Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
4 CSZARMAGT ARORSZAG Vasárnap, 1966. július 3. Művészeti alkotómunka Borsodban és Miskolcon VÉNYEI JÓZSEF: Varázslat Futottam hozzád valaha minden tavaszi éjszaka A csöndes nagy vlzparti fák tartották holdnak sugarát s a hűvösség úgy átkarolt a csöndnek is értelme volt Hozzád futottam és szelíd titkot tudtak a kezeid ha az arcom rájuk talált eldobták árnyékuk a fák csak fény volt fény s a levelek szálltak a sűrű táj felett fényesség tolt a lestük is és tükör lent a néma vtz s míg arcom ujjaidhoz ért izzott a viz a föld az ég Már nem ismerem a szemed emlekem egyre kevesebb Már nem izzanak úgy a fák csöndesebbek az éjszakák A víznek más az illata némább a sok vízparti fa Arcomhoz ér a tenyerem Hűvös van Jön a csönd velem Űj történet kezdődött Nógrádi Sándor emlékezéseinek új kötete pen e könyv olvastán is erősebb. A KÖTET MINAPI megjelenése óta a legelső, gyors hírmadár arról jelez, hogy példányai szinte teljesen elfogytak az üzletekből. Á kivételes érdeklődés, a gyors könyvsiker az első kötet nyomán ébredt jogos várakozásra mutat. Arra, hogy izgalmas könyv élményére vártak Nógrádi Sándor olvasói. Az előző könyv meggyőzhetett arról, hogy a szerző nemcsak illetékes az emlé-, kezésre, de emlékezni tud is. S ez nemcsak azt jelenti, hogy jó elbeszélő, hogy sajátos: tömör, lényegre-koncentrált egyszerűségű írói stílusa nagyon sokaknak rokonszenves. Hanem elsősorban azt, hogy tőle meghallgatni mindent érdemes, mert tulajdonsága az igazmondás, a szépítgetés, mellébeszélés nélkül való nyíltság. Az „Űj történet.. lapjain elemzett közelmúlt korszak ellentmondásainak ilyenszándékú feltárása úttörő bátorságot követel. A könyvben megrajzolt politikai portrék irodalmi feldolgozása egyelőre adósság. Nógrádi Sándor nyugodtan néz szembe könyvében azzal az egészen természetszerű eshetőséggel, hogy sokakat bizonynyal a „rázós” tárgy csemegéz- ni-való izgalmassága vonz majd. Ez a könyv többek között azt is bizonyítja, hogy a benne tárgyalt kor történetét megírni szándékozó bátorságához egyetlen dolog kell (a tárgyismeret nyilvánvaló feltételén túl): kommunista eseményszemlélet. pártos igazságigény. „MINDIG ott éreztem jól magam, a dolgozó emberek között” vallja szokásos-csöndes, kijelentő módján könyvében Nógrádi Sándor. A borsodi dolgozók, akikről a könyvben sok szó esik, hiszen Nógrádi elvtárs harcainak, munkásságának jelentékeny része hozzájuk kapcsolódik, hiteles tanúként bizonyíthatják megállapítását Bizonyos, hogy ez a megérdemelt jóérzés új könyvének is kijut. (Kossuth Könyvkiadó, 1966.) Hárs György A SZIGORÚSÁG. amellyel Nógrádi Sándor tanulságokért elemzi végig a könyvében végigélt időt, ezért is jelent elsősorban elhatározott őszinte- ségű önvizsgálatot. S ezért bontakozhat ki a saját tettek vonatkozásában is újragondolt események mögül a minden gondolatot megtámad hatatlanul hitelesítő — mert természethűségig eleven — önarckép. Kissé talán szintén a szándék ellenébe. Hiszen Nógrádi Sándor aránytisztelő írói szerénysége mindig csupán éppen annyit enged a leírás előterébe a leíróból, sajátmagából, amennyi az ábrázolt más portrék és események mégj óbb megmutatását segítheti. Már ez a tény is a szerzőt jellemzi. Ahogy megfordítva: a szándékosan magánérdekű epizódok, ként elmondott néhány színes emlékkép még meggyőzőbbé teszi a törtónelmiséget, a könyv lényegét. Ha Nógrádi Sándor, egy félmosollyal két bekezdés között, megemlíti, miért nem szereti például a grízestésztát: ez a már-már illetlenül „komolytalan” kitérő sem öncél. Illusztráció. Az adott helyen minden másnál hatásosabb. Az elvétve megidé- ződő, látszólag önmagukban álló, „poéntalan”, apró epizódok, amelyekben egy-egy utazás, egy-egy jóízű beszélgetés boldog gondtalansága derít fel pillanata: a látnivaló igyekezettel, hogy egyáltalán előkerüljenek ilyenfajta emlékei is — ennek az életnek zsúfoltságáról tudósít, arról, hogy mennyire nem tulajdonsága a nyugalom. Hogy megdöbbentően emlékezetes maradhat benne a tökéletes magánemberi öröm. néhány pillanata — mert olyan ritkán adatott meg. Nógrádi Sándor könyvének alaphangja mégsem az aggodalomé. Hanem a megbizonyosodott reménységé. Hogy amiért aggódnia oly sokszor volt ok, aminek féltése minden sorában ott érzik: az ország sorsa, a párt sorsa, ezentúl legfeljebb az átgondolt múltbeli tanulságok vonatkozásában juttatja eszünkbe a szót, hogy aggodalom. A bizalom, amelynek nagy feltételére oly költőien figyelmeztet a könyv végszava — épt,... CSAK EMLÉKEIMET vetem papírra”. Ez a tárgyilagos kijelentő mondat mintha Nógrádi Sándor önéletírása előző kötetének címét ismételné, visszarímelve reá az új kötetből. Szerénynek tetsző program ahhoz mérten, amiről Nógrádi több ízben is, újra, kijelenti: nem ír történelmet. „Csak” emlékekéi „Emlékeimből” — így hangzott az első kötet címe, s most, hogy „Üj történet kezdődött”: a folytatás is történetet, elbeszélést kínál látszólag inkább, sem mint tudományosan hiánytalan korszak-dokumentumot. Ez az egyetlen momentum egyszersmind, ahol Nógrádi Sándornak, az ernlékezönek, nincs egészen igaza. Hiszen az író szándékának (példaadó önismerettel) eleve határt mérő szerénység, amely ugyanakkor tiszteletre méltó öntudattal tartja fenn a szerzőnek magának természetes jogát a legelső bírálathoz a műve felett, — a szándék eme szerénysége nem kötelezheti mértéktartásra az eredményt. Arról van szó „egyszerűen”, hogy történelmi élet a Nógrádi Sándoré. Epizódjaiban szükségszerűen — mondhatnánk már-már; akaratlanul — közösségi érdekűvé növekszik a legszemélyesebb magándolgok tanulsága is. Történelmet nem csupán tollal írnak. S ha most Nógrádi Sándor papírra és tollal írta le emlékezéseit a magyar történelem néhány évtizednyi szakaszából — voltaképpen letisztázta, könyvvé másolta csupán a már „leirtat” ... Amit többek között ugyanő írt, fogalmazott — átvitt értelemben — történelemmé, miközben dolgozott. A Kommunista Párt északmagyarországi szervezőjeként vagy a széncsata hadvezért posztján; a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöki tisztében, vagy a párt agitá- ciós és propaganda osztálya élén. Mindvégig, máig, országosan nagyszabású felelősség, feladat jegyében, tulajdonképpen egy korszaknyi nagy munkanap sürgetéseiben. A Borsod megyében és Miskolcon folyó művészeti alkotómunkáról a felszabadulás óta rnég nem készült olyan alapos felmérés, amely elemző módon tárta volna fel művelődési életünk e nagyon fontos területének egyes részleteit, megvizsgálta volna, hogy megyei viszonylatban milyen fejlesztési lehetőségek mutatkoznak, milyen akadályozó tényezők jelentkeznek, illetve alapvetően azt fontolgatta volna, hogy egyáltalán milyen művészi alkotómunkával lehet számolnunk. Egyes ágazatokat sokszor vizsgáltunk már, különösen a képzőművészetet, de egészében a művészeti alkotómunka még nem volt ez ideig fe.lmérés tárgya. Helyi Kezdeményezések egy- egy járás viszonylatában, vagy a megyeszékhely, Miskolc város területén, ágazatonként adódtak, a teljes felmérés azonban még feladatként jelentkezik. Ezt tanúsítja annak a tanácskozásnak az anyaga is, amelyen a Borsod megyei Tanács végrehajtó bizottsága és a Miskolc városi Tanács végrehajtó bizottsága közösen vitatta meg a megyében és Miskolcon folyó művészeti alkotómunka helyzetét, tartalmát és feladatait. Több mint két évtized fejlődését sem egy tanácsi jelentésben, sem az azt követő vitában, sem pedig egyetlen újságcikkben összefoglalni nem lehet. Mindezek csak arra lehetnek alkalmasak, hogy a közérdeklődés fénycsóváját ráirányítsák á meglevő jelenségekre, s felhívják a figyelmet a lelhető értékekre, azok fejlesztésének lehetőségére. Jóllehet, a legintenzívebben működő alkotócsoport, a legeredményesebben működő művészeti ágazat: a képzőművészet miskolci, illetve borsodi gyökerei hosszabb távra nyúlnak vissza, általában a művészeti élet erőteljesebb pezsgéséről elsősorban az ellenforradalmat követő évektől beszélhetünk. Képzőművészeti életünkben már korábban is nagy élénkség volt tapasztalható és nagyon sok értékes alkotás jellemzi e korábbi időszak munkájának eredményeit. Nem utolsósorban éppen ebbe a? időszakba esett az 1. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás megrendezése, amely nagyon szép sorozatot indított el, és országos szinten bizonyította az itteni művészkolónia művészi erejét, és ide irányította a közérdeklődést. Ugyancsak ebben az időben született meg a miskolci opera, amely bár nem elsősorban alkotóművészet, de ahhoz közelálló, magasabb igényeket kielégítő művészeti ágazat. Sajnálatos, hogy az ellenforradalom után a színház átépítése idején megszűnt, és visszaállítására a mai napig sem történtek érdemi lépések. Ha napjainkban ^művészeti alkotómunka miskolci, illetve Borsod megyei helyzetét, azt láthatjuk, hogy a korábbi évekhez képest eltolódtak az arányok, s mig korábban szinte kizárólagosan a képzőművészet dominált a megye alkotómunkájában, — anélkül, hogy ebben az ágazatban megtorpanás következett volna be, — más területeken is igen intenzív munkával találkozunk. Az irodalmi alkotómunka és a zenei élet is nagyrészt felzárkózik a képzőművészet mellé, sőt igen sok maradandó, szép alkotással vívja ki rangját, az építőművészet, és azon belül a belső- építészet, — meg akkor is, ha ezt a művészi alkotótevékenységet sokszor feledjük, vagy hajlamosak vagyunk a műszaki alkotó munkához csatolni. Jelentősét lépett előre népművészetünk, és ha megtorpanásokkal is, de figyelmet érdemel iparművészetünk, különös tekintettel a megyében folyó porcelán-, illetve kerámiagyártásra. Képzőművészeti életünk magasabbrendűségét számos kitüntetés is jelzi, de talán sokkal értékesebb az a közönségérdeklődés. amely például a Képcsarnokban a borsodi alkotók művei iránt megnyilvánul, és amellyel az országos képzőművészeti kiállításokon, valamint a grafikai bienálé- kon (amelyeknek Miskolcon történő megrendezése ugyancsak az itt folyó művészeti alkotómunka elismerő fokmérője!) találkozunk. Nem ennek az írásnak feladata a képzőművészek tevékenységének elemzése, művészeti, emberi pozitívumainak és negatívumaiknak mérlegelése; azt elvégezték illetékesebb szervek és bizonyára a jövőben is rendszeresebben vizsgálhatják a miskolci képzőművész kolónia munkáját, összegészében, mégha egyik-másik alkotóművészszel helyenként vitázunk is kifejezési eszközeinek, látásmódjának helyességéről, örömmel valljuk magunkénak a miskolci művésztelepet, és a megyében különböző helyeken szétszórtan élő képzőművészek legtöbbjét. Sajnálatosan keveset foglalkozunk például a hegyaljai alkotócsoporttal, az er- dőbényei kisgaléríával. az ország első falusi képtárával, sokkal kevesebbet, mint érdemelne. örömmel kell regisztrálnunk a Mezőkövesden megindult új folyamatot, a művelődési ház művészetet pártoló és kiállításoknak otthont nyújtó készségét, s nem utolsósorban azt a pezsgést, amit két fiatal, helybeli képzőművész hazatérte a dél-borsodi képzőművészeti életben előidézett Az irodalmi é'et mostohább körülmények között bontakozik. Nem tekint vissza olyan hagyományokra, nincsenek olyan erős gyökerei, mint az előbb említett képzőművészetnek, s az Irodalmat művelők nagy többsége különböző, az irodalomtól sokszor messze eltérő kenyérkereső foglalkozás mellett í*, alkot. A Napjaink c havi irodalmi és kulturális lap megszületése óta nagyobb lendület tapasztalható az irodalmi munkában, és a négy és fél éves mérleg azt. mutatja, hogy c lap jó erjesztője lehet részben a szépirodalmi alkotómunkának. részben az irodalom-kritikai, esztétikai tevékenységnek. örömmel kell regisztrálnunk, hogy nemcsak a Napjaink hasábjain jelennek meg országos nevű alkotók írásai, hanem miskolci, illetve borsodi írók műveivel is mind gyakrabban találkozunk országos jelentőségű sajtóorgánumokban és más vidéki gócpontok folyóirataiban. Az elmúlt néhány évben több kötet is jelzi a borsodi irodalmi élet fejlődését, számos írónk jelent meg antológiákban, és több kötet van jelenleg is előkészület alatt. Javítást kíván az Írók tömegkapcsolata, az író—olvasó találkozók formalizmusán túllépő, embert kapcsolat megteremtése. Zeneszerző, aki az utóbbi időszakban különösebben jelentős művet teremtett volna, nem él a megyében. A köny- nyűzene terén születnek új művek, értékesebb, új alkotások azonban az utóbbi években nem teremtek. Az ötvenes évok végén volt pedig erő, volt ilyen irányú kezdeményezés, kár, hogy most stagnál. Zenében az előrelépést nem is annyira a közvetlen alkotómunka, hanem az az újat teremtő erő jelenti, amely koncertéletünkben mutatkozik meg, és amelynek magja elsősorban a Miskolci Szimfó- nikus Zenekar, az ország első függetlenített zenekara, amelynek működése ma már országosan is jelentős, sőt már a világhírű pécsi balettet is több külföldi úton kísérte. A zeneoktatás! intézmények munkája és a zenekar egyre emelkedő színvonala teszik lehetővé, hogy álland-óan emelkedjék a koncertek nívója is, s úgy érezzük, hogy Miskolcon szinte reneszánszát éli a koncert. Sajnálatos módon. ez még a közönségnek csak egy szűk rétegére hat, vidéki viszonylatban pedig elsősorban a szakszervezeti művelődési intézményekre van hatással. Említettük “ módon mellőzött építőművészeiét. Csak végig keli járnunk a várost, a megye új városait, s máris láthatjuk ennek a művészeti ágazatnak produktumait, örvendetes dolog az is, hogy például az ÉM Miskolci Tervező Vállalat nyomtatott formában is ismerteti a nagyközönséggel a korszerű építészet műhelytitkait, kiállításon tárja az érdeklődők elé a megvalósítandó épftészeti, városi-en d ezért terveket Belső-építészetünkre néhány nagyon szépen kiképzett bolt, például a Kazinczy könyvesbolt, vagy a Széchenyi utcai nagy illatszertár felcm- lí bősé vei utalunk. A Hollóházi Porcelángyár, amely korábban ipart porcelán gyártására volt kárhoztatva, az elmúlt néhány évben világhírre tett szert művészi darabjaival, használati tárgyaival és dísztárgyaival egyaránt, s nagy kár, hogy ezek mellett igen nagy szériákban gyártott könnyebben eladliató, de művészileg értéktelen termékeket is. Népművészetünkből ez alkalommal csak a matyó díszítőművészetet említjük, amelynek mai művelői a régi világhírnévhez méltóan fejlesztik tovább ezt a művészeti ágazatot, és szövetkezetbe tömörülten alkotnak. Juttatják el a matyó nép színes, hímzett virágokba álmodott művészi teremtményeit szinte a világ minden részébe. Szükség lenre ko tómunka alapos, egészen részletekbe menő felmérésire, mert a helyes feladatokat csak a helyzet részletes ismeretében lehet jól megszabni, és például a két végrehajtó bizottság közös tanácskozásán hozott Igen hasznos, a fejlődés további előmozdítását ígérő határozatok is csak úgy valósulhatnak meg gyümölcsöző módon, ha mind az igénvek, mind pedig a megvalósításért hozott intézkedések a pontos felmérések reális talajára épültek. Benedek Mikló* Vegeiért az évad a miskolci színházban Új bérletrendszer a jövő évadban — Tíz bemutatc — A színház új tagjai r ri. Darabjai a következők: az ; Ördöglovas, a Milliomos An- i gyalföld, a Három tavasz, a Csapda, Johanna éjszakája, a Római karnevál és az Útvesztő. — Melyik csoportosítás iránt a legnagyobb jelen pillanatban az érdeklődés? — A Színházbarátok estje máris népszerű, de szép számban találkozunk olyanokkal, akik a Gondolati estékre és a Látványos estékre váltottak kombinált bérletet— Mikor nyit a színház, és melyik darabbal? S zeptember első napján kezdjük a munkát. Első bemutatónk Németh László Csapdája lesz. Ezt követően pedig az Ördöglovassa) lépünk színre. Egerben a My Fair Lady és az Egérút nyitja meg az évadban bemutatandó előadások sorát. — Kik érkeznek Miskolcra az új évadban? — Káldy Nóra és Űjrétí László a főiskoláról. Pelress Zsuzsa egy évre Miskolcra szerződik. Füzessy Ottó és Ol- gyai Magda Győrből, Koppány Miklós és Koós Olga Pécsről érkezik. Miskolcra szerződik a Néphadsereg művészegyüttesének két fiatal tagja: Környei Oszkár és Péva Ibolya. A miskolci nézőközönség szemszögéből újnak tekinthető az egri társulat tizenhat színésze is, mert a közönség legtöbbjükkel ebben az évadban Ismerkedik meg. —párkány — hogy a bérlők táborát és főleg összetételét gyarapítsák. Ezért a bemutatandó darabokra sajátos csoportos ítású bérleteket bocsátottunk ki. Korábban csak egyféle bérletet lehetett váltani; a színház műsortervében meghatározott előadásokra. Az Idén a csoportosítás is kelthet érdeklődést a színházbarátokban, de azokban is, akik soha nem voltak bérlettulajdonosok. — Mi a csoportosítás lényege? — A színház tíz darabot mutat be. A Gondolati esték programján szerepel Németh László Csapda című drámája. Gyárfás Miklós Johanna éjszakája című vígjdtéka, Hu- bay Miklós Római Karnevál című komédiája és Sándor Iván Útvesztő című színműve. A Meghitt esték címszó alatt bemutatásra kerül Benatzky sanzonoperettje, Az esernyői király. A Hubay—Vargha—Mihály trió zenés játékot készít az évadra, melynek címe; Milliomos Angyalföld. O’Hara bűnügyi vígjátékénak címe: Cambell felügyelő utolsó esete. A Meghitt esték sorozat keretében bemutatásra kerül Németh László Csapdája is. A Látványos esték da- rabiai között Kálmán Imre ördöglovas című nagyoperettjét, és Lajtai Lajos Három taiwsz című revüoperett- jét találjuk Capek Harc a szalamandrákkal című fantasztikus játéka és Az eser- nyős király szintén a Látványos esték programjaként kerülnek bemutatásra. A legátfogóbb programét a Színházbarátok hét estje ígéA színház művészei csütörtökön este csendben, észrevétlenül befejezték az évadot. A szokásos társulati ülés is elmaradt, így valóban csak plakátok adták hírül: nyári szünet köszöntött a Miskolci Nemzeti Színházra. A művészek többsége elutazott külföldre, vagy belföldi nyaralóhelyekre. Csak a titkárságon és Papp Miklós gazdasági igazgató ..házatáján” tapasztalható erőteljesebb mozgás, mert ott még nem ért véget az évad. Sőt, ahogy mondták: most kezdődik az a munka, amely nélkül szeptemberben szinte ki sem tárhatja kapuit a színház. S ez a munka nem más, mint a színházlátogató közönség „hadrendjének” felmérése, a bérletek kibocsátása. Hallottuk, hogy új bérlete- zésl rendiszert vezettek be a Miskolci Nemzeti Színháznál. Ennek részleteiről érdeklődtünk Papp Miklós gazdasági igazgatótól. — A soron következő színházi évad meghozza a két színház, az egri és a miskolci teljes fúzióját. A közönség figyelmének, érdeklődésének felkeltése mind Egerben, mind pedig Miskolcon nagyon fontos feladat. Miskolc város közönsége évente mintegy 6000 bérlőt adott a színháznak. Itt meg kell jegyeznünk. hogy a bérlők mintegy 60—70 százaléka évről évre azonos, ök azok, akik szinte még a program ismerete előtt bejelentik bérletvásárlási szándékukat. Most a következő évadban arra törekszünk,
