Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-12 / 163. szám
e EszakmagyarorszAg Kedd, 1966, július 12. második félévi munkaprogramja A népi ellenőrzés második félévéről tájékoztatták hétfőn az újságírókat. A következő hetekben több fontos vizsgálat tapasztalatait terjesztik a Minisztertanács elé. Közéjük tartozik a dolgozók beadványainak intézéséről, a javítószolgáltató tevékenységről sz.óló jelentés. A második félévben vizsgálatot tartanak a dolgozók üzemi-szociális helyzetének alakulásáról, a leszállított árucikkekkel kapcsolatos kérdésekről, arról, hogy gondoskodnak a kereslet kielégítéséről. A programban szerepel a gázkérdéssel kapcsolatos kormányhatározat végrehajtása, a vegyipari és élelmiszeripari gépgyártás, a tartós fogyasztási cikkek korszerűsége, a közutak helyzete, a rétek- és legelőgazdálkodás, a csatornaüzemek munkája. Szovjet közlemény a bukaresti tanácskozásról Moszkvában hivatalos közleményt adtak ki arról, hogy a Szovjetunió helyesli és jóváhagyja a bukaresti tanácskozáson elfogadott határozatokat. A többi között kifejti, hogy az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága és a szovjet kormány nagy megelégedéssel állapítja meg, hogy az európai béke és biztonság megszilárdításáról szóló nyilatkozat kifejezésre juttatta a Varsói Szerződésben résztvevő államok egységét és szolidaritását az Imperializmus európai agresszív terveinek meghiúsításáért folyó harcukban, az európai határok sérthetetlenségében, az USA vietnami agressziójával kapcsolatban. Az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa maradéktalanul helyesli a szovjet küldöttségnek a Politikai Tanácskozó Testület értekezletén és a KGST országok kommunista és munkáspártjai vezetőinek és kormányfőinek találkozóján kifejtett tevékenységét és az itt elfogadott határozatokat a szocialista országok növekvő egysége és összefogása újabb fontos tanú- bizonyságának tekinti. A népi forradalom negyven- ötödik évfordulója alkalmából hétfőn ünnepség volt Ulan Bator-ban. Délelőtt kilenc órakor a központi emelvényen megjelentek a Mongol Népi Forradalmi Párt és a Mongol Népköztársaság kormányának vezetői, élükön Cedenballal, a Központi Bizottság első titkárával és a Minisztertanács elnökével. Részt vettek az ünnepségen az országba érkezett külföldi delegációk is. Zs. Lhagvaszuren vezérezredes, honvédelmi miniszter mondott ünnepi beszédet, majd megkezdődött a mongol népi hadsereg egységeinek szemléje. Csaknem két óra hosszat tartott a dolgozók ünnepi felvonulása. Kádár János, Dobi István és Kállai Gyula táviratban fejezték ki a mongol államférfiaknak, a mongol népnek jókívánságaikat az évforduló alkalmából. A mongol népi forradalom 45. évfordulója alkalmából Leonyid Hrezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin táviratban üdvözölte Ce- denbalt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkárát, a mongol Minisztertanács elnökét és Szambut, a Mongol Nagy Népi Hurál elnökségének elnökét. A mongol népi forradalom 45. évfordulója alkalmából Magalzsavin Zsamszran, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete hétfőn beszédet mondott a magyar rádióban. Bevezetőben méltatta az 1921-ben lezajlott forradalom jelentőségét, amely egyszer- smindenkorra felszabadította Mongóliát az imperialista és a feudális elnyomás alól. Hangsúlyozta, hogy a szocialista Mongólia dolgozói a nagy évfordulót ünnepelve végtelen örömmel és büszkeséggel tekintenek vissza harcuk, győzelmük útjára. Majd Mongólia és Magyarország kapcsolataival foglalkozott. Kiemelte, hogy a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség múlt évi mongóliai látogatása új fejezetet nyitott a két baráti állam testvéri kapcsolatainak továbbfejlődésében. A Bábé! tornya lábánál, az Ezer egyé Irakban, a Tigris és az Eufrátesz völgyében, ahol állítólag Adum és Éva élt a bibliai paradicsomban, ahol a két folyó völgyéről Mezopotámia nevet nyert település ki virágzott és Bábel tornya állt, nemrégiben katonai puccs igyekezett megzavarni az új arab köztársaság életét. Harun al Rasid, az Ezeregyéjszaka meséinek hőse uralkodott valaha itt, innen küldött sakktáblát nagy kortársának, a frank birodalom urának, Nagy Károlynak. tarából bzo.iman szuJánig A mai Irak földjén időszámításunk előtt 3000 évvel olyan ősi kultúrvárosok alakullak, mint a bibliában is szereplő ür, vagy a csodálatos szobrairól híres l-agos. Ekkoriban a sumeroknak és az akkádoknak sikerült együtt birodalmat alapítaniuk Mezopotámia földjén, őket váltották fel az amiriták, akik megalapították itt Bahylonl, az ókornak ezt a csodálatos birodalmát. Híres uralkodójuk, Hamurabbi vetette meg törvényeivel a világon talán először a centralizált állam alapját. A Bábel tornyát is itt építették, majd a hetiták és az asszírok váltották itt egymást, végül a perzsák királya, Kyros vonult be, hogy aztán utódai átadják az országot a világhódító Nagy Sándornak, akinek utódat közül a sassanidák maradtak uralkodók egészen a kalifátus felállításáig. Mohamed követői, az arab kalifák bamar> san arabosították az egész országot, és időszámítás után 762—63-ban felépítették az új fővárost, Bagdadot. Egészen 1534-ig tartott a bagdadi kalifák uralma az egész arab világ felett, ekkor azonban Mohamednek egy harcosabb híve, H. Szolimán török szultán hódította meg. A mohamedán hit megmaradt, de törökök uralkodtak itt ezután egészen 1918. október 30-ig, amikor az első világháborút a törökök elvesztették. Harc az o'ajért A mi kor 1918-ban az angolok elérték a mai Irak területét és Törökország kapitulált, a terület legértékesebb részébe meg nem tették De a lábukat. Ez Moszul volt, az olajvidékkel, ezert harcoltak előbb gazdaságdiplomáciai eszközökkel a múlt században. majd fegyverrel 1914 és 1918 között. Csak az 1920-as népszövetségi döntés értelmében kapta meg végül is Anglia, mint mandátumos területet egész Irakot, de az arab lakosság pacifikálása nem volt, könnyű. Winston Chur- chillnek jutott eszébe, hogy vissza kell helyezni az iraki trónra a száműzött Fejszál királyt, és egy angol—iraki államszerződéssel biztosítani Irak „függetlenségét”, no meg az angolok olaját. Ez sikerült Is. 1922-től 1958-ig maradt érvényben az a szerződés, amely Nagy-Britanntá- nak biztosította az olajat, a királynak pedig a trónt. Ezt a hatalmat angol támaszpontok biztosították angol hadsereggel, de a támaszpontok egyben az olaj feletti uralom biztosítékai is voltak. Vagyis a király trónját a nemzet kincsének elrablásáért biztosították, tehát a nép kárára. Ezért a biztosításért a király (már II. Fejszál) belement, hogy Irak lagja legyen az ország fővárosából Irányított bagdadi paktumnak, amely egy aresszív katonai tömbhöz csatolta az országot. Ahhoz a tömbhöz, amely az angolok javára biztosi tóttá az or - '■'rl olaját. Függetlenség és felxe’ések Gyújtogatás IVy ugat-Berli ii ben Alberts polgármester helyettes és belbiztonsági szenátor ígérete ellenére a nyugat- berlini rendőrség semmi nyomot nem talált a zsidó hitközség irodája ellen szombaton délben elkövetett gyújtogatás ügyében. A tűz meglehetősen nagy anyagi kárt akozott, s csak a szerencsének köszönhető, hogy emberéletben nem esett kár, mivel a gyújtogatás éppen szombaton történt, amikor az iroda melletti zsinagógában istentiszteletet tartottak. Egy év leforgása alatt Nyu- gat-Berlinben ez volt a hetedik, politikai okokból elkövetett gyújtogatás. A zsidó hitközség irodájának felgyújtásával egyidőben Nyugat-Berlin számos kerületében, horogkereszteket mázoltak parkírozó gépkocsikra, kirakatüvegekre, épületek és lépcsőházak falára. 1958. július 14-én Kassza» őrnagy vezetésével véget vetettek a királyságnak Bagdadban. Fejszéi királyt és miniszterelnökét megöltek, kikiáltották a köztársaságot. A nép támogatta Kasszemet, később azonban elfordult tőle, mert a pozitív semlegességet hirdető külpolitika mögött antidemokratikus belpo- litlkát csinált. A kurd kisebbséget kegyetlenül elnyomta, a haladás híveit bebörtönözte. 1963-ban felkelés tört ki ellene, és megölték. Utóda, Aref, ugyancsak a hadsereg segítségével került uralomra. Uralkodásának első lépéseit demokraták és kommunisták meggyilkolása kísérte. A véres terrort később enyhítette az arab nacionalisták mérsékelt szárnyának uralomra kerülése, aztán újabb minisztercserékkel eljutottak odáig, hogy a kurdokkal is igyekeztek megegyezni. Tatáit nem véletlen, hogy a legutóbbi puccs, amelyet néhány napja vert. le Aref testvére, aki bátyja tragikus halála után idén vette át az ország kormányzását, éppen akkor tört ki. amikor a kurdokkal már sikerült megegyezni Az Iraki szabadságharc rrlo- torja mindig a nép volt. du vezetői elsősorban nacionalista tisztek. A katonai uralmak cserélték egymást és a nacionalizmus eddig még mindig útjában állt az igazi demokrácia kifejlesztésének. Ezt a nacionalizmust a kiszorult angolok is támogatják, hiszen az olaj most már elsősorban a népé. Az egyes katonai megmozdulások mögött a nacionalista tiszti csoportok különböző árnyalatai állnak, de az egész küzdelem a nőn segítségével kivívott köztársaság talaián mozog, és a szabadság akkor fog megszilárdulni, ha az egymásra acsarkodó. arab—kurd ellentétet szító nacionalista körök helyét a valóban demokráciát teremtő, haladó erők foglalják eL Máté Iván A beutaló lett, aztán csend zuhant a csarnokra. Nagy lett a nyüzsgés a kompresszor körül. A kezelő is a hiba után kezdett kutatni. Amikor megtalálták, akkora méreg gurult ki belőle, hogy az odatoppanó szakszervezeti bizalmi köszönését is elengedte füle mellett. A bizalmi, ismerve természetét, nem is szólt hozzá, hadd higgadjon le kissé. Amíg a karbantartók „elhárítják a zavart”, úgy is lesz idő a beszélgetésre. A többiek — míg gyors mozdulatokkal dolgoztak — ugratták is a kezelőt. — Te! Ha most látna a menyasszonyod. menten faképnél hagyna — indult az élcelődés jóízűen. — Az ilyen méregzsákokat nem szeretik- az asszonyok — gyűrűzött tovább a szó. — Majd megtanítja az asszony — fűzte hozzá egyikük. — Ha egyáltalán hozzámegy! — tromfolt a másik. Erre már meg kellett szólalnia a kezelőnek is. Ami sok, az sok! A szó célba talált. — Még hogy hozzám jönne? — gondolta cigarettára gyújtva. A többit már hangosan kimondta: — Afelől légy nyugodt. Olyat mulatsz te az én lagzimon, hogy míg élsz, el nem felejted. A bizalmi csak figyelte a vitát. Engedte a maga útján. Mind jobban ért a pillanat, amikor beszélhet ennek a méregzsáknak a fejével. — Öregem! — szólt egy idő múltán. Ha már megnősülsz, s így is rendbe teszed az életed, nem ártana, na)». — Jó, Jó, tudom! — emelte fel karját mintegy védekezőn maga elé tartva. — A régi nóta. Fizessem ki a szakszervezeti tagdíjat. Ugye? Ezért jöttét — Igen. Jól mondod. Ezért — Már megmondtam a múltkor: egy vasat se! Nem kaptam még én tőletek semmit Megkötötte magát, nem boldogultak már vele jó ideje, élére rakta a garast is, mert hát, mint mondta: — Nem akarom a házaséletet minden nélkül kezdeni. Most se jutott dűlőre vele a bizalmi) Nem is erősködött tovább. Már a küszöbön volt az esküvő, amikor egy napon beállított a szakszervezeti irodába. Tarsolyában a kérelem: — Segítsetek már hozzá egy beutalóhoz. Tudjátok, nősülök és a nászút))., szóval értitek, miről van szó. Akihez ment, nem tudott arról, amiről az éppen belépő szakszervezeti bizalmi sokat mondhatott. Nem szólt semmit, hallgatta a beszélgetést, de észrevette, hogy a fiatalember feléje sandít) — Nincs ennek különösebb akadálya) Ilyen esetben érthető és jogos a kérelem — hallotta a választ. Akkor kapta fel a fejét, amikor a bizalmi eléje állt, és csak két szót mondott; — De van! Értetlenül nézett rá a kompresszor kezelője, s mire rádöbbent a tiltakozás okára, hirtelen visszaemlékezett mindenre. — Van bizony — csattant könyörtelenül a Szó. Fél évi tagsági díjjal el vagy maradva. Nem jár semmiféle kedvezmény, se üdülés, se házassági segély) semmi... Ez a helyzet. A fiatalember átkozta azt a pillanatot is, amikor úgy megkötötte magát. — Én marha! — titulálta önmagát) — Fuccs a beutalónak! (tófh) A zaj dühösen döngette az üzem falát. A hang zúgott, kavargóit, örvénylő erővel keresett kiutat a szabadba. Az emberek már megszokták, s már az volt szokatlan, ha netán csöndet kényszerített a munkahelyre valamilyen üzemzavar. Egy napon, mint szárnyaszegett őri ás, „aléltan” várt sorsára a mindig erőtől, élettől duzzadó kompresszor. A berendezés körül emberek sürögtek-forogtak. A kezelő is ott szorgoskodott a többiekkel, szemét mindenen rajta tartotta, ügyelt a legkisebb mozdulatra is, hiszen, ha újra forogni kezd a lendkerék, neki kell itt helytállnia. A javítás nagy ütemben haladt. A szerelők nemcsak szaktudásukat adták be- ■ le, hanem szívüket is. Szívósan igyekeztek, hogy maguk alá gyűrjék az időt. Sikerült. Az előkészületek már megtörténtek az indulásra. A kompresszor- kezelőt azonban nyugtalanította valami. A többiek rá Is szóltak: — De be vagy sózva! Mi bajod? Rájuk se figyelt, mintha nem is hozzá szóltak volna. Amazok összenéztek, aztán nem törődtek többet vele. Egy idő után kissé megnyugodva gyújtott cigarettára. Szorongó érzésétől mégsem tudott szabadulni. Izgatottan fülelt mindenre, még akkor is, amikor elhangzott az utasítás: — Indulás! Surrogva mozdult a lendkerék. Lomhán írt le néhány kört, aztán, ahogy az energia kényszerítette, mind sebesebb pörgéssel hasította a levegőt, akkora szelet csapva, hogy akin nem volt védősisak, alig győzte haját „ráncbaszed- ni”. A kezelő is ezen ügyeskedett. Egy pillanatra eszébe is jutott: még majd megkapom a keperészt, amiért nincs a fejemen a sisak. Aztán újra csak a zajokra figyelt, ösztöne most sem csalta meg. A hang, a moraj, mind erőtlenebb nal kamatoztató kutatási eredmények, mert a felhasználók nem biztosítják a kiaknázásukhoz szükséges feltételeket. A Politikai Bizottság határozata joggal állapíthatja tehát meg, hogy a gazdasági mechanizmus reformjával párhuzamosan határozott intézkedések sorozatára van szükség a hatékonyabb tudományos kutatómunka biztosítása érdekében. A korszerű gazdaság egyetlen ágazata sem nélkülözheti a korszerű kutatási eredményeket: olyan egymásrahatás ez, ahol mindkét alkotóelem többre, jobbra sarkallja önmagát, s a másikat is, s eközben elősegíti az általános műszakitechnikai színvonal emelkedését, a társadalmi szükségletek fokozott kielégítését. A határozatba foglalt, idevágó útmutatást úgy fogalmazhatnánk, hogy: minden a megfelelő szinten történjék. Az alapkutatások a távlati nép- gazdasági célok előkészítését, az alkalmazott kutatások egy- egy iparág feladatait, a fejlesztési kutatások pedig a termelő vállalatok aktuális célkitűzéseit szolgálják. Azonos helyzetet kell teremteni a kutatásokra vonatkozó döntések meghozatalánál is: az országos* jelentőségű komplex-probíé- J mákat országos szinten, de a « helyi, részfeladatokat szolgáló * kutatási kérdéseket helyben * döntsék el. És még egy dolgot:« hangsúlyosan utal arra a Poli-J tikai Bizottság határozata, hogy • a jelenleginél sokkal erőtelje- J sebben kell kamatoztatnunk« a nemzetközi együttműködés- J ben rejlő lehetőségeket. • A jövőt illetően a határozat« kérdéscsoportok sorában te- a remt világos helyzetet: meg-« állapítja, hogy nagyobb gon- J dot kell fordítani a vidéki tu-« dományos centrumok fejlesz- J tésére, s a gazdaságirányítási« rendszer reformjának kerete- • in belül biztosítani kell egy- * részt a kutatómunka kon-« centrálását, másrészt az ipar- J vállalatok érdekeltségét az új,« tudományos eredmények gyorsj és széleskörű alkalmazásában.« Ezért — többek között — ki-J vánatosnak tartja az üzemek* és kutatóhelyek szerződéses« rendszerének további erősítő-J sét, a finanszírozás módszerei-« nek alkalmazását, s egyes fej- J lesztő intézetek nagyüzemek-« hez történő kapcsolását. J a határozat befejező, ősz-* szegező része társadul-« mi feladatként jelöli * meg olyan közhangulat ki-« alakítását, amelyben a tudo-J mányos kutatás a társada-« lom igényeiből indul ki, aj gyakorlat pedig fokozottabban* igényli, s gyorsabban alkal-« mázzá a tudomány eredmé-« nyeit. És e társadalmi feladat 2 valóban mindannyiunk dolga:« a magunk, a jobb holnap ér-2 dekében. • <é. t.) « j második ötéves terv végén a tudományos kutatóintézetekben dolgozó kutatók száma meghaladta a hatezret, az intézetek munkatársainak összlétszáma pedig a huszonkétezer főt. A felsőfokú oktatási intézményekben több mint hétezer oktató, tudományos kutató tevékenykedett, s előbbieknek mitegy húsz, utóbbiaknak több mint huszonöt százaléka tudományos fokozat birtokosa. Nem toliforgatói túlzás azt állítani: hatalmas erőt képviselő szellemi hadsereg ez, ha erőit valóban az alapvető és leglényegesebb társadalmi-tudományos szükségletek kielégítésére koncentrálja. Az utóbbi évek tapasztalatai, a jelentős eredmények ellenére is arra figyelmeztettek, hogy sokkal hatékonyabban kell kamatoztatnunk a tudományos kutatásba fektetett szellemi és anyagi energiákat, a kor követelményeihez igazodva meghatározni a továbbfejlődés útját. A párt Politikai Bizottságának határozata „A tudományos kutatómunka helyzetéről és a legfontosabb tennivalókról” — amit a Pártélet júniusi száma közölt — e feladatot végzi el. A nagy jelentőségű — mert hosszú időre a fejlődés elvi irányát meghatározó — állás- foglalás az örvendetes eredmények számbavétele mellett sokoldalúan elemzi azokat az okokat, melyek az adott szellemi és anyagi lehetőségek jelenleginél erőteljesebb kihasználását akadályozták, vagy akadályozzák. Az okok között első helyen kell említeni a tudományos kutatómunka irányításának, szervezésének és összehangolásának nem megfelelő színvonalát, valamint a társadalmi-népgazdasági célok és a tudományos munka közötti szoros kapcsolat hiányát. A lehetőségektől való elmaradásban szerepe van annak is, hogy nem egyszer szubjektivizmus érvényesül a kutatási témák kiválasztásában, illetve annak is. hogy az anyagi és erkölcsi érdekeltség jelenlegi rendszere nem ösztönzi eléggé sem a kutatókat, sem a kutatási intézményeket a társadalmilag legfontosabb feladatok megoldására. Az alap-, az alkalmazott és a fejlesztési kutatások, azaz a tudományos kutatómunka egésze még átmenetileg sem vonatkoztatható el a gazdasági realitásoktól: mégis, nem ritkán tapasztalhattuk, elsősorban ipari nagyvállalatainknál, hogy a felhasználásra kapott tudományos eredményeket csak nagy nehézségek árán ültethették át a gyakorlatba, mert a kutatók nem fordítottak kellő figyelmet a felhasználó — ez esetben az iparvállalat — adottságaira. És igaz ennek fordítottja is: sokszor kftrbavesznek jelentős haszon•• Összhangban a kor követelményeivel Egy párthatározat margójára Mongólia nemzeti ünnepe
