Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
6 CSZAKMAGYARORSZAO Vasárnap, IMA. iúlíns Itt AZ ÜNNEPLŐ SOPRON Azon már ne múljon „Sietünk rohanó forgatagában, nagyvárosaink zajos életétől elfáradt ember gondolj arra, hogy itt sok, mindent megtalálsz, ami gyönyörködtet, ami szórakoztat, ami pihentet. Várunk!” Ezzel a gondolattal zárult a Soproni Ünnepi Hetek 1966. rendezvénysorozat műsorfüzetének köszöntője. Valóban, Sopron várta a vendégeket, az immár hagyományos ünnepi alkalomra, és fel is készült azok fogadására. A propaganda ragyogó. Alig van az országnak olyan helysége, amelynek falain, hirdetőoszlopain ne lennének a soproni plakátok, vagy ahová ne jutottak volna el a soproni meghívók. A szíves hívogatásban, a propagandában sok egészséges lokálpatriotizmus tükröződik, és a helyenkénti kisebb túlzások is bocsánatosak. A városban mindenütt zászlók lengenek, üdvözlő feliratok köszöntik magyarul és németül az érkezőket. A város nemcsak propagandával készült az ünnepre, hanem szebbé is tették a várost. Megépült például a Lővérben a Fenyves szállóig terjedő útszakasz, több új létesítményt adtak át, a hangulatos, történelmi levegőt árasztó belváros sok utcáját aszfaltozták, felújították. A készülődésekben keményen dolgozott az Országos Műemléki Felügyelőség helyi építésvezetősége is, és több műemlék éppen ez alkalomra kapott új külsőt. Június utolsó napjai szeszélyes időjárással ijesztgették a Soproni Ünnepi Hetek rendezőit és részvevőit. Hűvösség, esők, alacsony felhőzet, bántó szél tette kétségessé a rendezvény sikerét, de a nyitás napjára. július 1-re napfényben fürdött az antik város és környéke. Az OTP itt rendezte meg a július 1-i lottósorsolást, s érdekességként ötös találat is adódott egy Győrben vásárolt szelvényen. Az esti megnyitó ünnepséget lovasfelvonulás vezette be, majd a Beloiannisz téren, a Tűztorony tövében zajlott le a hivatalos megnyitás. Mintegy háromezer ember szorongott a sötét téren, mintegy háromhetes rendezvénysorozatra. Az ünnep második napján megyei dalostalálkozót tartottak, ugyanakkor megkezdődtek a sportrendezvények is. Bevezetőként nemzetközi lovasversenyt láthattunk a Lővérekben levő akadálypályán. Kiemelkedő rendezvény az Állami Operaház művészeinek közreműködésével szervezett oratórium-est, a fertödi kastélyban szervezett hagyományos koncert, két orgonahangverseny, számos egyéb zenei és színházi rendezvény. Szerepel még a programban több kiállítás megtekintése, és egy sor egyéb olyan esemény, ami vonzó, ami közelebb viheti Sopront a várost felkereső vendégekhez. Nem veszik zokon talán soproni barátaink, ha a programhoz, amelynek egyenként minden egyes darabja szép és ígéretes, néhány megjegyzést fűzünk. A különböző jellegű komolyzenei rendezvények, az ide számítandó térzenék és toronyzenék tizenkilenc alkalommal szórakoztatják az érdeklődőket. Ezzel szemben a könnyűzene kedvelőinek, illetve a tánczene iránt érdeklődőknek összesen egy rendezvény jut. Tudományos jellegű rendezvény kettő, városismertető előadás kettő, három színházi vendégjáték szerepel a kulturális programban és négy alkalmi kiállítás. Ügy érezzük, bizonyos fokú egyoldalúság jelentkezik, nem mutatkozik meg Sopron gyakorlati élete, nem látható a szép rendezvények mögött a mai Sopron. Vendégköszöntőjében a Hazafias Népfront soproni városi bizottsága eredményként könyveli el, hogy míg korábban a mai Sopronból mutatott meg többet a rendezvénysorozat, ma inkább a komoly zene dominál. A nagy zenei hagyományokkal rendelkező városban szükség van több zenei rendezvényre, de éppen Sopron sokarcúsága miatt lett volna EZT A KIS történetet egyik bányaüzemünk igazgatójától hallottam. — Reggel, amikor bementem munkahelyemre, irodám ajtaja előtt egy cigány vájár várt rám. Ismertem a fiút, meg voltam elégedve munkájával, különösebb panaszt sohasem hallottam rá. El sem tudtam képzelni, mi szél fújta korán reggel irodám ajtaja elé, bar ösztönöm valami gyanús dologra készített fel. Nem sokat. teketóriázott. Kijelentette, hogy velem akar beszélni, senki mással. No, mondtam magamban, ennek fele sem tréfa, itt komoly dologról lesz szó. Arról is volt. Az én vájár barátom előadta „csekélyke” kérését. Néhány száz forint fizetési előleget kért, kérését azzal indokolva, hogy vasárnap búcsú lesz falujában, és szeretne kilenc tagú családjának alkalomhoz illő lakomát biztosítani. Néhány rokon látogatásával is számolni kell. ahogy az már ilyenkor lenni szokott. En, bár emberileg megértettem óhaját, mégsem tudtam, eleget tenni kérésének, mert a rendelkezések nem engedik meg, még az olyan nagy falusi „nemzeti ünnep” esetében sem, mint a búcsú, fizetési előleg folyósítását. Türelmesen megmagyaráztam neki, hogy nem tudom teljesíteni kérését, mert előleget csak rendkívüli, és nagyon indokolt esetben — mint például esküvő, haláleset stb. — lehet kiutalni. Az én vájárom ellenvetél nélkül végighallgatta érvelésem és magyarázatom, aztán bocsánatot kérve eltávozott. Megvallom őszintén, gyanúsnak találtam viselkedését, de akkor még nem gondoltam semmi rosszra. MÁSNAP REGGEL meglepődve. láttam, hogy barátom újra irodám ajtaja elöti vár rám.. Nocsak, tatán nem megint teljesíthetetlen kérésével fog előhozakodni? Már előre éreztem, hogy itt majd rendkívüli dolog történik. És történt is. Barátom se szó, se beszéd, nekem szegezte a kérdést: Meggondoltam-e magami Kiutalom a kért összeget, vagy sem? Leültettem, cigarettával kínáltam, és újból elmondtam neki, bármennyire 1» sajnálom, nem tudom teljesíteni kérését, mert csak házasság, vagy halál esetén tudok fizetési előleget folyósítani. A VÁJÁR türelmesen végighallgatott, aztán benyúlt belső zsebébe. Egy papirt vett elő. átnyújtotta: Akkor hat nincs semmi vita köztünk, mondta. Tessék, itt a házasságlevelem! Tegnap délután megnősültem. Gondoltam. 12 éve együtt élek a Rózsival, van is hét szép gyermekem, hátha csak az anyakönyvvezető papírja hiányzik a boldogsághoz, azon már ne múljon. Es nem is múlt. Pataki Jenő Jellegzetes belvárosi kép: a Kolostor utca, háttérben a Tűztorony. jongóinak. Mert sokan vannak szerte e honban, és határainkon kívül is, akik a város csendes utcáit és környező erdeit járva, egy életre szóló emléket hordoznak a szívükben” — olvasható ugyancsak a műsorfüzetben. Igen, ha egy kis túlzással is, de így van. Sopron emlékét százak és ezrek viszik magukkal az ünnepi rendezvényekről. Új könyvek a miskolci könyvesboltokban Semutihms riport tos belépődíjjal haladt át az érdeklődő, mondjuk Horváth József festőművész alkotásai- > nak megtekintésére.) Ez a ven- < dégekben nem mindig keltett jó visszahatást, s kívánatos, : hogy necsak a szíves hívogatás, { ......Sopron ... mindig is v onzó hatással volt a városba érkező vendégekre. Igen, vendégekre és nem idegenekre. A város természeti és műemléki szépségeit szerényen, de bőségesen kínálja csodálóinak, raAz elmúlt hét könyvei közül elsősorban egy politikai tárgyúról teszünk említést. Saul Friedländer művéről van szó. XII. Pius és a Harmadik Birodalom a könyv címe, és diplomáciai jegyzékek, levelek közlésével támasztja alá do- kumentumszerüen azt, amit Rolf Hochhuth írt meg világhírű drámájában, A helytartóban. Ez a könyv is a pápa felelősségét veti fel a fasiszta háború idejéből. Azt a felelősséget, amely XII. Piust azért terheli, mert az egyház hatalmának csorbításától félve nem lépett fel erélyesen a fasizmus ellen. Két érdekes szépirodalmi műről is megemlékezünk. Az egyik Virginia Woolf sokat vitatott, világhírű műve az Orlando, amely hosszú idő után jelent meg ismét magyarul, a másik a spanyol barokk nagy költője, Gongora, aki többek között Pázmány Péter stílusára is hatott, válogatott verseinek kötete. ( Az idegen nyelvű könyvek köziil több NDK-ban kiadott mű érkezett. Elsősorban is Ursule és Otto Weil, könyvéről írunk, amelynek rövid címe csak ennyi: John F. Kennedy. A meggyilkolt elnök életéről szól a könyv. • Érdekes történelmi mű Ferdinand Gregoro- viusnak, a múlt század kiváló német történészének Lucretia Botgia című könyve, és nyilván sokan emlékeznek még a Marius című színdarabra, amelyet hazánkban is játszottak. sok és traktorosok kivétel nélkül bekapcsolódtak a kongresszusi versenybe, valameny- nyien igen értékes vállalásokat tettek. A növénytermesztésből 17 munkacsapat, közel háromszáz férfi és nő tett vállalást. így alakult ki a négyszázas szám. Hatszázból négyszáz. Tehát nem mindenki. Ne feledjük el: a szocialista gondolkodású paraszt most születik. De, hogy tömegesen születik, azt ékesen bizonyítja a ricsei példa is. Volt a vállalások körül némi probléma is, tudati probléma mindenekelőtt. Talán négyszáznál is sokkal többen lennének a versenyzők, ha nem kellett volna beírni a háztáji árutermelést. Sokan úgy vélekedtek, hogy ha beírják a háztáji árutermelést, amely örvendetesen nagy. éspedig a közössel együtt nagy, akkor majd megadóztatják őket a magas háztáji jövedelem után. Talán mondani sem kell, mennyire hamis gondolkodás ez, és az is sajnos benne, hogy államunk, rendszerünk elleni bizalmatlanságot tartalmaz. Pedig az állam csak örül annak, ha sok árut ad a háztáji gazdaság. Különösen örül az olyan helyeken, mint Riese, ahol a közös, a termelőszövetkezet is meglehetősen sok árut ad. Az ilyen áru éppen olyan kedves a népgazdaságnak, mintha a közösből közvetlenül származna. II termelőszövetkezet legkisebb munkacsapatát a sertéshizlalók alkotják. Mindössze hatan vannak a takarmányszállító fogatossal együtt. A legtöbb árut mégis ez a kis csapat termelt. Szinte fantasztikus. amit ez a kis csapat vállalt. összesen 3 040 000 forint tok holtversenybe kerülnek, vagy csak nagyon kevés lesz köztük a különbség? — A versenynek három tétele van — hangzott a válasz. — Első: a közös teimelési feladatok teljesítése, illetve túlteljesítése; második: a háztáji árutermelés; harmadik: a tanulás. Ha tehát a közös termelésben holtversenybe kerülnek, az lesz a jobb, aki több háztáji árut adott a népgazdaságnak. — És ha azzal is holtverseny alakul ki? — Akkor döntő a tanulás. Hogy ki tanul többet. így kezdődött. földeken, a kecses máksorok közt álltak meg, fordítottak egyet a kapán, hogy a nyele jól támaszkodjon a földben és a kapa kifényesedett hálán mindenki felírta, mit vállal, mennyi közös termelést, menynyi háztáji áruértékesítést és milyen tanulást? Délután a bri- gádvezelők keresték a párttitkárt. — Titkár elvtárs, baj van — mondták, — kevés az űrlap, mind a háromszázötvenet teleírták. — Már ez is baj? — kérdezte a titkár. — Van még papír a világon. Írjátok a többit füzetlapra, árkuspapírra, vagy amire akarjátok, nem a papír a fontos, hanem az, amit ráírtok. Az egyéni vállalásokat ösz- szeadták. Ügy határoztak, hogy munkacsapatonként teszik meg vállalásaikat, vagyis kollektiven, mert azt mondták: úgy szebb. Az állattenyésztők, foeato-1 versennyel készültek fel a XXIII. kongresszusra, a szovjet emberek tömegei közt a kolhozparasztok is. Valaki, máig sem tudják, hogy ki, akkor ezt kérdezte: — És nálunk? Nálunk nem lesz kongresszusi verseny? Mi nem készülünk fel a mi kongresszusunkra? — Dehogy nem — mondta egy másik ember. — Olvasd csak az újságot, már országszerte készülnek. — És mi, ricseiek nem készülünk? Este, a megbeszélésen azzal álltak elő a brigádvezetők, hogy az emberek kongresszusi munkaversenyt követelnek. Kérték a párttitkárt, az eln<J> köt, meg a főagronómust, hogy csináljanak valamit, tegyék lehetővé, hogy az emberek valamilyen módon megtehessék felajánlásaikat. — Ezen már ne múljon — mondták a vezetők, — mi a versenynek szívből örülünk. A járási pártbizottsághoz fordultak segítségért. Hogyan is legyen az a kongresszusi verseny? Azt a választ kapták, hogy a tétel nagyon is egyszerű. Az emberek, akár egyenként, akár munkacsapatokban vagy brigádokban induljanak ki a termelőszövetkezet éves feladataiból. Számoljanak áruban, árutermelésben és forintban. Mindenki azt mondja el, hogyan kívánja teljesíteni a tervet, esetleg túl is teljesíteni. — Jó, Jó — mondták a brigádvezetők —, de mi lesz akkor, ha az egyes miuikacsapa► r, ' ' látszatra seS “ ifas sfäs, 'ss ►szatra. Hinni merem ugyanis, ►hogy valójában nem sematikus. Tartalmilag különösen ►nem. írásom a lelket örvendeztető színtiszta valóságot ►tartalmazza. Riportom a lelke- [sedésről, az egyszerű emberi ►lélek ösztönös és tudatos szárnyalásáról, a szocialista munkaversenyről szól. Arról a 'munkaversenyről, amelyet a [ricsei Üj Esztendő Termelő- szövetkezet nagytisztességű és [nagybecsületű tagjai kezdtek ► el a közelgő IX. pártkongresz- [szus tiszteletére. Nem mind. ,A hatszáz dolgozó tagból négyszáz. Tehát kétharmada. [ Ez a verseny először a színekben, lelkekben és az agy- [velőkben született, majd kint >a földeken, munka közben, kifényesedett kapákon nyert .megfogalmazást. A szó legszorosabb értelmében a kifényesedett kapákon. 1 * ' sorzott, apró, Mar szegen 'dörödött ki a földből a mák. ,Nem sokkal azelőtt fejeződött ►be a Szovjetunió Kommunista ►Pártjának XXIII. kongresszussá. Az emberek örültek a tapasznak és a szép sorú mimikának. Értelmes, politizálni hszerető emberek a ricseiek. ►Mákkapálás közben a Szovjetunió Kommunista Pártjának ►XXIII. kongresszusáról beszélgettek. Akkor már tudták, pogy ősszel a mi pártunk is ►kongresszust hív össze. A ri- pseiek közül néhánvan olvasnák, hogy a szovjet emberek ►milyen lelkesen, milyen széles- ’ívű és sok eredményű raunkahanem a Sopronban tartózkodás egésze is kedves emlékként maradjon meg a látogatóban. Ebben segíthetne például a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasút is. Többek között azzal, hogy biztosítsa az ünneplő városból távozóknak a kulturált várakozási, vonatra-szállási lehetőséget, és a XX. század második felében méltán elvárható kulturális, tiszta vonat- szerelvényeket. 4 kívánatosabb a sokrétűbb,\ összetettebb ünnepi program.2 A soproniak szeretik a váro-J sukat. Ez lépten-nyomon ta-^ pasztaiható. Javát kívánják^ mindahányan. Helyenként j azonban itt-ott bizonyos túl-< zások mutatkoznak, például a< közterületeken tartott rendez-1 vények túl szigorú elzárásával,J a szinte hermetikus kordonok-j kai és a magas belépődíjakkal.1 (Például amikor go-kart ver-J seny volt a Lenin körúton, egyl sor helyet csak úgy lehetetté megközelíteni, ha a kora reg-4 géltől lezárt területen 8 forin-’ több ezren hallgatták távolabb hangszórókon keresztül az ünnepséget. Szép élmény volt a kivilágított Stornó ház, a városháza, majd maga a Tűztorony, amely a reflektorok fényében szinte égő oszlopként rajzolódott a sötét égboltra. A torony körerkélyéről elhangzottak egy XVI. századbeli toronyzene dallamai, a városi tanács vb-elnöke, dr. Erdély Sándor köszöntötte az ünneplő közönséget, majd több kórus közreműködésével kórushangverseny és fúvószenekari koncert színesítette a nyitó-estet. A soproniak igen gazdag programot állítottak össze a