Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
▼asímat*. T968. »»gtJKzttw 1. GSZAKMAGYARORSZAG n Csárda) elenet r Egy nagyközségben az országút mentén megálltunk egy takaros, kis csárda mellett, amelynek hófehérre meszelt falán nagy tábla függött ezzel a felirattal: Nemzetközi ételspecialitások. Ez a két szó — ha kisebb-nagyobb hibával is — még három nyelven volt kiírva. Társaságunk kíváncsi volt a nemzetközi ételekre, és egyikünk megkérdezte a csárda vezetőjét: — Milyen nemzetközi ételeket főznek? A vezető az egyik asztal felé mutatott és megjegyezte: — Ott olaszok ülnek. Olasz ételspecialitást kapnak. Elárulom, hogy gulyást tálaltam nekik, de sok paradicsomot és makarónit is tettem bele. Mindegyikük két adagot rendelt. Amott az ajtónál németek esznek. Nagyon fzHk nekik a németes étel. — Mit kaptak? — Ugyanazt, de makaróni és paradicsotn helyett káposzta került a gulyásba. Nagyon ízlik nekik. Sohasem vallók a németeknél szégyent, a káposztával. Nem tudnak betelni vele. — Mit csinálna, ha véletlenül egyszer kínai vendég toppanna be? — Mandulát kevernék a gulyásba. Ök úgy szeretik, sok mandulával. Csehszlovák vendégek étkeztek a csárdában. Csakhamar tálalta nekik a gulyást, ezúttal cseh módra, gombóccal. Megdicsértük a „nemzetközi” csárda vezetőjét, aki büszkén jelentette ki, hogy népi zenészeik sem mindennapiak. — Ezt hogy értsük? • — Úgy, hogy ők minden női névre tudnak nótát. Rozáliára például azt, hogy „Hallod-e Rozika te ..Katalinra: „Kati, gyere ki ..Bözsire: „Bözsi ne sírjon, Bözsike drága...”, Ilonára: „Ica, Vica. kukorica repce ..és így tovább. Társaságunkban volt egy fiatal nő, aki mosolyogva kérdezte: Az én nevemre is tudnak nótát? — A prímás nevében kijelenthetem, hogy nincs olyan női név, amelyre a banda ne tudna nótát. — Engem ugyanis Erikának hívnak. A csárdás meghökkent: — Tessék egy pillanatig várni. Odament a prímáshoz, aki éppen a hegedűjét hangolta, és tárgyalni kezdett vele. Pár perc múlva visszajött, és diadalmasan mondta: — Kérem, én nem beszéltem a levegőbe! Azt állítottam, hogy minden női névre tud a zenekarunk nótát muzsikálni. — Erikája is? — Természetesen. Tessék csak odafigyelni! A zenekar rázendített, és a prímás már énekelte is: — „Erika. Erika búzakalász, nálamnál hűbb szeretőt nem találsz.. Palásti László A mintává Noé bárkája Privigyei fáradtan tért haza a munkából. A kertben Pista bácsi, a szomszéd tett-vett, aki néhanapján baráti szívességből, egy-két pohár borért, vagy egy csomag cigarettáért szívesen ütötte Így agyon az időt, tette hasznossá magát __ A családfő — mielőtt az asszonyok második műszakjába besegítene — pár percre kényelembe helyezte magát, rágyújtott, s az aznapi újságot kezdte tanulmányozni. Meg kell mondanunk, hogy Pirlvigyei ritka „kóros" eset, anyósával az évek folyamán szoros „diplomáciai" kapcsolatot alakított ki. páratlan egyetértésben él. „Anyuka" ennek ezúttal oly módon adta tanújclét, hogy a vő elé az asztalra helyezte a kis háztáji szőlő tavalyi terméséből az utolsó flaskányit, amelyet mind e napig féltve őrzött, fan- taszlkusan váltott rejtekhelyeken dugdosott. Privigyei csettintett nyelvével, kezet csókolt az anyósának, majd percig sem kéretve magát, töltöú. Boszorkányos ügyességgel, s a ncKét barát az absztrakt kiállítás épületébe húzódik az eső elől. Egyszerre csak egyikük észreveszi az egyik festményt, c így szól társához: — Hallod-e tűnjünk el innen, mert még ránkfogják, hogy azt mi csináltuk. mes ügyhöz méltó buzgalommal nyomta a szódát, kínálta párját, s anyósát, aki szokásához híven, ezúttal is nemet mondott. (Minta- anyós!) Már csak felényi kotyogott a rubintos nedűből az üvegben, mikor Privigyeinck eszébe jutott Pista bácsi. — Anyuka, a többit a nektárból felajánlom az öregnek — szól önzetlenül. — Pista bácsi az imént kapott egy féllitert. Én ezt neked szántam, idd csak meg, fiam — csendült fel a kinyilatkoztatás. — Itt állok, másként nem tehetek — ismételte Privi- gyei a hitvallók meggyőződésével a szavakat, melyek a világtörténelemben utoljára a wormsi zsinaton hangzottak el. — Anyuka óhaja számomra mindig parancs volt. így hál a családi béke érdekében — feláldozom magam! Egy mártír mozdulatával töltötte meg a poharakat, s dicsfényként sugárzó, széles mosoly kíséretében a legmegértőbb anyós egészségére koccintott. Jóba Tibor si tanácsot a hölgy így közölte férjével: — Az orvos fürdőt ajánlott nekem a Kanári szigeteken, kirándulást az Alpokba és nerzbundát a hideg ellen. Irta: Sadi Ruűcau. Mikor szomszédom egy nyá- I ri reggel megjelent a vadonatúj Trabant 601. volánja mellett, ryagabiztosan, ragyogó arccal, üdén, azt mondtam magamban: „Kész. Ezt is elveszítettem, mint barátomat." Ne csodálkozzanak, de újabban sok barátomat vesztettem el. Mihelyst valaki szert tesz erre a négy kerékre, alább hagy a barátsággal, szombat délután nem felel a telefonhívásra, és vasárnap egész nap eltűnik. Hétfőn mosolyog rád. de közben mesél Szinajáról, Brassóról, kedden még van számodra mosolya, de sok a dolga is, szerdán futtában köszön a folyosón, csütörtökön, nem ismer, elmegy melletted és átnéz rajtad, mint egy üvegtáblán és ha egyszer véletlenül tíz méternyire elvisz a kocsiján, úgy néz rád. mintha valami aján-t dékot adott voltul Nos, a szomszédom kivétel. Amint elsuhan a Trabantjával, rám kiált. Első útját velem {ette meg. Mellette foglaltam helyet. A szélvédő üveg közepén egy plüss-medve függött. „Mire való ez" — kérdeztem. „Mi legyen? — mondja 6. így divat. Modern. Ezenkívül én babonás vagyok. Ez a medve szerencsét hoz nekem.” Két nap múlva, mikor ismét felvett Trabantjára, a medve megszaporodott. A szélvédő ama részén, ahol én ültem, ugrált három szép med- vécske és elvett előlem minden kilátást. Mégis hazaérve, vele együtt konstatáltam, milyen gyönyörű, volt az út, pedig csak egy nagy és három kis medvét láttam. Egy hét múlva ismét készültem az útra. Mikor kinyitottam az autó ajtaját, hátrahö- költem. A baloldali ajtó üvegén egész törzs majom, a jobb oldali ablakon egy zsiráf, egy tigris, egy struc, egy elefánt es egy oroszlán. Mintha egy állatseregletbe léptem volna. Persze; sem elől. sem hátul, sem jobbra, sem balra nem láttam semmit. Barátom a volán mellett szintén csak egy fénycsíkon át tudott kitekinteni. — Nem gondolod, barátom — mondtam neki —, hogy túlzói ezzel a sok állattal? Hiszen ez Noé bárkája. — Miért? Ezek a talizmánok nagyon rokonszenvesek — felelte. És ha szerencsét hoznak, annál jobb, mennél több. Ebben a percben döntöttem. — Én nem megyek veled. — Miért, ember? — Félek. Nem megyek a Prahoi'a völgyében bekötött szemmel. — Ne tréfálj, fiú. Hiszen velem vagy. — Veled vagyok, de mégis itthon maradok. Eredj a talizmánjaiddal, a hóbortjaiddal, sok szerencsét. En hitetlen vagyok cs csak bajt hozok rád. — Ha nem jössz, többé nem veszlek fel a kocsimba. — Jól van. Nem veszel fel. De ő sem járt többé vele. Alkonyaikor összeütközött egy teherautóval. Barátom csodával határos módon megmenekült, de a kocsi kutyástól, maj- mostól, oroszlánostól oSalett: — No. mi történt, fiú? — Valami jött velem szemben — mesélte szomorúan — én ki akartam térni jobbra, de jobbról rohant egy teherkocsi, én pedig nem láttam, és kész. — De te miért nem láttad? — A zsiráf, két medve és egy strucc miatt. Azok az átkozott talizmánok! — Ne szidd őket — mondtam. — Nekem szerencsét hoztak! Morzsák b b se A labdarúgó görbe tükre (A Quick karikatúrái) — Az apróhirdetésben azt közölte, hogy két k hibája van, de én egyiket sem látom. — Még az iskolában van- taak ... • Megkezdődtek az írásbeli vizsgák. A tanár így szól a diákhoz: — Ferkó, remélem, hogy nem látok majd puskázást?! — En is remélem!... — Hallottad, hogy Márta röntgenológushoz megy feleségül? — őszintén szólva, nem csodálkozom rajta. Hiszen csakis ő fedezhet fel benne valami érdekeset. — Drágám, az az érzésem, hogy egyáltalán nem figyelsz rám. — Dehogynem. Hiszen hallgatlak, édesem. — Nem igaz, hiszen ásítasz. — Hiszen ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy igenis hallgatlak. Két barát megjelent a divat- bemutatón. Az egyik maneken mély dekoltázzsal jelenik meg — Láttál már valaha ilyesmit? — kérdi egyik a másiktól. Utoljára, mint csecsemő! Az orvos megállapította, hogy nincs különösebb baja. Meleg fürdőt, sok friss levegőt ajánlott és tanácsolta, hogy hidegen öltözködjék. Az orv<> V accerone^ más néven „Harakiri", óvatosan lenyomta a kilincset; az ajtó — szerencsére — csikorgás nélkül kinyílt. A foglalkozás nélküli fiatalember egy pillanatra megállt, fülelt, majd halkan jelt adott. Társa a bűnben, legifj. Zaccerone, más néven „Trombózis”, erre utána lopakodott. És már bent is voltak az öreg vásári árus. özvegy Tuttofettoné hálószobájában. Körülnéztek. Hát bizony a látvány, amely ott fogadta őket, nem igazolta az előzetes tájékoztatást: elég szegényes bútorzat, kopott rongyszőnyea. régimódi ruha a széken. ..Vérszag”, aki állítólag jól ismeri az öregasszonyt, szegről-végről, rokonságban is van vele. meg őzt állította, hoau Estacadó leana-daoabb nőidről van szó. Hol tarthatja vajon a pénzét? A kövér, víros arcú asz- sznvyság látott száljai horkolt a süppedt ker^veten. Üan látszik, tv-nézés közben nvnmta eí az álom A ké- szií’ék unitra maradt, énven futball-mérkőzést kö-rctif ettek, Trombózis — aki már elővette a? éles konyhakést —. kutatni kezdett n nerc titán, a fehérnemű l-n-füt, De az okosabb ravaszabb Harakiri visszahúzta. A képernyőn érdekes akció bontakozott ki: Skaió szélsebesen száguldott el a szélen. Segftola és Juan Fernandez ollóba fonták, ám Skaió átugrotta az elébe meredő lábszárakat. Már-már úny tűnt honn túlfut az alap- vnnnlnn. amikor hirtelen beadásra s-ánta el magát. Ding- boa. aki korábban keveset mutatta a csülkét, mint a várduc, vetette magát a labdára. CSODA — Lőjj! — kiáltotta volna Trombózis, ha Vaccerone nem tapasztja szájára markát. A két rossz útra tért ifjú összeölelkezve, lélegzetvisszafojtva leste a jelenetet. S várakozásukban nem is csalódtak. Di ngboa heftijéről menthetetlenül vágódott a laszti Aquirezaba la kapus felett a bal felső vinklibe. 1— Gól! — ordított volna fel önfeledten Trombózis, ha szellemi vezérének határozott közbelépése meg nem akadályozza. meggondolatlan tettében. Boldogságuk nem ismert határt. — Te. pajtás — szólt kisvártatva Zaccerone cs késének élét tapogatta —, az én anyukám, szegény, éppen így aludt, mint ez a spiné itt... — Miért használsz a hölgyre ilyen csúf szavakat? — felelte Vaccerone. — Nézd, ahogy motyog álmában, menynyi szívjósáa tükröződik az arcán. És csinos, isten bizony. — A lan jóban véve cn is jó embernek indultam — mondta tompán Zaccerone —. csak a szomorú körülmények vittek a lejtőre. — Én is Így vagyok vele — ezt tette hozzá Vaccerone. — Te. Trombi, mondok valamit. Menüink el• innen most, térjünk jó útra ... De nézd ... A képernyőn a feketeképű Carbajzal egyedül tör kapura. a mieink messze lemaradtak mögötte. Trilotrello kétségbeesetten futott ki kapujából, de ez csak rontott a helyzeten: az ellenfél üdvöskéje, akiért egymillió dollárt ajánlott fel a Sanmigueldare- na mögött álló konszern, egyszerű mozdulattal átemelte felette a labdát, amely szinte bevánszorgott a mi kapunkba. A fiúk kővémeredten álltak. De csak egy pillanatig. Trombózis odalépett az alvó Tuttofettoné mellé. Felemelte kését. — Vágd, akár a disznótI — kiáltotta a feldühödött Harakiri. — Mit vársz, hülye? A mikor a kerevet mögé *■ tolták a fejétől megfosztott holttestet, ifj. Vaccerone ismét felfigyelt: a képernyőn világosan látszott, kogy a durva Juan Fernandez kegyetlenül elhúzza a 16-oson belül a helyzetbe kerüli Ska- jó lábát. — Tizenegyes! — ordította. — Tiszta tizenegyes! De figyeld ezt az elvetemült gyilkost, vem adja meg. — Megadta! Megadta! —■ i(IV ujjongott fel Trombózis. — És ha nem a Singboa lövi, akkor lefizették őket, rútul, cudarul. Nem! Élicn: a Ding- boa lövi! Gól, gól. gól! Az öröm csillapodtával Vaccerone can imát rebegett a holttest fölött, majd így ~ Jöjj, megtévedt ifjú! Kövessél! , Zaccerone megértette szellemi vezérének elgondolásét: — Jelentkezzünk a rendőrségen, nemde? — Természetesen. A bűnért bűnhődni kell Az ügyész persze halált kért az elvetemült fiatalét»z berekre. Vaccerone az utolsó szó jogán kijelentette: — Nem kérek kegyelmet. De szerintem — és köszönöm, hogy ezt itt elmondhatom — nem volt elég, hogy a bíró megadta a büntetőt: ki kellett volna állítania azt a mocsok Juan Fernandezt! — Vaccerone! — kiálltotta a bíró. — Tíz tanút tudnék felvonultatni ezen a szent helyen , akik igazolnák, hogy én is ugyanezt mondtam; persze ezek a nyugati bírók túl sokat engednek. — Szerintem nem erről van szó — így szólt közbe Zaccerone. Szabadna elmondanom az utolsó szó jogán, hogy a 4—2—4-cs formáció magában rejti a kíméletlenség magját. Amíg erről le nem szokunk, mindig el kell készülnünk az efféle csúf jelenetekre. — Persze, a Skajó sem szívbajos — mondta az ügyész—, az is betartott kétszer úgy.., — Maga nem lát, apus — kiáltott fel Harakiri mcqbot- ránkozt'a. — Vagy kancsal? A Skajo? Életében nem faultolt még. nemhogy alattomos tettre szánná magát... A siralomházban elmúlt a rémekkel népes éjszaka. Pir- kadt. Az őr kivezette a két halálraítélt gyilkost az udvarra. Ök riadtan pislogva nézték a két akasztófát. , — Ne féljenek, kérem, nem lesz semmi baj. kérem — mondta vigasztalóan a hóhér. Felszólították az elítélteket, mondják el utolsó kívánságukat, ha van ilyen. — Persze, hogy ma ~ mondta Harakiri emelt hernyón. — Játszassák ezentúl a Dingboát középmezőnyjátékosként ... — Méghozzá bal oldalon — szólt átszellemülten Trombózis. A gyóntató pap odalépett hozzájuk, magasra emelve a feszületet. Fejét csóválta: — Még most sem szólítok magatokba, bűn gyermekei — mondta megbotránkozva. — A Dingboát, ezt a gólzsákot hátravonni? Bűn. eredendő bűn lenne. Ráadásul balra tennétek, holott abszolút jobblábas. • — Bedilizett, papa? — kiáltott Vaccerone. — A bal lábáért félmilliót adna a Pac- comaggiore, bármelyik pillanatban. — Hóhér, teljesítse kötelességét! — így dördült a viiaba a végzetes mondat. Am nem került sor a kivégzésre. Egy rettenetes hang a döntő pillanatban megálljt kiáltott, éppen a siralomház ablaka alól. Véres, fejnélküli hulla volt. a legyilkolt vásározónőé. Fejet görcsösen összerándult. kezében tartotta, az beszélt onnan, e migyen: — Szerintem a fiúknak mn igazuk. A Dingboát bal oldalon lehet legjobban használni, mélyen hátravontan. Jó csatár is, de nem vérbeli..! Jöjjetek velem, szent gyerek kék, 6, igazság katonái, ti! Aí agához ölelte a két fiút! a magasba emelkedett velük. Fent vakító fényesség várta őket, abban tűntek el a bámuló szemek elől. De előtte a levágott fej visszaszólt még a gyóntatónak: — Pfuj! Maga szégyelje magát? Hogy jobb oldaira a Dingboát!? Káté Gyáros
