kommu­nistáit: megbeszélést tartott a pártcsoport — évek óta az elsőt. Viharos összejövetel volt, éles hangú felszólalások követték egymást, de végül azonos álláspontra jutottak: a pártcsoport mindent meg­tesz a műhelyben uralkodó szemlélet megváltoztatásá­ért, a munkakedv megerő­sítéséért. És ami addig nem sikerült, az most bekövetke­zett: az üzemrész „helyrerá­zódott”. • Igaz, kellett hozzá négy-öt hónap, de megtör­tént. Néhány műszála szer­vezési intézkedésre is sor került a pártcsoport javas­latára. de az eredményekhez — a főmérnök is elismerően állapította meg — nagyban hozzájárult a kommunisták munkája. Ami magyarul annyit jelent: vitatkoztak, érveltek, olykor veszekedtek, gondosan ügyeltek, hogy ne mondhassa senki, vizet pré­dikálnak és bort isznak, zokszó nélkül elvállalták a legnehezebb feladatokat — és egy év múlva az üzem­részre alig lehetett ráismer­ni. Nem a külső képe válto­zott meg elsősorban, hanem az a megfoghatatlan, mégis mindenütt jelenlevő dolog, amit ogy-egy munkahely lég­körének, szellemének szok­tunk nevezni. Ez az eset is bizonyítja — és sok hasonlót lehetne fel­sorolni —, milyen energia, milyen erő rejlik a pártcso­portokban. Igen sok párt- szervezet vezetősége felis­merte már ezt. s a tájékoz­tatást, a felvilágosító mun­kát ezért igyekeznek a párt­-A- ^ -ér A közmondás szerint min­den örömbe üröm is vegyül. No, de mivé válik az öröm, ha túl sok üröm, túl sok bosz- szúság járul hozzá? Mi már több a lka lommal beszámoltunk róla, hogy szép, modem sajtókombinátol kap Miskolc — nemcsak az újság­írók és rádióriporterek, ha­nem a megye újság- és rádió- szerelő lakóinak nagy ölömé­re Megírtuk azt is, hogy ez év tavaszától épül és 1967. de­cember -31-re elkészül a bor­sodi sajtószékház. Legalábbis így kellene lennie — a tervek szerint. És mi a helyzet a gyakorlatban ? Ami kívülről látszik — Ni csak, milyen gyorsan épül ez a ház! — mondogat­hatják a járókelők, akik a Bajcsy-Z.siUn.sZky utcán men­nek nap mint nap és figye­lik a székház irodaépületé­nek növekedését. Igen ám, de ez a kép csak kívülről, a fő útvonalról néz­ve ilyen kedvező. Az iroda­ház ugyanis valóban gyorsan épül, dicséret érte a szorgos kezű építőmunkásoknak. Ami azonban az utcáról nem látszik, ami az irodaház mögött van!... „Kettétört“ csarnok? Az irodaház mögött húzó­dik majd a tágas, üvegfalú nyomda-csarnok. Az építkezés belső ütemterve szerint a csarnoknak már ez év július A végére állni kellett volna. Egyelőre azonban még csak a munka állt A csarnok egyik fele ugyan már tető alatt van, s a má­sik felének egy részén is áll­nak a tartóoszlopok. Középer azonban ... Mintha kettétör­tek volna! Az oszlopok alapjai be ógyazva, most már igazáT Vm lenne hosszadalmas mun 'a beépíteni az oszlopokat is — Csakhogy nincsenek ősz lopaink! — mondják bosszú­san az építésvezetőségen. — Egyszerűen nem kapjuk meg a tartószerkezeteket. Ezért állunk a csarnokkal. A lét­számunk megvan, végre mun­kaerő-hiányunk most nines, és az épület már régen kész lenne, ha kapnánk anyagé.! A tetőpanel már itt van Nevetségesen hat, de igy igaz: a tetőpaneleket mar megkapták az építők. De ho­vá rakják? Csodák nincsenek, a levegő nem tartja meg a te­tőt. így aztán a panelelv szép glédába rakva pihennek az udvaron, gyönyörűen burján­zik körülöttük a gyom, aztán az ősz beálltával majdcsak felváltja a gyomot a sár. a hó... • — A tartóoszlopokat mi már február 2-án megrendel­tük a Betonelemgyártó Válla­lat budapesti, Budafoki úti > g átóL — S mint Erdélyi] Bajos, a Borsod megyei Álla- i mi Építőipari Vállalat anyag- j osztályának vezetőjétől meg- j tudtuk: a gyár március 24-’ én visszaigazolta a 96 darab I tartóoszlopot. Vagyis vállalta,) hogy augusztus 31-ig folyama-; fosán leszállítja az elemeket, i A vállalást azonban nem tol- j jesitette... — És mi most nem tudjuk’ teljesíteni a tervet — pa-’ naszkodnak az építőik. — Ha) pedig lemaradunk, mi kapjuk 5 a felelősiségrevonást. i Ilyen visszás jelenségek kö-l zepette épül tehát a borsodi ] saj tókombinát. Helyesebben: ■ csak épiilget! S ha ez így; megy tovább: vajon meddig ■ épütget? ; Ruttkay Anna Foto: Szabados György i r ♦ Az És za k magyarországi £ Tégla és Cserépipari Vállalat 113 kisebb és nagyobb gyárat ffog össze. Az egymástól tá- t-volesö üzemek dolgozói a f párt IX, kongresszusa tiszte­letére egységes munkafelaján- ♦lást tettek, és elhatározták, fhagy évi tervükön felül 2 ♦ millió égetett téglát és ugyan- f annyi nyerstéglát adnak a la- t-kásépílkezések meggyorsításá­éra. A minőség javítása, a f költségek csökkentése, vala- fmint a vállalások mielőbbi f teljesítése végett a műszakiak t-számos intézkedést vezettek five és azok végrehajtását szin- He naponta ellenőrizték. ♦ Az egymástól sok kilométer f távolságban levő üzemekben 4­jelentősen javult a munkafe­gyelem és ez kihatott többek között a minőség alakulására is. Az eddiginél jobb munka­szervezéssel és a gyártási technológia szigorú betartásá­val a 13 gyár dolgozói a kong­resszusi versenyben vállalásu­kat. megduplázva, esedékes tervükön felül 5 millió ége­tett és ugyanannyi nyerstéglát készítettek. Ez a mennyiség egy közepes borsodi falu — több mint 200 földszintes csa­ládi ház felépítésére — elegen­dő. A gyárak dolgozói most újabb félajánlást tettek. ;Hegyi forrásokkal is javítják ja borsodi falvak vízellátását f Megyénkben egyre több he­♦ gyi forrás kristálytiszta vizét ♦ használják fel a falvak el.lá- X- taxának megjavítására. A ta­♦ nácsok megalakulása óta és £ azok kezdeményezésére már ♦ több mint tiz ilyen forrásra jf telepítették kisebb-nagyobb ♦ vízműveket. Ezek közül je- Jlenleg az aggteleki karsztvi­Í lékon levő. percenként 500— 2000 liter vizet adó Babct- jf kút a legnagyobb. Ez a bő- ♦ vízű, kiváló minőségű forrás J Aggteleken kívül az idén már ♦ ellátja a Baradla-barlang be- Jjáratánál épült, 200 személyes Júj szállodát, valamint Jósva- Jfőt is. J Ez évben, új víznyerő te- ♦ rülctek után kutatva újabb í egészséges vizű források ♦ foglalását határozták el. így J például a Hegyközben talált * három forrás vízét a Holló- ♦ házi Porcelángyárba és a köz- jfség utcáiba vezetik le. ♦ Több évi gondos tanulmá- Jnyozás után megoldják Bükk- ♦ széntkereszt ivóvíz-problémáii is. A vízhálózat kiviteld ter­vei már készülnek. Eszerint a Szánva-forrás vízét nyomják majd fel nagy teljesítményű szivattyúkkal a 270 méterrel magasabban fekvő kis bíráló- medencébe, onnan pedig az üdülőkbe és a falu utcáiba. A dél-bükki községek egész­séges ivóvízét a sályi és a ká- csi patakokból biztosítják. A napi 9 ezer köbméter vizet adó karsztforrásokra regioná­lis vízmüvet terveznek. A vízmennyiség az előzetes szá­mítások szerint elegendő lesz Mezőkövesd, Mezönyárád, Mezőnagymihály. Szcntistván, Tibolddarác, Kács. Sály és Bükkábrány maradéktalan el­látására. A dél-borsodi regio­nális és a bülckszentkereszti vízmüvet, az állami beruházá­son kívül a lakosság anyagi hozzájárulásával kívánják fel­építeni. Ezért az őszi hóna­pokban vízműtársulásokst szerveznek az érdekelt közsé- . gekfoen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents