Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

▼aaarnan, 15««. jtifiits X észarmagtarorszag 9 Lehet-e késleltetni az öregedést? Irtat dr. Zclcnák Lássló 2500 évvel időszámításunk előtti kínai or­vosi könyvben már szó esik az öregedés megakadályozásá­ról, és ettől az időtől napjain­kig állandóan foglalkoztak az öregedés kérdésével. Az öregkor általában a hat­vanadik életévben kezdődik, de az illető életmódjától és egyéb körülményeitől (pl.: örökletes tulajdonságok) füg­gően korábban vágj' későbben kezdődhetik meg. Ebből adó­dik, hogy az idős kort nem­csak a naptári évek száma jelzi, mert a naptári és a bio­lógiai életkor nem halad min­dig párhuzamosan (pl.: lehet, hogy egy 40 éves ember szer­vezete öregebb, mint egy 60 évesé). Életünk nem más, mint a környezetünkhöz való folyto­nos alkalmazkodás. Az örök­ségbe kapott és a bennünk levő alkalmazkodási energia készletei végesek és pótolha­tatlanok. Úgy kell tehát gaz­dálkodnunk velük, hogy soká­ig tartsanak. Szervezetünk olyan, mint egy lánc, amely a leggyengébb láncszemnél sza­kad el. Hiába erős minden láncszem, ha csali egy lánc­szem is tönkrement, a lánc el fog szakadni. Vigyázzunk erre a láncra, hogy egyenlete­sen kopjon el. Goethe azt mondta: „A nap végtelen hosszú annak, aki nem tudja hogyan értékesítse és használja fel.” Mit tegyenek az öregek, hogy napjaik ne le­gyenek hosszúak? Olvassanak! (csak 'kifogásta­lan szemüveggel!). Evés köz­ben, ágyban és fürdőkádban nem szabad olvasni. Aki az­előtt nem olvasott, az először könnyű, szórakoztató könyve­ket olvasson és csak azután térjen át a komolyabb köny­vek olvasására. Tornázzanak, vagy sportol­janak, de szervezetüket ne erőltessék meg. Könnyed és szórakoztató gyakorlatokat kell végezni. Nagyon egészsé­ges a séta, a természetjárás és az úszás, melyet mértéklete­sen még a szívbetegek is vé­gezhetnek. A séta — függet­lenül az időjárástól — mindig a szabadban történjék. Tudni kell azt, hogy a hideg víz fris­sít, a langyos megnyugtat, a forró elbágyaszt. Tíz percnél tovább ne üljünk a fürdőkád­ban, 18 foknál ne fűtsünk be jobban. Idős ember ne zárja magára a fürdőszobaajtót! A törülközés durva szövésű anyaggal történjen, mert ez élénkíti a vérkeringést Kellemes időtöltés az utaz­gatás, vagy különféle dolgok gyűjtése. A kertészkedés, méhészke­dés, mások ügyes-bajos dol­gainak az intézése mind meg­annyi hasznos időtöltés. Természetesen ezek nem elegendők a hosszú élet el­éréséhez. Mit tegyünk még, hogy sokáig élhessünk? Ruházkodásunknál tartsuk szem előtt az időjárás változá­sait Nyáron laza szövésű és világos ruhákat, télen sötét, könnyű, több egymás feletti rétegben elhelyezkedő ruhákat hordjunk. Harisnyánk, cipőnk és kesztyűnk legyen kényel­mes, hogy ne akadályozza a vérkeringést. Nagyon hasznos viselet télen a bundacipő. A hplvpc táplálkozásról a h neiyes következőket kell tudni. Fő tápanyagaink a fehérjék, zsírok és a szénhid­rátok. Fehérjékből és zsírokból 7—10 dkg, szénhidrátokból 45 —75 dkg a napi szükségletünk. Szervezetünk csak az állati eredetű fehérjéket képes tö­kéletesen felhasználni. A túl­zott fehérje- és zsírdús ételek fogyasztását kerüljük, mert ér­elmeszesedést okozhatnak. So­kan ma is úgy tudják, hogy a marhahús és levese érelmesze­sedést okoz. Ma már tudjuk, hogy ez a nézet elavult, mert a marhahús olyan anyagokat is tartalmaz, melyekből fon­tos szívgyógyszereket készíte­nek. Természetesen a marha­húst sem szabad túlzott mér­tékben fogyasztani. Hasznos tápanyagul szolgálnak a hü­velyes főzelékek, mert a ben­nük levő foszforsók fokozzák az izomerőt. Nagyon ajánlatos a különböző gyümölcsök és gy ümöl cs 1 evek fogyasztása, azok magas vitamintartalma miatt. A fagyasztott ételek szakszerű tárolása közben azok vitamintartalma nem változik lényegesen. A betegségek el­viselése nagy mértékben függ a szervezet vitaminellátottsá­gától. Az öregek ételeiből mellőzni kell a paprika és a bors túl­zott használatát. Evés közben kerülni kell minden kelle­metlen beszédtémát. Aki csak teheti, lehetőleg minden nap azonos időpontokban étkezzen. Érdemes megjegyezni a követ­kező régi német mondást: Élj reggel, mint egy fejedelem, délben mint egy polgár, este mint egy koldus. Különösen a hízásra hajlamosak fogadják meg ezt a tanácsot. Ideges és alvászavarban szenvedő egyének — főleg dél­után és este — ne fogyassza­nak feketét. A tej csökkenti a feketekávé hatását Az étkezés közben fogyasztott 1—2 dl bor nem káros, mert javítja az ét­vágyat, tágítja az emésztőcsa­torna ereit és elősegíti a táp­anyagok felszívódását A jó emésztéshez jó rágás — jó fogak is szükségesek. A fogpótlást már egy fog hiá­nya esetén is meg kell kez­deni. A műfogsort nem a fiók­ban kell tartani — (ahogyan azt sokan teszik) — hanem a szájban. Régi — átalakított közmondás: Lassan rágj, to­vább élsz! Életünk egyharmadát alvás­sal töltjük eL Az életkorral az alvás ideje megrövidül. Nyá­ron lehetőleg nyitott ablaknál aludjunk, télen szellőztessünk ki lefekvés előtt Az altatók alkalmazását lehetőleg kerül­jük. Lefekvés előtti bőséges vacsora és folyadékfelvétel zavarja az alvást Betegségeinket ne a szom­szédok, hanem az orvos taná­csai szerint gyógyítsuk. azzal kezdtem, hogy lehet-e késleltetni az öregedést? Most azzal fejezem be, hogy az em­beri élet meghosszabbítása csak egyetlen módon lehetsé­ges: mindenki tartsa be a szá­mára előírt életmódot mely­nek lényege a mértékletesség a táplálkozásban, az élvezed cikkekben és a szórakozásban. Cikkemet Újabb felfedezések küszöbén A gyógyítás szolgálatában — A magyar barlangkutatás nagy eseményei A speleológia, a barlang- kutatás tudománya az egész világon, de ha­zánkban is nagy eredménye­ket ért el az utóbbi években. Ezekről, és hasznosítási lehető­ségeikről kértünk tájékozta­tást dr. Dénes Györgytől, a Magyar Karszt- és Barlangku­tató Társulat főtitkárától. — A közelmúlt hónapokban —- mondotta — az észak-bor- •odi Alsóhegyen és a Meteor- barlangban biológiai kutatások kezdődtek. A különleges csap­dákból begyűjtött anyag nagy­szerű eredményt hozott: a bar­langokból három, eddig isme­retlen állatraj került elő; ta­nulmányozásuk most történik az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem Állatrendszertani In­tézetében. A Bükk-hegységi Tarkőt-köfülkében évszázezre- dek alatt felhalmozódott töltést a barlangkutatók—tudós szak­emberek és lelkes diákok — több éves munkával rétegen­ként kitermelték: az innen elő­került állati csontokból és nö­vényi magvakból kirajzolódik az elmúlt évezredek éghajlatá­nak, állat- és növényvilága át­alakulásának képe. Jelenleg mintegy fél millió évnél tarta­lak a történelem „visszaforga­tásában”, és a barlangi üledék­sor még nem ért véget! __ A barlangok feltárásánál m ilyen eredményeket értek el eddig a magyar kutatók? A barlangfeltáró kutatások lendületesen haladnak az or­szág minden részén. Legfonto­sabb idegenforgalmi körze­tünkben, a Balaton vidéken a keszthely-cserszegtomaji Kút-barlang közel kilométer­nyi hosszú járatainak feltárása Slyyyl«nre»wifa'\. N&gJ érdek­lődést keltett a Balatonederics közelében nemrég felfedezett cseppköbarlang is. amelynek szakszerű kutatásán eppen most dolgoznak. A Bükkben, Lillafüred közelében tárták fel pár hónapja miskolci ku­tatók az ország legmélyebb barlangját, amely a bejárattól mintegy 250 méter mélységbe nyúlik le és feltevésünk sze­rint, egy több kilométeres, ha­talmas cseppkőbarlang-rend- szer részét képezi. A feltárási munka itt is folyamatos Világ- viszonylatban legnagyobb fel­tűnést a budapesti ősi hévfor­rásbarlangok sorozatos feltárá­sa keltette, hiszen fővárosi bar­langjaink összhosszúsága eléri a világ leghosszabb barlangjai között nyolcadik helyen álló aggtelek' Baradla hosszát. Hoz­zá tehetem: aggteleki barlang­óriásunk, a 22 kilométeres Baradla kutatása sem tekint­hető befejezettnek.^ A közeljö­vő kutatásai itt is új felfedezé­seket ígérnek. — Sok szó esik napjainkban a gyógyhatású barlangok fel­becsülhetetlen értékű levegő­jéről. Hogyan hasznosítható a magyar barlangkutatók mun­kája a gyógyászatban? K utatóink az utóbbi időben figyeltek fel a barlangi levegő gyógyhatására. A Béke-bar­langban a kísérleti kezelések meglepően kedvező eredmé­nyei után, most már rendsze­res kúrákat tartanak és rövi­desen megkezdik a bányászok gyógyüdülőjének építését. Köz­ben tovább kísérleteznek az abaligeti- és legújabban a ta- polcai-tavasbarlangban a lég- ZÓ6ZCTV1 betegségek gyógyítá­sával ,.'. Barlangkutatóink — szakemberek és amatőrök / — szívós, tudományos munkája eredményeképpen hazánk ma már Európa egyik legsajáto­sabb barlangkincsével rendel­kezik, amelynek tudományos, egészségügyi, népgazdasági és idegenforgalmi jelentősége fel­becsülhetetlen — mondotta befejezésül dr. Dénes György. V. A. Lothar Kusche: Mennyi idő kell egy filmhez? ATTÓL A PILLANATTÓL — hogy valaki leül forgató- könyvet írni — a bemutatóig általában néhány naptól öt és fél évre terjedhető idő telik el. A híradó esetében nagyon egyszerű a megoldás: az operatőrök nekimennek és for­gatnak, felveszik, ami éppen előadódik az életben, utána egy-két vágás, s jöhet a következő. Nem így a já­tékfilmnél. Ott kifejezetten káros a rohammunka. Leg­alábbis a filmszakemberek úgy vélik: ami lassan szüle­tik, az művészet. Erről már a dramaturgok is gondoskod­nak. Rögtön megállapíthat­juk: minél több dramaturg vesz részt egy film előállításá­ban, annál művészibb lesz, és annál lassabban készül el. A számunkra igazán érdek­telen, unalmas dramaturgok munkamódszere és ambíciója arra irányul, hogy a for­gatókönyv mielőbb elkészül­jön. Vizsgálatunk szempont­jából azonban csak a drama­turgok második csoportja ér­dekelhet bennünket. Munka- módszerük: miközben a kéz­iraton dolgoznak, gondosan ügyelnek, nehogy az valaha is elkészüljön. Különleges te­hetségük éppen abban mutat­kozik meg, hogy újra és újra eszükbe jut valami, ami miatt feltétlenül változtatni kell. Ez a csodálatra méltó mű­vészi elégedetlenség a mások munkájával kapcsolatban egé­szen különleges erény. En­nek köszönhető, hogy egy szi­nopszison, melyet szerzője körülbelül hét nap alatt ké­szített el, másfél éven át elvitatkozgatnak a dramatur­gián. Természetesen nem sza­bad szó szerint venni: nem fo­lyik szakadatlan vita más­fél esztendeig, hanem csak fél délutánon át, viszont min­den nyolcadik héten. Utóvég­re a dramaturgoknak nem­csak ezt az egy ügyet kell el­intézniük, hanem sok mást is. A bíráló jellegű rövidfilmek előmunkálatai különösen tar­talmasak, köznapi nyelven szólva hosszadalmasak. Ne­kem mindig imponált például a szakkonzultáció nevű trükk. TEGYÜK FEL, hogy elké­szült egy egészen rövidecske- kurtácska szatirikus film forgatókönyve, mely — mond­juk — a városi tanács építési osztály vezetőjének a munká­ját bírálja, (a példát persze mi találtuk ki.) A forgatóköny­vet először is másfél éven át rakosgatják egyik dossziéból a másikba, miközben az illeté­kesek többször az ujjuk köré csavarják, és a margókat jegy­zetekkel írják tele. Ezután jön a szakkonzultáció. Igazán egyszerű: elmagyarázzák az építési osztály vezetőjének, hogy miről is van szó, meg­mutatják neki a forgatóköny­vet és kérik a véleményét. Az osztályvezető felettébb ud­varias lesz. Elolvassa a kéz­iratot, finoman megmoso­lyogja, majd közli: „.Igazán csinos kis munka. Magunk között szólva: maradt még egy kis humorom. És mindig azt mondom: jó dolog az ön­kritika! Ügy bizony! Egyéb­ként néhány szakmai jellegű tévedés csúszott a forgató­Mindennek a teteje könyvbe. Itt ugyanis nem én, az építési osztályvezető, kö­vettem el a hibákat, hiszen önök bizonyára nem tudják, hogy éppen ezekért az aprósá­gokért nem én vagyok a fe­lelős. Ha valamire teljes tár­gyilagossággal fel szabad hív­ni a figyelmüket: az új házak­nál a főépítész ügyetlenkedte el azt a csatorna-lefolyó ügyet”. És így tovább — foly­tatja beszédét az osztályve­zető, hiszen végtére ő is csak ember. E szakkonzultáció után újra eltelik fél esztendő, s akkor átdolgoztatják a tervezetet, ami további két hetet vesz igénybe. Itt emlékeztetni sze­retném az olvasót arra, hogy filmünkön már huszonegy hó­napja és három hete dolgoz­nak, amiből három hét jut a szerzőre. Üj szakmai kon­zultáció következik a főépítész irodájában. Az idő két évre ke­rekedett. Feltéve, hogy elkezdik a felvételeket (általában ez az az időpont, amikor úgy dön­tenek, hogy mégsem készítik el a filmet, s feltéve, hogy az illetékes jóváhagyó személyi­ségeknek nincs kifogásuk a forgatókönyv ellen (általában szokott lenni kifogásuk), a forgatás rövid idő alatt lezaj­lik. A rendezők és operatőrök ugyanis elfoglalt és nagyra- törő emberek. A jó filmren­dező dühöng, ha három egy­más utáni éjszaka nincs dol­ga a műteremben, s így kény­telen otthon üldögélni. Ügy érzi ilyenkor, hogy a tehetsé­ge parlagon hever. Ha tehát a dramaturg abban látja a mű­vészetet, hogy a lehető leg­hosszabb ideig kotoljon egy forgatókönyvön, addig az igazi rendező számára éppen az a művészet, ha a filmet a Vehető leggyorsabban elintézi. Ezáltal a dolgok bizonyos mértékig kiegyenlítődnek. Más szavakkal: a forgatókönyv megvalósításának minősége körülbelül olyan, amilyen a forgatókönyv minősége. Vagy egészen magyarán: a kész film egy fikarcnyival sem jobb a forgatókönyvnél. A forgatás után természetesen még nincs kész a film, hanem az úgyne­vezett utógyártás stádiumába kerül. Most jön még a zene­szerző, illetve várják, de nem jön. mert elfelejtette, s amikor végül megérkezik, nincs sza­bad műterem, ahol fel lehet­ne venni a zenét stb. Közben a dramaturgok még alkalmat találnak, hogy beleszóljanak a rendező és a vágó munkájába is, de már, bármennyire fáj­lalják is, nincs más hátra* elkészült a film. És ha az il­letékes jóváhagyók >emmi ki­vetnivalót nem találtak ben­ne, nincs akadálya a bemuta­tónak. Mindössze két év, négy hónap és egy héttel azután, hogy szerzőnk a gépébe fűzte a tiszta papírt. SAJNOS, A MOZIT, amely­ben a bemutató lezajlik, épp most alakítják át cyklop- gigant-panoráma rendszerű vetítésre. Ez azonban a leg­rosszabb esetben sem tarthat öt évnél tovább. így ragyogó* aktuális filmünkkel a közön­ség megismerkedhet, mielőtt nyolc teljes év elmúlna. Kár* hogy a főépítész időközben nyugdíjba ment és öreg nap­jait a Harz hegység egy eldu­gott falucskájában tölti, ahol nincs mozi. Szívderítő és építő kritikánkból ily módon sajnos keveset okulhat. De kit lehet kötelezni a moziba járásra?! Fordította: Zilahi Judit — Most a bal füledet add. lárf (Polnische Rundschau karikatúrája) Miskolc — iisegrdd —* Esztergom A harminc fokos melegek idején (hű, de nagyon régen!) valamelyik könnyelmű ember igen súlyosan megsérthette a Napot, az áldottál, a drágát, a fényes- orcáját, mert már hetek óta nem mutatkozott, jelhők mögé rejtőzött. És azóta esik. Esik, esik, esik. Ez a könnyelmű, Napot-sértegető ember viszont nem tarto­zott abba a miskolci IBUSZ-csoportba, mely kétnapos kiránduláson látogatta meg Visegrádot és Esztergomot. Ha volt is közöttük valaki, aki annak idején a nagy meleget kifogásolta, az legfeljebb csak szófián fejcsó- válással tette. Csakis így lehetett, mert a kirándulás idején, ha rövid szakaszokra is, de o Nap kegyeskedett kisütni. A csoport — körülbelül 130 ember, idősebbek, fiata­lok, gyerekek — a hajnali órákban vonattal indult a Tiszai pályaudvarról, és kilenc óra tájban már min­denki a különjáratú vízibusz ülésein várta az indulást. A karcsú vízi jármű lassan elmozdult a parttól, és el­indult fölfelé a szürke vizű Dunán. Épületek, hidak, szigetek, bólyák. uszályok és a Dunából egyre hosszabb szakasz marad mögöttünk. Az ég szürke, szemerkél az eső. A gyerekeket azonban semmivel sem lehetne el­mozdítani az ablaktól. A felnőtteket el lehet. Virslivel, sörrel. A víz szélesedik, a hegyek magasodnak. Közeledik a szépséges Duna-kanyar. A balról magasodó hegyen feltűnik a visegrádi Fellegvár maradványa, alatta a Salamon-torony. A vízibusz tovább halad, Esztergomba megyünk, ide, Visegrádra majd csak este térünk vissza, hogy itt töltsük az éjjelt és a következő napot. Esztergom. A parton hűvös, szeles idő, apró szemű eső fogad bennünket. Meg természetesen a helyi ide­genvezető. A keresztény múzeum, a vár, a bazilika, a kincstár feledteti a kinti időt. Egyáltalán minden időt feledtet. Bármennyit járkálna, nézelődne is itt az ember, sosem lenne elég. Délután hat órakor gyülekezünk a hajónál. Az eső már órákkal előbb elállt és kisütött a Nap. Min­denütt fényképezőgépek kattognak. Indulunk vissza. A hajó mögött fodrozódó vízről, a széthúzódó hullámok­ról ezernyi fénysugár tükröződik. Alkonyaikor ériinjf vissza Visegrádra. A Fellegvár falain még ott vörösle­nek az utolsó sugarak. Kikötünk, partra szóltunk és a hajó barátságos személyzete elköszön tőlünk: a vízibusz megy vissza Pestre. Másnap Visegrádra napsütéses reggel köszönt. Olyan reggel, amilyen illő egy hegyi túrához, hiszen a hegyről csak a szép időben lehet messzire látni, alaposan körül­nézni. Ez olyan reggel. A Duna-kanyar, a táj innen a hegyről nézve másképpen szép, mint lentről. A vár is itt van közvetlen közelben, tapintható valóságban. Hallgatjuk az idegenvezető előadását. Ezek szerint a várat nyolc év alatt építették fel. — Fogadjunk, hogy ma nyolc év alatt a szükséges kőmennyiséget sem hordanák fel! — mondja valaki. Senki sem cáfolja meg. Az emberek nézik a monstrum falakat, a romjaiban is fenséges építményt. a magos hegyet' amelyre rakták, felidézik a kezdetleges tech­nikát, amivel készítették és az összegzés: a vár hihetet­lenül gyorsan készült el. — Hol dolgoznak vajon az építők leszármazottai? — sóhajt fel valaki. — Biztosan nem Miskolcon. Délben gyors zápor csapkod, de aztán újra süt a Nap, szép időben láthatjuk Mátyás király palotájának rom­jait, és Visegrád más nevezetességeit. Délután kompra szállunk, átmegyünk Nagymarosra, hogy vonattal in­duljunk haza. Két napra megfeledkeztünk a hétköz­napok gondjairól. Szívélyesen búcsúzunk hát a vonat­ablakból gyorsan kifutó szépséges tájtól Priska Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents