Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
Vasárnap, 196$. JiKlo» TA. ÉSZAKMAGYARORAZAG 7 MADE IN BORSOD Négy világrész hatvan országába exportálnak A kcp közepén: az LKM diesel forgattyiis tengelye, s vasúti abroncsai. EXPORT. Érdekes hangzású, külkereskedelmi kapcsolatokat sejtető szó. Kétségtelen, hogy Borsod exportja eddig nemcsak a nagyközönség, hanem sok szakember előtt is „rejtett” maradt. Még az ilyen árukat előállító dolgozók, s vezetők is többnyire csak a saját üzemük exporttevékenységét ismerték. A Budapesti Nemzetközi Vásár már adott megközelítő tájékoztatást, de csak most az SZMT miskolci székházában megrendezett első megyei exportkiállítás fedi fel egészében a „rejtélyt”. Valamennyi kiállító között legtöbb termékkel a Lenin Kohászati Művek szerep>el. Több olyan áruval találkozunk itt — diesel forgattyús tengely, vasúti tárcsa, illetve vasúti kerékpár, bányatám, műanyagba Öntött hengerelt áru metszetek, csavar kom pozíció —, amelyek részt vettek a BNV-n is. A gyár termékei már jól Ismertek szerte a világon. A diósgyőri kohászok jó munkáját dicsérik a vasúti sínek, amelyek sok-sok ezer kilométer hosszúságban húzódnak végig Európa testén. A robogó vonaton utazó indiai s egyiptomi munkás, paraszt, a tájban gyönyörködő turista talán nem Is sejti, hogy az alatta gördülő kattogó kerekek, kerékpárok itt készültek e gyárban. A gyár dolgozói kis mértékben már a felszabadulás előtt is gyártottak külföldre termékeket. Az exporttermelés valójában azonban az utóbbi két évtizedben, s ezen belül is a második ötéves tervben bontakozott ki. Ma már a gyár össztermelésének 25—30 százalékát külföldre szállítják. Sok árut indítanak útnak a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Lengyelországba, jelentős mennyiségű exportot adnak az olasz, az osztrák, az NSZK- beli, a török megrendelőknek, s ott van a megrendelők hosz- szú sorában egy sor közel- keleti állam — Szíria, Irak — is. Négy világrész 60 országába exportálnak. AZ LKM az elmúlt évben jelentősen, forintban 6,6 százalékkal teljesítette túl exporttervét. Különösen szép eredmények«* értek el ez év első felében. A nemrégiben lezajlott műszaki konferencián dr. Énekes Sándor, a gyár vezér- igazgatója így számolt be. — Operativ exporttervünket 14 ezer 20B tonnával teljesítettük túl, ami 15 millió 229 ezer devizaforint többletbevételt jelent. Ebből a túlteljesítésből a tőkés hányad 10 millió 806 ezer devizaforint. Pusztán a túlteljesítés tonnában kimondva is nagy meny- nyiség. És gondoljuk csak el, hogy hány munkafolyamat zajlik le, s hány ezer ember munkájára, erőfeszítésére van szükség, amíg a beérkező ércből acél lesz, s ez félkész termékként a vasúti kocsikba kerül. És van eset. amikor váratlanul, sürgősen kell legyártani kisebb, vagy nagyobb mennyiségű árut. Egy ízben például a hengerészeket felkereste a gyár egyik vezetője: sürgősen útba kell indítani 1700 tonna árut. A hengerészek azt ígérték: öt nap alatt elkészülnek vele. És állták is a szavukat. 1701 tonna nem tervezett exportot, tyrefond csavart gyártottak az NDK- nak például a csavarüzem dolgozói. És ami különösen figyelemre méltó: igen jó a programszerűség, s ritka, fehér holló a reklamáció, a selejt. 1963- ban például még 2,36 százalék volt, a múlt évben már 0,06 százalékra szorították le, s ez év első felében 0.01, tehát gyakorlatilag már nincs is exportreklamáció. IGAZ, ezek puszta adatok. De aki ismeri a kohászok nehéz, fáradságos munkáját, aki szereti és becsüli a dolgozó embert, az ebből le tudja mérni hozzáállásukat, alkotókészségüket, amellyel nemcsak millió és millió devizaforintot szereznek a népgazdaságnak, hanem becsületet, elismerést is a magyar iparnak. (csorba) Foto: Sz. Gy. Tó-strandi 19 SS Arlíí cz a négyezer lakosú nyugat-borsodi nagy' község, az utóbbi időben egyre többet hallat magáról. Sok ezer ózdi, nádasdi, somsályi és környékbeli kiránduló ismerkedik a gyönyörű táj különleges varázsával; barcikai, miskolci, sőt pesti és külföldi turisták is viszik szerte a hírét szűkebb és tágabb értelemben vett pátriánkban most, a nyári hónapok során, nap mint nap. Valahogy így: szép, kellemes napokat töltöttem Arlón ... A község barátságos, vendégszerető lakossága pedig azt tapasztalja, hogy derült hétköznapokon is, de különösen vasárnaponként egyre több, néha 5—6 ezer, de arra is volt már példa, hogy tízezernél több vendég érkezik Arlóra. Autóbusszal, gépkocsival, motorkerékpárral, biciklivel, sőt a közeli községekből, ipartelepekről még gyalogosan is A kivételes természeti adottságokkal övezett kékvizű tó, mint mágnes a vasszilánkokat. egyre jobban vonzza ide a turistákat, a kirándulókat. Talán megérjük azt is, hogy Arló nem is olyan sokára nagyobb betűkkel szerepel a turistatérképeken. A tó-strand és a horgászparadicsom vonzza ide az embereket. Az idősebb falubeliek mesélik, hogy talán 1928-ban nyílt szét, csúszott meg az a magas hegy, amely alól szenet bányásztak annakidején. A hatalmas földtömeg „lezárta” a kies Szohony-völgyet, a hegy lábánál pedig azóta bővizű források buzognak, táplálják a kékvizű nyári áldást. Több mint 35 éven át, egészen 1962-ig nem törődött vele senki. A környező iparvidék, főleg a vízszegény Ózd strandigényeinek sürgető hatására lelkes lokálpatrióták rukkoltak elő a gondolattal: itt van az arlói tó ... Fogadjuk el a természet parlagon heverő ajándékát. Fogjon össze a környék lakossága, a társadalom. Lehetne itt strandfürdő, uszoda, csónakázó, turistaház, sőt még szanatórium és más egyéb is. Tíz- és tízezer ember nyári paradicsoma lehetne az arlói tó és festői szépségű környéke ... És az lett, az lesz... A'/ n/rii oviír az ózdi (MM Jiyjr, Kohászati Üzemek igazgatósága, párt-, szakszervezeti- és KlSZ-bizott- sága három évvel ezelőtt felkarolta a strandra vágyó ózdi dolgozók igényeit s a jó ötletet. Nem kis költséggel és meg több jó szándékkal, sok-sok szocialista és KISZ-brigád, (sőt pedagógusaik irányításával, még a községi általános iskola úttörőinek) társadalmi munkájával is megépült, jelenleg pedig (már a községi tanács kezelésében) talán még nagyobb ügybuzgalommal, — úgy tudom, egyelőre szerényebb anyagi eszközök birtokában — tovább épül az arlói tó-strand. Mi készült el eddig? Mi vonzza máris a turisták, kirándulók ezreit? Felmérték a tófenék állapotát, mélységjelző mércék, bó- lyák jelzik a víz mélységét, a strandolásra alkalmas és kijelölt helyet. Két hosszú móló nyúlik be a sima víztükörbe, a köztük lévő távolság kereken 50 méter. (Üszóversenyek rendezésére is számítottak.) Kissé beljebb a bólyáktól két pihenő-napozó padka. Betonozták a tószegélyt, lépcsőket, lejárókat, pihenőpadokat, kutakat, egészségügyi objektumokat, 1500—2000 személy befogadására alkalmas közös öltözőt, néhány bérelhető kabint, két kis, egyenként négyszemélyes bérelhető víkend- házat. kerékpár és gépkocsi parkolót, gyermekjátszóteret, szalonnasUtőt, járdát stb. építettek, fásítottak, parkosítottak. De a vendéglátás még sok kívánnivalót hagy maga után. bár a Hangony és Vidéke Földművesszövetkezetnek van már itt egy talponálló sörözője, egy borozója, egy pavilonja, egy strandcikk-árusítója illetőleg kölcsönzője. Sajnos, ezek a létesítmények még eléggé szegényesek és korántsem alkalmasak az egyre növekvő igények kielégítésére. A liőzsé«i (anács el^bö: ke, Balatonfüredi Dezsővel és a strand gondnoka, idősebb Kós Ferenc szerint a legsürgősebb feladat a műúttól a tóig húzódó mintegy egy kilométer hosszú makadám út portalanítása. Ez a strandotok, a gyalogosan, vágj' kerékpáron közlekedők és az út mentén lakó családok nagy gondja. (Mert szinte hiábavaló a hűsölés, a felfrissülés, ha hazafelé jövet ezen az útszakaszon a nagj’ gépkocsi- és motoros forgalom miatt a járókelőket belepi n por.) Hasonlóan sürgős és fontos .lenne a villany kivezetése, teefonállomás felszerelése, az (a szeszesital-árusítás korlátozása’). Kellene zöldség- és gyümölcsárusító pavilon is. (mert élelmes egri kofák ugyan elvetődnek erre. de ez bizonytalan). Aztán szükség lenne gyermekmedencére, a játszótér jobb felszerelésére, például hintával, libikókával stb. Több fedett helyiség is kellene, számítva nyári záporokra, zivatarokra. Többen mondjak, hogy a csónakázás feltételeit is előbb-utóbb meg kell teremteni. Még nincs újságárusító pavilon, de még kézből sem árusítanak, az elavult, szűkös, kis postaépület helyett máris egy korszerűbb, „rangosabb” kívánkozik. Mint ahogyan a korszerű vendéglátás más feltételei. például kulturált zenés eszpresszó megteremtésére, autóbuszváró stb. megépítésére is mihamarabb sor kell. hogy kerüljön. Nyilvánvaló, hogy annyi pénzt, amennyire itt még szükség lenne, hirtelen előteremteni nem lehet. A jó szándék, az áldozatkész társadalmi munka, s a községi tanács ügybuzgal- ma mellé segítség kívánkozik. A környező bányák J j és a Borsodnádasdi Lemezgj’ár vezetősége is megtehetné például azt, ha aránylag szűkebb lehetőségekkel is rendelkeznek, amit az__ Ózdi Kohászati Üzemek vezetősége megtett a kezdet kezdetén. Elvégre az „ő” dolgozóik sem kevésbé kedvelik és látogatják az ar- tói tó-strandot, mint az ózdiak. A felsőbb tanácsszervek eddig is megértő jóindulattal segítették a természet e különös ajándékának hasznosítását, az ember szolgálatába állítását. Segítségükre a jövőben is számít sok ezer Ózd környéki dolgozó. Ami már van. tíz év múltán és később lesz itt még más is. Mindaz, ami a képzeletben olykor már megszületik, vagy a valóságban konkrét igényként jelentkezik. Lesz talán szanatórium is a a kies Buskai dombon, ég nagyobb kapacitású turistaszálló a tavat körülvevő romantikus völgyek valamelyikében! Gyükében, Csehi-völgyében, Cseme-völgyében, vágj' a Szo- hony-völgj' bejáratánál, esetleg közvetlenül a tóparton...' — Ajándékot hoztam magának, János bácsi — mondta a lakáj. — Alázatosan köszönöm a szívbéli jóságát. — Ne nekem köszönje, János bácsi, hanem a méltóságos királyi tanácsos úrnak. Nem felejtette el magát azóta sem, hogy el kellett jönnie tőlünk az inaskodásbóL. Nem bírta már maga a strapát, János bácsi. De már megmondom, mit hoztam. Egy doboz szivarvéget. Éljen vele egészséggel. Nem közönséges szivarok voltak ám ezek, János bácsi. A méltóságos úr csak a finomat szereti. Van benne Regalitas, Trabuko, Havanna. Jó hosszú végek. Megvághatja pipadohánynak. ., , , . , az arca békés János bácsinak, äkä a szájaszélét. Képzeletben ízlelgette a mennyei aromákat. — Hogy az én istenem áldja meg a drága méltóságos urat, de magát is, amiért összegyűjtögette nekem ezt a drága kincset. Hálásan, alázatosan köszönöm. Mondja meg a méltóságos úrnak, hogy imádkozni fogok érte. Jaj, dehogy szívom el én ezt pipából! Itt nem szabad füstölni, mert árt annak a sok mindenféle döglött bogárnak, lepkének, miegymásnak, ami itten van, inkább elbagózom, úgy tovább is tart. Ezzel be is fejeztem az emlékezésemet. Kezét csókolommal búcsúztam el az öreg honvédtói, akinek az alakja, az arca még most is itt van belevésve öreg fejembe. Akkor még megremegett a szívem, no lám, vannak még jó emberek, gondoskodnak a csonka katonáról, aki a hazáért adta oda a balkeze négy ujját. Még annyit elfogott fürkésző tekintetem, hogy a lakáj, amikor kilépett a terem ajtaján, vastag, gyűrűs szivart dugott hajusztalan szájába. # _ ,, . Idő telt el. facta nagyon sob ** sr,, iskola padját, vittek engem \s az emberiség első, gigantikus mészárszékére meghalni Ferenc jóskáért. Bocsánat a leegyszerűsítésért. de azt hiszem, ez így eléggé tömör és igaz. Nagyjából. Túléltem. Jött a világtörténelem legnagyobb forradalma, a dicsőséges októberi. HadJ- fogolytáborban sínylődtem nagy Oroszországban. Azt mondják a történelem kutatói itt, idehaza is, a Szovjetben is, hogy voltunk vagy százezren magyarok, akik fegyvert fogtunk a nagy rinasci- mento győzelme érdekében. Én is egy szerény pontocska voltam a százezer között. Azután volt minden: halálveszély, rendőrpofon, börtön, munka nélkül átvészelt, szörnyű évek, új világháború. Sok volt ilyen. Ezer és ezer névtelen hős fekszik Varsótól Vlagyivosztokig jeltelen sírokban. Magyarul beszéltek, magj'ar anya, asszony, gj'erek várta haza őket, de ők csendesen, sze- rénj’en meghaltak a Visztulától a Csendes-óceánig. Voltak, akik hazahozták a lángot, voltak, akik holtig megőrizték a szívükben, és vannak még, akik ma is őrzik. Ma minket is veteránoknak hívnak. Igaz, nincs szakadunk, mint az öreg n egyve n nyolcasoknak volt. Ma a fiatalok viselik a szakállt. Az ő dolguk. És egyszer engem is elvittek küldöttségben abba az országba, ahol ma már a kommunizmust építik, és ahol annak idején a mi sapkánkon is ott virított a proletárok vörös csillaga. Szédítő gyorsasággal repült velünk a gépmadár, mintha a mesék óriás griff- madara kelt volna szárnyra. Olyan utakat, amelj’ek valamikor hónapokig (ártották, most órák alatt tettünk meg. Találkoztunk korban hozzánk hasonló öregekkel, nálunk sokkal fiatalabb veteránokkal, akik a második világháború vérözönéből mentették ki az életüket a szerencsének nevezett, titokzatos valami segítségével. Találkoztunk pi- roskendős gyerekekkel, a jövő ígéreteivel, egj'szóval sokat láttunk, meglátogattunk temetőket, álltunk olyan földön, ahol talán a lábunk alatt legjobb barátaink csontjai pihentek. Jártunk Szibériában, ámulva néztük mesés kincseit, gyönyörködtünk az emberi munka hóskölteménybe illő alkotásaiban ... _ mégis egy jelentéktelen rC mm semises jutott az eszom- LO IIIUül be. Novoszibirszkben, Szibéria közepén, a Központi Szállodában ültünk néhányan veteránok reggeliző asztalnál. Hogy mi volt reggelire? Várjunk csak! Minden eszembe jut. Először egy pohárka vodka. Nem sok, csak éppen annyi, amennyit eltűr az öreg szervezet. Utána ezüstfoglalatú, kristálypohárban aranyszínű tea. Vaj. lazac, kaviár, sonka, joghurt, édes sütemény, nevető, piros alma és szőlő, a teríték mellett füstszűrös, finom cigaretta egész dobozzal. Mellettem ült egy majdnem két méter magas tábornok. Szép, erős ember. Az ottani terület katonai parancsnoka. Látta, hogy az ételeknek a felével sem tudok megbirkózni, de csak biztatott nyájas szavakkal.. . Azután kivett egy szál cigarettát, a dobozból, kínált vele. Nem vagyok dohányos, nem szívtam . .. Furcsa érzés vett rajtam erőt. Mintha az asztal a végtelenségbe nyúlt volna. Ott ültek mellettem a régi harcostársak: Sugár Béla. Bányai Kornél, azután az a lábatlan magyar parasztfiú, akinek Cseljabinszknál operálta le mindkét lábát a fehérek gránátja. Kedves, gúnyo- ros módon mosolygott rám az a volt miskolci újságíró, aki 1921-ben az Omszki Vörös Üjságot szerkesztette, Dornbusch Richard. Nőm messze ült tőlem Ligeti Károly, az omszki mártír. A krasznojarszkiak: Dukcsz Artur. Ludvig Kálmán, Forgács Dezső. Zalka Máté és még mennyien . . Nem lehetett végigtekinteni rajtuk. Voltak vagy százezren. Olyan volt, mintha nem engem, hanem őket vendégelték volna meg Szibéria vérrel öntözött földjén, és én csak véletlenül csöppentem közéjük ... Es akkor. mintha pajkos gj'erek tükör reflexét villantotta volna a szemembe, eszembe jutott János bácsi, a csonka kezű, öreg negyvennyolcas, a lakáj és a doboz szivarvég Nagyon, nagyon sajnáltam a2 öreget. Gondolatban őt is közénk ültettem. étkezési lehetőségek bővítése, Csépányi Lajos Négyezer cukrászati emlék A gyűjtés manapság egyre divatosabb — Hazai József szenvedélye, a régi cukrászcszközök gyűjtése azonban nem mai keletű, hanem több mint 25 éves. A gyűjtemény ma már 4000 darabból áll, és mivel ez a szenvedély nem tartható kordában, napról napra gyarapodik. A várbeli lakás minden zugában, de még a kapualjban és a pincében is sorakoznak a kőmozsarak, a rézedények, a mézeskalácsformák, a hajdani céh jelvények, a cukrászipar nagyjainak portréi. Képünkön: Kézedények a múlt század közepéről.
