Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

6 E5ZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1968. Jálhia TL Augusztusi rövidtilrn bemutatók Számos érdek«? magyar fövi dilimet mutatnak be a mozik augusztusban. A tér mészet mindennapi kis titkai­ba, meg-megújuió drámáiba nyújt bepillantást Homoki Nagy István új trmészeífilm- je, az Erdei pillanatok. Hers- kó Anna rendezte a Miért? című dokumentum filmet. Fájdalmas témát dolgoz fel: az állami gondozásba adott apró gyerekek magányossá­gát, a család, az otthon hiá­nyát, amelyet a gondozónők szeretető, törődése sem pótol­hat. A Gusztáv-sorozat ked­velőinek örömet szerez maid két kitűnően sikerült újabb kisfilm: Gusztáv henceg és Gusztáv praktikus. Az első egy peches halászkalandot mesél el sok humorral, a másodikban hősünk szenvedé­lyes újító, annyira, hogy vé­gül az újítást díjakat is ma­ga állítja elő, persze nem so­káig. Egy mackó és egy nvuszi barátságáról szó] a Drirmike és Tapsika című színes szov­jet rajzfilm, amely elsősor­ban a kicsiny nézőkhöz szól. A hármas című színes ro­mán razjfilm kislány-hőse bi­zonyítványa . ..szépséghibáiét” próbálja kijavítani, de nem éppen dicséretes módon, ami­ért természetesen meg is bűn­hődik. Két világhíradó szerepel az augusztusi műsorban, a 16 és 17. számú. Megjeleni a Béke és Szocializmus legújabb száma CSÉPANVI LAJOS: A folyóirat bevezető cik­két Tíz esztendeje harcol il­legalitásban a Német Kommu­nista Párt címmel Max Rei- mann, a Német KP Központi Bizottságánál! éiső titkára ír­ta. A szerző megállapítja, hogy a német imperializmus háborús készülődései mindig együtt jártai! a hazai kom­munisták üldözésével és el­nyomásával, a reakciónak a német nép demokratikus jo­gai ellen intézett támadásá­val. A Német Kommunista Párt azonban a tíz éve tartó be­tiltás és üldöztetés ellenére is folytatja a harcot a de­mokratikus jogok megvédésé­ért, a „rendkívüli törvények”, a Bundeswehr atomfelfegy- verzése ellen. Norlund, a Dán KP Vég­rehajtó Bizottságának tagja Az európai biztonság és a munkásosztály című írásában elemzi a NATO válságának okait. A Szocialista építés elméle­te és gyakorlata című rovat közli B. Balzsinnyamnak, a Mongol Népköztársaság föld­művelésügyi miniszterének A mezőgazdaság szocialista át­tervezésének tapasztalatai a döngöl Népköztársaságban című tanulmánvát. A monopóliumok és a mun­kásosztály címszó alatt há­rom érdekes cikk található: B. Ramelsonnak, Nagv-Bri- tannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottsága tagjá­nak Az angol „jövedelempoli­tika” elmélet és gyakorlat, F. Lágernek, a Svéd KP Végre­hajtó Bizottsága tagjának A svéd munkásosztály harca az üzemi demokráciáért, és H. I. Klevennek, a Norvég KP KB Titkársága tagjának Változá­sok az észak-európai országok osztálystruktúrájában. E számban jelent meg W. Hollitschernek., az Osztrák KP KB tagjának Ideológia és utópia című írása, N. Chaoui- nak, a Libanoni KP KB fő­titkárának. A nemzeti fel­szabadító mozgalom új jelen­ségeivel foglalkozó cikke, O. Vargas A demokrácia kivívá­sának békés útja és a társa­dalmi haladás Costa Ricában című cikke, A. Lekovszkij- nek a burmai helyzetről írt szemléje. A vietnami nép harcol és győzni fog címmel közli a folyóirat Le Duc Thónak a Csehszlovák Kommunista Párt XIII. kongresszusán elmon­dott beszédét. A lap gazdag anyagából megemlítjük még A szov­jet dolgozók életszínvonalánál! emelkedése című tanulmányt és A KGST tagországainak gazdasága 1935-ben című ér­tékes tájékoztatót. öprc&Égés Forgács Egy forró nyári napon nagy csoport egyetemi hallgató szállta meg a tapolcai tejcsár­dát. Negyedóra alatt elfogy vagy harminc-negyven pohár aludttej, az egész készlet. — Van még aludttej — kér­di egy újonnan érkezett ven­dég. — Van kérem, de még al­szik — feleli a kedves felszol­gáló leány, szája elé emelve mutatóujját. * Barackot főzött be a fiatal mama. A négyéves Zsuzsika ott settenkedik körülötte, s megkérdi: — Mohdd, anyukám, mikor eszünk majd abból a befőtt­ből? •— Majd télen, amikor esik a hó — feleli a mama. Másnap korán reggel Zsu­zsika, ahogy felébred, megszó­lal: — Anyu, nézz ki, odakint már esik a hó. f—M —a) Divatkreációk az 1967-es nyárra é Az OKISZ Textil Labor divattervezői már a jövő nyáron „élnek”. Elkészültek az 1987-es camping- és strandcikkek első tervei. Az új modelleken már „lecsillapodott” az idei Op-Art „hóbort”, a fürdőruhák és a camping öltözékek egyszerűbbek, nőiesebbek. Fckctc-rőzsaszín geometriai mintás strnndkabát és für­dőruha. ■* í-I ■*-k -k ■k •k •k ■k ■k -k i ■k ■k ■k •k -k k ■k -k f •k •k ■k ■k ■k ■k •k 1 -k -k ■k -k -k -k -k ■k f -k -k í I-k -k -k ■k ■k -k ■k •k I ■k ■k ■k -k -k ■k -k -k -k -k -k ■k I I-k •k-k v*********************************-*-******** Te,jesítették évi fogási tervüket a tokaji halászok Csak fele annyiszor gondolnánk többet egymásra is. Elvtársaim! Amíg vidám szívvel és fürge lábakkal lépünk-loholunk — a Nagy Utón. És mindenki gondjával tömött batyunk alatt olykor roskadozunk ... Csak fele annyival törődnénk többet egymással i?, Barátaim! Mikor kósza Bánat lesi lépteinket s útonállóként odalép elénk. És elég lenne jó szó, meleg kézfogás is, hogy elbánjunk vele ... Csak legalább fele annyiszor jutna eszünkbe minden Névtelen Harcos! Kikkel a dolgos hétköznapokon ezernyi szállal fonódik össze észrevétlenül egész életünk (— szép, nehéz sorsunk! Csak fele annyiszor vennénk észre őket, mint mikor már késő, mert csak néma részvét és gyászos nekrológ jelzi — hogy egy szépcsengésű szív — váratlanul megszűnt dobogni ... A tokaji Tiszavirág Halá­szati Termelőszövetkezet tag­ságát megyeszerte szorgalmas embereknek ismerik. Különö­sen megnőtt a munkakedvük, amióta a köz”vülcs kimondta, uogy zsákmány beszolgálta­tása után n kifogott hnlmeny- nyiségért járó munkaegység 70 százalékát készpénzben kifize­tik. Azóta hajnalhasadástól a késő esti szürkületig vízen vannak a brigádok. A halász- szerencsére sem panaszkodhat­nak. Az elmúlt hetekben pél­dául Dénárt István tokaji ha­lász 60 kilogrammos harcsát, Pásztor István, a zalkodi bri­gád tagja pedig néhány óra alatt egy 28 és 30 kilogram­mos harcsát emelt ki hálójá­val. Egy nap alatt a két ha­lász több mint ezer forintot kapott. A keresetre a tagság többi tagja sem panaszkodhat. A 44 tagú kollektívából négyen, a végardói Városi Béla, a bodrogkeresztúri Dávid ’ Gyu­la, a felsőberecki Szabó Fe­renc és a sárazsadányi Zs. Szabó Ferenc már jóval töbh, mint 500 munkaegység tel­jesítményt értek el, és idei keresetük meghaiadja a 25 ezer forintot. A tokaji halá­szok jó munkájának eredmé­nyeként a Tiszából és a Bod­rogból pénteken reggelig 580 mázsa harcsát, dévérkeszeget, pontyot, csukát és süllőt fog­tak ki, 70 kilogrammal töb­bet., mint amennyit évi ter­vük előírt. Halászlegény sortban — Lengyelül hol tanult? — Itthon is, kint is. — Kicsit részletesebben. — No jó. Tudja, mi vagyok én? — Borsodi bányászfiú — mondtam. — Nem, nem. Halászlegény portban! M egint fiatalosan, öröm­től duzzadó hangon kacagott, örült, hogy megkevert, zavarba hozott. Nem értettem ugyanis, miért mondta azt, hogy „halászle­gény sortban”. Akkor kicsit elpirult, komolyra fordította a hangot, és így szólt: — Mindent megmagyarázok. Először is: az édesapám, Lö- rincz József tősgyökeres bá­nyász ... Látja, rosszul mon­dom. mert nem is bányász, hanem villanyszerelő a bá­nyában Ormoson. De lent, a fold alatt. Azaz. már nyugdí­jas és a föld alól a Rakacai tó. meg a Hernád partjára tette át székhelyét. Meg mer­nék esküdni, hogy apám a világ legszenvedélyesebb hor­gásza.' Tudja maga. milyen nagyszerű dolog horgászni? Nem a halfogás, hanem a horgászás. Amíg nincs hal, amíg csak horgászik az em­ber és várja a halat. Engem ez az állapot egy életre rabul ejtett Apám mellett, nőttem fel, kicsi gyerek koromtól kezdve jártam horgászni, — Es most? Most a lengyel halászati egyetemen tanulok. Olsztyn városában. Tudja hol van? — Nem. — A Mazurl tavak közt. Csodálatos vidék, és remek város. Vízi világ. Halászok­nak való. Néhány viszonylatot már kezdtem érteni. Később azt is megtudtam, hogy Lőrincz Sanyi, az ormosbányai bánya- villanyszerelő fia előbb a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre jelentkezett. Ha­lász akart lenni. Egy évig itthon tanult. Akkor a mi­nisztérium két hallgatót kért a lcngvel halászati egyetem­re. Sokan pályáztak. Az egyik győztes Lőrincz Sanyi lett, a másik egv alföldi fiú, Rácz Zoltán Jánoshalmáról. Nem sajnálták az időt. Egy évig lengyelül tanultak itthon, * az előkészítőben. Tavaly ősszel mentek ki. egy évet elvégez­tek. az Idén kezdik a máso­dikat. — Vannak ott magyarok többen is? — kérdeztem. — Egyelőre, csak ketten va­gyunk — felelte Sanyi. — ősszel azonban újabb két magyar fiú érkezik, s így né­gyen leszünk. — Hány éves az egyetem? — Odakint öt. Nekünk azonban hét évünkbe kerül. — Vannak más országokból is? — Hogyne. Jugoszlávök tí­zen, bolgárok hárman, köztük egy leány. Es vannak görö­gök. me« egy etióp fiú iá. — Milyen képesítést ad ez az egyetem? — Attól is függ. ki mire szakosodik. Három fő szak van: haltenyésztési, kihalászá- si és feldolgozási. Hivatalos néven halászati mérnökök le­szünk. — Maga mire szakosodik? — Hm ... ez a nagy kér­dés — felelte Sanyi. — Mind­három szak érdekes, izgal­mas, sőt, csodálatos. Egyet azonban már kizártam. Te­nyésztő nem leszek. — Miért? — Mert a magyar édesvízi haltenyésztőt világszerte is­merik, sőt. elismerik. Nagy­szerű haltenyésztőink vannak. Én alighanem feldolgozó mér­nök leszek. — Hol akar feldolgozni? Tudomásom szerint Magyar- országon minimális a hol- feldolgozó, azaz: halkonzervá­ló ipar. — Az igaz — mondta Sa­nyi. — Csakhogy van fejlő­dés. ma még ismeretlen lehe­tőség is — Hol? — A Szovjetunióban Min­ket úgy tájékoztattak, hogy a KGST-n belül a közeljövő­ben magyar halász flotta ala­kul a Szovjetunióban. Építünk hajókat, kapunk a Szovjet­uniótól is, adnak nekünk kikö­tőt. és kimegyünk a tengerre halászni. Hitetlenkedtem. — Nem hisz! el? — kérdez­te Sanyi. — Pedig egyszerű ügy ez. A szocialista gazdasági együttműködés ezt nemcsak lehetővé teszi, hanem meg is követeli. Egyébként pedig megmondhatom, hogy minket éppen ezért küldtek a lengyel halászati egyetemre. Egyikőnk kihalászó, másikunk feldolgozó mérnök lesz. Nem vitatkoztam. Sanyi a szakmabeli. Egyébként a terv nem fantasztikus, valóban megvalósítható. Ezután arról érdeklődtem, milyen tantárgyak vannak a halászati egyetemen? Sorolta: vízi állattan, vízi növénytan, halanatómia, halofnbriológía, halkórtan, halrendszertan, víz­biológia, óceánográfia, halgaz­daságtan, meteorológia, halá­szati technológia, hálógyártás­tan. halászati szerszámok is­merete, hajózási ismeretek, ha- jóépítéstan, hajógéptan stb^ stb. Sanyi még vagy tíz tantár­gyat sorolt, majd hozzátette: és természetesen van matemati­ka, fizika, politikai gazdaság­tan és filozófia is. M int megtudtam: az egész világon csak két halá­szati egyetem műkö­dik. Egyik az USA-ban, másik a Lengyel Népköztársaságban. A Szovjetunióban csak halá­szati főiskolák vannak. Ma­gyarországon pedig az agrár­egyetemen oktatnak halászati ismereteket. A halászati egye­tem tehát a legmagasabb szin­tű szakembereket képzi. Mér­nököket. És az első magyar ha­lászati mérnök egy borsodi bá­nyász fia, Lőrincz Sanyi, vala­mint. társa. Rácz Zoltán lesz. Mindössze huszonegy évesek. Tele örömmel, tervvel és lelke­sedéssel. A magyar államtól havi 1200 zloty ösztöndíjat iá kapnak. — Mi a további nyári prog­ram? — kérdeztem a sortnad- rágós halászlegénytől. — A jövó héten megyei vissza Olsztynbe. Egy hónap halászati gyakorlat következik, kint a tengeren. Széttárd lóz L t D eSSel óta figyeltem a I fiút. Középmagas, £ szélesvállú, izmos, v Kefehaja, azaz frizurája mo­► dern is, szolid is, és szlávosan l szőke. Szlávos a tempera­► mentuma is. Amíg nem tud- | lám, hogy ő a tolmács — ► szentül hittem, hogy eredeti | lengyel fiú. Lengyelül beszélt. , De hogyan? Szinte olaszos ► tempóval: pörgött a nyelve, ’ mint egy olasz idegenvezető­► raek. ’ Sanyi volt a nap központ- ■ ja, vele kezdődött és vele ! zárult minden. A Borsodi 1 Nyári Egyetem lengyel ven­dégeit kalauzolta, fordított ' nekik mindent, talán még a madárdalt is, amikor a Bükk- ben jártunk. Százötven len­gyelnek tett eleget, és kifá- radhatatlanul. Talán egy perc­re sem állt be a szája. És győzte. Nemcsak hanggal, ha­nem vidámsággal, kacagással ' is. Mert ha éppen nem kel­lett hivatalos szöveget, vagy kérdésekre adott válaszokat fordítania, magyar viccekét mesélt lengyelül. Vendégeink dőltek a nevetéstől, és való­sággal ajnározták Sanyit. Egy pillanatra sem hagyták egye­dül, mellette ugyanis nem le­hetett unatkozni. Délben aztán, ebéd közben egy kis szünethez jutott. Ak­kor meg én kezdtem vallat­ni. — Maga lengyel? — kér­deztem. — Borsodi bányászfiú vá­gyóit! — vó£ta ki büszkén. A Pista gyerek életrevaló lurkó. Szemefénye mamájá­nak, aki semmit sem tud meg­tagadni tőle. A mozipénzt sem. A moziból hazakerülő Pista, aki tudja, hogy anyja az élet­revalóságát csodálja legjob­ban, előszedi zsebéből az el­használt mozijegyet, és diadal­masan meglobogtatja: — Itt a mozijegy, anyukám! Zsöllye harmadik sor. — Ha­misan hunyorít. — De azt hi­szed, ott ültem? Ajaj! Tíz sor­ral előbb!- „ . ■ -• # ■ Vendégek voltak a háziasz- •ezonynál. Főképp barátnők. Uzsonnánál ültek, amikor hi­vatalos ember állít be, hogy elvigye a tegnap kitöltésre ho­zott kérdőívet. A kérdőív azon­ban kitöltetlenül hever az asz­talon. Márpedig a határidő le­járt, be kell adni. 1 — Foglaljon helyet, mind­járt kitöltőm — szánja el ma­gát a háziasszony. Tintát, tollat hoz, s ott, az uzsonnaasztalon nyomban be is írja a rubrikába a kérde-i 2ett adatokat, a társaság tag-, jainak élépk érdeklődése meí-] lett. Csak akkor topján meg,! amikor a „Születési éve, he-< lye?” rubrikához ér. Veszélyes] dolog hamis adatot beírni —< villant át az agyán —. de sem-] miesetre sem lehet olyan ve-? esélyes, mintha ezek az édes] jó barátnők megtudják, hogy? 1916-ban született, tehát nemi 44, hanem 50 éves. Szempi!-] lantás alatt elhatározta, hogv< ő bizony a kisebb veszélyt vál-] lalja. s a kérdőíven is letagad? hat évet. Szépen beírta hát: 1910. « * \ Két miskolci fiatalasszony.?) nővérek, együtt utaztak kül-J földre. A határállomáson —« minden bizonnyal okuk volt* rá — szerették volna elkerülni« a vámvizsgálatot. Az udvarias-* kodó vámtiszt figyelmét éppen« ezért kedves csevegéssel akar-* ták elterelni a poggyászról,J • ami nem is volt hatástalan» igyekezet. A két hölgy ugyan-* is feltűnően csinos volt, s fel-« tűnőén hasonlítottak egymásra.* — A hölgyek testvérek, nem-J de? — kérdi a vámtiszt. * — Ö igen, ikrek vagyunk— a feleli élénken az egyik hölgy,* az idősebbik, hogy jobban fel-J keltse a vámtiszt érdeklődé-» sét személyük iránt, a poggyá-Y szók helyett. * A vámtiszt figyelmesen meg-* nézi az útlevelek adatait, s* látja, hogy az egyik iker há-* rom esztendővel korábban szü-J letett, mint a másik. Elmosó-» lyodik. * — Elhiszem, hogy önök ik-^ rek, s a poggyászra sem va-t gyök kíváncsi, csak azt mond-* ják meg hölgyeim, hogy esi-* hálta ezt a kedves mama. *

Next

/
Thumbnails
Contents