Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-15 / 166. szám

/ s eSTAXMAGTARORSZAO Péntek, 1986. júüus IS. Szovjet-indiai barátsági gyűlés Moszkvában fl legutóbbi katonai puccs hazája Csütörtökön a Kremlben, In­dira Gandhi látogatásával kap­csolatban szovjet—indiai ba­rátsági gyűlést tartottak. Je­len voltak az SZKP és a szov­jet kormány vezetői, közéleti személyiségek, a tudomány es művészet képviselői, munká­sok. Promiszlov moszkvai polgár- mester megnyitója után Ko­szigin mondott beszédet. Rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és India népeinek barátsága a szocialista világrendszer és a világot átfogó nemzeti felszabadító mozgalom együttműködésének és ösz- szefogásának példája. A szovjet kormányfő kije­lentette, hogy az Egyesült Államok viet­nami eljárása nemzetközi méretű vandalizmus és barbárság. Az amerikai kormány el akar­ja érni a lehetetlent: meg akarja tömi a vietnami nép ellenállását — folytatta Ko­szigin — ezen elérhetetlen cél érdekében mindenre hajlandó. Az Egyesült Államok leg­utóbbi vietnami lépései ál­tal teremtett új helyzetet figyelembe vesszük a Viet­nami Demokratikus Köz­társaságnak nyújtott se­gítség terveiben is — hangsúlyozta. A Varsói Szerződésben rész­vevő országok nemrég buka­resti értekezletükön — mint Koszigin megjegyezte — egy­öntetűen kijelentették, ha a VDK" kormánya kéri, ' akkor megadják a lehető­séget önkénteseiknek, hogy megfelelő fegyverzettel Vi­etnamba vonuljanak. Indira Gandhi hangsúlyozta, hogy India következetesen ki­tart az cl nem kötelezett­ség és a békés együttélés politikája melled. Beszédében jelentős helyet szentelt a délkelet-ázsiai hely­zetnek, hangsúlyozva, hogy a vietnami háború „nem old meg semmit, csupán megnövelheti a pusztulás térségét és évekre kiélez­heti a helyzetet”. A szomszédokhoz fűződő ti­Csütörtökön Magyarország volt Európa egyik melegfész­ke. Valószínűnek látszik azon­ban, hogy a hűvös léghullá­mok a péntekre virradó éjsza­ka lassan átterjednek az or­szág nyugati megyéire, majd pénteken a középső és a délutáni órákban — a keleti szonyról szólva India minisz­terelnöke így nyilatkozott: Szeretnénk elérni Kínával bármely időben az igazsá­gos és becsületes rende­zést, majd befejezésül éltetne az in­diai—szovjet barátságot. tájékra is. A légcserét meg­élénkülő északi, majd észak- nyugatira forduló szél, erősödő felhőképződés, szórványos zá­porok, zivatarok kísérik. A me­teorológusok továbbra is de­rűlátók: a lehűlés csupán át­meneti lesz és néhány nap múlva valószínűleg visszatér a derült, csendes szép idő. Megszűnik az átutazó vízumkényszer Magyarország és Románia között A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársa­ság közötti megállapodás alapján, 1966. július 15-től kez­dődően a két ország állampol­gárai — harmadik országba történő magánjellegű utazásaik alkalmából — átutazó (tranzit) vízum nélkül utazhatnak. Kacsa Popovics lett Jugoszlávia úi köztársasági alelnöke A jugoszláv parlament Kocsa Popovics parlamenti képvise­lőt választotta az ország új köztársasági alelnökévé. Angliában felemelték a bankkamallabat Az Angol Bank bejelentette, hogy a bankbetéteket az eddi­gi hat százalékról hét száza­lékra emelték fel. Az intéz­kedés célja a font helyzetének megszi lárdítása. A bankkamatláb emelése előreláthatólag növelni fogja a létfenntartási költésgeket, az exporttevékenység fokozására késztet és csökkenti az ipari beruházásokat. Pontosan 10 esztendővel azután, hogy Katolikus Fer­dinand őfelsége, az egyesített spanyol királyság uralkodója „legkegyel mesebb” megbízá­sából egy Kolumbus Kristóf nevű génuai hajós felfedezte Amerikát, 1502-ben egy má­sik hajós, név szerint Juan Diaz de Solis, a mai Dél-Ame- rika másik legnagyobb or­szágának, Argentínának part­ján kötött ki először. A spanyoloktól az Argentin Köztársaságig Solis 1516-ban már rátalált Argentína legnagyobb folyó­jának, a La Platának torko­latára is. Ezt a nevet azért adták később a spanyolok ennek a folyónak (magyar jelentése: ezüstfolyó), mert hatalmas ezüstlelőhelyre szá­mítottak az országban. Nem­sokára a földet először kö­rülhajózó Mageilán Is kikö­tött itt. Sebastian Cabor 1526-ban (a mohácsi vész evében) már végig is hajó­zott nemcsak a La Platán, hanem a Parannán is. Kilenc évvel később megérkezett az­után az első spanyol helytar­tó is, Pedró de Mandoza és 1535-ben megalapította a mai fővárost, Buenos Arrest. Ké­sőbb ugyan a leigázott in­diánok felkelésekor ki kellett üríteniük a spanyoloknak, ám 1580-ban végleg megve­tették lábukat ebben a város­ban. Közben más városok is létrejöttek. így Mendoza, Tii- cumán, Cordoba és Santa Fé, 1776-ban pedig megalakítot­ták a spanyolok a La Plata-Í alkirályságot Buenos Aires székhellyel. Az indián ősla­kók félig-meddig rabszolgák lettek, a XVIII. századiján azután megkezdődött a még olcsóbb munkaerő, a néger rabszolgái: beáramlása. Az ország a hatalmas marhnesor- dákat legeltető nagybirtoko­sok országa lett, a piszkos munkát t"rmés/.etesen a rab­szolgák végezték. A nag" francia forradalom szele nem hagyta érintetlenül ezt az országot sem. Megkez­dődött a lázadás a majd 300 éves spanyol uralom ellen, és amikor Napóleon csapatai 1808-ban betörtek Spanyolor­szágba, Argentína se maradt tétlen. A küzdelem végül is sikerrel járt. Az egykori spa­nyol hódítók és a később be­vándoroltak utódai 1816-ban, a tucmani kongresszuson be­jelentették az ország függet­lenségét, és az 1826-os altoo*i mány kimondta az Argentin Köztársaság léiét. Hiába alakult meg aaor^ ban a független állam, A nagybirtokosok uralma A mezőgazdaság, különösen a marhatenyésztés domináfását jelentette továbbra is, és ai exportból élő ország hama­rosan a XIX. század legna­gyobb hatalmának, Angliá­nak vadászterülete lett. Me­zőgazdasági exportját búsáa haszon fejében Anglia vásá­rolta fel. A polgári fejlődést az angolok beruházásai irá­nyították, a külkereskedel­met és bankok életét is ők szabták meg. Ennek megfele­lően Argentína az első világ­háború alatt az Entente-ha- talmakat látta el hússal, az­tán az 1929-es gazdasági vál­ság véglegesen a feudál-kle- rikális nagybirtokosokat és a szövetséges katonai köröket erősítette meg. 1942-ben sem üzent hadat a fasiszta hatal­maknak, pedig ekkor már egyedül állt a latin-amerikai kontinensen ezzel a tettéved. Az USA árnyékában A feudális vezető réteg mégsem számított rosszul. A németbarátság ugyan nem volt jó valuta a háború után, de a húsexport, úgy látszik, igen. Hát még. ha a hús át­vételéért könnyen be lehet kapcsolódni az ország gazda­sági életének irányításába! Márpedig itt az történt. Dél- A meri ka legnagyobb és leg­népesebb országa az USA va­dászterülete lett, a hűsex- portból meggazdagodó nagy- birtokosok és a hatalmukat biztosító katonai körök a haszonért nem bánják, ha hadi- és hűtőiparukat (utób­bi világviszonylatban is óriá­si) az észak-amerikai Swift and Co, az Armour and Co és egy angol cég tartja a kezé­ben, a vegyipar a Du Pon­toké és a Standard Oil ku­tatja az olajat. Az olcsó, húsért és a „meg­bízható” antikommunistaság- ért megbocsátják az argentin nagybirtokosoknak Ameriká­ban a Hitlerrel való barát- kozást, a náci menekülteknek nyújtott menedékjogot, és az USA azt se bánja, ha az elé­gedetlenségét a nagybirtoko­sok. valamint a jenki beru­házók érdekében időnként katonai junták verik le, akár a parlamentáris demokrácia felfüggesztése árán is. Elvégre a haszon így is ugyanazoké. Máté Iván Munkanap-fényképezés az irodában Én, kérem, nem fecsegem el az időt! (Mészáros András rajza) Érkezőben az északatlanti hűvös hullám SZABÓ TÁL: Mostanában történt Ö sszeszólalkozott a főagronómussal és bi­zony, durvább volt, mint ahogy az igaz­ság és a becsület megengedte volna. Most mór érzi, tudja, bánja, de hiába, Eső után késő a köpönyeg. S ráadásul leváltották. A tehenészetből áttették a mezőgazdaságba. Kapálhatja a cukorrépát, de annak is a for­góját, ahol a gép kőkeménnyé tápodta, vág­ta. Vagy villázhatja a szénát, rághatja a sárgarépát... De nem vágja. Ö, nem úgy született, hogy hagyja magát. Most itt ül az állomás várótermében, várja a vicinálist és megy a városba. Vele aztán nem babrálnak ki... Tűnődik, gondolkozik, s néha vigyorgás­ra rándul a szája, kicsi híja, hogy el nem röhögi magát. Aztán nagyon is megkomo- lvodik. Talán mégse becsületes dolog, hogy egyszerűen csak úgy otthagy csapot, pa­pot . .. Legalább a kicsi asszonykától el­köszönhetett volna! De majd ír neki, hogy... hagyja a fenébe azt a hólyagot, vagyhogy csak ő csinál ebből az egészből nagy ügyet. Ezt a fiatalembert, aki itt a váróterem­ben ül magánosán. Baka Imrének hívják. Huszonnégy éves. Az történt, hogv Pintyé­né. a fejőasszony, bevitt az irodába egy nagyon érdekes, sőt izgalmas nőj fehérne­műt, hogy ott találta a szálláson. Le volt takarva vele az asztali égő. Neki nem kell, de nem is tudja, hogy kié. Mindenki más tudhatta, mert nagy az állami gazdaságosok az alkalmazott, és elég pontos és szakszerű mosoda is működik, de. meg kell jelölni monogrammal, vagy kezdőbetűvel a fehér­neműt. Az egész iroda pár pillanat múlva derült, hiszen ez a ruhadarab a Kóró Andrásnéé, a zoo-technikus feleségéé! Baka Imrét pár nap alatt leváltották, s most indul a város felé, hátha ott lesz a leváltásnélküli jó világ... Óráját nézi. A vonat érkezéséig még jó húsz, vagy huszonöt perc... Ha ugyan nem késik, a fene egye meg... A váróterem ajtaja nyitva, s bent ár­nyék és hűvösség, de kint ragyogó a nyári ég. Messze a falu tornya látszik, itt a be­tonon egy kis elcsorgatott tej. vagy tejfel. A legyek ellepik a betont, aztán felröppen­nek, megint jönnek, s közben habzsolják a csörgést. S már azt nézi. Milyen érdekes. Most egv nagy. csaknem félöklömnyi béka ugrál befelé a világosságról. Kissé balfelé ugrik, aztán jobbfelé, és a csörgéstől jó arasznyira megáll. Tokáját gyorsan megle­begteti. szóval nyeli az éhkoppot, aztán csak egy parányit illeszkedik előrébb és száját kitátja. Ebben a pillanatban a szélső légy nem is repül, hanem egyszerűen be- lépattan a szájába. S utána a másik, har­madik, mintha zajtalan kis gépfegyver lő­né ki őket. A béka tovább mégy és ő pilla­natok alatt beszívja az egészet. Mintha hipnotizálta volna a legyeket. — így szokta — áll meg egy idősebb em­ber az ajtóban. Pillanatig az is a békát né­zi, aztán szatyorját leteszi a padra. majd melléje ül. S közben tovább mondja; — Ehető. Kilója harminc forint. Kivitel. A franciák is nagyon szeretik. — Mit? — kérdezi Baka Imre meghök- kenve. — Hát ezt a... békát. Mocsári békát. A békacombot. Tudja, magam is nagyon sze­retem, rántva ... — magyaráz, s közben a két keze ide-oda jár. B aka Imre a békát nézi, ami egyet fordult a betonon, és szinte büsz­kén ugrál kifelé, miután rendet csinált. S Baka Imre a tegnapi és tegnap­előtti derengő estékre és hajnalokra hall­gatózik. amikor is felzendül tavasztól ősz­feléig az ezer és ezer skálán hangzó zene, amint a békák ezrei és százezrei rákezde­nek. Gólyák, gémek, sasok és más mada­rak eszik őket, eszik, de annyi van a mo­csarakban, tavakban, hogy mindet nem lehet megenni. Méghogy harminc forint ki­lója. Méghogy szeretik a franciák. Hallott már erről, hallott, de ilyen közvetlen kö­zelről még soha. — Hát a,.. magyarok miért nem szere­tik? — Miért szeressék? Jobb a hal, mint a béka... Ámbár, a városban is van olyan vendéglő, ahol a békacomb van az étlapon és ha külföldiek jönnek, izééé... — A szó elnyúlik, mert a vonat csattogva befut az állomásra. Az idegen ember felkapja a szatyrot. Baka Imre ellenben tétován ács:>- rog az ajtóban, s nézi, hogy a mozdonyáéi alól is, felül is, szinte mérgesen löködik ki a gőz. Méghogy harminc forint kilója, még­hogy őt tették által a mezőgazdaságba. Per­sze egyáltalán nem biztos, hogy Kóró And- rásné utána jönne a városba, hiszen me­lyik asszony az, aki minden körülmények között állja a szavát, vagyishát... A vonat indul, s Baka Imre is indul — visszafelé. A világon semmi sem fenékig tejfel, vagyis meg kell fizetni a tandíjat, bármi­lyen új munkához kezd hozzá az ember. Csütörtöki napon történt, délután egy óra tájban, amikor Baka Imre biciklivel, s a biciklire kötött vesszőkosárral ment a vá­ros felé A kosárban tizenöt, ha pontosan mérik, tán tizenhat kilogramm kecskebéka, s a zsebben egy levél cégjelzéssel, amely­ben az áll, hogy mától kezdve bármennyi mennyiségben átveszi ez és ez a cég a bé­kát harminc forintért kilónként. Tízszer harminc, az háromszáz... hat­szor harminc az... száznyolcvan ... négy­száznyolcvan ... ha... tizenhat kiló... Abbamarad a számolás és gondolkodás, mert egy falu közepén járt már ekkor és andalítóan hallik, hogy hívogatóan csobog az ártézikút. Megáll, lelép a bicikliről, s egy akácfának támasztja. Megy a kúthoz, s közben zsebkendővel törölgeti az arcát, homlokát. Kutyameleg van Eléggé néptelen az utca, hiszen dologidő járja széliében, Csupán az apróbb gyerme­kek hancuroznak valamivel odább, rongv- csomóból labdát göngyöltek, kötöztek, azt rugdossák. Félszemmel sandít rájuk. Iszik, aztán rá gyű it, s az árnyék felé húzódva fújja a füstöt. Egy szippantás, még egy, még, még, de ek­kor már valami olyasmit sejdített, hogy baj . van, igen nagy baj, s szinte félt oldalt for­dítani a fejét, ahol a gyermekek ordítoztak, ugráltak: — Itt is van egy! Itt is! Elébe! Hóha, hó! Csak akkor ijedt meg így, amikor egyszer a Ibi ró bika megvadult, mert az állatorvos mesterséges megtermékenyítés előzetes ügyé­ben kerülgette. A bicikli eldőlt, a ko­sár lefordult, a celofán kipukkant, és a tizenhat kiló béka sugarak alak­jában szóródott szét. De olyan Is akadt, ; amelyik errefelé jött, mert megszagolta, vagy meghallotta, hogy itt csobog a víz. — Gyertek már fiúk, gyertek már... — kiáltja csaknem rimánkodva, aztán ide kap, oda kap... A gyermekek jöttek, s diadalmasan ordí- j toztak, mikor sikerült valamelyiket elkap- niok. Nagynehezen összeszedtek vagy tíz kilónyit. Ez is valami. Háromszáz forint... S nem is olyan soká, tán jó hárrxm hét múlva, már motorbicikHvei száguldozott a városig, meg vissza. Hogy az oldalkosárban mi van, inkább csak sejtették, mint tudták némelyek. Csupán egyszer ült a háta mögött egy nő, de azt is jóval az állami gazdaság ! központján túl ültette fel. A fiatal nő elhe­lyezkedett. s nagyon bájos mozdulattal és puhán ölelte át a derekát, s fejét a harma­dik, vagy negyedik kilométernél gyengén rá- hajtotta a vállára. Két hír járja mostanában a falut. A* egyik, hogy Baka Imre motorbiciklit vett. a másik, hogy Kóró Andrást otthagyta pz «as­szony — gépírónő az állami gazdaság köz­pontjába n — és albérletbe ment egy özvegy­asszonyhoz. Válni akar. és ha a válás meg­lesz, hozzámegy Baka Imréhez. Kóró Andris nem vesz be mindent olyan könnyen. Mert hát... hogyan is lehetne bé­kából motorbiciklit venni, sőt, amint hallja, most meg házat akar építeni? Halból igen. De békából? Mondja ezt a bolondnak. Egy szép. koromsötét éjszakán messze nyú­ló fény feküdt a távoli tavak felett. A ha­lászmester felkeltette Bagit. az itteni éjsza­kást: gyerünk, megfogjuk az orvhalászokat. Minél közelebb érnek, annál inkább zajtala­nul, lábujjhegyen mennek, és íme, mit lát­nak. Vakító fényesség, itt Is. odább is, apró me­redt fény csillog belé a messzeségbe. Víz csobog a gumicsizmák alatt, sok béka. őzön t béka áll mozdulatlanul, belédermcdve a fény- Mk be. Nem tudnak megmozdulni. Egyenként, F* páronként potyognak belé az egymást válto­gató k<>snrakba. U ** gyes ez a Baka ... — suttogja Ba- ginak a halászmester, s a fény«*n túl próbál tájékozódni. Ott a ko­saraknál babrál még valaki, de az mintha nem is. léríi, hanem nőszemély leans.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents