Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-20 / 222. szám

XXII. évfolyam. 222. szám. ARA: 50 FILLER Kedd. 1966. szeptember 20. Világ proletárjai," egyesüljetek? A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA „Húrfüggönymögött Esküvel, eskü nélkül E gy újságban, egy lap­ban olvasom a két hirt. A harmadik ol­dalon az egyiket, a negyedi­ken a másikat... A két hír két olyan népről szól, amely­nek hivatalosan (s hiszem, hogy valójában is!) közös a céljuk: egy eszmét vallanak, a haladást képviselik — a kom­munizmus építésén fáradoz­nak. És mégis, a két hír merő­ben elléntétes. „Vasárnap mintegy 25 000 szovjet fiatal gyűlt össze a Vörös téren, hogy az egész szovjet ifjúság nevében eskü­vel fejezze ki hűségét a haza• a marxizmus—leninizmus iránt”... S túloldalon: „A fö- és mellékutcákban, meg a vá­ros központjában is látható, amint »vörösgárdisták« ház­kutatásokat tartanak, autókra és kerékpáros riksákra rakják és gazdáikkal együtt elszállít­ják az elkobzott ingóságokat. Késő éjszakába menően za- gonganak és kiáltoznak ...” Az újságolvasók ma első­nek azokat a híreket keresik a lapok hasábjain, melyek a kínai eseményekről szólnak. Az aggodalomról nyilatkozatot adnak ki a különböző népek kommunista pártjai — méltán képviselve párttagságuk, sőt, népük véleményét, amikor rosszallásukat, féltésüket han­goztatják. Mint eseményt, általában egyformán kommentálják ebe­ket a híreket. A részletek le­hetnek különbözők, óm a vég­ső kicsengés ugyanaz: mi tör­ténhet egy olyan országban, ahol „vörösgárdistáknak” ne­vezik magukat azok az éret­len fiatalok, akik összetörik Bartók lemezeit, elégetik Tol­sztoj műveit, ledöntik Puskin szobrát, több ezer év kultu­rális bizonyságait szórják az utcákra, öregeket vernek meg és kínoznak, kommunista pártbizottságok székhazait gyújtsák fel, pártfunkcioná­riusokat vernek meg, s akik ellen gyári munkások tízez­rei tüntetnek ...? Vörösgárdisták... Az előző hírben még ezeket a sorokat is olvashatjuk: „...esküt tet­tek a ... forradalom és a má­sodik világháború veteránjai előtt, hogy híven folytatják az ö hősi harcukat”. Itt is vö­rösgárdistákra gondolunk. Igen, az októberi vörösgárda emlékéhez híven kívánnak cselekedni a szovjet fiatalok. De azok a vörösgórdisták nem loptak, nem raboltak, pedig az éhség, a nyomor hatvá­nyozottan megkínozta a ron­gyosokat. Persze, az emberek különbözők ... Ha valamelyik megtette közülük? Tudjuk, hogy a statárium kíméletle­nül lesújtott ezekre! Tisztább forradalomra nem emlékszik a történelem. Ez tanúskodik mellettük. Gondoljunk Pekingre.. T Idézet a második hírből: £... a pekingi vörös karszala- jgosok Sanghajban verekedése­ket provokáltak, és amikor utaztak és ettek, nem. fizet­tek, sőt, behatoltak a Sangha­jt pártbizottságra, feldúlták az irattárat..." 1 Miféle forradalom ez? — kérdezzük egymástól. Hiszen mi tanultuk a 17-cs forradal­mat. Regényeket, verseket olvastunk erről a forradalom­ról. Ismerjük a vörösgárdisL ták, a vörös karszalagosok szerepét — 1917-ből. Az elő­ző hír, a mintegy 25 000 szovjet fiatal esküjéről szól a Kreml falainál. Tudjuk, hogy ezek a fiatalok nem felforgatni, meg­semmisíteni akarnak a forra­dalom jelszava alatt, hanem ez a fogalom ma is cselekvés­re buzdít: az alkotásra, a munkára, a tanulásra. S még csak olyan lemondást sem követel a forradalom köve­tőitől, hogy „Ilyen felelősség­teljes időben __ hogyan gon­d olhattok evésre és szórako­zásra, hogyan vásárolhattok élelmiszereket, gyümölcsöt és ruhaneműé ke t...?” (Idézet a másik oldalról...) Az eskü éppen azt feltételezi, amit emez tagad: hogy a fiatal jobban táplálkozhasson, kul­túráltabban szórakozhasson, értelmet adjon életének — el­sősorban az alkotásban, mely­nek gyümölcse is az övé, elvi- tathatatlanul. A gazdagabb életet erősíti, melyre minden ember született. Tekintsünk Moszkvára ... Az esküre. Vajon' melyikben van több romantika? Látszatra és ré­szeiben már nem lehet „visz- szahozni” a 17-es vörösgárdis­ták hősiességének izgalmát, nagyságát. A mai kor nem kívánja a fiatal háláiét — a cárok földjén többé nem kell megmászni a Téli Palota ka­puját. A Vörös téren esküt tevő fiatalok apja, nagyapja megtette ezt. s az a 1 kapu, mindörökre kitárult az orosz és minden nép fia számára. Mindazok számára, akik az Ermitázsban meg akarják csodálni Leonardo da Vinci, Michelangeló, Picasso festmé­nyeit, szobrait. Micsoda ösztönök uralkod­nak ott, ahol egyetemes és örök érvényű értékeket ta­posnak az utca sarába? Ha Bach, Mozart, Bartók, Tol­sztoj, Puskin és az ősök név­telen ezreinek művészete nem jelent semmit egy kor ifjúsá­gának. akkor azt az ifjúságot nem jó, nem egészséges szel­lemben nevelték. Az az ifjú­ság elsősorban azokra, arra veszélyes, akik, s áld felépí­tette, felszította és elszabadí­totta ezeket az indulatokat, akik és aki az ifjúságban meglevő energiát nem tudták és tudta célszerűen az alkotó cselekvés medrébe terelni. Mondjuk azt, hogy remény­kedünk . ..? Mondjuk, hiszen valóban bízunk. Az öregek megkínzói, a nemzet múltjá­val barbárán leszámolni aka­ró horda nem képviselheti egy nagymúltú nép mai ge­nerációját. Ennek a generá­ciónak igazi képviselői nem csupán rendet képesek te­remteni, hanem megvalósítják, megalkotják azt a társadal­mat, melyre a kínai nép jog­gal hivatott. Bízunk ebben. És tanuljunk belőle: amikor az ifjúság ro­mantikát, izgalmat keres éle­téhez, amikor a cselekvés ere­je feszíti, akkor okosan és őszintén meg kell tanítani rá, hogy feladata — ha még oly békésnek és egyhangú­nak látszik is —, semmiben sem értéktelenebb nemzeti nő­sei cselekedeteinél. Dózsa és Rákóczi, Kossuth és Kun Béla fiai ugyanezt tépnék ma, mint mi. békésen és szorgalmasan alkotnának munkájukkal, s így válnának hősökké. A mi történelmünkben egykor Du- napentele rangban Szigetvár mellett lesz, s a magyarságot egyai'ánt jelenti a muhi és a mohácsi mező. Drégely és Eger várfala, Százhalombatta kéményóriásai, a Keleti főcsa­torna áldást hozó vize, Ka­zincbarcika monumentális lombikjai, stb. E hhez hasonló tudattal esküdött egy egész nép nevében a közel­múltban a Kreml falánál 25 000 szovjet fiatal. Ez a ma­gyar fiatalság kötelessége is, esküvel, eskü nélkül. És ez­ért fáj és döbbentett meg a hír ugyanabban a lapban, a másik oldalon ... Baráth Lajos Ma kezűik az ENSZ-közgyíí és Kedden délután, magyar idő szerint este kilenc órakor New Yorkban megkezdi mun­káját az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 21. ülésszaka. A keddi ülésen megválasztják a közgyűlés el­nökét, szerdán a különböző bizottságok tisztségviselőit. Az érdemi munka a csütörtök délelőtti ülésen kezdődik meg, az általános politikai vitával. Az elnöki tisztre ezúttal a tagállamok előzetes megálla­podása szerint csak egy jelölt van: Abdul Rahman Pazhwak afganisztáni delegátus, aki 1958 óta országa ENSZ-kül- döttségének vezetője. A közgyűlés előzetes na­pirendjén 91 kérdés szere­pel. A közgyűlésre eddig mintegy félsááz ország külügyminisztere érkezett az ENSZ székhelyére. Hétfőn Andrej Gromiko kül­ügyminiszter vezetésével kü- lönrepülőgépen megérkezett New Yorkba, az ENSZ-köz- gyűlés 21. ülésszakára, a Szovjetunió küldöttsége. Gromiko a New York-i re­pülőtéren kijelentette: a szov­jet küldöttség azzal a szán­dékkal érkezett az ENSZ-köz- gyűlés 21. ülésszakára, hogy előmozdítsa a békeharcot, meggátolja a népek belügyei- be való beavaUtoBást)- szorgal­mazza a gyarmatosítás es a fajgyűlölet megszüntetését. A nyugati hírügynökségek ismertetik U Thant ENSZ-fő- titkár po1 Itikai nyilatkozatát, am 'y ke den hangzik majd el az ENSZ-közgyűlés ülés­szakának megnyitásakor, az általános évi beszámoló be­vezetőjeként. Nyilatkozatában U Thant főtitkár a legsúlyosabb nemzet­közi problémának nevezi a vietnami kérdést. U Thant, az ENSZ főtitkára hétfőn sajtókonferenciát tar­tott és ezen kijelentette, sze­mélyes és hivatalos természeti okain kívül politikai meggon­dolások vezetik, amikor nem hajlandó továbbra is vállalni főtitkári megbízatását. U Thant elsősorban a nemzetkö­zi helyzet kiéleződését, a ke­let—nyugati kapcsolatok új mélypontját okolta ezért. A főtitkár ugyanakkor bejelen­tette: amennyiben a Biztonsá­gi Tanács tagjai rövid időn belül nem találnak megfelelő utódot, hajlandó a kedden kez­dődő közgyűlés végéig, de legkésőbb ez év december 31-ig hivatalában maradni. U Thant ismét leszögezte, hogy az ENSZ egyetemleges­sége mellett foglal állást, félre nem érthetően utalt arra, hogy elsősorban Kína ENSZ-képviseletét tekinti e téren fontos kérdésnek. Zeng a hárfa a tokaji helytörténeti múzeumban rende­zett hangversenyen. Pártos Ilona művésznő ujjal csal­ják elő a muzsikát a „húrfüggönyből”. Szabados György felvétele. A* BBjjnSZiilctŐ g’JSÍB* Harminchat milliós rekonstrukció Hollóházán A Zempléni hegység egyik legszebb kirándulóhelyén, kö­zel a füzéri várhoz és a Nagymilic csúcsához, amely­ről két ország hegyeire nyílik gyönyörű kilátás, érdekes kis falu terül el a völgyben. Hol­lóházáról, az évszázados falu­ról, megyénk egyik legrégibb ipari településéről — ahol 1740 előtt már üveghuta mű­ködött, majd kőedényeiről, s napjainkban porcelánjáról vált híressé — néhány éve olyan hírek jártak, hogy lassan ki­halásra van ítélve. * Volt azonban valami ebben a kis gyárban, ami a fejlesz­tés ellen szóló számos ténye­ző ellenére mégis érdemessé tette rá, hogy ne csak meg­hosszabbítsák életét, hanem sok milliós beruházással korszerű üzemmé varázsolják. A Hollóházi Porcelángyár olyan kinccsel rendelkezik, amely legyőzi a szállítási tá­volságok okozta gondokat, ne­hézségeket, Ez a kincs a munkások szakmai tudása, a porcelángyártás szeretete. A így azután nem is csoda, hogy a gyárban megkezdődött rekonstrukció szívügye az egész falunak, örömet jelent minden hollóházi családnak. Az egymás után ide került Él- ücem kitüntetéseknél is na­gyobb elismerése ez munká­juknak. A gyár rekonstrukciójának első lépcsőjét a közelmúlt esz­tendőkben fejezték be. Akkor épült a pirostéglás új üzem­rész, felújítottak néhány el­avult, már múzeumba illő be­rendezést. De ez még csak amolyan meghosszabbítása volt a porcelángyár életének. A nagy munka, az igazi újjá­születés az idén kezdődött. ♦ Az igazgatói iroda parányi helyiség. Régi, falusi „tiszta­szobára” emlékeztet. Mester­gerendáit valamikor a múlt század derekán ácsolták. Aligha akad még egy ilyen igazgatói szoba az országban. Steiner Béla igazgató és Nagy Endre főmérnök, akinek még parányibb iroda jutott, mosolyogva mondják, hogy • • UnncpéSifCS fogadtatás Kontamoban ünnepélyesen fogadták vasárnap délelölj a „Vitává” hadgyakorlatra érkezett magyar csapatokat koiuarno­Kan. csehszlovák honvédelmi mi­niszter, a közös gyakorlat ve­zetője. A magasrangú vendé­get katonai tiszteletadással ío-' gadták, majd a parancsnoki kar tagjai rövid baráti beszél­getést folytattak a hadsereg- tábornokkal. » Hétfőn délután Ceske-Bude- jovice-be érkezett Andrej Grecsko marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek főpa­rancsnoka. Ugyancsak meg­érkeztek a tagállamok katonai küldöttségei, a tagállamok honvédelmi minisztereivel az élen. A szovjet delegációt Rogyion Malinovszkij marsall, az NDK-beli küldöttséget Karl Hein Hoffmann hadse­regtábornok, a magyar delegá­ciót Czinege Lajos vezérezre­des, a bolgár küldötteket Dobri Dzsurov hadseregtábor­nok, a lengyel delegációt Marian Spychalski marsall, a román küldöttséget pedig Ion lonita vezérezredes vezeti. A küldöttségeket a repülő­téren ünnepélyesen. katonai tiszteletadással fogadták. nem is lenne illendő, ha nagyobb, korszerűbb helyiség­ben dolgoznának. A herendi­vel vetélkedő hollóházi por­celán is hasonló, öreg épület­részekben készül. A rekonstrukció idén kez­dődött második lépcsője azonban minden gondot meg­old. 1969-ig 36 millió forin-' tót költenek a gyár újjáépíté­sére. Még az idén elkészül a vízvezeték, a csatornázás, a nagy derítő. Eddig még egészséges ivóvizük sem volt. Most három hegyi fpr- rás vizát vezetik el a gyárba és a környék lakásaiba. Meg­kezdik a szociális létesítmé­nyek építését is. örömmel mutatják a terv­rajzon. majd az öreg kis gyár udvarán is. hol lesz az új üzemi konyha, az étterem, a klub, az orvosi rendelő, a fürdő, az öltözők. És amott lesz az új. nagy üzemcsarnok, benne a festőműhely, az osz­tályozó, a csomagoló helyisé­gek. Lesz új iroda- és kazán­ház is. A domboldalban nyolc korszerű szolgálati lakás is épült a gyár dolgozói részére. * A mai gyártmány összetétel mellett évi 180 tonna por­celánáru volt. a gyár terme­lése. A rekonstrukció lehe­tővé teszi, hogy 300 tormára növeljék az évi termelést. A korszerű üzemcsarnokban a technológiát is korszerűsítik. Az új gépekkel olcsóbb lesz a termelés. Szükség lesz új munkáskezekre is. Tizenhét fiatalt már az idén elküldték szakmát tanulni Herendre. Az építők alig vonultak fel a 36 millió forintos re­konstrukció megvalósításához, a szakemberek már a további fejlődés újabb lépcsőjét terve­zik. Széntüzelés helyett né­hány év múlva áttérnek majd a probán-bután gázra. Gázzal fűtött égetőkemencéik évente milliós megtakarítást tesznek majd lehetővé. * A gyár újjászületésének ideje alatt a legkisebb zök­kenő sem lesz a termelésben. Az első félévben több mint 5 százalékos előnyre tettek szert. Az önköltséget 5 száza­lékkal csökkentették. Egye­lőre mostoha körülmények kö­zött dolgoznak, de már így is, és még az idén meg akarják szerezni országos vállalatukon belül a Szocialista munka gyára címet Iá reggeli órákban harcálláspont­jukon felkereste Bohumir Lomsky hadsci-egtabomok, A „Vitává” hadgyakorlaton részvevő magyar egységek parancsnokságát tegnap a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents