Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-29 / 178. szám
4 ESZAKMAGVAKORSZAí, Péntek, 1966. július M. Könyv és segítés A két témát, amelyet a cím Jelöl, és amelyről az alábbiakban szó lesz, az újságíró kissé önkényesen kapcsolta össze, de úgy érezte: szerves kiegészítői egymásnak. Egyikről szólva a másikról is említés kívánkozik. A könyv ugyanis a népi hagyományokról szól, a segítés pedig a helytörténeti kutató munkában mutatkozik meg. * A könyv a napokban kerül az érdeklődő olvasó kezébe. A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványainak sorában jelent meg a csaknem 500 oldalas gyűjtemény, amely dr. Bodgál Ferenc szerkesztésében, Borsod megye népi hagyományai címmel, a megyében működő néprajzi gyűjtők, szakkörök munkáiból ad közre nagyobb válogatást. A néprajz, a népi hagyományok, a helytörténet iránt megnőtt az érdeklődés. Mégpedig elsősorban az aktív érdeklődés, azaz mind többen kapcsolódnak e gyűjtőmunkába. És hogy nem eredménytelenül, azt ez a kötet is igazolja. A kötetet szerkesztő és az anyagot válogató dr. Bodgál Ferenc bevezető tanulmánya átfogó történeti kép a Borsod megyei néprajzi kutatásról, a területek felosztásáról, a munkaközösségek szerveződéséről, az új egyéni kutatók és szakkörök munkájáról, publikációiról. Megemlíti egyben azt az ismert tényt is, hogy a megyében kevés a közlési, publikációs lehetőség. E kötet is csupán hézagpótló kíván lenni, hiszen megközelítőleg sem tud számot adni a gyűjtők és a szakkörök minden eredményéről, szinte csak ízelítőt adhat e munkáról. Bodgál tanulmánya megemlíti azt is, hogy a korábbi kutató munkák tárgyi anyaga annak idején elkerült a megyéből Budapestre, a Néprajzi Múzeumba. Ha majdan *— hisszük mielőbb — sikerül megfelelő otthont biztosítani ez anyagoknak, kívánatos lenne a megye múltját idéző emlékeket visszahozni ide, és itt bemutatni állandó kiállításon. A könyv tematikai csoportosításban adja közre negyvenegy szerző negyvenhét művét, s szinte térképszerűen felvázolva mutatja be a Borsod megyei néprajzi gyűjtők, szakkörök tevékenységét, plasztikusan érzékeltetve, hogy mely vidéken milyen irányú a kutató-gyűjtő munka. A parasztsors és munkás- ♦ors éppúgy fellelhető a témák között, mint az állattartás, a pásztorkodás, a halászat, a földművelés, a település, az építkezés, a különböző mesterségek, a táplálkozás, a ruházkodás, a népszokások, a hiedelmek, a népi játékok, a helyi mondák stb. témakörébe tartozó néprajzi gyűjtések, sőt, számot ad a kötet a néprajzi vonatkozású borsodi amatőrfilmekről is. A közölt gyűjtési anyagok szerzői között diák, tanár, zenész, gyári munkás (például a nemrégiben elhunyt Koós Imre, egykori sum- más, akinek önálló kötete is jelent meg hat évvel ezelőtt), nyugdíjas vasutas, bányász, ápolónő és falusi lelkész egyaránt található. A tartalmas és igen sokszínű munkáról számot adó értékes kötetet rövid, német nyelvű ismertető zárja. Itt kell kapcsolódnunk a másik témához, a segítéshez, a helytörténeti bizottság patronáló tevékenységéhez. Jóllehet, e szerv hivatalosan csak 1966. február 28-tól működik, és munkája tengelyében is elsősorban a bizottság nevében jelzett kutatási terület áll, mégsem választható el mereven a népi hagyományok gyűjtésétől. A fentebb méltatott kötetben olvasható anyagok gyűjtése korábbi időszakra esik, ez újfajta patronálás- ról itt kell említést tenni. Mint Komáromy József, e bizottság vezetője tájékoztat, a helytörténeti bizottság a Megyei Művelődési Ház pat- ronálásával alakult meg, s abban a Herman Ottó Múzeum a Borsod megyei Levéltár és a megyei történelmi társulat vezetői, munkatársai működnek. Munkatervükben a szakkörök megfelelő színvonalú irányítása, vezetőik részére szakmai konferenciák rendezése, gyakorlati bemutatások szervezése, és kézi szak- könyvtárak megteremtése szerepel. Már e bizottság segítségével rendeztek kiállítást Mezőkövesden a Tanácsköztársaság emlékére, Göncön a 750 éves jubileum alkalmából és augusztus 19-én Muhin is e bizottság közreműködésével nyílik meg az emlékkiállítás. Alapvető feladatnak tekinti e bizottság, hogy a patronálás révén a helytörténeti kutató munka tudományos gyűjtéssé váljék. Napjainkban harmincon felül van a megyében a működő helytörténeti szakkörök száma, közülük a Földes Ferenc Gimnáziumé bizonyult a legeredményesebbnek. E szakkörrel tartanak például bemutató gyűjtő-utakat, és itt tanították a kiállítás-rendezést is. A gyakorlatban ez a munka abból áll, hogy például 20— 25 fiatal elindul egy megadott területre két tanár vezetésével. A begyűjtött anyagot másnap bemutatják más, kevésbé felkészült szakkörök vezetőinek és tagjainak, egyben részletesen ismertetik, mely anyagot milyen módszerekkel szerezteK. E tapaszla- latátadással igen sokat segítettek már eddig is más szakkörök munkáján. Ezen kívül sokféle előadást tartanak a helytörténeti bizottság tagjai a különböző szakkörök számára, továbbá élőszavas és írásos irányítást egyaránt biztosítanak. Mindezeken felül áll még az egyéni patronázsmunka. E segítő munkánál találkozik össze a címben említett két fogalom, mert hisszük, hogy a helytörténeti bizottság pat- ronázs munkája oly mértékben fogja serkenteni a kutatásokat, gyűjtéseket, hogy azok eredményeit is a fentebb említetthez hasonló gyűjteményben olvashatjuk majd. Benedek Miklós Egy ember munkába indul Este. A hejőcsabai presszóból egy ötven év körüli férfi és egy 45 év körüli, megtermett asszony lép ki. Kezükben szatyor, csomag. Az állomáshoz igyekeznek, a várakozási időt töltötték a presz- szóban. Mindkettőjükön, de különösen a férfin kopottas öltözék. Kihordott szandál, nyűtt nádrág. színehagyott, vékony pulóver. Mindkettőjük arca barna, kicsit fáradt. A széltől, a naptól lehet ilyen barna színt kapni, kinn a mezőkön, a földeken. Azok az emberek kapják, akik akkor is kinn vannak a földeken, amikor sokkal szívesebben pihennének valahol az árnyékban. Kétkezi munkás emberek. Ballagnak az úton. amikor mögöttük hangoskodás, lárma hallik. — Álljunk félre — szól feleségének a férfi. — Lehet, hogy részegek. Félrehúzódnak. Néhány fiatal ember ér melléjük. Egyikük a férfi mellé lép, és szó nélkül az arcába csap. A férfi összecsuklik. A kopaszra nyírt hajú fiú a földön fekvő, idős ember fejét rugdossa. Egy másik kopasz fiú is odalép, ő is belerúg a férfiba. Néhányon az asszonyt kapják cl, cibál- ják, rángatják, kitépik kezéből a szatyrot. Mikor a földön fekvő férfi már nem mozog, az egyik kopasz fiú, aki először ütött, átkutatja zsebeit, és elveszi iratait. Aztán fut a többiek után, akik az asszonyt cibálják. Mikor odaér, az asz- szony segítségért kiált, mire a kopasz neki is az arcába csap. Aztán a sorompó közelében belökik az asszonyt egy meredek udvaron, és elszaladnak. A csomagokat eldobálják. A férfi és felesége Szabolcs- Szatmár megye egyik távoli falucskájából érkezett. Csinosé tanyára igyekeztek, hogy az állami gazdaságban dolgozAugusztus 2: Sorsolják a KRESZ-térképeket Diósgyőrött Amint arról már hírt adtunk, a Borsod megyei Közúti Balesetelhárítási Tanács és a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat érdekes gyűjtőjátékot szervezett a gyerekek részére. A pajtások Miskolc arra kijelölt édességboltjaiban a csokoládé mellett egy-két KRESZ-képet is találtak, melyet azután a térkép kijelölt helyére ragaszthattak. Az ötletes, hasznos játék igen gyorsan népszerűvé vált a gyerekek körében. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy a képek pótlásáról többszörös utánnyomással kellett gondoskodni. A rendező szervek összesen 108 ezer képet és 1500 térképet juttattak a boltokba. A 601., sz. bolt vezetője egy KRESZ-könyvet és egy tájékoztató táblát is beszerzett, hogy a gyerekek különböző kérdéseire is pontosan tudjon válaszolni. A képekkel pontosan teleragasztott térképek tulajdonosai augusztus 2-án, 16 órakor a diósgyőri Bartók Béla Művelődési Házban jutalom- sorsoláson vesznek részt. A pajtások között hatvannál több ajándékot sorsolnak ki 7000 forintnál nagyobb értékben. Az első díj egy 1000 forintos élelmiszer utalvány, a második egy 600 forintos ajándékkosár, a harmadik egy 400 forintos édességkosár. Azok a pajtások tehát, akiknél még KRESZ-térkép található, július 31-ig leadhatják a Széchenyi utca 18., vagy a 64. szám alatti édességboltban, hogy részt vehessenek a sorsoláson is. zanak. Négy gyerekük van. a legidősebb 15 éves. A férfi foglalkozása tehenész, az asz- szony is mezőgazdasági munkás. Pár napra itt maradtak egyik miskolci ismerősüknél, hogy közben a férfi dolgozhasson, és így legyen pénz a további utazáshoz. Dolgozott is, a pénzt meg is kapta. A presszóban várakoztak, és indultak a vonathoz. — Álljunk félre, lehet, hogy részegek. Egy fogadás L. F. 16 éves. Egyike a társaságnak. — Miért jár az idősebbekkel? — Közel lakunk. Eljárunk meginni egy-egy pohár sört. — Mi a véleménye arról, amit tettek? — Nem volt rendes dolog. Góré Lajos 21 éves. Bilincselten ül az asztalnál. — Hol fogta el a rendőrség? — Munkahelyemen. — Várta őket? — Igen, tudtam, hogy jönnek. — Hogy kezdődött az esti jelenet? —* A presszóban ültünk. Halvári meg Rózsa fogadott, hogy ki mer szólni a férfihez, vagy az asszonyhoz. Ott ültek a közelben. Oda is mentek hozzájuk ... Zavaros előadás következik, melynek lényege: ő maga semmit sem csinált. Természetesen. Ital, ének Rózsa Barnabás 21 éves. ö a második kopasz, aki a földön fekvő férfihez ment, és belerúgott. — Szabad idejében mivel foglalkozik legszívesebben? — Futballozom. — Miért mentek a presz- szóba? Ünnepeltek valamit? — Nem. Csak ittunk. Volt . pénzünk és ittunk. — Miért tették, amit tettek? — Én nem gondoltam, hogy verekedés lesz. Én az asz- szonnyal mentem, és mikor visszaléptem, a férfi már a földön feküdt. — Ki a vezérük? — Halvári. Halvári János 23 éves. Haja kopaszra nyírva. Jegyzőkönyvbe mondja, hogy a presszó előtt az italboltban jártak, ahol összesen 36 pohár sört ittak meg. A presszóban is söröztek, körülbelül 5—6 üveggel fogyasztottak. — A presszóban hogy viselkedtek? — Hangoskodtunk. Daloltunk is. — És a pincér mégis kiszolgálta magukat? — Ki. — Miért mentek a két ember után? — Elhatároztuk, hogy a nőt megerőszakoljuk. — A férfit miért ütötték még akkor is, amikor már nem mozdult? — Azt akartuk, hogy teljesen veszítse el eszméletét. — A férfi zsebeit miért kutatta át? — Nem tudom. Részeg voltam Bilincs van az ő kezén is. A Rózsa Barnabásén is. A férfi nem halt meg. Feleségével lép be a rendőrségi irodába. A férj fejét hatalmas kötés borítja, szeme bedagadva, arca szederjes, kékes a* ütésektől. rúgásoktól. Feje beszakadt. Feleségének szemöldöke felrepedve, megdagadva. Vállán horzsolások, ütések nyomai. Meredek udvaron lökték le, kövekre. Csendben ülnek, alig-alig szól-i nak. ’ Néha valamelyikük ér-1 tétlenül széttárja kezét. A rendőrséget kérik: segítsen nekik legalább annyi pénzt keríteni, hogy megvehessék a vonatjegyet, mivel az ó pénzük elveszett. A férfi azt mondja, hogy a pénzt azonnal visszaküldi, amint dolgozik. Csak legyen meg a pénz a vonathoz. — Csincsetanyára? — Nem. Visszamegyünk Szabolcsba. — A férfi az arcá ra mutat. — Ilyen állapotban nem is fogadnának fel munkára. Azt hittem, rendes munkahelyem lesz. Nem sikerűik Legyint és elhallgat. Triska Tibor Közlemények A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem felvételt hirdet a gépész- mérnöki kar hegesztő szakmérnöki szakára. A szakmérnökkép- zés. megfelelő számú jelentkezés esetén, 1967. februárjában kezdődik. A továbbképzésre a szakmérnöki szak képzési irányának megfelelő egyetemi oklevéllel és legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkező mérnökök jelenl- ke.zhetnek. Feltételesen olyan, az előirt, szakos végzettségtől eltérő egyetemi végzettséggel rendclkeCIRKUSZ — Csupa világszám! A jódlizó csontváz! A vicces sírásók! A ketté- harapott királytigris! A Sátán fekete sámlija! ötven vérengző szám! Egy asszony sipítva türelmetlenkedett. — Lássunk már valamit! A kobraember sípba fújt. — Ami itt látható, az csak ízelítő és ingyenkóstoló! Első szám: bajadé- rok a toronyban. Tánc! Z sebéből fésűt vett ki. papírt tekert rá és fújni kezdte a melódiát. A törpe csattogott, csörömpölt és a nő lila mackóruhában ugrabugrált. Két perc, már ezt ordította a kobraember. — Tapsot Mona Lisának! Jó példával járt elől, de kis sikerrel. Erre gyorsan másik számot jelentett. — Szimbolikus ritmusjáték! A halál gyertyája! Nagynehezen fejére állt és hegyibe mászott a törpe. Fent sárga rongy libegett és rikácsolva hadarta a nő: — Azon kis kelmedarab jelképezd a gyertya lángját. A törpe a kanócot És süvölt a szabadító vihar... Huuuu.... A gyertya már remegett aa erőlködéstől. — És jön a diadalmas élet. Az én vagyok. Elfújom a halál gyászos gyertyáját! Phüü! Ekkor leugrott a törpe, és a kobraember feltápászkodott. összekapaszkodva énekelték. — És győzött az élet! Mert győzött az élet! Sokan mentek el. A pléhtálkás törpe elébük került. — Csak egy kis szénára valót a tevének! • Majdnem mindenki adott. Hogyne adtak volna a jámbor és sovány állatnak, „aki” olyan kedves elvágyódással nézett a kis tömegre a felfénylő csillagok alatt. — Százketló forint és tíz fillér. Nem rossz! Mások jöttek. A mezőről tartottak a faluba. Itt megálltak. — Rekamijé hercegnő menüettje! A századok nagy tánca. Királynők járták a fényes palaccókban! Valaki közbelciált. — Királynők? Rosseb aki megette! A táncosnő gyorsan lehúzta lila nadrágját., és most csipke bugyiban mutatkozott. Ringtak a csípők, rengtek a vastag combok a fésűzenére. — Egy kis cérnára valót! — Adok egy ötvenest, ha leveti a... — Egy kis szénára valót a tevénknek! — Adok én egy egész kazlat, ha egészen levetkezik! Röhögött a kobraember. — Már mint a teve? A beborozott öregember öklöt mutatott. — Hallgass, komédiás! Én mindig megtartom a szavam! Ha nekem itt...; S okan mentek megint ct, szám közben, köztük a mérges részeg is. — Biztosan szélhámosok! Csupa fegyencpofa! A kobraember büszkén intett a messziségbe. A síkon, jó távol még, fényfűzér ringott. — A társaink! — No, ha azok is ilyenek! — Egy kis szénáravalót! A titkár fülöncsípte a törpét. — Erről nem volt szó! Hogy miért is nem jöttem már előbb! A teve már talpon állt. Csak a törpe hiányzott róla. — Frigyes, gyere, megyünk! — Várjanak csak! A teve lépdesni kezdett, a titkár futni, és a törpe elillant. — Megállni! — Már miért? — Hová mennek? — Az orrunk után! — Maguk pénzt szedtek! — És? — Erről nem volt szó! — Hát aztán? — Jelentem az igazgatójuknak! — Csak tessék! A titkár kifulladt, a teve meg eldobogott a folyó felé, és a titkár mogorván fogadta az állami cirkusz kék Warszaváját. — Miféle tevés bandát küldtek maguk előtt? Az állami cirkuszos mérgesen nevetett. — Már megint elénk kerültek! Elképzelem, mit csináltak ezek a kóklerek! Ezek titán ki lesz itt ránk kíváncsi? Darázs Endr« zők is fölvehetek, akiknek les1 alább kétéves mérnöki gyakorta' luk van. Ezek felvétele a dekán által előirt különbözeti vizsgák si' keres letétele eseten lesz végle' gcs. Az oktatás 1 féléves, teveled formában. Felvételi vizsga nincs* A hallgatók az, államvizsga Írté-, tele után szakmérnöki oklevelei nyernek. A felvételt a T. fi. «1. sz. úr lapon kell kérni (beszerezhető * nyomtatványboltokban) az ott fel' .tüntetett javaslatokkal ellátva* [önéletrajzot, oklevelet, vagy hite' [les másolatát, orvosi igazolás1 ► mellékelni kell, A felvételi kérd' ► met a munkáltatónál kell benyúj' ► tani, amelynek azt véleményezel ► után 1966. szeptember 15-ig kell a* ►egyetemhez megküldenie. Pályaépítési munkálatok miatt * Kál-Kápol na*—Kisújszállás vonalod Kisköre és Abádszalók között 1966*! augusztus 2-től augusztus 27-1 g : Iyamatos, éjjel-nappali vágányzári tartunk. A vágányzár tartama alatlj 4fenti állomások között mind a szd ♦ mély-, mind a teherforgalom sztf ‘ netci. : A személyszállítást a két állomáj között a vágányzárolt vonalrészfí ♦kitolt személyszerelvényekben át] ♦szállással bonyolítjuk le. Az ál'l t szállás gyalogosan az erre a célt? elkészített gyalogjárón át történi* ♦ A gyalogjárót az éjszakai órák] ♦ ban megfelelően megvilágítjuk ♦ az utazóközönség átszállását ♦gozóink megfelelően segítik. Í A rendkívüli helyzetet figyeled be véve a személyforgalmat rsá^ úgy tudjuk balesetmentesen leb" nyolítant, ha az érdekelt szerve*! valamint az utazóközönség megaáj ja dolgozóinknak a megfelelő Tgitséget. MÁV debreceni Igazgatóság A MAGTAB RADIO miskolci stúdiójának műsora fa 1M méteres hullámhosszon 1*—IS óráig) Borsodi Tükör. Bányásznapi Jelentés. Üdülési örömök és... Legújabb lemezünk. Kulturális krónika. A hétvége megyei sportműsor* A dzsessz kedvelőinek. I H árman jöttek a faluba, egyetlen tevén. A hatalmas két- púpú állat könnyen hordozta őket. A törpe cintányérral zörgött az alkonyaiban. — Itt a cirkusz! Világszámok! Egyetlen előadás! Rögtön kezdődik a régi vásártéren. A kobraember, bent a tanácsnál, letérdepelt. — Mi csak előőrs vagyunk! Propagandacsoport! Mögöttünk tíz kocsi jön! Ha az igazgató megtudja, hogy nem csináltunk reklámot, fegyelmit kapunk! A titkár ingadozott. — No, de írás nélkül... — Huszadszor mondom kérem, hogy a működési engedélyünk az igazgatónál van! — Igen, de... — Még ki is rúghatnak bennünket, ha nem ... — Ezt én nem akarhatom. Jó, csinálhatnak propagandát, de nehogy tányérozzanak! — Dehogyis kérem, van nekünk jó fizetésünk! A nő már nagyon várta. — Oké? — Ja. A teve megadón térdelt a kopott tű vön a ritka körben. A kobraember gesztikulált.
