Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-19 / 196. szám

2 ÉSZAKIM AG YARORSZAG Péntek, 1966. augusztus 19. Rekordmagasságú katonai költségvetés az USA-ban Az amerikai szenátus a hé­ten fogadja el az USA katonai költségvetését. Az 1966—67-es pénzügyi évre rekordmagassá­gú katonai kiadásokat irá­nyoztak elő: a szenátus elé (erjesztett Változat 58.2 milliárd dol­lár megszavazását kéri. Az amerikai katonai költség­vetés csupán egy esetben, a második világháború végén volt ennél magasabb, s még a koreai háború idején sem kért ennyit a kormányzat katonai célokra. A költségvetési előirányzat lehetővé teszi újabb nagy mennyiségű hadianyag és technikai berendezés felhasz­nálását a vietnami háborúban. A többi között előirányoz­za mintegy kétezer repü­lőgép és igen sok helikop­ter beszerzését, ezeknek jórészét a növekvő veszteségek pótlására fordít­ják. A költségvetés biztosítja azt is, hogy a vietnami hábo­rúban jelentős újabb erőket vessenek be. A katonai költségvetés ki­egészítéseként a szenátus elfogadott egy A líözlekedcsremlészet felhívása Illetékes helyen felkérték az MTI-t a következők közlésé­Az utóbbi hetekben sajnála­tos módon megnőtt a közleke­dési balesetek száma. A bal­esetek túlnyomó százaléka a KRESZ lényeges szabályainak figyelmen kívül hagyása mi­att, szeszes ital hatása alatti vezetés, elsőbbségi jog meg nem adása, szabálytalan elő­zés, szabálytalan kanyarodás, gyorshajtás stb. következett be. A közlckedésrcndészct, a kettős ünnepen várható nagy forgalomra való tekintettel, felhívja a gépjárművezetők figyelmet, hogy járműveiket fokozott óvatossággal vezessék és tartsák be a KRESZ előírá­sait. A közlekedésrendészeti szervek felkérik mind a jár­művezetőket, mind az utaso­kat, hogy segítsék a hétvégi forgalom biztonságos és zavar­talan lebonyolítását. olyan javaslatot, amely le­hetővé teszi, hogy John­son elnök tetszése szerint hívhassa be katonai szol­gálatra a tartalékosokat, illetve a nemzeti gárda tagjait. Ilyen intézkedésre az elnök­nek eddig csak abban az eset­ben volt joga. ha kihirdették az úgynevezett nemzeti szük­ségállapotot. A kiegészítést kezdeményező szenátorok a javaslat vitájában azt han­goztatták, hogy a vietnami háborúban főként újoncok vesznek részt, viszont egyre nagyobb szükség van szakkép­zett katonákra, műszakiakra, akik jelenleg tartalék-állo­mányban vannak. Nagygyűlés Pekingben Csütörtökön Pekingben egy­millió ember részvételével nagygyűlést tartottak a nagy proletár kulturális forradalom tiszteletére. A gyűlésen jelen volt Mao Ce-tung, a KKP Központi Bizottságának elnö­ke. A nagygyűlésen Lin Piao marsall, honvédelmi minisz­ter, majd Csou En-laj minisz­terelnök, a KKP Központi Bi­zottságának alelnökei mondtak beszédet. Felszólalt Nie Juan- cu, a pekingi egyetem képvi­selője. Mi az igazság a Kennedy-gyilkosság ügyében? A svájci „Schweizer Ver­laghaus” kiadó a közeljövő­ben megjelenteti Joachim Josten német származású amerikai író „Mi az igazság a Ken.nedy-gyilkosság ügyé­ben?” című könyvét. Az Iz­vesztyija ismerteti a kiadó ál­tal szétküldött előzetes pros­Ficzere László tárlata Tegnap, augusztus I8-án délután fél hatkor a Képcsar­nok Vállalat miskolci Szőnyi István termében nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyitot­ta meg Csabai Kálmán Mun- kácsy-díjas festőművész Fi­czere László SZOT-díjas fes­tőművész kiállítását. Az ismert miskolci festő­művész most megnyílt tárla­tán 28 művet mutat be a kö­zönségnek. A 28 festmény — részben olaj, részben tojás­tempera — az utolsó három év terméséből került ki, mint meglehetősen szűkkörű válo­gatás. A kört erősen leszűkí­tette a képcsarnoki jelleg, ugyanis a művész legjellem­zőbb művei nagy méretüknél fogva nem kaphattak helyet ezen a tárlaton. Minden bi­zonnyal hatással volt a válo­gatásra a Képcsarnok Válla­lat kereskedelmi, jellege. De hiányzik a tárlatból a grafi­ka is. holott Ficzere e művé­szeti ágazatot is műveli és sok értékes, sikeres alkotással lépett már a közönség elé. (A minap éppen Kecskeméten találkoztunk egy nagyméi-etű színes metszetével.) A huszonnyolc képen mis­kolci tájak, utcarészletek, csendéletek váltakoznak. A városképeken elsősorban az öregebb városrészek tűnnek elénk sajátos művészi átfo­galmazásban. Viszonylag ke­vés a képeken az élet, az em­ber. Talán éppen a fen már említett válogatási ol ban keresendő e hiány forrá­sa. Igen megragadó a Műte­remrész című, aktot virággal ábrázoló, valamint az egyik ismerős avasi részletet idéző festmény. A figurális alkotá­sok. az ember és az élő kör­nyezet megjelenítése azonban mindenképpen hiányzik, bár­milyen ok is indokolja e té­mák távollétét. (Az akton kí­vül mindössze két festményen találkozunk emberábrázolás­sal.) Aki figyelemmel kíséri Fi­czere László munkásságát, ta­pasztalhatja, hogy az utóbbi években, különösen pedig a legutolsó három évben művé­szete lényegesen más témák és ábrázolási módok felé for­dult, mint korábban. Míg ko­rábban a munkásélet, a vas- utasédet voltak a legfőbb té­mái, kifejezési formáiban a legmesszebbmenően kerülte az absztrahálást, az utóbbi évek­ben alkotott müvei a geomet­riai formákra bontott tájakat, enteriőröket vetítik elénk, il­letve szigorúan éles vonalak­kal határolt mértani formák foltjaiból összeálló, a grafiká­hoz közelálló ábrázolásmód­dal érzékeltetik a témát, lát­tatják a művész szemén ke­resztül az utcaképet, a csend­életet, a környezetet. E kiállítás ez utóbbi három évet, illetve annak munkássá­gát érzékelteti velünk, nem egy képe, vagy talán a tárlat egésze szakmai körökben bi­zonyára probléma-felvetőként jelentkezik. Három év mun­kájának olyan megízleltetése ez a tárlat, amelyet feltétle­nül érdemes tanulmányoz­nunk, és egyik-másik vonat­kozása esetleges vitatásának fenntartása mellett örömmel kéül regisztrálnunk értékeit. <bm) pektust és a Voix Ouvriere- nck, a Svájci Munkáspárt lap­jának a cikkét. A svájci lap beszámol ar- rói, hogy Joachim Jostent, aki szenzációs könyvében azzal vádolja Johnson elnököt, hogy támogatta az elődjének meg­gyilkolására irányuló összees­küvést, előbb letartóztatta a zürichi rendőrség, majd a bo­londok házába záratta, ahon­nan csak rokonai közbenjárá­sára engedték ki. A hirdetett könyv leleplezi az amerikai vizsgálati anya­gokban elkövetett hamisításo­kat. az ott található ellent­mondásokat. Utal arra, hogy Kennedy meggyilkolása óta még 13 személyt gyilkoltak meg, akik — mint írja — így vagy úgy kapcsolatban álltak azzal a megdöbbentő igaz­sággal, amelyet a Kennedy- gyilkosság köré font soroza­tos csalások és hamisítások éltakartak a közvélemény szeme elől. Joachim Jostent kiutasítot­ták Svájcból, de a kiadó sze­rint a könyv szeptember kö­zepén napvilágot lát. FEDERICO GARCIA LORCA: Új dalok Én arómákra, s mosolyra szomjazom, új, zsenge dalra vágyom, amelyben nincsen holdfény és liliom s régmúlt szerelmi álom. Reggeli dalra vágyom, hogy a Jövő nyugodt vizére törjön: iszaptalan, friss sodrással töltse be hullámait a földön. E dal lírai hús nélkül töltse kt mosolyával a csendet. (Galambok szállnak, vak rajok — hol a misztériuma csenget.) E dal a dolgok leikéig jusson el* szellők leikébe szálljon, aztán az örök szívben leljen reá az örömteli álom. Fordította: Keszthelyi Zoltán Harminc évvel ezelőtt fasiszta golyő Bite meg a spanyol nép nagy fiát, Federico Garcia Lorca világ­hírű költőt és drámaírót. A szabadságharcos Lorca felbecsülhetetlen értékű alkotásokkal gazdagította nemcsak a spanyol, hanem az egész világirodalmat. Razzia a londoni repülőtéren Csütörtökön reggeltől délután három óráig a napfényben úszó londoni nemzetközi repü­lőtéren több száz, lőfegyver­rel és könnygázbombával fel­szerelt rendőr kutatott át min­den repülőgépet, személy­autót, taxit, a hatalmas légi­kikötő minden helyiségét, mert „hitelt érdemlő értesülés” sze­rint Roberts, a múlt pénteki rendőrgyilkosság harmadik részvevője repülőgépen igyek* szák kereket oldani. A Scotland Yard detektívjeí és az egyenruhás hobbyk azonban ezúttal sem kerítették kézre a sebhelyes arcú, elég könnyen felismerhető bűnözőt; Lehetségesnek tartják, hogy már korábban elrepült az ír Köztársaságba, ezért a Yard az ír rendőrséggel is érint­kezésbe lépett. Razzia volt A birminghami repülőtéren Is* YJ: Robcr*Pingc,: Grál hallunk, de vég- OUAul eredményben ke­veset tudunk az új francia regényről. Esztétikai vitákban citálnak belőlül:, hivatkoznak, mások esküdnek rá. az átlag­olvasó azonban csak a Nagy­világ néhány írásából alkothat meglehetősen homályos képet erről az új irodalmi jelenség­Rekviem egy jólétekért (Szatíra) II. A z őrmester cipőjének sari:a egyformán koppant a kövön. Ez az ember Itt öt őrzi. Nevetséges. Mintha egy közönséges gazember volna. Őrzik. Arra gon­dolt, hogy panaszt tesz. Ez valamelyest megnyugtatta, hogy panaszt tesz. Az őr­mester éppen elment előtte, s a cipősarok vasa kíméletlenül kopogott: egy-kettő; kopp... Még egyszer: egy..: ket­tő..: kopp... Csak legalább ne mászkálna le-fel. őrjítő ez a kopogás. Mintha a perceit számolnák a cipők. Arra gon­dolt most, hogy a rendőrt is feljelenti. Mert kopogott,,, Vagy a fenét azért,... De ez a járkálás kibírhatatlan, A folyosón jó ideig csak kelten voltak. Amikor három suhanc robogott lefelé a lépcsőkön, Orbán csak éppen oda­pillantott, s talán annyit gondolt, hogy jó lenne utánuk menni, ki, el innen. Az őrmester először visszafordult a zajra, de miután látta, hogy Orbán ott üldögél a helyén, ő sem törődött a suhancokkal. Folytatta a sétát. Megint ez az átkozott kopogás. Mi volna, ha leülne ez a rendőr..: Orbán merően, gyűlölettel meredt rá. Ekkor hirtelen megszólították. — Nem látott erre néhány fickót? Olyan huligán kül­sejű alakokat..: Felriadt. Egy másik rendőr állt előtte, a lépcsőkorláton volt a keze, csak a felső emeletről jöhetett. — Itt kellett lemenniök, nincs egy perce — magyarázta a rendőr. — Valóban — mondta Orbán és felugrott — itt mentek le. Huligánok voltak? Én éppen szóLni akartam a másik elv­társnak — a folyosó vége felé mutatott az őrmesterre —, hogy miféle gyanús alakok mennek itt lefele. A rendőr szaladt máris, ugrálva szedte a lépcsőket. — Huligánok voltak — mondta Orbán az őr­mesternek, aki közben odaért mellé. — Biztosan megszöktek — folytatta, mintha az őrmestert okolná, hogy itt sétált és futni hagyta a huligánokat. összevillant a tekintetük. Az őrmester ebben a pillanat­ban megesküdött volna mindenre, hogy Orbánhoz hasonló szemtelen alakkal életében sem találkozott. Egyszerűen nem értette. Benne van nyakig a pácban, és ahelyett, hogy saját dolgán törné a fejét, beleavatkozik a másik ügyébe. Mit képzel ez? Hol van? — Mi köze magának ehhez? — kérdezte szigorúan. Orbán elképedt, — No, hallja .:.! — Üljön le! — kiáltott indulatosan az őrmester, mert mérgében nem jött szájára semmi jobb válasz. Most már rövidebbre fogta sétáit a volt pénztáros előtt. — Majd itt el­veszik a kedvét az okoskodástól — dörmögte még két hossz- nyi séta után is. Az őrmester ellenséges magatartását lehetetlen volt nem észrevenni, de Orbánt ez most nem zavarta, sőt, a cipők sarkának monoton kopogása sem. Egyszerre elégedett lett önmagával. A huligánokra gondolt; mégsem ő hát a tár­sadalom ellensége — bárhogyan is fúj rá itt az őrmester — vannak nála sokkal veszélyesebb elemek is. Megpróbálta összeszedni, miket hallott már eddig a huligánokról. Erő­szakos, vad alakok, akik csoportba verődve járnak és ga­rázdálkodnak. Tisztességes családanyákkal erőszakoskod­nak. Rémlett, hogy valamelyik újság írt a huligánokról, akiket meg kell fékezni a társadalomnak, a tömegszerve­zeteknek. Orbán megkönnyebbült. Ezekhez képest micsoda az ő ügye..: Bagatell. Különben is megvan a tízezer fo­rint, vissza is adja, jóformán olyan ez az egész, mintha kölcsön vette volna. De megnézhetik azt, a családanyát, aki a huligánokkal találkozott..: Tulajdonképpen erre a rend­őrre sem szabad haragudni — gondolta, miközben meg­nézte jobban az előtte sétáló negyven körüli, kemény arcú őrmestert — ez az ember is a huligánok miatt van egyen­ruhában. Dolgozhatna gyárban :.: — Gyújtson rá! — mondta szelíden az öl-mesternek és nyújtotta a cigarettáját. — Hallja! — mondta az őrmester fenyegetően. ■— Visel­kedjék tisztességesen, mert megjárja. Utoljára szóltam', N em kelt komolyan venni. Dühös, mert elszalasztottá a huligánokat. Nekem kellett közbeavatkozni! — tűnődött elégedetten Orbán — én tereltem helyes útra a nyomozást. Arra gondolt, milyen készségesen vála­szolt a rendőrnek, aki a huligánokat kereste: „valóban, le­felé mentek”. Ezt méltányolni kell. Az őrmester ugye nem szólt egy szót sem, de ő megmondta. Még szerencse, hogy éppen itt volt. Persze, mondhatta volna azt is, hogy a huli­gánok nem mentek lefelé. Ekkor pedig fuccs a nyomozás­nak, mert amíg fent keresik őket, egérutat nyernek oda­lent. Ezt a munkát a tiszt tudja majd értékelni. Váratlanul nevét hallotta odabentről. — Pregovácz;». — Gyerünk — mondta az őrmester. Ismét ott ült az íróasztal előtt. — Beszélhet.:. — biztatta a tiszt A volt vállalati pénztáros pedig mély gondokba merült, hogy hol kezdje a huligánok dolgát;., Dékist János (Vege.) rőt. Könyvkiadásunk most gyorsított ütemben igyekszik pótolni a hiányt, a lemara­dást. Robert Pinget neve azonban még a szakmabeliek előtt se nagyon ismert. A „nouveau roman” sajátos válfaját mű­veli, amit kritikusai Becket- tel, Kafkával és Rabelais- val szoktak rokonitani és összevetni. Most kiadott (egyik legsikeresebb, a szerzőnek tel­jes elismerést hozó) írásának csak annyi köze van Bútor­hoz, Robe-Grillet-hez, az új regény mestereihez, hogy ő is új utakat keres, szakít a ha­gyományokkal. (Tegyük hozzá, hogy olykor a kívántnál is na­gyobb sikerrel....) Világa azonban nem a mindent-ta- gadás abszurditása. (Pontosab­ban „ez is, az is”.) Nem veti el például az epika egyik ősi elemét: a cselekményességet. a mozgást, az ábrázolás, a közlés indulatát, ösztönét. (In­dulatot kell mondanunk, mert szándékát, mondanivalóját csaknem eredményesen lep­lezi, elködösíti.) Az epika ősi elemeit új tartalommal tölti ki (egyben negligál is minden ..hagyományos tartalmat”) a fantázia meghökkentő képzet- társításával, csapongásával. Lebegővé, már-már meghatá- rozhatatlanná, amorffá oldja a műfajt. (Ö maga is alapvetően lírai alkatnak vallja magát egyik nyilatkozatában.) a regényeim is esu- fondáros nyelvöltö- getés a keresztény mitológia egyik rejtélyes alakjára, tu­lajdonképpen egy fantázia-be­li utazás „története”. Leírt tájai, azok flórája, faunája, emberei, folklórja nem talál­hatók meg sehol. Kitalált hús­evő növényei, növény-növény- szerű állatai a botanika és az állattan képtelenségei, egy­ben szellemes logikai, nyel­vi bravúrok, bukfencek is. Úgy ötvözi a meglévőt, a tényszerűt a csinálttal, a ki- találttal, hogy azzal sajátos, zárt világot teremt, amely­ben a lehetetlen is realizál­ható. Nem véletlen, hogy a Maua két „utazót” egyszerre hason­lítják a Gargantua, a Panta- gruel és Cervantes hőseihez« világát Swiftéhez, nyelvét Qnencau-éhez. Érdekessége,- hogy a „történetet” maga az „utazó” meséli el egyes szám első személyben. Ez a „cse­lekményben” lévőség teszi le-* he tővé azt Is, hogy az epi kától idegen, erősen szubjek­tív hangon meséljen, és a mesébe lírai elemeket, vers- betéteket, máskor a közhe-’ lyeket (közhelyekkel) ostorozd filozófálgatásokat is belesző* jön. A realitás és a fantáziá kettősségét a két figura hor­dozza. A mesélő elrugaszkod­na a valóságtól a képzeld világába, de Brindon, a km csisa mindig visszatéríti vas- kosságával, józanságával. , Hol jár, mit keres a két „vándor”? A szerző rendkí­vül megnehezíti az olvas« dolgát. Nyilatkozata szerint kicsit le is nézi az olvasót1 Útjára ereszti a művet, <• megértetés, hatás legkisebb szándéka nélkül. A közhelye" két akarta lejáratni azzal! hogy a végletekig sarkította’ Valamiféle szépségideáit k< rés? Vagy csupán a szabad; ság egyik lehetőségét jelente né a szárnyaló képzelet, 4 nyelvi fintorok, poének hal' maza? , Társadalmi mondanivaló1 csak erőszakoltan lehetne K lemagyarázni a műbe. Talál1 maga a szerző is tillakozí^ ellene. Vagy csak legyinten«' Kalóz Grál (a bankok istei^ Pinget mitológiájában . • ■! születésének (meglehetőse1! fárasztó) történetében fel bukj kan a kapitalizálódott vilá»' csaknem minden bűne egf1 egy ős. isten figurájában. P*- Pinget ezeket se veszi tűik0! molyán. Humora iróniába fojtja csodálkozását, meglepd; dósét, vagy megbotránkozását Nem ka»nyű£KJ"í zár Endrének is sok gondol okozhatott a fordítás, ami aí utószóval együtt a könyv tál Ián egyedüli töprengés néH kül is érthető, élvezhető értd" ke. Irigyeljük is érte. < I Horpácsi Sánd(rf / terv; sána a pi. vés lési lajd< árut eíerr értél tői jutta dasá Ezér torv: nizrr piaci A piac. része törve úgy a tervi solja lolya A nem ben adat lehel nálá: meló és f ját s lök csola meg hol, nak) lyen tékb n te közv -— a *lak' fetol külsé hasz létes íatol podá vagy megl alapi lés, E kő részi Valói fizeti összl lítha késit melé sége. zott alá piac gyas amé a vá gozó lehe új i les vők kulj. elisr jelei feite az — f hogi költ A: $>en i kuta tek gozo prof nyei fcsök kori hág) külő rend csap tnés: Uk, ban sák. A téré keze latb szer már bon szer fela telj» nál nye: bgy ken így szól az alkony: „Árnyékra szomjazom!” A hold meg így szól: „Én a csillagokra'’. A tiszta forrás a szellő ajkait és sóhajtását hívja-áhitozza. Egy dalra várok: sugárzó, halk legyen, gondolattal telt, ékes, sose hajoljon bánat és rettenet, sem ábránd szűz szívéhez.

Next

/
Thumbnails
Contents