Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

ßSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1966. Júlia* St. Elmúlt ax árvíxvesxély Sajósxentpéter térségében! A Nyögő patak visszahúzódott medrébe — Megkezdték a károk felmérését, segítik a bajbajutottakat A péntek délutáni felhősza­kadás következtében megáradt Nyögő patak, amely tegnap elöntötte a Pity pala ty-völgyi falvakat — szombaton vissza­húzódott medrébe. A védeke­zés es a mentés azonban egész éjjel szüntelenül folyt. A rendőrség, a tűzoltóság, a kar­hatalom és a munkásőrség kint lévő alakulatai újabb csa­ládokat költöztettek ki és he­lyeztek biztonságba a veszé­lyeztetett házakból. Sajószent- fcéteren, nácsokkal karöltve munkához látott. Egyidejűleg megkezdték a bajbajutot­tak megsegítését. A tűzoltóság jelenleg is folytatja az elöntött pincék és kulak szivattyúzását, a kint levő társadalmi erők mellett pedig a bajbajutottak hozzá­tartozói és munkatársai is se­gítenek a megmaradt ingósá­gok mentésében, a károk hely- reállitásában. (csé) Cromilto hazautazott Tokióból Grnmiko szovjet külügymi­hiszter egyhetes hivatalos ja- páni látogatása befejeztével szombaton repülőgépen haza­indult. A magasrangú vendé­get a tokiói repülőtéren Siina külügyminiszter vezetésével a japán külügyminisztérium ve­zető tisztségviselői, továbbá a szocialista országok diplomá­ciai képviseleteinek vezetői és tagjai, valamint Vinogradov szovjet nagykövet vezetésével a szovjet nagykövetség beosz­tottjai búcsúztatták. látogatása befejeztével kő- jós közleményt adtak ki — Jelenti a TASZSZ-iroda. A lagosi rádió — hírügynök­ségi közlések szerint — szom­baton hajnalban sugározta Ogundipe dandártábornok­nak, a nigériai vezérkar fő­nökének nyilatkozatát, amely hangsúlyozza, hogy a nigériai katonai kor­mány ura a helyzetnek, és reméli, hogy a legrövidebb időn belül helyreállíthatja a rendet cs nyugalmat. A nyilatkozat közli, hogy Ibadan, Abeokuta és Ikeja városokat katonai övezetnek nyilvánították és' rendkívüli állapotot rendeltek el a had­sereg egyes lázadó elemei ál­tal előidézett zavargások mi­att. Katonai törvényszéket állítottak fel a lázadás okai­nak kivizsgálására és az érin­tett övezetekben este 6.30 órá­tól reggel 6.30 óráig kijárási tilalmat rendeltek el. A kato­nai kormány felkéri a lakos­ságot, működjön együtt a fegyveres erőkkel, hogy meg­őrizzék a békét és a nyugal­mat. A katonai kormány biz­tosit mindenkit, hogy nincs ok a riadalomra — hangzik a nyilatkozat. Más hírek szerint azonban a hadsereg lázadó egységei még mindig ellenőrzésük alatt tartják a Lagcxstól körülbelül 20 kilométernyire fekvő re­pülőteret. A zavargás egyelő­re Ibadanra, Abeokutára és Ikejára korlátozódik és az or­szág többi részében nyugalom uralkodik, de tartanak attól, hogy a lázadás tovább terjed­het. \ szombat reggeli nyilat­kozat nem tett semmiféle említést Ironsi tábornok sorsáról, akit a lázadók állítólag Ibadanban fogva tartanak. Hírek szerint foglyul ejtették Faguiyi alezredesit, a nyugati tartományok kormányzóját is. Heti külpolitikai összefoglalónk Diplomáciai csúcsforgalom — Moszkvai vendégkönyv — Új kormány Djakartában — Lázadás Kisangani ban Hsnizatközi vitát rendeznek A jövő tavasszal nemzetkö­zi vitát rendeznek főváro­sunkban a Duna-fnedence bé­kéjéről — határozták el a Hazafias Népfront budapesti elnökségének pénteki ülésén. Az elnökség ülésén elfoga­dott új munkatere, egyebek között elhatározta, hogy „Hi­rosimától Vietnamig” címmel dokumentum-gyűjteményt adnak közre, s vietnami és más írók, költők műveiből műsorfüzetet állítanak össze, és bocsátanak a különböző irodalmi színpadok rendelke­zésére. Elutazott hazánkból a francia külügyminiszter (Folytatás az l. oldalról.) vietnami béke helyreállításá­nak útját az amerikai agresz- szió megszüntetésében és a genfi megállapodások végre­hajtásában látják. Majd be­fejezésül ezeket mondta Kál­lai Gyula: — Kívánunk országaink kapcsolatainak fejlesztéséhez, az európai biztonság megszi­lárdításához Franciaország II Thant elutazott Moszkvából U Thant, az ENSZ főtitkára szombaton reggel repülőgépen Moszkvából Párizsba utazott. Onnan folytatja útját New York felé. A Seremetyevói repülőtéren Vaszilij Kuznyecov külügymi- niszterhelyettes. a szovjet kül­ügyminisztérium több más vezető munkatársa, valamint az ENSZ moszkvai tájékoztató irodájának képviselői búcsúz­tatták. A világszervezet főtitkára elutazása előtt rövid sajtó- értekezletet tartott.. Elmon­dotta, hogy rendkívüli mér­tékben nyugtalanítja a viet­nami helyzet. Egyre inkább az a meggyőződése, hogyha az események az eddigi irányban fejlődnek, a vietnami háború átcsaphat a határokon túlra, s általános konfliktussá fajul­hat. Emlékeztetett arra. hogy ebben a kérdésben csak sze­mélyes véleményét fejthette ki a szovjet vezetőkkel foly­tatott megbeszélésein s nem volt felhatalmazása arra. hogy a vietnami eseményeket ENSZ-főtitkári minőségében kommentálja. Utalt arra. hogy véleménye szerint a világszer­vezet jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy tevékeny szerepet vállaljon a vietnami konfliktus rendezésében. Közölte, hogy, a szovjet kor­mány szeretné, ha az elkövet­kező időszakban Ismét ő ma­radna az ENSZ főtitkára. Egyelőre azonban erről még nem döntött kormányának és népének, De Gaulle elnök úrnak, személy szerint önnek, külügyminszter úr, sok sikert. Ezután Couve de Murville mondott pohárköszöntót. Rendkívül meghatott ben­nünket magyarországi fogadta­tásunk és kormányuk ven­dégszeretete — mondta töb­bek között. Ez a fogadtatás, a vendég­szeretet, újabb bizonyítéka az országaink között kifejlődő jó kapcsolatoknak. Szeretném kiemelni, hogy mindkét rész­ről maximális erőfeszítést kell tennünk a gazdasági kapcsola­tok bővítéséért, mert e kapcso­latok — bizonyos, az utób­bi időben bekövetkezett fej­lődéstől eltekintve — még mindig nem kielégítőek, ha figyelembe vesszük, hogy a valóban szoros kapcsolatok szükségszerű előfeltételeiről van szó. Ha a most megjelölt utat követjük és megfelelően cse­lekszünk, a francia—magyar kapcsolatok lassan olyanná válnak, amilyenné válniok kell, vagyis két európai nép bizalomteli és gyümölcsöző kapcsolataivá* Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter és fe­lesége, valamint kísérete szom­baton este elutazott Ma­gyarországról. A vendégeket ünnepélye­sen búcsúztatták a francia é* magyar zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren. Elutazás előtt Couve de Murville nyilatkozott a sajté képviselőinek: Nagyon jó benyomásoWcaf távozom Budapestről — mon­dotta —, s meggyőződésem* hogy hasznos munkát végez* tünk a Franciaország & Magyarország közötti politikai, gazdasági, kulturális és egyéb jellegű kapcsolatok kibonta­koztatása érdekében. Átalakítják a japán kormányt Az AFP jelentése szerint a pán kormány valamennyi ,«gja benyújtotta lemondását ■Szóló miniszterelnöknek, hogy ezáltal lehetővé tegyék vA mára a kormány átalakításéi Az új kormány összetételét kedden ismertetik. m A világpolitikában nyoma sincs a szokásos nyári holtsze­zonnak: kormányfők és kül­ügyminiszterek halasztották el szabadságukat, hogy a tár­gyalóasztal mellé üljenek. A legnagyobb forgalmat ezek­ben a hetekben kétségtele­nül Moszkva bonyolítja le. A szovjet főváros jelképes vendégkönyvébe — közvetle­nül Indira Gandhi indiai, s Wilson brit miniszterelnök után — az elmúlt néhány nap­ban U Thant ENSZ-főtitkár, valamint Bazzaz iraki mi­niszterelnök nevét jegyezték be. Gromiko külügyminiszter alighogy befejezte tárgyalá­sait Péter Jánossal, Tokióba repült, ahol a szovjet—japán kapcsolatokról folytatott meg­beszélést. Több más főváros is érde­kes látogatókat fogadott. Varsót 'Fanfani olasz kül­ügyminiszter kereste fel, míg Maurer román kormányfő Ankarában tartózkodik. Couve de Murville francia külügy­miniszter pedig már a negye­dik, illetve Ötödik szocialista országot látogatja meg az idén, s Prágából e hét csü­törtökén érkezett Budapest­re. Tovább tart a nyugati, belső kérdések vitája is. Brüsz- szelben a mezőgazdasági Közös Piac egyes kérdésedben kompromisszum született, Párizsban viszont változatla­nul nincs megegyezés Fran­ciaország, illetve az atlanti „tizen négyek” párbeszédén, amely a NATO válságával kapcsolódik össze. A héten Wilson is újabb amerikai za­rándokúira indult T A száraz, tényszerű felsorolás is. bizonyítja, milyen sokirá­nyú tapogatózások [olymik a kelet—nyugati viszonyban egy kedvezőbb helyzet kialakítá­sára. Van miről tárgyalni. A kétoldalú kapcsolatokon túl, az iraki miniszterelnök moszk­vai megbeszélésein, szóba ke­rül az arab országban kiala­kult új helyzet, a kurd háború befejezése nyomán. Az U Thanttal folytatott eszmecsere fontos napirendi pontja az ENSZ válsága, illetve a bur- mai diplomata főtitkári megbí­zatásának meghosszabbítása. (U Thant ötéves megbízatása novemberben jár le, s a mun­káját értékelő Pravda-cikkből azt a következtetést lehet le­vonni, hogy a Szovjetunió nem ellenezné, ha továbbra is betöl- tené magas tisztségét.) Termé­szetesen, manapság nehéz olyan nemzetközi találkozót el­képzelni, ahol ne kerülne szó­ba a vietnami válság. Az ame­rikai agresszió következtében előállott délkelet-ázsiai krízis a feszültség elsőszámú legve­szélyesebb góca. E vonatkozás­ban viszont — az ésszerűtlen és bűnös amerikai magatartás miatt — természetesen e héten sem történhetett haladás. Fi­gyelemreméltó viszont, hogy a diplomáciai mozgás mennyire tükrözi Washington fokozódó elszigeteltségét S ez várható­lag folytatódni fog: amíg az. Egyesült Államok nem változ­tat vietnami magatartásán, amíg fokozza békeellenes lépé­seit, önmagát rekeszti ki a kelet—nyugati kapcsolatok áramköréből. A Wilson-látogatás valóban csak sovány vigasz az ameri­kaiak számára. Jóllehet, a brit miniszterelnök nemrég járt Moszkvában, ott nem érthetett szót, mert a politikában túlsá­gosan „amerikai angolsággal” beszélt. Különben is Wilson munkáspárti kormányát rend­kívüli mértékben lekötik Ang­lia gazdasági nehézségei. A brit miniszterelnök drákói „deflációs programot” hirde­tett meg: emelik az adókat, befagyasztják a béreket (tehát, semmifajta emelést sem enge­délyeznek), növelik a munka- nélküliséget szükségtakarékos­sági rendszabályokat vezetnek be és a keserű pirula ostyája­ként némileg megnyirbálják a katonai költségvetést. Mindez joggal kelt elégedetlenséget az angol dolgozók körében és egy­úttal csupán tüneti kezelést je­lent. A birodalmi politika vég­leges feladására, a hadikiadá­sok radikális csökkentésére, a brit gazdaság igazi korszerűsí­tésére lenne szükség, s nem ar­ra, hogy a Munkáspárt a kon­zervatívok receptjeit és mód­szereit vegye át. 0 A héten a harmadik világ több pontján vált ismét bonyo­lultabbá az amúgy sem köny- nyen áttekinthető helyzet. Az indonéz fővárosban újabb kér­dőjelek sorakoztak az eddigiek mellé. Megalakult az új kor­mány, amely láthatóan Suhar­to tábornok ténjdeges hata­lomátvételének képviselője. Ugyanakkor Sukarno elnök drámai beszédben jelentette be: továbbra is magát tartja állam- és kormányfőnek. A politikai megfigyelőket Nasu- tion tábornok személye is erő­sen foglalkoztatja: az indonéz katonai vezetés korábbi „erős embere” vajon önként vagr kényszerűségből marad vi­szonylag a háttérben? Általá­ban arra a meggyőződésre ju­tottak, hogy az indonéz válság eddigi ellentmondásaihoz é* problémáihoz az indonéz kato­nai vezetők belviszályái is hoz­zájárulhatnak. T Kongót a fehér zsoldosok lá­zadása tartja izgalomban, ez Kisanganiban (a volt Stanley- ville-ben) következett be. Ér­dekes módon, csak a zsoldosok egy része, a belga származá­súak és a francia ajkúak, va­lamint volt katangai csendőrök vettek részt a zendülésben, míg az angolul beszélők nyug­ton maradtak. Valószínű tehát, hogy jóllehet, a lázadás köz­vetlen oka a fizetések elmara­dása volt, a Kisanganiban tör­téntek a nagy kongói sakk­játszma újabb lépését jelentik. A gazdag afrikai ország ugyan­is évek óta a nagy amerikai, belga és angol monopóliumok vetélkedésének színhelye. Ez az ellentét ad magyarázatot a puccsoKra, a belviszályokra, a különös szerep- és helycserék­re. Mobutu, a tavaly hatalomra került elnök — maga is állam­csínnyel szerezte meg a kor- mányrudat — korábban Brüsz- szel híveként volt ismeretes. Az elmúlt hónapokban azon­ban közeledett az amerikai ér­dekeltségekhez is. Politikája bővelkedett nacionalista színe­zetű lépésekben, de azok nem általában a külföldi tőke: ha­hóm csupán r> belga tőke ellen irányultak. Nem alaptalan te­hát a feltételezés, hogy Kisan­ganiban tulajdonképpen egy belga „ellenlökésről” lehetett szó. Az imperialisták egymás közti viszálya mindenképpen fontos tényező Kongóban: ter­mészetesen, a kongói nép iga­zi érdekei javára kellene ki­használni, s nem arra, hogy új­gyarmatosító helycsere történ­jék. Réti Ervin IUkiKÍSthülá állapot Nigériában Húszéves a forint kai küszködő, éppen csak lé- legzeni kezdő ország hogyan akar értékálló pénzt teremteni nagy külföldi, magyarán mond­va: dollárkölcsön nélkül? A jobboldal erre is spekulált. Az a jó pénz, amelyet valamilyen ködös távolra ők ígértek, fel­tétlenül a dollár járszalagjára kötötte volna az országot.- Mást, jobbat akartak a kom­munisták, s ezzel értett egyet az ország népének nagyobbik fele. Most, visszatekintve húsz év távlatára, csak a legnagyobb elismeréssel gondolhatunk a kor embereire, akik bányában, gyárban, földeken, napjában tányér levesért dolgoztak gyak­ran kettő helyett is, akik éhezve és rongyosan fejtették a szenet, építették a vasutat, a hidakat, helyreállították a romba dőlt otthonokat, akik szántottak és arattak, hogy mire itt az új forint, legyen kenyér, fontak és szőttek, hogy az új pénz érkezését áru is várja. Hősi kor, nagy emberi tettek kora volt az a másfél esztendő! A külföld — emlékezhetünk rá — csodaként Hirdette a fo­rint mégteremtését. Ám a nem­zedék, amely segítette születé­sét, létrehozta fedezetét, tud­ja: nem történt varázslat, nem volt csoda. Annyi történt, hogy dolgozó emberek milliói felis­merték: hazájukban, amely valóban az övék, csak kezük munkája lehet önnön boldogu­lásuk alapja. Ez a forint igazi titka. S ha a mi pénzünknek is — mint a világ valameny- nyi pénzének — belső mozgás- törvényei szerint időnként vál­tozik, módosul is értéke, any- nyi elvitathatatlan tény, hogy a forint, jó, azzá fejlődött, amivé szántuk, sőt a jövőben még fokozottabban töltheti be fontos gazdasági hivatását. S hogy tekintélye, nemzetközi rangja szilárd, hogy külföldi partnereink szívesen kötnek velünk üzleteket, hogy keres­kedelmi megbecsülésünk, ran­gunk a világpiacon soha olyan stabil és osztatlan nem volt, mint ma, köszönhetjük min­dennapi társunknak, forin­tunknak is. S annak a sok-sok száz­ezer, millió embernek, aki áldozott érte, dolgo­zott és dolgozik napról napra újrateremtve a forint hátor­szágát, becses fedezetét, áru­alapját — köszönhetjük és kö­szönjük az alkotó népnek, s minden javaink, jelenünk és jövőnk forrásának: az életet formáló, az életet szépítő munkának. (EJ O zinte varázsütésre tör- ,5 tént: egyik nap még felfoghatatlan és csak esillagaszati mértékrend­ben érthető számokban fejez­tük ki a gyufa árát, s más­napra kelve azt mondtuk: harminc fillérbe kerül doboza. Húsz esztendeje valahogy így ért. véget a pénz történetének legnagyobb inflációja, a mil- liárdok, a mill- és az adópen­gők sora, az a keserves más­fél esztendő, amelyet nehezen felejt el bárki is, aki átélte. S akkor és így megszületett a forint, vdltaképp első kézzel­fogható jele annak, hogy or­szágunk, népünk lgssan úrrá lesz egy szörnyű zűrzavaron, hogy megindul a kibontakozás, mégpedig alapjaiban más mó­don, más tartalommal, mint addig. Jó forintunk elődjét, a pen­gőt az a rendszer ítélte halál- " ra, amely létrehozta. Az inflá­ciónak a háború befejezését követő időszak nem elindítója: már csak befejezése volt. Az infláció akkor kezdődött, ami­kor a háború, szinte órányira egy idős egy nemzetvesztő kor utolsó, népellenes merényleté­nek kezdetével. Akkor szüle­tett, amikor a Horthy-rend- szer kalandorpolitikájának minden terhét a dolgozókra hárította, s munkájuk fizetsé­geként szakadatlanul csökkenő értéket képviselő papirosokat adott. Pénz — tudjuk, tapasz­taltuk, még fiatal a példa, amely megtanított rá szinte minden akkori gyerekembert is — csak akkor őrizheti meg rangját, tekintélyét, egész sze­repét az életben, ha hátteréül javak sorakoznak, áruk az üz­letekben, s fedezetére a bank teli trezorján tűi ott a munka, a termelés. Akkor, abban a megpróbáltatásoktól terhes másfél esztendőben nem volt sem arany-, sem árufedezet. Nem volt semmi, az ország politikájának küzdőterén pe­dig az újat megteremteni aka­rók és a régihez konokul ra­gaszkodók között folyt a dön- < küzdelem a hatalomért, ■'lit és jövő állt egymással emben. A múltat képviselők r semmit sem akartak ten- — de mit is tehettek volna ? — a pénzromlás megállí- ásáért. Nekik kedvezett, ami ■i népet oly mélységesen súj­totta. ők remekül halásztak, üzleteljek a zavarosban. A kommunista párt hir­dette meg. jelentette be jó előre: 1946. augusz­tus elsejére megteremtjük a jó pénzt. Külföldi szakértők, ha­zai polgári közgazdászok lehe­tetlennek tartották a tervei: egy háborútól tépett, romok­Sajókápolnán, Sajólászló- falván, Radosíyánban, Komlón, Varbón és Pa­rasznyán összesen 41 csa­ládot kellett kiköltöztetni, akiknek lakását a hirtelen le­zúdult áradat romba döntötte, vagy veszélyesen megrongálta. Emberéletben kár nem esett, azonban a lakosságot és a tár­sadalmi tulajdont is jeientös kár érte. A megyei tanács bizottságot alakított a károk felmérésére, amely szombaton a helyi ta-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents