Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-16 / 193. szám
Sedd, 1966. an grösstes 16. ÉSZAKMAGY ARORSZAG 3 Kongresszusi készülődés a Borsodi Hőerőműben Vidám vasárnap Aggteleken Autóbuszokkal, motorokon, kerékpárokon érkeztek a fiatalok „karavánjai” az edelé- nyi és az ózdi járásból, s jöttek a szomszédos Csehszlovákiából, a rozsnyól járásból is. Délelőtt 10 óra előtt már benépesedett az aggteleki barlang környéke. Tíz órára pedig több mint ezer fiatal gyűlt össze a barlang hangversenytermében. Indulók zengtek a barlangban, a határőrség központi zenekara így fogadta az érkezőket, akiket később Góczi Gyula, az edelényi járási KISZ-bizottság titkára üdvözölt. Ezután Kovács Sándor, a KISZ Borsod megyei Bizottságának titkára tartott beszédet. A terített asztal története — A határmenti ifjúsági találkozók már évek óta hagyománnyá váltak megyénkben — mondotta — Mint valamennyit, a mai találkozónkat is a béke, a barátság és a szolidaritás jegyében tartjuk. A szomszédos Csehszlovákia fiataljaival igen jó a kapcsolatunk. Az edelényi járás ki- szesei például már nem egyszer szerveztek velük delegáció-cseréket Az ilyen ifjúsági küldöttségek hasznos tapasztalatokat gyűjtöttek. Kovács Sándor ismertette a magyar fiatalok időszerű feladatait a IX. pártkongresz- szusra készülődést, majd ■ Vádoljuk az imperializmust! akció borsodi eredményeit Munkás- és paraszt fiatalok, ipari tanulók, diákok vettek részt a nagygyűlésen, amely után még több, mint másfél órán át a barlangban maradtak. A határőrség központi zenekara ugyanis itt könnyűzenei hangversennyel szórakoztatta őket. Fiúk és lányok százai derültek Bodor Károly paródista műsorán és hallgatták a táncdalénekeseket A műsor után a nagyszámú közönség rövid túrát tett a barlangban. Délután az aggteleki fut- ballpályán röppent a labda, kissé távolabb, a fenyvesek mellől muzsikaszó és dal hallatszott — az itt felállított szabadtéri színpadon kultúr- csoportok szerepeltek. A fiatalok szabadtéri bállal fejezték be a vidám vasárnapot. R. A. Fellegvár M ásutt is, de Miskolcon különös elöszeietettel tervezik a modem városi építkezés kedvelt, praktikus és gazdaságos formáját, a toronyházat. Egész városnegyedet telepítenek be vele. Színes falaival, tetszetős erkélyeivel kellemes, új külsőt kölcsönöz Miskoicnak. Ha azonban alaposan körülnézünk megyénk évszázados épületei között, hamarosan rájövünk, hogy nincsen új a nap alatt — még toronyház dolgában sem. Sárospatakon ugyanis az Ady Endre utca elején találunk egy csaknem 150 éves mohos épületet, amelyben alighanem az első toronyházat üdvözölhetjük megyénkben. Valamikor a kollégiumé volt. diákok, tanárok laktak benne, de még ma is lakásul szolgál. Természetesen, mint minden műemléképületnek, ennek is megvan a maga története. s ez összekapcsolódik az iskola múltjával. Sárospatakon ugyanis századokon át három rétegből tevődött össze a diáktársadalom: úrfikból, köz- rendűekből, és szolga diákokból. Az úrfik a vezető osztályhoz tartozó, földesúri csemeték voltak, akik saját házukban laktak a diákvároskában. Egy-egy főúr külön házat, építtetett a családjából és a rokonságból Patakon tanuló ifjak számára. Kiszolgálásukra fogadott az úrfik mellé egy-egy szegény job- bágygyermeket szolgadiukul. Ezek fűtöttek, takarítottak rájuk, tisztították az úrfik csizmáját, ruháját, hordtak nekik vizet és segítették őket a tanulásban. Afféle mindenesek voltak az úrfik mellett, s a fizetésük abból állt, hogy lakást, ellátást kaptak, s így maguk is tanulhattak a kollégiumban a gazdagokkal együtt Ilyen szolga diák volt Patakon többek között maga Tompa Mihály is. Az elmúlt század elején Vay József báró parancsot adott mesterének, hogy építsen a kollégium közelében levő telkén egy házat a saját és a rokon gyermekek elhelyezésére. Megszabta a szobák számát, méreteit, de a mester sehogy se tudta kihozni a kívánt férőhelyeket, mert a rendelkezésére bocsátott telek kicsi volt. — Enyém ez a telek a fel- legekig! — csattant fel dühösen a báró, amikor a mester kínos-keservesen mentegetőzni kezdett a telek szűkös volta miatt. A hetyke kijelentésből viszont szót értett, s az addig megszokott; vízszintes irány helyett ezúttal függőlegesen kezdett terjeszkedni. így készült el a múlt század elején az a koekaalakú, négyszintes tömör épület, megyénk első toronyháza, amelyet a „bárói; szózat” óta is Fellegvárnak hívnak Patakon. (*■ # , A? Iparművészed Múzeumi)'n augusztus 12-ín nyílt a terítés történetét bemutató kiál- “tós. \ bemutatott késztetek » gótikus stílustól a szecesszió koráig rekonstruálták a kora- beH hangulatot. A kiállítást naponta 10—18 óráig tekinthetik meg az érdeklődök. a IX. kongresszus előkészületed során. Augusztusi taggyűléseiken a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit és a módosított szervezeti szabályzat-tervezetet tárgyalják meg, s megválasztják a jelölö bizottságokat. A párttagság ezen a taggyűlésen véleményt mond pártunk politikájának egészéről, a VIII. kongresszus óta eltelt időszak tapasztalatairól. A kongresszusi okmányok már az alapszervezetek rendelkezésére állnak, s a legközelebbi napokban párt- csoportértekezleteken, csoportos beszélgetéseken megismerkedik vele az egész párttagság. Remélhetőleg, igen sok, hasznos észrevételt, javaslatot összegezhetnek és továbbíthatnak az augusztusi taggyűlések után a hőerőműi alapszervezetek vezetőségei is. A szeptemberi taggyűléseken pedig sor kerül a vezetőség beszámolójára és újjáválasz- tására. Jelenleg — mint mindenütt — e két. soron következő taggyűlés alapos előkészítését tartják legfontosabb feladatuknak a hőerőműi pártszervezetek. Csépányi Lajos lasztóiknak, s a vezetőségek munkáját a párttagság is mérlegre teszi. Széplaki elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára szerint az alapszervezeti titkárok és vezetőségi tagok többsége jól megállta helyét az elmúlt két év során, s a vállalat minden eredményében tükröződik az erőműi kommunisták fegyelmezett, példamutató helytállása. Nagy erő ez jelenleg. a kongresszusi előkészületek időszakában is. Különösen a IV. és az V. sz. alapszervezet ncpes tagságának aktivitása érdemel figyelmet, amely ezekben a hetekben-hónapokban szinte kézzelfogható. Egyébként pedig valamennyi alapszervezet rendszeres szervezeti-politikai életet élt az elmúlt években, és sokat tett. azért, hogy a VIII. kongresszus határozatai megvalósuljanak a hőerőmű dolgozóinak körében, az alapszervezetek munkájában. Két taogyö’és Itüszobén A Központi Bizottság útmutatása szerint az alapszervezetek két taggyűlést tartanak szerint, mint ez esetben is, szűkszavúak. „Egy nyelven“ beszélnek Az eredmények forrása a jól szervezett, tervszerű, céltudatos munka. Ez ott kezdődik, hogy a vállalat szakmai és politikai vezetői rendszeresen egybehangolják irányító tevékenységüket. Vagyis az igazgatóság, és az üzemi párt- bizottság „egy nyelven” beszél. Az irányító-ellenőrző munkában például tudatosan kerülik a felesleges átfedéseket, kölcsönösen figyelembe veszik egymás célkitűzéseit. Erről tanúskodik a pártbizottság intézkedési terve is, a XX. pártkongresszus, illetőleg a vezetőség-újjáválasztó taggyűlések előkészítésére. Ebből, s az üzemi pártbizottság titkárával, Széplaki Imre elvtárssal folytatott beszélgetésből is egyértelműen kiderül, hogy a pártszervezetek, a kommunisták alapvető feladata — sok más egyeben kívül — a hőerőmű zavartalan és gazdaságos üzemelésének biztosítása. A pártbizottság gazdaságszervező munkája most, a IX. kongresszus előkészületei során is elsősorban erre irányul. Azért elsősorban, mert ugyanakkor jelentőségének megfelelően kiterjed a kongresszus és a vezetőség- új Jávái ászt ások előkészítésének minden lényeges politikai és szervezeti feladataira. Öt’alapszervezetben A hőerőmű dolgozóinak 17 százaléka tagja a pártnak. A kommunisták öt alapszervezetbe, 25 pártcsoportba tömörülve munkálkodnak pártunk általános politikájának, illetőleg ezzel összhangban a pártbizottság célkitűzéseinek megvalósításáért A pártbizottság útmutatása alapján valamennyi pártalap- szervezet elkészítette a maga mindenre kiterjedő intézkedési tervét a vezetőség-újjává- Iasztás, a pártértokezlet, illetőleg a kongresszus sikeres Előkészítésére. Az alapszerve- retí vezetőségek jól tudják: nemsokára két év munkájáról kell számot adniuk vá. Emlékszem, nyolc évvei ez- Öött a szocialista építőmunka ^agy sikereként üdvözöltük a Borsodi Hőerőmű felépítését. A csaknem 200 megawatt kapacitású erőmű villamos- energia termelésének bekap- tsolódása hazánk villamos- energia hálózatába országra szóló esemény, a szocialista •Párosítás kiemelkedő állomása volt. Okkal tartottuk s ‘ártjuk annak ma is, hisz e&küle nehezen képzelhető *1 a BVK műtrágyagyára, j VC üzeme, az erőmű méllók- Jennékét hasznosító pemye- betongyár és sok más, sajó- í^anti űj ipari létesítmény. A ®nrsodi Hőerőmű az egész Pprsodi iparvidék gyors fejődésének fontos feltétele! Ezer ember helytállása Az erőműben ma több mint **er ember dolgozik. Ennyien keresik itt kenyerüket, s •»cserébe” az ország villamos- energia termelésének mint- egy 15 százalékát adják. Ez 62 egész borsodi iparvidék és B környező lakosság villamos- energia szükségletének körülbelül felét biztosítja. A hőerőmű dolgozóinak munkája elsősorban ezért nagy jelentőségű. Meg azért is, mert ők biztosítják majd Kazincbarci- ka-Ujváros távfűtését, amelybek első lépcsője már meg is épült. A 2. és a 3. lépcső *begépítése az elkövetkezendő et'ek tervei közt szerepel, de ez más kérdés. Tény, hogy Jő^r jelenleg Is sok minden digg a hőerőmű dolgozóinak bűndennapi helytállásától. S ."°gy miként végzik munkájukat? — Ennek néhány Számadat is beszédes bizonyítéka lehet Tavaly, 1965- Nn például — feladataikat bll teljesítve — csaknem 10 ’billió forint értékű szenet hárították meg az országbak! Körülbelül 850-en vesz- bek részt a szocialista munkaverseny különböző formái- ban, k ez idő szerint 36 brigád. mintegy 460 hőerőműi ^°'gozó tulajdonosa a szo- éialista címnek. A számadatok persze rend\Kétkezi politikus ennyi öregember a ftűríban? — Nem volt — csavart a fejére — Erre az időre a legtöbb el pergett — Hát ezt nem értem — mondtam elgondolkozva — Arra panaszkodik, hogy ez a mostani világ agyonra dolgoztatja az öregeket és tessék, maga állítja, hogy ... — Ne is folytasd — derült — PoRttzál-e még Józsi bácsi? — Ez az én politikám, fiam — mondta az öreg igen komolyan, talán kicsit bánatosan is, elém nyújtva tenyerét melyen a kemény, férfias munka csalhatatlan jelei mutatkoznak: bőrke- ményedések, itt-ott törésre emlékeztető hólyagok. "NT«am í 1 _ _ ______ laszra voltam el- ' készülve, tehát j zavarba jöttem ' ami nálam kráko- j gással, kissé eset- , len mozdulatok- 1 kai jár. y — Tehat maga az én íga- 1 zi politikus ideálom — je- £ győztem meg, miután elvo- h nult fölöttem zavarom, t — Nem tudom, mi az, y hogy ideál, — jelentette ki 1 Józsi bácsi —, de azt tu- f dóm, hogy a világot nem le- f hét szavakból összehordani. £ Tégla kell hozzá, malter, tu- K dás, és természetesen kenyér, t — De valamikor szerette a f politikát — erősködtem. — h Mindenről véleményt alko- L tott. K — Sok Időm volt, hát já- h rattam a számat — nevette í el magát. — De most nincs £ időm. Ha tíz kezem volna, f 1- akkor se fogynék ki a munkából. A fiatalok nyakun- y kon hagyták a földet. Paria- 1 gon nem maradhat. Igaz? t — Persze. t — Azt hittem valamikor, ' hogy hatvanöt éves korom- t ban már csak a lábamat fo- 5 gom lóbázni, szortyogtatom t a pipámat és nézek a világ- t ba. Hát nem úgy sikerült. | Akár hiszed, akár nem, zsá- c kölni is szoktam. A minap is j megfogtam a zsákot Tudod, i jött az eső. Mire észbekap- ' tunk, már a nyakunkon is c volt, a búza meg kint az ég £ alatt. Az ijedtség összetrom- [ bitálta az embereket. Még c egy hetvennégy esztendős is [ volt köztünk. Mondtuk t ugyan neki, hogy menjen r onnan, nem neki való már [ az ilyesmi, de nem tágított t Még csak az hiányzott vol- 1 na, hogy megázzon annyi [ termény. Berángattuk a fé- ' szer alá, és olyan egykettő- [ re, hogy mire esni kezdett, c védett helyen volt, Az elnök ‘ — csillant fel Józsi bácsi t szeme — bevitt minket a ‘ kocsmába, és mindnyájan az c ő zsebére ittuk a sört. Rossz ‘ világ jár az öregekre, fiam \ — mondta legyintve. c — Hát aztán miért? — el- ' lenkeztem. Éreztem, hogy c Józsi bácsi ismét elemében c van, kiütközik belőle a poli- [ tikus. t — Magad is tudod, minek \ kérdezed? Amikor ülni kel- c lene már, pihenni, mert so- ‘ kát dolgoztunk életünkben, c jár a brigádvezető a nya- ‘ kunkra, hogy menjünk, t örökké csak megyünk és • megyünk, a munka meg [ nem fogy, hanem szaporo- • dik. Mire ágyba kerülök, ké- * ső estére, nem érzem a Iáit bamat meg a karomat. * — Most jövök a tsz-irodá* ról — mondtam. — Azt néz- * tem meg. hánv év az átlagja életkor. Hát elég szomorú a te kép. A tagság fele hatvanöt * éven felüli. k — Bizony, sok az öreg — * bólintott. £ — £s tessék mondani, Jó* zsi bácsi, máskor is volt k ki az arca —, tudom, hova akarsz kilyukadni. Kibújik a szög a zsákból. Most majd elkezded dicsérni a világot» hogy így, meg úgy. — Én dicsérem?! — Játszottam a meglepettet. — Hát nem maga mondta, hogy sose volt ennyi idős ember a faluban? — így is van, nem szívom vissza, amit mondtam, mert ez az igazság. És azt is tudom, mivel magyarázható mindez. Emlékszel, hogy volt valamikor. A parasztember hamarabb hívott orvost a tehenéhez, mint magához. Aztán a nyavalyák benne rekedtek, szaporodtak. Most ha megfájdul a fejünk, rögtön az orvosnál kötünk ki: Mert nem kerül pénzbe. — Esetleg jobban is táplálkoznak, nem? — kérdeztem. — Ebben is lehet valami; A múltkor — fogott mesélés- be az öreg —, itthon volt a fiam, a gépkocsivezető. Azt mondja az anyjának, tessék már nekem főzni egy kis kukoricát, édesanyám, valamikor én azt igen szerettem, nem tudtam eltelni vele. Úgy is volt, főzött az anyja egy nagy fazék darát. Vajat pirított hozzá, friss írót hozott a szomszédból. Egyél, no. Neki is fogott az én fiam jó étvággyal. Vacsora után megkérdem tőle: hogy ízlett a dara. fiam? ízlett, édesapám, ízlett — mondja ő fanyalogva —, de régen mintha jobban esett volna. Hát én olyan jót nevettem rajta, hogy a szemem is könnybe lábadt. Hát persze, hogy jobban ízlett neki valamikor. Mert nem volt más. és hetedmagával ültek az asztalnál. — Szóval: hogyan húzzam meg beszélgetésünk mérlegét? — szegeztem neki a kérdést. — Ahogv akarod — rántott a vállán. — Ha dolgozik az ember, megél. Dolgozni kell, és akkor nincs semmi baj. Egyszóval: ez a maga politikai hitvallása? — néztem rá mosolyogva. — Ez, fiam — bólintott a szorgos, kétkezi politikus. Megfente a kaszát. Megnézte, messze van-e még a föld vége, s mert messze volt, szaporán vágni kezdte a térdet verő, dús lucernát. Azt az időt is be kellett hoz- nia, amelvet ellontam tőle kérdezőskődésemmel. A nan ontotta rá forró aranyát, csak egy kis kölvök szellő futkározott körülötte, le-n-ez- te izzadó arcát fáradhatatlanul. Gulyás Mihály
