Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-02 / 129. szám
Caatőrtök. IftS6. június 2. eSZAKM AGY ARORSZAG 3 Kerékasztal konferencia a szerkesztőségben A szállítási szerződések íl| reaa efi szere r ő 8 L Ez év szeptemberében lép életbe a szállítási szerződések új rendszere. Erről hívtunk össze tanácskozást a szerkesztőségben, amelyen részt vett dr. Bíidi .Miklós, a Lenin Kohászati Müvek értékesítési osztályának vezetője, dr. Körmcndy Zoltán, a KISZÖV jogi osztályának vezetője, dr. Kozsik Tibor, a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi vállalat, és dr. Ormai György, az Eszakmagyarországi Textil Nagykereskedelmi Vállalat jogásza. A szállítási szerződések új feendszere jelenleg meg nem teljes, bizonyos vonatkozásban kiegészítésre szorul. Az úgynevezett szakmai szállítási teltételek jelenleg a kidolgozás stádiumában vannak. Maga az alaprendelet is kétféle felfogásban értékelhető. A szakemberek egy része úgy tekinti, hogy ez már az új gazdaság- irányítással összhangban szabályozza gazdasági életünk új rendjének termelési és szállítási kötelezettségeit. Másik része viszont úgy véli, hogy az új szabályozás a gazdaságirányítás új szervezeti rendjével együtt fog fejlődni és esetleg újabb rendelkezésekkel bővül, kiegészül. Az új gazdaságirányítási fendszer nem máról holnapra feleibe lépő új konstrukció. i,Megőrzi és fejleszti gazdasági életünk jónak és időtállónak bizonyult elemeit, vonásait — Olvashatjuk a Központi Bizottság határozatából —, s felszámolja mindazt, ami elavult’’. Számos, jelenleg is érvényben levő intézkedés, az új, a közvetlenebb, a mozgékonyabb, a megrendelő és a felhasználó igényeit, tehát a szükségleteket jobban kielégítő rendszer megvalósulását teszi lehetővé. 1965-ben jelentős előrelépést hozott és nagy eredménnyel zárult az úgynevezett 114. sz. PM. OT. rendelet. Ez az immobil készletek értékesítésében feloldotta a korábbi kötöttségeket, és lehetővé tette a készletek kiutalás nélküli, közvetlen értékesítését a gazdálkodás alá vont termékek relációjában is. Ennek kihatásaként az elmúlt évben igen jelentős készletek találtak potencionális vevőre, olyan felhasználóra, aid a vásárolt készletből azonnal nép- gazdasági szükségletet elégített 3d készárutermelés formájában. Megyénkben csupán & Lenin Kohászati Művekben több mint 220 millió forint értékű immobil készlet csökkentést . tudtak elérni. Ez a készletcsökkentés országosan milliárdos nagyságrendűvé nőtt. Ezek az eredmények, amelyek a készletgazdálkodás új módszereinek eredményeként jöttek létre, azt is bizonyítják, hogy a; termelő és a felhasználó vállalatok közvetlen üzleti kapcsolatai feltétlenül gyümölcsözőek. Ismeretes, hogy a termelő Vállalatok a korábbi időszakban a terv teljesítésének mennyiségi és tonna bűvöletében éltek. A minőségi paraméterek javulására irányuló közponii és helyi törekvésektől függetlenül a terv mennyiségi teljesítése uralkodó szempont volt, mivel ezzel együttjárt valamennyi kiszabott mutató javulása is. Az önköltségi :tcrvmutató értékelésén túlmenően a terv-metodikában nem volt különösebb ösztönzés rá, hogy a minél nagyobb hasznot ■hajtó gazdasági tevékenység legyen a termelő vállalatok 'működésének fő iránya. Az exportnál is a mennyiség volt ■az elsődleges, kevés olyan elemzés, intézkedés látott napvilágot, amély azt is vizsgálta volna, hogy az egyes cikkekben az export mennyiségi mutatóinak növelése milyen gazdasági eredménnyel jár. Az úgynevezett „G”-mutatók módszeres kimunkálására és vizsgálatára csak a legutóbbi időkben került sor a termelő 1 Vállalatoknál. Ez okozta, hogy |a termelő vállalatok a megrendelt tonnák teljesítését tar- 'tották szem előtt, és ez a mennyiségi szemlélet figyelmen kívül hagyta az egyes rendelésű tételek komplett szükségességét. Az utóbbi időben napvilágot látott különféle rendelkezések éppen az említett fogyatékosságok felszámolására hivatottak. Ezek már napjainkban eredményesen szolgálják az új gazdasági rend egészséges szemléletének érvényesülését, így például a félkész termékeket gyártó vállalatoknál a rendelések. teljesítését nemcsak tonnában kérik számon, hanem darab szerint is. így a megrendelő a leszállított tételek birtokában zavartalanul termelhet tovább-íeldolgozásban készárut, és tarthatja a szállítási határidőt. A korábbi negyedéves visz- szaigazolási rend is megváltozott. A termelő vállalatok havi visszaigazolásra kötelezettek a félkész termékekben. Ez a rendelkezés is fontos előkészítője az új gazdasági irányításnak, illetve a szállítási szerződések új rendszerének, mert a népgazdasági szükséglet a megrendelők igényének érvényesülését és fokozott biztonságát jelenti. A szállítási szerződések új rendszere már nem a naptári évnegyedhez, hanem a szükséglethez igazodik. És azt kell termelni, amire szükség van. Igaz, hogy ez nagyobb felelősséget ró a termelő vállalatra, a megrendelőre, de több lehetőséget is ad. A Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatot például az év elejétől kísérleti jelleggel nagyobb önállósággal ruházták fel. A vállalat az eddigiektől eltérően nemcsak a nagykereskedelmi vállalattól, hanem közvetlenül a termelőtől is beszerezheti az árut. így aztán a szocialista konkurrenciának sajátos formái valósulhatnak meg. Az árrésből adódó különbözeiét pedig prémiumként adhatja a termelő üzemnek. Ugyanakkor az áru növekvő forgalomba hozásával arányban a bérrendszer biztosítja a vállalat, illetve a dolgozók növekvő jövedelmét is. Mindez azt tükrözi, hogy az új gazdaságirányítás egyes elemei máris érvényesülnek, ezek lehetővé teszik a szükségletek gyorsabb kielégítését, növelik a gazdasági apparátusban foglalkoztatottak felelősségét, illetve ezzel arányban jövedelmét is. Megjelent egy új kategória: a kockázat- vállalás, amely a piaci konjunktúra hatékonyabb kutatását és ismeretét követeli meg. (Folytatjuk.) Megnyílt a miskolci egyetem képzőművészeti körének kiállítása A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola üvegházában korán kezdik a „szüretelést”. Bár az időjárás az évszakhoz viszonyítva télies, de az üvegházban nyárias melegben bőven érik a szőlő. A több mint 100 fürt szőlőt előreláthatólag jövő hét végén „szüretelik”,Ne maradjon csupán elképzelés! Június 1-én, szerdán délután a miskolci Nehézipari .Műszaki Egyetemen megnyílt az egyetem képzőművészeti körének kiállítása. Az ünnepélyes megnyitót dr. Antal Boza József, az egyetem pártbizottságának titkára tartotta. A képzőművészeti kör, amelyet Zsignár István festőművész vezet, 1958-ban kezdte meg működését az egyetemen. A kör tagjai már több alkalommal szerepeltek sikeresen az országos egyetemi és főiskolai tárlatokon is. A most megnyílt kiállításon, amelynek anyagát Lenkey Zoltán grafikus-művész és Papp László festőművész zsűrizte, Bánhidi István, Herczcg Ferenc, Lauer János, Mezei István, Nagy László és Pintér István alkotásait mutatják be. A kiállítás június 15-ig tekinthető meg. Néhány hónappal ezelőtt az encsi járás több közös gazdaságában arról beszélgettek, hogy a termelőszövetkezet fejlődése, az árutermelés növelése végett megpróbálják jobban hasznosítani a rendelkezésükre álló adottságokat. Tegyük hozzá, hogy — lejtős területeken, domboldalakon tevékenykedő közösségekről van szó — a rendelkezésükre álló igen szerény adottságokat. A búcsúztató Meghatódunk az egyszerű, közvetlen szavakon. Kibontakozik előttünk egy ember, egy család, egy munkaközösség élete. A meghatódás után részvétet érzünk, és elgondolkozunk az élet érteimén, végességén. Aki beszél előttünk, nem túlvilági boldogsággal vigasztalja az elhunyt ismerőseit, hozzátartozóit. Az életben elvégzett munka ma- radandóságával. Pedig az, akiről a legtöbb szó esik, a ravatalon fekszik — és már nem élManapság egyre többet halljuk, hogy az elhunytat nem vallási szertartások szerint temetik el. A végtisztességet a társadalom, a munkatársak róják le a koporsó és a sír előtt. A búcsúztatónak nem könnyű a feladata. Hiszen maga is mélyen elgondolkodik a hozzátartozók sorsán és egy jóbarát, egy munkatárs elhalálozásán. Tóth Benjámin, a Diósgyőri Gépgyár MEO- csoportvezetője már közismert búcsúztató. Szomorú kötelessége révén szerzett ismeretséget város-, sőt országszerte. — Az első két temetés után biztattak, hogy jó a beszélőkészségem, vállaljak el többet is. Nem könnyű feladat barátokat, munkatársakat eltemetni. De meglettem. Egyhetes szónokképző tan- folyamot végzett mindössze, csaknem négy évvel ezelőtt. A szomorú kötelességteljesítés közben számos érdekes élményre emlékszik vissza. — Előfordult, hogy ketlen temettünk, mert papot is hívtak. Volt egy kis vitánk arról: ki beszéljen a sírnál, ki a ravatalnál, de mindig megegyeztünk. Ez idáig nyolcvan temetést látott el egyedül. Szomorú sikereket tart .számon. — Egyik alkalommal maga a tisztelendő úr is gratulált és azt mondta: pályát tévesztettem. Papnak kellett volna tanulnom ... Am Tóth Benjáminnak, a búcsúztatónak, különös érdeme ebben a minőségében az, hogy kommunista ember. Az egykori géplakatos, amikor az elhunyt érdemeiről beszél. amikor beszédével egy. aránt hat az érzelmekre és értelemre — az életről beszél, az élőknek. ... Nyolcvan végtisztesség- adás — elgondolni'is sok. Pár epizód: nem csupán Miskolcon, hanem Budapesten, a Kerepesi úti temetőben is mondott beszédet. Várfalvi Péter hamvait helyezték el. Több ezer érdeklődő előtt beszélt az egykori munkatárs érdemeiről, alkotó kedvéről. Egy esetben 21 éves fiatalembert temetett Tragikusan végződött a fiatal élet, a fiú Hasznosítani lehet a háztáji gazdasági épületeket is minden növényféleségből termeljenek. De termeltek azért is, mert nagyobb beruházások hiányában egyetlen üzemágat sem fejleszthettek fel valóban nagyüzemi szintre. Termeltek mindent, hogy ebből is, abból is jusson valamennyi a családoknak. Természetesen még így is csak állandó dotációval érhette el egy- egy tsz-tag az évi 5—6 ezer forint jövedelmek Nos, a kötetlenebb termelés és a felvásárlási árak rendezése következtében lehetőség nyílik rá, sőt, szükséges is, hogy elsősorban a leggazdaságosabban előállítható áruféleségeket termeljék meg a közös gazdaságok; A természeti- és talajadott- ságok figyelembe vételével a lejtős területeken leginkább a külterjes jellegű állattenyésztést lehetne gazdaságosan folytatni. Elsősorban a juhtenyésztést, de — s ezt a megnövekedett felvásárlási ár is indokolja — a szarvasmarhatenyésztést, a növendéknevelést, sőt, a szarvasmarha-hizlalást is. De mindegyiket inkább, mint mondjuk a sertéshizlalást, amely viszont eddig, bár nem volt éppen gazdaságos, általános volt. Általános, mert a sertés „gyorsabban forog”, a tenyésztés nem igényel hatalmas, drága épületeket Ez év elején mégis úgy határoztak néhány közös gazdaságban, hogy a jobban jövedelmező szarvasmarha-nevelésre. hizlalásra kell áttérni. Mégpedig — mert nagyobb építkezésről nem lehet szó — az eddig jórészt kihasználatlanul álló háztáji istállók igény- bevételével. De úgy. hogy ez az egész közösségnek nagyobb hasznot, több jövedelmet hozzon. Mindjárt el is hangzott néhány javaslat; ki gondozza, hogyan, milyen ellenérték fejében a több helyre elosztott állományt Az egyik elgondolás, hogy a ház, a gazdasági épület tsz-tag tulajdonosa lenne a gondozó. jjMegkapná az állatokat, a szükséges takarmányt s a nevelés, a hizlalás eredményétől függően munkaegység, vagy más megegyezés alapján számolnák eb Vagy — öngyilkos lett. A búcsúztatónak beszélnie kellett a tett indítékairól is. Arról, hogy a fiatalember, apja második házassága után nem találta meg a családi otthon melegségét, meghittségét — Képletesen beszélhettem erről — emlékezik Tóth Benjámin. — De úgy érzem, a gyászolók megértették, miről szóltam.#' Egy harminc perces búcsúztatásra öt-hat órán át készül. Francia népmesétől, a versekig idéz. Megjegyzi, hogy nagy segítséget adna munkájához, ha a legjobb és legsikerültebb búcsúztatókat megjelentetnék füzet, illetve könyv alakjában. És az is hasznukra válna, ha a szónokképző tan folyamot időnként megismételnék. Négy évvel ezelőtt tapasztalatlan búcsúztatók, társadalmi ünnepeket szervező aktívák gyűltek össze retorikát, helyes magyar nyelvet tanulni. Ma ezek az aktívák már sok tapasztalattal rendelkeznek, és erről is beszámolhatnának egymásnak. Szomorú kötelesség barátot, munkatársat, elvtársat utolsó útjára elkísérni. És milyen nehéz szavakat találni a búcsúztatásra. Beszélni életükről, munkájukról, érdemeikről, melyek lehetnek maradandók, vagy csupán egy ideig feledhetetlenek, és mindezt akkor kell tenni, amikor a jóbarát a ravatalon fekszik. Nem könnyű a búcsúztató feladata. De a társadalomnak kötelessége megadni a véglisztességet. A most kialakulóban levő új formájú polgári temetés utat talál a gyászolók szívéhez és értelméhez. És ez elsősorban a búcsúztatók érdeme. (b. L) ha az istálló tulajdonosa nem vállal gondozást, de az épületet odaadja hasznosításra —* néhány hozzáértő tsz-tag gondozná, esetleg több helyen i.4 az állatokat. De ezek végső soron már részletkérdések. A lényeges, hogy a meglevő férőhelyek hasznosításával jobban boldogulhatna, nagyobb jövedelemre tehetné szert X termelőszövetkezet, mint eddig! Ezt az elgondolást nemcsak az encsi járásban, hanem mái járásokban is örömmel, bizakodással emlegették év elején. Sőt, néhány termelőszövetkezetben már az 1966-ori terv is úgy készült, hogy á korábbi sertéshizlalás helyett a szarvasmarha-hizlalás, -nevelés kapott nagyobb teret Azonban az egyébként igeá helyes elgondolás megvalósításához még mindig hiányzik a legelső lépés. Nemrégiben beszélgettünk erről SimaházS Sándorral, az Encsi járási Ta- nács vb-elnökéveL Sikerül-c a Gyakorlatban is? CJ — Egyszerűbbnek tetszett, mégis bonyolult dolog — véleményezte Simaházi Sándor. — Valahogy, valamiért nert mozdult előre ez az egész ügy. Egyik helyen a szakemberek bizonytalankodtak, más helyen a tagság nem jutott még dűlőre, s ez teszi bonyolulttá az ügyet. Pedig mindenként okos, szükséges dolog lenne. Igen, feltétlenül hasznos dolog, s elsősorban az ott élő, ott dolgozó tsz-tagok, az egész közösség számára. Az biztos, hogy az apróbb részletek kimunkálása nem egyszerű, s azért nei mert általában szeretünk. szeretnek az emberek valamit százszor is megrágni. Azonban az épületek ott vannak, a terület elsősorban szá- lastakarmány, tömegtakar' mány termelésére alkalmas. Nagyobb, drágább beruházás ra, hatalmas, központi maje rok építésére nincs lehetőség és a távlatokat, tekintve neír lenne gazdaságos. Ám, annak hasznosítása, ami már adott egy éven belül is plusz jövedelmet biztosíthatna a koráb" bi évek eredményeit tekintve Éppen ezért kár, hogy nerf vált, ha csak egy-két község' ben is valósággá a néhány hónappal ezelőtt örömmel fogadott javaslat, elképzelés. S fel tétlenül kár lenne, elsősorbaf a termelőszövetkezetek kára ha továbbra is csak elképzeld! maradna! Bare«« Sáodw Beérett a szőlő a Kertészeti Kutató Intézetben Az elmúlt években központilag irányított mezőgazdasági termelés arra késztette a lejtőkön gazdálkodó termelőszövetkezeteket is, hogy jóformán
