Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
Vasárnap. 1966. július 11. ESZAKMAGYARORSZAG 9 Abbahagyom! Abbahagyom!!! Tartalmas, <£azda£ szilnidőt! r? “ Befejeződött az iskolaév. A gyerekek boldog megkönnyebbüléssel veszik tudomásul, hogy vége a rendszeres munkának, csak a játéknak élhetnek. És éppen ez okoz fejtörést számunkra. Mert a gyermek idejének hasznos eltöltéséről nekünk, szülőknek kell gondoskodnunk. Mégpedig úgy, hogy az játék is legyen, pihenés is, élményekben gazdag. — de mégse feledtesse teljesen az év közben megszokott rendszeres tevékenykedést. A szabadjára engedett, cimborákkal naphosszat kóborló gyerek sajnos nem ritka látvány. Szakítani kellene azzal a régi, elavult szemlélettel is, hogy „kicsapjuk” a gyereket, majd hazajön, ha éhes... Az a leghelyesebb, ha a gyermek számára — vele együtt — előző nap összeállítjuk a másnapi programot. A kisiskolásnak is legyen meg a kialakult napi teendője, ha bevásárolt, ha rendet rakott maga körül, csak akkor mehessen el pajtásaival játszani. A nagyobbaknál mindez fokozott mértékben megkövetelhető. Délutánonként a szülőkkel, vagy a nagyobb pajtások felügyelete mellett tett séták az erdőben, kirándulás a környező hegyekre, egy-egy nap élményét gazdagítják. Ahol strand, fürdési lehetőség van a közelben, ez szintén jó program, de csak akikor, ha a kellő felügyeletet is biztosíthatjuk! A gyermekek nagy nyári élménye az utazás. Ott, ahol erre mód van, három-négy napos rokoni látogatás iktatható a nyári programba. Ahol erre nincs mód, ott lehetőséget nyújt a „gyermekcsere”. Ismerős családtól a mienkével azonos korú gyermeket hívunk meg háromnégynapos, vagy akár egyhetes vendégségbe, s a visszahívás változatos és gazdag programot nyújt csemeténknek. Könnyebb ott a szünidei program elkészítése, ahol a gyermek az úttörőcsapat aktív tagja. A szervezett táborozás olyan két hetet jelent a gyermeknek, amely nemcsak nyári, hanem hosszú évekre szóló élményt nyújt. Ezenkívül az őrsök is készítenek közös nyári programot. Együtt járnak az őrsi tagok moziba, közösen rendeznek egy-kétnapos túrákat, ifivezető vagy pedagógus felügyeletével stb. Legkellemesebb persze, a nyárnak az a szakasza, amelyet a szülő és a gyermek — szabadság alatt — együtt tölthet. A dolgozó szülők, akik egyébként kevés időt töltenek gyermekeikkel, ilyenkor győződhetnek meg arról, hogy a gyermek eddigi nevelésének módszerei hogyan válnak be, hogyan gyümölcsöznek? Vannak-e jó, vagy rossz szokások, amelyeket gyarapítani. Illetve ellensúlyozná szükséges? Ez az idő a legalkalmasabb az őszinte beszélgetésekre, arra, hogy a szülő és a gyermek közelebb kerüljön egymáshoz. Vannak aicí,t kényelemből úgy veszik ki sza- * badságukat, hogy a gyermek akkor ne tegyen velük. Nincs igazuk, mert éppen a gyermek számára legtartalmasabb időszakot a szülőikkel együtt töltött nyári napok jelentik. És erre gondolni kell, mert a szünidő nem szünidő — a gyermeknevelésben! Horgolt táska — nyárra A táska kétféle, elütő színű gyöngyfonalból két és feles horgolótűvel készül, nagy csillagokból. Az egyik színből, mondjuk a feketéből, hat, míg a fehérből négy egész és négy fél csillagot horgolunk. A csillagokat a rövid- és a* egyráhajtásos pálcáknál kapcsoljuk, a fél csillagokból pedig a táska egyenes vonalát képezzük klt erre horgoljuk azután a füleket. 24 láncszemes ívekkel. A táska közepén, a félcsillagnál, szabadon hagyunk kb. 8 cm-es darabot, a 24 láncszemes íveket középen rövidpálcával és egy láncszemmel összefogjuk, majd újra 24 láncszcmes íveket horgolunk és ezt Ismételjük hatszor, hétszer tetszés szerint. A csillag leírása: 1. sor: 8 láncszemből gyűrűt zárunk. 2. sor: A gyűrűbe 28 egyráhajtásos pálcát öltünk. 2. sor: 28 egyráhajtásos pálca 1—1 láncszemes választással. 4. sor: Hét egymásután következő egyláncszcmes ívbe egyráhajtásos pálca 1—1 láncszemes választással, 4 láncszem után háromszor Ismételünk. 5. sor: Az egyláncszemes ívekbe 3 egyszerre befejezett egyráhajtásos pálca egy láncszemes választással. (A továbbiakban nem jelöljük. Minden soron, mind a négy résznél az első és utolsó pálcacsoportot az. ún. bogyóspálcával készítjük, hogy az kiemelkedjen. Készítése: 3 egyráhajtásos pálca, az utolsónál a hurkot leengedjtik a tűről, beleöltünk az első pálcába, felvesszük a leengedett hurkot és Egyszerre fejezzük be.) A 4 láncszemes ívbe; 2 láncszem, 2 egyrá- h aj tás os pálca. 2 láncszem, 2 egyráhajtásos pálca, 2 láncszem, ismétlés. 8. sor: Az egy láncszemes ívekbe; ötször — a 3 egyszerre befejezett pálca, 3 láncszem. A kö- aépső, 2 láncszemes ívbe: 2 egyráhajtásos pálca, 3 láncszem, 2 egyráhajtásos pálca, 3 láncszem Ismétlés. 7. sor: Az egyláncszemes ívekbe (négyszer) három egyszerre befejezett pálca, 4 láncszem, a 3 lánc- Bzcmes ívbe 5 egyráhajtásos pálca, 1 láncszem, 5 egyráhajtásos pálca, 4 láncszem Ismétlés. 8. sor: 3 egyszerre befejezett pálca, 5 láncszem, 5 pálca, a pál- eákra 1—1 láncszemes választással, egy láncszem, 2 egyráhajtásos pálca az ívbe, 2 láncszem, 2 egyráhajtásos pálca, egy láncszem, 5 pálca 1—1 láncszemes választáskai, 5 láncszemes Ismétlés. •. sor: 2 egyszerre befejezett pálca (mindkettő bogyós pálca), C láncszem, rövidpálcával leöltve az első pálcára, 3 láncszem rövid- pálcával leöltve a második, majd 3 láncszem a harmadik, 3 lánc- - » negyedik pálcára rövidpalFérfiaknak MERT hogy éngem minden pénteken a sárga földig lecsepüljenek, magam építette piedesztálomról lerángassanak, lebíráljanak, porig í alázzanak s úgy bánjanak 4c velem, mint akibe csak ki* vételes ünnepeken, akkor is 4! kegyelemből jár hálni az ér* telem, — nem, ezt nem bi- jj! rom tovább. Történjék akár- 4c mi, inkább abbahagyom az í egészet. Végtére az ember- 4c nek önérzete is van. a|e 4c És mért ne volna? Utó- jjj végre én sem vagyok akárki 4 : ebben a családban. Teljes jjj jogú családtag vagyok. Ha 4 ó az egyik, én a másik va* gyök. Ha viszont ő a másik, * én az egyik vagyok. Nem 4= mondom, hogy hitvestársak í között nem lehetnek nézet- 4c eltérések, de mindennek van j határa. Ezt azonban az anyu- 4c kom nem akarja tudomásul * venni. Amint elkövetkezik a * pénteki nap, és annak is bi* zonyos órája, kezdődik a * csinnadratta. 4! — Na, ezt megmondhattam * volna előre. Mert amihez te J hozzányúlsz, abban nincs kö- 4s szönet... Nem értem, mért jjí kezdesz olyasmihez, amihez 4c nem értesz. * Meg hogy nekem két bal- $ kezem van. Hiába mutatom, * hogy a két kezemen ellenije kező irányban sorakoznak az 4c ujjak, tehát nem lehet két j balkezem. O csak erósködik, 4c hogy két balkezes vagyok, * azért nem megyek semmire, í — Ráadásul szórakozott, feledékeny vagy, azt sem tudod, hogy mit csinálsz. Csak csinálod, ahogy jön. Különben pedig nem értesz hozzá annyit, mint ló az ábécéhez. Mindig melléfogsz. Még én ilyen embert nem láttam. — Pedig biztosítalak, hogy akad még egy-két „ilyen ember” ebben az országban. SZERETNÉM ilyenkor a családi értekezletet gyorsan berekeszteni, de nem lehet, ömlik a szidalom a cseresznyeajkakon, mint a záporeső. Visszamegy másfél, emberöltővel a múltba s onnan kezdi. Azért töprengett lánykorában, hozzám jöjjön-e mert sejtette, hogy az én kezemben az arany is sárgarépává válik. — Nono, nono! — emelem fel ilyenkor figyelmeztetően mutatóujjamat — a végén még feltételezett fogyatékosságaimat is valóságos hibákként vagdosod fejemhez. Vedd tudomásul, hogy a bírálatnak ezt a módszerét a legmesszebbmenően perhorreszkálom. — Te meg vedd tudomásul, hogy aki perhorreszíkál, annak nincs igaza s ki aminek nem mestere, annak hóhéra — hömpölyög tovább a lesújtó, bántó, sértő szóáradat, miközben úgy érzem, mintha viharzónába kerültem volna. — Dilettáns vagy, kontár vagy! Érted? Ezért nem megy a csacsi. Na tessék! Kétbalkezes, szórakozott, hóhér s ráadásul dilettáns, magyarán dili! Ilyeneket kell nekem hallgatnom minden pénteken a déli harangszó után nyolc-tíz perccel. Hogy az a Gergely nem tudta kihagyni a pénteki napot a kalendáriumából! Mert ez még semmi. Anyukom ilyenkor kifogyhatatlan szókinccsel tudja ecsetelni erényeimmel ellentétes vonásaimat. Szerencsétlen flótás vagyok — erősítgeti, holott sohasem fuvoláztam. Legutóbb már azzal vádolt, hogy amikor kitöltőm azokat az izéket, akkor is holmi karcolatokon jái; az eszem. így dobálom én ki a drága pénzt az ablakon. Erre már kirobbantam. — Hát jó! Ezentúl töltsd ki te magad! — Nem töltök ki semmit — felelte anyukom olyan hangon, amelyből hiányzott az idősebbnek kijáró tisztelet minden szikrája. — És nem játszunk tovább! — Részemről már is abbahagytam minden játszadozást, tudd meg egyszer s mindenkorra. — Nincs tovább! — ismételte őasszonysága nagy határozottsággal. S ebben maradtunk. KEDDEN az íróasztalomon két új lottószelvényt találtam. Siessek kitölteni — nógat az anyukom —. mert Mária délben majd bedobja. H. B. Jelentés cákkal, 3 lánrszom az első, majd a második és harmadik ívbe rövidpálcákkal, értelemszerűen ismé- ] telünk. 10. sor: F-sy bopyóspálea, 7 láncszem, leöltve rövidpálcával az első ívbe, majd háromszor 3 láncszemes ív rövidpálcával leöltve az Ivekbe, 3 láncszem után 2 egyráhajtásos pálca a következő ívbe, 3 láncszem 2 egyráhajtásos pálca a következő ívbe és 3 láncszemmel értelemszerűen Ismétlés. 11. sor: Itövidpálca a bogyóspálcára, 8 láncszem rövidpálcával az ívbe, két háromláneszemes ív rővldpálcával, 3 láncszem után 2 egyráhajtásos pálca a következő Ívbe, 3 láncszem két egyráhajtásos pálca a kővetkező ívbe, 2 láncszembe 2 egyráhajtásos pálca ugyanabba az ívbe., 3 láncszem 2 egyráhajtásos pálca, J htixsaom értelemszerű Ismétlés, F őnök elvtárs, az ön rendelkezése értelmében tovább harcolok a raktárfelesleg likvidálásáért, ön megkérdezte, hogy állunk a raktárban elfekvő négyszögletű horgok dolgában? Nekifeküdtem a problémának, főnök elvtárs, el is végeztem a likvidálást, nem akarok dicsekedni, de igen szervezetten végeztem el. Először tervet készítettem- a raktárfelesleg megszüntetésére irányuló intézkedésekről. Azután tervet készítettem az intézkedési terv végrehajtásáról és másik tervet a végrehajtási terv módozatairól. Ezzel az ügyet félig már meg is oldottam. Nem maradt egyéb hátra, minthogy átiratot szerkesztettem a minisztériumok, az ország valamennyi vállalata, intézete és szövetkezete számára és mellékeltem egy-egy listát a rakta rfelcslegről, hadd válasszanak. Kérem, ezek után egymás sarkát taposták nálunk a bevásárlók. Egyesek nevettek rajtam, hogy terveket készítettem és szétküldtem a listát, de az árukat mégis csak eladtam. Már akkor jelentést tettem volna önnek, ha időközben a mi bevásárlóink nem szereztek volna be 12 évre szóló hengerelt árut. Nyomban éreztem, mi az én teendőm. Tervet készítettem a megteendő intézkedésekről, másik tényét az intézkedési terv végrehajtásáról, majd a harmadik tervet a végrehajtás módozatairól. A vállalatok és intézmények címei már birtokomban voltak. Megkezdtem a levelezést és likvidáltam az árut. A bevásárlók csak úgy tolongtak az ajtóink előtt. De a mi bevásárlóink sem ültek összetett kezekkel. Felhajtottak és beszereztek 2000 sarokvasat és 200 darab sótartót. Ez időtlen időkig eltart, mert hiszen évek telnek el, amíg egy sótartót eladunk. mm egszabadultam a hengerelt árutól, de felhalmo- /VI zódott a raktárban a sarokvas. Sebaj, tudom én, mi a teendőm. Azonnal mozgósítottam három gépírónőt. Egyiket az intézkedésekre vonatkozó tervhez, és a két másik tervhez, másikat a listák sokszorosításához, harmadikat a címek megírásához. A vállalatok beszerzői már megszokták, hogy mindent nálunk szerezzenek be. Egyik még panaszkodott is, hogy kicsi a választékunk és a raktárfeleslegünkben nincs szélvédő és kályhacső. Másik javasolta, hogy építsünk a vállalat mellé egy szállodát, mert az áruellátás szemmelláthatólag bővül. Akadt, aki úgy találta, hogy külön osztályt kell szervezni a raktárfelesleg likvidálása számára és ennek főnökévé engem nevezzenek ki. Ezzel természetesen nem érthetek egyet. Minek külön osztály, mikor mindjárt külön igazgatóságot lehetne szervezni (s engem igazgatóvá kinevezni). Közben túladtam a sarokvason. Ne higgye, hogy ez könnyű dolog. Sót igen nehéz. Főleg a konkvrrcncia miatt. A legkonuúyabb konkurrenciát a toplitzdi erdőkitermelő vállalat csinálja. Náluk is úgy történik, hogyha némi felesleget felszámolnak, új keletkezik. Likvidálták a fekete drótot. Nyomban beszereztek 17 tonna fekete táblát. Ezen is túladtak és most van a raktárukon 30 000 zár. De én nem félek a konkurren- ciától, főnök elvtárs. Szétküldtem a listákat a sarok- i’osróí. Hadd jöjjenek a vállalati beszerzők és vigyék. De a mi bevásárlóink sem fecsérlik az időt. Most is kinn dolgoznak. Kiváncsi vagyok, mivel érkeznek visz- sza. Lehet, hogy ellátjuk magunkat kapcsos irattartókkal egesz a 2200-ik évig, de lehet az is, hogy csak különféle kapcsokat hoznak unokáink számára is. De legyen nyugodt főnök elvtárs. én a helyemen állok és tudom a kötelességemet. A terveket már elkészítettem. A gépirónők várnak a munkára. Hadd jöjjenek a beszerzők, hadd lássuk az árut, elkészítjük a listákat, megírjuk a címeket, új listákat, új elmeket, új terveket, rajta! K ét éve likvidálom a raktárfelesleget, főnök társ és nem értem, hogy miután annyi felesleges árut felszámoltam, mégis ugyanannyi van, mint a kezdetén. De nincs időm ahhoz, hogy ezt megértsem. Mert íme, jönnek a beszerzők hatalmas teherautókkal. Gyorsan, terveket, listákat, gépírónőket? Munkára fel! Tisztelettel': Garmada János Pont: Hegedűs Nándort • Varga Béla divattervező tá- J jékoztatja olvasóinkat, mi ké• szül a férfidivat berkeiben? • — A Ruhaipari Tervező Vál- J lalatnál ugyanúgy megtervez• zük a férfiruhákat, mint a női • kollekciót. Persze, nem lehet ; a férfidivatot „kitalálni”, ha• nem alkalmazkodni kell első- 2 sorban a világdivathoz, amely m meghatározza a divatos vona- 2 lakat, és a színeket. Alkal• mazkodni kell a népi demok- 2 ratikus államok közös divatirá• nyához is, ezt a KGST divat• kongresszusán nemzetközi ter• vezögárda határozza meg. • Ezenkívül jelentős mértékben 2 függ a férfidivat az alapanya• goktól, például a szövetek mi- 2 hőségétől, az újszerű eljárá• s°któl a konfekció készítésben. • — Mégis, ki most a diva- . tosan öltözött férfi? — Tekintettel arra, hogy nyár van, a könnyű ruházkodás a divatos és korszerű. Általánosan elfogadott, divatos viselet a nadrág és az ing{ kabát. Ez ugyan évek óta divatos, de minden idény meghozza a maga részlet változá- : sait. Most például a világos, I cgyenesszárú nadrág, és a sö- | tét, világos színekkel tűzött sportösszeállítás a jólöltözött j férfi jellemzője. Hűvösebb na- , pokon ez kiegészithető kötött- \ ujjú és hátú, műbőrelejű blézerrel. — Az őszi divatról annyit, hogy a karcsúbb vonal jön divatba. A zakó hosszabb, a kabát, sőt, az ujjak bősége is szű- kebb. Ismét divatos a kétsoros öltöny. Kabátban ugyancsak a szűkebb megoldás lesz a divatos. | Egymillió női és lányka í nyári ruha I A nyári ruhák választékával I elégedettek lehetnek a vásár- 1 lók az idén. Az olcsó, könnyű ;1 kartonruháktól a triacetát se- . lyemig sokféle alapanyagot ■ dolgoztak fel. A textíliák kö- - zött található mintás, jacqard szövet, pamut, filmnyomott , lenvászon és tisztaselyem san i tung is. A kartonok, szatén- \ kartonok és selyemruhák Op- Art mintával is kaphatók. Más - ruhák geometrikus szabással, r I különböző színű anyagokkal * ! kombinálva készülnek. 5 * Az állami és szövetkezeti a ipar az idei nyárra több mint * egymillió női és lányka ruhát _ adott át a keretfccdefonocfc. * I Ideges fkorban élünk * % * •— íSazembcr! — bslloUom a 4;hátam mögül. !g Elhatároztam, hogy nem forjtdulok vissza. £ 71 Barom: — kiáltották utánam. > Meginogtam. £ — Ügy teszel, mintha nem Ütememéit Nem akarsz rámnézni! Na e csak, majd odasózok a jcí’ü y? Pofádba, akkor mindjárt 4Idenézel! Akkor megismersz. Httjai, jtte még nem ismersz engem ... £ Vacogó foggal állapítottam meg, jehogy a hang mintha csakugyan Is- < EíéptSmctnne* Meggyor*ítoltam a j £ ”* Csirkefogó! — hallottam. ! I; Tűnődtem, vajon sikerül-e elme- ; ^nekülnóm. a Kultúra Palotája S (.előtti tér elég nagy, nem könnyű ? ((kereket oldani. j K — Állj meg, te nemét. Megfizetsz < lemég mindenért! — bömbölt nyo- s kínomban a hang. S j* Ami azt illeti — Ismertem be £magambau — csakugyan nem a 1 legszebben bántam vele, de hát Kilyenek vagyunk, mi férfiak. Nem \ cis tudora már, ígérteni-e neki házasságot. Talán nem Is. Vagy legfeljebb egyszer. i1 J Észrevettem, hogy autóbusz kő- | >zeledik a megállóhoz. Ezen a vo- < tnalon sohasem utazom, de most 1 ^gondolkodás nélkül futásnak ered- !> £tem, hogy elérjem. |c “* Azt ne hidd. hogy megszök- j! (jhetsz, te akasztófavirág! Azt ne lehidd, hogy nyakon nem csíplek! 1 (cila pedig a kezem közé kerülsz... \> le Vágtattam, mint az őrült. Csak / jeúgy zúgott a szél mellettem. Za- ! ekóm szárnya lobogott, mint a victoria. Ügy rémlett, hogy 9,3-re rfutom a száz métert, lg Hirtelen megint felcsendült’ md- jggöttem a hang: I |c — Végül mégis a kezembe ke- fülsz, a karomba zárlak, ajkadra fapadok, és az enyém leszel mind- i Körökre ... j K Olyan hirtelen torpantam meg, >hogy majdnem hasraestem. C — Ifjúsági hangjátékot közvetítettünk — szólalt meg mögöttem a Lliang. — Most hallgassák meg ^könnyűzenei koktélunkat. K Felnéztem. A tér minden oszlopán hangszórók bömböltek. Vadul ^dohogott a szívem. Nagy hatással jjvan rám* a modern irodalom. £ (A Szpilkiból fordította: |c Murányi Beatrix.) | jt * c diiCLs le 1 i fnaiwälc 5 . * : J A színházban egyszer kifütyültek egy darabot. Csak egy ‘ember akadt, aki tapsolt. í — Miért tapsol? — kérdezte <a szomszédja. < — Azoknak tapsolok, akik * ü tyűinek. i * K | ‘ Jean a parkban karonfogva csétál egy lánnyal. Szemközt Műn velük egy hölgy, akit Joan “mély tisztelettel köszönt. i= — Ki volt ez a hölgy? — ; ^kérdezi Jeantól a lány. |c — Ne is kérdezd — sóhajt Mean. — Elég kellenvetlensé- ÉRom lesz, amikor majd ő kér- I kiesi meg, hogy ki vagy te, _ l
